A hatnemű társadalom szülöttei: harcos nők és szépséges férfiak
reformatus.hu
2010. február 22.
Már óvodáskorban megkezdik a társadalom torzítását, és mindezt törvényi szintre is emelik itthon a gender-ideológia bevezetésével – aggódnak a keresztyének. Az emberről eddig, mint férfiról és nőről beszéltünk. Kinyitottuk a Bibliát, és egyértelmű volt, hogy mi a helyes. „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.” (1Móz 1,27) Új idők dörömbölnek. Egyes ideológiák már hat nemet különböztetnek meg a biszexuálisoktól kezdve a homoszexuálisokon át a transzvesztitákig. Vajon hová vezet az út, amelyen gyerekeink, unokáink, akik Borbálaként vagy Péterként születtek, később kedvük szerint dönthetnek majd arról, hogy nőként, férfiként, vagy egyéb nemi kategóriába tagozódva szeretnék élni az életüket? Kinek az érdeke, hogy vadhajtások növekedjenek a társadalomban?
„Nem Ádámot és Bélát”
Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, nézzünk be egy református óvodába! Az egyik kisfiú büszkén mutatja, hogy éppen rendőrséget építenek legóból. A fiúk legkedvesebb játéka most az építkezés. Mikor arról érdeklődünk, hogyan kell viselkedni a fiúknak a lányokkal, azonnal fújják, miként adják meg a tiszteletet: „A lányokat előre kell engedni az ajtóban, és udvarolni kell nekik!” – hangzik az ötévesek bölcsessége. Közben a lányok megerősítik, hogy ebben az oviban udvariasak a fiúk. A Miskolc-Diósgyőri Református Óvoda Görgey úti intézményében Sajtos Istvánné óvodavezető arról beszél, hogy a nemi szerepeket nem gyengíteni, hanem ellenkezőleg, erősíteni kell. „Akkor vagyunk igazán boldogok, ha egy kisfiú fiúszerepet, és majdan apaszerepet játszik, egy kislány pedig lányszerepet, és készül az anyaságra. A mi óvodánkban és minden egyházi intézményben fontos a Szentírás. Az Úristen megteremtette Ádámot és Évát. Nem Ádámot és Bélát! Ez világos!” Az óvodavezető szerint kisgyermekkorban még nem tapasztalható markánsan, hogy lágyulnak a fiúk és keményednek a lányok.
Ha túl sokat babázik a kislány
Vajon betartják majd a református óvodákban a nemi sztereotípiák erősítését tiltó kormányrendeletet? Rászólnak a kislányra, ha túl sokat babázik, és kiszedik a kisfiúk kezéből a dömpert? „Szó nincs róla. Ez egy kormányrendelet, de nem szabadna a politika színterévé tenni az intézményeket. Az óvodáknak fel kell vállalniuk, hogy nemet mondanak a genderre. Úgy gondolom, hogy mi, reformátusok ezt megtesszük.” Sajtos Istvánné azt mondja, hogy a gyerekeknek az óvoda az utolsó tér, ahol még szabadon, őszintén játszhatnak. Sarkosan fogalmaz, amikor azt állítja, hogy civilizációnknak a gender kötelezővé tétele lesz a vége. „Ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk. Gazdasági válság van, de az erkölcsi válság érinti igazán mélyen az egyént, a családot és ezáltal az egész társadalmat.”
Egy mondat, amelyet egyelőre senki nem vállal
A konzervatív gondolkodásúak szerint a közelmúltban megjelent 255/2009. (XI. 20.) kormányrendelet, amely módosította az óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló rendeletet, jogszabályi szintre emelte a devianciát. A szövegbe utólag egy olyan mondatrész került (dőlt betűvel szedve), amelyet azóta sem vállalt fel kormányoldalról senki, vagyis nem tudni, hogyan került oda. „Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” A reformátusok rákérdeztek az idézett mondatra a Közoktatás-politikai Tanács február 9-i ülésén, azonban a kormányzat nem tudott választ adni. Ígéretük szerint harminc napon belül írásban reagálnak a kérdésre.
Kettő helyett hatnemű társadalom
Első olvasatra talán semmi különöset nem fedezünk fel a sorok között, azonban Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Oktatási Irodájának vezetője azt mondja: „Nehéz nem észrevenni, hogy nem véletlen szövegtoldásról van szó, hanem a gender-ideológia kiterjesztéséről.” Papp Kornél szerint az ideológia bevezetését a pozitív oldallal szokták kezdeni. Azt hangsúlyozzák, hogy nemet mondunk a társadalmi kirekesztésre, ami valóban minden keresztyén ember számára egyértelmű. Nemet mondunk a kisebbségek, a nők hátrányos megkülönböztetésére, ami szintén helyes. „Igen ám, csakhogy a gender-ideológia már a nemek közötti határokat is feszegeti. Végcéljaként nem csupán férfiakra és nőkre osztják fel a társadalmat, hanem akár öt különböző nemet is megkülönböztetnek, úgy mint a heteroszexuális nőket, a homoszexuális nőket, a heteroszexuális férfiakat, a homoszexuális férfiakat ötödikként pedig a biszexuálisokat. Vannak, akik egy hatodik nemként a transzvesztitákat is elképzelhetőnek tartják külön nevesíteni. Ezt így nyilván egyetlen óvodai programba sem tudnák beépíteni.” Azt sem tudnák elfogadtatni a szülőkkel, hogy a kisfiúknak váltóruhaként ne csak nadrágot, hanem szoknyát is vigyenek be az óvodába. Jöhet tehát a ködösítés.
Az első váltóállítás az óvodában
Az oktatási szakértő egy vasúti hasonlatot hoz: „Az első váltóállítás az óvodában történik. A váltót átállítják, és ezzel a vonatszerelvény elindul egy másik irányba. Mindig csak egy kicsit távolodik a fő irányvonaltól, és végül teljesen máshol köt ki, mint ahol kellene. A gender-ideológia szerint az, hogy mi férfiak és nők vagyunk, nem biológiai adottság, hanem a nevelésnek az eredménye, és ezen lehet finomítani, változtatni.”
Végrehajtható a rendelet?
„Valaki mindig végrehajtja a badarságokat is, ezt a gyakorlati életből tapasztaltuk” – mondja Papp Kornél. „Valószínűleg nem a gyerekeket fogják figyelni, hogy mit játszanak, de az már számon kérhető, hogy milyen meséket, történeteket hallgatnak. Nagyon veszélyes a mozgalomnak ez az oldala, hiszen a lányok sok esetben már most sem tudnak anyamintát találni otthon, ugyanis az édesanya sokszor családfenntartó, éjt nappallá téve dolgozik. A csonka családokban a férfi szerepét vette át az édesanya. A gyermekszülésnek, az anyává válásnak a pozitív képe nem biztos, hogy kisgyermekkorban kialakul. Ha azt sugallják már az óvodában is, hogy anyának lenni teher, az anyaság rabszolgává teszi a lányokat, akkor ezek a kislányok felnőttkorukban nehezebben választják az anyaságot. A fiúk esetében is jelentős torzulást okozhat a gender-ideológia. Már most az a gyakorlati tapasztalat, hogy iskolás gyermekeinknek mintegy a fele csonka családból kerül ki. Nincs apaképük. Sok esetben az édesanya partnerei gyakran változnak. Az anya az egyetlen biztos pont, de a gyermekben nem alakul ki az, hogy milyen apának lenni? Milyen felelősséget vállalni az egész család anyagi és lelki gyarapodásáért? Ebben az óvoda nagymértékben segítheti a családot, a fiút, hogy később, amikor felnőtt lesz, reprodukálni tudjon egy ideális családot. Ha az óvoda kezéből kiveszik ezeket az eszközöket, megtiltják jogszabályilag, hogy ezt a kompenzációt elvégezze, akkor elég súlyos társadalmi problémák következhetnek be” – vallja Papp Kornél.
Gazdasági kérdés a gender?
Egyenként többet fogyasztunk, mint családonként. Csanády Márton szociológus, főiskolai tanár szerint fel kell tenni a kérdést, hogy mi felel meg jobban a multinacionális cégeknek. Az egyszemélyes háztartás, vagy a család? „Az egyszemélyes háztartásban sokkal több a fogyasztás. Ha két ember együtt él, csak egy mosógép kell, és egy mikrohullámú sütő. Egyedül pedig mindenre külön-külön szükség van” – adja meg a választ a szociológus. „A gender-szemléletmódból és a feminizmusból, mely eredetileg a férfi-női egyenjogúság kérdésére fókuszált, kialakult egy sajátos irányzat, ami behozza a homoszexualitás kérdését.” A hatvanas évektől ideológiai szinten jelenik meg a homoszexualitás, ami nem azt jelenti, hogy egyes embereknek homoszexuális hajlamai vannak, hanem azt, hogy ez egy választható magatartásmód. Több gazdasági érdekcsoport is preferálja a homoszexualitást. A melegek jövedelme magasabb, nagyobb vásárlóerőt képviselnek, és fontos vásárlóréteggé válnak. Csanády Márton szerint nem szabad ítélkezni a homoszexuálisok felett, de fontos szem előtt tartani, hogy egy adott társadalomnak, közösségnek a célja maga a léte. „A létezés pedig nem megy másként, mint reprodukcióval.”
Ehhez pedig férfi és nő szükségeltetik.
reformatus.hu
2010. február 22.
Már óvodáskorban megkezdik a társadalom torzítását, és mindezt törvényi szintre is emelik itthon a gender-ideológia bevezetésével – aggódnak a keresztyének. Az emberről eddig, mint férfiról és nőről beszéltünk. Kinyitottuk a Bibliát, és egyértelmű volt, hogy mi a helyes. „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.” (1Móz 1,27) Új idők dörömbölnek. Egyes ideológiák már hat nemet különböztetnek meg a biszexuálisoktól kezdve a homoszexuálisokon át a transzvesztitákig. Vajon hová vezet az út, amelyen gyerekeink, unokáink, akik Borbálaként vagy Péterként születtek, később kedvük szerint dönthetnek majd arról, hogy nőként, férfiként, vagy egyéb nemi kategóriába tagozódva szeretnék élni az életüket? Kinek az érdeke, hogy vadhajtások növekedjenek a társadalomban?
„Nem Ádámot és Bélát”
Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, nézzünk be egy református óvodába! Az egyik kisfiú büszkén mutatja, hogy éppen rendőrséget építenek legóból. A fiúk legkedvesebb játéka most az építkezés. Mikor arról érdeklődünk, hogyan kell viselkedni a fiúknak a lányokkal, azonnal fújják, miként adják meg a tiszteletet: „A lányokat előre kell engedni az ajtóban, és udvarolni kell nekik!” – hangzik az ötévesek bölcsessége. Közben a lányok megerősítik, hogy ebben az oviban udvariasak a fiúk. A Miskolc-Diósgyőri Református Óvoda Görgey úti intézményében Sajtos Istvánné óvodavezető arról beszél, hogy a nemi szerepeket nem gyengíteni, hanem ellenkezőleg, erősíteni kell. „Akkor vagyunk igazán boldogok, ha egy kisfiú fiúszerepet, és majdan apaszerepet játszik, egy kislány pedig lányszerepet, és készül az anyaságra. A mi óvodánkban és minden egyházi intézményben fontos a Szentírás. Az Úristen megteremtette Ádámot és Évát. Nem Ádámot és Bélát! Ez világos!” Az óvodavezető szerint kisgyermekkorban még nem tapasztalható markánsan, hogy lágyulnak a fiúk és keményednek a lányok.
Ha túl sokat babázik a kislány
Vajon betartják majd a református óvodákban a nemi sztereotípiák erősítését tiltó kormányrendeletet? Rászólnak a kislányra, ha túl sokat babázik, és kiszedik a kisfiúk kezéből a dömpert? „Szó nincs róla. Ez egy kormányrendelet, de nem szabadna a politika színterévé tenni az intézményeket. Az óvodáknak fel kell vállalniuk, hogy nemet mondanak a genderre. Úgy gondolom, hogy mi, reformátusok ezt megtesszük.” Sajtos Istvánné azt mondja, hogy a gyerekeknek az óvoda az utolsó tér, ahol még szabadon, őszintén játszhatnak. Sarkosan fogalmaz, amikor azt állítja, hogy civilizációnknak a gender kötelezővé tétele lesz a vége. „Ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk. Gazdasági válság van, de az erkölcsi válság érinti igazán mélyen az egyént, a családot és ezáltal az egész társadalmat.”
Egy mondat, amelyet egyelőre senki nem vállal
A konzervatív gondolkodásúak szerint a közelmúltban megjelent 255/2009. (XI. 20.) kormányrendelet, amely módosította az óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló rendeletet, jogszabályi szintre emelte a devianciát. A szövegbe utólag egy olyan mondatrész került (dőlt betűvel szedve), amelyet azóta sem vállalt fel kormányoldalról senki, vagyis nem tudni, hogyan került oda. „Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” A reformátusok rákérdeztek az idézett mondatra a Közoktatás-politikai Tanács február 9-i ülésén, azonban a kormányzat nem tudott választ adni. Ígéretük szerint harminc napon belül írásban reagálnak a kérdésre.
Kettő helyett hatnemű társadalom
Első olvasatra talán semmi különöset nem fedezünk fel a sorok között, azonban Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Oktatási Irodájának vezetője azt mondja: „Nehéz nem észrevenni, hogy nem véletlen szövegtoldásról van szó, hanem a gender-ideológia kiterjesztéséről.” Papp Kornél szerint az ideológia bevezetését a pozitív oldallal szokták kezdeni. Azt hangsúlyozzák, hogy nemet mondunk a társadalmi kirekesztésre, ami valóban minden keresztyén ember számára egyértelmű. Nemet mondunk a kisebbségek, a nők hátrányos megkülönböztetésére, ami szintén helyes. „Igen ám, csakhogy a gender-ideológia már a nemek közötti határokat is feszegeti. Végcéljaként nem csupán férfiakra és nőkre osztják fel a társadalmat, hanem akár öt különböző nemet is megkülönböztetnek, úgy mint a heteroszexuális nőket, a homoszexuális nőket, a heteroszexuális férfiakat, a homoszexuális férfiakat ötödikként pedig a biszexuálisokat. Vannak, akik egy hatodik nemként a transzvesztitákat is elképzelhetőnek tartják külön nevesíteni. Ezt így nyilván egyetlen óvodai programba sem tudnák beépíteni.” Azt sem tudnák elfogadtatni a szülőkkel, hogy a kisfiúknak váltóruhaként ne csak nadrágot, hanem szoknyát is vigyenek be az óvodába. Jöhet tehát a ködösítés.
Az első váltóállítás az óvodában
Az oktatási szakértő egy vasúti hasonlatot hoz: „Az első váltóállítás az óvodában történik. A váltót átállítják, és ezzel a vonatszerelvény elindul egy másik irányba. Mindig csak egy kicsit távolodik a fő irányvonaltól, és végül teljesen máshol köt ki, mint ahol kellene. A gender-ideológia szerint az, hogy mi férfiak és nők vagyunk, nem biológiai adottság, hanem a nevelésnek az eredménye, és ezen lehet finomítani, változtatni.”
Végrehajtható a rendelet?
„Valaki mindig végrehajtja a badarságokat is, ezt a gyakorlati életből tapasztaltuk” – mondja Papp Kornél. „Valószínűleg nem a gyerekeket fogják figyelni, hogy mit játszanak, de az már számon kérhető, hogy milyen meséket, történeteket hallgatnak. Nagyon veszélyes a mozgalomnak ez az oldala, hiszen a lányok sok esetben már most sem tudnak anyamintát találni otthon, ugyanis az édesanya sokszor családfenntartó, éjt nappallá téve dolgozik. A csonka családokban a férfi szerepét vette át az édesanya. A gyermekszülésnek, az anyává válásnak a pozitív képe nem biztos, hogy kisgyermekkorban kialakul. Ha azt sugallják már az óvodában is, hogy anyának lenni teher, az anyaság rabszolgává teszi a lányokat, akkor ezek a kislányok felnőttkorukban nehezebben választják az anyaságot. A fiúk esetében is jelentős torzulást okozhat a gender-ideológia. Már most az a gyakorlati tapasztalat, hogy iskolás gyermekeinknek mintegy a fele csonka családból kerül ki. Nincs apaképük. Sok esetben az édesanya partnerei gyakran változnak. Az anya az egyetlen biztos pont, de a gyermekben nem alakul ki az, hogy milyen apának lenni? Milyen felelősséget vállalni az egész család anyagi és lelki gyarapodásáért? Ebben az óvoda nagymértékben segítheti a családot, a fiút, hogy később, amikor felnőtt lesz, reprodukálni tudjon egy ideális családot. Ha az óvoda kezéből kiveszik ezeket az eszközöket, megtiltják jogszabályilag, hogy ezt a kompenzációt elvégezze, akkor elég súlyos társadalmi problémák következhetnek be” – vallja Papp Kornél.
Gazdasági kérdés a gender?
Egyenként többet fogyasztunk, mint családonként. Csanády Márton szociológus, főiskolai tanár szerint fel kell tenni a kérdést, hogy mi felel meg jobban a multinacionális cégeknek. Az egyszemélyes háztartás, vagy a család? „Az egyszemélyes háztartásban sokkal több a fogyasztás. Ha két ember együtt él, csak egy mosógép kell, és egy mikrohullámú sütő. Egyedül pedig mindenre külön-külön szükség van” – adja meg a választ a szociológus. „A gender-szemléletmódból és a feminizmusból, mely eredetileg a férfi-női egyenjogúság kérdésére fókuszált, kialakult egy sajátos irányzat, ami behozza a homoszexualitás kérdését.” A hatvanas évektől ideológiai szinten jelenik meg a homoszexualitás, ami nem azt jelenti, hogy egyes embereknek homoszexuális hajlamai vannak, hanem azt, hogy ez egy választható magatartásmód. Több gazdasági érdekcsoport is preferálja a homoszexualitást. A melegek jövedelme magasabb, nagyobb vásárlóerőt képviselnek, és fontos vásárlóréteggé válnak. Csanády Márton szerint nem szabad ítélkezni a homoszexuálisok felett, de fontos szem előtt tartani, hogy egy adott társadalomnak, közösségnek a célja maga a léte. „A létezés pedig nem megy másként, mint reprodukcióval.”
Ehhez pedig férfi és nő szükségeltetik.
Fekete Zsuzsa
