2012. szeptember 22., szombat

Unitatis Redintegratio: A különvált testvérek kapcsolata a katolikus Egyházzal

UNITATIS REDINTEGRATIO

A II. Vatikáni Zsinat UNITATIS REDINTEGRATIO kezdetű dekrétuma
az ökumenizmusról
 
1964





(A különvált testvérek kapcsolata a katolikus Egyházzal)
 
3. Isten eme egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások,[15] melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél;[16] a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek. Akik azonban most ilyen közösségekben születnek és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatók az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket. Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -- jóllehet nem tökéletes -- közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal. Azonban köztük és a katolikus Egyház között mind a tanítás és a fegyelem dolgában, mind az Egyház szervezetét illetően több eltérés van, ami nem kevés, s olykor súlyos akadályt jelent a teljes egyházi közösség útjában; az ökumenikus mozgalom ezeket az akadályokat akarja leküzdeni. Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitből, Krisztus testének lettek tagjai,[17] jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban.[18]

Ezenfölül azokból az alkotóelemekből vagy javakból, melyeknek összességéből az Egyház épül és él, nem egy, hanem nagyon sok és nagyon kiválóak létezhetnek a katolikus Egyház látható keretein kívül: Isten írott igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény, a szeretet és a Szentlélek többi benső ajándéka, valamint látható alkotóelemek is: mindezek, melyek Krisztustól valók és őhozzá vezetnek, joggal tartoznak Krisztus egyetlen Egyházához.

A keresztény vallás szent cselekményeinek nagy részét különvált testvéreink is végzik, melyek az egyes egyházak vagy közösségek különbözősége szerint más és más módon kétségtelenül meg tudják szülni a kegyelmi életet, és alkalmasak arra, hogy kaput nyissanak az üdvösség közösségébe.

Ennél fogva ezek a tőlünk különvált egyházak[19] és Közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melyeknek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva.

Különvált testvéreink mindazonáltal sem egyénenként, sem közösségenként vagy egyházanként nem élvezik azt az egységet, mellyel Jézus Krisztus akarta megajándékozni mindazokat, akiket új életre támasztott és egy testben éltet, s melyet a Szentírás és az Egyház tiszteletreméltó hagyománya vall. Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe.

Victor János magyarázata a Heidelbergi Káté 80. kérdés-feleletéhez

Dr. Victor János: A Heidelbergi Káté 1-85. kérdés-feleletének magyarázata
(Eredetileg megjelent: "Az Út" című református hetilapban, folytatásokban, 1950–1952 között.)




A 80. kérdés 


ELÉRKEZVE a Káté tanulmányozása során a hírhedtnek nevezhető 80. kérdéshez, mindenekelőtt hallgassuk meg, mit mond arról, hogy "mi különbség van az Úr vacsorája és a római katolikus mise közt?" A felelet így hangzik: "Az úrvacsora arról tesz nekünk bizonyságot, hogy minden mi bűneink tökéletesen megbocsáttatnak a Jézus Krisztusnak amaz egyetlenegy áldozatáért, melyet Ő maga a keresztfán vitt véghez; és hogy mi a Szentlélek által Krisztusba oltatunk, Aki most a maga valóságos testével a mennyekben az Atya jobbján van, és azt akarja, hogy ott imádjuk Őt. A mise ellenben azt tanítja, hogy az elevenek és holtak bűnei nem bocsáttatnak meg a Krisztus szenvedéseiért, hacsak érettük Krisztus a misemondó papok által naponként is meg nem áldoztatik; és hogy Krisztus a kenyérnek és bornak színe alatt testileg jelen van, és ezért ezekben kell Őt imádni. E szerint a mise alapjában véve nem más, mint megtagadása Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének, és kárhozatos bálványimádás." 

Tegyünk itt különbséget a között, hogy mit mond a Káté, és a között, hogy hogyan mondja. Nyilvánvaló, hogy az előbbi a fontos, az utóbbi hozzá képest másodrendű jelentőségű. Mégis ez a másodrendű jelentőségű dolog, a Káté modora, amely ezt a feleletét jellemzi, súlyos következményeket vont maga után a Káté történetében. Ez a modor ugyanis tagadhatatlanul éles és nyers. Érthető, ha a római katolikus egyház nagy sérelmet csinált abból, hogy a Káté "kárhozatos bálványimádásnak" bélyegzi az ő legfőbb szertartását: a miseáldozatot. 

A KÁTÉ TÖRTÉNETÉBŐL ugyanis világosan kitűnik, hogy ez az egész 80. kérdés akkor került bele az újabb kiadásaiba, amikor köztudomású lett: milyen határozatot hozott az előző, 1562. évben a római egyháznak akkor ülésező híres "tridenti zsinata" éppen a miseáldozattal kapcsolatos tanítása tárgyában. Nem volt abban a határozatban semmi új, csak a római egyházban máris uralkodó tanítást rögzítette meg és merevítette meg a reformáció tanításainak ellenében. És ilyenkor követett szokása szerint a római egyház ehhez a határozatához is hozzáfűzte, hogy aki pedig nem vallja azt, amit ő tanít, az "legyen átkozott" - "anathema sit". Erre vágott vissza a Káté a maga kíméletlen kárhoztató ítéletével, amely - jegyezzük meg - voltaképpen enyhébb magánál a vágásnál, mert hiszen nem is személyeket ítél a kárhozatra, hanem egy bizonyos szertartást és az ahhoz fűződő felfogást bélyegez "kárhozatosnak". 

Nekünk, akik hálás és hű tanítványai vagyunk a Káténak, szabad ezt az éles kitételét, amely annyira kirí az egyébként benne uralkodó hangból, helytelenítenünk és sajnálnunk. De lényegében mi sem mondanánk mást. Hiszen a Káté sem mond itt egyebet, mint amit már az előzőekben kifejtett. Csak a maga, Isten Igéje alapján előadott úrvacsorai felfogásához hozzáméri a római egyház miseáldozatát, és megállapítja, hogy az nem felel meg ennek a mértéknek. Két ponton állapítja ezt meg a Káté. 

AZ ELSŐ MOZZANAT az Ő kereszthalálában lerótt "elégtétel", amely által megszerezte számunkra "minden bűneink tökéletes megbocsáttatását". Erre mutat rá, és ezért kezeskedik az úrvacsorában felénk nyújtott kenyér és pohár, az Ő "megtöretett testének és kiontott vérének" ezek a "jegyei" és "pecsétjei". De megváltó jelentősége csak akkor van Jézus halálának, ha olyan "egyetlenegy áldozat", amely örökre elégséges. Nos, a római egyház miseáldozata az evangéliumnak ezt az alapigazságát, amelyre az ember csakugyan hitének teljes bizodalmával ráhagyatkozhat, teljesen elhomályosítja. Elméletileg persze azt tanítja a római egyház, hogy ez a miseáldozat nem valami új áldozat a Jézus Krisztus halálában történt áldozat mellett, hanem éppen annak az állandó felelevenítése Isten színe előtt. De a dolog lényege mégiscsak az, hogy - amint a Káté mondja - "bűneik nem bocsáttatnak meg, ha csak érettük Krisztus a misemondó papok által naponként is meg nem áldoztatik". Vagyis Krisztusnak a kereszten bemutatott áldozata magában véve nem elegendő, hanem szükséges hozzá még ez az emberek által mindig újra véghezvitt engesztelőáldozati szertartás is. 

A MÁSIK MOZZANAT, amelyről szó van, a Krisztussal való életközösségünk, amelyet az úrvacsorában a kenyérnek evése és a bornak ivása jelképez, és "pecsétként" hitelesít. Láttuk, milyen súlyt helyez a Káté arra, hogy ezt az életközösséget úgy mutassa fel, mint amely a Szentlélek által válik valósággá, nem pedig valamilyen testi "evés" és "ivás" révén. Krisztust úgy magunkba fogadni, hogy Ő velünk eggyé váljék és mi is Ővele, nem a szánkon át lehet, hanem a hitünk által. De a római egyház miseáldozata éppen ebbe a tévelygésbe vezeti bele az embereket. Hiszen azt tanítja, hogy a miseáldozat során a papi áldás ráolvasása folytán a kenyér és a bor valósággal átváltozik Krisztus testévé és vérévé, hogy áldozatként újra bemutatható legyen Istennek megengesztelésére. 

Ebből születik meg azután az a következmény, amelyet a Káté, mint a legsúlyosabb eltévelyedést bélyegez meg. Ha ugyanis úgy áll a dolog, hogy Krisztust a papi szó alászállíthatja az Ő mennyei dicsőségéből erre a földre, akkor az "átlényegült" kenyér, illetve ostya előtt le kell borulni, éspedig az Istent megillető imádattal. Az ilyenfajta istentiszteletre, mely emberkéz készítette anyagi tárgy előtt borul le, csak keményen nemet lehet mondani, ha hívek akarunk maradni Isten Igéjéhez. 


2012. szeptember 10., hétfő

Agónia és eksztázis - 1965 (film)


Agónia és eksztázis
(The Agony and the Ecstasy)
színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma
1965

A film Michelangelo életének azon éveit mutatja be, amikor a Sixtusi kápolnában megfestette a Teremtést. A cselekmény Michelangelo és II. Gyula pápa, e két öntörvényű, energikus, határozott jellemű, saját korukat jelentős mértékben meghatározó óriás konfliktusára épül. Állandó vitában, szinte harcban állnak, ugyanakkor mélységesen tisztelik a másik nagyságát, és a történet végére emberileg nagyon közel kerülnek egymáshoz.

Szent Johanna - 1957 (film)


Szent Johanna
(Saint Joan)
fekete-fehér, feliratos, angol-amerikai filmdráma
1957

rendező: Otto Preminger
író: George Bernard Shaw

Otto Preminger filmje 1957-ben világsikert aratott és hatalmas siker volt Magyarországon is, erős visszhangot keltve gondolataival (az idegen megszállás elleni harc, a nemzeti eszme, a vereség győzelemre fordítása és a halálból való feltámadás), az 1956 utáni országban. Jean Seberg szinte nem is játssza Szent Johannát, hanem ő maga az. Nagyszerű a szöveg is, Bernard Shaw hol szellemes, hol megrázó, filozofikus és nagy érzelmeket kavaró drámája.

2012. szeptember 8., szombat

Stellet Licht - 2007 (film)


Stellet Licht
színes, feliratos, mexikói-francia-holland-német filmdráma
2007

rendező: Carlos Reygadas

A házastársi hűtlenség kimeríthetetlen filmes téma, de Carlos Reygadas (Japán, Mennyei háború) nem a könnyű végéről közelítette meg a dolgokat, az ő hősei ugyanis a civilizációtól távol, a mexikói mennonita közösségben követik el a bűnt. Minimális cselekmény, baljós de káprázatos tájak és lecsupaszított érzelmek - ez a Cannes-ban zsűri-különdíjjal kitüntetett film nem egy mindennapi élmény.

"Őszintén szólva egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy Reygadas filmjét egyetlen magyar filmforgalmazó sem meri bevállalni, hiszen mindenben a kommersz ellentéte: egy isten háta mögötti elzárt kolóniában játszódik, szereplői amatőrök és ógermán nyelven beszélnek, tempója lassú, hangulata meditatív, viszont ez az utóbbi idők egyik legszebb és legkülönlegesebb filmje."

Dávid és Betshabé - 1951 (film)



Dávid és Betshabé
(David and Bathsheba)
színes, feliratos amerikai dráma
1951

Szereplők:
Gregory Peck
Susan Hayward
Raymond Massey
Kieron Moore

Dávid király a palota teraszáról meglátja a fürdőző Betshabét. Magához hívatja. Habár Dávidnak mindene megvan – vagyona, hatalma, feleségei, gyermekei - mégis szomjazik valamire: egy olyan nő szerelmére, aki nem a királyt látja benne, hanem őt magát szereti. Így szövődik szerelem közte és Betshabé között. Betshabé Uriásnak, a katonának a felesége. A férfit nem érdekli otthona, felesége, csak a katonai elhivatottság fűti. A szerelmesek házasságtörést követnek el, amelynek tragikus következményei lesznek. A súlyos csapások következtében Dávid ismét Istenhez fordul…


2012. szeptember 7., péntek

Dogen-Zen mester (film)


Dogen-Zen mester
Zen
színes, magyar feliratos, japán életrajzi dráma
2009

A történet a "Zen" irányzat alapítójának, a neves buddhista tanítónak Dogen Zenjinek az életét mutatja be.


2012. szeptember 5., szerda

Courageous (film)


A bátorság férfiai
Courageous
színes, magyar feliratos, amerikai akció, dráma
2011


Rendezte: Alex Kendrick
A Fireproof (Tűzálló / Szerelempróba) rendezőjétől

Négy férfi, egy hivatás: szolgálni és védeni. A négy családos ember és édesapa mindennapjai a törvény szolgájaként veszélyekkel van teli, ám amikor otthonuk, családjuk közelében sújt le egy tragédia, félelem önti el őket és megrendül a hitük. A döntés, amit szeretteik védelmében meghoznak, mindannyiuk életét megváltoztatja?

2012. augusztus 16., csütörtök