Imaheti program (2016)

Imahét a Krisztus-hívők egységéért

2016

Az Úr nagy tetteinek hirdetésére hivatva
(1Pt 2,9)

Bibliaolvasás: 1Pt 2,9-10

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pt 2,9-10)

(Nem hivatalos fordítás!)

1. NAP Hengerítsük el a követ!
Ezék 37,12-14 Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem.
Zsolt 71,18b-23 Istenem, igazságod a magas égig ér.
Róm 8,15-21 Ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Mt 28,1-10 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.

2. NAP Örömhír-vivésre hivatva
Ézs 61,1-4 Az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak.
Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Fil 2,1-5 Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
Jn 15,9-12 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.

3. NAP A testvérség tanúbizonysága
Jer 31,10-13 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán.
Zsolt 122 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!
1Jn 4,16b-21 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug.
Jn 17,20-23 Hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem.

4. NAP Evangéliumhirdetésre hivatva
1Móz 17,1-8 Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.
Zsolt 145,8-12 Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.
Róm 10,14-15 Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak?
Mt 13,3-9 A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

5. NAP Apostoli közösség
Ézs 56,6‑8 Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.
Zsolt 24 Ki mehet föl az Úr hegyére?
ApCsel 2,37-42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
Jn 13,34-35 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást.

6. NAP Hallgassátok meg az álmot!
1Móz 37,5-8 Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam!
Zsolt 126 Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Róm 12,9-13 A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.
Jn 21,25 Maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

7. NAP Vendégszeretet imádságban
Ézs 62,6-7 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!
Zsolt 100 Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel.
1Pt 4,7b-10 Legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.
Jn 4,4-14 Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

8. NAP Az egységért epedezve
Ézs 52,7-9 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz.
Zsolt 30 Gyászomat örömre fordítottad.
Kol 1,27-29 Milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van.
Lk 24,13-36 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

Week of Prayer for Christian Unity — World Council of Churches

https://www.oikoumene.org/en/resources/week-of-prayer/week-of-prayer

Az év és a hónap bibliai igéi (2016)

Az év és a hónap bibliai igéi

(2016)

Ökumenische Arbeitsgemeinschaft für Bibellesen
(ÖAB)
http://www.oeab.de 

Az év igéje
Isten mondja: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket:” (Ézs 66,13)

A hónap igéje

Január
„Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

Február
„Amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25)

Március
Jézus Krisztus mondja: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” (Jn 15,9)

Április
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,9)

Május
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19)

Június
„Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.” (2Móz 15,2)

Július
„Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (2Móz 33,19)

Augusztus
„Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!” (Mk 9,50)

Szeptember
Isten mondja: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3)

Október
„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)

November
„Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.” (2Pt 1,19)

December
„Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130,6)

A rabbi, akit Ady is meghallgatott - 150 éve született Kecskeméti Lipót (1865‑1936)

A rabbi, akit Ady is meghallgatott

150 éve született Kecskeméti Lipót (1865‑1936), tudós, váradi főrabbi, zsidó irodalomtörténész, bibliakutató

Várad neológ rabbija

A két világháború között a húszezres nagyváradi zsidóság negyedét az 1870-ben megalakult neológ hitközség teszi ki, amely 1878-ban a Körös-parton felépíti impozáns zsinagógáját, és amelynek főrabbija 1890-től Kecskeméti Lipót volt. 1920-ban magyar tannyelvű zsidó gimnáziumot alapít, megmenti a nyilvánossági jog megvonásától, az Izraelita Líceum később fel is veszi jótevője nevét.

A neológ irányzat az emancipáció, az asszimiláció illetve a magyar nyelvűség híve volt, így Kecskeméti is szembeszállt minden vallási elzárkózással, meggyőződéses anti-cionista volt. Liberális, bibliakritikai álláspontja miatt gyakran érte bírálat az ortodox irányzat részéről. Az Egy zsidó vallás van-e, több-e? (1913) című művében a zsidóságot egységesnek tekinti: a neológia és az ortodoxia az egy zsidóságnak kétféle meglátása. 

A tudós rabbi

Tudományos munkáját a középkori zsidó költészet és a bibliai próféták kortörténete terén fejtette ki. Középkori héber versfordításaiból kötetben is jelentetett meg (Zsidó költőkből, 1887), doktori dolgozatát (1888) is e témában írta, ennek egy részlete kötetben is megjelent (Pokol a középkori zsidó költészetben, 1888). Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) évkönyveinek 1895‑1918 közötti első sorozatában szinte minden évben jelenik meg egy-egy, prófétákról szóló tanulmánya. Az IMIT által 1898 és 1907 között 4 kötetben kiadott, új fordítású, héber-magyar Szentírás kisprófétákat tartalmazó részét lektorálta. A Biblia az ifjúság és a család számára (1925) újabb fordítás – Tórát és történeti könyveket tartalmazó – megjelent két kötete mellett kéziratban maradt Kecskeméti prófétai könyveket tartalmazó fordítása. Prófétákról szóló, a bibliakritika módszerével megírt monográfia-sorozatából az egyenként 3 kötetes Jeremiás próféta és kora (1932) és Ézsaiás (Nv. 1935) jelent meg. Nagyváradi templomi beszédei két gyűjteményben is (1922, 1937) megjelentek. A 70. születésnapján elhangzott beszédek kötetben is megjelentek: Kecskeméti Lipót Emlékkönyv (Nv. 1935). 

Akit Ady is meghallgatott

Nem csak kiváló tudós, hanem kitűnő hitszónok, a magyar nyelv mestere is volt, melyre Ady Endre is felfigyelt. Bár Ady Nagyváradról is ismerhette Kecskemétit, illetve ott is hallgathatta beszédeit, a Rabbi a keresztyén templomban (1903) című cikkében egy, a budapesti unitárius templomban tartott, bibliai tárgyú előadását örökíti meg: „Főtisztelendő Kecskeméti Lipót főrabbi úr fölolvasása különben is csak annyi belső szenzációt rejtegetett, hogy ezekért az igékért néhány rabbi-társa már-már máglyára vitte a főtisztelendő úr lelkét… Ézsaiás, Malakkiás, Hozseás és a többi. Aki kíváncsi volt rájuk, az elment. Előre sejtettük, hogy nagyon sokan mennek el, pedig a próféták nincsenek nagyon divatban. Az emberek szeretik megbámulni a ritka látványokat. Oh, nagyon megbámulták ezt is: a keresztyén templomban a rabbit!...” 

A magyarsághoz hű rabbi

Magyar zsidóként vállalja a romániai kisebbségi sorsot is. Noha megválasztották pesti főrabbinak, a román uralom ellenére is Nagyváradon marad haláláig.

Nyomtatásban megjelent beszédeiben így vall: „A zsidóság ne nemzet akarjon lenni. Legyen az, aminek lennie kell: vallási és erkölcsi alakulatnak. Vallás vagyunk és nem nemzet… A zsidó népléleknek lehettem legjobb akarattal dolgozó munkása, de a nemzeti érzésben a magyarságé voltam egész érzésemmel… Új uralomra kerültünk át, úgy kerültünk át mint a magyarság egy része. Magyar zsidók voltunk és vagyunk, az új uralomban is magyar zsidók. Hiába: nem tudunk hűtlenek lenni. Nem dobunk követ a kútba, melynek ittuk a vizét, és nem dobunk követ a kútba, amelynek vizéből inni akarunk…” (1920); „Asszimiláns zsidók vagyunk, de nem úgy, hogy tegnap ez, holnap más, hanem úgy, hogy ahhoz, ami voltunk, hozzáadjuk azt, aminek lennünk kell… A mi anyanyelvünk, a mi magyar nyelvünk; nem tudunk elszakadni tőle. Ahogy magába vette a lelkünk, az életelemévé lett neki; és ahogy legélőbb a lelkünk, úgy akarjuk a gyermekeink lelkét is: beléjük leheljük a lelkünket, lelkünkben az anyanyelvünket.” (1922)

A magyarsággal való szolidaritását felrovó román miniszternek mondta: „A magyarság mellett voltam jósorsában. Most, balsorsában ne tartsak ki oldalán? Én elismerem az új helyzetet, de ha máról holnapra más lennék és megtagadnám a magyar közösséget, Önök vetnének meg engem és vádolnának opportunizmussal!”

Oroszi Kálmán 

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt

„A reménységben örvendezők legyetek”

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt

Az erdélyi ’56-os perek

Az 1956-os magyar forradalmat követően, azt ürügyként használva a román kommunista hatalom koncepciós perek sorát indította a forradalommal szimpatizáló, szervezkedő vagy rendszerellenes erdélyi magyarokkal szemben is.

A négy legnagyobb „hazaárulási per”: a Sass Kálmán mártír ref. lelkészhez kötődő „érmihályfalvi csoport” pere (2 kivégzés); a Szoboszlay Aladár kat. plébános által képviselt „Szoboszlay-per” (10 kivégzés); a Dobai István jogász nevével fémjelzett „ENSZ-memorandum”-per; „Fodor Pál baráti körének” pere, melyben Csiha Kálmán későbbi ref. püspököt is elítélték.

Az erdélyi magyar politikai perek, valamint a neoprotestáns felekezeteket, Jehova tanúit, a román ortodox „Oastea Domnului” közösséget is érintő perek sorából nem szabad elfelednünk a ref. egyházon belüli Bethánia-mozgalom (CE-közösség) tagjait ért üldöztetést sem.

Az erdélyi CE-Szövetség

A 19. század végén hitújító és missziós céllal, az ébredési és kegyességi mozgalmak örököseként létrejövő CE-Szövetségek (Christian Endeavour – Krisztusi Törekvés; Pro Christo et Ecclesia – Krisztusért és Egyházért) sorában Magyarországon is megalakul (1903) „Bethánia Egylet” néven a CE-szövetség, id. Szabó Aladár bp-i és Kecskeméthy István kvári teol. tanárok vezetésével. Az erdélyi szövetség 1918-tól az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége, 1931-től CE-Szövetség néven működik.

Az első és legerősebb szövetségek Zilahon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon alakultak meg. A szövetség a bel- és külmissziós munka, az iratterjesztés, az evangélizáció, illetve vasárnapi iskolák, csendes napok, konferenciák megtartása révén végezte hitújító munkáját a ref. egyház keretén belül, tagjai és szimpatizánsai között lelkészek, presbiterek, egyháztagok voltak.

1947-ben a román állam a CE-Szövetséget és minden egyesület munkáját betiltja, így az mozgalomként illegálisan működik 1990-ig. Tagjait a kommunista államhatalom az 50-es évektől kezdve gyanakvással figyelte, az egyleti tevékenységet államellenes szervezkedésnek, az állami kultúrpolitika szabotálásának minősítette. 

A bethanista-perek

1958 áprilisa és augusztusa között a Bethánia-mozgalom tagjait, az ún. „bethanistákat” három csoportban tartóztatják le, majd ítélik el 5‑22 évre. Volt köztük 7 ref. lelkész és 13 világi: presbiter, diakonissza, tisztviselő, egyszerű egyháztag.

A székelyföldi csoport („Bakó Pál és csoportja”) 5 elítéltje között 3 lelkész (Lőrincz János, Szőke László, Fekete János); a nagyváradi csoport 8 elítéltje között 4 lelkész (Dési Zoltán, Karczagi Sándor, Szilágyi Sándor, Visky Ferenc) volt; a zilahi csoport 8 tagja nem-lelkészi volt. A zilahiak peréhez csatolták a helyi, rosszindulatú feljelentés alapján elítélt szilágyzoványi lelkész, Antal Sándor perét is. Mind 1964-ben kegyelemben részesülve szabadultak. 

Fekete János (1904‑1965)

Fekete János 1904. júl. 1-én született Székelykakasdon Fekete Zsigmond kántortanító és Pethő Anna fiaként. A székelykakasdi és nyárádkarácsonyfalvi nevelkedést követően a nagyenyedi és marosvásárhelyi ref. gimnáziumban folytatja tanulmányait; a kolozsvári ref. teológiát 1928-ban végzi el. Segédlelkész Marosvásárhelyen (1928‑30), lelkész Felsősófalván (1930‑34) és Nyárádkarácsonyfalván (1934‑58). Aktív missziói tevékenységet folytat: ifjúsági, népművelő, belmissziós, bibliaköri rendezvényeket szervez; a falu fejlődését mozdítja elő. Fodor Piroskával kötött házasságából (1931. febr. 24.) három gyermek született: Imola (1931); Zsolt (1935) és János (1942). 

Tiltott egyleti tevékenységéért 1958-ban őt is letartóztatták. Nyárádkarácsonyfalvára éppen pünkösdkor jöttek őt letartóztatni, s mivel éppen temetés volt a faluban, a botrány elkerülése végett másnapra hívatták be a marosvásárhelyi Szekuritátéra, ahol le is tartóztatták (máj. 29.). A koncepciós perben 10 évre ítélték, 1959-től a szamosújvári börtönben raboskodott. Itt földszinti ágya lett a titokban megtartott istentiszteletek számára a „gyülekezeti terem”; a fiatalabb lelkészeknek lelki atyjává vált; megőrzött jókedélyűségével, humorával is lelkigondozott. 

Gyenge egészségi állapota miatt a börtönben nem dolgozhatott, így csomagot vagy levelet sem kaphatott, családjával nem tudott kapcsolatot tartani. A vele együtt 1964-ben szabadult rabtársai közül ő élt a legrövidebb ideig, sem lelkészi állást, sem nyugdíjat nem kapott, másfél év után, 1965. nov. 20-án hunyt el Marosvásárhelyen.

Oroszi Kálmán

[Köszönet a családnak az életrajzi adatokért és a fényképekért.]