2010. május 29., szombat

Az istentagadó lelkész azt szeretné, ha 30 év után rehabilitálnák

Az istentagadó lelkész azt szeretné, ha 30 év után rehabilitálná őt egyháza

evangelikus.hu
2010. május 27.

Németországban 30 évvel ezelőtt hamis tanok hirdetése miatt jogilag kizárták a lelkészi hivatása gyakorlásából Paul Schulzot, aki azonban most azzal a kéréssel fordult az Egyesült Evangélikus Lutheránus Egyházhoz (VELKD), hogy rehabilitálják őt – jelentette az epd. De vajon rehabilitálni lehet-e egy olyan lelkészt, aki eltér a hitvallástól? Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna


http://www.evangelikus.hu/publicisztika/30-ev-utan-szeretne-ha-rehabilitalnak-az-isten-letet-tagado-lelkesz/leadImage


Három évtizeddel ezelőtt a hamburgi teológust és lelkipásztort távtanítások miatt kizárták egyházából. A férfi azonban nemrégiben azt kezdeményezte, hogy az Egyesült Evangélikus Lutheránus Egyház (VELKD) elevenítse fel újra az egykori eljárást és rehabilitálják őt.

Kirúgták eretnekség miatt

„Eretneknek kiáltottak ki és kirúgtak. Aztán hallgattak rólam, mintha valami rosszat tettem volna, vagy legalább gyerekeket rontottam volna meg” – mondta az epd-nek a ma 72 éves férfi, aki azonban úgy véli, hogy nem tett semmit, csak radikálisan megkérdőjelezte Isten létét és ezzel elindított egy széles dialógust a kérdéskörről.

„Az évtizedek során az egyház talán kicsit liberálisabb lett, de ezért ez indifferens is. Minden lehetségesről beszélünk, mint például az egyházról és a fociról, de a központi kérdésről, arról, hogy IStent hogyan képzeljük el, arról egy szó sem esik, tabuizálódott” – mondja Schulz.

„Vajon Isten egy matematikai forula?” – így szólt Schulz ismert könyvének címe, amelyet még a hetvenes években jelentetett meg és amelyben Isten létét tagadva eretnekséget követett el.

Egyháza azonban ezt nem tűrte, bár lassan reagáltak, mégis 1976-ban először felfüggesztették, majd egy évvel később egy úgynevezett tanításbeli eljárás során eretneknek kiáltották ki a teológust. Az eljárás maga 1979-ben ért véget úgy, hogy megvonták tőle a Luther-kabátját. Épp ez ellen nyújtott be keresetet most Paul Schulz.

Miért most?

Felvetődik a kérdés, hogy ha ez az eset a hetvenes években történt, akkor most mi vezette Schulzot arra, hogy rehabilitálásáért folyamodjon.

Mint ahogyan arról 2010 elején honlapunk is beszámolt, egy holland lelkipásztor, bizonyos Klaas Hendrikse nyíltan hirdeti, hogy nincsen Isten, egyháza azonban úgy határozott, hogy ennek ellenére nem válik meg szolgálatától.

„Amikor értesültem erről, tudtam, hogy revízióért kell nekem is folyamodnom” – mondta Schulz, aki szeirnt a holland protestánsok magatartását kellene követniük a németeknek is.

„Az nem lehet, hogy egy háromszáz kilométeres távolság miatt más igazság legyen” – érvelt Schulz, aki azonban nem akar anyagi kártérítést egyházától és hivatali kérdést se, csupán teológiai rehabilitálást követel magának.

Hogy azonban az eljárást még egyszer hogyan fogják elindítani és lefolytatni, egyelőre nem lehet tudni.

„A perújrafelvételre nincsen leírt szabály” – mondta a VELKD jogásza, Christian Frehrking, aki Schulz beadványának beérkezését ugyan visszaigazolta, de a kérdést a VELKD elöljáró testületeihez továbbította. A tanítóikollégium elöljárója, az egykori sziléziai püspök, Hans Christian Knuth fog az üggyel foglalkozni, valamint a püspöki tanács. A katolikus egyházzal ellentétben ugyanis a VELKD-ben, mint a lutheránus egyházakban, nincsen hittani kongregáció.

„Nálunk az összegyház dönt ilyen kérdésekben” – mondta Frehrking, aki maga jogi szempontból nem lát nyomatékos érvet arra, hogy a pert újra felvegyék.

„Az, hogy vannak olyan teológusok, akik a hitvallások ellenében még teologizálhatnak és gyakorolhatják lelkészi hivatásukat, még nem jelenti azt, hogy a korábbi döntés helytelen lett volna. Ez csak azt mutatja, hogy a hitbeli kijelentéseket – mint például a sokat vitatott Gerd Lüdemann vagy Klaus-Peter Jörns esetében is történt – nem a végső konzekvenciák levonásával vizsgálták meg.

Paul Schulznak tehát minden bizonnyal várnia kell még Németországban arra, hogy rehabilitálják és az általa remélt teológiai szabad hatóteret megkaphassa tévtanításainak. A német evangélikusok nem akarnak lavinát elindítani, és nem akarják, hogy az egyházban istentagadók munkálkodjanak.


A jó kormányzás kritériumai az egyház társadalmi tanításában

A jó kormányzás kritériumai az egyház társadalmi tanításában

Magyar Kurír
2010. május 28.

Az egyház társadalmi tanítása számos támponttal szolgál a jó kormányzás mibenlétét illetően is, erről tartott konferenciát a Faludi Ferenc Akadémia és a Barankovics István Alapítvány a jezsuiták által fenntartott Párbeszéd Házában Kovács K. Zoltán emlékére, A jó kormányzás kritériumai és társadalompolitikai programok szelekciója az egyház társadalmi tanítása alapján címmel.

http://www.magyarkurir.hu/kepek/hirek/32734/fokep/kep.jpg

A közösségvezetés mindenekelőtt alázatot és szeretetet igényel. Az Európai Uniót megalapító politikusok közt is sokan voltak a keresztények – mondta bevezetőjében Lukács János jezsuita tartományfőnök.

„A világot kevés bölcsességgel kormányozzák” – idézte III. Gyula pápát Beran Ferenc újlaki plébános, a PPKE Hittudományi Karának tanára, aki arról beszélt, melyek a jó kormányzás és a társadalmi programok szelekciójának szempontjai az egyház társadalmi tanítása alapján: az egyház fontosnak tartja a jó kormányzást, nem hiába van a társadalmi tanítását összefoglaló kompendium borítóján Ambrogio Lorenzetti 1338-as festménye, „A helyes kormányzás allegóriája”, mely a sienai városházán található. A képen a kormányzót a négy sarkalatos erény allegóriája veszi körül: az okosság, a bátorság (lelki erősség), a mértékletesség és az igazságosság. Ezek mellé pedig odasorolhatjuk a nagyvonalúságot is. A jó kormányzás ugyanis az erényes kormányzás. A négy sarkalatos erényt Aquinói Szent Tamás Arisztotelész Nikhomakhoszi etikájából veszi át. Platón szerint a jó kormányzáshoz az ész és a szaktudás mellett igazságosság is szükségeltetik. A négy sarkalatos erény alapja a valóság kell, hogy legyen.

Jézus azért jött, hogy „életünk legyen és bőségben legyen”, ez a célja a jó kormányzásnak is. Ennek záloga a „társadalmi szeretet”, ami olyan társadalmi szerkezetben nyilvánul meg, ahol nem kényszerül senki nyomorban élni. Az egyház társadalmi tanítása szerint a kormányzás a politikai hatalom célkitűzéseinek megvalósítása, ez azonban nem lehet ellentétes a közjóval. Egy vezetőnek a közjó megvalósítása, a szolgálat kell, hogy legyen a célja, az erények gyakorlásának segítségével, nem pedig a saját érdekeinek a megvalósítása. De mi a közjó? A II. Vatikáni Zsinat szerint azoknak a társadalmi életfeltételeknek az összessége, amelyek biztosítják életfeltételeinket, és amelyekkel teljesebbé tehetjük életünket, másrészt olyan eszmék és célok összessége, mint az életvédelem, a tudás és a társadalmi erények gyakorlása.

A négy sarkalatos erény alapja a valóság kell, hogy legyen. Nemhiába szerepel XVI. Benedek Caritas in Veritate kezdetű enciklikájának a címében az igazság, ami a valóságot is jelenti. A valóság ismerete nélkül a szeretet ugyanis szentimentalizmusba fullad. A valóság az Istentől származó teremtés, az igazság pedig ennek értékrendje, ami a kinyilatkoztatásból fakad. Azonban mindennek ismeretére pusztán az ész segítségével is el lehet jutni.

A négy sarkalatos erény közül az okosság, avagy prudencia irányul erre, hiszen az nemcsak értelmi képességet jelent, hanem a valóság feltérképezésének képességét, annak megismerését, a tények feltárását, és az ebből fakadó helyes cselekvésre indít. Az okosság tehát nem az ügyeskedés szinonímája. Az okosság vonatkozik a programok szelekciójának elvi szempontjaira is. Isten személyt teremtett, ezért a közjó minden ember és az egyéni ember java. A programok megítélésénél tehát a személyből kell kiindulni. Első helyen a családnak kell állnia mint a társadalom alapsejtjének, utána jön a munka, ami az ember kiteljesedésének, a személy kibontakozásának terepe, célja pedig nem csupán a gazdaság működtetése. És csak a család és a munka után jön a gazdaság. (II. János Pál Laborem Exercens című enciklikájában utal a munka elsőségére a tőkével szemben.)

Az okosság után a második erény a bátorság vagy lelki erősség: azt jelenti, hogy valaki ki mer állni az igazság mellett, és ezért vállalja a konfliktusokat is, s ha szükséges, fellép a változtatásokért. Azonban csak módszer változhat, értékek nem, a teremtésből fakadó erkölcs mindig ugyanaz marad.

A harmadik erény a mértékletesség, amelyhez hozzátartozik a jóindulat és a nagylelkűség. Az ellen azonban, aki veszélyezteti a közjót, a hatalom eszközeivel is fel kell lépni (a szelíd Jézus is kiverte a kufárokat a templomból). A jó vezetőnek kordában kell tartania indulatait is, mert ha nem teszi, azok társadalmi indulatokat szítanak, amelyeket azonban nehéz megregulázni.

A negyedik erény az igazságosság. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek meg kell kapnia azt, ami jár neki – nem feltétlen a jog szerint, mert a jog sokszor nem felel meg az igazságosságnak. Az igazságosság fenntartása nem az egyház, hanem az állam feladata, hiszen az egyház nem épít külön társadalmat, viszont az egyház fenntartja a jogot, hogy megszólaljon, amikor sérülnek az etika alapvető elvei.

A társadalmi (nem pedig szociális) igazságosság nem személyes erény. A társadalmi igazságosság akkor valósul meg, ha a társadalmi viszonyok olyanok, hogy mindenki megkapja, ami jár neki. Fontos, hogy az egyház által hangoztatott olyan értékek, mint a szolidaritás és a szabadság, valamint a társadalmi szeretet harmóniában valósuljanak meg. Ez annyit tesz, hogy ha például segíteni akarunk valakin, a szolidaritást korlátozhatja a szubszidiaritás, azaz nem feltétlenül az a megoldás, ha pénzt adunk neki, hanem az, ha lehetőséget teremtünk a számára, hogy megoldja a problémáját. A béke pedig ezen erények gyakorlásának a gyümölcse.

Ezután Frivaldszky János, a PPKE-JÁK Jogbölcseleti Tanszékének oktatója tartott előadást a jó kormányzásról és a jó kormányzatról, mint a helyes közpolitika feltételrendszeréről.

Majd Mészáros József, a KDNP alelnöke, a BME Szociológiai Tanszékének oktatója következett, aki a jó kormányzás elvi és a társadalmi programok szelekciójának közigazgatási tapasztalatairól beszélt: létezik közjó, amelyet a megismerhető természetes rend szerint kell meghatározni. A közjót a természetjoggal lehet megalapozni. A tömegdemokrácia korában persze a közjó konfliktusba kerülhet a közakarattal – figyelmeztetett az előadó. Míg egy normális társadalom például a jövő számára halmozott fel, addig a mai társadalom a jövő nemzedékeinek erőforrásait szivattyúzza el.

Az államnak számos feladata van, például szuverén, szabályozó, gazdálkodó; viszont egyre több feladatot kénytelen magára vállalni: a hagyományos társadalmak szétesésével például az idősekről nem a nagycsalád, hanem a társadalombiztosítás gondoskodik. Az előadó megemlítette a családi adózás példáját. Jelenleg a fiatal, gyermekes pályakezdőket kirabolja az állam, holott őket kellene támogatni a leginkább. A jövedelem nélküli kisgyereknek például jegyet kell vennie, hogy utazzon, az nyugdíjas, akinek van jövedelme, viszont ingyen utazhat.



2010. május 28., péntek

A királyhágómelléki reformátusok üdvözlik a kettős állampolgárság törvényét



Közlemény

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2010. május 28-án tartott közgyűlése ünnepi határozatban örökíti meg a Magyar Parlament által 2010. május 26-án elfogadott törvényt, amely kettős-állampolgárságot biztosít a Kárpát-medencében élő magyarok számára.

A hála és köszönet mellett kifejezzük azon reményünket is, hogy végre megszakad az anyaországi, főleg baloldali politikusok által képviselt tartózkodó magatartás a leszakított területeken élő magyarokkal szemben. Reméljük, hogy többé nem fordul elő, hogy a szomszéd államok érzékenysége és főleg szeszélye befolyásolja a magyar nemzet egységtörekvését, annál is inkább, mivel ezek az országok már jóval korábban gondoskodtak a határaikon kívül rekedt nemzettársaikról. Nem vonjuk kétségbe sem a román, sem a szlovák kettős-állampolgárság létjogát, ugyanakkor követeljük, hogy a Magyar Országgyűlés által szentesített kettős-állampolgárságról szóló törvényt mindenki tartsa tiszteletben.

Elutasítunk minden olyan megszólalást, vagy szándékot, amely megfosztaná az anyaország területén kívül rekedt magyart az Európa Unióban természetesnek vett kettős-állampolgárság jogától.

Tiltakozunk a szlovák testvéreinket érő fenyegetés ellen, és tűrhetetlennek tartjuk a pénzbeli büntetésekkel, vagy a jelenlegi állampolgárságtól való megfosztást kilátásba helyező rendeletek foganatosítását.

Köszönetet mondunk a FIDESZ-KDNP koalíciónak, Orbán Viktor miniszterelnöknek és a mellettük nemzetmentő szolgálatot teljesítő testvéreinknek a határozottságot, amellyel pontot tettek az aggodalmakkal és félelmekkel kialakult helyzet végére.

Köszönetet mondunk a nemzetgyógyító határozatért, ugyanis ebből a helyzetből másként kezelhető a trianoni tragédia, a kommunizmus lelket megbénító tette vagy a 2005. december 5-i népszavazás gyászos eseménye. Köszönetet mondunk azoknak, akik a népszavazás alkalmával igennel szavaztak, és azóta is hordozták a nem-szavazatok gyalázatát.

Istennek hálatelt szívvel megköszönjük, hogy a sok próbatétel között élő magyaroknak világosságot adott, és kiutat mutatott. Imádságra szólítunk fel minden becsületes embert, hogy a megtett lépést újabb nemzeterősítő lépések kövessék.

Nagyvárad, 2010. május 28.


A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése

Csűry István
püspök

Kovács Zoltán
főgondnok




Koltay Gábor: Velünk élő Trianon (dok.film)


Velünk élő Trianon
DVD 1-4
dokumentumfilm-sorozat

Rendezte: Koltay Gábor

14 órás, 4 DVD lemezes, teljes változat

Idén élte meg jelenlegi állapotának 88 éves fennállását ez a csonka-Magyarország, mert különféle istentelen erők az első világháború végén úgy ítélték meg, hogy Mária Országa elpusztításra ítéltetett. Tévedtek. Jött egy ember akit a Jóisten ruházott fel azzal a tehetséggel, hogy Kormányzója legyen ennek a halálra ítélt országnak és újra felvirágoztassa azt. Újabb ördögi erők léptek ekkor működésbe és így jutottunk el a második világháborúig, onnan pedig a bolsevik terror legsötétebb pillanataiig. Minden negatívum alapja a magyar nemzet XX. századi történelmének ez a gyalázatos békének hazudott diktátuma, amelyet a mindenkori magyar nemzet nevében 2 senkiházi írt alá, és amelynek kitételei mára minden ország számára elfoszlottak. Új (fantom) államokat hoztak létre a Mária Országából kiszakított területeken, és egyedül itt, ebben a csonka-honban éltetik tovább és sulykolják belénk megmásíthatatlanságát. Koltay Gábor vállalkozott arra, hogy egy óriási alkotás keretein belül minden lehetőséget megvizsgálva körbejárja a Trianoni kérdéskört, és ezt 14 részes sorozat formájában bemutatják majd a köztelevízióban. Abban a köztelevízióban amely minden adófizető pénzén működik, tehát minden olyan ember pénzén akit személyében érint ez a kérdés. 1920-ban minden 3.-ik magyart érintette Trianon. Ez ma sincsen másként. El kell felejteni azt az ostoba kommunista hozzáállást, hogy amiről nem beszélünk az nincs. Beszélni kell Trianonról (is). És ennek a legjobb módja Koltay Gábor 14 órás gigászi sorozata, a Velünk élő Trianon.

DVD 1 (3,28 GB)

password: kgb-site.net


DVD 2 (3,21 GB)

password: kgb-site.net


DVD 3 (3,22 GB)

password: kgb-site.net


DVD 4 (3,73 GB)

password: kgb-site.net


Koltay Gábor: Trianon (dok.film)


Trianon
dokumentumfilm
(2005)

Rendezte: Koltay Gábor

rövidített, 2 órás változat

Az 1939-45-ös II. világháborút követő 60 esztendő óta Koltay Gábor alkotása az első mozifilm, amely Trianonnal, annak következményeivel és máig tartó hatásával foglalkozik.

1920. június 4-én délután fél 5-kor az 1914-1918-as I. világháborút lezáró Párizs melletti, Versailles-i békerendszer részeként a kis-Trianon elnevezésű palotában írták alá a Magyarország jelentős megcsonkítását engedélyező, trianoni "békeszerződést".

A XX. században ránk zúduló csapások sorát a Versailles-i trianoni békediktátumtól szoktuk számítani. A két világháború között a magyar társadalom a békés revízióban reménykedett, amelynek érdekében sokoldalú kulturális-szellemi fejlődés következett be. A II. világháborút követően, 1947-ben Párizsban a nagyhatalmak újra megerősítették a trianoni döntéseket.

A XXI. század elején vajon miért nem lehet a több mint nyolcvan éve tartó trianoni folyamat tényeit a valóságnak megfelelően feltárni és a magyar közvélemény, valamint a világ tudomására hozni? Milyen lehetősége van egy kis országnak arra, hogy a trianoni és párizsi döntéseket szentesítő nagyhatalmak által meghatározott mai globális világ és európai egyesülési tendenciák közepette érdekeit érvényesítse és gondoskodjon a világ szétszóródott magyarságáról, valamint korszerű válaszokat fogalmazzon meg a trianoni trauma XXI. századi kezelésére?

Koltay Gábor dokumentumfilmjében jeles, tudós emberekkel és közéleti személyiségekkel, így Csurka Istvánnal, Duray Miklóssal, Fejtő Ferenccel, Glatz Ferenccel, Nemeskürty Istvánnal, Pozsgay Imrével, Raffay Ernővel és Tőkés Lászlóval beszélget, valamint költők, írók gondolatainak segítségével az érzelmekre is ható módon megrázó erővel és szokatlan őszinteséggel, szenvedélyesen hangsúlyozza, hogy a trianoni folyamatról minden körülmények között beszélni kell.

690 MB AVI letöltése:

password: linkvadaszok.hu


A Trianon szindróma (dok.film)


A Trianon szindróma

magyar dokumentumfilm sorozat
2008

rendező: Szakály István
operatőr: Varró Gábor
szerkesztő: Szakály István
főszerkesztő: Sipos Pál


1920. június 4-én Párizsban, a versailles-i kastély parkjában álló Nagy - Trianon palota dísztermében írta alá a magyar kormányküldöttség az első világháborút lezáró és egyben a történelmi Magyarország megszűnését is jelentő békeszerződést. Az ország területe 283 ezer helyett 93 ezer négyzetkilométerre, lakosainak száma pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Mi vezetett, mi vezethetett el idáig? Mi lehetett, mi volt az a "bűn", amelyre ilyen súlyos "büntetés" volt a válasz?

A filmben szereplő történészek:

Catherine Horel – Franciaország
Eva Irmanová – Csehország
Francois Boulet – Franciaország
Hornyák Árpád
Horst Haselsteiner – Ausztria
John C. Swanson – USA
Margaret MacMillan - Kanada
Ormos Mária
Paul Gradvohl – Franciaország
Peter Haslinger – Németország
Romsics Ignác
Szarka László
Traian Sandu – Franciaország
Zeidler Miklós

2010. május 27., csütörtök

Reformátusok a kegyelem trónusánál

A Generális Konvent Liturgiai Bizottsága közös gondolkodásra hív minden olyan református egyháztagot és testületet akinek, és amelynek fontos az istentisztelet ügye. Reformátusok a kegyelem trónusánál– A magyar református istentisztelet megújulásának teológiai alapelvei címmel egy kiadvány jelentetett meg a Magyarországi Református Egyház. Az a céljuk ezzel a kiadvánnyal, hogy az egyházi közbeszéd tárgyává tegyék az istentisztelet megújításának és megújulásának kérdését. A Generális Konvent Liturgiai Bizottsága teológiai felelősséggel gondolta át, fogalmazta meg és adja közre azokat az alapelveket, amelyek azonos irányba terelhetik a liturgiai elvárásokat, és közös elvi kiindulási pontjai lehetnek a készülő Liturgiai Példatárnak. (reformatus.hu)


http://reformatus.hu/images/stories/MRE/cikkek/2010majus/gk/reformatusok_rgb_mid.jpg

Reformátusok a kegyelem trónusánál
A magyar református istentisztelet megújulásának teológiai alapelvei

(589 KB PDF)


Hírek a Generális Konvent üléséről

Hírek a Generális Konvent üléséről

Először lesz közös költségvetése a Magyar Református Egyháznak - összefoglaló a délelőtti eseményekről
Konvent: liturgia, alkotmány és megemlékezés - összefoglaló a délutáni eseményekről
A hit erejével elhordozni, de nem elfelejteni - A Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent Nyilatkozata a trianoni döntés 90. évfordulóján
Szlovák–magyar két jóbarát? - interjú Marian Hamari szlovák püspökhelyettessel
Reformátusok a kegyelem trónusánál - közös gondolkodás az istentiszteletről




Magyar verbita misszionárius a Fülöp-szigeteken

Ázsia üzeni, a rossz helyett örömhír kell
A verbita misszionárius is megtanulta a derűs életet

http://www.magyarhirlap.hu/images/mh_logo.png

Magyar Hírlap
Szerdahelyi Csongor
2010-05-26

Lányi Béla verbita szerzetes testvér, aki civilben építészmérnök, három éve a Fülöp-szigeteken misszioná­rius. Először most tavasszal volt itthon szabadságon. Élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük.


http://www.magyarhirlap.hu/images/ups/65/65905.jpg


– Otthon érzi már magát a távoli országban?

– Igen, és remélem, hogy végleg ott is maradhatok. Egy misszionárius sorsa az, hogy ahol dolgozik, azok között az emberek között találja meg az élete értelmét és célját.

– A Fülöp-szigeteken mi a munkája?

– Két fő feladatom van. Az egyik a Cebu szigetén a verbiták által vezetett egyetem építészeti karán való oktatás, a másik pedig, hogy prefektus vagyok a város verbita szemináriu­mában, ahol nem papokat képzünk, hanem szerzetes testvéreket, amilyen én is vagyok. A Fülöp-szigeteken sok a papi és szerzetesi hivatás. Ezzel kapcsolatosan különböző szociális munkákat is végzünk, ugyanis szeretnénk megtanítani a szeminaristákat arra, hogy a verbita szerzetes szociális gondolkodású ember. Továbbá a hivatásgondozásba is besegítek.

– Európából érkezve nem lehetett könnyű megszokni az ottani időjárást.

– Viszonylag könnyen megszoktam. Állandóan meleg van, és párás a levegő. De jobban viselem az extrém hőmérsékletet, mint az itthoni nyálkás, latyakos 0–10 Celsius-fok körüli időt. Amikor az orosz télben kellett dolgozni, akkor is jól éreztem magam, illetve a cebui párás meleg levegőt is szeretem.

– Milyen az élet, az emberek?

– Érdekes világ. Angolul van kiírva minden, és a legtöbben beszélik ezt a nyelvet, az ételek között sok az európai, ami a spanyol gyarmatosítás öröksége. Először úgy érzi magát az ember, mintha Európában vagy Amerikában lenne. Aztán veszi észre, hogy ázsiai emberek vannak körülötte amerikai mázzal. Azért, mert ők tényleg ázsiaiak, a gondolkodásuk más, mint a mienk. Ez a nagyobb kihívás, nem az étel. Amikor az ember ezt megszokja, akkor érezi, hogy rendkívül szeretetreméltók, kedvesek, értelmesek, szorgalmasak az ottani emberek. Azonban ehhez az is szükséges, hogy az ember elfogadja őket, és próbáljon tanulni tőlük.

– Mit lehet tőlük tanulni?

– Az ázsiai gondolkodás olyasmi, amire az egyháznak ma szüksége van. Az ottani ember pozitív értékszemléletre, harmóniára törekszik. Magyarországon mindenki mindenkivel vitatkozik, rengeteg negatív dolog van. A szentbeszédekben az árulásról van szó, az újságokban az ellenségkeresésről. A filippínók gondolkodása pozitív, ők azt keresik, ami a jó. Meg vannak győződve arról, hogy a negatív dolgok emlegetése nemcsak azok számára káros, akikről ezt mondják, hanem azoknak is, aki ezeket emlegetik. Ez Ázsia üzenete.

– Optimisták a filippínók?

– A három év alatt egyetlen pesszimista emberrel nem találkoztam. Megkérdezték a filippínókat, hogy az idei év jobb lesz-e, mint az előző. Gondolkodás nélkül majdnem mindenki azt mondta, hogy sokkal jobb lesz. Optimizmussal tekintenek az egyház jövőjére is. Ezt az optimizmust át lehet venni, meg lehet tanulni Ázsiától.

– A Fülöp-szigetek a világ negyedik legnépesebb katolikus országa. Miért van szükség ott misszio­náriusokra?

– Az üzleti élet törvényszerűsége, hogy az üzletember oda megy valamit eladni, ahol van rá kereslet. A Fülöp-szigeteken nagyon nagy a vallás iránti érdeklődés. Ha az ember a statisztikákat nézi, hogy hány pap van, és milyen az utánpótlás, akkor a cebui főegyházmegyében semmi esetre sem lehet problémákról beszélni. Többen jelentkeznek papnak, mint amennyit föl lehet venni. Viszont olyan nagy a vallás iránti érdeklődés, hogy azt nem lehet kielégíteni még így sem. Ezért fontos elmenni olyan helyre, ahol az emberek éhezik és szomjazzák Krisztust. Ezenkívül az európai kereszténységnek is fontos, hogy megoszthatjuk velük azt a tapasztalatot: mit jelent misszionáriusnak, szerzetesnek lenni.

– Az európai értelemben vett vallási közömbösség vagy az egyházzal szembeni ellenséges hozzáállás nem jellemző a világnak azon a részén?

– A vallás természetes módon hozzá tartozik a filippínó ember életéhez, a legtöbben járnak templomba. Azonban ott is vannak problémák. Pél­dául a szegények körében súlyos gondot jelent az egyházi házasság, mert nincs módjuk olyan fényes lakodalmat tartani, amilyet szeretnének, és inkább nem házasodnak. Az egyház ezen úgy próbál segíteni, hogy bevezették a csoportos esküvőt. Sok pár egyszerre köt házasságot, és a pap nem kér stóladíjat, nincs kötelezettség, hogy meg kell hívni a rokonokat, ismerősöket, tehát csendben lemegy az egész. Például van olyan, hogy a hajnali fél 6-os misén van az esküvő. Európaiként ezt nem értettem, de aztán megmagyarázták, hogy ez egészen természetes, mert utána mindenki mehet dolgozni, és senki sem várja el, hogy nagy vacsorát adjanak neki.

– A szegények, az utcagyerekek között is dolgoznak a verbiták?

– Igen. Én szombaton délelőtt tanítom a gazdagok gyerekeit az egyetemen, délután pedig a legszegényebbekkel vagyok együtt. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni, hogy magyar jótevők jelentős mértékben járultak hozzá a szociális munkánkhoz. Az egyetemet nem kell támogatni, mert ott a tandíjakból összejön mindaz, amire szükség van a működéshez. A szociális munka viszont olyasmi, amihez az ottani gazdagok nem szívesen járulnak hozzá.

– II. János Pál pápa mondta, hogy a 21. század Ázsia százada lesz katolikus szempontból. Érezni ezt a Fülöp-szigeteken?

– Gazdasági szempontból is igaz ez. Ha megnézzük a legfontosabb hírmagazinokat – Newsweek, Times –, nagyon sokat foglalkoznak Ázsiával. Gondolom, hogy egyházi téren is így lesz. A verbita rendben filippínó az általános rendfőnök, és valószínűleg a következő általános rendi gyűlés 2012-ben szintén valahol Ázsiában lesz, nem Rómában. A verbita hivatások döntő többsége ugyanis ma éppen Ázsiában születik.