2009. július 27., hétfő

Falus András akadémikus evolúcióról és teremtésről

REFORMÁTUSOK LEVELE
A Református Egyház Félórája 2009. július 8.
Fekete Ágnes

http://www.mta.hu/fileadmin/tagok/000183_maxi.jpg
Falus András akadémikus


Evolúció vagy teremtés! - gyakran próbálnak meg választás elé állítani bennünket, pedig nem helyes így a kérdés. Falus András akadémikus, immunológus szerint evolúcióról és teremtésről egyaránt beszélhetünk. Először azt mesélte el, hogy épp a minap az aluljáróban hittérítőkkel volt kénytelen vitatkozni, jóllehet ő is a hit szemével nézi az életet.

Falus András: A Nagyvárad téri aluljáróban szónokolt egy társaság pár hete, és elkezdtem velük vitatkozni. Egy érdekes helyzet alakult ki, mely közben egyszer még egy pillanatra arra is gondoltam, hogy talán baj lesz ebből, de igazából végig nagyon szelídek voltak. Elhárították ugyan azt, amit mondtam azzal, hogy ez így nem jó, majd elfordultak és folytatták ott, ahol abbahagyták.

Fekete Ágnes: Mik voltak a pólusok?

Falus András: A két pólus egyike a kreacionizmus volt, az intelligens tervezés, a másik pedig a darwinizmus. Én szándékosan használok izmusokat, bár szerencsétlen dolognak tartom, hogy az evolúció elméletét darwinizmusnak nevezik. Ilyen alapon nevezhetnék a relativitás elméletét einsteinizmusnak, vagy a genetikát mendelizmusnak. Az izmusok mindig ideologisztikusak.

Fekete Ágnes: Ennek azért van alapja, hiszen évekig tényleg így ment ebben az országban.

Falus András: Nem csak ebben az országban, hanem például az Egyesült Államokban is. Az igazi kreacionizmus, a szó legszélsőségesebb értelmében, egy amerikai, neoprotestáns áramlat: szembement a felvilágosodás korától kezdve a materializmus Istent feleslegesnek érző vonulatával. Ez jellemző volt természetesen arra a filozófiára is, amely meghatározta a szocialista korszakot. Ugyanakkor Amerikában is megjelent a darwinizmus vallásos állítása. Bár ezek szélsőséges állítások, de megjelentek, ráadásul nem a szocializmus idején, hanem már a felvilágosodásban. Mély pozitivista háttere van, melynek lényege, hogy a tények, fizikai törvények helyettesítik a hitkérdéseket, mindenre magyarázatot adnak. De ezt az adott kor hiányos tudásának megfelelően, emberi nagyképűséggel párosult magabiztossággal művelte. Most nem védeni akarom azokat a biológia tankönyveket, amelyekben mind a mai napig nagyon rosszul van megfogalmazva az evolúció. Sok felelőtlen dolog történt ezen a téren is. Immunológusként elolvastam azokat a részeket a középiskolások tankönyveiből, amelyek az én szakterületemhez tartoznak, és olyanokat találtam, amelyeket én sem értek.

Fekete Ágnes: De nem csak a tankönyvekről van szó. Nagyon felháborodtam, amikor a lányom kapott az iskolában egy Ősállatok című könyvet, amelyben az evolúció-elmélet jelenik meg képekben. Látható benne egy majomember, és olyan dolgokat említenek, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Nagyon sok könyvről van szó.

Falus András: A tudományban nincsenek bizonyítékok, hanem modellek vannak, amelyek igyekeznek a valóságot megközelíteni. Ezek alapkövek, axiómák. El kell fogadnunk például, hogy a mozgás makro- és mikroméretekben egészen más törvényeket követ. A kvantum-mechanika szabályai teljesen más törvények alapján működnek, mint a látható mechanikáé. Én mindig az emberi nagyképűséget vádolom akkor, amikor valaki valameddig eljut a teremtett világ megismerésében, és lezár. Az emberiség csodálatos utat tesz meg a teremtett világ megismerésében. Az a tudomány, ami ismeri a határait, ami tudja, hogy meddig tart a kompetenciája, ami tudja, hogy az, amit állít az ő rendszerében, idejében, tudáshátterével az adott pillanatban elfogadható, de teret kell hagynia a cáfolhatóságnak is. És ez nem csak az evolúció- elméletre igaz, de rá is, mert egy tudományos elmélet. Darwin 150 évvel ezelőtt írt cikke a természettudományos gondolkodás egyik legnagyobb állomása volt. Az evolúció jelenlétét rengeteg minden igazolja.

Mi az evolúció? Borzalmasak azok a viták, amelyekben azzal vitatkozom, amit szerintem a vitapartnerem az evolúció alatt ért. "Nem értek egyet veled, sem az általad interpretált önmagammal." Már hallottam ilyen vitát pszichológusok között. Az evolúció meghatározásához hadd használjam a nagy magyar ökológus, Juhász Nagy Pál gondolatait: Az evolúció nem más, mint a genetikai változások összessége. Az evolúció elmélete az ég világon semmit nem mond az élet keletkezéséről. Az ő elképzelései szerint, amelyeket mind a mai napig a tudományos eredmények is megerősítenek, az evolúció azt mutatja meg, hogyan jön létre az a sokféleség, amivel az élővilágban találkozunk.

Fekete Ágnes: Genetikai ugrásokkal jön létre?

Falus András: Nem feltétlenül ugrásokkal, bár ez az egyik lehetséges út, de van még sodródás, migráció, izoláció. A sokféle változatból az a környezeti nyomás, ami minden élőlényen van, szelektál. Ezt éljük meg minden nap, amikor például torokgyulladásra antibiotikumokat szedünk: ezek az antibiotikumok szelektálják az ellenálló, rezisztens törzseket. Ez a tipikus evolúció. A legutóbbi két évben egy olyan világot ismertünk meg, amelyet mikroellenesnek nevezünk: kiderült, hogy az egész élővilág, a gének megszólalásának szabályozását egy olyan rendszer irányítja, amelyről eddig fogalmunk nem volt. Olyan gazdag repertoárt biztosítanak a kiválogatódásnak, amiről eddig nem tudtunk.

Amiről beszéltem, az az evolúció-elmélet, és nem az evolucionizmus. Nagyon tartózkodnék az ideológiai felhangtól. Ez egy tudomány, ami tele van meglepetésekkel, szépséggel. Nem szeretnék a geneticizmus hibájába esni, amely csinnadratta a gének körül.

Fekete Ágnes: Arra gondol, hogy nem igaz az, hogy mindent a genetika határoz meg?

Falus András: Így van, ez nem igaz. Ezért is mondtam, hogy a tudomány kritériuma a határok felismerése. A memetika is öröklődik. A mémek a hagyományok, legendák, mítoszok, szokások. Én a szüleimtől tanultam, hogyan üljek az asztalnál, hogyan egyek. Ezek öröklődnek egyik generációról a másikra. Mindez képezi azt a világot, amelyben élünk. A genetika ennek egy nagyon fontos szegmense, de nem abszolút szegmense. Darwin nem tudta igazán a genetikát. Mendel, aki egy viszonylag zárt közösségben dolgozott, a borsó-kísérleteiről ismert. Ő írta le a genetika alapvető törvényeit. Nagy tisztelettel elküldte dolgozatát az akkor már híres Darwinnak, aki soha nem nyitotta ki a levelet. Felbontatlanul találták meg a könyvespolcán halála után. Persze, ha felbontotta volna, akkor sem változott volna a koncepciója, csak lett volna egy magyarázat, amit a külön vagy együtt öröklődő génekről mondhatott volna. A kreacionizmus a maga ideologisztikus megközelítésével azt mondja, hogy próba-szerencse alapon nem jött volna létre ez a csodálatos sokféleség. Példának szokták hozni, hogy vannak olyan rovarok, amelyeknek olyan hosszú szívó szájszervük van, amivel be tudnak nyúlni a virágok belsejébe, és onnan táplálékot tudnak nyerni. Azt mondják, hogy ha egy kicsit rövidebb, egy kicsit elágazó lenne ez a szervük, akkor ezek a rovarok elpusztultak volna. A sokféleség létrejöttében rejlő, eddig még föl nem tárt megvalósulásnak lebecsüléséről van szó, szerintem a kreacionizmus esetében.

Fekete Ágnes: Benned is biztosan van egy olyan érzés a természet kapcsán, hogy ez egy csoda, hogy ez nem lehet véletlen.

Falus András: Természetesen. A kreacionista azt kérdi, hogy hol vannak a köztes formák, amelyekből egy állatcsoport kialakult. Ha a szelekció során valami megmarad, míg mások elpusztulnak, akkor mindenki jogosan keresi a maradványokat. Ezek lennének a bizonyítékok, és a bizonyítékok hiánya sokaknak a hiány bizonyítékaként szolgálnak, de szerintem ez nem így van. A kreacionizmusnak nincs pozitív állítása, csak azt igyekszik cáfolni, amit az evolúció-elmélet állít, mert azt gondolja, ha megdől ez az elmélet, akkor bebizonyosodik, hogy Isten egyszerre teremtette meg a világot. Istent egy fantasztikus, ügyes, zseniális mesterembernek tartják, aki a maga zsenialitásával összerakta ezt a világot. Én pedig úgy gondolom, hogy Isten teremtése nem csak tárgyakból, lényekből áll, hanem törvényekből is. A teremtés mozzanata megteremteni azt az alaphelyzetet, belelehelni azt a lelket, azokat a törvényeket, amelyek aztán működés közben létrehozzák a sokféleséget. Hazug a kérdés: kreáció vagy evolúció, teremtés vagy evolúció! Teremtés és evolúció!

Néhány évvel ezelőtt főleg protestáns lelkészek és magukat hívőnek érző biológusok találkoztak, és ez számomra nagyon nagy élmény volt. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy definiáltuk a szavakat, és ezzel elhárult egy csomó félreértés. Kimondhattuk azt, hogy ha a törvény, a biológiai szabályszerűség az evolúció, a változékonyság létezik, akkor Isten teremtette. Az evolúció Isten teremtési módszerei közé tartozik. Megtaláltak egy skandináv falut, amely a középkorban olyan izoláltan helyezkedett el, hogy csak azt tudták enni, amit ott megtermeltek. Évszázadokra visszamenő döbbenetes precizitással leírták, hogy ki mennyi ideig élt ott, milyen betegségben szenvedett, hány gyermeke volt. Rendkívül izgalmas dolgokat találtak a generációkra. Mindig szétválasztjuk azt, ami a genetikához tartozik attól, ami a környezet hatása. Egy hangverseny élményét nem csak az határozza meg, hogy egy hegedű melyik mester kezéből került ki, hanem az is meghatározza, hogy hogyan játszanak rajta.

Fekete Ágnes: Ha jól értem, akkor te Istent is így képzeled el, tehát nem csak egy hegedűt rakott ide, hanem játszik is rajta.

Falus András: Úgy képzelem el, hogy Ő megalkotta a hegedűt, és játszik is rajta. A szélsőséges kreacionizmus azt mondja, hogy a zene lényege - megmaradva ennél a metaforánál - a zenekar hangszereinek összessége. Én viszont úgy gondolom, hogy a zenekar az összhangzat, az összeszokottság, az akusztika, a hangulat, az otthoni problémák pódiumra vitele. Együtt működnek. A gravitáció is a teremtés része. El kell jutnunk egy olyan típusú alázatig, amellyel az ember megpróbálja beilleszteni azt a tudásszintet, amit ő az adott korban, adott mesterektől megkapott. Ne akarjon mindenképpen végletes szabályokat kimondani. Az evolucionizmus azt mondja, hogy az evolúció elmélete lehetetlenné tette a teremtést. Fogalma sincs arról, hogy miről beszél, mert köszönőviszonyban nincs az evolúció elmélete ezzel az állítással. Az intelligens tervezés gondolatmenete, amelyik azt mondja, hogy autók sem úgy készülnek, hogy véletlenszerűen végigpróbálgatják az alkatrészeket, és egyszer véletlenül összeáll egy autó, hanem megtervezik az autót, majd pedig összerakják. Az a központi idegrendszer, melynek a teljesítménye a legmagasabban szervezett biológiai anyagnak tekinthető, annak az ötletnek, a kreációnak, az asszociációnak, a memória alkalmazásának és az új dolgok iránti érzékenységnek egy olyan csodálatos titka, amiről ma még nagyon keveset tudunk. Én azt mondom, hogy ne akarjuk lezárni még a tudás folyamatát, és ne akarjuk kizárni Istent a teremtett világból, se bezárni egy fabrikáló, zseniális, hatalmas, erős, halhatatlan mesterember alakjába.

Fekete Ágnes: Azért az, ahol én is megakadok, az ember. Azt mondani, hogy a majomból lett az ember, számomra elképzelhetetlen.

Falus András: Az igazi evolúció elmélet ezt soha nem is állította. Ez a vulgár-materialista felfogása valaminek, aminek idealisztikus háttere van. A darwini alapcikket az emberek nagyobb része soha nem olvasta el. Esetleg elolvasták azt a cikket, amit erről a cikkről írtak. Soha nem mondta, hogy a majmokból lettünk. Azt lehet az evolúció alapján elmondani, hogy az ember, a ma élő legmagasabb rendű élőlény, egy fejlődési folyamat során alakult ki. Soha nem fogjuk megmondani, hogy hol a lélek. Ez az a határ, amit a biológia nem tud átlépni.

A bűn nem egy biológiai kategória. Beszéljünk például a homoszexualitásról: sok olyan gént ismerünk, amelyek olyan helyzetbe hoznak valakit, hogy a saját neméhez tartozó emberekhez vonzódik, mégsem veszem a bátorságot, hogy azt mondjam, hogy ez nem bűn, mert Isten ezt mondja. A bűn nem egy biológiai kategória, hanem teológiai, szociáletikai kategória. Az, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket egy különleges, természettudományok által nem vizsgálható csoda. Az a kérdés, hogy miért vagyunk. Ez nem természettudományos kérdés, hanem olyan, mintha azt akarnám elmondani, hogy a szivárvány nem lehet Isten és a választott nép közötti szövetség jele, mert az nem más, mint a fehér fény felbomlása a vízcseppeken. Nanométerekben, -tól -ig látható tartományban kifejezhető. De miért ne lehetne egyszerre a kettő igaz?

Fekete Ágnes: Az ember mégiscsak egy különleges teremtménye Istennek.

Falus András: De minden teremtmény különleges. A feketerigó is egy végpont: már nem lesz jobb feketerigó. Az ember abból a szempontból különleges, hogy Isten kiválasztotta arra, hogy a nekiszánt sorsot élje, hogy Őt dicsőítse. Hatalmas különbségek vannak az emberek között.

Fekete Ágnes: Az ember ember.

Falus András: Igen, de ez a kategória szociál-etikai kategória. Nem a biologikumja miatt különleges, hanem a szellemi képessége, mentális adottsága miatt, ami lehetővé teszi, hogy Istenről gondolkodjon. Megkapja az újrateremtést, a megváltást. Ezt ne géncsoportokban keressük.

Teológiai kérdésekre nem tudok biológiai választ adni. A klónozással határsértés következik be: a klónozás sejtmag-átültetés, egy embrionális technológia. Az anya testi sejtjéből a sejtmagot betették ugyanannak az anyának a petesejtjébe, mire az anya megszülte a saját ikertestvérét. Az első ilyen állat, amelyen véghezvitték ezt a kísérletet, nagyon érdekesen pusztult el: korai öregedésben szenvedett. Öt-hat éves gyermekek ráncos öregekként jelennek meg. Úgy tűnik, mintha nem lehetne egy érett, testi sejtmagot, amiben a DNS már egy csomó módosításon ment át, teljesen újrakezdeni. Magyarországon is van klóónozott egér, és csak bízni tudok abban, hogy ember soha nem lesz klóónozva, mert ennek semmi értelme nincs. Az elmúlt évek során olyan technikák alakultak ki, amelyek segítségével testi sejtekből, vérből lehet embrionális sejteket előállítani bizonyos genetikai beavatkozással. Nincs szükség arra, hogy embriókat gyártsunk. Nekem visszacseng a páli mondat, miszerint: nem hagy kísértetni feljebb, mintsem elszenvedhetnétek. Itt van egy elképesztően nehéz probléma, mert ezekkel a módszerekkel embereket lehet gyógyítani, akkor pedig miért ne használhatnánk azokat a sejteket. Azonnal felvetődik, hogy nem azért hoztak-e létre nagyobb számban embrionális sejteket, hogy abból majd máj legyen? Pedig abból ember is lehetne. Iszonyú nehéz kérdés, és íme, van egy válasz, meg lehet oldani.



2009. július 20., hétfő

KREK-közgyűlés Érmihályfalván

Történelmi időben, történelmi helyen

Lezajlott pénteken a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) rendkívüli közgyűlése. A két legfontosabb napirendi pontja a püspöki hivatal átadása, valamint a püspökválasztás ütemtervének megszavazása volt.

Reggeli Újság, Bihari megyei napilap
2009. július 20.

http://reggeliujsag.ro/data/161-2009-7-20/161-1.pdf
http://reggeliujsag.ro/data/161-2009-7-20/161-9.pdf

http://reggeliujsag.ro/images/logo.gif


Európai Egyházak Konferenciájának ünnepi ülése

CEC –utolsó napjához érkezett a nagygyűlés, ünnepi ülés az 50. évforduló alkalmából

http://assembly.ceceurope.org/typo3temp/pics/80b6ec9cb8.gif

Folytatódott hétvégén is az Európai Egyházak Konferenciája (CEC). Vasárnap ünnepi üléssel emlékeztek meg a CEC 50 évvel ezelőtti létrehozásáról, ahol az elmúlt évtizedek meghatározó személyiségei mondták el élményeiket, valamint visszatekintettek az elmúlt évekre. A megszólalók közül a legnagyobb hatása a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, Bartolomaiosz előadásának volt. Az egyházi vezető, Krisztus főpapi imájára hivatkozva, az egyház egységének helyreállítását minden keresztyén és minden egyház alapvető kötelességének nevezte. Beszédében az ökumenikus együttmunkálkodás erejéről és jövőbeni lehetőségeiről is szólt, ami a világ ökumené nehézségei között biztató és erőt adó lehet. Az ökumenikus pátriárka a következő esztendők feladatai között - nagy tetszést aratóan - a római katolikus egyház CEC tagságának kérdését is felvetette.

A CEC Nagygyűlésének utolsó napján, hétfőn a bizottsági jelentéseket véglegesítik, valamint döntenek a szervezet Központi Bizottságának tagságáról. A Magyarországi Református Egyház fiatal delegáltja, Dr. Rajos Krisztina, szintén szerepel a Bizottság tagjainak javasolt listáján. Az ülés este istentisztelettel ér véget.

Református.hu





Európai Egyházak Tanácsának XIII. közgyűlése

„Egy reménységre hívattunk el Krisztusban” – Krámer György jelentkezése a KEK XIII. közgyűléséről

Evangélikus.hu

http://www.evangelikus.hu/nagyvilag/201eegy-remenysegre-hivattunk-el-krisztusban201d-2013-kramer-gyoergy-jelentkezese-a-kek-xiii.-koezgyuleseroel/leadImage

Lyon – Mint ahogyan arról már korábban hírt adtunk, július 15-21 közöt tartja szokásos, hatévenkénti közgyűlését a KEK (CEC – Európai Egyházak Konferenciája, Tanácsa). Az evangélikus, ortodox, anglikán és ó-katolikus egyházak mintegy 750 képviselője vesz részt a nagygyűlésen, amelyen Krámer György, püspök-helyettes, Szabó András, pestújhelyi lelkész és Pál Marietta, az ifjúsági osztály munkatársa képviselik egyházunkat. Krámer György írása.

50 évvel ezelőtt, az alapítás idején, a megosztott Európában kézenfekvő volt a KEK célját és működésének értelmét meghatározni. Ebben a szervezetben az egyházak között keresett egység képes volt átívelni az akkor még átjárhatatlan határokat. Ma, az európai egyesülési folyamatban a KEK újra keresi identitását. A közgyűlés így tekinti át az elmúlt hat év munkáját, és határozza meg a következő hat év munkájának prioritásait. A közgyűlés témája az Efezusi levél 4. fejezete alapján a közös reménység. Az a kettős feladat következik a reménységre való elhívásunkból, hogy egyrészt megtaláljuk az európai keresztyén egyházak sokszínűségében mégis meglelhető egységet, ugyanakkor a sokszínű Európában közösen jelenítsük meg a keresztyének közösségét. A közgyűlés első két napjának legfontosabb döntése a Németországi Protestáns (Evangélikus) Egyház (EKD) indítványának elfogadása volt, miszerint a következő három évben egy újonnan alakuló munkacsoport gondolja át alapjaiban a KEK jelenlegi működését. A magyar delegáltak egyik fontos közös célja, hogy a közgyűlés foglalkozzon a szlovák nyelvtörvénnyel, és záró jelentésében jelenjen meg az ezzel kapcsolatos véleménye.

További információk és képek itt találhatóak:
http://assembly.ceceurope.org/index.php?id=13&L=1



2009. július 19., vasárnap

Toward Jerusalem Council II

http://www.tjcii.nl/img/tjcii.jpg

"If their rejection means the reconciliation of the world, what will their acceptance mean but life from the dead?"
Romans 11:15

Vision Statement

"Toward Jerusalem Council II" is an initiative of repentance and reconciliation between the Jewish and Gentile segments of the Church. The vision is that one day there will be a second Council of Jerusalem that will be, in an important respect, the inverse of the first Council described in Acts 15. Whereas the first Council was made up of Jewish believers in Yeshua (Jesus), who decided not to impose on the Gentiles the requirements of the Jewish law, so the second Council would be made up of Gentile church leaders, who would recognize and welcome the Jewish believers in Yeshua without requiring them to abandon their Jewish identity and practice. [...]



Evreii mesianici vor un al Doilea Sinod la Ierusalim

Dupa 2000 de ani, evreii care cred in Iisus vor un al Doilea Sinod la Ierusalim



Putini dintre noi stim ca in Romania exista comunitati de evrei care cred ca Iisus este Mesia, dar care isi pastreaza identitatea iudaica. Ei se numesc evrei mesianici si doresc, ca si apostolii Mantuitorului, sa vesteasca Evanghelia tuturor. Mai mult, o organizatie a lor, “Toward Jerusalem Council Two”, a luat initiativa organizarii, dupa aproape doua milenii, celui de-al Doilea Sinod de la Ierusalim, unde reprezentantii tuturor Bisericilor crestine sa-i reprimeasca pe evreii mesianici, in mod public, in “Biserica Domnului Yeshua”. De cativa ani, ei se intalnesc cu reprezentanti ai Bisericii Ortodoxe si ai altor Biserici si culte crestine, pentru a comunica, a se cunoaste mai bine si “a lucra impreuna pentru Imparatia Lui”.

Recent, la Manastirea Neamt, s-a desfasurat Conferinta “Toward Jerusalem Coucil Two” (“Spre al Doilea Sinod de la Ierusalim”), cu binecuvantarea Mitropolitului Moldovei, Teofan, care a avut ca tema “Impacarea in Mesia”, la care au participat ortodocsi, catolici, protestanti si evrei care cred in Hristos, cunoscuti sub numele de “evrei mesianici”, din Israel, Rusia, Republica Moldova, Austria si Romania. La sfarsitul conferintei, pr. prof. univ. dr. Vasile Mihoc, de la Facultatea de Teologie “Andrei Saguna” din Sibiu, avea sa declare: “Problema intoarcerii evreilor la crestinism este o tema esentiala in planul mantuirii lumii, asa cum il gasim in teologia Bisericii”.

Spre cel de-al Doilea Sinod de la Ierusalim

In tara noastra exista comunitati restranse de evrei mesianici la Oradea, Bucuresti, Cluj si Iasi, organizate in Federatia Comunitatilor Mesianice din Romania. Aceste comunitati au caracter religios, cultural, si social-caritativ si au la baza Iudaismul Mesianic.

Pentru a-i cunoaste mai bine si a afla mai multe lucruri despre evreii mesianci, ne-am adresat domnului David Nagy, presedintele Federatiei si al Comunitatii Mesianice “Bat-Tzion” (“Fiica Sionului”) din Oradea. Domnia sa a dat curs cu amabilitate demersului nostru, aducand lamuriri si informatii interesante despre acesti mai putin cunoscuti lucratori intru Hristos.

“Atunci cand vorbim de evrei mesianici, vorbim de evrei care au ajuns sa creada ca Yeshua (Iisus) din Nazaret a fost si este Mesia si Salvatorul, Mantuitorul lui Israel si al intregii lumi. Aceasta credinta nu este o schimbare a religiei intr-un fel formal ci o credinta, o convingere reala, care are ca rezultat schimbarea vietii celui ce ajunge sa creada acest lucru. Toate cultele, Bisericile crestine s-au dezvoltat din crezul initial al ucenicilor, apostolilor si desigur al Mantuitorului, crez care se numeste Iudaism Mesianic in zilele noastre”, ne-a declarat acesta. Referitor la scopurile organizatiei pomenite mai sus, domnul David Nagy ne-a declarat:” Aceasta a luat initiativa de a se indrepta spre un al II-lea Sinod in Ierusalim, unde reprezentantii tuturor Bisericilor crestine ii vor reprimi pe evreii mesianci in mod public in Biserica Domnului Yeshua. Ideea este ca, in primul secol dupa Mesia, a existat un Sinod la Ierusalim, descris in cartea «Faptele Apostolilor», unde credinciosii evrei au luat decizii cu privire la primirea neevreilor in Biserica. Cum evreii mesianici, care au fost primii credinciosi, au «disparut» de-a lungul istoriei, iar in zilele noastre au reaparut, este nevoie de un Sinod la care Biserica, impartita de atunci in nenumarate culte sau ramuri, sa reprimeasca pe evreii care s-au intors «acasa». Biblia ne spune ca aceasta impiedicare a evreilor, adica faptul ca nu au crezut toti pe vremea lui Yeshua, a facut ca harul sa ajunga la alte popoare ca sa fie mantuite, dar la sfarsitul vremurilor, se va intoarce si Israelul”.

Evreii mesianici de-a lungul istoriei

Evreii mesianici au existat totdeauna de-a lungul istoriei. La inceput, comunitatile lor erau in stransa legatura cu Templul din Ierusalim, atat cat acesta a existat, si cu sinagoga. Ei si-au pastrat identitatea nationala si cultura, dar au devenit credinciosi in Iisus in acelasi timp. Iudaismul Mesianic a reaparut pe scena istoriei in anul 1690. Astazi, exista comunitati de evrei mesianici in multe zone ale lumii. De-a lungul timpului, s-a inradacinat parerea cum ca evreul, daca devine credincios in Iisus, nu mai este evreu. Evreii mesianici cred insa ca pot ramane evrei si mesianici in acelasi timp.

In Europa, prima comunitate de evrei mesianici a aparut, oficial, la Chisinau, in jurul anilor 1860, fiind condusa de Iosef Rabinovitch. Miscarea s-a revigorat dupa 1960. In Israel, exista cca.110 comunitati mesianice. In cadrul acestora se deosebesc doua categorii: evreul crestin, cel care L-a acceptat pe Iisus ca mantuitor si Domn al sau personal si s-a incadrat intr-o Biserica, unde nu-si mai traieste sau practica identitatea iudaica, si evreul mesianic, care isi pastreaza identitatea iudaica, crede in Iisus, traieste viata evreiasca, din punct de vedere religios, lingvistic si cultural.

Dumitru Manolache

http://www.gardianul.ro/img/logo_gardianul.jpg


Romanii, cei mai credinciosi din toata Europa



Într-o analiza realizata de „Grupul românesc pentru studiul valorilor sociale“ se arata ca, in 2008, Biserica a avut cel mai mare nivel de incredere in randul populatiei. Astfel, 85% dintre români au încredere mare sau foarte mare în aceasta institutie. În 2008, aproape jumatate dintre români declara ca merg la biserica cel putin o data pe luna. Procentul este unul foarte ridicat, daca ne raportam la media europeana. Conform datelor culese în 2005 în cadrul studiului World Values Survey, 25% dintre cetatenii statelor europene declarau, în medie, ca asista la serviciile religioase lunar. În România, practica religioasa a înregistrat o crestere constanta în ultimii 15 ani, procentul celor care merg la biserica lunar crescând de la 30% în 1993, la 48% în 2008. Spre deosebire de studiile anterioare, care indicau o incidenta mai crescuta a practicii religioase în rândul populatiei rurale, datele culese în 2008 arata o egalizare a frecventarii bisericii în cele doua medii rezidentiale. În timp ce în 1999, 53% dintre rezidentii din mediul rural afirmau ca participa la serviciile religioase lunar, în 2008 ponderea acestora se reduce cu 5%. În schimb, orasenii devin mai „bisericosi“ în aceeasi perioada, procentul înregistrat în 2008 fiind cu 7% mai ridicat decât cel din 1999. Pe parcursul perioadei postcomuniste, ponderea celor care declara ca merg la biserica cel putin o data pe luna a crescut în toate grupele de vârsta. Cresterea cea mai marcanta este înregistrata însa la generatiile socializate în timpul comunismului. De exemplu, daca în 1993, 30% dintre cei nascuti între 1940 si 1949 declarau ca frecventeaza biserica lunar, în 1999 si 2008 ponderea celor care merg la biserica cel putin o data pe luna este de aproape 60%, dublându-se practic. România este tara ortodoxa cu practica religioasa cea mai crescuta din Europa. Celelalte state majoritar ortodoxe înregistreaza valori mult sub cea a României, practica religioasa declarata fiind aproape de doua ori mai redusa în Serbia si Moldova si cam de trei ori mai scazuta în Bulgaria. În 2005, statele europene în care frecventarea bisericii este cea mai redusa sunt tarile nordice, adica Suedia, Norvegia si Finlanda, alaturi de Franta si Rusia. În aceste societati, cam 10% din populatie declara ca participa la serviciile religioase cel putin o data pe luna. România detinea în 2005 prima pozitie între tarile incluse în cercetarea World Values Survey. Astfel, tara noastra devanseaza statele catolice Polonia si Italia, binecunoscute pentru fervoarea religioasa deosebita.

Dumitru Manolache

http://www.gardianul.ro/img/logo_gardianul.jpg




http://research.umich.edu/content/2009/04/wvs_brochure.jpg