D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)

D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)

Száz éves korában hunyt el a neves kolozsvári teológiai professzor

Kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében 2016. január 15-én elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, lapszerkesztő, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese. Temetési istentiszteletét 2016. január 21-én tartották a kolozsvári Farkas utcai református templomban; földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)

Család és tanulmányok

1916. augusztus 8.-án született a háromszéki Málnás községben, Tőkés József lelkipásztor és Simon Emma tanítónő fiaként. Nagyszülei szintén református papok és tanítók voltak.

Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte; Brassóban érettségizett 1933-ban. A kolozsvári Református Teológiai Fakultáson végzett teológiai tanulmányok (1933–38) után Kasselben, majd Tübingenben – Gerhard Kittel mellett (1938‑39), illetve Baselben – Karl Barth és Oscar Cullmann mellett (1940) képezte tovább magát. A 20. század ezen egyéniségeinek biblikus és hitvallásos látása döntő hatást gyakorolt teológiai fejlődésére.

Egyházi tisztségei és professzorsága

Külföldi tanulmányútjáról Vásárhelyi János egykori püspök hívja haza Kolozsvárra. Püspöki titkár (1940‑45), ezzel párhuzamosan az egyetemi hallgatók lelkipásztora. Megválasztják az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsbírójának és a lelkészképesítő bizottság tagjának (1946); az Igazgatótanács tagjának (1946‑73); zsinati tagnak és az Állandó Zsinati Tanács tagjának (1948); a Nyugdíjpénztár elnökének, több egyházkerületi és zsinati bizottság elnökének; a Teológiai Elöljáró Bizottság és a Teológia Magántanárképző Bizottság tagjának (1953); az egyházkerület generális direktorának (1957); egyházkerületi főjegyzőnek – püspökhelyettesnek (1974).

Teológiai magántanári és doktori diplomája elnyerése után, 1973-tól a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Református Újszövetségi Exegézis és Bibliai Teológia tanszékének professzora. Az akadémia vezetősége már a 60-as években javasolta erre a szolgálatra, az állami hatóságok azonban visszautasították a kezdeményezést. Professzori megbízatását tíz éven át viseli, amikor 67 éves korában, 1983 novemberében kényszernyugdíjazták (a professzori nyugdíjkorhatár ekkor 70 év volt). Az államhatalom nyomására 1989-ben az egyházi szolgálattól, az igehirdetéstől is eltiltották.

Lapszerkesztői munkája

Az Erdélyi Református Naptárt 1950-ig ő szerkesztette. Az 1950 februárjában kiadott kalendárium terjesztését az államhatóság leállította, szerkesztőjét letartóztatták, egy hónapot vizsgálati fogságban töltött, ettől kezdve szigorú megfigyelés alatt tartották.

A Református Szemle társszerkesztője (1959‑73), majd felelős szerkesztője (1973‑84) volt.

Feldolgozta és megírta a 70 éves folyóirat addigi munkáját (A hetvenéves Református Szemle, RSz 1978/4); újraértelmezte annak nevét és hivatását: „A »Református« azt a szellemet, állandó önvizsgálatot..., azt a »mélyebbre evezést«, tűzvevést, sózást, hegyekre nézést« és készenléti állapotot fejezi ki, amelyet az írott Ige szolgálata elé állít az Anyaszentegyház Ura. A »Szemle« a valóságos cselekvésnek, a fáradhatatlanságnak, a nézésnek-látásnak, a fényhordozásnak és világolásnak, a Krisztushoz tartozó magatartásnak... kifejezője. Ezekkel a nevekkel aligha lehet baj. Azonban számunkra állandó feladat... vajon híven hordoztuk és hordozzuk-e a kettős nevet?”

Írásai által is a bibliai szövegelemezés, a teológiai exegézis fontosságát hangsúlyozta a prédikálásra való készülésben (Az újszövetségi exegézis mai kérdései és feladatai, RSz 1977/1; A Református Szemle és a lelkipásztorok, RSz 1978/4) – ennek előmozdítását tekintette a lap küldetésnyilatkozatának is.

Tudományos művei

Egyházi folyóiratokban, társszerzői és gyűjteményes kötetekben megjelent tudományos dolgozatainak, tanulmányainak, kritikáinak, könyvismertetéseinek száma több százra tehető; 15 önálló kötete jelent meg.

Három bibliakommentárja: A Filippiekhez intézett levél magyarázata (Kv. 1983); A Korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata (Nv. 1995); A Korinthusbeliekhez írt második levél magyarázata (Kv. 1996); illetve négy prédikációskötete: Őt hallgassátok (László Dezsővel és Borbáth Dániellel, Kv. 1975); Az ajtó előtt állok és zörgetek (Nv. 1997); Egyet kérek az Úrtól (Nv. 2003); IGE-hirdetés (Kv.‑Nv. 2011) látott napvilágot.

Alapvető egyházjogi és egyháztörténeti művei: A Román Népköztársaságban levő Református Egyház Statútuma. I. főrésze (Kv. 1949); A Romániai Magyar Református Egyház élete 1944–1989 (Bp. 1990, Kv. 2014.), valamint teológiai írásai: Református keresztyén tanítás (Kv. 1981); Hétköznapok – ünnepnapok, avagy az idő a keresztyén ember életében (Mv. 1991; Kv. 2008) mellett külön fontossággal bírnak hitvallás-magyarázatai, ill. -fordításai: Commentarium in Confessionem Helveticam Posteriorem – A Második Helvét Hitvallás magyarázata. Kommentár Bullinger Henrik művei alapján. I–II. (latin–magyar kétnyelvű kiadás, Kv. 1968, Nv. 2006); A Második Helvét Hitvallás (átdolgozott fordítás, Nv. 2001); és hermeneutikai (a szövegértelmezés tudománya) dolgozatai: A bibliai hermeneutika története (Kv. 1985) – doktori dolgozat; Új hermeneutika. Az 1950 utáni hermeneutikai irodalom áttekintése (Bp. 1999).

Emlékkötet, elismerések

2006. szept. 27-én a kolozsvári Protestáns Teológia szervezésében meghitt ünnepségen köszöntötték 90. születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzort. Az akadémia dísztermében a professzor családján kívül ismerősök, barátok, teológiai tanárok és diákok, a közélet számos jeles képviselője volt jelen. Pap Géza, korábbi erdélyi püspök megható gesztussal bocsánatot kért az ünnepelttől azért az igazságtalanságért, amely évekkel ezelőtt érte, amikor a kommunista hatalom az egyházi vezetés tudomásával eltiltotta az igehirdetéstől. A rendezvényen átadták a professzor tiszteletére szerkesztett tanulmánykötetet, amely ötvenkét jeles teológusnak a Tőkés István hármas szakterületébe (írásmagyarázat, igehirdetés, egyháztörténet) vágó értekezéseit tartalmazza mintegy 700 oldalon: Emlékkönyv Tőkés István kilencvenedik születésnapjára (Kv. 2006).

Munkássága elismeréseként a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel (1996), a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma Károli Gáspár-díjjal (2002), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díjjal (2006) tüntette ki; a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2012) kitüntetést kapott. 

 Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)

Ars teologica

D. Dr. Tőkés István távozásával református egyházunk kiváló, a teológiai tudományok több részterületét is művelő, egységbe fogó tudósát veszítette el. Nyugdíjazása után, élete utolsó éveiben is aktív művelője volt a teológiának, lelkes igehirdetője egyházának. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.

Az „Ige teológusa” volt, aki vallotta, hogy a prédikáció „Ige-hirdetés” is kell legyen, a teológia tudománya és azon belül az írásmagyarázat is az egyházat, az igehirdetést kell szolgálja. Magánéleti és közéleti ars poetica-jának, „ars teologica”-jának a 127. zsoltár első versét választotta: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak a munkásai. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába őrködnek az őrködők.”

A rabbi, akit Ady is meghallgatott - 150 éve született Kecskeméti Lipót (1865‑1936)

A rabbi, akit Ady is meghallgatott

150 éve született Kecskeméti Lipót (1865‑1936), tudós, váradi főrabbi, zsidó irodalomtörténész, bibliakutató

Várad neológ rabbija

A két világháború között a húszezres nagyváradi zsidóság negyedét az 1870-ben megalakult neológ hitközség teszi ki, amely 1878-ban a Körös-parton felépíti impozáns zsinagógáját, és amelynek főrabbija 1890-től Kecskeméti Lipót volt. 1920-ban magyar tannyelvű zsidó gimnáziumot alapít, megmenti a nyilvánossági jog megvonásától, az Izraelita Líceum később fel is veszi jótevője nevét.

A neológ irányzat az emancipáció, az asszimiláció illetve a magyar nyelvűség híve volt, így Kecskeméti is szembeszállt minden vallási elzárkózással, meggyőződéses anti-cionista volt. Liberális, bibliakritikai álláspontja miatt gyakran érte bírálat az ortodox irányzat részéről. Az Egy zsidó vallás van-e, több-e? (1913) című művében a zsidóságot egységesnek tekinti: a neológia és az ortodoxia az egy zsidóságnak kétféle meglátása. 

A tudós rabbi

Tudományos munkáját a középkori zsidó költészet és a bibliai próféták kortörténete terén fejtette ki. Középkori héber versfordításaiból kötetben is jelentetett meg (Zsidó költőkből, 1887), doktori dolgozatát (1888) is e témában írta, ennek egy részlete kötetben is megjelent (Pokol a középkori zsidó költészetben, 1888). Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) évkönyveinek 1895‑1918 közötti első sorozatában szinte minden évben jelenik meg egy-egy, prófétákról szóló tanulmánya. Az IMIT által 1898 és 1907 között 4 kötetben kiadott, új fordítású, héber-magyar Szentírás kisprófétákat tartalmazó részét lektorálta. A Biblia az ifjúság és a család számára (1925) újabb fordítás – Tórát és történeti könyveket tartalmazó – megjelent két kötete mellett kéziratban maradt Kecskeméti prófétai könyveket tartalmazó fordítása. Prófétákról szóló, a bibliakritika módszerével megírt monográfia-sorozatából az egyenként 3 kötetes Jeremiás próféta és kora (1932) és Ézsaiás (Nv. 1935) jelent meg. Nagyváradi templomi beszédei két gyűjteményben is (1922, 1937) megjelentek. A 70. születésnapján elhangzott beszédek kötetben is megjelentek: Kecskeméti Lipót Emlékkönyv (Nv. 1935). 

Akit Ady is meghallgatott

Nem csak kiváló tudós, hanem kitűnő hitszónok, a magyar nyelv mestere is volt, melyre Ady Endre is felfigyelt. Bár Ady Nagyváradról is ismerhette Kecskemétit, illetve ott is hallgathatta beszédeit, a Rabbi a keresztyén templomban (1903) című cikkében egy, a budapesti unitárius templomban tartott, bibliai tárgyú előadását örökíti meg: „Főtisztelendő Kecskeméti Lipót főrabbi úr fölolvasása különben is csak annyi belső szenzációt rejtegetett, hogy ezekért az igékért néhány rabbi-társa már-már máglyára vitte a főtisztelendő úr lelkét… Ézsaiás, Malakkiás, Hozseás és a többi. Aki kíváncsi volt rájuk, az elment. Előre sejtettük, hogy nagyon sokan mennek el, pedig a próféták nincsenek nagyon divatban. Az emberek szeretik megbámulni a ritka látványokat. Oh, nagyon megbámulták ezt is: a keresztyén templomban a rabbit!...” 

A magyarsághoz hű rabbi

Magyar zsidóként vállalja a romániai kisebbségi sorsot is. Noha megválasztották pesti főrabbinak, a román uralom ellenére is Nagyváradon marad haláláig.

Nyomtatásban megjelent beszédeiben így vall: „A zsidóság ne nemzet akarjon lenni. Legyen az, aminek lennie kell: vallási és erkölcsi alakulatnak. Vallás vagyunk és nem nemzet… A zsidó népléleknek lehettem legjobb akarattal dolgozó munkása, de a nemzeti érzésben a magyarságé voltam egész érzésemmel… Új uralomra kerültünk át, úgy kerültünk át mint a magyarság egy része. Magyar zsidók voltunk és vagyunk, az új uralomban is magyar zsidók. Hiába: nem tudunk hűtlenek lenni. Nem dobunk követ a kútba, melynek ittuk a vizét, és nem dobunk követ a kútba, amelynek vizéből inni akarunk…” (1920); „Asszimiláns zsidók vagyunk, de nem úgy, hogy tegnap ez, holnap más, hanem úgy, hogy ahhoz, ami voltunk, hozzáadjuk azt, aminek lennünk kell… A mi anyanyelvünk, a mi magyar nyelvünk; nem tudunk elszakadni tőle. Ahogy magába vette a lelkünk, az életelemévé lett neki; és ahogy legélőbb a lelkünk, úgy akarjuk a gyermekeink lelkét is: beléjük leheljük a lelkünket, lelkünkben az anyanyelvünket.” (1922)

A magyarsággal való szolidaritását felrovó román miniszternek mondta: „A magyarság mellett voltam jósorsában. Most, balsorsában ne tartsak ki oldalán? Én elismerem az új helyzetet, de ha máról holnapra más lennék és megtagadnám a magyar közösséget, Önök vetnének meg engem és vádolnának opportunizmussal!”

Oroszi Kálmán 

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt

„A reménységben örvendezők legyetek”

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt

Az erdélyi ’56-os perek

Az 1956-os magyar forradalmat követően, azt ürügyként használva a román kommunista hatalom koncepciós perek sorát indította a forradalommal szimpatizáló, szervezkedő vagy rendszerellenes erdélyi magyarokkal szemben is.

A négy legnagyobb „hazaárulási per”: a Sass Kálmán mártír ref. lelkészhez kötődő „érmihályfalvi csoport” pere (2 kivégzés); a Szoboszlay Aladár kat. plébános által képviselt „Szoboszlay-per” (10 kivégzés); a Dobai István jogász nevével fémjelzett „ENSZ-memorandum”-per; „Fodor Pál baráti körének” pere, melyben Csiha Kálmán későbbi ref. püspököt is elítélték.

Az erdélyi magyar politikai perek, valamint a neoprotestáns felekezeteket, Jehova tanúit, a román ortodox „Oastea Domnului” közösséget is érintő perek sorából nem szabad elfelednünk a ref. egyházon belüli Bethánia-mozgalom (CE-közösség) tagjait ért üldöztetést sem.

Az erdélyi CE-Szövetség

A 19. század végén hitújító és missziós céllal, az ébredési és kegyességi mozgalmak örököseként létrejövő CE-Szövetségek (Christian Endeavour – Krisztusi Törekvés; Pro Christo et Ecclesia – Krisztusért és Egyházért) sorában Magyarországon is megalakul (1903) „Bethánia Egylet” néven a CE-szövetség, id. Szabó Aladár bp-i és Kecskeméthy István kvári teol. tanárok vezetésével. Az erdélyi szövetség 1918-tól az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége, 1931-től CE-Szövetség néven működik.

Az első és legerősebb szövetségek Zilahon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon alakultak meg. A szövetség a bel- és külmissziós munka, az iratterjesztés, az evangélizáció, illetve vasárnapi iskolák, csendes napok, konferenciák megtartása révén végezte hitújító munkáját a ref. egyház keretén belül, tagjai és szimpatizánsai között lelkészek, presbiterek, egyháztagok voltak.

1947-ben a román állam a CE-Szövetséget és minden egyesület munkáját betiltja, így az mozgalomként illegálisan működik 1990-ig. Tagjait a kommunista államhatalom az 50-es évektől kezdve gyanakvással figyelte, az egyleti tevékenységet államellenes szervezkedésnek, az állami kultúrpolitika szabotálásának minősítette. 

A bethanista-perek

1958 áprilisa és augusztusa között a Bethánia-mozgalom tagjait, az ún. „bethanistákat” három csoportban tartóztatják le, majd ítélik el 5‑22 évre. Volt köztük 7 ref. lelkész és 13 világi: presbiter, diakonissza, tisztviselő, egyszerű egyháztag.

A székelyföldi csoport („Bakó Pál és csoportja”) 5 elítéltje között 3 lelkész (Lőrincz János, Szőke László, Fekete János); a nagyváradi csoport 8 elítéltje között 4 lelkész (Dési Zoltán, Karczagi Sándor, Szilágyi Sándor, Visky Ferenc) volt; a zilahi csoport 8 tagja nem-lelkészi volt. A zilahiak peréhez csatolták a helyi, rosszindulatú feljelentés alapján elítélt szilágyzoványi lelkész, Antal Sándor perét is. Mind 1964-ben kegyelemben részesülve szabadultak. 

Fekete János (1904‑1965)

Fekete János 1904. júl. 1-én született Székelykakasdon Fekete Zsigmond kántortanító és Pethő Anna fiaként. A székelykakasdi és nyárádkarácsonyfalvi nevelkedést követően a nagyenyedi és marosvásárhelyi ref. gimnáziumban folytatja tanulmányait; a kolozsvári ref. teológiát 1928-ban végzi el. Segédlelkész Marosvásárhelyen (1928‑30), lelkész Felsősófalván (1930‑34) és Nyárádkarácsonyfalván (1934‑58). Aktív missziói tevékenységet folytat: ifjúsági, népművelő, belmissziós, bibliaköri rendezvényeket szervez; a falu fejlődését mozdítja elő. Fodor Piroskával kötött házasságából (1931. febr. 24.) három gyermek született: Imola (1931); Zsolt (1935) és János (1942). 

Tiltott egyleti tevékenységéért 1958-ban őt is letartóztatták. Nyárádkarácsonyfalvára éppen pünkösdkor jöttek őt letartóztatni, s mivel éppen temetés volt a faluban, a botrány elkerülése végett másnapra hívatták be a marosvásárhelyi Szekuritátéra, ahol le is tartóztatták (máj. 29.). A koncepciós perben 10 évre ítélték, 1959-től a szamosújvári börtönben raboskodott. Itt földszinti ágya lett a titokban megtartott istentiszteletek számára a „gyülekezeti terem”; a fiatalabb lelkészeknek lelki atyjává vált; megőrzött jókedélyűségével, humorával is lelkigondozott. 

Gyenge egészségi állapota miatt a börtönben nem dolgozhatott, így csomagot vagy levelet sem kaphatott, családjával nem tudott kapcsolatot tartani. A vele együtt 1964-ben szabadult rabtársai közül ő élt a legrövidebb ideig, sem lelkészi állást, sem nyugdíjat nem kapott, másfél év után, 1965. nov. 20-án hunyt el Marosvásárhelyen.

Oroszi Kálmán

[Köszönet a családnak az életrajzi adatokért és a fényképekért.]

A lelkész és a terroristák - Heinrich Albertz (1915‑1993)

 

Heinrich Albertz

(1915‑1993)

100 éve, 1915. jan. 22-én született Heinrich Albertz német lutheránus lelkész, nyugat-német szociáldemokrata politikus, Martin Albertz (1882‑1956), a náciellenes Hitvalló Egyház elítélt lelkészének féltestvére. Nyugat-Berlin polgármestere (1966–67), Berlin-Neukölln (1970‑74) és Berlin-Schlachtensee (1974‑79) lelkésze. Az 1975-ben elrabolt Peter Lorenz politikusra kicserélt foglyokat elkíséri yemeni repülőútjukon. A 80-as évekbeli atomfegyverkezés elleni békemozgalom híve.  

A lelkész és a terroristák

Egy evangélikus lelkész és a 70-es évek nyugat-német terroristái

A 60-as évek Nyugat-Németországának rendszerellenes tüntetéseiből (különösen az erőszakos rendőrségi oszlatásoktól gerjesztve) a 70-es évek több szélsőbaloldali terrorista szervezete bontakozott ki. A történetben egy evangélikus lelkész több szerepben is feltűnik.

1967. június 2-án az iráni sah nyugat-berlini látogatása elleni tüntetés során Benno Ohnesorg egyetemistát egy civil ruhás rendőr (mint később kiderült: kelet-német ügynök) lelövi – alapot és nevet adva a Június 2. Mozgalom megszületéséhez. A diáktüntetések ellen szigorúan fellépő nyugat-berlini polgármester ekkor nem volt más, mint a szociál-demokrata Heinrich Albertz, evangélikus lelkész, aki a következő évben kénytelen lemondani tisztségéről. Az eseményekhez kapcsolódik, hogy június 3-án, a plakátok, feliratok és jelképek betiltására válaszolva a tüntetők közül nyolcan fehér pólóba öltözve sorba álltak, mindegyikükön egy-egy betűvel: elől az ALBERTZ!, hátul az ABTRETEN (Mondjon le) üzenettel. A fotó hiába járta be másnap a sajtót, leleményességük ellenére mind a nyolcukat letartóztatták, köztük egy terroristaszervezet későbbi alapító, női tagját.

A Június 2. Mozgalom nevéhez leginkább robbantások fűződnek, de ők álltak Peter Lorenz elrablása mögött is. 1975. február 27-én, három nappal a nyugat-berlini polgármester-választás előtt a keresztény-demokrata polgármester-jelöltet elrabolják, szabadonengedéséért cserébe hat fogva tartott terrorista szabadulását, pénzt és egy repülőgépet kérnek. Az emberrablók társaik repülőútjának garanciájaként Albertzet kérik fel kísérőnek, aki kizárólag lelkészi és nem volt polgármesteri státuszában vállalja a küldetést Jemenbe és vissza.

A szabadon engedett terroristák pedig annak a Baader-Meinhof csoportból alakult, Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion – RAF) nevű szélsőbaloldali terroristaszervezet második generációs alapítói lettek, amely a 70-es évek számos robbantásáért, gyújtogatásáért és emberrablásáért volt felelős. A 90-es években is még létező szervezet több tagjáról utólag kiderült, hogy kapcsolatban állt a kelet-német Állambiztonsági Minisztériummal, a Stasival.

Oroszi Kálmán

Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember

Francis Fukuyama - A történelem vége és az utolsó ember

Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

Samuel P. Huntington - A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

Nagyvárad és Szent László király (MR1-Kossuth Rádió)

Nagyvárad és Szent László király

MR1-Kossuth Rádió

Magyar szellemtár

2014.01.01.

Ionescu Nikolett interjúja Fleisz János történésszel

Drága besúgott barátaim - 2012 (film)

 

Drága besúgott barátaim

színes, magyar filmdráma

(2012)

rendező: Cserhalmi Sára
író: Cserhalmi Sára, Paizs Miklós

szereplők:
Derzsi János (Pásztor János)
Cserhalmi György (Czettl Andor)
Györgyi Anna (Anna)
Keres Emil (Gyula bácsi)
Benedek Miklós (Dezső)
Mácsai Pál (Szerkesztő)
Csuja Imre (Tartótiszt)
Schneider Zoltán (Doktor)

A rendszerváltozás után, amikor a titkosszolgálati adatok nyilvánossá váltak, a középkorú Czettl Andor (Cserhalmi György) egy nap elmegy a levéltárba, hogy elolvassa a róla készült jelentéseket. Megdöbbenve tapasztalja, hogy nemcsak megfigyelési jegyzőkönyvek készültek róla, de egyenesen a legjobb barátja, Pásztor János (Derzsi János) súgta be őt.
 

István, a király - rockopera (2013)

István, a király

(rockopera) 

rend. Alföldi Róbert 

Szeged, 2013.08.20.

Az egyházaknak is fontos szembenézni a múlttal

Az egyházaknak is fontos szembenézni a múlttal

Szigorúan ellenőrzött életek - 2012 (dok.film)

 

Szigorúan ellenőrzött életek
2 részes, színes, magyar dokumentumfilm

(2012)

rendező: Petényi Katalin, Kabay Barna
forgatókönyvíró: Petényi Katalin
operatőr: Csukás Sándor, Kíhn András

Petényi Katalin és Kabay Barna dokumentumfilmje drámai sorsokon keresztül mutatja be a román kommunista diktatúra ördögi mechanizmusát, a Securitate működését, a vallás, az etnikai kisebbségek, az emberi méltóság elleni támadásait, és ezzel szemben a belső szabadság, morális felelősség, hit és hűség erejét, mely az áldozatok erőforrása volt kiszolgáltatottságukban.

• Szigorúan ellenőrzött életek
• A Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm ősbemutatójának margójára 

Kifestő - magyar címerek

1848/49 - megfilmesítve

A hídember

(2002)

A film története 1820 és 1860 között játszódik a Habsburg Monarchiában és egy különleges szellemi képességekkel és anyagi háttérrel született, magyar arisztokrata életét mutatja be.
A Napóleon bukása utáni években az ifjú Széchenyi gróf könnyelműen elcsábítja bátyja feleségét és az ezt követő botrány tönkreteszi tiszti karrierjét. A megszégyenített asszony hirtelen halála végzetesen megváltoztatja a léha fiatalembert, aki azontúl a felelősség megszállottja lesz és nagy művek létrehozásával akar úrrá lenni sorsán. Egy nagyszabású barátság és egy különös, minden akadályokon felülemelkedô újabb szerelem segítségével a gróf a korszak híres politikusa lesz, a magyar ellenzék vezére - és ezzel szándékai és neveltetése ellenére a Habsburgok ellenfele. Felelősnek érezvén magát az elszabadult társadalmi indulatokért, az engesztelődést akarja szolgálni. Egy híd építésébe kezd a Dunán, mely a Nyugat és a Kelet közötti kapcsolat jelképe lenne a korabeli Európában. Hírneve és befolyása olyan méreteket ölt, hogy amikor az 1848-as forradalmak alapjaiban rázkódtatják meg a Monarchiát, beleőrül az önvádba. Amíg elborult elmével vegetál egy Bécs melletti magánszanatóriumban, rémlátomásai valóra válnak: a Monarchia különös kegyetlenséggel torolja meg a magyar provincia lázadását. Barátait kivégzik és az engedetlen ország az övéhez hasonló apátiába süllyed. Ekkor a már öreg gróf csodás hirtelenséggel, visszanyerve régi képességeit és energiáját, úgy dönt, hogy felrázza hazáját és egy utolsó, nagy játszmába kezd a Birodalommal.

Illyés Gyula: A különc

(1980)

Teleki László politikus, az 1848-as szabadságharc idején Magyarország párizsi követe, a forradalom leverése után emigrációban él Kossuthékkal. Ebből a hátrányos helyzetből is eredményesen szervezkedik a Habsburg-ház ellen. Igyekszik megnyerni az európai kormányok támogatását az eltörölt forradalmi vívmányok érdekében. Drezdában titokban találkozik régi szerelmével, özvegy Orczynéval, aki megpróbálja rávenni, hogy térjen haza és házasodjanak össze. Az asszony elmondja, hogy már sokan otthon élnek az emigráció tagjai közül. A férfi nem akar hazatérni, mert úgy érzi, hogy külföldön tehet valamit az eszméiért. Kiderül, hogy a Habsburg-ház halálos ítéletet mondott ki rá. Beszélgetésük közben megjelenik a szász titkosrendőrség. Teleki Lászlót tiltakozása ellenére elfogják, és kiadják az osztrák hatóságoknak...

80 huszár

(1978)

1848. Európa forrong. A Lengyelországban állomásozó, osztrák kötelékhez tartozó magyar huszárok egy csoportja a szabadságharc kitörésének hírére hazaindul. A szökevények útja ezer veszéllyel teli, harcot kell vívniuk a természettel, az út nehézségeivel, az őket üldöző osztrák hadsereggel, és saját felőrlődő idegeikkel.

Föltámadott a tenger
(1953)

Az 1953-ban készült film az 1848/49-es időket eleveníti föl a forradalmárok harcát a belső és külső ellenséggel. Petőfi kezdetektől ott van az eseményeknél, még tiszti rangjáról is lemond, hogy Bem seregében harcolhasson. Bem felveszi a harcot a túlerővel, Gábor Áron ágyúival leveri az ellenséget.

Tizennégy vértanú
(1970)

Október 6-a Nemzeti Gyásznap, melyen az Aradon kivégzett 13 tábornokra és főtisztre, valamint a tizennegyedikként kivégzett Kazinczy Lajosra emlékezünk és mindazokra, akiket a Szabadságharc leverése után utolért a megtorlás. Hajdufy Miklós filmje az Aradon kivégzetteknek állít emléket.

Istennél a kegyelem!
(1999)

"Istennél a kegyelem!" - mondotta mindannyiszor Tichy őrnagy, amikor az elítéltek számára a szokásnak megfelelően kegyelmet kért Urticka porkoláb. 150 éve egy esős októberi hajnalon tizenhármuknak befejeződött a földi élet. Tizenhárom császári-királyi tiszt, a magyar forradalom- és szabadságharc ezredese (Lázár Vilmos), és tábornoka Haynau táborszernagytól nem kapott kegyelmet. "Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől kiirtom a gazt!" - írja 1849. augusztusában Schönhals tábornoknak. És Haynaunak igaza lett. A véres leszámolást követően több mint hatvan évig nem lázadozott a magyar. De az emlékezetben annál erősebben élt a mártírok, a tizenhárom aradi vértanú emléke. Legalábbis egy ideig. Ma, amikor európaiság és nemzettudat oly szorosan kezd kötődni egymáshoz, vajon tudjuk-e még egyáltalán kik voltak ezek a férfiak? Egyáltalában fel tudjuk-e sorolni a nevüket, tudjuk-e, hogy örmény, horvát, szerb, német, osztrák származású volt jónéhányuk, hogy magyarul a többségük egyáltalán nem beszélt, tudjuk-e, hogy a hősiesség mögött milyen konkrét tettek és gondolatok álltak? Filmünk, mely eredeti dokumentumok felhasználásával készült, olyan emberekről, személyiségekről szól, akik számára az eskü, a becsület, a bajtársiasság, a lovagiasság, a hazaszeretet még nem elcsépelt, érdektelen fogalmak, hanem valódi, életeszményt adó értékek voltak.

Klapka légió
(1983)

1866-ban a Habsburg Monarchia az olaszok és a poroszok ellen harcol. Ebben a helyzetben az Angliába emigrált Klapka tábornok a poroszok segítségével magyar légiót szervez, s egy lelkes, a szabadságharc eszméitől fűtött csapattal elindul Magyarország felé. Ő és hívei meg vannak győződve arról, hogy elérkezett az idő a szabadságharc folytatására. A magyar nép azonban már a kiegyezésre vár...

Fáklyaláng
(1963)

Illyés Gyula drámaírói munkásságában a Fáklyaláng volt egyik legsikeresebb munkája, melyben az 1848/49-es szabadságharc bukása utáni válságot, tanulságot igyekezett drámai formába önteni - érdekes "utójátékkal", időrenddel, valamiféle drámai "feloldással". Kossuthot és Görgeyt állítja szembe egymással 1849. augusztus 10-én Aradon.

Sárközi György: Mint oldott kéve

(1983)

A Mednyánszky család a birtok megvédése érdekében úgy dönt, hogy legkisebb fiúkat, Cézárt papnak adják. Eduárd az államgépezetben tevékenykedik, Lászlóé marad a birtok. A kamasz Cézár beleszeret unokahúgába, Hedvigbe. Hedvig viszont Bécsben egy bálon magába bolondítja Lászlót. Cézár a hercegprimástól haladékot kap pappá szentelése előtt, döntse elő maga, vállalja-e a papi hivatást. Cézár dönt, megmérgezi magát, de megmentik. Az otthonában lábadozó Cézár újra találkozik Hedviggel, aki ridegen visszautasítja közeledését. Cézárt pappá szentelik.  

"A regény legszebb fejezete fönn a Jablonkai-hágó környékén játszik. Ott paposkodik Cézár a szabadságharc első őszén a ködös fenyvesek közt, a nyomorult tót faluban. S ez a kis falu, az elhagyott parókia, a tót tanító, aki a deres erdőkön át vezeti ránk az osztrákokat, olyan tökéletes hangulati egység, hogy szinte sajnáljuk, mért kell a sátorfánkat szedni, egy kis regény zárt atmoszférája vesz körül s ha itt maradhatnánk vele tíz-tizenkét íven át, talán nagyobb öröm lenne, mint az egész epikai panoptikumot végigjárni." (Németh László írása a Nyugatban)

Marosvásárhely Fekete Márciusa (dok.film)

Marosvásárhely Fekete Márciusa
színes, magyar dokumentumfilm-sorozat
2010

Dokumentumfilm a romániai rendszerváltás eufóriáját beárnyékoló márciusi eseményekrõl. Az alkotó kronológiai rendbe szedte a Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány által gyûjtött írott és filmes anyagot, hogy egészen pontosan rögzítse, mi történt 20 éve abban a néhány napban, amikor a jogaikért kiálló magyarokat vasvillával, fejszével, botokkal felfegyverzett román parasztok támadták meg. A hat halottat és 300 sebesültet követelõ marosvásárhelyi események áldozata volt Sütõ András író is, aki fél szeme világát adta a magyarokért. A filmben, egy idõtengelyre fûzve minden olyan eseményt felidéznek, aminek kihatása volt a hangulatkeltésre, de az öt véres nap archív képeit magyarok és románok visszaemlékezései, hivatalos kijelentések és elszólások teszik teljessé, érdekes párhuzamot mutatva fel a valóság és a hatalom által mutatott kép között. Ismeretlen momentumok elevenednek meg Miholcsa Gyula dokumentumfilmjében és megismerhetjük a tudatos magyarellenes pogrom forgatókönyveit is. A képet egy történelmi visszatekintés teszi teljessé a dák korszaktól az 1848-as forradalmon és Trianonon, illetve az 1989-es romániai történelmi fordulaton át a választásokig.

Húsz év múlva - Fekete Március (dok.film)

MAROSVÁSÁRHELY - FEKETE NAPOK
Húsz év múlva

dokumentumfilm

2010

Az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom váratlanul érte a város magyarságát a romániai forradalom után éledező alkalmi demokráciában. Húsz év múlva még mindig élénken él a szemtanúkban az esemény emléke. Mi történt akkor a háttérben? Szervezett magyarellenes akcióról vagy évtizedek alatt szított etnikai gyűlöletről beszélhetünk? Hogyan él tovább az emlék a lelkekben? Milyen hatása volt Marosvásárhelyre a "fekete márciusnak"?

Fáj a feje? - Fekete Március (dok.film)

Fáj a feje?

Vă doare capul?

dokumentumfilm

rendezte: Bereczki Edit és Cornel Mihalache

2010

• Transindex -- Itthon -- Fáj a feje? Vă doare capul?: a fekete márciusról szóló dokfilmet vetítették Kolozsváron
• manna.ro - Fekete március: késik a kibeszélés katarzisa - köztér

A szabadságharc vitézei 1848-1849 (kifestő)

Kész Barnabás
A szabadságharc vitézei 1848-1849
Történelmi foglalkoztató

1848. szeptember 29-én ágyúdörgésre ébredtek Pákozd és Sukoró lakosai. A két település között, a Velencei-tó mellett Jellasics horvát bán csapatai megtámadták az éppen csak létrejött forradalmi honvédséget. A tüzérségi párbajt gyalogsági párbaj követte. Így kezdődött el a pákozdi csata, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc első győztes csatája.

De hiába támadott az ellenség, a honvédsereg nagyszerűen helytállt: A parasztokból toborzott gyalogság nem hátrált meg. A diákokból lett tüzérek pontosan lőttek. A huszárok félelmetes ellentámadást intéztek. Végül is a bán csapataival meghátrálásra kényszerült.

A pákozdi csatát számos győztes ütközet követte, melynek hőseit ez a kifestő mutatja be nektek. Miközben kiszínezitek a rajzokat, megismerkedhettek a szabadságharcban részt vett forradalmi, valamint az ellenük felvonult császári és cári katonák egyenruháival és fegyverzetével, beleélhetitek magatokat a százötven évvel ezelőtt lezajlott eseményekbe. Remélem, közben jól fogtok szórakozni!

A szerző

Somogyi Győző: A szabadságharc katonái (pdf)

Somogyi Győző
A szabadságharc katonái 

2011

Somogyi Győző rajzainak, grafikáinak ihlető forrása a hadtörténelem. Előszeretettel rajzol katonafigurákat, ábrázol előkelőket és közembereket, hol sztyeppei könnyűlovasokat, páncélos lovagokat, végvári vitézeket a régebbi korokból, hol uniformisba öltöztetett gyalogosokat, lovasokat, tüzéreket az újabb időkből. Megörökít fegyvereket, zászlókat, megannyi katonaholmit, de ugyanúgy várakat, laktanyákat, tábort és csatateret. Munkái a magyar történelem korszakolása szerint, tematikus összeállításban jelennek meg a kiadó sorozatában, és képi világát neves hadtörténészek írásai teszik teljessé.

Harald Zimmermann: A középkori pápaság

Harald Zimmermann

A középkori pápaság

A középkori pápák története a historiográfia tükrében

2002

A jelen könyv alapja a „Liber pontificalis”, amely az egyes pápák életét, az Egyház élén eltöltött éveik eseményeit mutatja be a kezdetektől a középkor végéig. Ez a pápaság „hivatalos” története, hiszen a művet Rómában, a pápai kúriában írták folyamatosan, több, mint ezer éven át, időnként átdolgozva, kiegészítve az elődök szövegét. Korántsem egységes, egyenletes munka: némely pápáról igen részletesen szól, másokról éppen csak néhány adatot közöl. A „Könyv” írása időnként hosszabb időre abbamaradt, például a 9. század vége és a 12. század eleje között, majd a 13-14. században. A hiányzó életrajzokat a későbbi folytatók időközben keletkezett különböző feljegyzések, elbeszélések, valamint a pápaság egyéb történetírói munkáinak felhasználásával igyekeztek pótolni. Zimmermann professzor könyve bevezeti a latinul nem értő olvasót a középkori pápai történetírás műhelyébe. A „Liber pontificalis” szövegét, amely a pápaság első évezredi történetének legfontosabb forrása, egybeveti azzal, amit az egyes pápákról egyéb forrásokból tudunk. Így kiderül, hogy Rómában mit tartottak fontosnak elmondani az egyes pápák életéről, tevékenységéről, s miről hallgattak; a kúriai szerzők hogy adták elő, hogy interpretálták a más forrásokból is ismert eseményeket. Megismerhetjük a középkori Róma sajátos világát, mert a „Könyv” nem annyira a pápaság univerzális hivatására összpontosítja figyelmét, hanem a pápák szűkebb történetére: behatóan ismerteti a Róma városi pártharcokat, a pápajelöltek, a pápák és ellenpápák küzdelmeit, s mindezt az egyes pápák életéből vett történetekkel, pápa-fabulákkal színezi.

Hans Küng: A katolikus egyház rövid története

Hans Küng
A katolikus egyház rövid története

2005

Eredeti kiadás: 2001

"A katolikus egyház történetét ez a könyv nem oly módon tárgyalja röviden, ahogyan azt egy egyháztörténész írná meg. Mondanivalómat rövidre fogva és többnyire jelen időben előadva, figyelmemet a nagy vonalakra, a főbb struktúrákra és a jelentős személyiségekre összpontosítom, kerülve minden szaktudományos ballasztot. A római katolikus paradigmának kétségtelenül a pápaság a központi eleme, ezt nem lehet nem észrevenni. A katolikus egyház történetét a tizenegyedik századtól fogva a pápaság monarchikus-abszolutista intézménye határozta meg, ez vezetett a szakadáshoz a nyugati és a keleti egyház között. A katolikus egyház történetének legfőbb jellegzetessége, hogy a pápaság intézményének hatalma a nehézségek és vereségek ellenére folyamatosan nő. Ennélfogva nem annyira a liturgia, a teológia, a népi vallásosság, a szerzetesség vagy a művészetek jelentenek neuralgikus problémákat, hanem az egyházi alkotmány problémái, amelyeket a hagyományos katolikus egyháztörténet kevéssé dolgozott fel. És már csak a bennük rejlő ökumenikus gyúanyag miatt is én ezeket kívánom különös gondossággal megvizsgálni. A katolikus egyház történetét természetesen másképpen is meg lehet írni: az eseményeket „semlegesen” leíró hittudósként vagy olyan történészként, akinek életét az egyház története nem szabta meg döntő mértékben. De megírhatja a „megértésen” fáradozó, a „hermeneutikára” felesküdött filozófus vagy teológus is, akinek a „mindent megérteni” egyben azt is jelenti, hogy „mindent megbocsát”. Én azonban a katolikus egyház történetét olyan emberként írom meg, akire az egyház lesújtott, aki a történeti összefüggések okán „érti”, de semmiképpen nem bocsátja meg a szellemi elnyomást és az inkvizíciót, a boszorkányégetést, a zsidók üldözését, a nők diszkriminációját. Olyasvalakiként írom ezt a könyvet, aki az áldozatok oldalán áll, vagy azok oldalán, akik már a maguk korában felismerték és megbélyegezték egy bizonyos egyházi gyakorlat nem keresztényi voltát." (Hans Küng)

• A katolikus egyház szubjektív története