Októberben az ökumenéről

Októberben az ökumenéről
Boldog, aki olvassa

Október a reformáció hónapja – hirdetik immár harmadik éve a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által koordinált rendezvénysorozat plakátjai. Az idén – a Biblia évében – témacímet is kapott a program: Bibliával a mindennapokban. Arra nézvést nem találtam ugyan statisztikai adatot, hogy kis hazánkban hányan forgatják napi rendszerességgel a könyvek könyvét, de mint tudjuk, a Szentírás primátusát 1517-ben tételesen is kinyilvánító Luther Márton reformátori működése óta ennek már nem feltétele a görög vagy a latin nyelv ismerete.

Komolytalan és igaztalan volna persze azt sugallni, hogy a protestáns felekezetekhez tartozók mindmáig közelebb tudhatják magukat Isten igéjéhez, ám az kétségtelen, hogy a sola scriptura elvét valló – vagyis egyedül a Szentírásra hagyatkozó – reformált egyházak hívei nem is igényelnek más fogódzót a valamikor Krisztus után 400 körül kánonba foglalt Ó- és Újszövetség betűinél. Ezzel elhatárolják ugyan magukat minden olyan felfogástól, amely a hagyományokat, az egyházi tanítást vagy bármi mást a Szentírás mellé helyez, arról azonban nincs szó, hogy a katolikus anya(szent)egyház a Szentírás fölé helyezne bármilyen doktrínát.

A 19. század végén kibontakozott ökumenikus mozgalomnak kétségkívül voltak (és még lehetnek is) megtorpanásai, mármint a teológiai különbözőségek összefésülésére hivatott egyházi fórumok dialógusában. Jó reménységgel állítható ugyanakkor, hogy azokban a helyi közösségekben, amelyekben természetessé vált a felekezetközi párbeszéd, az ökumené visszafordíthatatlan folyamat. Ezekben a közösségekben mára bízvást kiderült, hogy az alapvető hitelveket illetően sokkal több köti össze a keresztény egyházakat, mint ami szétválasztja őket. Egy fórumbeszélgetésen Nagypál Szabolcs katolikus teológus fejtette ki, hogy keresztény közösségeink biblikus látása, teológiája tulajdonképpen 99 százalékban azonos, és mégis az az egyszázaléknyi különbözőség az identitásképző elem.

Mindazonáltal nálunk, Magyarországon keresztény és keresztyén körökben egyaránt nagy az igény a kilátásba helyezett közös katolikus-protestáns bibliafordításra. Bár megvalósítására a közelmúltban történtek apró lépések, a Magyar Bibliatársulat Alapítványtól kapott információnk szerint még mindig inkább csak a szándék szintjén fogalmazódik meg a "projekt" terve.

Hogy viták jócskán lesznek a közös munkában, az nem vitás. Példának okáért Pál apostol Timóteushoz írott második levelében egy alapvető fontosságú igeszakasz a protestáns fordítású Bibliában így olvasható: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."

Ugyanez a két vers (2Tim. 3,16-17) a katolikus Szent István Társulat által kiadott Bibliában ekképpen áll: "Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen."

Talán épp az idei Biblia-évben tapasztalt – eddig jelzésértékűen kifogástalannak mondott – együttműködés hoz fordulatot az ökumenikus bibliafordítás ügyében. Mindenesetre le kell szögeznünk, hogy élő hitre nem a szöveg betűjének, hanem szellemének, egészen pontosan a Szentlélek Isten kegyelmének jóvoltából juthat a Krisztust kereső. És mert az apostol szerint "a hit hallásból van", nincs mit csodálkoznunk azon, hogy sokakat (legtöbbeket) élő szóval tett bizonyságtételek, igehirdetések vezetnek hitre. Meglepőnek legfeljebb azt találhatnánk, hogy a hitükben személyes istenélménnyel megerősödött keresztények mennyire azonos válaszokat olvasnak ki kérdéseikre a Bibliából – a fordítási különbözőségek ellenére is. És nem mellesleg függetlenül koruktól, környezetüktől, iskolázottságuktól, rendbéli-rangbéli hovatartozásuktól, sőt többnyire függetlenül attól is, hogy mely keresztény felekezetben találtak testvéri közösségre.

Jut eszembe, azon a már említett teológiai különbözőségeket feszegető fórumon hangzott el az is, hogy "nem egyházhoz, hanem Krisztus keresztjéhez kell minél közelebb törekednünk – s akkor egymáshoz is egyformán közel leszünk".

T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője


Magyar Hírlap