Interjú D. Gerrit Noltensmeier nyugalmazott szuperintendenssel

AZ EGYHÁZAK MINT A MAGÁBASZÁLLÁS ÉS A CSENDESSÉG HELYE

Interjú D. Gerrit Noltensmeier nyugalmazott szuperintendenssel.

A Lippei Egyházkerület korábbi szuperintendense az idén július 30-án töltötte be 70. életévét. Kilenc éven át állt a Lippei Egyházkerület élén, 2005-ben vonult nyugdíjba.

Noltensmeier úr, nehezére esett-e a munkáséletből való átállás a nyugdíjas állapotba?

Noltensmeier:  Gyakorta és szívesen tanácsoltam korábban másoknak, hogy idejében gondoljanak a munka után következőkre, de én magam nem tartottam ezt be igazán. Egy hirtelen bevágás bizonyosan nem lett volna ínyemre. Azonban nem ez az eset lettem, mivel további négy évet voltam tagja az EKD tanácsának. Ezen belül volt néhány sokrétű megbízatásom. Továbbá szívesen válaszoltam a gyülekezetek gyakori meghívására, hogy ott prédikáljak vagy előadást tartsak. A 70. születésnap indítékot jelent számomra, hogy ezen a téren is vágószerszám után nézzek.

Tőből való vágás lesz, vagy pedig, ha ritkábban is, de még hallgathatjuk az istentiszteleteken?

Noltensmeier: Az istentiszteletek felelőssége. Nagyigényű feladat. Ebben folyamatosan ki kell tartanunk. Most tenném meg a vágást, még mielőtt az lenne az érzésem, hogy már nem felelek meg a külső elvárásoknak, és elmaradok a saját igényeimtől is. Csupán egy kivétel létezik, de ez is Lippén kívül esik: ősszel egy kilenc hetes helyettesítésre megyek az egyik thüringiai gyülekezetbe. Szép feladatnak tartom, hogy a keleti szövetségi államok egyikében ismerkedhetem az egyházi élettel, és ebben valamit előmozdíthatok.

Még másfél évvel ezelőtt az EKD Szudánnal foglalkozó megbízottja volt. Hogyan ítéli meg a stabilitás és a béke lehetőségét Dél-Szudán új államában?

Noltensmeier: Merész remények keverednek a legmélyebb aggodalmakkal. Az Észak és Dél között fennálló feszültség a berobbanás határán van. A déli törzsek között mély a bizalmatlanság. Az új vezetőrétegnek nem sikerült az átvezetés a felszabadító mozgalomból az igazságos béke szavatolásához. Pedig nincs alternatíva. A szövetségi felépítés modelljei, amelyek az ország töretlen egységére alapoztak, zátonyon törtek darabjaikra. Egyedüli reménység, hogy a megkezdett út sikerre vezet. Ebben az összefüggésben az elvárások Németországgal szemben igen nagyok. Arrafelé nincs gyarmati múltunk, és nem vagyunk másokhoz hasonlóan belekeveredve az olajüzletbe. Fontos szolgálatot lát el a Brot für die Welt és a Evangelischer Entwicklungsdienst (Kenyeret a Világnak; Ev. Fejlesztési Szolgálat). Sok jótékony munkával folynak be az egészségügy és az iskolázás, a mezőgazdaság és a fejlesztés területére, együtt az ország és a hely embereivel.

Hogyan látja a keresztyén egyházak szerepét a jövő évek Németországában?

Noltensmeier: Az egyházak kisebbednek, a nyilvánosság visszajelzései megcsappannak. Azt remélem, hogy az egyházak ebben a hajszolt és tarka időben a magábaszállás, az eszmélés és a csendesség helye lesznek, ahol az emberek egymással összefogva járják útjukat kérdéseikkel, amelyek a következő napra és a látható világon túlra tekintenek. A látványos rendezvények hatása csupán a sebesen lecsengő durrintással ér fel. Úgy vélem, hogy jól körülhatárolt, bibliai alapozású teológia révén ökumenikus távlatok, párbeszéd-lehetőségek nyílnak, anélkül, hogy a mindent-jobban-tudás vagy az erkölcsi gőgölés útjára tévednénk.

A Die Reformierten upd@ate 11.2 számából fordította Balogh Béla lp.