The Bible - 2013 (tv-filmsorozat)

The Bible

színes, magyar feliratos, 10 részes tv-filmsorozat

2013

E01 In the Beginning
E02 Exodus
E03 Homeland
E04 Kingdom
E05 Survival
E06 Hope
E07 Mission
E08 Betrayal
E09 Passion
E10 Courage

• The Bible (TV series) - Wikipedia, the free encyclopedia

OMG - Oh My God! - 2012 (film)

Ó, Magasságos!
OMG – Oh My God!
színes, indiai, feliratos vígjáték, 125 perc

2012

 Rendezte: Umesh Shukla

Kandzsí Láldzsí Mehtá egy ateista kereskedő, aki vallásos kegytárgyak eladásából él. Amikor egy napon földrengés következtében a boltja rommá válik, döbbenten értesül arról, hogy az „Isten akaratából” történt katasztrófák esetén a biztosító nem fizet kártérítést. Láldzsí úr kétségbeesésében elhatározza, hogy bepereli Istent a kárért, amit az okozott neki, és beidézteti a bíróságra a helyi vallási vezetőket mint Isten földi helytartóit, hogy eldőljön, kinek kell megfizetnie az „Isteni akaratból” történt szerencsétlenség során bekövetkezett kárt. Pereskedése során különös segítőre lel.

A nagy kritikai elismerést aratott és a közönség körében is sikeres film számtalan vitát és tiltakozást váltott ki, mivel sajátos színben mutatja be az indiai vallásosságot. A film hadat üzen a bigott vallásosságnak és az egyházak túlzó hatalmának, miközben a vallás igazi lényegét, az Istenbe vetett hitet mutatja be. A komikus jelenetek mögül nemcsak a kortárs hindu vallásosság és ritualizmus körképe, hanem az egyén Istennel való kapcsolatának kérdése is felszínre kerül. A művet 2012-ben a Társadalomtudományi Kutató- és Dokumentációs Intézet a legjobb társadalmi problémát bemutató filmnek választotta.

Black - 2005 (film)

Black
színes, magyar feliratos, indiai dráma
2005

rendező: Sanjay Leela Bhansali

A film nagyrészt visszaemlékezés, a jelenből visszalépve a múltba. Michelle McNally (Rani Mukerji), a fogyatékkal élő (vak és siket) nő meglátogatja egykori tanárát, Debraj Sahai-t (Amitabh Bachchan), aki öregségére tartósan kórházban van, mert Alzheimer-kórban szenved. Ezt nehezen dolgozza fel Michelle, visszaemlékezik gyermekkorára, mikor egy angol-indiai házaspár gyermekeként megismerte a nagyszerű tanárt, akinek az életben oly sok mindent köszönhet. Sok más mellett tanára - kivel kapcsolata évek alatt igen elmélyült - megtanította a kegyetlen világban életben maradni, a normál emberek bántásait túlélni, köztük helyt állni, Tanára volt, ki a fogyatékkal élő, sok bántást kapó, s emiatt frusztrált, teljesen izolált világában élő lánynak fényt mutatott, sajátságos, sokszor durva módszereivel kizökkentette bezárkózott, az életről mit sem tudó sötét, "fekete" világából. 

Találkozás Jelenits István piarista atyával (dok.film)

Az örökkévalóság titka
Találkozás Jelenits István piarista atyával

Duna TV - Isten kezében
portréfilm, 27 perc

2013

 
Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, tanár, hitoktató, író, a Corvin-lánc kitüntetettje.

Újszerződés Erdély magyarjaiért

 

Újszerződés Erdély magyarjaiért

„Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!” (És. 56,8)

Isten Igéje a babiloni fogságból való megszabadulás utánra szóló ígéretet hordozza. A második exodus, azaz a második kivonulás alkalmával szólta a bátorító szavakat a Szabadító. Tudatosította népe előtt, hogy édeskevés a fogságból csupán megszabadulni. A kivonulók kötelessége, hogy Isten akarata szerint honfoglalók legyenek. Hazaérkezőként otthonteremtők lesznek, mert ez parancs, mert ez szent feladat.

Voltak akkor is, akik a kivonulás győzelmi mámorából nem akartak átlépni a honteremtés verítékes munkájára, voltak, akik az ünneplést követően elfeledkeztek a hétköznapok tenyeret kérgesítő, szívet szorító küzdelmeiről. Igen, voltak, akik a honfoglaló otthonépítés helyett magukat ünnepelték elfeledkezve a nyugalomnapjának megszenteléséről, a törvény tiszteletéről és Isten hatalmának feltétlen elfogadásáról.(Ószövetségi követelmény) Minden idők minden nemzetének a haladása, avagy sajnálatos bukása ebben a biblikus összefüggésben keresendő és található.

A bibliai realizmusból lépjünk át saját világunkba. Erdély Partiumában, Bánságában, Máramarosban, Szilágyságban élő magyar közösségének tagjaiként sürgősen meg kell vizsgálnunk a létezésünk állapotát, egzisztenciánk lehetőségét, egyáltalán a jövendőnk kilátásait. Egyházi kimutatásaink erőteljes apadást jeleznek vidékünkön a lélekszám alakulása terén. A hivatalos népszámlálás adatai elkeserítőek. Magas a fiatalok közötti munkanélküliek száma, ám megalázóan alacsony a nyugdíjak összege, a gyermeknevelési segély. Nehezen lehet a keveset arányosan, ugyanakkor igazságosan elosztani a rászorulók között. A betegek ellátása általánosan sok hiányosságot hordoz, szinte alig lehet a rendkívül súlyos és ritka betegségek gyógyításáról beszélni. A megszorítások napirenden érkeznek elbizonytalanító hatással egyénre, családra, de még oly történelmi és nagy közösségre is, mint az egyház. Az állam csak részben rendezte tartozásait, de már elvonásokkal, kárunkra kitalált terhekkel fenyeget. Akár azonnal megismételhetnénk Kós Károly és társainak gondolatait, amelyeket a Kiáltó Szó c. röpiratban 1921-ben megfogalmaztak.

Felvállaljuk a Kiáltó Szó üzenetét, viszont kiegészítjük azzal, ami hitünk szerint a jelenben elengedhetetlen, ha nemcsak felületes gondkezelő megoldást keresünk, nemcsak sátorlakókként kezeljük az otthonunkat, és valóban honfoglalói öntudattal éljük mindennapunkat. Fontosnak, sőt elengedhetetlennek tartjuk a minden magyar, egy cél irányába való felsorakozását, de tapasztalatból tudjuk, hogy ez csupán emberi erőlködésből sohasem valósult meg. Sőt, az ilyen jellegű felbuzdulások nyomorult önös érdekek mentén mindig újabb, és még eltérőbb ösvényeket hoztak létre.

Elengedhetetlen a világnézet párhuzamára a magunk „erdélynézetét” újonnan, becsületesen és őszintén megfogalmaznunk. Amennyiben a világnézet az önismeret és az önfenntartás magasiskolája, úgy erdélynézetünk új, becsületes és őszinte követése hasznos önismerethez és esélyteremtő önfenntartáshoz vezet. A világnézet kialakulásakor az ember felismeri kicsinységét az univerzumban, ugyanakkor nagyságát a világmindenséget teremtő Isten árnyékában. Egyértelmű, hogy akkor bukott a legszégyenletesebbet az ember, amikor óriásnak érezte magát a kozmoszban, és elhanyagolhatónak tekintette a világteremtő Hatalmast. Erdélyi állapotunk biztonsága megköveteli, hogy Isten a helyére kerüljön a lelkünkben, a családunkban, a társadalomban. Nincs helye az álságos istentiszteleteknek, a vasárnapos örömkoldulásnak, vagy a törvények kiskapu-kutatásának. A legmélyebb lelki szférákból felszínre érkező vágy, a kiegyensúlyozott és biztonságos életet keresi, de ha nem találja meg a követhető elvet, és nem fedezi fel az erőforrást, elveszíti annak lehetőségét, hogy kialakul a világnézete, amit követni lehet, amihez érdemes igazodni. Summázva, erdélynézetünk annak eredménye, hogy a világnézet részeként sajátos kereteink között letapogathatjuk a követhető elvet, a tápláló erőforrás létét, és azokat hasznosíthatjuk a magunk javára. A világnézet stabilitása erőteljesen befolyásolja az ember biztonságtudatát. Mivel a világnézet legárnyaltabb és legkényesebb kérdései transzcendentális, azaz a tapasztalhatón túli, ezért a válaszokat is ezen a síkon kell keresnünk.

Erdélynézetünk ugyanígy transzcendentális. A kérdések így hallatszanak mi lesz a jövőben, mi lesz velem, mi történik az utódaimmal. Az immanens világban az ember bölcsessége nem tud választ adni, az a bölcs, aki ezt be is ismeri. Még bölcsebb, aki nem magánál, hanem az örökkévalóságban keresi a választ, és találja meg a biztonságot. Amikor az egyház megszólal, akkor azért fontos meghallani, és másokat is megértésre kérni, mert itt születik a transzcendens válasz, ez egészíti ki a magunk tapasztalatait, és e kettő egészséges találkozásának minőségétől függ a mindennapokhoz szükséges biztonság. Erdélyi valóságunk fenyegetettsége, a rossz közérzet, az elkeseredés abból fakad, hogy ez a földi és mennyei összhang egyelőre sérült. A harmóniát zavaró hangok kísértik. A kórus szólamai nemcsak hamis hangon énekelnek, hanem nem figyelnek sem a karmesterre, sem egymásra. A nemzeti és a keresztyéni éppen ezért egyelőre távoli eszme, elv melyért elfelejtünk tenni, viszont felelőtlenül gyakran üres hangokon emlegetjük. Ennek a bizonytalanságnak az eredménye: a jövőbe vetett hit haldoklása, a megmaradás feladása és a menekülés kényszere. Ezért értjük félre az autonómia lényegét, az integráció szükségét. Ezért nincs összetartó tekintély. Sajnos kudarcba fúlt egyházunk egykori jól induló kezdeményezése, de a megálmodott ernyőszervezet a lefektetett elveket nem követte. Rajtunk múlik, hogy nagyon nehéz helyzetben kinyithatjuk-e az eget a mieink felett, és elfogadtatjuk-e, hogy élhető az itthon. Keményen támadják ma is azokat, akik biztonságba, boldogságba, bizalomba vezetik népüket. Könnyebb a félelmeseket uralni. A többségieknek csak annyit kellett tenniük, hogy néhány százezer embert idetelepítsenek, és néhány százezer magyart kisegítsenek a szülőföldről idegen helyre. A maradékkal immár könnyű elbánni, ha ezt ráadásul önkiszolgáló módon végre is hajtják egymás között. Meg kell értetnünk, hogy a magasból érkező (transzcendens) hang azt ígéri, hogy „még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem.” Vajon az egyházak, a lelkészek mennyire vállalják még ezen üzenet igazságának hirdetését, és mennyire van hitele szavuknak a hallgatók között. Meg kell értenünk, hogy minden más közösségépítőnek ugyanúgy ilyen értelemben kell egymás mellé támogatnia a nemzet tagjait a szülőhely (immanens) világában. A velünk és általunk működő hit egyszerre megnyitja a titokzatos eget, és erőt fakaszt a hétköznapok, majd ünnepek világának megélésére. Nem lehet a közös hit és azonos küzdőtér birtoka nélkül világos, egészséges közösségi öntudatot kialakítani. Már pedig enélkül nincs erkölcsi erő. Nem lehet tovább nyomorogni különutas magán akcióval a démonizált világban. Ha valaki ezek után megkérdezi miért szükséges erős gyülekezet, eredményes képviselet, harmonizáló szövetséges, avagy akár minden nap újra éledő útkeresés, akkor bűnbánattal el kell ismernünk, mert a démonizált világot nem tudtuk legyőzni, sőt olykor erőteljesebben karjai közé kerültünk, mint valaha.

A mai napon sokan kíváncsiak arra, hogy ezen a konferencián merre hajlunk, esetleg dőlünk. Kíváncsiak sokan arra is, mit tékozolunk el a szerzett értékekből, avagy mit árulunk el vélt érdemeinkből. Bátran ki kell mondani, csak arra hajlunk, csak azt nem tékozoljuk, csak azt tartjuk értéknek, ami a démonizált világ karjaiból kiragadja az önbizalmában megkárosított fiatalokat, a különféle hazugsággal annyiszor becsapott középkorúakat, valamint a tisztességgel megöregedett, mégis magukat meglopottnak tituláló időseket. Ma kiscsoportos erőlködéssel nemzeti ügyeket megoldani semmiképpen sem lehet, esetleg alig visszafordítható tévedésekkel leterhelni, alig gyógyítható sebekkel teleszórni.

Erkölcsi erőt remélünk, erős közösségi öntudatra alapozva! Hiszem, hogy akik felismerték ezt a gondolatot, azok jöttek el, akik mást gondoltak, azok maradtak távol és méregbe mártott pennákkal rótták soraikat. Önmagukat minősítették.

A mi feladatunk a letisztult világnézet alapján a világos állapotokat meghatározó erdélynézet kialakítása. Közös ez az ügy, éppen ezért meghatározó. Vagy kialakítunk a keresztyén etika tükrében egy etikus erdélyi közös nemzetépítő stratégiát, vagy kiszolgálódunk a saját körünkből előköszönő önkénynek, erkölcstelenül triumfáló individualizmusnak, esetleg egyházat, nemzetet megrontó independentizmusnak.

A megoldást abban látom, ha az erdélyi magyarság közéleti többsége felajánl és támogat egy olyan nemzeti eszmét, az elkülönülők részére, a más pártokhoz csatlakozók részére, amit, mint legmagasabb jót, összetartó közakaratot senki sem utasíthat vissza.

Erdélynézet, a világnézet párhuzamán jelentheti a következőket:

a, Erdély magyar népét ki kell szabadítanunk a szüntelen vesztes állapotból, mert ez okozza a halálösztön eluralkodását, ebből származik a menekülési kényszer
b, Erdély magyarjainak tudomására kell hoznunk, hogy hordozott terhei kimagaslanak minden európai nemzethez képest, de képessége és tehetsége is megvan a megoldáshoz
c, Erdély, mint a magyar nemzet előkelő része példaadó megújulási akciókra volt képes, és nemcsak lenyűgözte a világot, hanem a jövendőjét is képes páratlan megújításokkal megeleveníteni
d, Erdély hívő népe, felekezetek felett, szereti Istenét és nemzetét, ebben a lelkületben gyökerezik a vágy, a nyitott ég alatt, és a szülőföld porán való megmaradás után
e, Magyar erdélyiek képesek voltak az erkölcs megtartására, de az erkölcstelenek megítélésére is, mert az igazság és jog dolgait nemcsak szájukon hordozták.

Erdélynézetünk -a világnézet párhuzamában- nem lehet más, mint olyan szolgálat, amely bizonyságot tesz a bennünket összegyűjtő Istenről, és a szülőföldön együttműködő szeretetről, amely a békesség kötelékében egymás mellett tartja a holnapra érdemeseket.

Nagyvárad, 2o13. április 19.

Csűry István püspök

• Harangszó: Önkormányzati elöljárókkal és parlamenti képviselőkkel tanácskozik az Egyházkerület

Fabula: A majmokról és két emberről, egyik igazmondóról, másik hizelködéről

Heltai Gáspár: Száz fabula (Kolozsvárott, 1566.)

50. fabula 

A majmokról és két emberről, egyik igazmondóról, másik hizelködéről

Két ember útra indula, az egyik igazmondó vala, a másik hízelkedő beszédű. És addig járának és búdosának, hogy végre majomországba jövének. Akkoron kedig gyűlések vala a majmoknak és a majmoknak királya egy aranyas magas székben üle és a sok majom mind udvart állának környüle. Parancsola ez okáért a király, hogy megfognák a majomok a két embert és elejbe hoznák. És midőn elejbe hozták volna őket, megkérde a király őket: Kicsoda vagyok én? Felele néki az egyik, a hízelkedő beszédű: Te vagy a császár. Monda tovább a király: Kicsodák tehát ezek, kik környülem udvart állnak? Felele a hízelkedő: Ezek a nagyságos urak, bölcs tanácsid, erős és hatalmas vitézid, kancelláriusid, komornyikid, hopmesterid és mindenféle nemes tisztbeli udvarnépeid. És ki győzné ezeknek nemes voltát és dücsőséges állapatját megmondani. Hallván azt a király, igen kedvelé feleletét, és igen tetszik vala néki a dicsíret. És meghagyá, hogy drága ajándékokkal megajándékoznák a dicsíretért és elbocsátanák békével. Látván ezt az igazmondó, őmagában gondolkodni kezde és monda: Ímé, e hazug és hízelkedő lator, mely igen jól jára hazugságával és hízelködésével: ím mint ajándékozák őtet. Ha engemet kérdnek, én nem hazudozok és nem hízelködek senkinek, hanem megmondom az igazságot, hiszem inkább megajándékozzák az igazságot, hogynem a hazugságot. Azonközben elhívatá őtet a majomkirály és megkérdé őtet: Kicsoda vagyok én? És kicsodák ezek, kik környülem udvart állnak énnékem? Felele az igazmondó: Majom vagy te, mindazokkal egyetemben, kik környüled vadnak A király megháborodék, haragjában megparancsolá a majmoknak, hogy mindnyájan reája rohannának. És mindnyájan reája rohanának és fogakkal és körmökkel megszaggaták és szegént az igazmondásért megölék.

ÉRTELME

E fabulával a bölcs meg akarta jelenteni az embereknek visszafordultságokat, kiváltképpen a fejedelmekét és nagyurakét. Mivelhogy azok az ő udvarokban inkább kedvelik a hazugságot és hízelkedő beszédeket, hogynem mint az igazságot, és hogy inkább megbecsülik a sima szájasokat, hogynem mint a bölcseket és értelmeseket. Ez e visszafordultság kedig noha birodalmot vött volt valamennyére az előtt való és régi időkben: de inkább mostan ugyan országul és hatalmason uralkodik mindenütt. A királyé a föld és az ország. Mert az volna az Isten képe és helytartója. De la mennyére jött a dolog, hogy immár a király viseli a nevet, de egyebek bírják a földet és az országot. Honnég vagyon az? Úgy vagyon, hogy a régi királyok a hív szolgákat és vitézeket megajándékozták jószággal, de meghidd, hogy koszogásra, verítékre és vérre adták a jószágot. Mostan kedig a fejedelmek mellé veti magát minden varga folt és ott sugorog, hazudoz, keneget, törlődik, hímez-hámoz, hízelködik, pihéket szed, fandorkod etc., és midőn a fejedelemnek erkölcsét veheti, akit a fejedelem kedvel, azt igen dicsíri, magasztalja; akit kedig nem kedvel a fejedelem, azt ócsárlja, szidja és ékes szidalom beszédökkel illeti. Ha látod, tehát a fejedelmek ezeket szeretik, és ezeket jószágokkal megajándékozzák; és akik nékik az igazat megmondják, azokat gyűlölik, és nem nézhetnek jó szömmel reájok, ez nagy visszafordultság. Erről panaszolkodtanak mindenkoron a jámborok, még a szentek is. És ebből költ ama régi közmondás: Obsequium amicos, veritas odium parit. Üss csak kezére, ottan barátod leszen: de ha megmondod az igazat: ottan beterik a fejed. Majd minden rendbeli emberek közett uralkodik ez a gonoszság. Jaj e világnak. 

 

Fatima - A 13. napon (film)

Fatima - A 13. napon
(The 13th Day)
színes, szinkronizált, angol életrajzi dráma, 85 perc, 2009

1917 októberében több mint 70 000 szemtanúja volt a portugáliai Fátimában a napcsodának, amely során az égitest egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá. A Nap eleinte tűzkerékként forgott saját tengelye körül, majd úgy tűnt, hogy rövidesen lezuhan. Mindazok, akik jelen voltak az eseménynél, azért sereglettek össze, mert néhány hónappal korábban három helybéli gyermek előtt többször is megjelent egy titokzatos női alak, akit már akkor sokan Szűz Máriának véltek, így az erre az októberi napra várt újabb jelenést már saját szemükkel szerették volna megtapasztalni.

II. János Pál pápa Magyarországon (dok.film)

II. János Pál pápa Magyarországon
színes, magyarul beszélő, magyar dokumentumfilm

II. János Pál pápa - a pápák közül elsőként - két alkalommal is ellátogatott hazánkba. 1991-ben szentmisét tartott Esztergomban, Máriapócson, Pécsett és Budapesten, ökumenikus istentiszteletet mutatott be Debrecenben. A budapesti Hősök terén tartott szentmisét közel kétszázezren hallgatták végig. 1996-ban a millenniumát ünneplő Pannonhalmi Bencés Apátságot kereste fel és Győrben is misézett. Magyarországi tartózkodásai alkalmával többször találkozott a magyar fiatalokkal, az állami és egyházi vezetőkkel, a tudomány és a művészet képviselőivel.

A Magyar Televízió megörökítette és megőrizte a magyarországi látogatás helyszínein történt eseményeket, amelyből ez a szerkesztett film készült. A pápa látogatások felidézésével így állítunk emléket II. János Pál pápa személyiségének és munkásságának.

Teréz anya - A sötétség szentje (dok.film)

Teréz anya - A sötétség szentje
(Mutter Teresa - Heilige der Dunkelheit)
színes, magyarul beszélő, osztrák-német dokumentumfilm
2010

rendező: Maria-Magdalena Koller
forgatókönyvíró: Maria-Magdalena Koller
operatőr: Helmut Wimmer
vágó: Tanja Lesowsky

100 évvel ezelőtt született Teréz Anya, a szegények alázatos szolgálója. Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya albán, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta. A 100. évfordulóra készült portréfilm annak a titoknak jár után, vajon mi rejlik Teréz anya mosolya mögött, aki a "Sötétség szentjének" nevezi magát életrajzában, melynek címe: "Légy a világosságom". Teréz anya gyötrődése, kételyei egész életében abból fakadtak, hogy vajon tud-e segíteni a világ nyomorultjain, vajon tudja-e közvetíteni Isten szeretetét az egész világnak, miközben ő maga nagyon magányos. Mosoly mögé rejti fájdalmát. Ez lesz a "védjegye". Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább érezzük a végtelen messzeséget - a világi dolgok fölött álló legnagyobb rejtélyt.