Erdélyi magyar egyházfők karácsonyi pásztorlevelei

• Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség
• Erdélyi Református Egyházkerület
• Királyhágómelléki Református Egyházkerület
• Magyar Unitárius Egyház
• Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
• Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
• Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
• Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Imaheti füzet és program (2017)

 

IMAHÉT
A Krisztus-hívők egységéért
2017

Megbékélés
Krisztus szorongató szeretete
(2Kor 5,14-20)

1. nap: „… egy meghalt mindenkiért…” (2Kor 5,14)
Ézs 53,4-12 Jóvátételül áldozta fel magát.
Zsolt 118,1.14-29 Az Úr nem adott át a halálnak.
1Jn 2,1-2 Krisztus meghalt értünk.
Jn 15,13-17 Életét adja barátaiért.

2. nap: „… többé ne önmaguknak éljenek…” (2Kor 5,15)
Mik 6,6-8 „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!”
Zsolt 25,1-5 „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem.”
1Jn 4,19-21 „Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.”
Mt 16,24-26 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”

3. nap: „Úgyhogy mi mostantól senkit sem ismerünk test szerint” (2Kor 5,16)
1Sám 16,1.6-7 Az Úr nem a külső megjelenésre tekint, hanem arra, ami a szívben van.
Zsolt 19,7-13 Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
ApCsel 9,1-19 Saul a Pál nevet kapta.
Mt 5,1-12 A boldogmondások.

4. nap: „… a régi elmúlt…” (2Kor 5,17)
1Móz 19,15-26 Ne nézz hátra!
Zsolt 77,5-15 Isten mindig kegyelmes.
Fil 3,7-14 „… ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…”
Lk 9,57-62 „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint…”

5. nap: „… új jött létre.” (2Kor 5,17)
Ez 36,25-27 „Új szívet adok nektek…”
Zsolt 126 Megtelve örömmel.
Kol 3,9-17 Krisztusban megújulva.
Jn 3,1-8 Lélektől születetten.

6. nap: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” (2Kor 5,18)
1Móz 17,1-8 Isten szövetségre lépett Ábrahámmal.
Zsolt 98 Az egész világ látta Isten győzelmét.
Róm 5,6-11 Megbékéltettünk Istennel Fiának halála által.
Lk 2,8-14 Az örömhír hirdetése.

7. nap: A megbékélés szolgálata (2Kor 5,18-19)
1Móz 50,15-21 József megbékél testvéreivel.
Zsolt 72 Isten országa igazságosságot és békét hoz.
1Jn 3,16b-21 Isten szeretete arra késztet bennünket, hogy szeressük egymást.
Jn 17,20-26 Jézus egyházának egységéért imádkozik.

8. nap: „… béküljetek meg Istennel.” (2Kor 5,20)
Mik 4,1-5 Az utolsó napokban az igazság fog uralkodni.
Zsolt 87 Dicső dolgokat beszélnek Istenről.
Jel 21,1-5a Isten új eget és földet teremt.
Jn 20,11-18 A feltámadott Krisztussal való találkozás személyes küldetéssel jár.

Füzet:

• Imaheti füzet 2017 (pdf)

Logók:

• Gebetswoche für die Einheit der Christen 2017
• WCC Logo

Az év és a hónap bibliai igéi (2017)

Az év és a hónap bibliai igéi

(2017) 

 

Az év igéje

Így szól az Úr: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek.” (Ezék 36,26)

A hónap igéje

Január
„A te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk 5,5)

Február
„Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5)

Március
„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öregembert! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr!” (3Móz 19,32)

Április
„Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.” (Lk 24,5-6)

Május
„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett.” (Kol 4,6)

Június
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29)

Július
„Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel.” (Fil 1,9)

Augusztus
„Mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak.” (ApCsel 26,22)

Szeptember
„És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.” (Lk 13,30)

Október
„Így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.” (Lk 15,10)

November
Ezt mondja az Úr: „Közöttük lesz hajlékom, én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.” (Ezék 37,27)

December
„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.” (Lk 1,78-79)

Forrás:
Ökumenische Arbeitsgemeinschaft für Bibellesen (ÖAB)
http://www.oeab.de

Imaheti program (2017)

Imahét a Krisztus-hívők egységéért

2017

Megbékélés – Krisztus szeretete szorongat minket
(2Kor 5,14-20)

Bibliaolvasás:

„Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” (2Kor 5,14-20)

1. nap: Egy meghalt mindenkiért (2Kor 5,14)

Ézs 53,4-12 Feláldozta magát jóvátételül.
Zsolt 118,1.14-29 Az Úr nem adott át a halálnak.
1Jn 2,1-2 Krisztus engesztelő áldozat az egész világ bűnéért.
Jn 15,13-17 Életét adja barátaiért.

2. nap: Többé ne önmaguknak éljünk (2Kor 5,15)

Mik 6,6-8 Az Úr megmondta neked, hogy mi a jó.
Zsolt 25,1-5 Szabadító Istenem, utaidat ismertesd meg velem!
1Jn 4,19-21 Mi azért szeretünk, mert Isten előbb szeretett minket.
Mt 16,24-26 Aki elveszti az életét énértem, megtalálja azt.

3. nap: Senkit nem ismerünk test szerint (2Kor 5,16)

1Sám 16,1. 6-7 Az Úr azt nézi, ami a szívben van.
Zsolt 19,7-13 Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
ApCsel 9,1-19 Saulból Pál lesz.
Mt 5,1-12 Kik a boldogok?

4. nap: A régi elmúlt (2Kor 5,17)

1Móz 19,15-26 Ne nézz hátra!
Zsolt 77,5-15 Isten nem felejtette kegyelmét.
Fil 3,7-14 Ami mögöttem van, azt elfelejtve.
Lk 9,57-62 Tedd a kezed az eke szarvára!

5. nap: Új jött létre (2Kor 5,17)

Ezék 36,25-27 Új szívet adok nektek.
Zsolt 126 Megtelve örvendezéssel.
Kol 3,9-17 Krisztusban megújulva.
Jn 3,1-8 Lélek által újjászületve.

6. nap: Isten megbékéltetett minket önmagával (2Kor 5,18)

1Móz 17,1-8 Az Úr megújítja szövetségét Ábrahámmal.
Zsolt 98 Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
Róm 5,6-11 Megbékéltettünk Istennel Fia halála által.
Lk 2,8-14 Nagy örömet hirdetek nektek!

7. nap: A békéltetés szolgálata (2Kor 5,18-19)

1Móz 50,15-21 József megbékél testvéreivel.
Zsolt 72 Isten uralma igazságot és békét hoz.

1Jn 3,16b-21 Az igazi testvéri szeretet.
Jn 17,20-26 Jézus könyörög, hogy mindnyájan egyek legyünk.

8. nap: Béküljetek meg Istennel! (2Kor 5,20)

Mik 4,1-5 Az utolsó napokban az Úr igazságot szolgáltat.
Zsolt 87 Dicső dolgokat beszélnek az Úrról.
Jel 21,1-5a Új ég és új föld.
Jn 20,11-18 A feltámadottal való találkozás szolgálatra vezet.

(Nem hivatalos fordítás!)

Forrás:
Week of Prayer for Christian Unity – World Council of Churches
http://www.oikoumene.org/en/resources/week-of-prayer

Ulrich Daemmgen: Isten neve (2Móz 3,1-14)

Ulrich Daemmgen: Isten neve (2Móz 3,1-14) by okalman

D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)

D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)

Száz éves korában hunyt el a neves kolozsvári teológiai professzor

Kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében 2016. január 15-én elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, lapszerkesztő, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese. Temetési istentiszteletét 2016. január 21-én tartották a kolozsvári Farkas utcai református templomban; földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)

Család és tanulmányok

1916. augusztus 8.-án született a háromszéki Málnás községben, Tőkés József lelkipásztor és Simon Emma tanítónő fiaként. Nagyszülei szintén református papok és tanítók voltak.

Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte; Brassóban érettségizett 1933-ban. A kolozsvári Református Teológiai Fakultáson végzett teológiai tanulmányok (1933–38) után Kasselben, majd Tübingenben – Gerhard Kittel mellett (1938‑39), illetve Baselben – Karl Barth és Oscar Cullmann mellett (1940) képezte tovább magát. A 20. század ezen egyéniségeinek biblikus és hitvallásos látása döntő hatást gyakorolt teológiai fejlődésére.

Egyházi tisztségei és professzorsága

Külföldi tanulmányútjáról Vásárhelyi János egykori püspök hívja haza Kolozsvárra. Püspöki titkár (1940‑45), ezzel párhuzamosan az egyetemi hallgatók lelkipásztora. Megválasztják az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsbírójának és a lelkészképesítő bizottság tagjának (1946); az Igazgatótanács tagjának (1946‑73); zsinati tagnak és az Állandó Zsinati Tanács tagjának (1948); a Nyugdíjpénztár elnökének, több egyházkerületi és zsinati bizottság elnökének; a Teológiai Elöljáró Bizottság és a Teológia Magántanárképző Bizottság tagjának (1953); az egyházkerület generális direktorának (1957); egyházkerületi főjegyzőnek – püspökhelyettesnek (1974).

Teológiai magántanári és doktori diplomája elnyerése után, 1973-tól a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Református Újszövetségi Exegézis és Bibliai Teológia tanszékének professzora. Az akadémia vezetősége már a 60-as években javasolta erre a szolgálatra, az állami hatóságok azonban visszautasították a kezdeményezést. Professzori megbízatását tíz éven át viseli, amikor 67 éves korában, 1983 novemberében kényszernyugdíjazták (a professzori nyugdíjkorhatár ekkor 70 év volt). Az államhatalom nyomására 1989-ben az egyházi szolgálattól, az igehirdetéstől is eltiltották.

Lapszerkesztői munkája

Az Erdélyi Református Naptárt 1950-ig ő szerkesztette. Az 1950 februárjában kiadott kalendárium terjesztését az államhatóság leállította, szerkesztőjét letartóztatták, egy hónapot vizsgálati fogságban töltött, ettől kezdve szigorú megfigyelés alatt tartották.

A Református Szemle társszerkesztője (1959‑73), majd felelős szerkesztője (1973‑84) volt.

Feldolgozta és megírta a 70 éves folyóirat addigi munkáját (A hetvenéves Református Szemle, RSz 1978/4); újraértelmezte annak nevét és hivatását: „A »Református« azt a szellemet, állandó önvizsgálatot..., azt a »mélyebbre evezést«, tűzvevést, sózást, hegyekre nézést« és készenléti állapotot fejezi ki, amelyet az írott Ige szolgálata elé állít az Anyaszentegyház Ura. A »Szemle« a valóságos cselekvésnek, a fáradhatatlanságnak, a nézésnek-látásnak, a fényhordozásnak és világolásnak, a Krisztushoz tartozó magatartásnak... kifejezője. Ezekkel a nevekkel aligha lehet baj. Azonban számunkra állandó feladat... vajon híven hordoztuk és hordozzuk-e a kettős nevet?”

Írásai által is a bibliai szövegelemezés, a teológiai exegézis fontosságát hangsúlyozta a prédikálásra való készülésben (Az újszövetségi exegézis mai kérdései és feladatai, RSz 1977/1; A Református Szemle és a lelkipásztorok, RSz 1978/4) – ennek előmozdítását tekintette a lap küldetésnyilatkozatának is.

Tudományos művei

Egyházi folyóiratokban, társszerzői és gyűjteményes kötetekben megjelent tudományos dolgozatainak, tanulmányainak, kritikáinak, könyvismertetéseinek száma több százra tehető; 15 önálló kötete jelent meg.

Három bibliakommentárja: A Filippiekhez intézett levél magyarázata (Kv. 1983); A Korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata (Nv. 1995); A Korinthusbeliekhez írt második levél magyarázata (Kv. 1996); illetve négy prédikációskötete: Őt hallgassátok (László Dezsővel és Borbáth Dániellel, Kv. 1975); Az ajtó előtt állok és zörgetek (Nv. 1997); Egyet kérek az Úrtól (Nv. 2003); IGE-hirdetés (Kv.‑Nv. 2011) látott napvilágot.

Alapvető egyházjogi és egyháztörténeti művei: A Román Népköztársaságban levő Református Egyház Statútuma. I. főrésze (Kv. 1949); A Romániai Magyar Református Egyház élete 1944–1989 (Bp. 1990, Kv. 2014.), valamint teológiai írásai: Református keresztyén tanítás (Kv. 1981); Hétköznapok – ünnepnapok, avagy az idő a keresztyén ember életében (Mv. 1991; Kv. 2008) mellett külön fontossággal bírnak hitvallás-magyarázatai, ill. -fordításai: Commentarium in Confessionem Helveticam Posteriorem – A Második Helvét Hitvallás magyarázata. Kommentár Bullinger Henrik művei alapján. I–II. (latin–magyar kétnyelvű kiadás, Kv. 1968, Nv. 2006); A Második Helvét Hitvallás (átdolgozott fordítás, Nv. 2001); és hermeneutikai (a szövegértelmezés tudománya) dolgozatai: A bibliai hermeneutika története (Kv. 1985) – doktori dolgozat; Új hermeneutika. Az 1950 utáni hermeneutikai irodalom áttekintése (Bp. 1999).

Emlékkötet, elismerések

2006. szept. 27-én a kolozsvári Protestáns Teológia szervezésében meghitt ünnepségen köszöntötték 90. születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzort. Az akadémia dísztermében a professzor családján kívül ismerősök, barátok, teológiai tanárok és diákok, a közélet számos jeles képviselője volt jelen. Pap Géza, korábbi erdélyi püspök megható gesztussal bocsánatot kért az ünnepelttől azért az igazságtalanságért, amely évekkel ezelőtt érte, amikor a kommunista hatalom az egyházi vezetés tudomásával eltiltotta az igehirdetéstől. A rendezvényen átadták a professzor tiszteletére szerkesztett tanulmánykötetet, amely ötvenkét jeles teológusnak a Tőkés István hármas szakterületébe (írásmagyarázat, igehirdetés, egyháztörténet) vágó értekezéseit tartalmazza mintegy 700 oldalon: Emlékkönyv Tőkés István kilencvenedik születésnapjára (Kv. 2006).

Munkássága elismeréseként a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel (1996), a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma Károli Gáspár-díjjal (2002), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díjjal (2006) tüntette ki; a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2012) kitüntetést kapott. 

 Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)

Ars teologica

D. Dr. Tőkés István távozásával református egyházunk kiváló, a teológiai tudományok több részterületét is művelő, egységbe fogó tudósát veszítette el. Nyugdíjazása után, élete utolsó éveiben is aktív művelője volt a teológiának, lelkes igehirdetője egyházának. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.

Az „Ige teológusa” volt, aki vallotta, hogy a prédikáció „Ige-hirdetés” is kell legyen, a teológia tudománya és azon belül az írásmagyarázat is az egyházat, az igehirdetést kell szolgálja. Magánéleti és közéleti ars poetica-jának, „ars teologica”-jának a 127. zsoltár első versét választotta: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak a munkásai. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába őrködnek az őrködők.”