A fiatal Kálvin János - korabeli
A fiatal Kálvin János - 1564
16. század, Svájc
19. század, Svájc
16. század, Franciaország
16. század, Franciaország
Tiziano: Kálvin János portréja
2009. július 17., péntek
Kálvin-festmények
A fiatal Kálvin János - korabeliA fiatal Kálvin János - 156416. század, Svájc19. század, Svájc16. század, Franciaország16. század, FranciaországTiziano: Kálvin János portréja
Tőkés László átadta a püspökséget Csűry Istvánnak
Tőkés László átadta a püspökséget Csűry Istvánnak
Miután Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke a június 19.–én tartott közgyűlésen lemondott, péntek délelőtt Érmihályfalván hivatalosan átadta a tisztséget Csűry Istvánnak, aki november 20.–ig megbízott püspök lett.
Tőkés László 19 évig volt a KREK püspöke, és azt követően mondott le a június 19- én tartott egyházkerületi közgyűlésen, hogy az előző, csonka mandátum után teljes értékű, öt évre szóló képviselői megbizatáshoz jutott az Európai Parlamentben. A 30 napos határidőn belül, pénteken, az érmihályfalvi református templomban tartottak újabb közgyűlést, melyen a funkciót átadás–átvétel útján Csűry Istvánnak adta tovább. Az eddigi helyettes püspök a november 20–án tartandó püspökválasztói közgyűlésig mint megbízott püspök vezeti az egyházkerületet.
Tiszteletbeli püspök?
A közgyűlést nyitányaként Sipos Miklós szatmári esperes hirdetett igét, majd a vendéglátók nevében Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor, utána Kovács Zoltán főgondnok és polgármester köszöntötte a vendégeket. Forró László előadótanácsos névsorolvasásából kiderült, a közgyűlés 62 szavazati joggal rendelkező tagja volt jelen, 24–en hiányoztak, közülük 16–an igazoltan, a grémium határozatképes volt. Az első napirendi pont a püspöki funkció átadása–átvétele volt. Ennek kapcsán fogalmazódott meg a tiszteletbeli püspöki funkció létrehozása. Pesti János, a Zilahi Egyházmegye főgondnoka felvetette, Tőkés László számára, eddigi munkája elismerésére, hozzák létre a tiszteletbeli püspöki funkciót. Szatmári–Gergely Elemér nagyszántói lelkész ezt nem nevezte helyénvalónak, egyrészt mert “ilyen nincs a statutumban”, másrészt hasonló funkciót már betöltött a püspök az RMDSZ–ben, és mint fogalmazott, annak sem lett jó vége.
Döntés elhalasztva
A javaslatnak voltak pártolói, és ellenzői is. Forró László hegyközkovácsi lelkész, előadótanácsos egyértelműen fogalmazott: szerinte az ellenzők attól félnek, hogy a tiszteletbeli püspöki funkció korlátozná az új püspököt munkájában. A javaslathoz csatlakozott Szilágyi Éva, a Szatmári Református Kollégium igazgatója, kérve, hogy Tőkés László legyen továbbra is védnöke az egyházi oktatásnak (a leköszönő püspök ezt EP–képviselőként is feladatának nevezte később), illetve Varga Imre nagybányai világi közgyűlési tag, aki szerint a családot is valamilyen elismerésben kell részesíteni, mivel ők is áldozatot vállaltak Tőkés munkáját segítendő. “Nincs szükségem a tiszteletbeli püspökségre”, jelentette ki Tőkés László, ám azzal indokolta, hogy a felvetést nem utasította el, hogy annak létrehozásában az eddigi irányvonal megtartását látná. A javaslatról szóló döntést végül – az érintett beleegyezésével – a novemberi közgyűlés idejére halasztották.
Maradandó eredmények
Úgynevezett kiköszönő/értékelő beszédében úgy fogalmazott, hogy az eltelt időbeli “sok cirkusz, ellentét, gáncsoskodás feledésbe megy”, a maradandónak ítélt eredmények között említette a Sulyok István Főiskola, majd a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozását, illetve azt, hogy 2003–ban a szatmári Láncos templomban tartott közgyűlésen “visszahozták a sülyesztőből az autonómia ügyét”. A püspökség átadásával nem világi útra tér, hanem ugyanazért a célért más eszközökkel dolgozik ezután, mondta Tőkés László, aki “szellemi örökségként” tanácsolta, hogy a KREK vezetői továbbra is “ragaszkodjanak a népegyház alapjaihoz, más út egyházbomláshoz vezet”. Az irattárat, az ingó és ingatlan vagyont, stb. érintő átadási–átvételi jegyzőkönyv aláírása után Csűry István rövid székfoglalójában a hinni–hirdetni–hordozni fogalompillérekben állapította meg célját.
Püspökválasztási ütemterv
A püspökválasztás ütemterve: augusztus 30. és szeptember 13. között kézbesítik a jelölő cédulákat; szeptember 18.–ig tartják az egyházmegyei jelölő gyűléseket; 25.–én hozzák nyílvánosságra a jelölt(ek) nevét; október 10.–ig lehet óvni, ezeket elbírálják 20.–ig; november 20.–án választó közgyűlés lesz Nagybányán; a december 5.–ig letehető óvásokat 15.–ig elbírálják, akkor emelkedik jogerőre a választás; az új, mandátumát 2010 októberéig elnyerő püspök beiktatására januárban kerülhet sor. A jelöltnek rendelkeznie kell a hosszú vajúdás után megszavazottak szerint a CNSAS (a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács) igazolásával, vagy az átvizsgálás kérvényezését igazoló iktatószámmal; azzal a nyilatkozattal, melyet 1998–ban tett, hogy nem működött együtt a titkosszolgálattal – akinek nincs, az most írja meg; a KREK ugyanerre vonatkozó szakbizottsági, továbbá választási bizottsági jelentésével. Utóbbi bizottságok tagjainak ugyancsak rendelkezniük kell az előbbi dokumentumokkal. A közgyűlés szünet utáni részében a KREK ügyosztályainak és bizottságainak jelentései hagzottak el.
Erdon.ro
2009. július 16., csütörtök
Kálvin János végrendelete
Az Úrnak nevében Ámen. 1564. április 25. Én Chenelat Péter genfi jegyző és polgár ezennel nyilvánítom és bizonyítom, hogy engem tiszteletes Kálvin János, gyülekezetünk lelkipásztora és ezen város polgára, testének beteg, de elméjének ép állapotjában magához hívatván, kijelentette, hogy végrendeletet szándékozik tenni, s kért engem, hogy azt fogadjam el, és úgy amint diktálja, írjam le; amit én meg is cselekedtem, s végrendeletét úgy amint mondotta és diktálta, szóról-szóra leírtam, és ahhoz semmit nem tettem, sem belőle el nem vettem, hanem írtam, amint következik:
"Az Úrnak nevében Ámen. Én, Kálvin János, az Isten igéjének szolgája a genfi gyülekezetben, különféle nyavalyák által elnyomatva és leveretve lévén, látom, hogy az Úr Isten elhatározta, hogy engemet e világból kiszólít: elvégeztem tehát magamban, hogy végrendeletet teszek s utolsó akaratomat írásba foglaltatom, amint következik. Mindenekelőtt hálákat adok az Istennek, hogy ő, ki engemet teremtett és e világba állított, rajtam megkönyörülvén, nemcsak a bálványimádás mélységes sötétségéből, melyben elmerülve valék, kiragadott, evangéliumának világosságára elvezérlett, az idvesség tudományában részeltetett, amire pedig igen méltatlan valók, s végetlen irgalma és jóvolta szerint nemcsak azon bűneimet és hibáimat tűrte kegyelmesen, melyekért megérdemlettem volna, hogy orcája elől elvessen és elűzzön; hanem még mindezek felett oly kegyelmes is volt irántam, hogy az ő evangéliuma igazságának hirdetésében és terjesztésében az én munkámat is használni méltóztatott. Nyilvánítom és bizonyítom, hogy életemnek még hátralevő részét is ugyanazon hitben és vallásban akarom eltölteni, melyet nékem az ő evangéliumában kijelentett s nincs is idvességemnek más gyámola és menedéke, mint az ő ingyen kegyelméből való fiúvá fogadása; – ez az én idvességem egyedüli alapja, s lelkem teljességéből magamhoz ölelem Istennek azon irgalmát, melyet a Jézus Krisztus által irántam megmutatott, az ő halálának és szenvedésének érdemével eltörölvén az én bűneimet, hogy így azokért elég tétessék s emlékezetük elenyésszék. Azt is vallom és nyilvánítom, miszerint alázatosan kérem Istentől, hogy engem az egyetlenegy Megváltónak az emberi nemzet javáért kiomlott vérével akként megtisztítson, hogy én az ő ítélőszéke előtt magának a Megváltónak védelme alatt jelenhessek meg. Nyilvánítom azt is, hogy én Istennek velem közlött kegyelme és jóvolta szerint szorgalmatosan igyekeztem azon, hogy az ő igéjét mind egyházi beszédeimben, mind irataimban s magyarázataimban eredeti tisztaságában hirdessem, s a Szentírást híven magyarázzam. Vallom és nyilvánítom azt is, hogy én mindazon vitatkozásokban és tusákban, melyeket az evangéliumn ellenségei ellen ki kellett állanom, semmi gonosz mesterséget nem használtam, hanem az igazság védelmében őszinte nyílt lélekkel forgolódtam. De jaj nékem, mert az én indulatom és buzgalmam, ha ugyan az e nevezetre méltó, annyira csüggedt és lankatag volt, miszerint a tisztemben való hű eljárásra nézve számlálhatatlan hiányaim voltak, s ha az Isten végetlen jóvolta segítségemre nem lett volna, minden törekvésem hiábavaló és sikertelen lett volna; sőt azt is elismerem, hogy ha ama kegyelem engem nem gyámolított volna, még Istentől adott lelki erőim is inkább bűnre és tétlenségre vezettek volna. Mindezeknél fogva vallom és nyilvánítom, hogy az én idvességemnek más alapja és reménye nincs, mint egyedül az, hogy az Isten, ki irgalmasságnak atyja, nékem, ki elismerem, hogy nyomorult bűnös vagyok, szerelmes atyám. Egyebekre nézve azt akarom, hogy ez élettől való eltávozásom után holttestem ezen város és gyülekezet gyakorlatban levő szokása szerint tétessék a földbe, a boldog feltámadás napjának eljöveteléig. Ami pedig azon csekély földi javakat illeti, melyeket az Isten nekem adott, s melyekről ezen végrendeletben rendelkezhetem, azokra nézve azt határozom, hogy az én általános örökösöm Kálvin Antal, kedves testvérem legyen; de csupán tisztesség okáért s ő maga elégedjék meg azon ezüst kehellyel, melyet egykor Varennes úrtól ajándékul kaptam; minden egyéb hagyományaimat pedig halála esetére az ő gyermekei között ossza szét. Sámuel és János fiainak nevezetesen adjon egyenként negyven tallért, Anna, Zsuzsánna és Dorottya leányainak ismét egyenként harminc tallért. Ami Dávidot illeti: néki az ő ifjúi könnyelműsége és zabolátlan élete miatt csak huszonöt tallért hagyok. Atyámról öröklött Isten által adott vagyonaimnak egész értéke, amennyire azt felvehettem, ideértve könyvtáramat, bútoraimat s minden egyebemet, csupán ennyire megyen. Hogyha valami felesleg találtatnék, osztassék el az testvérem fiai és leányai között; nem zárom ki még Dávidot sem, hogyha ő Isten kegyelméből jó útra tér. Ezek felett hagyok még a gimnáziumnak tíz tallért s ugyanannyit a szegény menekülteknek. Mindezeknek hűséges végrehajtását fivérem jó lelkére bízom, s őt nevezem ki, hogy Normand Lőrinccel együtt végrendeletemnek végrehajtója legyen, felhatalmazvan őket, hogy javaimról ünnepélyes formaságok nélkül látleletet készítsenek, minden vagyonomat adják el, s a bejövendő pénzből előadott végrendeletemet hajtsák végre, amint azt előadtam és diktáltam, április 25-én, 1564-ben."
"Miután én, fentnevezett jegyző ezen végrendeletet leírtam, Kálvin úr ezt az ő szokott aláírásával tüstént megerősítette. Következő napon, mely április 26-a vala, ismét magához hívatott tiszteletes Kálvin úr engemet, s velem együtt Béza Tódort s ezen gyülekezet más lelkipásztorait, s mindezek előtt kinyilatkoztatta, hogy ezen végrendeletet azon módon, amint ez fentebb leírva van, ő maga diktálta, egyszersmind pedig kívánta, hogy az e végre ide hívottak és jelenlevők előtt azt hangosan és érthetően olvassam fel; amit meg is tettem, s ezután ő nyíltan kijelentette, hogy ebben áll az ő végakaratja, melynek éppen fenntartását kívánja, s ennek bizonyságára a jelenlévőket is kéri, hogy ezen végrendeletnek sajátkezűleg írjanak alá, amit azok tüstént meg is tettek a fentnevezett évben és hónapban, Genfben a kanonokokról nevezett utcában, magának a végrendeletet tevőnek lakhelyén. Ennek hitelére s bizonyságára írtam le e végrendeletet, és saját kezem aláírásával s tanácsunk szokott pecsétjével megerősítettem azt."
"Az Úrnak nevében Ámen. Én, Kálvin János, az Isten igéjének szolgája a genfi gyülekezetben, különféle nyavalyák által elnyomatva és leveretve lévén, látom, hogy az Úr Isten elhatározta, hogy engemet e világból kiszólít: elvégeztem tehát magamban, hogy végrendeletet teszek s utolsó akaratomat írásba foglaltatom, amint következik. Mindenekelőtt hálákat adok az Istennek, hogy ő, ki engemet teremtett és e világba állított, rajtam megkönyörülvén, nemcsak a bálványimádás mélységes sötétségéből, melyben elmerülve valék, kiragadott, evangéliumának világosságára elvezérlett, az idvesség tudományában részeltetett, amire pedig igen méltatlan valók, s végetlen irgalma és jóvolta szerint nemcsak azon bűneimet és hibáimat tűrte kegyelmesen, melyekért megérdemlettem volna, hogy orcája elől elvessen és elűzzön; hanem még mindezek felett oly kegyelmes is volt irántam, hogy az ő evangéliuma igazságának hirdetésében és terjesztésében az én munkámat is használni méltóztatott. Nyilvánítom és bizonyítom, hogy életemnek még hátralevő részét is ugyanazon hitben és vallásban akarom eltölteni, melyet nékem az ő evangéliumában kijelentett s nincs is idvességemnek más gyámola és menedéke, mint az ő ingyen kegyelméből való fiúvá fogadása; – ez az én idvességem egyedüli alapja, s lelkem teljességéből magamhoz ölelem Istennek azon irgalmát, melyet a Jézus Krisztus által irántam megmutatott, az ő halálának és szenvedésének érdemével eltörölvén az én bűneimet, hogy így azokért elég tétessék s emlékezetük elenyésszék. Azt is vallom és nyilvánítom, miszerint alázatosan kérem Istentől, hogy engem az egyetlenegy Megváltónak az emberi nemzet javáért kiomlott vérével akként megtisztítson, hogy én az ő ítélőszéke előtt magának a Megváltónak védelme alatt jelenhessek meg. Nyilvánítom azt is, hogy én Istennek velem közlött kegyelme és jóvolta szerint szorgalmatosan igyekeztem azon, hogy az ő igéjét mind egyházi beszédeimben, mind irataimban s magyarázataimban eredeti tisztaságában hirdessem, s a Szentírást híven magyarázzam. Vallom és nyilvánítom azt is, hogy én mindazon vitatkozásokban és tusákban, melyeket az evangéliumn ellenségei ellen ki kellett állanom, semmi gonosz mesterséget nem használtam, hanem az igazság védelmében őszinte nyílt lélekkel forgolódtam. De jaj nékem, mert az én indulatom és buzgalmam, ha ugyan az e nevezetre méltó, annyira csüggedt és lankatag volt, miszerint a tisztemben való hű eljárásra nézve számlálhatatlan hiányaim voltak, s ha az Isten végetlen jóvolta segítségemre nem lett volna, minden törekvésem hiábavaló és sikertelen lett volna; sőt azt is elismerem, hogy ha ama kegyelem engem nem gyámolított volna, még Istentől adott lelki erőim is inkább bűnre és tétlenségre vezettek volna. Mindezeknél fogva vallom és nyilvánítom, hogy az én idvességemnek más alapja és reménye nincs, mint egyedül az, hogy az Isten, ki irgalmasságnak atyja, nékem, ki elismerem, hogy nyomorult bűnös vagyok, szerelmes atyám. Egyebekre nézve azt akarom, hogy ez élettől való eltávozásom után holttestem ezen város és gyülekezet gyakorlatban levő szokása szerint tétessék a földbe, a boldog feltámadás napjának eljöveteléig. Ami pedig azon csekély földi javakat illeti, melyeket az Isten nekem adott, s melyekről ezen végrendeletben rendelkezhetem, azokra nézve azt határozom, hogy az én általános örökösöm Kálvin Antal, kedves testvérem legyen; de csupán tisztesség okáért s ő maga elégedjék meg azon ezüst kehellyel, melyet egykor Varennes úrtól ajándékul kaptam; minden egyéb hagyományaimat pedig halála esetére az ő gyermekei között ossza szét. Sámuel és János fiainak nevezetesen adjon egyenként negyven tallért, Anna, Zsuzsánna és Dorottya leányainak ismét egyenként harminc tallért. Ami Dávidot illeti: néki az ő ifjúi könnyelműsége és zabolátlan élete miatt csak huszonöt tallért hagyok. Atyámról öröklött Isten által adott vagyonaimnak egész értéke, amennyire azt felvehettem, ideértve könyvtáramat, bútoraimat s minden egyebemet, csupán ennyire megyen. Hogyha valami felesleg találtatnék, osztassék el az testvérem fiai és leányai között; nem zárom ki még Dávidot sem, hogyha ő Isten kegyelméből jó útra tér. Ezek felett hagyok még a gimnáziumnak tíz tallért s ugyanannyit a szegény menekülteknek. Mindezeknek hűséges végrehajtását fivérem jó lelkére bízom, s őt nevezem ki, hogy Normand Lőrinccel együtt végrendeletemnek végrehajtója legyen, felhatalmazvan őket, hogy javaimról ünnepélyes formaságok nélkül látleletet készítsenek, minden vagyonomat adják el, s a bejövendő pénzből előadott végrendeletemet hajtsák végre, amint azt előadtam és diktáltam, április 25-én, 1564-ben."
"Miután én, fentnevezett jegyző ezen végrendeletet leírtam, Kálvin úr ezt az ő szokott aláírásával tüstént megerősítette. Következő napon, mely április 26-a vala, ismét magához hívatott tiszteletes Kálvin úr engemet, s velem együtt Béza Tódort s ezen gyülekezet más lelkipásztorait, s mindezek előtt kinyilatkoztatta, hogy ezen végrendeletet azon módon, amint ez fentebb leírva van, ő maga diktálta, egyszersmind pedig kívánta, hogy az e végre ide hívottak és jelenlevők előtt azt hangosan és érthetően olvassam fel; amit meg is tettem, s ezután ő nyíltan kijelentette, hogy ebben áll az ő végakaratja, melynek éppen fenntartását kívánja, s ennek bizonyságára a jelenlévőket is kéri, hogy ezen végrendeletnek sajátkezűleg írjanak alá, amit azok tüstént meg is tettek a fentnevezett évben és hónapban, Genfben a kanonokokról nevezett utcában, magának a végrendeletet tevőnek lakhelyén. Ennek hitelére s bizonyságára írtam le e végrendeletet, és saját kezem aláírásával s tanácsunk szokott pecsétjével megerősítettem azt."
Chenelat Péter
2009. július 13., hétfő
Átvilágítás csak az egyházon belül
Átvilágítás csak az egyházon belül
A Tőkés Lászlónak az átvilágításról szóló legutóbbi nyilatkozataira reagált szerkesztőségünknek Visky István, a Bihari Református Egyházmegye Lelkészértekezletének Elnöke.
Visky István
„Úgy érzem, továbbra sem merünk szembenézni az alapkérdéssel: azzal, hogy az Egyház milyen módon rendezi a dolgait. A református egyház szembe kell nézzen a saját múltjával. Ez nem választható lehetősége, hanem kötelessége. Ennek viszont megvan a maga evangéliumi mértéke és módja. Ettől eltekinteni veszélyes és önpusztító dolog. A lelkészi kar nagyobbik része nem érintett ebben a kérdésben, mivel még gyermek volt 1989-ben, most viszont tisztán, egyéni érdekek befolyása nélkül szeretné látni a múltat és az Igazság megtalálását az Egyház számára egyedül járható evangéliumi módon tudja csak elfogadni. Ettől nem válik sem kollaboránssá, sem bűnpártolóvá sem pedig egyház- és magyarságellenes posztkommunistává, sőt, püspök sem akar lenni, csupán józanságról tesz bizonyságot. A lelkészi kar nagyobbik része hisz abban, hogy az Egyházban egyházi módon is lehet a dolgokat rendezni, a szekuláris nyilvánosság segítségül hívása nélkül. A fiatalabb lelkésznemzedék mindebből, ami most itt folyik, alapvetően egy dolgot ért meg, hogy vannak lelkészek, akiket annak idején egyházi főhatóságuk magukra hagyott és kiszolgáltatott, most pedig a nyilvánosság előtt leleplez. Ennek így, ebben a formában semmi értelme nincs, ez nem vezet sehova. Az Egyház nem így működik. A lelkészi kar ezt a kérdést saját egyházi közösségében és nem a sajtóban akarja rendezni. Úgy gondolom, hogy a lelkészi karban megvan az a bölcsesség, hogy különbséget tegyen besúgók és kiszolgáltatott, megtört, kényszerített emberek között. Bízom benne, hogy az Egyházban nem csak választott vezetőinknek, hanem a közösségnek is adatott bölcsesség és értelem. Aggályos ugyanakkor az is, hogy a múlt feltárása csak a 70-es évektől kezdődik. Ami előtte volt, az is az Egyház múltja. Érthetetlen, hogy miért nem esik szó azokról a református lelkészekről, akiket saját egyházi főhatóságuk ajánlásával zártak hosszú évekre Románia legsötétebb kommunista börtöneibe a 60-as években. Ők a református egyház modern kori mártírjai, de rehabilitálásuk még csak fel sem vetődött, ők kimaradtak a múlt feltárásából. Az Igazság keresésének ez a részlegessége, a „bizalmas úton” történő értesülések, a lelkészi kar teljes mellőzése ebben a kérdésben, akaratlanul is koncepciót feltételez – még akkor is, ha elfogadjuk, hogy a leleplezéseknek a püspökválasztással való egybeesése merő véletlen. Ebben az egész zavaros folyamatban egyetlen jó dolog van: végre beszélünk róla. Nagy kár, hogy a sajtóban, és nem az Egyház közösségében.”
Erdon.ro
Erdon.ro
A leleplezéstől csak a zsarolható emberek félhetnek
Tőkés: a leleplezéstől csak a zsarolható emberek félhetnek
Nem várt ellenállásba ütközött a lelkészek besúgói múltjának átvilágítása.
Nem várt ellenállásba ütközött a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben a lelkészek besúgói múltjának átvilágítása. Tőkés László püspököt és Csendes Lászlót, a Securitate Adattárát Vizsgáló Bizottság elnökét a hivatalukból elbocsátott lelkészek jelentették fel az átvilágítást végző hatóságnál.
A Bihari Egyházmegye 40 hivatalban lévő lelkésze ugyanakkor azt kérte: ne hozzák nyilvánosságra a besúgók nevét. Tőkés László szerint az átvilágítást folytatni kell, mert a leleplezéstől csak a zsarolható emberek félhetnek.
- Feltételezhető, hogy továbbra is együttműködnek, illetve mentességet nyernek a hatóságoktól azért, hogy együttműködjenek. Parasztemberek, gyermekek eshetnek áldozatul így. Ilyenképpen van elaknásítva az egyház. Sokan már nyugdíjba mentek vagy meghaltak a volt kollaboránsok közül, de megdöbbenéssel látjuk, hogy még viszonylag sokan vannak magas funkcióban. Tehát fel kell szedni az aknákat, mert máskülönben az egyház látja a kárát – hangoztatta a püspök.
Nem várt ellenállásba ütközött a lelkészek besúgói múltjának átvilágítása.
Nem várt ellenállásba ütközött a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben a lelkészek besúgói múltjának átvilágítása. Tőkés László püspököt és Csendes Lászlót, a Securitate Adattárát Vizsgáló Bizottság elnökét a hivatalukból elbocsátott lelkészek jelentették fel az átvilágítást végző hatóságnál.
A Bihari Egyházmegye 40 hivatalban lévő lelkésze ugyanakkor azt kérte: ne hozzák nyilvánosságra a besúgók nevét. Tőkés László szerint az átvilágítást folytatni kell, mert a leleplezéstől csak a zsarolható emberek félhetnek.
- Feltételezhető, hogy továbbra is együttműködnek, illetve mentességet nyernek a hatóságoktól azért, hogy együttműködjenek. Parasztemberek, gyermekek eshetnek áldozatul így. Ilyenképpen van elaknásítva az egyház. Sokan már nyugdíjba mentek vagy meghaltak a volt kollaboránsok közül, de megdöbbenéssel látjuk, hogy még viszonylag sokan vannak magas funkcióban. Tehát fel kell szedni az aknákat, mert máskülönben az egyház látja a kárát – hangoztatta a püspök.
2009. július 12., vasárnap
Az arámok ma is Krisztus nyelvét beszélik
Az Antilibanon helység lábánál fekvő szíriai mezővároska, Maalúla egyike a világ utolsó szegleteinek, ahol még beszélik Krisztus nyelvét, az arámit.
"Az arámi az egyik őshonos nyelv, de sokan azok közül, akik még beszélik, írni már nem tudnak" - mondja Gada Sarbit, aki arámi nyelvű képzésen veszt részt, hogy tanítónő legyen, és továbbadja a nyelvet a következő nemzedéknek.
Az arámi sémi nyelv, amelyet a Közel-Keleten, az úgynevezett termékeny félhold térségében beszéltek. (Az övezet egy félhold alakú területe, amely eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában, de később hozzáértették a Nílus-völgyet, azaz az ókori Egyiptomot is.) A görög és a római birodalom, majd az arab hódítás időszakában is őshonos nyelv maradt.
A maalúlaiak által büszkén Krisztus nyelveként emlegetett arámi mára beszélt formában fennmaradt dialektussá vált, amelyet időtlen idők óta szóban hagyományoznak egymásra a nemzedékek.
Becslések szerint közel 60 ezer szíriai beszéli, közöttük tízezren Maalúlában élnek.
A televízió megjelenésével, a közlekedési eszközök fejlődésével, a munkahelyeknek és a piacoknak a nagyvárosokban történt koncentrálódásával a maalúlai fiatalok is sorra elhagyják szülővárosukat, hogy a nagyobb településeken próbáljanak szerencsét. Ott már ritkábban beszélnek arámiul. Többen Libanonba vagy Amerikába emigrálnak.
A nyelv megtestesítette kulturális örökség megőrzése érdekében Basár al-Aszad szíriai államfő elrendelte olyan intézetek megnyitását, amelyekben arámit oktatnak.
inforadio.hu
"Az arámi az egyik őshonos nyelv, de sokan azok közül, akik még beszélik, írni már nem tudnak" - mondja Gada Sarbit, aki arámi nyelvű képzésen veszt részt, hogy tanítónő legyen, és továbbadja a nyelvet a következő nemzedéknek.
Az arámi sémi nyelv, amelyet a Közel-Keleten, az úgynevezett termékeny félhold térségében beszéltek. (Az övezet egy félhold alakú területe, amely eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában, de később hozzáértették a Nílus-völgyet, azaz az ókori Egyiptomot is.) A görög és a római birodalom, majd az arab hódítás időszakában is őshonos nyelv maradt.
A maalúlaiak által büszkén Krisztus nyelveként emlegetett arámi mára beszélt formában fennmaradt dialektussá vált, amelyet időtlen idők óta szóban hagyományoznak egymásra a nemzedékek.
Becslések szerint közel 60 ezer szíriai beszéli, közöttük tízezren Maalúlában élnek.
A televízió megjelenésével, a közlekedési eszközök fejlődésével, a munkahelyeknek és a piacoknak a nagyvárosokban történt koncentrálódásával a maalúlai fiatalok is sorra elhagyják szülővárosukat, hogy a nagyobb településeken próbáljanak szerencsét. Ott már ritkábban beszélnek arámiul. Többen Libanonba vagy Amerikába emigrálnak.
A nyelv megtestesítette kulturális örökség megőrzése érdekében Basár al-Aszad szíriai államfő elrendelte olyan intézetek megnyitását, amelyekben arámit oktatnak.
inforadio.hu
Kálvin 500: WARC-üzenet
500 éve született Kálvin János - a Református Világszövetség üzenete
A Református Világszövetség üzenete a tagegyházakhoz Kálvin 500. születésnapján
Kedves Testvéreink!
E pénteken 500 éve, hogy július 10-én megszületett Kálvin János a franciaországi Noyonban. A református világcsalád megemlékezik erről, nem azért, hogy Kálvin-kultuszt űzzön, vagy hogy tökéletes szentként magasztalja őt. Kálvin sem volt tökéletes, és ez elég ellensúly annak érdekében, hogy megakadályozza a református keresztyéneket bármilyen személyi kultusz elkövetésében. Kálvin János maga állna ellent ennek azért, mert szerinte egyedül Istené a dicsőség.
Ezért mi ezt a napot emlékezésünkben az Isten iránti hála lelkületével éljük meg, s gondolunk arra, hogy amint Kálvin nemzedékek egész sorát inspirálta, hogy hittel éljenek Istennek a különböző élethelyzetekben, ugyanúgy inspirál minket is Kálvin tartós befolyása arra, hogy maradjunk őszinték Isten előtt, és hittel válaszoljunk azokra a kihívásokra, melyek körülvesznek minket.
Mai világunkban nagyon sokan szenvednek a gazdasági igazságtalanság miatt, jóval azt megelőzően, hogy a pénzügyi piacokon beállt volna a mostani válság. Ezt a helyzetet csak elmélyítette a pénzügyi válság, aminek következtében sokan veszítették el állásukat sok országban, miközben azok, akik profitáltak korábban ebből a rendszerből, kiszálltak belőle. Erről mondta Kálvin: „A fair, igazságos elosztás akkor valósul meg, ha a gazdag nem rejti el azt, amit önző módon összeszedett. Ha nem veszi el akár kényszerrel is azt, ami másoké, hogy így csak saját önzését elégítse ki…” (Kálvin kommentárja a 2Mózes 16,19-hez).
Mai világunkban, ahol az emberséget hangoskodva tolja félre a környezet és közben valójában csak Isten teremtett világát rombolják. Ma Kálvin szava nagyon is iránymutató: „Ahol csak valakinek jut egy kis földdarab, ott úgy is betakarítja a termést, hogy semmit sem enged a földnek, sőt kárt okoz neki…Pedig Isten munkatársai, megbízottai vagyunk…Ha így járunk el, senki sem fog mértéktelenül viselkedni és nem fog rombolni azáltal, hogy visszaél azzal, amit Isten megőrzésre adott ád nekünk” (Kálvin kommentárja az 1Mózes 2,15-höz).
Mai világunkban, ahol éppen az egyházak között is annyi megosztottság van és sok egyházi vezető és keresztyén nem tud hatékonyan hívni a keresztyén egységre, emlékezetünkbe idézzük Kálvin figyelmeztetését: „Minden időben az egyetlen Igét olvassuk, s ne feledjük, hogy empatikusan éljünk is Vele. Ugyanis Krisztust nem lehet felosztani, megosztani. A hitet nem lehet szétszaggatni. Nincsen többféle keresztség, hanem csak egy, ami mindenkinek ugyanaz. Istent nem lehet szétdarabolni sem különféle részekre…Hit és keresztség, az Atya Isten és Krisztus kell egyesítsen minket…” (Kálvin kommentárja az Efézus 4,5-höz).
Kálvin ezeket a magyarázatokat a 16. században írta. Ezek ma is megőrizték érvényüket. Ez az a hatalom, amiért hálát adunk Istennek. Az a reménységünk, hogy ezektől ösztönözve, mi, akik a 21. században élünk, szintén hűségesek maradunk majd Őhozzá a keresztyén egység melletti elkötelezettségünkben, képesek leszünk szembeszállni az ördög és az igazságtalanság erőivel a társadalomban, s megteszünk majd mindent annak érdekében, hogy valóban Isten munkatársai lehessünk abban a változásban, aminek közösségeinkben kell megvalósulnia.
Felhasználjuk ezt a mostani alkalmat arra, hogy köszöntsük mindazokat, akik különféle eseményeket és istentiszteleti szolgálatokat szerveznek erre a hétvégére (július 10-12). Áldjon meg titeket Isten ennek a jubileumnak a megtartásában. De felhasználjuk ezt a mostani alkalmat arra is, hogy köszöntsük azokat, akik már az év korábbi részében szerveztek különféle alkalmakat vagy éppen most tervezik, hogy az év hátralévő részében tartanak jubileumi rendezvényeket.
Szeretnénk köszönteni azokat a testvéreinket és gyülekezeteket, akik ezt a pillanatot arra használják fel, hogy valamilyen sajátos születésnapi ajándékot készítenek elő és adnak át pénz formában, amivel aztán a Református Egyházak Világszövetsége folytathatja Isten iránti hűséggel megbízatását, pontosan azáltal is, hogy láthatjuk: a tagegyházakat is ösztönzi, inspirálja Kálvin János élete és szolgálata mindmáig. Azok, akik a jó példaadást folytatni szeretnék ezen a módon is, kérjük, látogassák meg a Református Világszövetség web-oldalát. Cím: www.warc.ch és klikkeljenek rá erre a kiírásra: Calvin and WARC. De lehet találni további információkat itt is: www.calvin.org
Amikor 500 év múltával megemlékezünk Kálvin születéséről, minden tevékenységünkben és válaszadásunkban, amiket a globális és a helyi kihívásokra adunk, keressük ma is egyedül Isten dicsőségét!
Soli Deo Gloria!
Dr. Clifton Kirkpatrick lelkész, elnök
Dr. Setri Nyomi lelkész, főtitkár
(Fordítás: Dr. Békefy Lajos)
reformatus.hu
A Református Világszövetség üzenete a tagegyházakhoz Kálvin 500. születésnapján
Kedves Testvéreink!
E pénteken 500 éve, hogy július 10-én megszületett Kálvin János a franciaországi Noyonban. A református világcsalád megemlékezik erről, nem azért, hogy Kálvin-kultuszt űzzön, vagy hogy tökéletes szentként magasztalja őt. Kálvin sem volt tökéletes, és ez elég ellensúly annak érdekében, hogy megakadályozza a református keresztyéneket bármilyen személyi kultusz elkövetésében. Kálvin János maga állna ellent ennek azért, mert szerinte egyedül Istené a dicsőség.
Ezért mi ezt a napot emlékezésünkben az Isten iránti hála lelkületével éljük meg, s gondolunk arra, hogy amint Kálvin nemzedékek egész sorát inspirálta, hogy hittel éljenek Istennek a különböző élethelyzetekben, ugyanúgy inspirál minket is Kálvin tartós befolyása arra, hogy maradjunk őszinték Isten előtt, és hittel válaszoljunk azokra a kihívásokra, melyek körülvesznek minket.
Mai világunkban nagyon sokan szenvednek a gazdasági igazságtalanság miatt, jóval azt megelőzően, hogy a pénzügyi piacokon beállt volna a mostani válság. Ezt a helyzetet csak elmélyítette a pénzügyi válság, aminek következtében sokan veszítették el állásukat sok országban, miközben azok, akik profitáltak korábban ebből a rendszerből, kiszálltak belőle. Erről mondta Kálvin: „A fair, igazságos elosztás akkor valósul meg, ha a gazdag nem rejti el azt, amit önző módon összeszedett. Ha nem veszi el akár kényszerrel is azt, ami másoké, hogy így csak saját önzését elégítse ki…” (Kálvin kommentárja a 2Mózes 16,19-hez).
Mai világunkban, ahol az emberséget hangoskodva tolja félre a környezet és közben valójában csak Isten teremtett világát rombolják. Ma Kálvin szava nagyon is iránymutató: „Ahol csak valakinek jut egy kis földdarab, ott úgy is betakarítja a termést, hogy semmit sem enged a földnek, sőt kárt okoz neki…Pedig Isten munkatársai, megbízottai vagyunk…Ha így járunk el, senki sem fog mértéktelenül viselkedni és nem fog rombolni azáltal, hogy visszaél azzal, amit Isten megőrzésre adott ád nekünk” (Kálvin kommentárja az 1Mózes 2,15-höz).
Mai világunkban, ahol éppen az egyházak között is annyi megosztottság van és sok egyházi vezető és keresztyén nem tud hatékonyan hívni a keresztyén egységre, emlékezetünkbe idézzük Kálvin figyelmeztetését: „Minden időben az egyetlen Igét olvassuk, s ne feledjük, hogy empatikusan éljünk is Vele. Ugyanis Krisztust nem lehet felosztani, megosztani. A hitet nem lehet szétszaggatni. Nincsen többféle keresztség, hanem csak egy, ami mindenkinek ugyanaz. Istent nem lehet szétdarabolni sem különféle részekre…Hit és keresztség, az Atya Isten és Krisztus kell egyesítsen minket…” (Kálvin kommentárja az Efézus 4,5-höz).
Kálvin ezeket a magyarázatokat a 16. században írta. Ezek ma is megőrizték érvényüket. Ez az a hatalom, amiért hálát adunk Istennek. Az a reménységünk, hogy ezektől ösztönözve, mi, akik a 21. században élünk, szintén hűségesek maradunk majd Őhozzá a keresztyén egység melletti elkötelezettségünkben, képesek leszünk szembeszállni az ördög és az igazságtalanság erőivel a társadalomban, s megteszünk majd mindent annak érdekében, hogy valóban Isten munkatársai lehessünk abban a változásban, aminek közösségeinkben kell megvalósulnia.
Felhasználjuk ezt a mostani alkalmat arra, hogy köszöntsük mindazokat, akik különféle eseményeket és istentiszteleti szolgálatokat szerveznek erre a hétvégére (július 10-12). Áldjon meg titeket Isten ennek a jubileumnak a megtartásában. De felhasználjuk ezt a mostani alkalmat arra is, hogy köszöntsük azokat, akik már az év korábbi részében szerveztek különféle alkalmakat vagy éppen most tervezik, hogy az év hátralévő részében tartanak jubileumi rendezvényeket.
Szeretnénk köszönteni azokat a testvéreinket és gyülekezeteket, akik ezt a pillanatot arra használják fel, hogy valamilyen sajátos születésnapi ajándékot készítenek elő és adnak át pénz formában, amivel aztán a Református Egyházak Világszövetsége folytathatja Isten iránti hűséggel megbízatását, pontosan azáltal is, hogy láthatjuk: a tagegyházakat is ösztönzi, inspirálja Kálvin János élete és szolgálata mindmáig. Azok, akik a jó példaadást folytatni szeretnék ezen a módon is, kérjük, látogassák meg a Református Világszövetség web-oldalát. Cím: www.warc.ch és klikkeljenek rá erre a kiírásra: Calvin and WARC. De lehet találni további információkat itt is: www.calvin.org
Amikor 500 év múltával megemlékezünk Kálvin születéséről, minden tevékenységünkben és válaszadásunkban, amiket a globális és a helyi kihívásokra adunk, keressük ma is egyedül Isten dicsőségét!
Soli Deo Gloria!
Dr. Clifton Kirkpatrick lelkész, elnök
Dr. Setri Nyomi lelkész, főtitkár
(Fordítás: Dr. Békefy Lajos)
reformatus.hu
2009. július 11., szombat
Katolikus dicséret az 500 éve született Kálvinnak
"Tekintve az őt ért bírálatok hevességét, nem hasztalan leszögezni, hogy Kálvin keresztény volt" – írta a L’Osservatore Romano a "kiváló" reformátornak nevezett Kálvin születésének 500. évfordulója alkalmából. A Vatikán napilapja szerint "csak két ember tudta úgy letéríteni az európaiak egy részét történelmi útjukról, hogy kijelölt számukra egy másik irányt: Jean-Jacques Rousseau, aki átformálta a tizenkilencedik századot, sőt a huszadikat is, de még inkább Kálvin". Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek a katolikus egyház teológusait és híveit intenzív Kálvin-tanulmányozásra szólította fel, mert szerinte a genfi reformátor tanításai és alkotásai "valóságos ökumenikus töltetet" hordoznak.
Világformáló bibliai realizmus
Világformáló bibliai realizmus
Ötszáz éve született az újkori európai kultúra egyik legnagyobb gondolkodója, a reformátorok második nemzedékének vezető személyisége. Kálvin életműve és az abból kifejlődő kálvinizmus új pályára állította Európa nyugati felének szellemi és kulturális életét, társadalmi, politikai, gazdasági fejlődését, és sajátos és kitörölhetetlen vonásokat hagyott a magyarság lelki, szellemi, kulturális arculatán, karakterén is.
• A Szentírás tanítványa és tanítója
• A magyar Kálvin és kálvinizmus
Kálvin János egész életében tanulta és tanította a Bibliát"Ez az ember mind életében, mind halálában a keresztyén lelkületnek legeslegszebb példányképe lehet mindenkinek, amely példányképet éppoly könnyű rágalmazni, mint amilyen nehéz lesz utolérni" – e szavakkal fejezi be a Kálvinról szóló legelső, több mint négyszáz éve írt életrajzi munkát a magyar reformátusok által Béza Tódorként emlegetett Théodore de Beze francia-svájci teológus, Kálvin tanítványa és utóda a genfi református egyház élén. Valóban, kevés olyan világformáló személyiség élt az utóbbi fél évezredben, akit oly sokan ismertek és kommentáltak, félreismertek és félremagyaráztak, akinek legalább annyi rágalmazója volt, mint amennyi rajongója, akinek neve "izmussá" válva évszázadokon át ható vallási, világnézeti, sőt társadalompolitikai irányzattá vált, akit hazájából, Franciaországból elűzött polgárként annyi nép, nemzet – köztük a magyar is – a sajátjának tart. Ő, a magyarság által Kálvin Jánosként ismert Jean Cauvin, Johannes Calvinus, Luther mellett a legnagyobb formátumú és hatású protestáns teológus és reformátor.
A kettős évforduló – ötszáz éve, 1509. július 10-én született Kálvin és négyszázötven éve, 1559-ben jelent meg huszonöt éven át írt-kibővített főműve, az Institutio Religionis Christianae (A keresztyén vallás rendszere) utolsó, végső változata – jó alkalom arra, hogy jobban megismerjük azt az embert, életművét és hihetetlenül sokrétű szellemi, kulturális hatását a magyar egyház-, művelődés- és társadalomtörténetre, aki nem csupán a majdnem hárommillió Kárpát-medencei magyar református számára irány- s példamutató gondolkodó és tanító. A református egyház által meghirdetett, 2014-ig tartó (akkor lesz a genfi reformátor halálának 450. évfordulója) Kálvin-emlékévsorozat nem a reformátusok belügye, mert – mint Bölcskei Gusztáv püspök nemrég hangsúlyozta – Kálvin munkásságában benne van a kultúra, a gazdaság, a politika, a közélet is. A kálvini reformáció elterjedése az anyanyelvű istentiszteletet, oktatást és kultúrát elérhetővé tette a magyar nép nagy része számára, és a nemzeti szellem és öntudat megerősödésének köszönhető, hogy a 16. században három részre szakadt országban – a katolikus Habsburgok és az iszlám törökök harapófogójában – meg tudott maradni a magyar nemzet.
Nem Illyés Gyula volt az első, aki 1946-os versében (A reformáció genfi emlékműve előtt) kijelentette, nem hiszi, hogy volna magyarság, "ha nincs Kálvin". Émile Doumergue Kálvin-kutató professzor száz éve, a 400. Kálvin-jubileum alkalmából írta: "Magyarország valóban kálvinista. Kálvinistább, mint amilyennek az ember képzelné." A kálvinizmus, pontosabban a reformáció helvét (svájci) irányzata a 16. század második felében egyértelműen "magyar vallás" lett, hiszen a magyar lakosság mintegy nyolcvan százaléka reformátussá vált, s a Felvidék keleti részét, Kárpátalját és a Partiumot is magába foglaló Erdélyi Fejedelemségben Bocskai Istvántól kezdve Apafi Mihályig református volt a fejedelem és az államvallás mintegy száz évig. Nem véletlen, hogy egyedüli magyarként Bocskai szobra áll a reformáció genfi emlékművén a holland Orániai Vilmos és az angol Oliver Cromwell ércbe öntött alakja között.
Az említett nevek is mutatják, hogy a legjelentősebb református teológus, hitújító és egyházszervező lelki, szellemi, társadalmi és politikai hatása Genfből szinte egész Európára kisugárzott: főként Svájcra, Franciaországra, a Németalföldre, Skóciára, Angliára, egyes német tartományokra, s persze Magyarországra, Erdélyre. A vallás- és lelkiismereti szabadság, és a politikai szabadság "olyan gyümölcs volt, amit a kálvinizmus fája először Hollandiában, azután Angliában, később Amerikában, vértanúink hitének tápláló melege érlelt meg" – írta 125 éve Abraham Kuyper, Hollandia egykori miniszterelnöke. Érdemes megemlíteni Max Weber, a nagy német szociológus híres, bár gyakran túl leegyszerűsítve s pontatlanul emlegetett tételét is, miszerint a polgári hivatásetika és a kapitalizmus szelleme (nagyrészt) a kálvinizmus hitelvi és erkölcsi befolyásának az eredménye. Weber egyébként világosan megkülönböztette Kálvin személyes nézeteit és tanítását a kálvinizmustól mint vallási, szellemi, kulturális és társadalmi jelenségtől, hangsúlyozva, hogy a reformátornak "csakis a lelki üdvösség volt élete és munkája vezérlő csillaga".
E megkülönböztetéssel egyetért Fazakas Sándor debreceni teológus professzor (a Kálvin időszerűsége című tanulmánykötet szerkesztője), az elválasztással azonban nem, mert szerinte Kálvin számára az egyház reformálása nem a város politikai és gazdasági intézményeitől való elhatárolódásban állt, éppen ellenkezőleg: "a reformátorok között szinte páratlan módon kereste a hit konkrét helyzetekben való megélésének lehetőségét, anélkül, hogy az erkölcsi perfekcionizmus idealizmusába vagy a forradalmi misztikába hajlott volna". Ez a bibliai realizmusnak nevezett kálvini tanítás, illetve szociáletikai módszer – az isteni parancs "itt és most" aktuális érvényének megtalálása, követése, és a társadalmi együttélést formáló felelős, elkötelezett, szolidáris gondolkodás és cselekvés – az, ami minden korban, napjainkban is időszerű, érvényes, komoly kihívás és feladat.
Faggyas Sándor
Ötszáz éve született az újkori európai kultúra egyik legnagyobb gondolkodója, a reformátorok második nemzedékének vezető személyisége. Kálvin életműve és az abból kifejlődő kálvinizmus új pályára állította Európa nyugati felének szellemi és kulturális életét, társadalmi, politikai, gazdasági fejlődését, és sajátos és kitörölhetetlen vonásokat hagyott a magyarság lelki, szellemi, kulturális arculatán, karakterén is.
• A Szentírás tanítványa és tanítója
• A magyar Kálvin és kálvinizmus
Kálvin János egész életében tanulta és tanította a Bibliát
Kálvin János egész életében tanulta és tanította a Bibliát"Ez az ember mind életében, mind halálában a keresztyén lelkületnek legeslegszebb példányképe lehet mindenkinek, amely példányképet éppoly könnyű rágalmazni, mint amilyen nehéz lesz utolérni" – e szavakkal fejezi be a Kálvinról szóló legelső, több mint négyszáz éve írt életrajzi munkát a magyar reformátusok által Béza Tódorként emlegetett Théodore de Beze francia-svájci teológus, Kálvin tanítványa és utóda a genfi református egyház élén. Valóban, kevés olyan világformáló személyiség élt az utóbbi fél évezredben, akit oly sokan ismertek és kommentáltak, félreismertek és félremagyaráztak, akinek legalább annyi rágalmazója volt, mint amennyi rajongója, akinek neve "izmussá" válva évszázadokon át ható vallási, világnézeti, sőt társadalompolitikai irányzattá vált, akit hazájából, Franciaországból elűzött polgárként annyi nép, nemzet – köztük a magyar is – a sajátjának tart. Ő, a magyarság által Kálvin Jánosként ismert Jean Cauvin, Johannes Calvinus, Luther mellett a legnagyobb formátumú és hatású protestáns teológus és reformátor.
A kettős évforduló – ötszáz éve, 1509. július 10-én született Kálvin és négyszázötven éve, 1559-ben jelent meg huszonöt éven át írt-kibővített főműve, az Institutio Religionis Christianae (A keresztyén vallás rendszere) utolsó, végső változata – jó alkalom arra, hogy jobban megismerjük azt az embert, életművét és hihetetlenül sokrétű szellemi, kulturális hatását a magyar egyház-, művelődés- és társadalomtörténetre, aki nem csupán a majdnem hárommillió Kárpát-medencei magyar református számára irány- s példamutató gondolkodó és tanító. A református egyház által meghirdetett, 2014-ig tartó (akkor lesz a genfi reformátor halálának 450. évfordulója) Kálvin-emlékévsorozat nem a reformátusok belügye, mert – mint Bölcskei Gusztáv püspök nemrég hangsúlyozta – Kálvin munkásságában benne van a kultúra, a gazdaság, a politika, a közélet is. A kálvini reformáció elterjedése az anyanyelvű istentiszteletet, oktatást és kultúrát elérhetővé tette a magyar nép nagy része számára, és a nemzeti szellem és öntudat megerősödésének köszönhető, hogy a 16. században három részre szakadt országban – a katolikus Habsburgok és az iszlám törökök harapófogójában – meg tudott maradni a magyar nemzet.
Nem Illyés Gyula volt az első, aki 1946-os versében (A reformáció genfi emlékműve előtt) kijelentette, nem hiszi, hogy volna magyarság, "ha nincs Kálvin". Émile Doumergue Kálvin-kutató professzor száz éve, a 400. Kálvin-jubileum alkalmából írta: "Magyarország valóban kálvinista. Kálvinistább, mint amilyennek az ember képzelné." A kálvinizmus, pontosabban a reformáció helvét (svájci) irányzata a 16. század második felében egyértelműen "magyar vallás" lett, hiszen a magyar lakosság mintegy nyolcvan százaléka reformátussá vált, s a Felvidék keleti részét, Kárpátalját és a Partiumot is magába foglaló Erdélyi Fejedelemségben Bocskai Istvántól kezdve Apafi Mihályig református volt a fejedelem és az államvallás mintegy száz évig. Nem véletlen, hogy egyedüli magyarként Bocskai szobra áll a reformáció genfi emlékművén a holland Orániai Vilmos és az angol Oliver Cromwell ércbe öntött alakja között.
Az említett nevek is mutatják, hogy a legjelentősebb református teológus, hitújító és egyházszervező lelki, szellemi, társadalmi és politikai hatása Genfből szinte egész Európára kisugárzott: főként Svájcra, Franciaországra, a Németalföldre, Skóciára, Angliára, egyes német tartományokra, s persze Magyarországra, Erdélyre. A vallás- és lelkiismereti szabadság, és a politikai szabadság "olyan gyümölcs volt, amit a kálvinizmus fája először Hollandiában, azután Angliában, később Amerikában, vértanúink hitének tápláló melege érlelt meg" – írta 125 éve Abraham Kuyper, Hollandia egykori miniszterelnöke. Érdemes megemlíteni Max Weber, a nagy német szociológus híres, bár gyakran túl leegyszerűsítve s pontatlanul emlegetett tételét is, miszerint a polgári hivatásetika és a kapitalizmus szelleme (nagyrészt) a kálvinizmus hitelvi és erkölcsi befolyásának az eredménye. Weber egyébként világosan megkülönböztette Kálvin személyes nézeteit és tanítását a kálvinizmustól mint vallási, szellemi, kulturális és társadalmi jelenségtől, hangsúlyozva, hogy a reformátornak "csakis a lelki üdvösség volt élete és munkája vezérlő csillaga".
E megkülönböztetéssel egyetért Fazakas Sándor debreceni teológus professzor (a Kálvin időszerűsége című tanulmánykötet szerkesztője), az elválasztással azonban nem, mert szerinte Kálvin számára az egyház reformálása nem a város politikai és gazdasági intézményeitől való elhatárolódásban állt, éppen ellenkezőleg: "a reformátorok között szinte páratlan módon kereste a hit konkrét helyzetekben való megélésének lehetőségét, anélkül, hogy az erkölcsi perfekcionizmus idealizmusába vagy a forradalmi misztikába hajlott volna". Ez a bibliai realizmusnak nevezett kálvini tanítás, illetve szociáletikai módszer – az isteni parancs "itt és most" aktuális érvényének megtalálása, követése, és a társadalmi együttélést formáló felelős, elkötelezett, szolidáris gondolkodás és cselekvés – az, ami minden korban, napjainkban is időszerű, érvényes, komoly kihívás és feladat.
Faggyas Sándor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)