Szikszai György
(1738–1803)
Keresztyéni tanítások és imádságok
(1786)
A keresztyén embernek hálát kell adni az aratásért és szüretért és kérni kell a kegyelmet, hogy a begyűjtött áldásokkal jól és istenesen élhessen
Tanítás
Az aratás és szüret igen nagy és szembeötlő jótéteménye Istennek, mikor a földbe vetett mag kikel, a szőlőtövek és gyümölcsfák kifakadnak, a tavaszi és nyári napokban kivirágoznak, gyümölcsöt teremnek, égiháborútól, jégesőtől, kártevő bogaraktól és egyéb ártalomtól épségben megmaradnak, gyümölcsüket szépen megérlelik és a csűröket, vermeket, pincéket megtöltik.
Sok hálátlan ember nem gondol arra, hogy ezért a jótevő Istennek hálát adjon, hanem csak úgy nézi, mint a természet rendjét, aminek a természet folyásai szerint minden esztendőben így kell lenni. Mikor aztán él is Isten áldásaival, nem emeli fel azokról szívét Istenhez, hanem csak oktalan állat módjára él azokkal. Ezért Isten is, méltó haragjában, sokszor elpusztítja és elveszi valamilyen jogos ítélete által a föld termését, hogy mindenki lássa és megismerje, hogy a föld semmit sem adhat az ő áldása és adománya nélkül, és hogy mindazért amit a föld ad, neki kell, mint legfőbb adományozónak hálát adni.
Te azért, keresztyén ember, ne légy oktalan és háládatlan teremtés Isten áldásai között, amiket neked és minden embernek adni szokott.
1. Amikor látod a teljes gabonafejeket és a szép gerezdekkel teli szőlővesszőket, emelkedj fel elméddel Istenhez és ismerd el, hogy ezek az ő áldásai és adományai.
2. Amikor látod aratáskor és szüretkor, hogy mindenféle emberek, jók és gonoszok, aratják, takarják gabonájukat, szedik, hordják, sajtolják szőlőtermésüket, csodáld és dicsőítsd Isten jóvoltát és irgalmát, hogy bár olyan gonoszak vele szemben nagyobb részt az emberek, hogy őt bűneikkel bosszantják és áldásaival az ő megbántására élnek, mégis így gazdagítja őket áldásaival.
3. Amikor magad is begyűjtöd a szérűről és a sajtóról az áldást, dicsérd és áldd Istened jóságát és hatalmát, hogy egy gabonaszemből sok gabonaszemet, a szőlő gyenge és erőtelen fájából drága gyümölcsöt és italt teremtett földi életed táplálására.
4. Ne csak szájjal adj hálát Istennek az ő áldásáért, mint a képmutatók, hanem életeddel és cselekedeteiddel is bizonyítsd háládat. Mi emberek, ha valakivel jót teszünk, megelégszünk-e azzal, ha az szájjal megköszöni jóakaratunkat, de cselekedetével ellenünk jár és bosszúsággal fizet? Hát Isten előtt ugyan mit ér, ha csak szájjal adunk hálát áldásaiért, de bosszúságára járunk és azt cselekesszük, amit ő gyűlöl. Te azért keresztyén ember, úgy légy hálás jótevő Istened iránt, hogy féld őt, igyekezz kedvébe járni, áldásainak ás jótéteményeinek látása és tapasztalása gerjesszen iránta szeretetre és életednek az ő akarata szerint rendelésére.
5. Mivel erőtelen ember vagy, imádkozz, hogy az Isten kegyelmével tegyen alkalmassá ezekre és segítsen áldásaival való helyes élésre, és az iránta való igaz hálára.
6. Amikor aratáskor és szüretkor azt látod és tapasztalod, hogy az emberek nagyon kapnak az Isten földi áldásain, örvendeznek, mikor bőven terem szántóföldjük és szőlejük, és nagy örömmel és serénységgel betakarítják azok termését, ez ilyen hasznos gondolatokat adhat neked: Ha ilyen kedvesek és kellemesek Isten földi áldásai, amiket az istentelenek is megkapnak, milyen drágák lehetnek akkor azok az örökkévaló javak, amiket az őt szeretőknek készített az égben? Ha ilyen kívánatos és jóízű Istennek az a kenyere is, amit a hitetleneknek és a gonoszoknak is megad, milyen kívánatos és jóízű lehet az az elrejtett mennyei manna, amiből azoknak ad enni Krisztus, akik hozzá mindvégig hűségesek lesznek (Jel 2:17)
7. Végül, aratáskor jusson eszedbe az a nagy aratás, amely lesz a világ végén, melyben az aratók lesznek az angyalok, a mező a világ, a jó gabona az Istent félő igaz hívek, a konkoly a hitetlen és bűnben élő emberek. Akkor a mennyei gazda, az úr Jézus Krisztus, ilyen parancsot ad ezeknek az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy megégettessék; a búzát pedig takarítsátok be az én csűrömbe. (Mt 13:30) Te is hát, keresztyén ember, légy jó gabona a kegyesség szív szerint gyakorlására és a jó cselekedetek kedves gyümölcseinek megtermése által, hogy akkor ezek a mennyei aratók téged is betakarítsanak a mennyei csűrbe.
Imádság,
melyben a keresztyén ember hálát ad az aratásért és a szüretért és kegyelemért könyörög, hogy a begyűjtött áldásokkal jól és istenesen élhessen
Óh jótevő és nagy irgalmasságú felséges Úristen! Könyörülő és tápláló mennyei Atya! Nagy jóságod és hatalmad cselekszi azt, hogy ez a föld, melyet lakóhelyül adtál nekünk, gyümölcsözzék táplálásunkra. Most ezt az esztendőt is te koronáztad meg javaiddal, megáldottad szántóföldjeinket és szőlőskertjeinket: korai és kései esőket adtál azokra, jégesőtől és egyéb ártalmaktól megóvtad azokat, a nap melegével megérlelted azok gyümölcsét és nekünk, bűnös és hálátlan fiaidnak ismét gazdagon ajándékoztál eledelt és italt.
Nagyok a te cselekedeteid, óh Uram! Mindent bölcsen teremtettél, betelt a föld gazdagságoddal. Amint mindenek szemei rád néznek, hogy adj nekik eledelt alkalmas időben, úgy meg is nyitottad áldott kezeidet és betöltöttél minket jóvoltoddal.
Áldott legyen, óh Isten, a te hatalmad, hogy az elvetett magot sokkal többre szaporítottad és a föld nedvességét a szőlőtőben borrá változtattad. Áldott legyen bölcsességed, hogy mind az emberek, mind a barmok eledelét úgy kirendelted, hogy azok mindnyájan megkapják tápláltatásukat. Áldott legyen irgalmasságod, hogy nem tekintetted bűneinket, hálátlanságunkat és áldásaiddal való sokszori visszaélésünket, amikkel azt érdemeltük volna, hogy áldásaidat tőlünk megvond, hanem érdemünk ellenére is jót tettél velünk és gazdagon gondot viseltél tápláltatásunkra.
Nagy és csodálatos, Uram, a te jóságod! Milyen sok hálátlan eszi kenyeredet! Milyen sok gonosz és bosszúságodra járó issza borodat! Milyen sok ellenséged és gyűlölőd részesül áldásaidban! Igazán Isten vagy te és nem ember, hogy jótéteményeid gyakorlását, jóvoltod megmutatását az emberek gonoszsága meg nem akadályozhatja.
Oh gazdag kegyelmű Isten! Áldásaiddal együtt adj nekünk kegyelmet is az azokkal való élésre, mert különben veszedelmesek lesznek azok nekünk. Vonj minket azokkal, mint kedves kötelekkel magadhoz, hogy az adományokból téged, azoknak adóját, az ajándékokból téged, jótevőt megismerjünk, féljünk és szeressünk és amikor ajándékaidat asztalunkon magunk előtt látjuk, kezünkbe és szánkba vesszük, mindenkor felemeljük szívünket és hálaadó fohászt küldjünk hozzád, óh minden áldás kútfeje!
És ha halandó testünket táplálod földi áldásaiddal, sokkal inkább tápláld halhatatlan lelkünket kegyelmeddel, hogy testünk étele és itala mellett éhen ne haljon lelkünk, hanem éljen az is és erősödjék a hitben, reménységben, szeretetben, a szentségben és kegyességben mindaddig, amíg eljuthatunk a mennyei javak bírására az örök életben a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
