D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)
Száz éves korában hunyt el a neves kolozsvári teológiai professzor
Kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében 2016. január 15-én elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, lapszerkesztő, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese. Temetési istentiszteletét 2016. január 21-én tartották a kolozsvári Farkas utcai református templomban; földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)
Család és tanulmányok
1916. augusztus 8.-án született a háromszéki Málnás községben, Tőkés József lelkipásztor és Simon Emma tanítónő fiaként. Nagyszülei szintén református papok és tanítók voltak.
Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte; Brassóban érettségizett 1933-ban. A kolozsvári Református Teológiai Fakultáson végzett teológiai tanulmányok (1933–38) után Kasselben, majd Tübingenben – Gerhard Kittel mellett (1938‑39), illetve Baselben – Karl Barth és Oscar Cullmann mellett (1940) képezte tovább magát. A 20. század ezen egyéniségeinek biblikus és hitvallásos látása döntő hatást gyakorolt teológiai fejlődésére.
Egyházi tisztségei és professzorsága
Külföldi tanulmányútjáról Vásárhelyi János egykori püspök hívja haza Kolozsvárra. Püspöki titkár (1940‑45), ezzel párhuzamosan az egyetemi hallgatók lelkipásztora. Megválasztják az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsbírójának és a lelkészképesítő bizottság tagjának (1946); az Igazgatótanács tagjának (1946‑73); zsinati tagnak és az Állandó Zsinati Tanács tagjának (1948); a Nyugdíjpénztár elnökének, több egyházkerületi és zsinati bizottság elnökének; a Teológiai Elöljáró Bizottság és a Teológia Magántanárképző Bizottság tagjának (1953); az egyházkerület generális direktorának (1957); egyházkerületi főjegyzőnek – püspökhelyettesnek (1974).
Teológiai magántanári és doktori diplomája elnyerése után, 1973-tól a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Református Újszövetségi Exegézis és Bibliai Teológia tanszékének professzora. Az akadémia vezetősége már a 60-as években javasolta erre a szolgálatra, az állami hatóságok azonban visszautasították a kezdeményezést. Professzori megbízatását tíz éven át viseli, amikor 67 éves korában, 1983 novemberében kényszernyugdíjazták (a professzori nyugdíjkorhatár ekkor 70 év volt). Az államhatalom nyomására 1989-ben az egyházi szolgálattól, az igehirdetéstől is eltiltották.
Lapszerkesztői munkája
Az Erdélyi Református Naptárt 1950-ig ő szerkesztette. Az 1950 februárjában kiadott kalendárium terjesztését az államhatóság leállította, szerkesztőjét letartóztatták, egy hónapot vizsgálati fogságban töltött, ettől kezdve szigorú megfigyelés alatt tartották.
A Református Szemle társszerkesztője (1959‑73), majd felelős szerkesztője (1973‑84) volt.
Feldolgozta és megírta a 70 éves folyóirat addigi munkáját (A hetvenéves Református Szemle, RSz 1978/4); újraértelmezte annak nevét és hivatását: „A »Református« azt a szellemet, állandó önvizsgálatot..., azt a »mélyebbre evezést«, tűzvevést, sózást, hegyekre nézést« és készenléti állapotot fejezi ki, amelyet az írott Ige szolgálata elé állít az Anyaszentegyház Ura. A »Szemle« a valóságos cselekvésnek, a fáradhatatlanságnak, a nézésnek-látásnak, a fényhordozásnak és világolásnak, a Krisztushoz tartozó magatartásnak... kifejezője. Ezekkel a nevekkel aligha lehet baj. Azonban számunkra állandó feladat... vajon híven hordoztuk és hordozzuk-e a kettős nevet?”
Írásai által is a bibliai szövegelemezés, a teológiai exegézis fontosságát hangsúlyozta a prédikálásra való készülésben (Az újszövetségi exegézis mai kérdései és feladatai, RSz 1977/1; A Református Szemle és a lelkipásztorok, RSz 1978/4) – ennek előmozdítását tekintette a lap küldetésnyilatkozatának is.
Tudományos művei
Egyházi folyóiratokban, társszerzői és gyűjteményes kötetekben megjelent tudományos dolgozatainak, tanulmányainak, kritikáinak, könyvismertetéseinek száma több százra tehető; 15 önálló kötete jelent meg.
Három bibliakommentárja: A Filippiekhez intézett levél magyarázata (Kv. 1983); A Korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata (Nv. 1995); A Korinthusbeliekhez írt második levél magyarázata (Kv. 1996); illetve négy prédikációskötete: Őt hallgassátok (László Dezsővel és Borbáth Dániellel, Kv. 1975); Az ajtó előtt állok és zörgetek (Nv. 1997); Egyet kérek az Úrtól (Nv. 2003); IGE-hirdetés (Kv.‑Nv. 2011) látott napvilágot.
Alapvető egyházjogi és egyháztörténeti művei: A Román Népköztársaságban levő Református Egyház Statútuma. I. főrésze (Kv. 1949); A Romániai Magyar Református Egyház élete 1944–1989 (Bp. 1990, Kv. 2014.), valamint teológiai írásai: Református keresztyén tanítás (Kv. 1981); Hétköznapok – ünnepnapok, avagy az idő a keresztyén ember életében (Mv. 1991; Kv. 2008) mellett külön fontossággal bírnak hitvallás-magyarázatai, ill. -fordításai: Commentarium in Confessionem Helveticam Posteriorem – A Második Helvét Hitvallás magyarázata. Kommentár Bullinger Henrik művei alapján. I–II. (latin–magyar kétnyelvű kiadás, Kv. 1968, Nv. 2006); A Második Helvét Hitvallás (átdolgozott fordítás, Nv. 2001); és hermeneutikai (a szövegértelmezés tudománya) dolgozatai: A bibliai hermeneutika története (Kv. 1985) – doktori dolgozat; Új hermeneutika. Az 1950 utáni hermeneutikai irodalom áttekintése (Bp. 1999).
Emlékkötet, elismerések
2006. szept. 27-én a kolozsvári Protestáns Teológia szervezésében meghitt ünnepségen köszöntötték 90. születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzort. Az akadémia dísztermében a professzor családján kívül ismerősök, barátok, teológiai tanárok és diákok, a közélet számos jeles képviselője volt jelen. Pap Géza, korábbi erdélyi püspök megható gesztussal bocsánatot kért az ünnepelttől azért az igazságtalanságért, amely évekkel ezelőtt érte, amikor a kommunista hatalom az egyházi vezetés tudomásával eltiltotta az igehirdetéstől. A rendezvényen átadták a professzor tiszteletére szerkesztett tanulmánykötetet, amely ötvenkét jeles teológusnak a Tőkés István hármas szakterületébe (írásmagyarázat, igehirdetés, egyháztörténet) vágó értekezéseit tartalmazza mintegy 700 oldalon: Emlékkönyv Tőkés István kilencvenedik születésnapjára (Kv. 2006).
Munkássága elismeréseként a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel (1996), a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma Károli Gáspár-díjjal (2002), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díjjal (2006) tüntette ki; a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2012) kitüntetést kapott.
Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)
Ars teologica
D. Dr. Tőkés István távozásával református egyházunk kiváló, a teológiai tudományok több részterületét is művelő, egységbe fogó tudósát veszítette el. Nyugdíjazása után, élete utolsó éveiben is aktív művelője volt a teológiának, lelkes igehirdetője egyházának. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
Az „Ige teológusa” volt, aki vallotta, hogy a prédikáció „Ige-hirdetés” is kell legyen, a teológia tudománya és azon belül az írásmagyarázat is az egyházat, az igehirdetést kell szolgálja. Magánéleti és közéleti ars poetica-jának, „ars teologica”-jának a 127. zsoltár első versét választotta: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak a munkásai. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába őrködnek az őrködők.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése