Üzenet tanév kezdetén
„Óh, Uram! Szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.” (És. 26, 16) A próféta emlékezete szerint a kiválasztott nép a legelkeseredettebb állapotában cselekedett az idézett Ige értelmében. Isten könyörült, annak ellenére, hogy népe addig nem kereste, elfelejtett imádkozni és nem vette komolyan a bűnhődés elkövetkezését.
Testvéreim! Kísértetiesen hasonló helyzetben vagyunk Erdélyben és Partiumban. Eljutottunk oda, hogy megbízható jövőkép hiányában a jelenünk tele van kudarccal, feszültséggel, kapkodással és rengeteg felesleges indulattal. Magyar nemzetünk Romániában gyötrődő része lehetőséget nyert Európa más népeihez hasonlóan, a 21. század modern emberéhez méltó fejlődéshez. Egyházi, gazdasági és társadalmi szinten reménykeltő folyamatok indultak be. Mára annyi maradt, hogy a gazdasági válság eltitkolhatatlan jegyei között felismerhető az erkölcsi krízis mindeneket megelőző jelenléte, a közösség szolgálatát elgyengítő önérdek. Európából alig figyelnek ránk, az anyaországiak saját gondjaikkal vannak elfoglalva. A románok észrevették, hogy egymással sem vagyunk rendben, tehát azt teszik, amit akarnak velünk. Hosszú listán sorolhatnám a példákat, mint pályázati diszkriminatív eljárás, ingatlanok pere, intézmények támogatása, közoktatás állapota, és ki tudja, még hol van a sor vége.
Testvéreim! A próféta által emlegetett ostor nemcsak a bőrünkön, hanem a szívünkön is csattan. Gyorsan fogyunk, mert betegek vagyunk, mert gyáva menekülők vagyunk, és könnyen megfélemlíthető emberek. Nincs kire várnunk, de nem vagyunk egyedül, mert Isten mellettünk van. Ő várja tőlünk a halk, de egyre hajthatatlanabb imáinkat. Várja éledő mozdulatainkat, amint egyre többen keressük Őt és járunk útján. Ébredésről, megújulásról nem elég beszélni, másokat felelősségre vonni, hanem azért el kell indulni példaadóan.
Lelkipásztor testvéreim! Valamennyien többet kell tennünk elsősorban ébredő és megújult erővel az imádság terén nemzetünk érdekében. Istenhez való közeledésünk legyen alapos, biztos ismereteket megmozdító igehirdetés alapján, hogy a szívbéli bizalom napról napra erősödjék. Igekövető és imádkozó lelkészeink, híveink többet tehetnek a magyar holnapért, mint bárki más a közélet egyre közönségesebbé váló csatamezőin.
Új tanév kezdetét vigyük Isten elé. Diákjainkat, tanárainkat, a szülőket ajánljuk Isten oltalmába. Legyen a tanév megkezdése istentisztelet minden gyülekezetben, ott is, és éppen azért, ahol megszűnt a magyar oktatás. Világosan mondjuk ki, hogy nemzetmentő szolgálatot vállalnak azok, akik felszámolással fenyegetett iskolában tanulnak és tanítanak, vagy akik nem hiszik el, hogy nem lehet magyarul érvényesülni és ragaszkodnak szüleik és elődeik nyelvéhez, hitéhez és értékeihez. Imádkozzunk a magyar nyelvű felsőoktatásért. Kiemelten a Partiumi Keresztyén Egyetemért és a Kolozsvári Teológiáért. A jelentkezők számának visszaesése egyértelműen bizonyítja, hogy kevesebben vannak a bátrak, akik vállalják az erdélyi magyarság, az erdélyi falu, az erdélyi felemelkedés szolgálatát a románosodással, a meneküléssel, a sorvadással szemben. Lejárt az üres buzdítások ideje, egyenesen nevetséges az aranyfedezet nélküli ígérgetés bármilyen politikai oldalról zümmögő szólama. Megszólítjuk a tenni vágyókat, hogy a jövőnkért vállaljanak többet. Ilyen vállalkozókat hívunk a Partiumi Keresztyén Egyetem teológiai évfolyamára, vagy mesterképzőjébe. Tanulva és továbbtanulva fogjuk szent céljainkat elérni. Egyházkerületünk támogatja azokat, akik jelentkeznek, akik így kívánják szolgálni nemzetüket, amelyből vétettünk.
Csendes halk imádsággal következetesen közeledve az Istenhez csodákat remélünk. Legyen áldása rajtunk, legyünk mi magunk áldás ott, ahol vagyunk, ahol szeretetben szolgáljuk egymást.
Nagyvárad, 2o11. szeptember 7.
„Óh, Uram! Szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.” (És. 26, 16) A próféta emlékezete szerint a kiválasztott nép a legelkeseredettebb állapotában cselekedett az idézett Ige értelmében. Isten könyörült, annak ellenére, hogy népe addig nem kereste, elfelejtett imádkozni és nem vette komolyan a bűnhődés elkövetkezését.
Testvéreim! Kísértetiesen hasonló helyzetben vagyunk Erdélyben és Partiumban. Eljutottunk oda, hogy megbízható jövőkép hiányában a jelenünk tele van kudarccal, feszültséggel, kapkodással és rengeteg felesleges indulattal. Magyar nemzetünk Romániában gyötrődő része lehetőséget nyert Európa más népeihez hasonlóan, a 21. század modern emberéhez méltó fejlődéshez. Egyházi, gazdasági és társadalmi szinten reménykeltő folyamatok indultak be. Mára annyi maradt, hogy a gazdasági válság eltitkolhatatlan jegyei között felismerhető az erkölcsi krízis mindeneket megelőző jelenléte, a közösség szolgálatát elgyengítő önérdek. Európából alig figyelnek ránk, az anyaországiak saját gondjaikkal vannak elfoglalva. A románok észrevették, hogy egymással sem vagyunk rendben, tehát azt teszik, amit akarnak velünk. Hosszú listán sorolhatnám a példákat, mint pályázati diszkriminatív eljárás, ingatlanok pere, intézmények támogatása, közoktatás állapota, és ki tudja, még hol van a sor vége.
Testvéreim! A próféta által emlegetett ostor nemcsak a bőrünkön, hanem a szívünkön is csattan. Gyorsan fogyunk, mert betegek vagyunk, mert gyáva menekülők vagyunk, és könnyen megfélemlíthető emberek. Nincs kire várnunk, de nem vagyunk egyedül, mert Isten mellettünk van. Ő várja tőlünk a halk, de egyre hajthatatlanabb imáinkat. Várja éledő mozdulatainkat, amint egyre többen keressük Őt és járunk útján. Ébredésről, megújulásról nem elég beszélni, másokat felelősségre vonni, hanem azért el kell indulni példaadóan.
Lelkipásztor testvéreim! Valamennyien többet kell tennünk elsősorban ébredő és megújult erővel az imádság terén nemzetünk érdekében. Istenhez való közeledésünk legyen alapos, biztos ismereteket megmozdító igehirdetés alapján, hogy a szívbéli bizalom napról napra erősödjék. Igekövető és imádkozó lelkészeink, híveink többet tehetnek a magyar holnapért, mint bárki más a közélet egyre közönségesebbé váló csatamezőin.
Új tanév kezdetét vigyük Isten elé. Diákjainkat, tanárainkat, a szülőket ajánljuk Isten oltalmába. Legyen a tanév megkezdése istentisztelet minden gyülekezetben, ott is, és éppen azért, ahol megszűnt a magyar oktatás. Világosan mondjuk ki, hogy nemzetmentő szolgálatot vállalnak azok, akik felszámolással fenyegetett iskolában tanulnak és tanítanak, vagy akik nem hiszik el, hogy nem lehet magyarul érvényesülni és ragaszkodnak szüleik és elődeik nyelvéhez, hitéhez és értékeihez. Imádkozzunk a magyar nyelvű felsőoktatásért. Kiemelten a Partiumi Keresztyén Egyetemért és a Kolozsvári Teológiáért. A jelentkezők számának visszaesése egyértelműen bizonyítja, hogy kevesebben vannak a bátrak, akik vállalják az erdélyi magyarság, az erdélyi falu, az erdélyi felemelkedés szolgálatát a románosodással, a meneküléssel, a sorvadással szemben. Lejárt az üres buzdítások ideje, egyenesen nevetséges az aranyfedezet nélküli ígérgetés bármilyen politikai oldalról zümmögő szólama. Megszólítjuk a tenni vágyókat, hogy a jövőnkért vállaljanak többet. Ilyen vállalkozókat hívunk a Partiumi Keresztyén Egyetem teológiai évfolyamára, vagy mesterképzőjébe. Tanulva és továbbtanulva fogjuk szent céljainkat elérni. Egyházkerületünk támogatja azokat, akik jelentkeznek, akik így kívánják szolgálni nemzetüket, amelyből vétettünk.
Csendes halk imádsággal következetesen közeledve az Istenhez csodákat remélünk. Legyen áldása rajtunk, legyünk mi magunk áldás ott, ahol vagyunk, ahol szeretetben szolgáljuk egymást.
Nagyvárad, 2o11. szeptember 7.
Csűry István
püspök
püspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése