(GlobeTheoLib)
2011. szeptember 28., szerda
2011. szeptember 26., hétfő
2011. szeptember 24., szombat
Cornelius van Til könyvei (pdf)
- Cornelius Van Til: A kálvinizmus ügye
- Cornelius Van Til: C. S. Lewis teológiája
- Cornelius Van Til: Napjaink nagy vitája
- Cornelius Van Til: A kegyelem szuverenitása: G. C. Berkouwer Dordrechttel kapcsolatos nézetének értékelése
- Cornelius Van Til: Keresztyénség és tudományos törekvés - A tudomány módszertana
- Cornelius Van Til: Kinek mondotok ti engem?
- Cornelius Van Til: Krisztus és a zsidók
- Cornelius Van Til: Az 1967-es hitvallás - teológiai háttere és ökumenikus jelentősége
- Cornelius Van Til: Az általános kegyelem és az evangélium
- Cornelius Van Til: Értekezések a keresztyén oktatásról
- Cornelius Van Til: Református ismeretelmélet (ki nem adott kézirat)
- Cornelius Van Til - Louis Berkhof: A keresztyén oktatás alapjai
- Cornelius Van Til: A Tízparancsolat
- Cornelius Van Til: A hit védelme - első kiadás
- Cornelius Van Til: Keresztyénség és modern teológia
- Cornelius Van Til: Keresztyénség és idealizmus
- Cornelius Van Til: Keresztyénség és barthianizmus
- Cornelius Van Til: Apologetika
- Cornelius Van Til: A református pásztor és a modern gondolkodás
- Cornelius Van Til: Keresztyén tudáselmélet
- Cornelius Van Til: Rendszeres teológia
- Cornelius Van Til: Valláspszichológia
- Cornelius Van Til: Keresztyén-teista bizonyitékok
- Cornelius Van Til: Keresztyén-teista etika
- Cornelius Van Til: A keresztyén ismeretelmelet áttekintése
- Cornelius Van Til: A Szentírás protestáns dogmája
Dr. Csohány János: Egyetemes egyháztörténet (pdf)
Dr. Csohány János: Egyetemes egyháztörténet
(egyetemi jegyzet)
(egyetemi jegyzet)
- 1. A kereszténység első évezrede
- 2.
- 3. A felvilágosodás korának egyetemes egyháztörténete
- 4. A legújabb kor egyetemes egyháztörténete
2011. szeptember 17., szombat
Boldogok, akik kávéznak: megnyílt a Loyola Café
Boldogok, akik kávéznak: Isten nagyobb dicsőségére megnyílt a Loyola Café
Magyar Kurír
Szilvay Gergely
2011. 09. 17
Boldogok, akik kávéznak, és meghallgatják egymást, és közben mindenféléről beszélgetnek! Bizony mondom nektek, örvendjen a ti szívetek és vigadjatok, mert Isten Országa bontakozik ki köztetek, ha egymásra időt szántok – idézett egy megfogalmazása szerint 21. századi apokrifot Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes, amikor megáldotta a Loyola Cafét, a jezsuita rend nemrég felújított és átadott Horánszky utcai központjában, a Párbeszéd Házában található kávézót a péntek esti megnyitón.
A Párbeszéd Háza a főváros legnagyobb kulturális-lelkiségi központja, amihez hozzátartozik a kávézó is – mondta megnyitó beszédében Horváth Árpád jezsuita. – A közép-európai mentalitáshoz hozzátartozik a kávézó: fontos politikai döntések, irodalmi művek születtek kávézókban. De kétségtelen, hogy a léleknek is jót tesz a kávé.
Forrai Tamás tartományfőnök mindehhez hozzátette: ez a hely találkozóhely, amivel szerettek volna egy olyan helyet teremteni a pesti belvárosban, ahova csak úgy beesve, különösebb szervezés nélkül is létrejöhetnek találkozók, kapcsolatok. A Loyola Café a Párbeszéd Házának a cégére, a ház nyitott ajtaja lesz. Essetek be egy kávéra! – kínálta fel a tartományfőnök a lehetőséget. Mint mondta: a kávézó köztes tér szeretne lenni az utca és a ház között, ahova csak úgy be lehet kukucskálni, és levetni szívünk páncélját.
A kávézó kialakításáról szólva Horváth Árpád kifejtette: sok hátránya van a posztmodern kornak, de ő most egy előnyét emelné ki, mégpedig azt, hogy a modern korral ellentétben a posztmodern ember „kokettál a múlttal”, de válogat is benne aszerint, hogy mi ad értelmet az életének. A kávézó kialakítása is ezt tükrözi: kortárs építészeti alkotás, fehér falakkal, hideg (csempézett) padlóval, ugyanakkor barokk építészeti motívumokat ábrázoló vászondarabok tagolják a teret, latin nyelvű idézetekkel (a legkönnyebben megfejthető talán az ad maiorem Dei gloriam).
Ki fognak alakítani egy gyereksarkot is, és lesz egy leszőnyegezett, földön ülős rész is. Tegyük hozzá: a vásznakkal tetszőlegesen lehet a teret tagolni, a sok fehér szín, a fémlábú, fehér lapú asztalok és az ugyancsak fémlábú, fehér székek letisztult, díszítés nélküli, egyszerű formái kicsit hűvösen hatnak. A posztmodern gondolatra az álmennyezet és a rejtett, kellemes szórt fényt adó lámpák is utalnak. A megnyitón megjelent rengeteg vendég közül többen megjegyezték, hogy még jobban feldobná az egyébként valóban elegáns helyet egy-két szőnyeg, egy kis melegebb szín.
A kávézó kultúrális és lelkiségi programoknak is teret kíván adni, ennek jegyében egyben megnyitották Eifert János fotóművész kiállítását, Viola Szandra verseivel (a Pázmány magyar-kommunikáció-filozófia szakos hallgatójának már egy verseskötete is megjelent Léleksztriptíz címmel). A megnyitón elhangzott: a fotók három témát ölelnek fel: tánc, akt, természet. Egy táncművészeti előadás mellett a nemrég a Párbeszéd Házába költözött, húsz éves Szent Ignác Szakkollégium diákjai előadták a Bikini Fagyi című számának kávéra átdolgozott verzióját.
A jezsuiták más tekintetben is tartják a lépést a „versenytársakkal”: a prímási, a bencés és a piarista után a kávézó megnyitóján bemutatkozott a jezsuita bor is, amelyet a rend egykori birtokainak régiójából, a Balaton-felvidékről szállít a Skrabski Pincészet.
A belvárosban elég sok kávézó van, hol a helye a jezsuita kávézónak? – kérdezzük Horváth Árpádtól. Mint mondta, sok kávézó van, de olyan nincs, aminek a profilja a lelkiség , lelkiségi programok volna. A régi közép-európai kávéház-kultúrának vége, nekünk újra kell keresni a helyünket. Az, hogy van egy jó találkozóhely, ahol számunkra is fontos lelki kérdésekről is beszélhetünk, ez fontos. Az egész ház koncepciója, hogy be tudjunk csalni ide a hit iránt őszintén érdeklődő, nem hagyományos értelemben vallásos embereket, így reklámozni is fogjuk a helyet, főleg az egyetemisták körében – mondta jezsuita azzal kapcsolatban, hogy miként szeretnék elérni, hogy ne csak a katolikus közegben váljék ismertté a Loyola Café.
Az üzlet üzemeltetője, Jakab Péter a Kurírnak kifejtette: a kávézó két specialitása a belső kialakítás és a kínálat. Szeretnék elérni, hogy a kávézó rentábilis legyen. Az egyháznak vannak olyan intézményei, célkitűzései, amelyek nem tarthatóak fenn, nem érhetők el, csak folyamatos anyagi áldozatvállalás által, és nem céljuk a rentábilitás, de a kávézó nem ilyen. Hozzátette: a Loyola Café olyan kínálatot alakított ki, hogy megálljon a saját lábán. A kávézónak lesz konyhája is, a leendő séf nemsokára tér majd haza Franciaországból. Az árak is a környéken megszokott szinten vannak. Azonban készült törzsvásárlói kártya, így a környékre jellemző árak mellett azon katolikus közösségeknek, embereknek, amelyek rendszeresen látogatják majd a Loyola Cafét, számukra kedvezményt biztosító törzsvásárlói kártyát kapnak.
Mindenesetre egy kávéról szóló könyv sorai szerint miután Itáliában egyes személyek ki akarták átkozni a kávét, mert az ördög művének tartották, VIII. Kelemen pápa (1592-1605) úgy határozott, hogy személyesen is kipróbálja az akkoriban Európában még viszonylag új nedűt (hiszen a kávét még ezután, 1615-ben hozták be nagyobb tételben Európába velencei kalmárok, nem sokkal később a tea és a kakaó megjelenése után, az első európai kávéház pedig, amennyire lenyomozható, 1683-ban nyílt meg Velencében), és annyira tetszett neki az ital, hogy kijelentette: „A kávét meg kell keresztelni, hogy igazi keresztény ital váljék belőle”.
Magyar Kurír
Szilvay Gergely
2011. 09. 17
Boldogok, akik kávéznak, és meghallgatják egymást, és közben mindenféléről beszélgetnek! Bizony mondom nektek, örvendjen a ti szívetek és vigadjatok, mert Isten Országa bontakozik ki köztetek, ha egymásra időt szántok – idézett egy megfogalmazása szerint 21. századi apokrifot Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes, amikor megáldotta a Loyola Cafét, a jezsuita rend nemrég felújított és átadott Horánszky utcai központjában, a Párbeszéd Házában található kávézót a péntek esti megnyitón.
A Párbeszéd Háza a főváros legnagyobb kulturális-lelkiségi központja, amihez hozzátartozik a kávézó is – mondta megnyitó beszédében Horváth Árpád jezsuita. – A közép-európai mentalitáshoz hozzátartozik a kávézó: fontos politikai döntések, irodalmi művek születtek kávézókban. De kétségtelen, hogy a léleknek is jót tesz a kávé.
Forrai Tamás tartományfőnök mindehhez hozzátette: ez a hely találkozóhely, amivel szerettek volna egy olyan helyet teremteni a pesti belvárosban, ahova csak úgy beesve, különösebb szervezés nélkül is létrejöhetnek találkozók, kapcsolatok. A Loyola Café a Párbeszéd Házának a cégére, a ház nyitott ajtaja lesz. Essetek be egy kávéra! – kínálta fel a tartományfőnök a lehetőséget. Mint mondta: a kávézó köztes tér szeretne lenni az utca és a ház között, ahova csak úgy be lehet kukucskálni, és levetni szívünk páncélját.
A kávézó kialakításáról szólva Horváth Árpád kifejtette: sok hátránya van a posztmodern kornak, de ő most egy előnyét emelné ki, mégpedig azt, hogy a modern korral ellentétben a posztmodern ember „kokettál a múlttal”, de válogat is benne aszerint, hogy mi ad értelmet az életének. A kávézó kialakítása is ezt tükrözi: kortárs építészeti alkotás, fehér falakkal, hideg (csempézett) padlóval, ugyanakkor barokk építészeti motívumokat ábrázoló vászondarabok tagolják a teret, latin nyelvű idézetekkel (a legkönnyebben megfejthető talán az ad maiorem Dei gloriam).
Ki fognak alakítani egy gyereksarkot is, és lesz egy leszőnyegezett, földön ülős rész is. Tegyük hozzá: a vásznakkal tetszőlegesen lehet a teret tagolni, a sok fehér szín, a fémlábú, fehér lapú asztalok és az ugyancsak fémlábú, fehér székek letisztult, díszítés nélküli, egyszerű formái kicsit hűvösen hatnak. A posztmodern gondolatra az álmennyezet és a rejtett, kellemes szórt fényt adó lámpák is utalnak. A megnyitón megjelent rengeteg vendég közül többen megjegyezték, hogy még jobban feldobná az egyébként valóban elegáns helyet egy-két szőnyeg, egy kis melegebb szín.
A kávézó kultúrális és lelkiségi programoknak is teret kíván adni, ennek jegyében egyben megnyitották Eifert János fotóművész kiállítását, Viola Szandra verseivel (a Pázmány magyar-kommunikáció-filozófia szakos hallgatójának már egy verseskötete is megjelent Léleksztriptíz címmel). A megnyitón elhangzott: a fotók három témát ölelnek fel: tánc, akt, természet. Egy táncművészeti előadás mellett a nemrég a Párbeszéd Házába költözött, húsz éves Szent Ignác Szakkollégium diákjai előadták a Bikini Fagyi című számának kávéra átdolgozott verzióját.
A jezsuiták más tekintetben is tartják a lépést a „versenytársakkal”: a prímási, a bencés és a piarista után a kávézó megnyitóján bemutatkozott a jezsuita bor is, amelyet a rend egykori birtokainak régiójából, a Balaton-felvidékről szállít a Skrabski Pincészet.
A belvárosban elég sok kávézó van, hol a helye a jezsuita kávézónak? – kérdezzük Horváth Árpádtól. Mint mondta, sok kávézó van, de olyan nincs, aminek a profilja a lelkiség , lelkiségi programok volna. A régi közép-európai kávéház-kultúrának vége, nekünk újra kell keresni a helyünket. Az, hogy van egy jó találkozóhely, ahol számunkra is fontos lelki kérdésekről is beszélhetünk, ez fontos. Az egész ház koncepciója, hogy be tudjunk csalni ide a hit iránt őszintén érdeklődő, nem hagyományos értelemben vallásos embereket, így reklámozni is fogjuk a helyet, főleg az egyetemisták körében – mondta jezsuita azzal kapcsolatban, hogy miként szeretnék elérni, hogy ne csak a katolikus közegben váljék ismertté a Loyola Café.
Az üzlet üzemeltetője, Jakab Péter a Kurírnak kifejtette: a kávézó két specialitása a belső kialakítás és a kínálat. Szeretnék elérni, hogy a kávézó rentábilis legyen. Az egyháznak vannak olyan intézményei, célkitűzései, amelyek nem tarthatóak fenn, nem érhetők el, csak folyamatos anyagi áldozatvállalás által, és nem céljuk a rentábilitás, de a kávézó nem ilyen. Hozzátette: a Loyola Café olyan kínálatot alakított ki, hogy megálljon a saját lábán. A kávézónak lesz konyhája is, a leendő séf nemsokára tér majd haza Franciaországból. Az árak is a környéken megszokott szinten vannak. Azonban készült törzsvásárlói kártya, így a környékre jellemző árak mellett azon katolikus közösségeknek, embereknek, amelyek rendszeresen látogatják majd a Loyola Cafét, számukra kedvezményt biztosító törzsvásárlói kártyát kapnak.
Mindenesetre egy kávéról szóló könyv sorai szerint miután Itáliában egyes személyek ki akarták átkozni a kávét, mert az ördög művének tartották, VIII. Kelemen pápa (1592-1605) úgy határozott, hogy személyesen is kipróbálja az akkoriban Európában még viszonylag új nedűt (hiszen a kávét még ezután, 1615-ben hozták be nagyobb tételben Európába velencei kalmárok, nem sokkal később a tea és a kakaó megjelenése után, az első európai kávéház pedig, amennyire lenyomozható, 1683-ban nyílt meg Velencében), és annyira tetszett neki az ital, hogy kijelentette: „A kávét meg kell keresztelni, hogy igazi keresztény ital váljék belőle”.
2011. szeptember 16., péntek
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az egyházi átvilágításról
A tartótisztek „szocialista versenyben” szervezték be a besugókat
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az egyházi átvilágításrólErdélyi Napló / erdély.ma
Makkay József
2011.09.16
Kis túlzással úgy fogalmazhatnánk, hogy Romániában a szekuritátés múlttal történő szembenézés néhány történelmi magyar egyház belső ügye. Önszántából a református, az unitárius és az evangélikus egyház teremtette meg lelkészei és világi tisztségviselői számára az átvilágítás intézményes kereteit. A három egyház által elindított úttörő munkához a római-katolikus egyház nem csatlakozott, az ortodox egyház pedig csúcsvezetőségi szinten útasította el lelkészeinek, tisztségviselőinek átvilágítását.
Múltheti lapszámunkban indított sorozatunk első stációi a történelmi magyar egyházakban mutatja be az eddigi átvilágítás eredményeit. E heti lapunkban Pap Géza református püspököt kérdeztük az eddig elvégzett munkáról.
– Az Erdélyi Református Egyházkerület Átvilágító Bizottsága közzétette a lelkészek átvilágításának első jegyzőkönyveit. Mikor létesült a bizottság? Mekkora mennyiségű iratcsomót vett át a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól? Milyen szempontok szerint történik az átvilágítás sorrendje?
– Pontosítani szeretnék: az Átvilágító Bizottság nem most tette közzé az első jegyzőkönyvét. Az Átvilágító Bizottságot az egyházkerületi közgyűlés határozata alapján az Igazgatótanácsunk hozta létre még 2009 szeptemberében, amely jóváhagyta a Bizottság Működési Szabályzatát és megválasztotta az öttagú bizottságot. A Bizottság megválasztotta elnökét, és kijelölte azokat, akik kutatói engedélyt kértek. Ezt követően kezdődött meg a dossziék kikérése és az átvilágítás folyamata. A sorrendet az határozza meg, hogy mikor jutunk egyik, vagy másik dosszié birtokába. Mondanom sem kell ugyanis, hogy a CNSAS lassan dolgozik, nem minden kérésünkre válaszol. A kikérhető 10 dossziéból általában csak hatot bocsát rendelkezésünkre, miközben a hiányzókról mélységesen hallgat, amelyek olykor váratlanul megjelennek. A megkapott dossziékat két bizottsági tag olvassa át és írja meg az átvilágítási jegyzőkönyvet, amit az egész bizottság átolvas és javítások, egyeztetések után jóváhagy. Ezt a jegyzőkönyvet az Igazgatótanács elé terjesztjük, amely véglegesíti azt. Ezt követően jelenhet meg az egyházkerület hivatalos lapjában, az Értesítőben. A CNSAS-tól kapott dokumentumok alapján eddig a Bizottság 95 személyt világított át és hozta meg határozatát, s a következő ülésünkön még 123 személy (lelkipásztorok, egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselő presbiterek, kántorok, kollégiumi tanárok) esetében fog dönteni.
– Milyen folyománya lehet az átvilágított, és „könnyűnek találtatott” lelkészek esetében a bizottság elmarasztaló döntésének? Mennyi időn belül kell megváljon választott tisztségétől egy olyan lelkész, aki együttműködött az egykori román politikai rendőrséggel?
– A Működési Szabályzat pontosan meghatározza az Átvilágító Bizottság hatáskörét, és megszabja a meghozható büntetés mértékét is, ami az Igazgatótanács jóváhagyásával jogerőre lép. Az áttanulmányozott iratgyűjtőben található enyhébb esetekben a Bizottság javasolhat szóbeli és írásbeli intést, bocsánatkérésre kérheti fel az érintettet. Súlyosabb esetekben az érintett felszólítást kap arra, hogy választott tisztségeiről azonnali hatállyal mondjon le, a legsúlyosabb esetekben az Igazgatótanács határozata alapján az elnökség fegyelmi eljárás beindítását kéri. Egyházi rendtartásunk szerint ugyanis a megválasztott tisztségből csak fegyelmi határozattal lehet a lelkipásztort elmozdítani. Ugyanez a Fegyelmi Bizottság vonhatja meg, a lelkészi szolgálat kivételével, más egyházi tisztségekre szóló választói és választhatósági jogot 1-5 évig tartó időszakra.
– Amennyiben egy lelkész együttműködött a Szekuritátéval, az egyházi vezetés csupán választott tisztségeinek visszavonását kérheti, a lelkész ugyanakkor megmaradhat lelkészi szolgálatban. A lelkészi hivatás összeegyeztethető-e egy ilyen múltbéli magatartással? Lát-e esélyt arra, hogy olyan törvényi szabályozás szülessen, amely bizonyos hivatások számára – mint például a lelkészi hivatás – egy ilyen tett összeférhetetlenséget hozzon?
– Lehet, hogy válaszom meg fogja lepni, de nem látom esélyét annak, hogy olyan szabályozás szülessen, amely a lelkipásztorok „palástvesztéséhez” vezessen. Álláspontomat több érvvel is szeretném alátámasztani:
1. Először is meg kell szabadulni attól az általános látásmódtól, amely feketében, vagy fehérben látja az eseményeket és az érintett személyeket. Tudomásul kell venni, hogy a politikai rendőrséggel való együttműködést nagyon nehéz rangsorolni, s különbséget tenni azok között, akik jószántukból jelentettek, és azok között, akik kényszer alatt álltak. A tartótisztek sajnos nem írtak le mindent, olykor pedig éppen a többszöri átszámozás jelzi, hogy a dossziékból lapok hiányoznak. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a jelentések egy olyan „világban” születtek, amelyben a tartótisztek teljesítményét a beszervezések és a jelentések számával mérték. A tartótisztek pedig nagyon hamar rájöttek arra, hogy ebben a „szocialista versenyben” hogyan lehet a tervet túlteljesíteni az egyházban is. Bevezették a teológusok számára is a kötelező katonai szolgálatot, s ebben a kényszerhelyzetben, katonai büntetőszázaddal fenyegetőzve könnyen kicsikartak egy „kötelezvényt” a fiatalokból, akik közben arra gondoltak, hogy kényszer alatt aláírnak, de úgysem fognak jelenteni. A tartótisztek azonban ennél okosabbak voltak, mert miután a beszervezetteknek fedőnevet adtak, olykor az érintett tudomása nélkül, az egyetemi évek megkezdése után rendszeresen meglátogatták őket és beszélgetettek velük. Az érintettek örvendtek, hogy nem kell semmit leírni, de a tartótiszt az ártatlannak tűnő beszélgetésből is ütőképes jelentést formált, amely úgymond az „informátor” szóbeli jelentése alapján született. A tartótisztek ugyanis a szóban, vagy az írásban kapott információ között nem tettek különbséget. A fontos az volt, hogy a jelentések száma növekedjen és az előléptetés reményében, a tervet teljesítsék. Ezek a tények elővigyázatosságra intenek bennünket a határozatok meghozatalánál.
2. Továbbá a kérdés megítélésében nem feledkezhetünk meg a bibliai alapról sem. Mi tudjuk, hogy van bocsánat. Hadd hozzak néhány példát. Dávid Istennek választott királya volt, ennek ellenére meggyilkolta Betsábé férjét és az asszonnyal paráználkodott. Méltó a halálra. Amikor viszont Nátán próféta megintette őt az ismerős tanmeséjével, Dávid beismerte bűnét és kimondta: „Vétkeztem az Úr ellen”, amire elhangzott Isten bűnbocsátó szava: „Megbocsáttattak a te bűneid, nem fogsz meghalni”. Vagy gondoljunk Péterre, aki háromszor tagadta meg Jézust a főpap házában, de utána tudott keservesen sírni bűnei miatt. Amikor pedig a feltámadott Jézus megjelent neki, méltán kérdezte meg tőle: „Péter Jónának fia, szeretsz-e engem?”. A Péter válasza („te tudod, Uram, hogy szeretlek téged”) és őszinte bűnbánata hozza magával a teljes rehabilitációt: „Legeltesd az én juhaimat”. Ilyen bibliai érvek mellett nehéz a palástvesztés gondolatát fenntartani. A bizottságnak különben nem az a célja, hogy a lelkészeket pellengérre állítsa, vagy megalázza őket, hanem az, hogy mindenkinek hirdesse, még a tagadóknak is, hogy az őszinte bűnbánat bűnbocsánatot eredményez. Persze, tetteinek következményét mindenkinek hordoznia kell, de a bizottság alaptételként fogalmazta meg, hogy „az ellenállás nem érdem, az együttműködés pedig nem megbocsáthatatlan bűn”.
3. Végül de nem utolsó sorban palástvesztés gondolatát az állami átvilágítási törvény sem engedélyezi, amikor kimondja, hogy az alapállásától senkit sem lehet megfosztani besúgó múltja miatt. Képzeljük csak el, az ország egyharmada egyik percről a másikra munkanélkülivé vált volna. Bármilyen hasonló próbálkozás a munkaügyi bíróságon bukásra lenne ítélve. A Működési Szabályzatunk is ilyen keretek között gondolkozik.
– Ön szerint, az egyházon belül milyen a megítélése az átvilágítási folyamatnak? Mennyire támogatják ezt az egyházi és a világi tagok?
– Az átvilágítás megkezdése előtt egyházi körökben, még a közgyűlésen is, élénk vita kerekedett arról, hogy egyházunk hogyan viszonyuljon az átvilágításhoz. Ellenérvként elhangzott, hogy nem lehet megbízni a sokszor megcsonkított, leválogatott dossziékban. Nekünk ne azok a tartótisztek mondják meg, hogy kik voltak a besúgók, akik annak idején beszervezték őket. Vajon elképzelhető az, hogy az elmúlt 20 évben gyártottak dossziékat a kellemetlenkedőknek? Lehet hinni az egykori iratoknak? Nos, több mint 15 ezer oldal titkosszolgálati anyag áttanulmányozása után annak a meggyőződésemnek adok hangot, hogy a dossziékat valóban leválogatták, de csupán az tűnt el belőlük, ami az egykori titkosszolgálat számára kompromittáló volt, amikor saját törvényeiket sem tartották be, aminek alapján ma perelni lehetne az államot. Na, persze egyházi viszonylatban is vannak olyan dossziék, amelyek teljes egészében „eltűntek”, de mivel a jelentéseket több példányban gépelték le és több más iratgyűjtőben is elhelyezték, ezeknek alapján rekonstruálni lehet a legtöbb esetet, és át lehet világítani az érintetteket. Azt nem hiszem, hogy 1990 után dossziékat gyártottak volna, s a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb iratgyűjtő alapján világos választ lehet kapni arra, hogy kik tartoztak a hálózathoz, és kik voltak a megfigyeltek. Persze vannak nehezen kezelhető esetek is. A fogadtatásra térve, azt mondhatom, hogy az átvilágítás vegyes érzéseket gerjeszt a egyházi és világi közvéleményben. A médiát általában csak az érdekli, hogy ki volt a besúgó, s ezt a bombahírt egyetlen mondatba bele is sűrítik. Mi szeretnénk ennél mélyebbre hatolni, a helyzetek bonyolultságát is bemutatni, s nem csak a tartótisztek, illetve az informátorok működését, de az ellenállók helytállását is bemutatni. Ezen kívül mindenkit személyesen meghallgatunk. Az egyházi közvélemény nem érintett része megelégedéssel fogadta az átvilágítást, s biztattak is, hogy ezt folytatni kell. A kételyeket általában azok fogalmazták meg, akiket beszerveztek. Ők az átvilágításnak nem örülnek, de sokan vannak, akik megértették fontosságát, már bocsánatot kértek és kaptak. Persze vannak néhányan, akik tagadnak, sőt olyanok is, akik világi perrel fenyegetőznek. Vannak olyanok is, akik őszintén aggódnak, azt állítván, hogy az átvilágítás többet árt az egyháznak, mint használ, íme az ortodoxok és a katolikusok is mélységesen hallgatnak, nekünk sem kellene kiteregetni a szennyest. Erre pedig csak azt tudom mondani, hogy a hallgatás sohasem jelentett megoldást a bűn kérdésére. Az elhallgatott bűn tovább dolgozik a lélek mélyén és még a csontokat is megemészti. Persze szeretnénk diszkréten végezni, nem kívánunk nagy port kavarni az átvilágítás körül, s nem örvendünk annak, ha a média az átvilágítási eredményeinket akarja nemes egyszerűséggel lefölözni, és a besúgók névsorát világgá kürtölni. Mi a szennyest a családban szeretnénk kimosni.
– Ezek szerint nem tartja szerencsésnek, ha egy világi lap foglalkozik az egyházi átvilágítás ügyével?
– Ezzel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy az Erdélyi Napló legutóbbi számában kizárólag a Bizottságunk kutatásaira támaszkodva tette közzé Vetési László átvilágítási jegyzőkönyvének részletes összefoglalását, anélkül, hogy erre engedély kért volna, vagy engedély kapott volna. Sőt további jegyzőkönyvek közlését tervezi. Nem tudom, hogy törvényt sért-e ezzel, de véleményem szerint nem etikus kizárólag mások kutatásainak eredményeire támaszkodni, a határozatot megcsonkítva közölni, s olyan sorozatot indítani, amire nézve a Bizottságunkat nem kérdezték meg, és amihez engedélyt nem kaptak. Véleményem szerint tervük mindenképpen egyeztetést igényel.
– Reményeim szerint ez az egyeztetés immár megtörtént. A sorozat első cikkének a visszajelzései is azt igazolják, hogy az embereket továbbra is foglalkoztatja közelmúltunk szomorú történései, amikor a titkosszolgálatnak bedolgozók sok-sok tisztsséges embernek tették pokollá a mindennapjait. Az átvilágításnak tehát az egész társadalom szempontjából fontos szerepe lehet. Ön miben látja az átvilágítás jelentőségét?
– Az átvilágítás jelentősége nem abban áll, hogy kielégíti a kíváncsiságunkat, s végre megtudjuk, hogy kik jelentettek rólunk. Nagy hiba volna, ha az átvilágítás alapján két részre osztanánk a társadalmat, vagy akár az egyházat, „jókra” és „gonoszokra”. Én más szempontokra szeretném felhívni a figyelmet.
1. Úgy látom, hogy a kommunizmus 45 éve az ember, de az egyház próbája is volt. Isten tudatosan olyan körülményeket teremtett körülöttünk, amelyekben próbára tett bennünket. Megpróbálta hitünket, kitartásunkat, hangoztatott elveinket, emberségünket, gondolkodásmódunkat, embertársainkhoz való viszonyunkat. Terhet helyezett a vállunkra, nemcsak azért, hogy teherbírásunkat megpróbálja, de azért is, hogy gerincünk egyenességét megvizsgálhassa. Egyeseket kohóba vetett, hogy megedzve kerülhessenek ki belőle. Mindig voltak és mindig lesznek emberpróbáló idők, de éppen ezekben a nehéz időkben derül ki, hogy kik vagyunk, s milyen lélek lakozik bennünk. Aki elbukott, kérjen bocsánatot, és vállalja tettei következményét, aki pedig kiállta a próbát, Istennek adjon érte hálát.
2. Továbbá érdemes odafigyelni arra, hogy Isten úgy látta jónak, hogy a huszadik század második felének egyházi történetírásával nem a lelkészeket, hanem egy olyan egyházellenes közeget bízzon meg, amely naprakészen mindent feljegyzett. A Szekuritaté egyháztörténelmet is írt, s ennek mindnyájan így, vagy úgy szereplői vagyunk. Feltárta, leírta és megőrizte a legapróbb részleteket is. Nemcsak arról vannak feljegyzések, hogy a politikai rendőrség hogyan próbálta befolyásolni az egyházi választásokat, mit tekintett nacionalista megnyilvánulásnak, vagy mikor látogatták meg külföldiek a lelkészt, de a lehallgatások révén baráti beszélgetések és legbelsőbb gondolatok is napvilágra kerülnek. Érdemes egykori önmagunkkal, gondolatainkkal, cselekedeteinkkel szembenézni, mert az ilyen önmagunkkal való találkozásból új élet születhet. Mindezen túl tudomásul kell vennünk, hogy jelenkori egyháztörténetünk értékes leletei a Szekuritáté levéltárában nyugszanak. De ez a történelem nem az övék, hanem a miénk. Ha ismerni akarjuk valós történelmünket, a hűséges kitartásokkal, no meg a nagy árulásokkal együtt, akkor ezt az anyagot nem szabad nekik hagyni. Szüksége van egyházunknak olyan példaképekre, akik egyértelműen bizonyítják, hogy lehet az egyházellenes diktatúrával szembeszállni, tiszta lelkiismeretben megmaradni, egy Úrnak szolgálni, mert Isten védelmezi, oltalmazza és megtartja az övéit, és még csak egy hajszál sem eshetik le a fejünkről az Ő akarata nélkül. De szüksége van egyházunknak azoknak a példájára is, akik felismerik a bűn hatalmát, és őszinte bűnbánattal szabadulni akarnak tőle.
3. Végül szeretném jelezni, hogy a hallgatás azért a legrosszabb megoldás, mert ezzel azt üzenjük a következő nemzedéknek, hogy a nehéz ügyeket az egyházban is el kell kenni. Ha nem nézünk szembe múltunkkal, ha mindenki őrizgeti kicsiny, nyavalyás titkát, ha átlépünk felette, akkor azt üzenjük a jövő nemzedékének, hogy nem érdemes ebben a világban elvek szerint élni, nehéz időkben is tisztességesnek maradni, hanem felismerve az „idők szavát”, engedni kell a kényszerítő hatalomnak, még akkor is, ha ez az egyházat pusztítja. A bűn rejtegetése arra tanítja az elkövetkezendő nemzedékeket, hogy balgák voltak azok, akik meggyőződésükért a börtönt, a deportálást, a meghurcoltatást is elviselték, mert ha beadják a derekukat, életük álma valósult volna meg. A hallgatásunk azt hirdeti, hogy lehet az életet megalkuvással, meggyötört lelkiismerettel is élni, két urat szolgálni, a barátot, családtagot feljelenteni, embertelenségek sokaságát elkövetni, mert az sohasem fog kiderülni, annak soha semmi következménye nincs. Az átvilágítás üzenet a következő nemzedéknek: Vigyázzatok! Lesz számonkérés, egyszer majd minden napvilágra kerül.
Az átvilágítás tehát a történelmünk, az önmagunkkal való szembenézés és az utánunk jövő generáció szempontjából fontos. A következő nemzedék, amely nem tapasztalta meg a „próbára tevő idők nyomorúságát” árgus szemekkel figyeli, hogy milyen megoldást találunk erre a nehéz élethelyzetre, és ők is azt a modellt fogják követni. Én ezért tartom fontosnak a megkezdett átvilágítás folytatását.
– Tudomása szerint más kelet-európai országokban miként sikerült lebonyolítani az ilyen típusú átvilágítást? Vannak-e olyan példák, amelyeket erdélyi viszonylatban alkalmazni lehet?
– A Működési Szabályzat megalkotása előtt áttanulmányoztuk a magyarországi evangélikus egyház szabályzatát, együttműködtünk a hazai unitárius és evangélikus egyházak átvilágító bizottságaival, de valójában úttörő munkát végzünk. A munkamódszerünket is nekünk kellett kialakítanunk. Az áttanulmányozott dossziékból kijegyzeteljük a fedőneveket, amelyeket betűrendi sorrendbe állítjuk, mellé írjuk az azonosítást, valamint azt is jelezzük, hogy melyik iratgyűjtőben találkoztunk vele. Jelenleg több mint 1200 fedőnévvel találkoztunk, s ezeknek egy része református lelkész, de vannak evangélikus, unitárius, római katolikus, illetve ortodox lelkészek is, s természetesen vannak bőségesen gyülekezeti tagok is, akik a helybeli lelkészről jelentettek. A fedőnevek 70%-át sikerült eddig azonosítanunk. Ezen kívül a különböző dossziékban előforduló jelentéseket fedőnevek szerint leválogatjuk, úgy hogy minden azonos fedőnév alatt adott jelentés egy helyre kerüljön. Ez sokat segít nekünk az átvilágításnál, hiszen bármely személyről azonnal tudhatjuk, hogy fedőnevén mikor, kiről és mit jelentett. A statisztikai adatokat kedvelők számára elmondom, hogy egyházkerületünkben a ma is aktív református lelkészi karnak a 24%-a írta alá az együttműködési kötelezvényt és lett a hálózat tagja, de ha ebből levonjuk azoknak számát akik nem jelentettek, illetve megtagadták az együttműködést, akkor ez a szám a 8%-ot sem teszi ki.
Napi szemle 2011.09.16
- Egyházi végváraink nyugaton (reformatus.hu)
- Betiltották a muzulmánok utcai imáit Párizsban (Magyar Kurír)
- Vatikáni bankelnök: Az üzletemberek a szentség jegyét hordják magukon (Magyar Kurír)
- Brunszvik Teréz, a magyar nevelésügy úttörője 150 éve halt meg (Népszava)
- Halálosztó csillag, közel a Földhöz (168 óra)
- Vonlanthen: a futballista, aki szombaton nem dolgozik (focitipp.hu)
- Un asasin din SUA i-a îngrozit pe judecători susţinând: «Eu sunt fiul Diavolului» (Libertatea)
- Bancnotele de dolari au mesaje ascunse (Adevarul)
- Predarea religiei in scolile publice (Fundatia Soros)
- Implicarea Bisericii in politica (Fundatia Soros)
2011. szeptember 15., csütörtök
Napi szemle 2011.09.15
- „Az egyház legyen egyház” - kerületi közgyűlés Debrecenben (reformatus.hu)
- Két esküvő, egy temető - erdélyi kirándulás (parokia.hu)
- Kereszténység Ádám és Éva nélkül? (ÚMSz)
- Szakrális Művészetek Hete (Magyar Hírlap)
- ASUR: Şcolile trebuie să păstreze neutralitatea religioasă, să se predea Istoria Religiilor (Gandul)
- Paşapoartele australiene conţin o nouă rubrică: sexul nedeterminat (Adevarul)
- Preoţii nu mai pot fi şi profesori de religie (Realitatea TV)
- Ce boli rişti când pupi icoane (Evenimentul Zilei)
- Krematórium épül a játszótér mellett? (Magyar Hírlap)
2011. szeptember 10., szombat
2011. szeptember 9., péntek
Hányasra értékeled a lelkészedet?
Holt filozófusok társasága
Holt filozófusok társasága
metazin
2011. szeptember 4.
metazin
2011. szeptember 4.
Sokan társadalmi szempontból haszontalannak ítélik a bölcsésztudományokat, különösen a filozófiát. Pedig Amerikában egyre népszerűbb a filozófia klasszikusainak terapeutikus felhasználása.
„Mivel egyre fontosabb, hogy a diplomával el is lehessen helyezkedni, a főiskolák és az egyetemek csökkentik a filozófia tanszékek és oktatóik számát. A szülők a rossz gazdasági helyzetben nem nagyon hajlanak rá, hogy gyerekeiket az élet lényegtelen kérdéseivel foglalkozó képzésbe írassák” – olvassuk a Washington Postban.
A gazdasági válság hatására gyakran kerül elő a vélekedés, miszerint a bölcsészképzés fölösleges pénzkidobás, de jó esetben is csak a döntéshozó elit pallérozásának eszköze. Márpedig a filozófia iránti érdeklődés a recesszió hatására sem csökken.
A válság miatt persze a diplomás filozófusok is nehezebben helyezkednek el, ezért sokan újfajta vállalkozásba kezdenek. Például megpróbálják tanácsadóként kamatoztatni bölcsességüket.
Amerikában körülbelül 300 bejegyzett filozófiai tanácsadó tevékenykedik. Lou Marinoff, a New York-i City College professzora, a Prozac helyett Platón, avagy az örök bölcsesség alkalmazása köznapi problémák megoldására című bestseller szerzője megalapította a Praktizáló Filozófusok Szervezetét. A szervezet azt tekinti céljának, hogy a filozófia klasszikusait lelki segélynyújtásra vegyék igénybe, és hogy a filozófia ismét a köznapi élet kérdései felé forduljon. „Az ókori görögöknél filozófusokkal volt tele az utca. A mai kultúra viszont inkább Róma cirkuszi hagyományaira épül: kizárólag a szórakoztatásról szól. Változtatnunk kell a szemléleten, amely a filozófusokat haszontalan akadémiai relikviának tekinti” – vallja Marinoff.
Marinoff az állásuk elvesztése miatt kesergőknek a kínai taoizmus tanulmányozását, az elhízás miatt depresszióba esőknek Sartre olvasását, a felnőttkori identitásválságban szenvedőknek pedig Nietzsche könyveit ajánlja. A klasszikus filozófiai gyógymód természetesen csak könnyű esetekben alkalmazható, klinikai depresszió és súlyos pszichiátriai betegség esetén nem. Marinoff tanszéket is alapított, ahol a jövőben kifejezetten tanácsadásra specializálódó filozófusokat képeznek.
A kezdeményezés nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Egyes pszichoterapeuták szerint a filozófia klasszikusaira nem lehet hatékony lelki segélyt alapozni. Mások úgy vélik, hogy csak a művelt elit tud erőt meríteni a filozófiából, a kevésbé olvasottak azonban aligha.
Az aggodalom már csak azért is érthető, mert ha a filozófus lelki segély divatba jön, az állás nélkül maradó pszichológusok nézhetnek majd új elfoglaltság után.
A gazdasági válság hatására gyakran kerül elő a vélekedés, miszerint a bölcsészképzés fölösleges pénzkidobás, de jó esetben is csak a döntéshozó elit pallérozásának eszköze. Márpedig a filozófia iránti érdeklődés a recesszió hatására sem csökken.
A válság miatt persze a diplomás filozófusok is nehezebben helyezkednek el, ezért sokan újfajta vállalkozásba kezdenek. Például megpróbálják tanácsadóként kamatoztatni bölcsességüket.
Amerikában körülbelül 300 bejegyzett filozófiai tanácsadó tevékenykedik. Lou Marinoff, a New York-i City College professzora, a Prozac helyett Platón, avagy az örök bölcsesség alkalmazása köznapi problémák megoldására című bestseller szerzője megalapította a Praktizáló Filozófusok Szervezetét. A szervezet azt tekinti céljának, hogy a filozófia klasszikusait lelki segélynyújtásra vegyék igénybe, és hogy a filozófia ismét a köznapi élet kérdései felé forduljon. „Az ókori görögöknél filozófusokkal volt tele az utca. A mai kultúra viszont inkább Róma cirkuszi hagyományaira épül: kizárólag a szórakoztatásról szól. Változtatnunk kell a szemléleten, amely a filozófusokat haszontalan akadémiai relikviának tekinti” – vallja Marinoff.
Marinoff az állásuk elvesztése miatt kesergőknek a kínai taoizmus tanulmányozását, az elhízás miatt depresszióba esőknek Sartre olvasását, a felnőttkori identitásválságban szenvedőknek pedig Nietzsche könyveit ajánlja. A klasszikus filozófiai gyógymód természetesen csak könnyű esetekben alkalmazható, klinikai depresszió és súlyos pszichiátriai betegség esetén nem. Marinoff tanszéket is alapított, ahol a jövőben kifejezetten tanácsadásra specializálódó filozófusokat képeznek.
A kezdeményezés nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Egyes pszichoterapeuták szerint a filozófia klasszikusaira nem lehet hatékony lelki segélyt alapozni. Mások úgy vélik, hogy csak a művelt elit tud erőt meríteni a filozófiából, a kevésbé olvasottak azonban aligha.
Az aggodalom már csak azért is érthető, mert ha a filozófus lelki segély divatba jön, az állás nélkül maradó pszichológusok nézhetnek majd új elfoglaltság után.
Interzisa casatoria dintre persoane de acelasi sex
Noul Cod civil: Este interzisă căsătoria dintre persoane de acelaşi sex
Gandul
09.09.2011
Noul Cod civil al României interzice căsătoria dintre persoane de acelaşi sex, nerecunoscând nici parteneriatele civile încheiate în străinătate.
Articolul 277 referitor la interzicerea sau echivalarea unor forme de convieţuire cu căsătoria, din noul Cod civil, care va intra în vigoare în 1 octombrie, prevede că "este interzisă căsătoria dintre persoane de acelaşi sex", iar căsătoriile dintre persoane de acelaşi sex încheiate sau contractate în străinătate fie de cetăţeni români, fie de cetăţeni străini nu sunt recunoscute în România.
Parteneriatele civile dintre persoane de sex opus sau de acelaşi sex încheiate sau contractate în străinătate fie de cetăţeni români, fie de cetăţeni străini nu sunt recunoscute în România.
Dispoziţiile legale privind libera circulaţie pe teritoriul României a cetăţenilor statelor membre ale Uniunii Europene şi Spaţiului Economic European rămân aplicabile, arată articolul citat.
Gandul
09.09.2011
Noul Cod civil al României interzice căsătoria dintre persoane de acelaşi sex, nerecunoscând nici parteneriatele civile încheiate în străinătate.
Articolul 277 referitor la interzicerea sau echivalarea unor forme de convieţuire cu căsătoria, din noul Cod civil, care va intra în vigoare în 1 octombrie, prevede că "este interzisă căsătoria dintre persoane de acelaşi sex", iar căsătoriile dintre persoane de acelaşi sex încheiate sau contractate în străinătate fie de cetăţeni români, fie de cetăţeni străini nu sunt recunoscute în România.
Parteneriatele civile dintre persoane de sex opus sau de acelaşi sex încheiate sau contractate în străinătate fie de cetăţeni români, fie de cetăţeni străini nu sunt recunoscute în România.
Dispoziţiile legale privind libera circulaţie pe teritoriul României a cetăţenilor statelor membre ale Uniunii Europene şi Spaţiului Economic European rămân aplicabile, arată articolul citat.
Veszélyben az enyedi vártemplom
Veszélyben az enyedi vártemplom
Krónika
2011. szeptember 09.
Krónika
2011. szeptember 09.
Miután évszázadokon keresztül nyújtott menedéket végveszélyben a város polgárai számára, most a nagyenyedi vártemplom maga is védelemre szorul. A 14–15. századi erődítmény állaga egyre romlik, és bár az egyházközség elkészítette a felújításhoz szükséges pályázatot, amely meg is kaphatja az uniós támogatást, az önrész biztosítása és a telekjogi problémák veszélyeztetik a beruházást.
2011. szeptember 8., csütörtök
Bonhoeffer: Pastor, Martyr, Prophet, Spy
Eric Metaxas
Bonhoeffer: Pastor, Martyr, Prophet, Spy
2010
Bonhoeffer: Pastor, Martyr, Prophet, Spy
2010
From the New York Times bestselling author of Amazing Grace, a groundbreaking biography of Dietrich Bonhoeffer, one of the greatest heroes of the twentieth century, the man who stood up to Hitler.
A definitive, deeply moving narrative, Bonhoeffer is a story of moral courage in the face of the monstrous evil that was Nazism.
After discovering the fire of true faith in a Harlem church, Bonhoeffer returned to Germany and became one of the first to speak out against Hitler. As a double-agent, he joined the plot to assassinate the Fuhrer, and was hanged in Flossenberg concentration camp at age 39. Since his death, Bonhoeffer has grown to be one of the most fascinating, complex figures of the 20th century.
Bonhoeffer presents a profoundly orthodox Christian theologian whose faith led him to boldly confront the greatest evil of the 20th century, and uncovers never-before-revealed facts, including the story of his passionate romance.
Csűry István királyhágómelléki református püspök üzenete tanévkezdésre
Üzenet tanév kezdetén
„Óh, Uram! Szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.” (És. 26, 16) A próféta emlékezete szerint a kiválasztott nép a legelkeseredettebb állapotában cselekedett az idézett Ige értelmében. Isten könyörült, annak ellenére, hogy népe addig nem kereste, elfelejtett imádkozni és nem vette komolyan a bűnhődés elkövetkezését.
Testvéreim! Kísértetiesen hasonló helyzetben vagyunk Erdélyben és Partiumban. Eljutottunk oda, hogy megbízható jövőkép hiányában a jelenünk tele van kudarccal, feszültséggel, kapkodással és rengeteg felesleges indulattal. Magyar nemzetünk Romániában gyötrődő része lehetőséget nyert Európa más népeihez hasonlóan, a 21. század modern emberéhez méltó fejlődéshez. Egyházi, gazdasági és társadalmi szinten reménykeltő folyamatok indultak be. Mára annyi maradt, hogy a gazdasági válság eltitkolhatatlan jegyei között felismerhető az erkölcsi krízis mindeneket megelőző jelenléte, a közösség szolgálatát elgyengítő önérdek. Európából alig figyelnek ránk, az anyaországiak saját gondjaikkal vannak elfoglalva. A románok észrevették, hogy egymással sem vagyunk rendben, tehát azt teszik, amit akarnak velünk. Hosszú listán sorolhatnám a példákat, mint pályázati diszkriminatív eljárás, ingatlanok pere, intézmények támogatása, közoktatás állapota, és ki tudja, még hol van a sor vége.
Testvéreim! A próféta által emlegetett ostor nemcsak a bőrünkön, hanem a szívünkön is csattan. Gyorsan fogyunk, mert betegek vagyunk, mert gyáva menekülők vagyunk, és könnyen megfélemlíthető emberek. Nincs kire várnunk, de nem vagyunk egyedül, mert Isten mellettünk van. Ő várja tőlünk a halk, de egyre hajthatatlanabb imáinkat. Várja éledő mozdulatainkat, amint egyre többen keressük Őt és járunk útján. Ébredésről, megújulásról nem elég beszélni, másokat felelősségre vonni, hanem azért el kell indulni példaadóan.
Lelkipásztor testvéreim! Valamennyien többet kell tennünk elsősorban ébredő és megújult erővel az imádság terén nemzetünk érdekében. Istenhez való közeledésünk legyen alapos, biztos ismereteket megmozdító igehirdetés alapján, hogy a szívbéli bizalom napról napra erősödjék. Igekövető és imádkozó lelkészeink, híveink többet tehetnek a magyar holnapért, mint bárki más a közélet egyre közönségesebbé váló csatamezőin.
Új tanév kezdetét vigyük Isten elé. Diákjainkat, tanárainkat, a szülőket ajánljuk Isten oltalmába. Legyen a tanév megkezdése istentisztelet minden gyülekezetben, ott is, és éppen azért, ahol megszűnt a magyar oktatás. Világosan mondjuk ki, hogy nemzetmentő szolgálatot vállalnak azok, akik felszámolással fenyegetett iskolában tanulnak és tanítanak, vagy akik nem hiszik el, hogy nem lehet magyarul érvényesülni és ragaszkodnak szüleik és elődeik nyelvéhez, hitéhez és értékeihez. Imádkozzunk a magyar nyelvű felsőoktatásért. Kiemelten a Partiumi Keresztyén Egyetemért és a Kolozsvári Teológiáért. A jelentkezők számának visszaesése egyértelműen bizonyítja, hogy kevesebben vannak a bátrak, akik vállalják az erdélyi magyarság, az erdélyi falu, az erdélyi felemelkedés szolgálatát a románosodással, a meneküléssel, a sorvadással szemben. Lejárt az üres buzdítások ideje, egyenesen nevetséges az aranyfedezet nélküli ígérgetés bármilyen politikai oldalról zümmögő szólama. Megszólítjuk a tenni vágyókat, hogy a jövőnkért vállaljanak többet. Ilyen vállalkozókat hívunk a Partiumi Keresztyén Egyetem teológiai évfolyamára, vagy mesterképzőjébe. Tanulva és továbbtanulva fogjuk szent céljainkat elérni. Egyházkerületünk támogatja azokat, akik jelentkeznek, akik így kívánják szolgálni nemzetüket, amelyből vétettünk.
Csendes halk imádsággal következetesen közeledve az Istenhez csodákat remélünk. Legyen áldása rajtunk, legyünk mi magunk áldás ott, ahol vagyunk, ahol szeretetben szolgáljuk egymást.
Nagyvárad, 2o11. szeptember 7.
„Óh, Uram! Szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.” (És. 26, 16) A próféta emlékezete szerint a kiválasztott nép a legelkeseredettebb állapotában cselekedett az idézett Ige értelmében. Isten könyörült, annak ellenére, hogy népe addig nem kereste, elfelejtett imádkozni és nem vette komolyan a bűnhődés elkövetkezését.
Testvéreim! Kísértetiesen hasonló helyzetben vagyunk Erdélyben és Partiumban. Eljutottunk oda, hogy megbízható jövőkép hiányában a jelenünk tele van kudarccal, feszültséggel, kapkodással és rengeteg felesleges indulattal. Magyar nemzetünk Romániában gyötrődő része lehetőséget nyert Európa más népeihez hasonlóan, a 21. század modern emberéhez méltó fejlődéshez. Egyházi, gazdasági és társadalmi szinten reménykeltő folyamatok indultak be. Mára annyi maradt, hogy a gazdasági válság eltitkolhatatlan jegyei között felismerhető az erkölcsi krízis mindeneket megelőző jelenléte, a közösség szolgálatát elgyengítő önérdek. Európából alig figyelnek ránk, az anyaországiak saját gondjaikkal vannak elfoglalva. A románok észrevették, hogy egymással sem vagyunk rendben, tehát azt teszik, amit akarnak velünk. Hosszú listán sorolhatnám a példákat, mint pályázati diszkriminatív eljárás, ingatlanok pere, intézmények támogatása, közoktatás állapota, és ki tudja, még hol van a sor vége.
Testvéreim! A próféta által emlegetett ostor nemcsak a bőrünkön, hanem a szívünkön is csattan. Gyorsan fogyunk, mert betegek vagyunk, mert gyáva menekülők vagyunk, és könnyen megfélemlíthető emberek. Nincs kire várnunk, de nem vagyunk egyedül, mert Isten mellettünk van. Ő várja tőlünk a halk, de egyre hajthatatlanabb imáinkat. Várja éledő mozdulatainkat, amint egyre többen keressük Őt és járunk útján. Ébredésről, megújulásról nem elég beszélni, másokat felelősségre vonni, hanem azért el kell indulni példaadóan.
Lelkipásztor testvéreim! Valamennyien többet kell tennünk elsősorban ébredő és megújult erővel az imádság terén nemzetünk érdekében. Istenhez való közeledésünk legyen alapos, biztos ismereteket megmozdító igehirdetés alapján, hogy a szívbéli bizalom napról napra erősödjék. Igekövető és imádkozó lelkészeink, híveink többet tehetnek a magyar holnapért, mint bárki más a közélet egyre közönségesebbé váló csatamezőin.
Új tanév kezdetét vigyük Isten elé. Diákjainkat, tanárainkat, a szülőket ajánljuk Isten oltalmába. Legyen a tanév megkezdése istentisztelet minden gyülekezetben, ott is, és éppen azért, ahol megszűnt a magyar oktatás. Világosan mondjuk ki, hogy nemzetmentő szolgálatot vállalnak azok, akik felszámolással fenyegetett iskolában tanulnak és tanítanak, vagy akik nem hiszik el, hogy nem lehet magyarul érvényesülni és ragaszkodnak szüleik és elődeik nyelvéhez, hitéhez és értékeihez. Imádkozzunk a magyar nyelvű felsőoktatásért. Kiemelten a Partiumi Keresztyén Egyetemért és a Kolozsvári Teológiáért. A jelentkezők számának visszaesése egyértelműen bizonyítja, hogy kevesebben vannak a bátrak, akik vállalják az erdélyi magyarság, az erdélyi falu, az erdélyi felemelkedés szolgálatát a románosodással, a meneküléssel, a sorvadással szemben. Lejárt az üres buzdítások ideje, egyenesen nevetséges az aranyfedezet nélküli ígérgetés bármilyen politikai oldalról zümmögő szólama. Megszólítjuk a tenni vágyókat, hogy a jövőnkért vállaljanak többet. Ilyen vállalkozókat hívunk a Partiumi Keresztyén Egyetem teológiai évfolyamára, vagy mesterképzőjébe. Tanulva és továbbtanulva fogjuk szent céljainkat elérni. Egyházkerületünk támogatja azokat, akik jelentkeznek, akik így kívánják szolgálni nemzetüket, amelyből vétettünk.
Csendes halk imádsággal következetesen közeledve az Istenhez csodákat remélünk. Legyen áldása rajtunk, legyünk mi magunk áldás ott, ahol vagyunk, ahol szeretetben szolgáljuk egymást.
Nagyvárad, 2o11. szeptember 7.
Csűry István
püspök
püspök
JS Bach: Johannes Passion (video)
J.S. Bach: János Passió
Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo Kamarazenekar (Hungary)
magyar felirat / Hungarian subtitles
2005
Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo Kamarazenekar (Hungary)
magyar felirat / Hungarian subtitles
2005
A János-passió 1724 nagypéntekjére készült, és elő ször a lipcsei Szent Mihály templomban mutatták be. A mű Jézus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János evangéliuma alapján. A Bach-alkotás egészében oly tökéletes, hogy több száz évvel keletkezése után is óriási hatással van hallgatójára. Szinte hihetetlen, hogy Bach halála után majdnem 80 évig, egészen a Mendelssohn-féle Máté-passió előadásig a barokk legnagyobb zeneszerzőjének összes műve feledésbe merült. Micsoda szerencse, hogy nem örökre! A bibliai szöveget a szereplő recitativók formájában beszélik el, legfőképpen az Evangélista (tenor), aki a narrátor szerepét tölti be, illetve Krisztus (basszus) és az ún. turba kórusok, amelyek a népet szimbolizálják. A cselekménybe ékelt áriák és ariózók, a darab érzelmi oldalát tükrözik. A mű monumentalitása nem csak a terjedelmében (3 óra)mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a teljes előadó apparátus kb. 200 főből áll. Bach kötődése a szöveghez magáról a kottaképről is leolvasató, hiszen maguk a hangjegyek gyakran alakzatokat rajzolnak ki. Pl. egy keresztet a megfeszítés cselekménye alatt. Bach zsenialitását mutatja, hogy sokszor egy áriát megelőzı recitativó és az ária között magában a zenében is egyértelmű logikai kapocs van. Pl. az első szoprán ária és az előtte hallható recitativó szövege Jézus követéséről szól. (Recitativó: „Simon Petrus aber folgete Jesu nach und ein ander Jünger.- Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust”. Ária: „Ich folge dir gleichfalls mit freudigen Schritten und lasse dich nicht,…- Hasonlóképp követlek én örömteli léptekkel s el nem hagylak Téged,…”) Az ember örök feladatát, Jézus követését a zeneszerző a folytonosan ismétlődő motívumokkal is alátámasztja. Emellett az ária és az említett recitativó azonos hangközzel követi egymást. A keresztrefeszítés történetében szerepl nép karakterét, Bach minden teatralitást mellőzve a turba kórusokban jeleníti meg. A kompozíciós tervben a turbákban énekeltekkel azonos evangéliumi verseknek nagy szerepük van a történet összefűzésében. Ezek a szövegek a nép reakcióit tükrözik, nemegyszer a hatást fokozva. („Jesum von Nazareth”vagy „Kreuzige ihm”.) Bach elméjének következetessége végigvonul nem csak az egész János-passión (ami a szerző egyik legnagyobb oratorikus alkotása) hanem egész életművén. Egyházzenei munkásságában tükröződik Isten iránti hite és bizalma. Róla biztosan állíthatjuk, hogy örökkön élő zeneszerző. Műveinek modernsége, újításai mind a mai napig befolyásolják az alkotókat. Pilinszky így ír Bachról egy Jánospassió előadás után: „Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk.” (Új Ember 1963.)
2011. szeptember 3., szombat
Egyházi reformot követelnek az osztrák papok
Egyházi reformot követelnek az osztrák papok
MTI / erdely.ma
A katolikus egyházon belüli reformot követelő osztrák papi kezdeményezés mögé állt hívők egy szervezete. „Csaknem minden, amit a papi kezdeményezés követel, már régóta gyakorlat" – írta az Osztrák Katolikus Egyház Laikus Kezdeményezésének vezetője, Peter Pawlowsky egy újságcikkben.
A „Felhívás engedetlenségre" nevű platform egyebek mellett a papi nőtlenség eltörlését, laikus prédikátorok és női papok működésének engedélyezését követeli. „A Felhívás engedetlenségre végre nyíltan kimondja, amit a püspökök pontosan tudnak, de amiről nem készek beszélni. Végre egyértelművé kell tenni, hogy az egyház a hívők közössége és nem püspöki jogosítványok és érdekek hasznára találták ki" – fogalmazott Pawlowsky a Der Standard című liberális napilapban közölt vendégkommentárjában.
A június közepén közzétett felhíváshoz eddig több mint háromszáz katolikus pap, illetve diakónus csatlakozott a honlapon elérhető internetes statisztika szerint, és több mint ötszáz a világi támogatóik száma. A kezdeményezés élén Helmut Schüller volt püspöki helynök áll, aki jelenleg egy Bécs melletti település, Probstdorf katolikus lelkésze. Schüller és Christoph Schönborn osztrák bíboros, Bécs érseke között az utóbbi napokban elmélyült a szakadék. Schönborn egy interjúban közvetve kilátásba helyezte, hogy Schüllert kizárhatják az egyházból, ha nem másítja meg a véleményét. Schüller ezt visszautasította és azt hangoztatta, Schönbornnak „döntenie kell", hogy mellé áll-e „egy olyan kezdeményezésnek, amely többséget tudhat maga mögött".
Pawlowsky a 12 ezer tagot számláló laikus kezdeményezés nevében bírálta azokat, akik egyházszakadás veszélyéről beszélnek az osztrák papi reformmozgalom kapcsán. Bírálta a Katolikus Egyesületek Munkaközösségét (AKV), amiért ez a napokban úgy foglalt állást, hogy a „Felhívás engedetlenségre" erőszakra való felhívást jelent. Pawlowsky szerint az AKV helytelenül mondja magát a laikusok többségét képviselő szervezetnek.
MTI / erdely.ma
A katolikus egyházon belüli reformot követelő osztrák papi kezdeményezés mögé állt hívők egy szervezete. „Csaknem minden, amit a papi kezdeményezés követel, már régóta gyakorlat" – írta az Osztrák Katolikus Egyház Laikus Kezdeményezésének vezetője, Peter Pawlowsky egy újságcikkben.
A „Felhívás engedetlenségre" nevű platform egyebek mellett a papi nőtlenség eltörlését, laikus prédikátorok és női papok működésének engedélyezését követeli. „A Felhívás engedetlenségre végre nyíltan kimondja, amit a püspökök pontosan tudnak, de amiről nem készek beszélni. Végre egyértelművé kell tenni, hogy az egyház a hívők közössége és nem püspöki jogosítványok és érdekek hasznára találták ki" – fogalmazott Pawlowsky a Der Standard című liberális napilapban közölt vendégkommentárjában.
A június közepén közzétett felhíváshoz eddig több mint háromszáz katolikus pap, illetve diakónus csatlakozott a honlapon elérhető internetes statisztika szerint, és több mint ötszáz a világi támogatóik száma. A kezdeményezés élén Helmut Schüller volt püspöki helynök áll, aki jelenleg egy Bécs melletti település, Probstdorf katolikus lelkésze. Schüller és Christoph Schönborn osztrák bíboros, Bécs érseke között az utóbbi napokban elmélyült a szakadék. Schönborn egy interjúban közvetve kilátásba helyezte, hogy Schüllert kizárhatják az egyházból, ha nem másítja meg a véleményét. Schüller ezt visszautasította és azt hangoztatta, Schönbornnak „döntenie kell", hogy mellé áll-e „egy olyan kezdeményezésnek, amely többséget tudhat maga mögött".
Pawlowsky a 12 ezer tagot számláló laikus kezdeményezés nevében bírálta azokat, akik egyházszakadás veszélyéről beszélnek az osztrák papi reformmozgalom kapcsán. Bírálta a Katolikus Egyesületek Munkaközösségét (AKV), amiért ez a napokban úgy foglalt állást, hogy a „Felhívás engedetlenségre" erőszakra való felhívást jelent. Pawlowsky szerint az AKV helytelenül mondja magát a laikusok többségét képviselő szervezetnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)