Próféta a saját egyházában? Ferenc pápa evangéliumi fordulatot hirdet

Próféta a saját egyházában?

I. Ferenc pápa - út a Vatikánba (dok.film)

I. Ferenc pápa - út a Vatikánba
színes, szinkronizált dokumentumfilm

2013

I. Ferenc pápa - egy argentin vasúti munkás szerény, puritán életű fia - megválasztása óta szinte minden megszólalásában hangsúlyozza, hogy egy "szegény, a szegényekért dolgozó" egyházat szeretne vezetni. De vajon miként megvalósítható ez a terv a Szentszék felbecsülhetetlen értékű Michelangelo és Botticelli remekművei közt, a világ egyik legbefolyásosabb spirituális és politikai erőcentruma élén? Egyáltalán: milyen élet vár I. Ferencre a Vatikánban? És: miként fogadta Jorge Mario Bergoglio pápává választását Argentína? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kapunk az izgalmas, kulisszák mögé kalauzoló filmből.

Találkozás Jelenits István piarista atyával (dok.film)

Az örökkévalóság titka
Találkozás Jelenits István piarista atyával

Duna TV - Isten kezében
portréfilm, 27 perc

2013

 
Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, tanár, hitoktató, író, a Corvin-lánc kitüntetettje.

Harald Zimmermann: A középkori pápaság

Harald Zimmermann

A középkori pápaság

A középkori pápák története a historiográfia tükrében

2002

A jelen könyv alapja a „Liber pontificalis”, amely az egyes pápák életét, az Egyház élén eltöltött éveik eseményeit mutatja be a kezdetektől a középkor végéig. Ez a pápaság „hivatalos” története, hiszen a művet Rómában, a pápai kúriában írták folyamatosan, több, mint ezer éven át, időnként átdolgozva, kiegészítve az elődök szövegét. Korántsem egységes, egyenletes munka: némely pápáról igen részletesen szól, másokról éppen csak néhány adatot közöl. A „Könyv” írása időnként hosszabb időre abbamaradt, például a 9. század vége és a 12. század eleje között, majd a 13-14. században. A hiányzó életrajzokat a későbbi folytatók időközben keletkezett különböző feljegyzések, elbeszélések, valamint a pápaság egyéb történetírói munkáinak felhasználásával igyekeztek pótolni. Zimmermann professzor könyve bevezeti a latinul nem értő olvasót a középkori pápai történetírás műhelyébe. A „Liber pontificalis” szövegét, amely a pápaság első évezredi történetének legfontosabb forrása, egybeveti azzal, amit az egyes pápákról egyéb forrásokból tudunk. Így kiderül, hogy Rómában mit tartottak fontosnak elmondani az egyes pápák életéről, tevékenységéről, s miről hallgattak; a kúriai szerzők hogy adták elő, hogy interpretálták a más forrásokból is ismert eseményeket. Megismerhetjük a középkori Róma sajátos világát, mert a „Könyv” nem annyira a pápaság univerzális hivatására összpontosítja figyelmét, hanem a pápák szűkebb történetére: behatóan ismerteti a Róma városi pártharcokat, a pápajelöltek, a pápák és ellenpápák küzdelmeit, s mindezt az egyes pápák életéből vett történetekkel, pápa-fabulákkal színezi.

Hans Küng: A katolikus egyház rövid története

Hans Küng
A katolikus egyház rövid története

2005

Eredeti kiadás: 2001

"A katolikus egyház történetét ez a könyv nem oly módon tárgyalja röviden, ahogyan azt egy egyháztörténész írná meg. Mondanivalómat rövidre fogva és többnyire jelen időben előadva, figyelmemet a nagy vonalakra, a főbb struktúrákra és a jelentős személyiségekre összpontosítom, kerülve minden szaktudományos ballasztot. A római katolikus paradigmának kétségtelenül a pápaság a központi eleme, ezt nem lehet nem észrevenni. A katolikus egyház történetét a tizenegyedik századtól fogva a pápaság monarchikus-abszolutista intézménye határozta meg, ez vezetett a szakadáshoz a nyugati és a keleti egyház között. A katolikus egyház történetének legfőbb jellegzetessége, hogy a pápaság intézményének hatalma a nehézségek és vereségek ellenére folyamatosan nő. Ennélfogva nem annyira a liturgia, a teológia, a népi vallásosság, a szerzetesség vagy a művészetek jelentenek neuralgikus problémákat, hanem az egyházi alkotmány problémái, amelyeket a hagyományos katolikus egyháztörténet kevéssé dolgozott fel. És már csak a bennük rejlő ökumenikus gyúanyag miatt is én ezeket kívánom különös gondossággal megvizsgálni. A katolikus egyház történetét természetesen másképpen is meg lehet írni: az eseményeket „semlegesen” leíró hittudósként vagy olyan történészként, akinek életét az egyház története nem szabta meg döntő mértékben. De megírhatja a „megértésen” fáradozó, a „hermeneutikára” felesküdött filozófus vagy teológus is, akinek a „mindent megérteni” egyben azt is jelenti, hogy „mindent megbocsát”. Én azonban a katolikus egyház történetét olyan emberként írom meg, akire az egyház lesújtott, aki a történeti összefüggések okán „érti”, de semmiképpen nem bocsátja meg a szellemi elnyomást és az inkvizíciót, a boszorkányégetést, a zsidók üldözését, a nők diszkriminációját. Olyasvalakiként írom ezt a könyvet, aki az áldozatok oldalán áll, vagy azok oldalán, akik már a maguk korában felismerték és megbélyegezték egy bizonyos egyházi gyakorlat nem keresztényi voltát." (Hans Küng)

• A katolikus egyház szubjektív története

Szelet vetettek - II. Vatikáni zsinat (HVG)

Szelet vetettek
MÁSODIK VATIKÁNI ZSINAT, 1962

 

HVG
2012. október 10.

Izsák Norbert


Alaposan megújította a katolikus egyházat a második vatikáni zsinat. Az új szellemiség mégsem járta át teljesen az egyházat – részben a mai pápa miatt sem.


„Folyton harcban állt a katolikus egyház a második vatikáni zsinat előtt: előbb a reformációval és a felvilágosodá ssal, később pedig a modernizmussal. A zsinat radikálisan szakított a harcos attitűddel, sokkal inkább a közös pontokat kereste a társadalommal” – foglalja össze Wildmann János katolikus teológus, az Egyházfórum főszerkesztője, aki hat évvel ezelőtt az Egy reformzsinat üzenete című könyvében részletesen fel is dolgozta az 1962. október 11-étől 1965. december 8-áig tartó esemény tanításait. A két éve nyugalomba vonult német bíboros, Walter Kasper egyenesen az egyház Magna Chartájának – azaz történelmi alkotmányának – nevezte a zsinat munkája nyomán megszületett 16 dokumentumot.

Szinte forradalmi fordulatnak minősíthető például, hogy kihirdették a korábban lenézett, egyszerű hívek egyenjogúságát a papsággal, és nem kevésbé fontos volt annak kijelentése, hogy nem diktátumokkal, hanem közösségben kell kormányozni az egyházat. A kis híján ezer oldalra rúgó zsinati dokumentumok végre azt is írásba adják, hogy a más felekezetű keresztények nem ellenségek, hanem a katolikusok testvérei. Sőt – a korábbiakhoz képest meglehetősen unortodox módon – a püspökök még azt is megvallották, hogy sok ateista éppen a keresztények viselkedése miatt nem hisz Istenben. Azt az alulról jövő reformot a zsinat inkább csak követte, de mindenesetre elfogadta, hogy a templomokban, latin helyett, egyre több helyen élő nyelven zajlottak a misék.

XXIII. János pápának annyira határozott szándéka volt az egyház megújítása, hogy még saját hatalmát is korlátozva igyekezett igénybe venni a katolikus püspökök kollektív bölcsességét. A nyitás abban a tekintetben is érzékelhető volt, hogy míg az 1563-ban lezárt, történelmi tridenti zsinaton negyven főpap határozott az egyház ügyeiben, addig a második vatikáni zsinaton már több mint kétezer püspök szavazhatott. Az első ülésszak végén elhunyt XXIII. János munkáját VI. Pál folytatta.

A pápa reformtörekvéseit azonban éppen a legközvetlenebb munkatársai akadályozták. A római kúriában dolgozó konzervatív főpapok szerették volna elítéltetni a zsinattal a Karl Rahnerhez és Teilhard de Chardinhez hasonló progresszív teológusok tanításait, sőt újabb dogmákat vezettek volna be. A nyitottabb főpapok azonban – kerékkötő kollégáikat megkerülve – a korábban gyanakvással szemlélt „lázadó”, progresszív teológusokat bevonták a munkába is. Így került végül a tűz közelébe Karl Rahner és a Josef Frings német bíborost akkoriban tanácsokkal elhalmozó ifjú titán, a ma XVI. Benedekként a pápai trónon ülő Joseph Ratzinger is.

„Joseph Ratzinger a progresszív Hans Küng svájci katolikus teológussal együtt küzdött a második vatikáni zsinaton az egyház megújulásáért, ám megijedt az 1968-as társadalmi változásoktól, ezért konzervatív vonalra váltott. Az 1980-as évektől kezdve pedig, a Hittani Kongregáció prefektusaként, kifejezetten ellenállt a reformoknak” – mondja Rudolf Schermann, Bécsben szolgáló, magyar származású katolikus pap, több könyv szerzője és a Kirche In című ökumenikus havi folyóirat alapító főszerkesztője.

A katolikus egyházat mind a mai napig a zsinat és az utána következő események értelmezése osztja meg leginkább. A konzervatívok azt mondják, hogy a második vatikáni zsinatot csak a korábbi rendelkezések fényében szabad értelmezni. A reformerek szerint éppen fordítva: minden korábbi egyházi megnyilatkozást a társadalommal való megértő párbeszédet hangsúlyozó zsinat szemüvegén át kell nézni.

Új szemponttal gazdagította ezt a vitát Kasper bíboros, aki szerint tulajdonképpen két konzervatív tábor csapott össze egymással. A „kicsit” konzervatívok csupán az 1563-ban lezárt tridenti zsinat és az azóta eltelt századok tekintélyelvű szellemiségét vetették volna el, míg tulajdonképpen a haladó szellemiségű főpapok mondhatók „nagyon” konzervatívnak, hiszen ők az evangéliumok lelkületéhez, Krisztus egyszerű tanításához szerettek volna visszatérni. Ezért aztán Kasper szerint „a zsinati megújulás nem valamiféle modernizmus volt, hanem az eredeti forrásokból (...) való megújulás”.

Súlyos vitákra ad okot az is, hogy sokan a második vatikáni zsinat progresszív dokumentumait hibáztatták azért, hogy később egyre többen fordítottak hátat az egyháznak. Mások szerint pusztán annyi történt, hogy a zsinat után szembeötlővé vált a zsinat előtti rejtett válság. Nem könnyíti meg az eligazodást a pápa pálfordulása. Német és osztrák körökben sokan már Ratzinger 1-ként különböztetik meg a korábbi, liberálisabb teológust Ratzinger 2-től, azaz XVI. Benedektől, aki – Schermann szerint részben személyes ambíciói miatt – a római rendszer fogaskerekévé vált.

Más katolikusok úgy lépnek ki ebből a dialektikából, hogy kerek perec ördögi összeesküvésként utasítják el a második vatikáni zsinatot. A kőkonzervatív X. Szent Pius Papi Társaság egyik tagja, Franz Schmidberger egy előadásában arról beszélt, hogy a zsinat a XX. század „legnagyobb szerencsétlensége”. A mintegy szabadkőműves machinációk következményének gondolt zsinatot azért is kárhoztatta, mert éltette a vallásszabadságot, amit pedig Schmidberger – IX. Pius pápával egyetemben – betiltandónak és elátkozottnak gondolt.

„Az egyház még a második vatikáni zsinat rendelkezéseit sem valósította meg maradéktalanul, holott az elmúlt fél évszázadban is robbanásszerű változások mentek végbe, és ezekkel sem ártana szinkronba kerülni” – vet fel újabb szempontot Beer Miklós váci katolikus püspök. Mindazonáltal nem biztos, hogy jól járnának a reformer lelkületű főpapok, ha összehívnák a harmadik vatikáni zsinatot. Máté-Tóth András katolikus teológus, valláskutató, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének professzora szerint ugyanis II. János Pál pápa idején átalakult a püspöki kinevezés rendszere. Ma már inkább csak a Rómához egyértelműen lojális lelkipásztorokból lesznek főpapok, azaz „most inkább a féket nyomják a Vatikánban”.

IZSÁK NORBERT

Hittani Kongregáció: Miért nem használják az egyház elnevezést a protestáns közösségekre

A Hittani Kongregáció egyháztani dokumentuma

A Hittani Kongregáció július 10-én "Válaszok az Egyházról szóló tanítás néhány szempontjával kapcsolatban feltett kérdésekre" címmel dokumentumot adott ki a II. Vatikáni Zsinat egyházról szóló tanításának értelmezéséről. A dokumentum, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk, kérdés-felelet formában öt pontot érint. 


Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

5. kérdés: A zsinat a Tanítóhivatal zsinat utáni szövegeiben miért nem használják az egyház elnevezést a XVI. századi reformációból született közösségekre?

Válasz: Azért, mert a katolikus tanítás szerint ezek a közösségek a papi rend szentségében nem rendelkeznek az apostoli jogfolytonossággal, ezért az egyház lényegi alkotóeleme hiányzik belőlük. Ezek az egyházi közösségek, melyek főként a szolgálati papság hiánya miatt nem őrizték meg az eucharisztikus misztérium eredeti és ép lényegét,[19] a katolikus tanítás szerint sajátos értelemben nem nevezhetők egyházaknak.[20]

Dominus Iesus: A nem-katolikus egyházak nem egyházak a szó sajátos értelmében

DOMINUS IESUS

A Hittani Kongregáció

DOMINUS IESUS

nyilatkozata
Jézus Krisztus és az Egyház egyetlen és egyetemesen üdvözítő voltáról
2000. augusztus 6.

Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

17. Krisztusnak tehát egyetlen Egyháza van, mely a Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik. [58] Azok az egyházak, melyeket, bár nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, nagyon szoros kötelékek - az apostoli jogfolytonosság és az érvényes Eucharisztia - fűznek hozzá, valóban részegyházak.[59]

 

Ezért ezekben az egyházakban is Krisztus Egyháza van jelen és működik, jóllehet hiányzik a katolikus Egyházzal való teljes közösség, mert nem fogadják el a primátus katolikus tanítását, melyet Isten akarata szerint Róma püspöke objektíven birtokol és gyakorol az egész Egyház felett.[60]

 

Azok az egyházi közösségek ellenben, melyek nem őrizték meg az érvényes püspökséget és az Eucharisztia misztériumának eredeti és teljes valóságát,[61] nem egyházak a szó sajátos értelmében; mindazonáltal akiket e közösségekben megkeresztelnek, azok a keresztség révén beletestesülnek Krisztusba, s ezért bizonyos, jóllehet tökéletlen közösségben vannak az Egyházzal.[62]

 

A keresztség ugyanis természete szerint a Krisztusban való élet teljes kibontakozására irányul a teljes hit megvallása, az Eucharisztia és az Egyházban való teljes közösség által.[63]

 

Ezért a hívőknek nem szabad azt képzelniük, hogy Krisztus Egyháza nem más, mint - elkülönült, de valamilyen formában mégis egy - egyházak és egyházi közösségek bizonyos összessége; s azt sem gondolhatják, hogy Krisztus Egyháza ma már igazában sehol sem létezik, hanem csak célnak tekinthető, mely felé minden egyháznak és közösségnek törekednie kell.[64] Valójában "ennek a már adott Egyháznak az elemei összességükben a katolikus Egyházban léteznek, s a többi közösségben nincs meg a teljességük".[65] "Ezek a tőlünk különvált egyházak és közösségek - jóllehet hitünk szerint nincs meg a teljességük - nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melynek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva."[66] A keresztények közötti egység hiánya kétségtelenül seb az Egyház számára; nem abban az értelemben, mintha meg lenne fosztva az egységtől, hanem "amennyiben a megoszlás akadályozza egyetemességének teljes megvalósítását a történelemben".[67] 

Lumen Gentium: Krisztus Egyháza a katolikus Egyházban létezik

LUMEN GENTIUM

A II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója
az Egyházról

1964

Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

(Az Egyház látható és kegyelmi valóság)

8. Az egyetlen közvetítő, Krisztus szent Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét, ezen a földön látható szervezetként alapította és tartja fenn szüntelen,[9] s általa árasztja mindenkire az igazságot és a kegyelmet. De a hierarchikus szervezettel ellátott társaságot és Krisztus misztikus testét, a látható gyülekezetet és a kegyelmi közösséget, a földi egyházat és a mennyei javakban bővelkedő egyházat nem szabad két valóságnak tekintenünk, hanem emberi és isteni elemekből álló, egy összetett valóságot alkotnak.[10] Ezért nem közönséges analógia alapján a megtestesült Ige misztériumához hasonlít. Amint ugyanis az isteni Igének a fölvett természet mint az üdvösség Vele elválaszthatatlanul egyesült élő szerve szolgál, ugyanígy szolgál az Egyház társadalmi szerkezete az őt éltető Léleknek, Krisztus Lelkének a test növekedésére (vö. Ef 4,16).[11]

Ez Krisztus egyetlen Egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk,[12] s melyet Üdvözítőnk feltámadása után a pásztor Péternek adott át (Jn 21,17) és őrá meg a többi apostolra bízta terjesztését és kormányzását (vö. Mt 28,18), és mindörökre "az igazság oszlopának és erősségének" rendelte (1Tim 3,15). Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik,[13] jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a megszentelésnek több eleme, melyek mint Krisztus egyházának saját ajándékai, a katolikus egységre sarkallnak.

Miként azonban Krisztus a megváltás művét szegénység és üldözés közepette vitte végbe, úgy az Egyháznak ugyanezt az utat kell járnia, hogy az üdvösség gyümölcseit közölje az emberekkel. Jézus Krisztus "mint Isten ... szolgai alakot öltött, kifosztotta magát" (Fil 2,6), és értünk "noha gazdag volt, szegénnyé lett" (2Kor 8,9): úgy az Egyház jóllehet küldetéséhez rászorul emberi eszközökre, nem arra törekszik, hogy földi dicsőséget keressen, hanem arra, hogy saját példájával is terjessze az alázatosságot és az önmegtagadást. Miként Krisztust az Atya azért küldte, hogy "örömhírt vigyen a szegényeknek, ... gyógyítsa a megtört szívűeket" (Lk 4,18), "keresse és üdvözítse, ami elveszett" (19,10), hasonlóképpen az Egyház is szeretettel veszi körül mindazokat, akiket az emberi gyengeség gyötör, sőt szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri föl a szegényekben és szenvedőkben, próbál könnyíteni nyomorúságukon és bennük Krisztusnak akar szolgálni. Krisztus azonban "szent, ártatlan, szeplőtelen" (Zsid 7,26), "bűnt nem ismert" (2Kor 5,21), s csak azért jött, hogy a nép bűneit engesztelje ki (vö. Zsid 2,17), a bűnösöket is magába foglaló Egyház viszont egyszerre szent és mindig megtisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja.

Az Egyház "a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott vigasztalások közepette járva zarándokútját,"[14] az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11,26). Megerősíti azonban a föltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és az Ő misztériumát jóllehet árnyékszerűen, mégis hűségesen kinyilvánítsa a világnak, míg végezetül teljes világosságában megmutatkozik.

Unitatis Redintegratio: A különvált testvérek kapcsolata a katolikus Egyházzal

UNITATIS REDINTEGRATIO

A II. Vatikáni Zsinat UNITATIS REDINTEGRATIO kezdetű dekrétuma
az ökumenizmusról

 

1964

Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

(A különvált testvérek kapcsolata a katolikus Egyházzal)

 
3. Isten eme egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások,[15] melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél;[16] a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek. Akik azonban most ilyen közösségekben születnek és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatók az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket. Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -- jóllehet nem tökéletes -- közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal. Azonban köztük és a katolikus Egyház között mind a tanítás és a fegyelem dolgában, mind az Egyház szervezetét illetően több eltérés van, ami nem kevés, s olykor súlyos akadályt jelent a teljes egyházi közösség útjában; az ökumenikus mozgalom ezeket az akadályokat akarja leküzdeni. Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitből, Krisztus testének lettek tagjai,[17] jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban.[18]

Ezenfölül azokból az alkotóelemekből vagy javakból, melyeknek összességéből az Egyház épül és él, nem egy, hanem nagyon sok és nagyon kiválóak létezhetnek a katolikus Egyház látható keretein kívül: Isten írott igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény, a szeretet és a Szentlélek többi benső ajándéka, valamint látható alkotóelemek is: mindezek, melyek Krisztustól valók és őhozzá vezetnek, joggal tartoznak Krisztus egyetlen Egyházához.

A keresztény vallás szent cselekményeinek nagy részét különvált testvéreink is végzik, melyek az egyes egyházak vagy közösségek különbözősége szerint más és más módon kétségtelenül meg tudják szülni a kegyelmi életet, és alkalmasak arra, hogy kaput nyissanak az üdvösség közösségébe.

Ennél fogva ezek a tőlünk különvált egyházak[19] és Közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melyeknek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva.

Különvált testvéreink mindazonáltal sem egyénenként, sem közösségenként vagy egyházanként nem élvezik azt az egységet, mellyel Jézus Krisztus akarta megajándékozni mindazokat, akiket új életre támasztott és egy testben éltet, s melyet a Szentírás és az Egyház tiszteletreméltó hagyománya vall. Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe.

Botrány a Vatikánban (Heti Válasz)

Botrany a Vatikanban

Menzakatolikusok

Menzakatolikusok

Bioetika blog
2012. február 10.

Amerikában „cafeteria Catholics”-nak csúfolják azokat a hívőket, akik ugyan katolikusnak vallják magukat és rendszeresen járnak templomba, de egyházuk tanításait csak részben követik. Az ilyen hívő à la carte válogat egyháza előírásai közül — csak a neki tetszőket tartja be. A dolog pikantériája, hogy manapság már gyakorlatilag minden katolikus menzakatolikus.

Egy tavaly megjelent tanulmány például azt találta, hogy az amerikai katolikusok — legalábbis a nők — nemigen tartják be a házasság előtti szexre vonatkozó tilalmat. 19 éves korára a katolikus hajadonok 49%-a már túlesett első szexuális élményén; 24 éves korra az arány 89%-ra nő. A férjezetlen katolikus nők körében ez az arány valamivel magasabb, mint protestáns vagy más vallású társaiknál.

A Katolikus egyház nemcsak az abortusz, de a terhességmegelőzés minden „nem természetes” módszerét is tiltja. Ennek ellenére a katolikus nők 98 (!) százaléka használt már valamilyen fogamzásgátló eszközt — még azok között is, akik a leggyakrabban járnak templomba, vagy akik házasságban élnek. A házasságban élő hívőknek csak mintegy 3%-a követi kizárólag a terhességmegelőzés szentesített, természetes módszereit.

Egy másik felmérés szerint az amerikai katolikusok tizede saját bevallása szerint házasságon kívüli kapcsolatban él. Nagy részük egyáltalán nem tekinti irányadónak egyházuk tanítását a válásról, a házasságon kívüli szexuális életről, az abortuszról, a fogamzásgátlásról vagy akár a homoszexualitásról. A megkérdezett hívők 66%-a magánügynek tekinti a fogamzásgátlást, 57%-a a homoszexualitást, 53%-a a házasságon kívüli nemi életet. 52%-uk szerint az abortusz megítélésében is az érintett véleménye, nem pedig az egyház tanítása az irányadó.

Míg az amerikaiak 43%-a jár legalább havi rendszerességgel templomba, nálunk ez az arány csak 15% — mindegyik felekezetet beleértve. De Magyarországon is a hívőknek körülbelül csak a fele ért egyet azzal, hogy az egyházaknak legyen véleménye a családtervezésről vagy a házasságon kívüli nemi életről — bár nem tudom, mennyien tekintik ezeket a véleményeket irányadónak.

Óriási tehát a távolság a hivatalos egyházi tanítás és a XXI. századi hívők között.

Összeesküvés a pápa ellen? - zavarkeltésről beszél a Vatikán

Összeesküvés a pápa ellen? - zavarkeltésről beszél a Vatikán

MTI / hirado.hu
2012. február 14.

Belső vizsgálatot indított a Szentszék, amiért kiszivárgott egy a pápa ellen készülő összeesküvésről szóló jelentés és a Vatikánon belüli korrupcióról szóló bizalmas levelezés.

Közleményben nyilatkozott a Vatikánból kiszivárgott bizalmas dokumentumokról Federico Lombardi szentszéki szóvivő, aki szándékos zavarkeltésről és a Vatikánnal szembeni támadásról beszélt.

"Most erős idegzetre van szükség, semmi sem okozhat meglepetést" - így kezdte a Vatikáni Rádióban hétfő este sugárzott közleményét Lombardi atya, a Vatikáni Rádió igazgatója. "Az amerikai kormánynak a wikileaks, a Vatikánnak most a leaks jutott, a dokumentumok kiszivárogtatásának célja a zavar- és döbbenetkeltés, amely megkönnyíti, hogy a Vatikán rossz fényben tűnjön fel. Mindenki őrizze meg nyugalmát, hidegvérét, és használja az eszét" - hangoztatta Lombardi a pápai állam falai mögül az olasz sajtóhoz eljuttatott bizalmas dokumentumokra utalva.

Az Il Fatto quotidiano napilap pénteken publikálta a szentszéki államtitkárság jelentését Paolo Romeo palermói érsek kijelentéseiről. Romeo egy XVI. Benedek elleni összeesküvésről beszélt, amelynek következtében a pápának 12 hónapja maradna hátra. A Szentszék "félrebeszélésnek" nevezte az információkat, és belső vizsgálatot indított a kiszivárogtató megtalálása érdekében.

Korábban a LA7 televízió közölte Carlo Maria Vigano érseknek, Vatikánváros volt kormányzó-helyettesének bizalmas leveleit a Vatikánon belüli korrupcióról.

A Vatikán azt a sajtóértesülést is cáfolta, miszerint az olasz hatósági ellenőrzések elkerülése érdekében a Szentszék 180 millió eurót utalt volna át Rómának.

Lombardi közleménye elismerte, hogy a dokumentumok "belülről jutottak ki". Hozzátette: "az egyre erősebb támadás annak a jele, hogy valami fontos dolog a játszma tétje". A szóvivő az egyház által a nemi visszaélések ellen hozott intézkedéseket, a vatikáni intézmények működésében és a vatikáni pénzügyekben teremtett átláthatóságot említette.

A szóvivő ismételten őrültségnek nevezte a XVI. Benedek elleni összeesküvés és merénylet hírét. Az olasz közszolgálati rádiónak hétfőn Luigi Bettazzi, a piemonti Ivrea tiszteletbeli püspöke kijelentette, hogy a pápa elleni merénylet híre "fogás" lehet a pápa lemondásának előkészítésére. Bettazzi nem zárta ki, hogy az idén 85 éves XVI. Benedek éppen idős kora miatt a lemondását mérlegeli.

Korrupt bankárok a Vatikánban?

Korrupt bankárok a Vatikánban?

Népszava
2012. január 31.

Kényelmetlenné vált a Vatikán számára Carlo Maria Vigano személye, ezért szabadult meg a Szentszék az érsektől, s nevezték ki az Egyesült Államokba akkreditált apostoli nunciusnak - állították a La7 című országos olasz csatorna egyik múlt heti műsorában. Vigano ugyanis hírek szerint arra figyelmeztette XVI. Benedek pápát: elárasztotta a Vatikánt a korrupció. Az érsek valóban összeesküvés áldozata?


Sokan csak álmodoznak arról a vatikáni diplomácia szereplői közül, hogy egyszer az Egyesült Államokba küldjék apostoli nunciusnak. Rendkívül fontos, befolyásos pozícióról van szó még akkor is, ha az elmúlt években kellemetlenségekkel is járt. Több amerikai egyházmegyében derült ugyanis fény arra, hogy a papok szexuálisan zaklatták a fiatal gyerekeket. Egyes egyházmegyék olyan kártérítésre kényszerültek, hogy a csődhöz is közel kerültek.

A Szentszék 1893-ban hozta létre ezt a nunciusi pozíciót, melynek betöltésére rendre tapasztalt, befolyásos személyiséget neveznek ki. Így történt ez tavaly október 19-én is, amikor a Szentszék bejelentette: a Vatikáni Kormányzóság 1941-es születésű főtitkárát, Carlo Maria Viganót teszik meg nunciusnak. A "főszereplő", bár augusztus vége óta rebesgették, hogy ő a poszt várományosa, hatalmas öröm helyett feltehetően mérhetetlen csalódottságot érzett. Azt gondolta, meg akar tőle szabadulni a Vatikán.
Vigano viszonylag fiatalon, 32 évesen került a Vatikán diplomáciai missziójához. Egyebek mellett Irakban, Nagy-Britanniában, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésénél, valamint Nigériában teljesített szolgálatot. Érseki címet 1992-ben kapott.

Nagy jövőt jósoltak neki a Vatikánban, ennek jeleként 2009. júliusában a Vatikán Kormányzósága főtitkárának nevezték ki. Azt a feladatot kapta, hogy rendbetegye a Szentszék kissé zavaros pénzügyeit. Munkája nem várt sikert hozott: a 7,8 millió eurós költségvetési deficitet nemcsak sikerült megszüntetnie, 34 milliós nyereséggé "varázsolta" át - derült ki a La7 olasz csatorna "Érinthetetlenek" című műsorából.

Ha pénzügyileg ilyen sikeres volt, miért váltak meg tőle két év után? Az érsek meglepődve tapasztalta, hogy a Vatikánban miként herdálják el a pénzt - hangzott el az olasz csatorna műsorában. Elégedetlenségének hangot is adott egy tavaly áprilisban XVI. Benedeknek címzett levelében, amelyet ugyanebben a programban ismertettek. "Amikor 2009 júliusában elvállaltam a kormányzóság irányítását, tisztában voltam a kockázatokkal, arra azonban sosem gondoltam, hogy ilyen szörnyű helyzettel kell szembenéznem". Mint írta, a Vatikán pénzügyeit olyan bankárra bízták, aki nem a Szentszék érdekeit tartották szem előtt, hanem a saját pecsenyéjüket akarta sütögetni. "2009 decemberében például olyan pénzügyi tranzakciót hajtottak végre, amellyel 2,5 millió dolláros veszteséget okoztak nekünk" - írta levelében.

Vigano rendkívüli szigorúsággal lépett fel minden olyan jelenséggel szemben, amelynél korrupciót vagy pénzherdálást szimatolt. Feltárta azt, hogy a Szentszéknél amolyan "urambátyám" módon zajlanak a dolgok. Vagyis olyan külső cégeket bíznak meg bizonyos munkálatokkal - például építkezéssel, a Szentszék kertjének gondozásával, a múzeumok karbantartásával -, amelyek a normál árnál többet kértek el. Mindezt úgy érték el, hogy rendre "a barátok barátja" kapta meg a megrendelést.

Sokatmondó például, hogy 2009 decemberében összesen 550 ezer euróba került a Szentszék számára a jászol felállítása. Vigano azonban 2010-re ezt 300 ezer euróra csökkentette. Az érsek rájött arra is, hogy néhány beszállító nagyon is jól élt abból a satnya munkából, amelyet a Vatikán számára végzett.

A Vatikán központi fűtésének rendszere a hatvanas évektől nem változott. Sok pap panaszkodott is amiatt, hűvös van a szobájában. Vigano azonban egy új, a korábbinál sokkal hatékonyabb hatékony fűtőrendszert helyezett működésbe, amely nemcsak jobb, olcsóbb is volt az előzőnél. Nagy összeget, mintegy 850 ezer eurót takarított meg a vatikáni kert gondozásával is. Intézkedései révén jelentősen csökkentette a kiadásokat.

Elvben azt gondolhatnánk, mindenki elégedett volt a munkájával. Ám a Berlusconi család által kiadott Il Giornale című lapban egyre több névtelen levelet közöltek, amelyekben éles támadást intéztek Viganóval szemben. Mint az Il Fatto Quotidiano című lap beszámolt róla, az érsek tavaly májusban levelet is írt Tarcisio Bertone államtitkárnak, amelyben úgy vélte, összeesküvés áldozatává vált, amelyet a háttérből riválisa, a vatikáni múzeumok adminisztrátor-helyettese, Paolo Nicolini irányít.

Hogy mi történt ezután? Csak annyit tudni, hogy augusztus végétől már megszületett a döntés arról: Viganót az Egyesült Államokba helyezik. Nem tudni, ki döntött így, a pápa, vagy államtitkára, Bertone. Utóbbi egyébként nemrégiben az összes vatikáni hivatalt arról értesítette, hogy minden a pápával folytatott kommunikáció előtt vele kell egyeztetni.

A Vatikán mindenesetre múlt pénteken hevesen cáfolta, hogy Vigano áthelyezése mögött lejárató kampány állt volna. Sőt, a Szentszék szerint a kinevezés is csak a pápa nagyrabecsülését mutatja. Federico Lombari, a Szentszék sajtótermének igazgatója közölte, a kormányzóságnál szó sincs semmiféle negatívumról, a munka folytatódik. Egyben jogi lépéseket helyezett kilátásba a La7 műsora kapcsán. Igaz, azt nem cáfolta, hogy Vigano levelet írt volna a pápának a Vatikán pénzügyi viszonyairól...

Leáll az egyházi restitúció Romániában? (video)

Leáll az egyházi restitúció Romániában?

hirado.hu
2012. január 27.

Az EU-s csatlakozás után már nincs kényszerítő eszköz amiért Románia folytatná az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását.

A VIDEO a forrásoldalon tekinthető meg

Nem érdeke már Romániának a történelmi magyar egyházak ingatlaninak mielőbbi visszaszolgáltatása, ezért a folyamat mára szinte teljesen leállt. A nagyváradi római katolikus megyéspüspök, Böcskei László szerint Románia uniós csatlakozása óta folyamatosan lassul a restitúció. A nagyváradi egyházmegye tavaly egyetlen épületet sem kapott vissza, ingatlanainak egyharmadával még tartozik az állam.

A nagyváradi premontrei kanonokrend egykori iskoláját, rendházát és birtokait is követeli, több mint húsz éve, de hiába.

Fejes Rudolf Anzelm apát, premontrei rendfőnök hangsúlyozta: kérelmük elutasítását azzal indokolták, hogy a kommunisták nem követtek el jogtalanságot, mert már 37 előtt a román államé volt, és emiatt nem vonatkozik rá a visszaszolgáltatási törvény.

Az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény ugyanis csak az 1945 és az 1989 közötti egyházi ingatlanokra vonatkozik. Nincs jobb helyzetben az Irgalmas Rend belvárosi bérpalotája sem. Két éve üresen áll, és bár a püspökség minden igazoló irattal rendelkezik, a restitúció mégsem történt meg.

Romániában tavaly az ingatlanok visszaszolgáltatása gyakorlatilag teljesen leállt.

Most már nem fontos ennek a restitúciós törvénynek az alkalmazása. Fontos volt ez, amikor még uniós csatlakozás előtt álltunk, akkor nagyon jól működött – fogalmazott Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök.

A nagyváradi római katolikus püspökség 121 ingatlanát kérte vissza a rendszerváltás után, ám eddig csak 78 épületről döntött a bukaresti bizottság.

A nagyváradi egyházfő azt fontolgatja, hogy bírósághoz fordul a restitúció meggyorsítása érdekében.

Lourdes - 2009 (film)

Lourdes
(Lourdes)
feliratos osztrák-francia-német film
2009

A film egy lourdes-i zarándokút történetét meséli el. A zarándokok között akadnak egészségesek, és gyógyulást remélők, akik a spirituális megtisztulás és a testi kínok megszűnésének reményében vállalják az utazást. A főszereplő, Christine gyógyíthatatlan betegsége miatt nem tud járni. Utazásán az ő szemével látjuk Lourdes-t, és megértjük az emberek társasága iránti vágyát. Életét végleg megváltoztatta a betegsége, amely elzártságba kényszeríti, és amelyből most megpróbál kiszabadulni.

Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek karácsonyi pásztorlevele

Karácsonyi körlevél

D. a J. Kr.!

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!

Keresztény hitünk alapvető foglalata az apostoli hitvallás, a „rövid” Hiszekegy. Ha még rövidebbre akarjuk fogni a tizenkét ágazatot, akkor az Egyházak Világtanácsának döntése alapján két hittétel elfogadása szükséges ahhoz, hogy valakit kereszténynek tekinthessünk: a Szentháromság titka és a Megtestesülés. A Karácsony, Megváltónk születésének főünnepe ezt a főtitkot idézi fel.

A második Isteni Személy, a Fiú térben és időben érettünk emberré lett. Hitvallásunk szerint „igaz Isten és igaz Ember”. A hittudomány nyelvén az isteni és emberi természet „személyes egységéről” (unio hypostatica) beszélünk: Jézus Krisztus egy személy, de két természete van. Ezért igaz Isten és igaz Ember.

A Karácsony titkának hatása világformáló. Amióta a második Isteni Személy érettünk emberré lett, nem kerülhetjük meg embertársainkat. Nem mondhatjuk, hogy elintézem lelkem ügyeit négyszemközt a jó Istennel, nincs szükségem Egyházra, papokra, embertársakra. Az Úr Jézus azonosította önmagát – elsősorban szenvedő – embertársainkkal. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Szent János apostol írta le a legcsodálatosabb mondatot: „Az Isten szeretet” (1Jn 4,16). Ott ült az Utolsó Vacsorán az Úr Jézus balján, hallgathatta Szentséges Szíve dobogását, szűz volt, akire az Úr Jézus haldokolva a kereszten legdrágább kincsét, Szűz Anyját bízta, személyében pedig – az Egyházra! Ezért lett Szent János a szeretet „szakértője”. Első levélében még fejtegeti is: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát”(1Jn 4,20).

Az Ószövetség 613 parancsolatot számolt össze Mózes öt könyvében. Vitatták, melyik a legnagyobb, a legfontosabb... Amikor az Úr Jézushoz fordultak, ő így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”(Mt 22,38-40). Mivel személyében egyesült az isteni és emberi természet, egyesíthette a két parancsot, és megtehette főparancsnak. Nem két parancs, csak egy, amint az éremnek két oldala van, de mégis egy érem. Az Utolsó Vacsorán a szeretet parancsát új parancsnak nevezte (Jn 13,34). Milyen címen, hiszen a 613 ószövetségi parancsból ragadta ki? Két szempontból is új ez a parancs: 1.) Egyenrangúnak nevezi az Isten- és a felebaráti szeretetet. Isten iránti szeretetünket csak úgy fejezhetjük ki, ha Istent felebarátainkban szeretjük. 2.) Új mértéket adott az új parancsnak. „Szeresd embertársadat úgy, mint magadat” (Lev 19,18) volt a régi mérce. Most pedig: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Ez a szeretet a misszió alapja. Főegyházmegyénk Pasztorális Terve alapján Advent I. vasárnapjától ebben a liturgikus évben a „misszió” évét tartjuk. (Misszió: latin eredetű szó, küldetést jelent.) Minden keresztény a keresztség által küldetést kap, hogy megvigye az örömhírt másoknak is. Egyszerű hasonlat: – Ha felfedezem a hegycsúcsra vezető legjobb, legrövidebb és legkönnyebb utat, akkor szeretetből ismertetem ezt másokkal! Így vagyunk keresztény hitünkkel is. Ha keresztény hitemben és annak gyakorlásában rátaláltam életem céljára, értelmére, a földön lehetséges boldogságra – amely elővételezi az örök mennyeit –, akkor szeretetből másokkal is megosztom felfedezésem. Ez a misszió. Mennybemenetelkor adta meg az Úr Jézus apostolainak a missziós küldetést: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19a). És ez a főegyházmegyei missziós évünknek a jelmondata is.

A misszió a példaadó keresztény élettel kezdődik. Első a tett, utána kell szóban is kifejezni tetteink alapját. „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek” (1Pét 3,15).

A misszió a családban kezdődik. Szentatyánk gyakran ismétli: „Csak ott marad együtt a család, ahol együtt imádkoznak.” Éljük meg hitünket, a szeretet nagy parancsát elsősorban a családban, és akkor családi tűzhelyünk kisugározza melegét a rokonságra, szomszédokra, sőt a társadalomra is.

De ne maradjunk meg családunk szűk keretében. Vegyünk részt egyházközségünk életében. Mindenki a maga adottsága szerint része az egyházközségnek. Egyháztanács, plébániai Caritas, lelkiségi csoportok felnőttek és fiatalok részére, különböző plébániai kezdeményezések stb. A missziót itt is folytatni kell. Munkahelyünkön a keresztény magatartás, a szociális érzék és mindenekelőtt a keresztény szeretet tanúságtétel Krisztus mellett, aki maga a Szeretet. Fiatalok ugyanezt kell tegyék az iskolákban. „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16).

Akinek a jó Isten közéleti szerepet ad, az maradjon hű keresztény elkötelezettségéhez. A községi és a városi tanácsban, különböző világi szervezetekben – mindenütt – meg kell vallani hitünket. Döntéseinket, szavazatainkat hassa át keresztény meggyőződésünk.

Mindenki nemzeti színezetben éli meg katolikus, „mindenkinek való” keresztény hitét. Ezért hitünk megvallása együtt jár nemzetünk megvallásával, hitünk ápolása nemzeti jelleggel erősíti keresztény és népi öntudatunkat.

A régi latin szentmise így fejeződött be: Ite, missa est! Menjetek, elbocsátás van! De a missa szó a misszió családjából van. Ezért ma így is értelmezik, és ezzel elköszönök: Menjetek, küldetésetek van!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog, új esztendőt Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2011. Karácsonyán, Urunk Születése főünnepén

† György s. k.
érsek

Aki elutasította az állambiztonság beszervezési kísérletét

Aki elutasította az állambiztonság beszervezési kísérletét

Erdélyi Napló / erdely.ma
Makkay József

Gergely István római katolikus lelkészt Erdély-szerte Tisztiként ismerik. A fiatalok lelki nevelése melletti elkötelezettsége 1987-es csíksomlyói kinevezésével csúcsosodott ki: a rendszerváltás után immár intézményes keretek között fogott hozzá az árva gyerekek felkarolásához. Az egykori csíksomlyói plébánost a rendszerváltás előtt a szekuritáté likvidálni akarta.

Miután a hetvenes években sikertelenül próbálták beszervezni, a kommunista állambiztonság emberei 1989 decemberéig számtalanszor beidézték a szekuritátéra, hiszen minden lépését besúgók figyelték.

A vele készült beszélgetés rávilágít a kommunista rezsim azon törekvésére, hogy a besúgókon keresztül az egyház minden apró lépéséről tudomást szerezzen. Gergely István emiatt tartja furcsának, hogy az egyházi vezetés elzárkózik a múlt őszinte feltárásától.

Cikk 1. része
Cikk 2. része

Hamis stigmákat viselt Pio atya?

A jelenség valódiságáról még mindig éles a vita a tudósok között
Hamis stigmákat viselt Pio atya?

mindennapi.hu
2011-11-25

Egy újonnan megjelent könyv nem kevesebb állít, mint azt, hogy Pio atya stigmái nem voltak valódiak, azokat saját magának okozta.

Pio atya, az olaszországi szent karbolsavval okozta magának az elhíresült stigmákat – állítja könyvében Sergio Luzzato professzor. A stigmák – amelyeket Krisztus a kezén és a lábán viselt – az atyát a szentek közé emelték.

Cikk elolvasása

Hans Küng: Women in Christianity (pdf)

Women in Christianity - Hans Kung