Studiosus Theologiae: Reformata

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Reformata. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 21., csütörtök

D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)

Száz éves korában hunyt el a neves kolozsvári teológiai professzor

Kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében 2016. január 15-én elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, lapszerkesztő, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese. Temetési istentiszteletét 2016. január 21-én tartották a kolozsvári Farkas utcai református templomban; földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)

Család és tanulmányok

1916. augusztus 8.-án született a háromszéki Málnás községben, Tőkés József lelkipásztor és Simon Emma tanítónő fiaként. Nagyszülei szintén református papok és tanítók voltak.

Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte; Brassóban érettségizett 1933-ban. A kolozsvári Református Teológiai Fakultáson végzett teológiai tanulmányok (1933–38) után Kasselben, majd Tübingenben – Gerhard Kittel mellett (1938‑39), illetve Baselben – Karl Barth és Oscar Cullmann mellett (1940) képezte tovább magát. A 20. század ezen egyéniségeinek biblikus és hitvallásos látása döntő hatást gyakorolt teológiai fejlődésére.

Egyházi tisztségei és professzorsága

Külföldi tanulmányútjáról Vásárhelyi János egykori püspök hívja haza Kolozsvárra. Püspöki titkár (1940‑45), ezzel párhuzamosan az egyetemi hallgatók lelkipásztora. Megválasztják az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsbírójának és a lelkészképesítő bizottság tagjának (1946); az Igazgatótanács tagjának (1946‑73); zsinati tagnak és az Állandó Zsinati Tanács tagjának (1948); a Nyugdíjpénztár elnökének, több egyházkerületi és zsinati bizottság elnökének; a Teológiai Elöljáró Bizottság és a Teológia Magántanárképző Bizottság tagjának (1953); az egyházkerület generális direktorának (1957); egyházkerületi főjegyzőnek – püspökhelyettesnek (1974).

Teológiai magántanári és doktori diplomája elnyerése után, 1973-tól a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Református Újszövetségi Exegézis és Bibliai Teológia tanszékének professzora. Az akadémia vezetősége már a 60-as években javasolta erre a szolgálatra, az állami hatóságok azonban visszautasították a kezdeményezést. Professzori megbízatását tíz éven át viseli, amikor 67 éves korában, 1983 novemberében kényszernyugdíjazták (a professzori nyugdíjkorhatár ekkor 70 év volt). Az államhatalom nyomására 1989-ben az egyházi szolgálattól, az igehirdetéstől is eltiltották.

Lapszerkesztői munkája

Az Erdélyi Református Naptárt 1950-ig ő szerkesztette. Az 1950 februárjában kiadott kalendárium terjesztését az államhatóság leállította, szerkesztőjét letartóztatták, egy hónapot vizsgálati fogságban töltött, ettől kezdve szigorú megfigyelés alatt tartották.

A Református Szemle társszerkesztője (1959‑73), majd felelős szerkesztője (1973‑84) volt.

Feldolgozta és megírta a 70 éves folyóirat addigi munkáját (A hetvenéves Református Szemle, RSz 1978/4); újraértelmezte annak nevét és hivatását: „A »Református« azt a szellemet, állandó önvizsgálatot..., azt a »mélyebbre evezést«, tűzvevést, sózást, hegyekre nézést« és készenléti állapotot fejezi ki, amelyet az írott Ige szolgálata elé állít az Anyaszentegyház Ura. A »Szemle« a valóságos cselekvésnek, a fáradhatatlanságnak, a nézésnek-látásnak, a fényhordozásnak és világolásnak, a Krisztushoz tartozó magatartásnak... kifejezője. Ezekkel a nevekkel aligha lehet baj. Azonban számunkra állandó feladat... vajon híven hordoztuk és hordozzuk-e a kettős nevet?”

Írásai által is a bibliai szövegelemezés, a teológiai exegézis fontosságát hangsúlyozta a prédikálásra való készülésben (Az újszövetségi exegézis mai kérdései és feladatai, RSz 1977/1; A Református Szemle és a lelkipásztorok, RSz 1978/4) – ennek előmozdítását tekintette a lap küldetésnyilatkozatának is.

Tudományos művei

Egyházi folyóiratokban, társszerzői és gyűjteményes kötetekben megjelent tudományos dolgozatainak, tanulmányainak, kritikáinak, könyvismertetéseinek száma több százra tehető; 15 önálló kötete jelent meg.

Három bibliakommentárja: A Filippiekhez intézett levél magyarázata (Kv. 1983); A Korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata (Nv. 1995); A Korinthusbeliekhez írt második levél magyarázata (Kv. 1996); illetve négy prédikációskötete: Őt hallgassátok (László Dezsővel és Borbáth Dániellel, Kv. 1975); Az ajtó előtt állok és zörgetek (Nv. 1997); Egyet kérek az Úrtól (Nv. 2003); IGE-hirdetés (Kv.‑Nv. 2011) látott napvilágot.

Alapvető egyházjogi és egyháztörténeti művei: A Román Népköztársaságban levő Református Egyház Statútuma. I. főrésze (Kv. 1949); A Romániai Magyar Református Egyház élete 1944–1989 (Bp. 1990, Kv. 2014.), valamint teológiai írásai: Református keresztyén tanítás (Kv. 1981); Hétköznapok – ünnepnapok, avagy az idő a keresztyén ember életében (Mv. 1991; Kv. 2008) mellett külön fontossággal bírnak hitvallás-magyarázatai, ill. -fordításai: Commentarium in Confessionem Helveticam Posteriorem – A Második Helvét Hitvallás magyarázata. Kommentár Bullinger Henrik művei alapján. I–II. (latin–magyar kétnyelvű kiadás, Kv. 1968, Nv. 2006); A Második Helvét Hitvallás (átdolgozott fordítás, Nv. 2001); és hermeneutikai (a szövegértelmezés tudománya) dolgozatai: A bibliai hermeneutika története (Kv. 1985) – doktori dolgozat; Új hermeneutika. Az 1950 utáni hermeneutikai irodalom áttekintése (Bp. 1999).

Emlékkötet, elismerések

2006. szept. 27-én a kolozsvári Protestáns Teológia szervezésében meghitt ünnepségen köszöntötték 90. születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzort. Az akadémia dísztermében a professzor családján kívül ismerősök, barátok, teológiai tanárok és diákok, a közélet számos jeles képviselője volt jelen. Pap Géza, korábbi erdélyi püspök megható gesztussal bocsánatot kért az ünnepelttől azért az igazságtalanságért, amely évekkel ezelőtt érte, amikor a kommunista hatalom az egyházi vezetés tudomásával eltiltotta az igehirdetéstől. A rendezvényen átadták a professzor tiszteletére szerkesztett tanulmánykötetet, amely ötvenkét jeles teológusnak a Tőkés István hármas szakterületébe (írásmagyarázat, igehirdetés, egyháztörténet) vágó értekezéseit tartalmazza mintegy 700 oldalon: Emlékkönyv Tőkés István kilencvenedik születésnapjára (Kv. 2006).

Munkássága elismeréseként a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel (1996), a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma Károli Gáspár-díjjal (2002), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díjjal (2006) tüntette ki; a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2012) kitüntetést kapott.

Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)

Ars teologica

D. Dr. Tőkés István távozásával református egyházunk kiváló, a teológiai tudományok több részterületét is művelő, egységbe fogó tudósát veszítette el. Nyugdíjazása után, élete utolsó éveiben is aktív művelője volt a teológiának, lelkes igehirdetője egyházának. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.

Az „Ige teológusa” volt, aki vallotta, hogy a prédikáció „Ige-hirdetés” is kell legyen, a teológia tudománya és azon belül az írásmagyarázat is az egyházat, az igehirdetést kell szolgálja. Magánéleti és közéleti ars poetica-jának, „ars teologica”-jának a 127. zsoltár első versét választotta: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak a munkásai. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába őrködnek az őrködők.”

2015. november 13., péntek

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt

„A reménységben örvendezők legyetek”

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt

Az erdélyi ’56-os perek

Az 1956-os magyar forradalmat követően, azt ürügyként használva a román kommunista hatalom koncepciós perek sorát indította a forradalommal szimpatizáló, szervezkedő vagy rendszerellenes erdélyi magyarokkal szemben is.

A négy legnagyobb „hazaárulási per”: a Sass Kálmán mártír ref. lelkészhez kötődő „érmihályfalvi csoport” pere (2 kivégzés); a Szoboszlay Aladár kat. plébános által képviselt „Szoboszlay-per” (10 kivégzés); a Dobai István jogász nevével fémjelzett „ENSZ-memorandum”-per; „Fodor Pál baráti körének” pere, melyben Csiha Kálmán későbbi ref. püspököt is elítélték.

Az erdélyi magyar politikai perek, valamint a neoprotestáns felekezeteket, Jehova tanúit, a román ortodox „Oastea Domnului” közösséget is érintő perek sorából nem szabad elfelednünk a ref. egyházon belüli Bethánia-mozgalom (CE-közösség) tagjait ért üldöztetést sem.

Az erdélyi CE-Szövetség

A 19. század végén hitújító és missziós céllal, az ébredési és kegyességi mozgalmak örököseként létrejövő CE-Szövetségek (Christian Endeavour – Krisztusi Törekvés; Pro Christo et Ecclesia – Krisztusért és Egyházért) sorában Magyarországon is megalakul (1903) „Bethánia Egylet” néven a CE-szövetség, id. Szabó Aladár bp-i és Kecskeméthy István kvári teol. tanárok vezetésével. Az erdélyi szövetség 1918-tól az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége, 1931-től CE-Szövetség néven működik.

Az első és legerősebb szövetségek Zilahon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon alakultak meg. A szövetség a bel- és külmissziós munka, az iratterjesztés, az evangélizáció, illetve vasárnapi iskolák, csendes napok, konferenciák megtartása révén végezte hitújító munkáját a ref. egyház keretén belül, tagjai és szimpatizánsai között lelkészek, presbiterek, egyháztagok voltak.

1947-ben a román állam a CE-Szövetséget és minden egyesület munkáját betiltja, így az mozgalomként illegálisan működik 1990-ig. Tagjait a kommunista államhatalom az 50-es évektől kezdve gyanakvással figyelte, az egyleti tevékenységet államellenes szervezkedésnek, az állami kultúrpolitika szabotálásának minősítette.

A bethanista-perek

1958 áprilisa és augusztusa között a Bethánia-mozgalom tagjait, az ún. „bethanistákat” három csoportban tartóztatják le, majd ítélik el 5‑22 évre. Volt köztük 7 ref. lelkész és 13 világi: presbiter, diakonissza, tisztviselő, egyszerű egyháztag.

A székelyföldi csoport („Bakó Pál és csoportja”) 5 elítéltje között 3 lelkész (Lőrincz János, Szőke László, Fekete János); a nagyváradi csoport 8 elítéltje között 4 lelkész (Dési Zoltán, Karczagi Sándor, Szilágyi Sándor, Visky Ferenc) volt; a zilahi csoport 8 tagja nem-lelkészi volt. A zilahiak peréhez csatolták a helyi, rosszindulatú feljelentés alapján elítélt szilágyzoványi lelkész, Antal Sándor perét is. Mind 1964-ben kegyelemben részesülve szabadultak.

Fekete János (1904‑1965)

Fekete János 1904. júl. 1-én született Székelykakasdon Fekete Zsigmond kántortanító és Pethő Anna fiaként. A székelykakasdi és nyárádkarácsonyfalvi nevelkedést követően a nagyenyedi és marosvásárhelyi ref. gimnáziumban folytatja tanulmányait; a kolozsvári ref. teológiát 1928-ban végzi el. Segédlelkész Marosvásárhelyen (1928‑30), lelkész Felsősófalván (1930‑34) és Nyárádkarácsonyfalván (1934‑58). Aktív missziói tevékenységet folytat: ifjúsági, népművelő, belmissziós, bibliaköri rendezvényeket szervez; a falu fejlődését mozdítja elő. Fodor Piroskával kötött házasságából (1931. febr. 24.) három gyermek született: Imola (1931); Zsolt (1935) és János (1942).

Tiltott egyleti tevékenységéért 1958-ban őt is letartóztatták. Nyárádkarácsonyfalvára éppen pünkösdkor jöttek őt letartóztatni, s mivel éppen temetés volt a faluban, a botrány elkerülése végett másnapra hívatták be a marosvásárhelyi Szekuritátéra, ahol le is tartóztatták (máj. 29.). A koncepciós perben 10 évre ítélték, 1959-től a szamosújvári börtönben raboskodott. Itt földszinti ágya lett a titokban megtartott istentiszteletek számára a „gyülekezeti terem”; a fiatalabb lelkészeknek lelki atyjává vált; megőrzött jókedélyűségével, humorával is lelkigondozott.

Gyenge egészségi állapota miatt a börtönben nem dolgozhatott, így csomagot vagy levelet sem kaphatott, családjával nem tudott kapcsolatot tartani. A vele együtt 1964-ben szabadult rabtársai közül ő élt a legrövidebb ideig, sem lelkészi állást, sem nyugdíjat nem kapott, másfél év után, 1965. nov. 20-án hunyt el Marosvásárhelyen.

Oroszi Kálmán

[Köszönet a családnak az életrajzi adatokért és a fényképekért.]

2014. augusztus 8., péntek

Dr. Hegedűs Loránt: Himnuszunk a Biblia fényében

2013. november 26., kedd

Királyhágómelléki reformátusok az Európai Egyházak Konferenciáján

Közlemény

Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága Brüsszelben tartotta idei küldöttgyűlését 2013. november 20–22-én. Az egyházak szerepe az európai krízishelyzetben címmel megrendezett értekezleten kontinensünk protestáns és ortodox egyházainak mintegy negyven küldötte vett részt. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületet Antal János külügyi előadótanácsos képviselte.

A tanácskozás első napján a küldöttek régiók szerint összesítették a gazdasági válság legjellemzőbb tüneteit. A küldöttek megállapították, hogy az Európai Unió ún. „periferikus” – keleti – tagállamait sújtotta leginkább a gazdasági krízis, következésképpen tovább nőttek a meglévő életszínvonalbeli különbségek. Mindazonáltal Európa nyugati egyházai ismét számos élelmiszerbankot és szegénykonyhát állítottak fel az elmúlt években. A növekvő munkanélküliség, a gazdasági migráció, a nyugdíj- és bércsökkenés, vagy a szociális juttatások apadása miatt egyre nagyobb teret nyernek Európa-szerte a szélsőséges nézetek és pártok. A gazdasági válság negatívan befolyásolta az európai egyházak egymással való kapcsolatát, illetve az ökumenikus mozgalomra is rányomta bélyegét, amennyiben az érintett egyházak jelenleg a belmisszióra összpontosítanak.

Másnap az Európai Bizottság (EB) és az Európa Tanács (ET) meghívott szakértői – Marcel Haag, az EB főtitkárságának vezetője, Robert Strauss, az EB munkaügyi, társadalmi és felzárkóztatási főosztályának vezetője, valamint Ilya Subbotin az ET politikai tanácsadója – tartottak előadást a gazdasági válság összeurópai szintű kezeléséről, az elért eredményekről. Ezt követően nemzetközi szeretetszolgálati intézmények vezetői – az Eurodiaconia részéről Heather Roy főtitkár, az APRODEV részéről Rob van Drimmelen elnök – ismertették azokat a lehetőségeket, amelyek révén az egyházak részt vállalhatnak a válság okozta gondok orvoslásában. Az előadók egyetértettek abban, hogy feltétlenül szükséges a gazdasági válság kiváltó okairól, például a materialista világszemlélet huzamos ideje tartó erkölcsi válságról is szót ejteni, a hozzászólók pedig az regionális egyházi együttműködés hatékonyságáról számoltak be.

Az értekezlet utolsó napján az Európai Egyházak Konferenciájának szervezeti átalakításáról tanácskoztak a delegáltak. A gazdasági válság egyenes következményeként az ökumenikus szervezet ugyanis megszünteti hagyományos, genfi központját, ezentúl csak Brüsszelben, valamint Strasbourgban tartanak majd fent irodákat. Az átalakítások üteméről az ökumenikus szervezet főtitkára, Guy Liagre számolt be a küldötteknek.

Nagyvárad, 2013. november 25.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Tájékoztatási Szolgálata

2013. augusztus 11., vasárnap

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület felhívása az államalapítás ünnepe alkalmából

Felhívás

A keresztyén magyar államalapítás ünnepe alkalmával a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Magyar Köztársaság nemzetegyesítő Kormányát, Parlamentjét és valamennyi polgártársunkat szerte a nagyvilágban.

Ezzel az alkalommal felhívjuk minden magyar figyelmét arra, hogy Magyarország jelenleg hatalmon lévő politikusai teljesítették ígéretüket, és ennek következtében állampolgárságot nyerhettünk az anyaországtól elszakított régiókban, valamint az elvándorlók választott országaikban, a menekültek a befogadó államokban. Méltó ez a kormányzás az elismerésre, ugyanakkor mindannyiunk szívből fakadó hálájára.

Ezennel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége felkéri gyülekezeteinek lelkipásztorait és híveit, hogy augusztus 18-án, az ünnepséget megelőző vasárnapon lélekemelő imádsággal mondjon köszönetet a magyar nemzet küzdelmes múltjáért, eredményes jelenéért és ígéretes jövőéért. Fohászkodjunk az értünk cselekvőkért. Megkérjük egyházainkat, hogy felekezetre való tekintet nélkül csatlakozzanak egyházkerületünk kezdeményezéséhez. Újkori történelmünkben még nem adatott meg számunkra, hogy elismeréssel állapítsuk meg Szent István Intelmeinek teljesülését, azaz: "Napról-napra buzgó törekedéssel kell őrt állanod a szentegyházban, hogy inkább gyarapodást lásson, mintsem fogyatkozást szenvedjen. Ezt cselekedd te is, hogy koronád ékesebb, életed boldogabb és a te napjaid számosabbak legyenek." (Intelmek 2/4).

Napjaink szentegyháza tartozik azzal, hogy támogassa a Magyar Kormány törekvését a második állampolgárság intézményének, és az azzal járó jogok kiterjesztésének segítésével. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége felkéri egyházközségeit, hogy a lelkészi hivatalok áldozatvállaló szolgálatával nyújtsanak segítőkezet, az állampolgárság megszerzéséhez, a postai úton szervezett regisztrációhoz, avagy később az internetes jelentkezéshez, azok részére, akik ezt igénylik. Ezúton felkérjük a magyar felekezeteket, hogy ebben a kezdeményezésben is csatlakozzanak egyházkerületünkhöz.

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (1.Péter 2,9)

Azzal a hittel, hogy Isten Igéje magyar népünkre is vonatkozik, tántoríthatatlan hittel és a Magyar Köztársaság vezetői iránti köszönettel maradunk tisztelettel.

Nagyvárad, 2013. augusztus 9.

Csűry István

püspök

dr.Varga Attila

főgondnok

2013. április 20., szombat

Újszerződés Erdély magyarjaiért

Újszerződés Erdély magyarjaiért

„Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!” (És. 56,8)

Isten Igéje a babiloni fogságból való megszabadulás utánra szóló ígéretet hordozza. A második exodus, azaz a második kivonulás alkalmával szólta a bátorító szavakat a Szabadító. Tudatosította népe előtt, hogy édeskevés a fogságból csupán megszabadulni. A kivonulók kötelessége, hogy Isten akarata szerint honfoglalók legyenek. Hazaérkezőként otthonteremtők lesznek, mert ez parancs, mert ez szent feladat.

Voltak akkor is, akik a kivonulás győzelmi mámorából nem akartak átlépni a honteremtés verítékes munkájára, voltak, akik az ünneplést követően elfeledkeztek a hétköznapok tenyeret kérgesítő, szívet szorító küzdelmeiről. Igen, voltak, akik a honfoglaló otthonépítés helyett magukat ünnepelték elfeledkezve a nyugalomnapjának megszenteléséről, a törvény tiszteletéről és Isten hatalmának feltétlen elfogadásáról.(Ószövetségi követelmény) Minden idők minden nemzetének a haladása, avagy sajnálatos bukása ebben a biblikus összefüggésben keresendő és található.

A bibliai realizmusból lépjünk át saját világunkba. Erdély Partiumában, Bánságában, Máramarosban, Szilágyságban élő magyar közösségének tagjaiként sürgősen meg kell vizsgálnunk a létezésünk állapotát, egzisztenciánk lehetőségét, egyáltalán a jövendőnk kilátásait. Egyházi kimutatásaink erőteljes apadást jeleznek vidékünkön a lélekszám alakulása terén. A hivatalos népszámlálás adatai elkeserítőek. Magas a fiatalok közötti munkanélküliek száma, ám megalázóan alacsony a nyugdíjak összege, a gyermeknevelési segély. Nehezen lehet a keveset arányosan, ugyanakkor igazságosan elosztani a rászorulók között. A betegek ellátása általánosan sok hiányosságot hordoz, szinte alig lehet a rendkívül súlyos és ritka betegségek gyógyításáról beszélni. A megszorítások napirenden érkeznek elbizonytalanító hatással egyénre, családra, de még oly történelmi és nagy közösségre is, mint az egyház. Az állam csak részben rendezte tartozásait, de már elvonásokkal, kárunkra kitalált terhekkel fenyeget. Akár azonnal megismételhetnénk Kós Károly és társainak gondolatait, amelyeket a Kiáltó Szó c. röpiratban 1921-ben megfogalmaztak.

Felvállaljuk a Kiáltó Szó üzenetét, viszont kiegészítjük azzal, ami hitünk szerint a jelenben elengedhetetlen, ha nemcsak felületes gondkezelő megoldást keresünk, nemcsak sátorlakókként kezeljük az otthonunkat, és valóban honfoglalói öntudattal éljük mindennapunkat. Fontosnak, sőt elengedhetetlennek tartjuk a minden magyar, egy cél irányába való felsorakozását, de tapasztalatból tudjuk, hogy ez csupán emberi erőlködésből sohasem valósult meg. Sőt, az ilyen jellegű felbuzdulások nyomorult önös érdekek mentén mindig újabb, és még eltérőbb ösvényeket hoztak létre.

Elengedhetetlen a világnézet párhuzamára a magunk „erdélynézetét” újonnan, becsületesen és őszintén megfogalmaznunk. Amennyiben a világnézet az önismeret és az önfenntartás magasiskolája, úgy erdélynézetünk új, becsületes és őszinte követése hasznos önismerethez és esélyteremtő önfenntartáshoz vezet. A világnézet kialakulásakor az ember felismeri kicsinységét az univerzumban, ugyanakkor nagyságát a világmindenséget teremtő Isten árnyékában. Egyértelmű, hogy akkor bukott a legszégyenletesebbet az ember, amikor óriásnak érezte magát a kozmoszban, és elhanyagolhatónak tekintette a világteremtő Hatalmast. Erdélyi állapotunk biztonsága megköveteli, hogy Isten a helyére kerüljön a lelkünkben, a családunkban, a társadalomban. Nincs helye az álságos istentiszteleteknek, a vasárnapos örömkoldulásnak, vagy a törvények kiskapu-kutatásának. A legmélyebb lelki szférákból felszínre érkező vágy, a kiegyensúlyozott és biztonságos életet keresi, de ha nem találja meg a követhető elvet, és nem fedezi fel az erőforrást, elveszíti annak lehetőségét, hogy kialakul a világnézete, amit követni lehet, amihez érdemes igazodni. Summázva, erdélynézetünk annak eredménye, hogy a világnézet részeként sajátos kereteink között letapogathatjuk a követhető elvet, a tápláló erőforrás létét, és azokat hasznosíthatjuk a magunk javára. A világnézet stabilitása erőteljesen befolyásolja az ember biztonságtudatát. Mivel a világnézet legárnyaltabb és legkényesebb kérdései transzcendentális, azaz a tapasztalhatón túli, ezért a válaszokat is ezen a síkon kell keresnünk.

Erdélynézetünk ugyanígy transzcendentális. A kérdések így hallatszanak mi lesz a jövőben, mi lesz velem, mi történik az utódaimmal. Az immanens világban az ember bölcsessége nem tud választ adni, az a bölcs, aki ezt be is ismeri. Még bölcsebb, aki nem magánál, hanem az örökkévalóságban keresi a választ, és találja meg a biztonságot. Amikor az egyház megszólal, akkor azért fontos meghallani, és másokat is megértésre kérni, mert itt születik a transzcendens válasz, ez egészíti ki a magunk tapasztalatait, és e kettő egészséges találkozásának minőségétől függ a mindennapokhoz szükséges biztonság. Erdélyi valóságunk fenyegetettsége, a rossz közérzet, az elkeseredés abból fakad, hogy ez a földi és mennyei összhang egyelőre sérült. A harmóniát zavaró hangok kísértik. A kórus szólamai nemcsak hamis hangon énekelnek, hanem nem figyelnek sem a karmesterre, sem egymásra. A nemzeti és a keresztyéni éppen ezért egyelőre távoli eszme, elv melyért elfelejtünk tenni, viszont felelőtlenül gyakran üres hangokon emlegetjük. Ennek a bizonytalanságnak az eredménye: a jövőbe vetett hit haldoklása, a megmaradás feladása és a menekülés kényszere. Ezért értjük félre az autonómia lényegét, az integráció szükségét. Ezért nincs összetartó tekintély. Sajnos kudarcba fúlt egyházunk egykori jól induló kezdeményezése, de a megálmodott ernyőszervezet a lefektetett elveket nem követte. Rajtunk múlik, hogy nagyon nehéz helyzetben kinyithatjuk-e az eget a mieink felett, és elfogadtatjuk-e, hogy élhető az itthon. Keményen támadják ma is azokat, akik biztonságba, boldogságba, bizalomba vezetik népüket. Könnyebb a félelmeseket uralni. A többségieknek csak annyit kellett tenniük, hogy néhány százezer embert idetelepítsenek, és néhány százezer magyart kisegítsenek a szülőföldről idegen helyre. A maradékkal immár könnyű elbánni, ha ezt ráadásul önkiszolgáló módon végre is hajtják egymás között. Meg kell értetnünk, hogy a magasból érkező (transzcendens) hang azt ígéri, hogy „még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem.” Vajon az egyházak, a lelkészek mennyire vállalják még ezen üzenet igazságának hirdetését, és mennyire van hitele szavuknak a hallgatók között. Meg kell értenünk, hogy minden más közösségépítőnek ugyanúgy ilyen értelemben kell egymás mellé támogatnia a nemzet tagjait a szülőhely (immanens) világában. A velünk és általunk működő hit egyszerre megnyitja a titokzatos eget, és erőt fakaszt a hétköznapok, majd ünnepek világának megélésére. Nem lehet a közös hit és azonos küzdőtér birtoka nélkül világos, egészséges közösségi öntudatot kialakítani. Már pedig enélkül nincs erkölcsi erő. Nem lehet tovább nyomorogni különutas magán akcióval a démonizált világban. Ha valaki ezek után megkérdezi miért szükséges erős gyülekezet, eredményes képviselet, harmonizáló szövetséges, avagy akár minden nap újra éledő útkeresés, akkor bűnbánattal el kell ismernünk, mert a démonizált világot nem tudtuk legyőzni, sőt olykor erőteljesebben karjai közé kerültünk, mint valaha.

A mai napon sokan kíváncsiak arra, hogy ezen a konferencián merre hajlunk, esetleg dőlünk. Kíváncsiak sokan arra is, mit tékozolunk el a szerzett értékekből, avagy mit árulunk el vélt érdemeinkből. Bátran ki kell mondani, csak arra hajlunk, csak azt nem tékozoljuk, csak azt tartjuk értéknek, ami a démonizált világ karjaiból kiragadja az önbizalmában megkárosított fiatalokat, a különféle hazugsággal annyiszor becsapott középkorúakat, valamint a tisztességgel megöregedett, mégis magukat meglopottnak tituláló időseket. Ma kiscsoportos erőlködéssel nemzeti ügyeket megoldani semmiképpen sem lehet, esetleg alig visszafordítható tévedésekkel leterhelni, alig gyógyítható sebekkel teleszórni.

Erkölcsi erőt remélünk, erős közösségi öntudatra alapozva! Hiszem, hogy akik felismerték ezt a gondolatot, azok jöttek el, akik mást gondoltak, azok maradtak távol és méregbe mártott pennákkal rótták soraikat. Önmagukat minősítették.

A mi feladatunk a letisztult világnézet alapján a világos állapotokat meghatározó erdélynézet kialakítása. Közös ez az ügy, éppen ezért meghatározó. Vagy kialakítunk a keresztyén etika tükrében egy etikus erdélyi közös nemzetépítő stratégiát, vagy kiszolgálódunk a saját körünkből előköszönő önkénynek, erkölcstelenül triumfáló individualizmusnak, esetleg egyházat, nemzetet megrontó independentizmusnak.

A megoldást abban látom, ha az erdélyi magyarság közéleti többsége felajánl és támogat egy olyan nemzeti eszmét, az elkülönülők részére, a más pártokhoz csatlakozók részére, amit, mint legmagasabb jót, összetartó közakaratot senki sem utasíthat vissza.

Erdélynézet, a világnézet párhuzamán jelentheti a következőket:

a, Erdély magyar népét ki kell szabadítanunk a szüntelen vesztes állapotból, mert ez okozza a halálösztön eluralkodását, ebből származik a menekülési kényszer
b, Erdély magyarjainak tudomására kell hoznunk, hogy hordozott terhei kimagaslanak minden európai nemzethez képest, de képessége és tehetsége is megvan a megoldáshoz
c, Erdély, mint a magyar nemzet előkelő része példaadó megújulási akciókra volt képes, és nemcsak lenyűgözte a világot, hanem a jövendőjét is képes páratlan megújításokkal megeleveníteni
d, Erdély hívő népe, felekezetek felett, szereti Istenét és nemzetét, ebben a lelkületben gyökerezik a vágy, a nyitott ég alatt, és a szülőföld porán való megmaradás után
e, Magyar erdélyiek képesek voltak az erkölcs megtartására, de az erkölcstelenek megítélésére is, mert az igazság és jog dolgait nemcsak szájukon hordozták.

Erdélynézetünk -a világnézet párhuzamában- nem lehet más, mint olyan szolgálat, amely bizonyságot tesz a bennünket összegyűjtő Istenről, és a szülőföldön együttműködő szeretetről, amely a békesség kötelékében egymás mellett tartja a holnapra érdemeseket.

Nagyvárad, 2o13. április 19.

Csűry István püspök

Harangszó: Önkormányzati elöljárókkal és parlamenti képviselőkkel tanácskozik az Egyházkerület

2013. március 23., szombat

Csűry István királyhágómelléki református püspök húsvéti pásztorlevele

Kedves Szolgatársam!

„A templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.” (Mt 27,51-52)

Krisztus halálával kezdődött a halál feletti győzelem. Sírok nyíltak meg és szentek támadtak fel a Megváltó kivégzésének percében. A föld reszketve folytatta útját az univerzumban, de néhány hatalmas öröklétűnek becsült sziklája megomlott, maga alá temetve saját részeit. Az annyiszor megfertőzött templom kárpitja is kettészakadt, alkalmatlanná válva arra, hogy tovább akadályozza az Istenhez közelgőt. Krisztus halálával ítélet alá került minden, ami a Teremtővel szembefordult.

Az élet születésekor így emlékezik meg a Biblia az örvendező Úrról: ”És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó”(1Móz.1,31). Éden lett a mindent biztosító tér, ahol nem volt teljesíthetetlen óhaj, ahol hiányzott a hiány. Isten mérhetetlen szeretetét, a jóságából származó ajándékait, az ember egyetlen könnyelmű, megátkozott pillanatban sárba taposta. Nem volt visszaút. Az Éden tiltott ligetként csak az emlékezetben maradt meg, de a tövist és bogáncsot termő föld csak verítékező munkát és állandó halálveszélyt kínált. Az emberiség történelme azóta sem szól másról, mint szüntelen kudarcról fel-felvillanó sikermorzsákkal vékonyan meghintve. Azóta reformtörekvések, megújulások, megtisztulások tervei láttak napvilágot, majd hunytak ki sorra leküzdhetetlen démonok karjai között. Az ember alkalmatlanná lett Isten szavaiból felismerni a felkínált lehetőséget, az esély mögött az ígéretet, és a mellé rendelt újrateremtő erőt. Ézsaiás így tolmácsolta ezt: ”Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje” (51,3). Kopár lélekkel a pusztává silányodó világba nem lehet Édent álmodni, üres szívvel nem fogjuk visszaszerezni Isten kertjének igazi kincseit. Szabadítónk megüzeni az eddigiek megfordíthatóságát. Az ember Édent a pusztára cserélte, de most Isten megcsillantja ennek visszaigazítható reményét. A prófécia után századok teltek el, és semmi sem történt. Isten kertje helyett maradt a kopár föld, Éden álom maradt, és a pusztaság fokozatosan és megfékezhetetlenül tovább terjed. Sajnos ennek egyedüli oka a megújulni nem tudó, reformjaiban mindig elbukó ember bűne.

Kedves Testvéreim! Húsvétkor visszaigazolta Isten a Krisztus feltámadásával, hogy a halál legyőzésével nem adta fel jobbító szándékát, és ha az ember teljesen alkalmatlan társ a megújító teremtésben, akkor is létrehívja a körülményeket, amelyek között új ég és új föld képződik. Mi a feltámadás után közel két évezreddel kettős teher között vagyunk. Egyfelől, őseink tehetetlenségét megismerhettük, és tanulhattunk volna belőle. Nem értünk el eredményt. Másfelől, helyettünk Megváltónk mindent megtett, nekünk csak alkalmaznunk kellene az áldozatával elért adottságokat. Lelkipásztoraink reformokat sürgetnek teljes joggal, de megértették-e, hogy a kárpit szakadása nyitott út Istenhez, amelyen el kell indulni, és sokakkal együtt szüntelenül bejárni minden szakaszát? Presbiterinkkel kesergünk, hogy ürülni látszanak a templomaink, gyülekezeteink tagjai szétszélednek, de érzékeljük-e, hogy a megrendült föld Éden után kiált, és Isten kertjét nekünk kell Vele újratelepítenünk? Kisebbségi helyzetünkben többszörös aggodalmak nyomorgatásában szenvedünk, de halljuk-e, mondjuk-e, hogy a rendíthetetlen szikláknak nincs többé hatalmi tőkéjük, megomlottak, maguk alá temették maradék félelemgerjesztő úrhatnámkodásukat?

Krisztus Jézus feltámadott! Életet adott egyházának, a nemzetünknek, a halál árnyékából szabadulóknak, hogy szolgálják az édenteremtő akaratot a most még kopár pusztákon reménykedő testvérek között.

Áldott húsvétot kívánok!

2013 húsvátján

Csűry István püspök

2013. február 7., csütörtök

Királyhágómelléki részvétnyilvánítás dr. Hegedűs Loránt református püspök temetésére

A feltámadás hitével

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület hívő népének nevében megköszönjük Istenünknek gazdag ajándékát, amelyet dr. Hegedűs Loránt szolgálatával közölt velünk, és püspök testvérünk halála után, mint bőséges lelki és szellemi örökségként hagyott reánk.

Élete példaadás volt. Krisztus szolgájaként felmutatta szolgatársainak a bizonyságtétel csodáit. Tudásával Isten titkainak hiteles sáfáraként (1Kor 4,1) ismeretszerző munkára bírta a gyülekezetépítő munkatársakat szerte a világban szétszóródott magyarok között.

Elbomlott földi sátorházát 2013. február 16-án, szombaton 13 órakor a Fiumei úti nemzeti Sírkertben helyezzük nyugalomra. Részvétünk kegyelet-teljes kifejezésére alkalmunk nyílik a szertartás előtti órában.

Családja, tisztelői, a magyar reformátusok gyászában Isten igéjét hívjuk a magunk vigasztalására is: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147,3)

Nagyvárad, 2013. február 7.

A békesség kötelékében,
a viszontlátás tudatában,

Csűry István

a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke

2013. február 2., szombat

Csűry István királyhágómelléki püspök köszöntője az erdélyi református püspökbeiktatáson

Ünnepi köszöntő
az Erdélyi Református Egyházkerület tisztségviselőnek beiktatásakor

„Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte.” (5Mózes 26,19)

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tagjainak nevében köszöntöm a Romániában szolgáló másik egyházkerület megválasztott elöljáróit. Kató Béla püspök urat, mint egyházunk több intézményének kipróbált vezetőjét. Kántor Csaba főjegyzőt úgy is, mint kedves volt évfolyamtársamat, Szegedi László generális direktort a végeken hűséges testvért, és velük együtt az Erdélyi Egyházkerület új Közgyűlését, annak minden presbiteri és lelkészi tagját. Ezzel a tisztelettel köszöntöm - köszönetmondással - a mindkét püspöki mandátumát kitöltött szolgatársat dr. Pap Gézát és az általa kormányzott testületek tagjait.

Sem a leköszönőknek, vagy tisztségváltóknak, sem az új egyházépítő vállalkozóknak nincs könnyű helyzete Erdély könnyázott földjén, ahonnan az aggodalmas kiáltást, az elfojtott fájdalmat egyedül Isten érzékeli, mint annak idején az Egyiptomban sínylődők esetében. Bizony a végelszámolást egyre többet hangoztatják a végeken, ahol egyre kevesebben imádkoznak idegen kiejtésmód nélkül nemzetünk gyermekei. Nincs maradás, suttogják, és még mindig nagyon sokan viszik a mozdíthatót, és hátat fordítanak a kenyeret hűséggel termő feketeföldnek, másokra testálva alamizsnaáron azt, amiért irigylésre méltó hosszú történelmünk során őseink vére hullt. Végeladást hirdetnek a türelmetlenek, és ha másként nem megy, hát ingyen martalékul hagyják az itthonit, már azzal sem törődve, hogy tékozlók keze között hihetetlen gyorsan épül le minden. A kő, lehet, még mindig marad, de a porladás enyészetének ellenállnia már neki sem lehet. A legkülönbek között is nő a feszültség, és ahol még mindig sokan együtt vannak a szélek romlása miatt nyughatatlanok. Ujjal mutogatunk egymásra, bűnbakokat keresünk, mindig találunk valakit, akit árulónak ki lehet kiáltani.

Az egyházépítés régi és új vállalkozóinak érdemes tárgyilagos tisztalátással szembenézni a megszépíthetetlennel, a szőnyeg-alásöpörhetetlennel. Ajánlatos, éppen fejezet-váltáskor új lélegzetet venni, nekirugaszkodni ismét a lehetetlennek is, mert hol, ha éppen nem itt, a kegyelemből vett életünk holnapkezdő szakaszában ne tudnánk észrevenni Isten ajándékát a változni és változtatni tudó felülről megsegített akaratban.

Hallanunk kell Erdélyben, Kárpátmedencében, szerte a földkerekén, hogy Isten szövetsége minden ellenkező sugallat ellenére bennünket is elfogadott. Isten sokak Ura, de miénk is, legalább annyira, mint másoknak. Rengetegen élnek gyermekeiként, de mi is fenntartjuk jogunkat, hogy minket is szent népnek, azaz elválasztott nemzetnek tartsanak.

Ígéretünk van az idézett ige szerint arra, hogy mennyei segédlettel egymásba kapaszkodva szent nemzetként áldásosztók tudjunk lenni. Mi készek vagyunk közösséget vállalni egy ilyen szolgálatban. Testvéreim! Legyünk készek valamennyien együtt, ezért a jövendőért, az új szolgálatra vállalkozókkal haladni.

Nagyvárad, 2013. január 31.

A békesség kötelékében,

Csűry István

2013. január 21., hétfő

365 bibliai történet - feladattár vallásórára (pdf)

365 bibliai történet

http://kateteka.hu/365bt/1260-365-bibliai-toertenet

A 365 bibliai történet című feladattárat jól használhatják mindazok, akik gyermekeknek a Bibliáról akarnak tanítani, de főleg lelkészek és pedagógusok számára készült. Alkalmas mindazon gyermekek bibliaismereti tudásának bővítésére, hitben való növelésére, akik iskolai vallásórán, vagy bármely más rendszeres gyülekezeti alkalmon vesznek részt (gyermek-istentisztelet, hittanóra, gyermektábor stb.) A segédanyag fő jellemzői:

a bibliai történeteket veszi sorra, a Bibliában található sorrendben;
sok feladatot, feladatötletet tartalmaz, így feladatgyűjtemény-szerűen használható, nem kötött tanítási program;
több korosztállyal is feldolgozható, akár egy foglalkozáson belül is (alkalmat adva a differenciálásra).

Így bármely más hitoktatási programnak, tantervnek jó kiegészítője lehet. Előszeretettel ajánljuk az egyházi iskolák számára, mert szemlélete, praktikus felépítése miatt jól kapcsolódhat a mindennapi tanítási gyakorlathoz is. A digitális változat a nyomtatott változat több ezer lapjához képest lényegesen könnyebben kezelhető, s bármely lapja szabadon nyomtatható és másolható.

A szerkesztői munka során külön figyelmet szenteltünk annak, hogy az eredeti holland anyagot a magyar kultúra és egyházi élet, a magyarországi hitoktatás és iskolai oktatás sajátosságaihoz alakítsuk. Így alapos átdolgozásra, kiegészítésre került az eredeti kiadáshoz képest (az író beleegyezésével, támogatásával). Leckeösszevonások miatt az eredeti 365 helyett csak 314 lecke található, de a történetek eredeti számozását meghagytuk. Így előfordul, hogy egy lecke több történetet is tartalmaz, ami esetenként a lecke számozásában is megjelenik. A leckékhez összesen mintegy 650 munkalap kapcsolódik.

KateTéka Hitoktatói TudásTár

KateTéka Hitoktatói TudásTár

http://www.kateteka.hu/

Szeretettel üdvözlünk a KateTéka Hitoktatói TudásTár nevű weblapon, röviden: a KateTéka.hu -n.

Ezen a honlapon olyan pedagógiai segédanyagokat szeretnénk összegyűjteni és közzétenni, amelyek a magyar nyelven tanító és gondolkodó katecheták/katekéták számára segítséget jelenthetnek a mindennapi tanítási gyakorlatban. Gyere, és tallóz a sok száz játék, feladat és program között! S ha úgy érzed, neked is van néhány olyan ötleted, amit szívesen megosztanál másokkal, ne habozz! Regisztrálj, és töltsd fel az anyagaidat, hogy minél több gyerek és hitoktató örömmel használhassa.

2013. január 18., péntek

Heidelbergi Káté (word cloud)

A Heidelbergi Káté leggyakoribb szavai "szó-felhőben".
(word cloud, wordart)

Kinderkatechismus (pdf)

Der kleine Heidelberger Katechismus

Die Niederländisch-reformiert Gemeinde Elberfeld hat unter H. F. Kohlbrügge eine leicht gekürzte und vereinfachte Version des Heidelberger Katechismus herausgegeben – den »Kleinen Katechismus« 1.

Er bietet an einigen Stellen ganz hilfreiche Vereinfachungen und Kürzungen. Er kann eine sinnvolle Zwischenstufe zwischen dem Kinderkatechismus (Alter: ca. 3-10) und dem Heidelberger Katechismus (Katechese ab ca. 12-14 Jahren) sein.

NACHTRAG: Sollte sich jemand finden, der bereit ist, diesen »Kleinen Katechismus« abzutippen, damit wir ihn leicht sprachlich bearbeiten und neu auflegen können, dann würden wir uns sehr über Kontakt freuen. Danke!

NACHTRAG II: Ein fleißiges Mitglied der Gemeinde hat die Arbeit vollbracht – der Kleine Katechismus ist nun neu gesetzt und elektronisch verfügbar.

PDF