2010. december 15., szerda
2010. december 13., hétfő
A szerbiai református zsinat a püspökválasztásról
REAGÁLÁS: Az egyházi választások megtörténtek – a vihar elmaradt az egyházon belül
„A délvidéki református keresztyén egyházon belül nézetkülönbségek vannak, de hol nincsenek?”
magyarszo.com
2010. december 12.
A Magyar Szó 2010. november 27-28-i számának 18. oldalán Püspökválasztás – viharos előzményekkel, valamint a december 4-5-i szám Hétvége mellékletében a 16. oldalon A püspök elutazott című leközölt cikkekre a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa minden további vitát az újság oldalain keresztül mellőzve és azt lezártnak tekintve, a következőket nyilatkozza:
Ez a nyilatkozat egyben cáfolat is.
Sajnálattal és megdöbbenéssel olvastuk az említett cikkeket. Sajnálattal, hogy egyetlen napilapunk újságírója, mellőzve az objektív tájékoztatás alap- és egyben legfontosabb elvét, átlagos alatti szintre süllyedt. Megdöbbentett bennünket, hogy az Egyház kérelmét, hogy ne avatkozzanak be a választási kampányunkba, figyelmen kívül hagyták. Az újság által leközölt írások hemzsegnek a pontatlan, téves, valótlan állításoktól és féligazságokat tartalmaznak. Talán azért, mert az összeállító(ka)t a rosszhiszeműség vezérelte és nincsenek tisztában az egyház szerkezeti felépítésével. Az egyház, a református is, mint a többi, hagyományosan hierarchikus, szigorú fel- és alárendeltségi viszonyokon alapuló intézmény megalakulásától, a XVI. század elejétől fogva, aminek nagy részben (értsd alatta a rendnek, fegyelemnek és a munkának) köszönheti létezését és a mai napig való fennmaradását. Egy ilyen intézményben teljes, mi több kívánatos, a szabad vélemény kinyilvánítása, annak meghallgatása, megfontolása, értelem szerinti elfogadása a közjó (értsd egyház) érdekében.
A konkrét esetben nem az a gond, hogy az aláíróknak volt vagy van valamilyen más véleményük, elgondolásuk, javaslatuk. Véletlenül sem. Egyszerűen a közlési módjuk kifogásolható, az, hogy az irományukat, melynek három különböző változata létezik, az egyházunk megkerülésével, annak tudta nélkül juttatták el Magyarországra. Tehát, nem „ezt követően fordultak a Generális Konvent Elnökségéhez”, mint ahogy azt a cikk tévesen állítja. Nem, még az előtt. Jóval az előtt. Ide tartozik az is, hogy a lelkészek önállóan és kizárólagosan csak azt végezhetik, amire felesküdtek, az igehirdetést és más egyházi munkákat. Ezért honos nálunk a kifejezés, hogy szolgálnak. Elsősorban ők. A lelkészek és rajtuk kívül minden más egyháztag. Mindenki, aki református, hangsúlyozzuk, a lelkésszel az élen, köteles az egyházat szolgálni, mással kapcsolatos kérdésben, ügyben meg ki kell, hogy kérje a presbitériuma véleményét, mert első fokon annak tartozik felelősséggel. Vannak további fokozatok, de azok most lényegtelenek. Ebben a kérdésben is ezt kellett volna tenniük, de az említett fegyelmezetlen lelkészek a presbitériumukat meg nem kérdezve, mi több az idézett Kiss Nándor meg a presbitérium egységes és határozott tilalma ellenére írta alá. Aki ilyen úton indul meg és így viselkedik, természetesen nem általánosítható egyházunkban. Mi ezeknek is segíteni akarunk, rámutatni tévedésükre, visszavárjuk őket őszinte szeretetben. Maradjunk abban, hogy nem szándékunk itt a cikkekben idézett Móricz Árpád, Kiss Nándor és S. Réti Katalin lelkészek elmarasztalása, befeketítése. Nem a nyilvánosságra tartozik, pedig lenne egy és más, argumentált, nem sebtében kigondolt dolog, ami nem válna az említett lelkész urak és hölgy dicsőségére. Nem az a célunk, hogy lejárassuk őket, mint amit ők tettek az egyházzal, de kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy annak, amit ők elmondtak, vagy bárhol is leközöltek, az igazsághoz és valósághoz vajmi kevés a köze.
A Generális Konvent Elnöksége, illetve előbb és később is annak egyik befolyásos tagja a tények teljes ismerete nélkül, a másik fél, a mi egyházunk meghallgatása nélkül, mi több, fogadási kérelmének elutasításával a meg nem alapozott, érveket mellőző egyoldalúságával állást foglalt és elhamarkodottan egy olyan személy mellé állt, aki személyes érdekektől vezérelve beavatkozott egyházunk életébe. Igen, beavatkozott és mi ezt nem engedtük meg, és a jövőben sem fogjuk eltűrni senkinek sem. Egyházunk önállósága, függetlensége nem a mi érdemünk, ezeket hitvalló őseink hagyták ránk örökül és ezt eddig is, és ezután is mindenáron megőrizzük. Jól idézi a cikk, hogy a Generális Konvent alkotmánya kimondja, a konvent nem avatkozhat be egy határon túli vagy bármilyen egyháztest életébe, hogy minden egyháztest szuverén. És? És, mégis beavatkozott. Miért? Talán, mert okosabb, bölcsebb nálunk? Nem. Sokkal egyszerűbb, prózaibb az ok – úgy gondolta, megvan az embere a püspöki székbe dr. Csete Szemesi István helyére. Ekkor még határozottan a Zsinat megtartása mellett foglalt állást, úgy mérve fel az erőviszonyokat, hogy a cél majd szentesíteni fogja az eszközt. A tények és a valós helyzet megismerése után a külhoni vezető emberen hirtelen úrrá lett a pánik. Rádöbbent, elszámította magát, de alaposan. Azonnal riasztotta itteni megbízottait, hogy időt nyerjen és tanácsolta a zsinat elhalasztását. Értetlenül olvastuk át többször is a megindoklás nélküli szöveget. Mi ez? Eddig kellett a zsinat, most meg egyszerre, egyik pillanatról a másikra, nem kell?
A megfejtés nagyon egyszerű. A „Zsinat kezdeményezés” frappáns cím és a „törvényességet akarunk” hangzatos és egyéb szólamok csak a maszlagot, a szemfényvesztést, a lényegről való elterelést szolgálták azok részéről, akiknek munkájában eddig is legtöbb a kifogásolnivaló. A külföldi egyházi személy, akiben fájdalmasan tudatosodott, hogy a pártfogoltja nem lesz befutó a soron következő választásokon, annak lefújását szorgalmazta, eszközt, módszert nem válogatva. Nem a külhoni református vezetők voltak megdöbbenve, mint ahogyan a cikk azt tévesen állítja, hanem csak egy közülük. Ennek tudatában egyházunk elnöksége tényekre hivatkozva válaszolt a Generális Konvent Elnökségének a közleményére, alázattal megköszönte és egyben el is utasította a felkínált „segítséget”. Ebből és ilyenből nem kér.
Tény, a délvidéki református keresztyén egyházon belül vannak nézetkülönbségek, de hol nincsenek? Az volna az elgondolkodtató, ha nem lennének. Tudomásunk szerint külhoni testvéreinknél is vannak. Sőt. Mégsem avatkozunk, szólunk bele a dolgaikba. Úgy gondoljuk és a meggyőződésünk, hogy mindenki seperjen a saját háza előtt. Csak a sajátja, és ne másé előtt.
És végezetül, az olvasókra és minden jóhiszemű emberre bízzuk, hogy pálcát tör- e az engedetlen lelkészek feje felett. Mi tiszta lelkiismerettel, tudásunk legjavát adva végeztük és végezzük a munkánkat egyházunkért, és annak minden tagjáért. Ezt a fáradozásunkat a megtartott zsinat is elismerte. Szerintünk nagyon helytálló, és most is ide kívánkozó dr. Csete Szemesi István püspök úr mondása: „mi magunk képesek, értelmesek és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Isten segedelmével rendet teremtsünk és tartsunk házunk táján”. Elhihetik, Isten segítségével képesek vagyunk erre.
Közben eljött a kedd, november 30-a és minden kiderült. A presbitériumok a szavazatok döntő többségével az egyház eddigi vezetőinek, közöttük a püspöknek és a tisztségviselőknek szavaztak bizalmat. Tetszik ez valakinek, valakiknek vagy sem, nem érdekes. A többség, hangsúlyozzuk a döntő többség akarata a lényeg, és ez a döntő többség bizonyított, ősei egyházának, a megtartó egyház mellett tette le voksát.
Ezzel a választással a szándékos bajkeverőknek csalódást okoztak, mert a vihar elmaradt, annak még a legkisebb szele is.
„A délvidéki református keresztyén egyházon belül nézetkülönbségek vannak, de hol nincsenek?”
magyarszo.com
2010. december 12.
A Magyar Szó 2010. november 27-28-i számának 18. oldalán Püspökválasztás – viharos előzményekkel, valamint a december 4-5-i szám Hétvége mellékletében a 16. oldalon A püspök elutazott című leközölt cikkekre a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa minden további vitát az újság oldalain keresztül mellőzve és azt lezártnak tekintve, a következőket nyilatkozza:
Ez a nyilatkozat egyben cáfolat is.
Sajnálattal és megdöbbenéssel olvastuk az említett cikkeket. Sajnálattal, hogy egyetlen napilapunk újságírója, mellőzve az objektív tájékoztatás alap- és egyben legfontosabb elvét, átlagos alatti szintre süllyedt. Megdöbbentett bennünket, hogy az Egyház kérelmét, hogy ne avatkozzanak be a választási kampányunkba, figyelmen kívül hagyták. Az újság által leközölt írások hemzsegnek a pontatlan, téves, valótlan állításoktól és féligazságokat tartalmaznak. Talán azért, mert az összeállító(ka)t a rosszhiszeműség vezérelte és nincsenek tisztában az egyház szerkezeti felépítésével. Az egyház, a református is, mint a többi, hagyományosan hierarchikus, szigorú fel- és alárendeltségi viszonyokon alapuló intézmény megalakulásától, a XVI. század elejétől fogva, aminek nagy részben (értsd alatta a rendnek, fegyelemnek és a munkának) köszönheti létezését és a mai napig való fennmaradását. Egy ilyen intézményben teljes, mi több kívánatos, a szabad vélemény kinyilvánítása, annak meghallgatása, megfontolása, értelem szerinti elfogadása a közjó (értsd egyház) érdekében.
A konkrét esetben nem az a gond, hogy az aláíróknak volt vagy van valamilyen más véleményük, elgondolásuk, javaslatuk. Véletlenül sem. Egyszerűen a közlési módjuk kifogásolható, az, hogy az irományukat, melynek három különböző változata létezik, az egyházunk megkerülésével, annak tudta nélkül juttatták el Magyarországra. Tehát, nem „ezt követően fordultak a Generális Konvent Elnökségéhez”, mint ahogy azt a cikk tévesen állítja. Nem, még az előtt. Jóval az előtt. Ide tartozik az is, hogy a lelkészek önállóan és kizárólagosan csak azt végezhetik, amire felesküdtek, az igehirdetést és más egyházi munkákat. Ezért honos nálunk a kifejezés, hogy szolgálnak. Elsősorban ők. A lelkészek és rajtuk kívül minden más egyháztag. Mindenki, aki református, hangsúlyozzuk, a lelkésszel az élen, köteles az egyházat szolgálni, mással kapcsolatos kérdésben, ügyben meg ki kell, hogy kérje a presbitériuma véleményét, mert első fokon annak tartozik felelősséggel. Vannak további fokozatok, de azok most lényegtelenek. Ebben a kérdésben is ezt kellett volna tenniük, de az említett fegyelmezetlen lelkészek a presbitériumukat meg nem kérdezve, mi több az idézett Kiss Nándor meg a presbitérium egységes és határozott tilalma ellenére írta alá. Aki ilyen úton indul meg és így viselkedik, természetesen nem általánosítható egyházunkban. Mi ezeknek is segíteni akarunk, rámutatni tévedésükre, visszavárjuk őket őszinte szeretetben. Maradjunk abban, hogy nem szándékunk itt a cikkekben idézett Móricz Árpád, Kiss Nándor és S. Réti Katalin lelkészek elmarasztalása, befeketítése. Nem a nyilvánosságra tartozik, pedig lenne egy és más, argumentált, nem sebtében kigondolt dolog, ami nem válna az említett lelkész urak és hölgy dicsőségére. Nem az a célunk, hogy lejárassuk őket, mint amit ők tettek az egyházzal, de kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy annak, amit ők elmondtak, vagy bárhol is leközöltek, az igazsághoz és valósághoz vajmi kevés a köze.
A Generális Konvent Elnöksége, illetve előbb és később is annak egyik befolyásos tagja a tények teljes ismerete nélkül, a másik fél, a mi egyházunk meghallgatása nélkül, mi több, fogadási kérelmének elutasításával a meg nem alapozott, érveket mellőző egyoldalúságával állást foglalt és elhamarkodottan egy olyan személy mellé állt, aki személyes érdekektől vezérelve beavatkozott egyházunk életébe. Igen, beavatkozott és mi ezt nem engedtük meg, és a jövőben sem fogjuk eltűrni senkinek sem. Egyházunk önállósága, függetlensége nem a mi érdemünk, ezeket hitvalló őseink hagyták ránk örökül és ezt eddig is, és ezután is mindenáron megőrizzük. Jól idézi a cikk, hogy a Generális Konvent alkotmánya kimondja, a konvent nem avatkozhat be egy határon túli vagy bármilyen egyháztest életébe, hogy minden egyháztest szuverén. És? És, mégis beavatkozott. Miért? Talán, mert okosabb, bölcsebb nálunk? Nem. Sokkal egyszerűbb, prózaibb az ok – úgy gondolta, megvan az embere a püspöki székbe dr. Csete Szemesi István helyére. Ekkor még határozottan a Zsinat megtartása mellett foglalt állást, úgy mérve fel az erőviszonyokat, hogy a cél majd szentesíteni fogja az eszközt. A tények és a valós helyzet megismerése után a külhoni vezető emberen hirtelen úrrá lett a pánik. Rádöbbent, elszámította magát, de alaposan. Azonnal riasztotta itteni megbízottait, hogy időt nyerjen és tanácsolta a zsinat elhalasztását. Értetlenül olvastuk át többször is a megindoklás nélküli szöveget. Mi ez? Eddig kellett a zsinat, most meg egyszerre, egyik pillanatról a másikra, nem kell?
A megfejtés nagyon egyszerű. A „Zsinat kezdeményezés” frappáns cím és a „törvényességet akarunk” hangzatos és egyéb szólamok csak a maszlagot, a szemfényvesztést, a lényegről való elterelést szolgálták azok részéről, akiknek munkájában eddig is legtöbb a kifogásolnivaló. A külföldi egyházi személy, akiben fájdalmasan tudatosodott, hogy a pártfogoltja nem lesz befutó a soron következő választásokon, annak lefújását szorgalmazta, eszközt, módszert nem válogatva. Nem a külhoni református vezetők voltak megdöbbenve, mint ahogyan a cikk azt tévesen állítja, hanem csak egy közülük. Ennek tudatában egyházunk elnöksége tényekre hivatkozva válaszolt a Generális Konvent Elnökségének a közleményére, alázattal megköszönte és egyben el is utasította a felkínált „segítséget”. Ebből és ilyenből nem kér.
Tény, a délvidéki református keresztyén egyházon belül vannak nézetkülönbségek, de hol nincsenek? Az volna az elgondolkodtató, ha nem lennének. Tudomásunk szerint külhoni testvéreinknél is vannak. Sőt. Mégsem avatkozunk, szólunk bele a dolgaikba. Úgy gondoljuk és a meggyőződésünk, hogy mindenki seperjen a saját háza előtt. Csak a sajátja, és ne másé előtt.
És végezetül, az olvasókra és minden jóhiszemű emberre bízzuk, hogy pálcát tör- e az engedetlen lelkészek feje felett. Mi tiszta lelkiismerettel, tudásunk legjavát adva végeztük és végezzük a munkánkat egyházunkért, és annak minden tagjáért. Ezt a fáradozásunkat a megtartott zsinat is elismerte. Szerintünk nagyon helytálló, és most is ide kívánkozó dr. Csete Szemesi István püspök úr mondása: „mi magunk képesek, értelmesek és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Isten segedelmével rendet teremtsünk és tartsunk házunk táján”. Elhihetik, Isten segítségével képesek vagyunk erre.
Közben eljött a kedd, november 30-a és minden kiderült. A presbitériumok a szavazatok döntő többségével az egyház eddigi vezetőinek, közöttük a püspöknek és a tisztségviselőknek szavaztak bizalmat. Tetszik ez valakinek, valakiknek vagy sem, nem érdekes. A többség, hangsúlyozzuk a döntő többség akarata a lényeg, és ez a döntő többség bizonyított, ősei egyházának, a megtartó egyház mellett tette le voksát.
Ezzel a választással a szándékos bajkeverőknek csalódást okoztak, mert a vihar elmaradt, annak még a legkisebb szele is.
2010. december 11., szombat
2010. december 10., péntek
Újraválasztották Csete Szemesi Istvánt
Újraválasztották Csete Szemesi Istvánt
reformatus.hu
2010. december 10.
A Szerbiai Református Keresztyén Egyházban november végén lebonyolított választásokon - melynek során a Zsinati Tanács 12 tagjáról is szavaztak - ismét Csete Szemesi Istvánt választották püspökké.
reformatus.hu
2010. december 10.
A Szerbiai Református Keresztyén Egyházban november végén lebonyolított választásokon - melynek során a Zsinati Tanács 12 tagjáról is szavaztak - ismét Csete Szemesi Istvánt választották püspökké.
A főgondnok továbbra is Hallgató Imre lesz, bácskai esperessé Orosz Attilát, bánsági esperessé pedig Marton Károly magyarittabéi lelkészt választották. Az egyház nemrég indult új honlapján is közzétett eredményről Csete Szemesi István püspök tájékoztatta a reformatus.hu honlapot.
A szabályok értelmében a püspököt és a Zsinati Tanács tagjait - többek között a pénztárost, a főgondnokot és egyéb tisztségviselőket - a gyülekezetek presbitériumai választják. Az egyes gyülekezetek szavazatának számértéke a közösség nagyságától függ.
A Zsinati Tanácsba nagyrészt a korábbi tagokat választották újra. Három új tagja van, közülük két fiatal lelkész, ám a választás előtti időszakban megbízottként rövidebb ideig ők is már ellátták az elhalálozás vagy más okból megüresedő tisztséget.
Mint arról honlapunkon korábban beszámoltunk, az egyház ügyeit a zsinati ülések között intéző Zsinati Tanács tagjainak 2009-ben, a most hetvenhárom éves Csete Szemesi István püspöknek 2007-ben járt le a mandátuma. Az egyházi választásokat ebben az esetben a zsinatnak kellett volna kiírnia, ehelyett a Zsinati Tanács tagjai saját maguk hosszabbították meg a mandátumukat.
A választásokat végül az október 30-án megtartott zsinat írta ki. A jelölési időszak november 15-ig tartott, a szavazási folyamat november 30-ig zajlott le. A zsinat módosította az egyház alkotmányát és szabályrendeleteit, és többek között a püspökké választhatóság alsó korhatárának 40 évre, a püspöki nyugdíjkorhatár 75 évre emeléséről is döntött.
Cz.A.
Kapcsolódó írásaink
A szabályok értelmében a püspököt és a Zsinati Tanács tagjait - többek között a pénztárost, a főgondnokot és egyéb tisztségviselőket - a gyülekezetek presbitériumai választják. Az egyes gyülekezetek szavazatának számértéke a közösség nagyságától függ.
A Zsinati Tanácsba nagyrészt a korábbi tagokat választották újra. Három új tagja van, közülük két fiatal lelkész, ám a választás előtti időszakban megbízottként rövidebb ideig ők is már ellátták az elhalálozás vagy más okból megüresedő tisztséget.
Mint arról honlapunkon korábban beszámoltunk, az egyház ügyeit a zsinati ülések között intéző Zsinati Tanács tagjainak 2009-ben, a most hetvenhárom éves Csete Szemesi István püspöknek 2007-ben járt le a mandátuma. Az egyházi választásokat ebben az esetben a zsinatnak kellett volna kiírnia, ehelyett a Zsinati Tanács tagjai saját maguk hosszabbították meg a mandátumukat.
A választásokat végül az október 30-án megtartott zsinat írta ki. A jelölési időszak november 15-ig tartott, a szavazási folyamat november 30-ig zajlott le. A zsinat módosította az egyház alkotmányát és szabályrendeleteit, és többek között a püspökké választhatóság alsó korhatárának 40 évre, a püspöki nyugdíjkorhatár 75 évre emeléséről is döntött.
Cz.A.
Kapcsolódó írásaink
- Ahol szombaton tartják a vasárnapi istentiszteletet – Délvidéken ülésezett a Generális Konvent elnöksége
- Háborúban állunk az alvilággal
- Megfogadtam az egyházi törvények betartását
- Reformátusok a Vajdaságban
- A Generális Konvent Elnöksége a délvidéki zsinat elhalasztását szorgalmazza
- Az elnökségi közlemény előzményei
- Isten segítségével rendet teremteni
- Megtartották a zsinatot a Délvidéken
2010. december 7., kedd
Tőkés László közleménye a KRE Közgyűlésében történtek kapcsán
Tőkés László közleménye a KRE Közgyűlésében történtek kapcsán
erdely.ma
2010. december 07.
Tőkés László EP-alelnök, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület előző püspöke, volt temesvári lelkipásztor, az egyházi törvényesség tiszteletben tartása iránti elkötelezettséggel, valamint az Anyaszentegyház kommunista elnyomás alóli felszabadulásának szellemében, a KRE Közgyűléséhez fordult panasszal az Egyházkerületi Választási Bizottság által elkövetett törvénytelenségek, valamint egyes egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselők jogellenes, erkölcsi, politikai szempontból pedig súlyosan aggályos megválasztatása tárgyában.
erdely.ma
2010. december 07.
Tőkés László EP-alelnök, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület előző püspöke, volt temesvári lelkipásztor, az egyházi törvényesség tiszteletben tartása iránti elkötelezettséggel, valamint az Anyaszentegyház kommunista elnyomás alóli felszabadulásának szellemében, a KRE Közgyűléséhez fordult panasszal az Egyházkerületi Választási Bizottság által elkövetett törvénytelenségek, valamint egyes egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselők jogellenes, erkölcsi, politikai szempontból pedig súlyosan aggályos megválasztatása tárgyában.
Közlemény
Tőkés László előző püspök, volt temesvári lelkipásztor, az egyházi törvényesség tiszteletben tartása iránti elkötelezettséggel, valamint az Anyaszentegyház kommunista elnyomás alóli felszabadulásának szellemében mindvégig szorosan nyomon követte az idei egyházkerületi választások folyamatát, és következetesen kifejezte álláspontját a menet közben elkövetett szabálytalanságok és törvényellenes vagy erkölcsileg elfogadhatatlan fejlemények és határozatok ügyében. Legutóbb a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűléséhez fordult panasszal az Egyházkerületi Választási Bizottság (EVB) által elkövetett törvénytelenségek, valamint egyes egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselők jogellenes, erkölcsi, politikai szempontból pedig súlyosan aggályos megválasztatása tárgyában.
Az Egyházkerület legfelsőbb fórumának bölcsessége iránti bizalomból, illetve a testület döntésének külső befolyásolását elkerülendő, Tőkés László előzetesen nem adott nyilvánosságot „fellebbezés utáni fellebbezésének”.
Azok után viszont, hogy a Közgyűlés teljes kritikátlansággal szentesítette az EVB igencsak gyarló munkájáról szóló jelentését, és „határozottan elutasította” az előző püspök megalapozott panaszát – a közvélemény hiteles tájékoztatása végett ezennel teljes egészében nyilvánosságra hozzuk a beadvány szövegét.
Sokakban rendkívüli megütközést keltett az EVB botcsinálta elnökének az a mosdatlan kiszólása, hogy: „Tőkés László hagyjon békét az egyházkerületnek!”
Egyértelműen megállapítható, hogy érdekelt félként Varga Attila törvényellenesen jelölt – és megválasztott – egyházkerületi főgondnok – a Közgyűlés tagjaként és társelnökeként – ellenérdekelt volt a saját tisztségének legitimitását is megkérdőjelező panasz elfogadásában.
A Királyhágómelléki Egyházkerületben a politikum az egyházi autonómia fölé kerekedett. Az RMDSZ külső befolyása a Közgyűlés határozata révén belsővé „mélyült”.
Nagyvárad, 2010. december 7.
Tőkés László,
EP-alelnök sajtóirodája
2010. december 5., vasárnap
Alakuló közgyűlés a királyhágómelléki reformátusoknál
- Református küldöttgyűlés sok vitával (Bihari Napló)
- Lelkészavatás Nagyváradon (Bihari Napló)
- Szolgálatra esküdtek fel a nagyváradi református püspöki palotában (Reggeli Újság)
To This End Was I Born (film)
To This End Was I Born
(1992)
LDS Church Production
Audio: Hungarian
(1992)
LDS Church Production
Audio: Hungarian
Depiction of the last week of Christ's life from a Mormon point of view.
Based on Matthew 26-28, this film depicts the last week in the Savior’s life from a Latter-Day Saints perspective. It was the source material for the shorter The Lamb of God.
517 MB AVI letöltése:
Based on Matthew 26-28, this film depicts the last week in the Savior’s life from a Latter-Day Saints perspective. It was the source material for the shorter The Lamb of God.
517 MB AVI letöltése:
- http://www.4shared.com/file/oY2xBpqW/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/-jGZj92l/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/ZPAkpkBD/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/G360pgxD/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/O71D-faz/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/Y-mVCkKG/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
2010. december 3., péntek
Imaheti füzet 2011 (pdf)
TARTALOM
3 Előszó, köszöntő a magyar kiadáshoz
5 Útmutató az Imahét szervezői számára
7 Az Imahét alapigéje (ApCsel 2,42-47)
8 Bevezetés az Imahét gondolatkörébe
13 A 2011-es Imahét anyagának előkészítése
14 Bevezetés az ökumenikus istentisztelethez
18 Az ökumenikus istentisztelet rendje
24 Bibliai gondolatok és imádságok az Imahét napjaira
37 A jeruzsálemi egyházi vezetők imája
39 Az ökumenikus élet Jeruzsálemben
44 A Krisztushívők egységéért megtartott Imahetek témái
1968-2011
46 Néhány jelentős adat az Imahetek történetéből
A teljes dokumentumot a következő linkre kattintva érheti el: IMAHÉT A Krisztus-hívők egységéért.
Az Ökumenikus Imahét ünnepélyes megnyitására 2011. január 16-án 18 órakor kerül sor a Fasori Református Templomban.
Ez az istentisztelet egyben a soros EU magyar elnökség egyházi/ökumenikus megnyitó ünnepsége is.
Forrás: http://meot.hu
3 Előszó, köszöntő a magyar kiadáshoz
5 Útmutató az Imahét szervezői számára
7 Az Imahét alapigéje (ApCsel 2,42-47)
8 Bevezetés az Imahét gondolatkörébe
13 A 2011-es Imahét anyagának előkészítése
14 Bevezetés az ökumenikus istentisztelethez
18 Az ökumenikus istentisztelet rendje
24 Bibliai gondolatok és imádságok az Imahét napjaira
37 A jeruzsálemi egyházi vezetők imája
39 Az ökumenikus élet Jeruzsálemben
44 A Krisztushívők egységéért megtartott Imahetek témái
1968-2011
46 Néhány jelentős adat az Imahetek történetéből
A teljes dokumentumot a következő linkre kattintva érheti el: IMAHÉT A Krisztus-hívők egységéért.
Az Ökumenikus Imahét ünnepélyes megnyitására 2011. január 16-án 18 órakor kerül sor a Fasori Református Templomban.
Ez az istentisztelet egyben a soros EU magyar elnökség egyházi/ökumenikus megnyitó ünnepsége is.
Forrás: http://meot.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)