Selma Lagerlöf: Krisztus-legendák

Selma Lagerlöf

Krisztus-legendák

fordító: Leffler Béla

Első Vertikális Kisszövetkezet

Budapest, 1990

A nálunk is népszerű Nils Holgersson mesesorozat szerzőjének egy másik, nem kevésbé bájos művével ismertetjük meg a Kedves Olvasót. Krisztus életének fontosabb mozzanatait olyan képi megjelenítőerővel rajzolja meg a szerző, hogy szinte átéljük a bibliai történéseket, a kort a maga színes világával, miközben a meseszövés olyannyira lebilincsel bennünket, hogy csak az utolsó lapok után eszmélünk fel, hogy a történetnek vége... Akkor már mindegy, hogy gyermekek vagyunk vagy felnőttek, eltűnik a különbség a mese és a valóság között, és érezzük hogy Krisztus személyéhez közelebb kerültünk.

 

https://www.scribd.com/doc/250042741/Selma-Lagerlof-Krisztus-legendak

 

Karácsonyi szeretethimnusz

Karácsonyi szeretethimnusz

(Az 1Kor 13 karácsonyi változata)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad. 

 

Ernst Lange: A tíz nagy szabadság

1. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne legyenek más isteneid!
Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!
Nem kell félned sem a csillagok hatalmától, sem az emberek hatalmától;
Nem kell féltened sem pénzedet,
Sem szórakozásaid örömét.
Ha félve csüggesz ezeken,
Rabszolgájuk leszel.
Én, a mindenható isten, a te segítőtársad akarok lenni.
Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.

2. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne alkoss magadnak képet énrólam!
Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek 
sem szektaprédikátorok,
sem a világnézetek apostolai,
sem a mindenkori világmegváltók,
sem a gátlástalan egoisták.
Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről, a világról és önmagukról.
Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.
Igazodj az én beszédemhez, mert az én igém igazság.

3. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne élj vissza az én nevemmel!
Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd -
sem kegyes teljesítményeiddel,
sem ostoba foglalkozásokkkal,
sem álszent fecsegéssel,
sem önző céljaidnak
keresztyén köntösbe bújtatásával.
Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.
Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.
Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.

4. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Az ünnepnapot szenteld meg!
Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad -
sem a megállás nélküli munkával,
sem az élvezetek szüntelen hajszolásával,
sem aggodalmaskodással,
sem azzal az örökös félelemmel, hogy "jajj le ne késsek!"
Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz
és megfoszt az élet minden örömétől.
Én, a mindenható isten, a te mestered vagyok.
Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.

5. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Tiszteld atyádat és anyádat.
Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj -
sem szüleid ellen,
sem tanítóid ellen,
sem a fennálló erkölcsök ellen.
Az élet jó rendjei elleni lázadás
Éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.
Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.
Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.

6. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne ölj!
Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd -
akit minden áron meg kell előznöd,
akit függővé kell tenned,
akit szakmailag, politikailag
vagy személy szerint "ki kell nyírnod".
Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős
és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.
Én, a mindenható Isten, a te oltalmazód vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.

7. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne parázanálkodj!
Nincs szükséged arra, hogy "kitombold magad" -
sem ocsmány beszéddel,
sem fülledt, nappali álmodozással,
sem önkielégítéssel,
sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.
Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által
a szerelem tiszta örömétől!
Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra,
akit én rendelek neked.

8. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne lopj!
Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg -
sem lopás által,
sem üzleti csalás által,
sem azzal, hogy akár felebarátodat,
akár az államot "átejted".
Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit
Veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.
Én, a mindenható Isten, gondoskodom rólad.
Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.

9. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne hazudj!
Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj -
sem azért, hogy embertársadat befeketítsd,
sem azért, hogy kudarcodat leplezd,
sem önnön kényelmed érdekében,
sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják.
A hazugság az emberi együttélést
hosszú távon pokollá teszi.
Én, a mindenható Isten, bízom benned.
Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban,
És bizalmat ébressz bennük.

10. parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened:
Ne irigykedj!
Nincs szükséged arra, hogy irigykedj -
sem a mások vagyonára,
sem a mások tudására,
sem a mások jóságára,
sem a mások sikereire.
Ha a másét irigyeled,
megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.
Én, a mindenható Isten, minden jónak adományozója vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé.

(Ernst Lange: A tíz nagy szabadság. Fordította: Juhász Tamás. Református Tiszántúl 1998/3. 6.)

Tíz szabadság (Ernst Lange nyomán)

Tíz szabadság

I. (Én vagyok az Úr a te Istened. Ne legyen más Istened!)
Szabad lehetsz a félelemtől!
Nem kell kozmikus hatalmak
vagy emberi rendszerek foglyaként élned.
Nem függsz a pénztől, földi sikertől,
megszabadulhatsz az önmagad körül forgástól.
Nem leszel kiszolgáltatva szektavezéreknek,
propagandistáknak,
ideológusoknak, szenzációhajhász újságíróknak,
vagy éppen saját magad ártó gondolatainak.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a félelemtől!

II. (Ne vedd hiába Istened nevét!)
Szabad lehetsz a tiszta beszédre!
Engem sem kell kényszerítened, hogy segítsek neked.
Nem várom el tőled, hogy kegyes imamalom legyél,
hiszen Mindenhatóként is barátod vagyok,
és szabadon segítek neked.
Nem kell átkozódnod és esküdöznöd,
szavadnak önmagában hitele lehet.
Ha bosszúság ér, nem kell istenkáromló szavakat
kiáltanod vagy mormognod.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a tiszta beszédre!

III. (Szenteld meg az ünnepnapot!)
Szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől,
amely miatt halálra dolgoznád magad.
De szabad lehetsz a féktelen szórakozás kísértésétől is.
Megállhatsz egy időre csendben énelőttem,
fáradt tagjaid és borzolt idegeid megpihenhetnek nálam.
Mert szólni szeretnék hozzád, szeretnék rád bízni valamit,
ezért kérlek, szánd rám ezt a napot.
Nem kell tétlenül nézned,
hogy ünnepeidet elveszik,
megrabolják ősi hagyományaidat, jeles napjaidat.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől.

IV. (Tiszteld atyádat és anyádat!)
Szabad lehetsz a gyengéd szeretetre.
Nem kell mindent dacosan elutasítanod:
szüleidet vagy tanáraidat,
a régis szokásokat és hagyományokat.
Megértő lehetsz szüleid hibája iránt is,
tisztelettel nézhetsz idős emberek barázdált arcába.
Szívesen tartózkodsz családod körében,
nem kell lenézned az egyszerű rokont sem.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a gyengéd szeretetre.

V. (Ne ölj!)
Szabad lehetsz az élet tiszteletére.
Nem kell többé farkastörvények szerint élned,
kíméletlen konkurenciaharcban és pusztításban.
Meg fogod becsülni a másik életét és egészségét,
még csak gondolatban sem kell őt a pokolra kívánnod.
Szemed megnyílik az erdő és a madarak szépségére,
még a meztelen csigát sem fogod eltaposni.
Nem kell agyonhajszolnod magad,
tönkretéve egészségedet,
szívinfarktust vagy gyomorfekélyt szerezve.
Felismerheted, hogy a teremtettségben minden ajándék,
amit én szeretnék átadni neked,
hogy vigyázz rá.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz az élet tiszteletére.

VI. (Ne paráználkodj!)
Szabad lehetsz kísértő gondolatoktól,
nem kell, hogy érzékeid rabja légy.
Életed a hűségben teljesedhet ki,
nem kell mindenáron kitörnöd, mint valami fogságból.
Nem kell szexlapokat bújnod, vagy mocskos filmeket nézned,
nem szorulsz rá az alkalmi partnerekre.
Felismerheted, hogy a nemiséget és a szerelmet is
ajándékként kínálom neked,
nem vonok meg tőled semmit, ami szép,
ezért hát nem kell kerülőutakon hajszolnod a gyönyört.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz kísértő gondolatoktól.

VII. (Ne lopj!)
Szabad lehetsz a tisztességes munkára,
megbecsülve mások anyagi és szellemi értékeit.
Nem kell ravaszkodással vagy ügyeskedéssel próbálkoznod,
még a villamoson sem fogsz bliccelni.
Selejtet piacra nem kényszerülsz dobni,
nem hamisítasz magnókazettákat.
Nem akarsz már idegen tollakkal ékeskedni,
mások ötleteit sajátodként továbbadva.
Ha iparos vagy, mindenről tudsz számlát adni,
ha sportoló, nem használsz doppingot.
Alkotóként megbecsülöd a szerzői jogot,
örülni tudsz mások sikerének.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a tisztességes munkára.

VIII. (Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!)
Szabad lehetsz az igazság képviseletére,
nem rablod meg embertársaid becsületét.
Az igazság mellett akkor is lesz bátorságod kiállni,
ha ezzel te húzod a rövidebbet.
Nem állsz be a pletykálkodók vagy sárdobálók közé,
akik mindenkiben csak a rosszat keresik.
Távol áll tőled a káröröm.
Eszköz lehetsz abban, hogy az újságok ne hazudjanak,
a tévéműsorok ne pocskondiázzanak senkit,
s a politikusok őszinték legyenek.
Szabad lehetsz a kicsinyes féltékenységtől,
ezért szívesen beszélsz mások sikereiről és erényeiről.
Nem engeded, hogy lefizessenek téged,
a becsületedet nem vásárolhatja meg senki.
Igaz ügyért hátrányt is el tudsz viselni,
még a szenvedés vállalására is képes leszel.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz az igazság képviseletére.

IX. (Ne kívánd felebarátod házát!)
Szabad lehetsz minden irigységtől.
Nem ácsingózol a másik tulajdona után,
nem akarod öltözködését és viselkedését majmolni.
Elismered, ha valaki többet tud nálad,
sőt szívesen tanulsz tőle.
Nem fáj neked mások sikere,
hanem együtt tudsz örülni mindenkivel.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz minden irigységtől.

X. (Ne kívánd felebarátod házastársát, szolgáját,
szolgálólányát, barmát vagy bármiféle tulajdonát!)
Szabad lehetsz a harmonikus életre,
amelyben el tudod fogadni önmagadat,
nem akarsz többnek látszani annál, mint ami vagy.
Nem versengsz senkivel abban, hogy kinek van szebb
kertje, gyorsabb autója, modernebb televíziója.
Felismered, hogy másik boldogulása a te érdeked is,
ezért közös az örömötök és közös a gondotok.
Fel sem merül benned a gondolat,
hogy valaki házastársát elcsábítsd,
hiszen tudod, hogy ők összetartoznak.
Nem kell az örökös vágyódásban és görcsben élned,
hanem megelégszel azzal, ami a tied,
s hálával fogadod mindazt, amit adok neked.
Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a harmonikus életre.

(Ernst Lange nyomán dr. Fabiny Tamás)

(Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár. Luther Kiadó, Budapest, 2001. 100-105. o.)

Andrei Plesu - Parabolele lui Iisus (pdf)

Andrei Plesu - Parabolele Lui Iisus by soyo

Fabula: A majmokról és két emberről, egyik igazmondóról, másik hizelködéről

Heltai Gáspár: Száz fabula (Kolozsvárott, 1566.)

50. fabula 

A majmokról és két emberről, egyik igazmondóról, másik hizelködéről

Két ember útra indula, az egyik igazmondó vala, a másik hízelkedő beszédű. És addig járának és búdosának, hogy végre majomországba jövének. Akkoron kedig gyűlések vala a majmoknak és a majmoknak királya egy aranyas magas székben üle és a sok majom mind udvart állának környüle. Parancsola ez okáért a király, hogy megfognák a majomok a két embert és elejbe hoznák. És midőn elejbe hozták volna őket, megkérde a király őket: Kicsoda vagyok én? Felele néki az egyik, a hízelkedő beszédű: Te vagy a császár. Monda tovább a király: Kicsodák tehát ezek, kik környülem udvart állnak? Felele a hízelkedő: Ezek a nagyságos urak, bölcs tanácsid, erős és hatalmas vitézid, kancelláriusid, komornyikid, hopmesterid és mindenféle nemes tisztbeli udvarnépeid. És ki győzné ezeknek nemes voltát és dücsőséges állapatját megmondani. Hallván azt a király, igen kedvelé feleletét, és igen tetszik vala néki a dicsíret. És meghagyá, hogy drága ajándékokkal megajándékoznák a dicsíretért és elbocsátanák békével. Látván ezt az igazmondó, őmagában gondolkodni kezde és monda: Ímé, e hazug és hízelkedő lator, mely igen jól jára hazugságával és hízelködésével: ím mint ajándékozák őtet. Ha engemet kérdnek, én nem hazudozok és nem hízelködek senkinek, hanem megmondom az igazságot, hiszem inkább megajándékozzák az igazságot, hogynem a hazugságot. Azonközben elhívatá őtet a majomkirály és megkérdé őtet: Kicsoda vagyok én? És kicsodák ezek, kik környülem udvart állnak énnékem? Felele az igazmondó: Majom vagy te, mindazokkal egyetemben, kik környüled vadnak A király megháborodék, haragjában megparancsolá a majmoknak, hogy mindnyájan reája rohannának. És mindnyájan reája rohanának és fogakkal és körmökkel megszaggaták és szegént az igazmondásért megölék.

ÉRTELME

E fabulával a bölcs meg akarta jelenteni az embereknek visszafordultságokat, kiváltképpen a fejedelmekét és nagyurakét. Mivelhogy azok az ő udvarokban inkább kedvelik a hazugságot és hízelkedő beszédeket, hogynem mint az igazságot, és hogy inkább megbecsülik a sima szájasokat, hogynem mint a bölcseket és értelmeseket. Ez e visszafordultság kedig noha birodalmot vött volt valamennyére az előtt való és régi időkben: de inkább mostan ugyan országul és hatalmason uralkodik mindenütt. A királyé a föld és az ország. Mert az volna az Isten képe és helytartója. De la mennyére jött a dolog, hogy immár a király viseli a nevet, de egyebek bírják a földet és az országot. Honnég vagyon az? Úgy vagyon, hogy a régi királyok a hív szolgákat és vitézeket megajándékozták jószággal, de meghidd, hogy koszogásra, verítékre és vérre adták a jószágot. Mostan kedig a fejedelmek mellé veti magát minden varga folt és ott sugorog, hazudoz, keneget, törlődik, hímez-hámoz, hízelködik, pihéket szed, fandorkod etc., és midőn a fejedelemnek erkölcsét veheti, akit a fejedelem kedvel, azt igen dicsíri, magasztalja; akit kedig nem kedvel a fejedelem, azt ócsárlja, szidja és ékes szidalom beszédökkel illeti. Ha látod, tehát a fejedelmek ezeket szeretik, és ezeket jószágokkal megajándékozzák; és akik nékik az igazat megmondják, azokat gyűlölik, és nem nézhetnek jó szömmel reájok, ez nagy visszafordultság. Erről panaszolkodtanak mindenkoron a jámborok, még a szentek is. És ebből költ ama régi közmondás: Obsequium amicos, veritas odium parit. Üss csak kezére, ottan barátod leszen: de ha megmondod az igazat: ottan beterik a fejed. Majd minden rendbeli emberek közett uralkodik ez a gonoszság. Jaj e világnak. 

 

Istenem - összeállítás József Attila verseiből (mp3)

József Attila összegyűjtött istenes versei a XX. század legmegrázóbb alkotásai közé tartoznak, hűen tükrözve a költő Isten-kereső útját. A Kálvin téri református gyülekezet, ahová édesanyja vitte, a zsidó orvossal folytatott beszélgetések, Pauler Ákos egyetemi előadásai, a baráti viták és a magányos ima percei - mindezek a hatások hozták létre azokat a gyöngyszemeket, melyeket Jelenczki István értő keze fűzött Hortobágyi László zenei köntösére. A válogatás a MR archívumának olyan keveset forgatott, régi felvételeit tartalmazza, melyeken olyan előadóművészek szólalnak meg, mint Latinovits Zoltán, Ruttkay Éva, Kálmán György, Mezey Mária, Tomanek Nándor, Gábor Miklós, Mensáros László vagy Ronyecz Mária. Végül, de nem utolsósorban Simon Péter színművész bámulatos átéléssel, a költővel egy test-lélekké válva mondja a verseket. (MR1-Kossuth Rádió, 2012. május 28.)

Kis magyar nyelvklinika (pdf)

Tótfalusi István: Kis Magyar Nyelvklinika

Kiállni Adyval - Hegedűs Loránt könyve Ady Endréről

Kiállni Adyval

Magyar Hírlap
Alexa Károly
2012-01-25


A nagy nemzeti tüntetés előtti napon több baráti kézen át végül elkerült hozzám egy könyv, nagytiszteletű Hegedűs Loránt püspök úr műve Ady Endréről. Két hatalmas kötet. Az első oldalon közli a „szerző” annak az „anyagnak” a mennyiségi mutatóit, amelyből (és amelyért!) „dolgozik”: Ady biztosan hiteles verseinek száma 1048. Ezekben 115 ezer szót használt, és 552 ezer betűt írt le. A püspök úr könyvének mérete megfontolt kalkuláció szerint 3,5 millió karakter. De hát persze nem a mennyiség a fontos. (Amihez nem számoltam hozzá – bocsánat a hivalkodásért – a kedves dedikációt: „A. K.-nak baráti szeretettel.”)

Nem a méret, hanem a hang, a tónus, az ihletettség, az elszánás. Amelynek a hangütése: „Halálos apokalipszisünkben hallgassunk kivételes költő-váteszünkre – az Életért.” Mégsem valami aktuálpolitikai allegória ez a mű, hanem ama halhatatlan Ady-sor új megtestesülése: „Protestáns harcos vérmezőn / Lelkem a kor Gusztáv Adolfja.” És „jaj a zászlótlan életnek” – kiált föl a versmagyarázatban a kommentátor, aki magyar vallásunk, a kálvinizmus utolsó karizmatikus, nagy alakja ezekben a „léha” időkben, mert egész életével tanúsítja, hogy „megfutamodni végveszélyben sem szabad”.

És ami ennek A visszahozott zászló című vers magyarázatának a legfontosabb eleme: kétszeres tartalmú, távlatú és egymást súlyozóan összetett hitvallás Ady vallott-vállalt protestantizmusa. „’Protestáló hit, küldetéses vétó’, minden ál-abszolutum ellen.” És hadd értsük most ide az „ál-abszolutumok” közé korunk mákonyosan hamis szavú, humánumot, nemzetet, Istent kizáró démonikus „szabadság” üzeneteit is. És másodjára: Ady „pro-testál, vallást tesz az igazi alakjában megtalált Istenért, a Gusztáv Adolf szerinti vallásszabadságos élet- és önfeláldozó halálformáért. Gondolat- és országszabadságért. Isten- és emberszeretetért. Igazság- és tolerancia egységéért, mert igazság nélkül a tolerancia üres és tolerancia nélkül az igazság vak”. És hogy magam zárjam rövidre idő és könyv, nemzeti elszánás és közöny, hitvallás és meglapulás egybeesését és szembeállását ezen a szombati napon, le kell írnom – bánatos szívvel, de méltatlankodó és számon kérő hangsúllyal –, hogy nem tudok róla: történelmi egyházaink különösebb igyekezetet mutattak volna annak kinyilvánítására, hogy ők is ott vannak a magyar nemzet igazságáért utcára vonuló százezrek között. Ha nem is reverendában, palástban vagy Luther-kabátosan, de legalább szóval, az ima erejével.

És ennek ódiumában részesek a katolikus vezetők éppen úgy, mint a protestánsok, sőt a hittartó zsidók is. Hogy Adynál maradjunk, Adyt éppúgy a megmaradásért a magyarságot riadóztató váteszek között látja Trianon után a piarista tartományfőnök, Sík Sándor és az erdélyi egyházkerület püspöke, Makkai Sándor. Nem is beszélve rajongó zsidó híveiről. S hogy napjainkhoz térjünk: évfordulós ünnepe van ebben az évben a mártíriumot is vállalni kész Mindszenty hercegprímásnak, és itt van közöttünk a váradi református püspök, Tőkés László, akinek neve kimondása nélkül aligha eshet szó a rendszerváltozásról itthon és a szomszédban.

Hol ez a szellemiség, ez a kurázsi, ez „A História talán ránk taposhat, / De mi itt bent tápláljuk a tüzet”? Meg odakint is… Reméljük, hogy ott van a templomokban, a miséken és igehirdetésben, ha tetszik ez az egyházi felsőbbségnek, ha nem.

Tudom én jól – úgy is mint hajdani presbiter, aki egy méltatlan pap miatt hagyta ott egyházközségét –, hogy Loránt püspök nem volt könnyű ember. Meg is buktatták a magukat egyházvezetésre illetékesnek és alkalmasnak vélők, nem egyszer magam is másként vélekedtem és ítéltem közpolitikai és egyházpolitikai kérdésekben, mint ő, de… Magyarázkodás helyett hadd idézzek egy képet 1992-ből. Azt, amikor Debrecenben II. János Pál, sok évszázad legnagyobb pápája megáll a protestáns gályarabok oszlopánál lehajtott fejjel. És mellette a mi püspökünk palástban, magyaros zsinórzattal.

Latinovits Zoltán: Verset mondok (cd)

Latinovits Zoltán
Verset Mondok
(2000)

Latinovits Zoltán
Bp., 1931. szept. 9. - Balatonszemes, 1976. jún. 4.

Az új magyar színjátszás és versmondás kiemelkedő, invenciózus egyénisége. 1949-ben a József Attila Gimnáziumban érettségizett, később asztalos tanuló lett, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. Egyetemi évei alatt tagja volt a Magyar Állami Vasút, Acélipari és Gépgyárak (MÁVAG) öntevékeny színjátszókörének 1952-től 1956-ig. A Budapesti Műszaki Egyetemen, 1956-ban, építészmérnöki karon szerzett diplomát. Egyetemi tanulmányai során is tudatosan színészi hivatására készült, Galamb Sándor és Lehotay Árpád tanítványa volt.

A diploma megszerzése után segédszínésznek szerződött a debreceni Csokonai Színházba, ahol rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt a mezőnyből. Egy évvel később Miskolcon már a társulatvezető színészeként ünnepli a közönség. Vidéki szereplése idején feltűnt Kohout: Ilyen nagy szerelem című darabjában, továbbá jelentős szerepei közé tartozik még ebből a korszakból Ruy Blas és Rómeó is. A Fővárosban először a Vígszínház színpadán debütál, ahol 1962 és 1966 között négy évig játszik, majd két évig a Thália Színház tagja (1966-1968). Az 1968-as évadban már csak szerepekre szerződött a Tháliában, 1969-től 1971-ig ismét a Vígszínház tagja. 1971 őszén a veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Utolsó szerepét Budapesten, a Fővárosi Operettszínházban volt, ahol "A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak" címszerepében tűnt fel, a darab bemutatója 1976. febr. 27-én volt, ám kilenc előadás után betegsége miatt nem játszott tovább. Színházi szerepeinek sorából kiemelkedik Cipolla szerepében (Thomas Mann: Mario és a varázsló); festőként (Arthur Miller: Közjáték Vichyben); illetve Örkény István örökzöldjében a "Tóték"-ban, őrnagyként. Színházi rendezőként a veszprémi Petőfi Színházban mutatkozott be Németh Lázsló: "Győzelem" című darabjával 1972. márciusában, és itt rendezte Gorkij Kispolgárok című darabját is, melyet egy évvel később 1973. februárjában mutattak be.

1959-ben filmezett először. Több mint ötven filmben játszott. Legemlékezetesebb filmszerepei közé tartozik az első kakastollas (Szegénylegények, 1965); Bükky százados (Hideg napok, 1966); Menyhért (Egy szerelem három éjszakája, 1967); az író és énje kettős szerepe (Utazás a koponyám körül, ezzel elnyerte San Sebastianban a legjobb férfi alakítás nagydíját, 1970); Szindbád (címszerep, 1971). Jelentős versmondói tevékenységet folytatott, különösen emlékezetes Ady, József Attila , Illyés Gyula verseinek szuggesztív előadójaként.

Utolsó művészi munkája egy rádiófelvétel volt, ahol a Rákóczi-induló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el, 1976. június 3.-án. Egy nappal később máig tisztázatlan okokból 45 éves korában öngyilkos lett.

Tracklista:
01. Latinovits Zoltán - Karinthy Frigyes - Előszó (3:55)
02. Latinovits Zoltán - Ady Endre - Májusi zápor után (1:42)
03. Latinovits Zoltán - Ady Endre - Az Illés szekerén (1:07)
04. Latinovits Zoltán - Ady Endre - A Hadak Útja (3:06)
05. Latinovits Zoltán - Ady Endre - Ember az embertelenségben (2:21)
06. Latinovits Zoltán - Ady Endre - Őrizem a szemed (0:59)
07. Latinovits Zoltán - Juhász Gyula - Dózsa után (1:08)
08. Latinovits Zoltán - Juhász Gyula - Dózsa feje (1:39)
09. Latinovits Zoltán - Juhász Gyula - Anna örök (1:31)
10. Latinovits Zoltán - Tóth Árpád - Prospero szigetén (3:31)
11. Latinovits Zoltán - Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú (2:06)
12. Latinovits Zoltán - Tóth Árpád - Álarcosan (2:16)
13. Latinovits Zoltán - Tóth Árpád - Az ősök ritmusa (2:50)
14. Latinovits Zoltán - Babits Mihály - Irisz fátyoláról (1:52)
15. Latinovits Zoltán - Babits Mihály - Húsvét előtt (4:34)
16. Latinovits Zoltán - Babits Mihály - Esti kérdés (3:25)
17. Latinovits Zoltán - Babits Mihály - Jónás imája (2:00)
18. Latinovits Zoltán - Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani? (1:47)
19. Latinovits Zoltán - Kosztolányi Dezső - Szegény anyám csak egy dalt zongorázik (1:31)
20. Latinovits Zoltán - Kosztolányi Dezső - Halotti beszéd (3:31)
21. Latinovits Zoltán - Kosztolányi Dezső - Hajnali részegség (8:14)
22. Latinovits Zoltán - Kosztolányi Dezső - Szeptemberi áhitat (7:23)

Rádiószínház - Babits Mihály: Jónás könyve & Jónás imája (mp3)

Rádiószínház
Babits Mihály: Jónás könyve
Babits Mihály: Jónás könyve és Jónás imája (Bemutató)
Szerkesztő: Balázs Attila
Rendező: Balogh Zsolt (2011)
Előadja: Csuja Imre

MR1 - Kossuth Rádió
2012. január 14.

Xenofobia lui Eminescu

Xenofobia lui Eminescu

Ziarul de Iasi
Radu PARPAUTA
11/01/2012

Totodata, ii desfid pe aceia care ataca "nationalismul", "xenofobia", "antisemitismul" lui Eminescu de teama ca extremistii actuali ar putea folosi asemenea "port-drapele" contra lor, luindu-si din publicistica eminesciana pasaje pe care sa le instrumenteze ca atare.


„Oricit ne-am da dupa cires - imi spune un amic -, trebuie sa recunoastem ca Eminescu era antisemit." Si nu poti sa nu-i dai dreptate, oricit au incercat si incearca diversi domni, bine intentionati, minati de cele mai pioase sentimente patriotice, sa demonstreze ca nu este asa. Mai mult de atit, se poate spune ca Eminescu era xenofob in genere. Este suficient sa ne amintim de faimoasa Doina: „Cine-au indragit strainii/ Minca-i-ar inima cinii,/ Minca-i-ar casa pustia/ Si neamul nemernicia." Mda, nu e prea „corect politic" Domnul Eminescu! Nu m-ar mira ca unii „aparatori ai valorilor democratice" sa elimine Doina, asa cum in USA se cere ca Tom Sawyer sa fie scos din scoli pentru ca i se adreseaza lui Huck cu „nigger". Cica astfel de cuvinte sint „racially insensitive"!? Sau cum in Franta cercurile socialiste cer ca Louis-Ferdinand Céline, unul din cei mai mari scriitori ai lumii in secolul al XX-lea, sa fie trecut la index pentru ca, printre altele, a scris niste pamflete antievreiesti.

Daca mai este nevoie, mai dau un pasaj eminescian, din multele care se pot da: „Pentru a capatui suma aceasta de bulgari timpi si de grecotei pornoscopi si netrebnici, cari n-au nici posibilitatea de a se ocupa cu o munca productiva, se creeaza din ce in ce mai multe functiuni cari sa atirne direct de stat." (art. Munca si productie in desfasurare istorica, 22 iulie, 1882). Nu vi se pare o chestiune actuala? Astazi, la fel, se infiinteaza cit mai multe „functiuni cari sa atirne direct de stat", numai ca nu pentru „bulgari timpi" si „grecotei pornoscopi si netrebnici", ci pentru romanasi cu aceleasi atribute. Dar sa trecem...

In acest ultim fragment citat incepem sa intrezarim trasaturile xenofobiei lui Eminescu, cum era antisemitismul sau si care era motivatia acestuia. Conceptia eminesciana a „elementului national" este punctul de plecare. „E scris in cartea veacurilor ca acest element sa determineze soarta si caracterul acestui stat" (Straini de origine romana?, 26 ianuarie 1882). Din acest punct de vedere, spune Eminescu, in Romania de atunci exista o clasa productiva, formata din doua milioane de tarani din „rasa paminteana" si o mica patura neproductiva de diverse ranguri de conducatori ai tarii, in mare parte de „rase straine", de „surtucari" ai satelor si altii din „clasa consumatorilor improductivi".

Iar acest element national, „geniu national" ii spune Eminescu, trebuie ingrijit si respectat, caci, citeaza el din Pravila lui Vasile Lupu: „Cel ce-si vicleneste mosia si neamul mai rau decit ucigasii de parinti sa se certe". In acest scop trebuiau luate masuri administrative vizavi de straini. De pilda, evreii. Pe atunci erau emigranti recenti, multi veniti ilegal, nevorbitori de limba romana, peste 100.000 de mii (foarte mult la o populatie de doua milioane si jumatate de tarani si la o populatie totala de cinci milioane de suflete - vezi art. Mizeria vietii noastre politice, 1879). Antisemitii de atunci (si Eminescu) spuneau ca cetatenia romana nu trebuie acordata evreilor decit pe baza de cereri individuale si fiecare caz in parte sa fie analizat.

Esenta conceptiei lui Eminescu despre evrei este cuprinsa intr-un articol (Daca proiectul majoritatii, 7 iulie 1879): "Nu exista dar romani de rit izraelit, pentru ca nu exista izraeliti cari-n familie sa vorbeasca romaneste, pentru ca nu exista izraeliti cari sa intre in relatii de casatorie cu romanii, c-un cuvint evreul e evreu, se simte evreu si pina acuma nici n-a voit sa fie altceva decit evreu" .

Marius Mioc spune pe blogul sau (eu nu sint aici decit „negustor de vorbe", cum il numeste Eminescu pe ziarist): „Asadar, antisemitismul lui Eminescu este total diferit de cel promovat ulterior de Hitler. Eminescu nu i-a considerat niciodata pe evrei o rasa inferioara, ba chiar le reproseaza ca nu se casatoresc cu romanii (opusul ideilor nazistilor, care se temeau de "spurcarea" rasei superioare si au interzis casatoriile mixte). Din cele scrise de el rezulta ca, odata cu adoptarea de catre evrei a limbii romane (ceea ce s-a si intimplat pe scara larga in veacul 20), incetatenirea evreilor e admisibila".

Pe cei care-l acuza pe Eminescu pentru vederile sale politice ii rog un lucru: sa fie consecventi in principii si sa nu aplice dublul standard. Adica, sa acuze la fel de vehement guvernul israelian, care refuza sa acorde cetatenie israeliana muncitorilor romani din aceasta tara (unii, aflati de multi ani acolo), sau guvernele american, german sau francez, care iau masuri impotriva imigrantilor ilegali (inclusiv expulzari), refuzind sa acorde automat cetatenie tuturor emigrantilor (in SUA, chiar si emigrantii legali au de asteptat destul pentru cetatenie, iar una din conditii este cunoasterea limbii engleze).

Totodata, ii desfid pe aceia care ataca "nationalismul", "xenofobia", "antisemitismul" lui Eminescu de teama ca extremistii actuali ar putea folosi asemenea "port-drapele" contra lor, luindu-si din publicistica eminesciana pasaje pe care sa le instrumenteze ca atare. „Eminescu, insa, nu este responsabil pentru asemenea denaturari", spune Th. Codreanu intr-un articol. „Trebuie combatuti extremistii de azi, iar nu Eminescu!"

Si in final un alt citat din Eminescu, care, iertati-ma, nu prea are legatura cu restul, dar... nu ma pot abtine, e prea frumos. Este despre politicieni: „Creaza-se mari, creaza-se genii politice menite a determina sortile Europei; dar prin tamiia ce si-o aprind ei singuri, impreuna cu multimea lesne crezatoare, aiba si adevarul partea lui, o parte mica, neinsemnata (...), dar o parte esentiala si salutara" (Fondul acestei ere, 10 mai 1881).

Gárdonyi Géza: Jézus - Dagnan: Az utolsó vacsora (festmény)

Gárdonyi Géza: Jézus

Hetek
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor

A párisi kiállításon láttam egy képet, Dagnan francia festőnek a műve: az Az utolsó vacsorát ábrá­zolja. A képtárlat nézői egy pillantást vetettek erre is. Aztán továbbmentek. Ez a kép nem ennek a publikumnak való volt, amelynek szeme rohanva igyekszik felfalni egy világkiállítás tömérdek látványosságát. A rikító színű képek állították meg őket, meg az olyan képek, mint a japániak.

Pascal Adolphe Jean Dagnan-Bouveret francia festő (1852–1929): Az utolsó vacsora

De én nem tartozom a siető emberek közé. A kép megállított. S mikor végig­mentem a nagy palotán, újra visszatértem hozzá.
A csoportosítás hagyományos ebben Az utolsó vacsorában, de az alakok élnek.
Jézus a középen áll fehér ruhában. A kezében széles üvegpoharat tart. Szemét az égnek emeli. Ebben a pillanatban mondja:
– Ez az én vérem…
A tanítványok arcán látszik, hogy érzik ennek a percnek ünnepi jelentőségét. Mindnyájan áhítattal bámulnak a mester arcára. Egy félkönyökre támaszkodó fiatalembernek az ajkai is nyitva vannak az áhítatos figyelemtől.
Csend van.
Szívünknek a dobogása is megáll, mikor várjuk, hogy a Mester folytatja a szavait.
Hát ilyen lehetett ő valósággal. Talán nem volt ennyire szép, szabályos arcú, talán a zsidó arcok közt ma is látunk olyanokat, amilyen arca neki volt, de a szeme, az az isteni lelket kifejező szeme, az csak ilyen lehetett, amilyen ezen a képen.
Elgondolkozom, milyen lehetett az, hogy micsoda ember lehetett az, akiért hatvan-hetven ember odahagyta mesterségét, hajlékát, családját, és könyörgött neki:
– Engedd, hogy kövesselek.
Semmi hasznot nem vártak tőle. Semmi pénzt. Semmi kényelmet. Mert hiszen neki nem volt se vagyona, se hajléka. Ő nem adott semmit, ami földi kincs.
Micsoda varázsa lehetett az ő szavaiban, az ő lelkében, az ő alakjában, hogy így magához tudta bilincselni az embereket, ahogy azok boldogok voltak, hogy vele lehettek.
Hiszen bölcs emberek és édes beszédű emberek mindenkor voltak a világon, de ez az egy mégiscsak csodálatos lehetett. Hogy annyira megragadta az első megjelenésével az embereket, hogy annyira magához kötötte, ahogy később inkább a vérpadra léptek, hogysem meg­tagadják.
Az ember ma, mikor tizenkilenc száz év áll köztünk, azt is gondolhatná, hogy talán nem is igaz, amit a négy evangélium az ő szavai gyanánt előad. Talán csak a papok komponálták ki azokat a szép szavakat, amiket Jézus szavai gyanánt ismerünk.
De hiszen a papok maguk is írtak könyveket. Voltak köztük lángeszű emberek, s a maguk gondolatait a maguk nevével adták ki. Hogyan van, hogy mindezek a gondolatok halvány szikrák azokhoz a tündöklő szavakhoz képest, amelyek Jézus ajkáról szállnak hozzánk.
Nem lehet az ilyet komponálni. Nem lehet ilyen egyöntetűség akármilyen nagyeszű emberek tákolmányában.
Ha csak János evangéliuma maradt volna fenn, arra is azt mondanám:
Íme, ez az ember ismerte fiatal korában az ő mesterét.
Nem kellett-e a mesternek rendkívüli embernek lennie, hogy a tanítvány egész életére varázsa alatt maradt. Sem az idő, sem a helyzeti változások nem tudtak elhalványítani a szívében.
Pedighát ez a János evangelista maga is okos ember volt, kétségen kívül képes arra, hogy bíráljon és ítéljen. Amiket ő megírt Jézusról, sem több, sem kevesebb, mint amennyire az emberi emlékező erő kiterjedhet.
Valószínű, hogy Jézus, tanítványaival beszélgetve, sokszor visszatért egyes igékre és mesékre.
Ilyenek lehettek az ő kijelentései, az ő meséje a magvetőről, az ő beszéde a nyolc boldogságról.
Az utolsó estén mondott szavai különösen nem mosódhattak el, mert a tanítványok emlegetvén őt, sokszor elmondották, s ha valamelyik felejtett volna, a többi kiigazította: így volt, így mondotta.
A könyvet nem olvasó nép között ma is láthatjuk, hogy mily kevés az eredeti ötlet és gondolat, s hogy a tudás csupa szóbeli hagyaték összege lévén, mennyire híven meg tudna őrizni egyes mondatokat. És ez természetes is. Az ő memóriájok nincs annyira túlterhelve mint a könyvolvasó ember memóriája. Szekrényökben a keveset jobban rendben tarthatják, mint mink a sokat.
Aztánhát Jézus képekben beszélt:
– A rókáknak barlangjaik vannak, és az ég madarainak fészkeik, de az ember fiának nincs hova a fejét lehajtsa. – Egyetek ebből, ez az én testem. Igyatok ebből, ez az én vérem!
– El lehet-e ilyen mondatokat felejteni?!
Akárki akárhogyan fogja fel Jézust, az bizony kétségtelen, hogy rendkívüli lélek volt.
Én a templomi tanításokat nem lapozom itt, csak a magam jámbor felfogása szerint gondolom, hogy az emberi lelkek olyanformán származnak Istenből, mint a napból a sugarak. Egyik testbe kisebb sugár száll, a másikba nagyobb. Jézus a legfényesebb és a legmelegebb sugara volt a földön élt emberiségnek. Az emberi testben zártan is több volt benne az égi természet, mint a földi.
S mi, akik nem érezzük annyira az égi származásunkat, az emberi művelődés nagy hajlásában látjuk és érezzük, hogy mégis a legtöbbet tudott, s azóta is akármerre halad az emberiség vándorlása, a törekvések és jelszavak erdején át min­denkor az ő szava ragyog át:
– Én vagyok az út, igazság, élet.
Ő az út: a szeretet.
Ő az igazság. Ki kételkedhetik szavainak őszinteségében, mikor meghalt azért, amiket mondott. Nem volt kénytelen vele. Ismerte ellenségeit: kerülhette volna, s végső esetben visszavonhatta volna minden tanítását.
De ő elfogadta a kínos halált.
Az utolsó szavát sokféleképpen magyarázzák. Nekem eszembe jut Fadrusz elbeszélése.
Delíriumban volt. A rettenetes kínban enyhítő segítséget kívánt, s hogy ezt nem kapta meg, féleszméletlen állapotban jajdulhatott meg:
– Miért hagysz el engem.
Ő volt az első, aki ezt mondta az Istennek:
– Atyám.
Az embernek:
– Testvérem.
S a természet vizsgálata kétezer év múltán bizonyít, hogy az Isten valóban Atya.

(Az írást a Noran Libro kiadó hozzájárulásával a Bibliai történetek – Magyar írók novellái című, 2011-ben megjelent kötetből közöljük, szerkesztő: Kőrössi P. József)

'Szellet', 'szelleti', 'szellem'

A „szelleti” szó a „szellet” szó származéka. Egyrészt a „szellet” ’szellő, fuvallat’ jelentésű szó melléknévképzős alakja, másrészt a birtokos személyjeles alak rövidebb, régiesebb változata – a „szelletei” helyett.

A szó alapja a „szél” a ’levegőmozgás’ jelentésben. Ebből alkották meg a huszita bibliafordítók a „szellet” szót a latin „spiritus” ’szellem, lélek’ megfelelőjeként. Megjelenik Zrínyinél is, később elavulttá kezd válni, s Kazinczy javasolja „szellem” hangzásúnak, megjegyezve, hogy a „szelletetek” szóban nem jó hangzású a két t hang (Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára, 298. o.).

A magyar romantikus irodalomban szórványosan fordul elő: „Úgy elfogta remény, ‘s félelem a’ hüves / Estnek szelleti közt lelkemet” (Vörösmarty) ’szellem’ jelentésben.

A Czuczor–Fogarasi-szótárban is többször előfordul a „szellet”. Nyelvtani műszóként a hehezetes hangok, mellékzöngés magánhangzók leírásában olvashatjuk, pl. „Azonban régi iratainkban talán a mostaninál erősebb hehentés vagy fuvalás után, vagy talán a sémi nyelvek példájára nagyon gyakran találkozunk ily fuvallási (szelleti) jelölésekkel, főképen a lehelő h betűben, de egy másik fuvó betűben…”.

Forrás: e-nyelv.hu

Tóth Bálint: Magyar litánia (vers)

Tóth Bálint:

Magyar litánia

Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért…
Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségeidet.
Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket…
Máté 5, 38,43,44


Sokat kérsz, Jézus, nagyon sokat

feledni éjszakai vad hánykolódásokat,
(egy hónapban két éjjelt börtönben töltök,
és kéthavonként felakasztanak.)
Sokat kérsz, Jézus, nagyon sokat:
hogy megszeressem a hóhérokat,
s imádkozzam ellenségeimért…
Pedig tudom: ez az egyetlen út,
ki megnyithatja a szent kaput
az oltárhoz, hol a szeretet ég,
de befogadni az igaz igét-,
hogy magam előtt se legyek hazug-,
tudod, Uram, ez száz szentnek elég!

Igaz, ha annyi vagyok, mint ők,
semmi vagyok.

Nézem, Krisztus, a tévét:
ez mind élőhalott:
pöszög, dadog,
nem bánt meg semmit,
nem kér bocsánatot.
Hadd kérdjem Tőled:
Én megbocsáthatok?
Megbocsáthatok-e
a cvikkeres Nagyért,
a hórihorgas Pálinkás őrnagyért,
Maléterért és Mansfeld Péterért,
a Kossuth téren meggyilkoltakért,
Salgótarjánban meggyilkoltakért,
a háromszázakért, az ötszázakért,
és a ki tudja hogy hány ezrekért;
a Pesti Srácokért, s a Pesti Lányokért,
Angyalért és angyali Géreczért.

S a korábbiakért:
Donáthért, Kiss Szalézért és Apor Vilmosért,
a Recsken haltakért,
a vallatáskor agyonvertekért,
a börtönökben égigkínzottakért,
tyúkketrecbe telepítettekért,
és a határon agyonlőttekért.

S a későbbiekért:
Bériért, Gáliért,
s ki tudja még kiért,
ki korábban halt, mint rendeltetett,
Uram, itt valaki felfejtette
te szent törvényedet!

Hány sor kéne ide,
hány sírkő s kopjafa,
mert ezt a magyar litániát
nem fejezhetjük be soha.

És mégis, mégis fejezzük be,
mi nem kezdhetjük újra,
de véssétek gránitba, bazalttömbbe,
minden időre minden bűnös nevét,
jegyezzétek fel, ennyi elég-,
mi nem kezdhetjük újra.

Szilágyi Domokos: Övön alul (vers)

"Énnekem nem kell jutalom
(nem mintha kapnék valahol) -:
csak annyi, hogy fölmentsetek
a MÁSOK bűnei alól."

részlet Szilágyi Domokos: Övön alul című verséből

Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító. 

Csuka Zoltán: A megújhodás dicsérete (vers)

Csuka Zoltán

A megújhodás dicsérete

Az eklézsiát szüntelenül újítani kell,
s benne minden eklézsiák magvát, az embert,
és annak minden intézményét.
A meg nem újulót belepi a por,
bedohosodik, és betokosodik,
bomlás indul meg benne és romlás,
kihűl benne a lüktető élet,
elvész belőle a lényeg,
kikezdi lassan az enyészet.

Újuljatok meg,
hirdette a forradalmi krisztusi példa,
s felröppent az első békés rakéta
az örökké mozgó, forró és megújuló égre.
S hiába a poklok minden visszahúzó kénye,
van, van az embernek diadalmas reménye.

Megújulunk, zengette Luther kalapácsa,
mikor kilencvenöt tételét
kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára.
Megújulunk, zengetjük mi is szerte a világon,
mert győz az élet és az értelem,
túl minden halálon és butaságon,
mellyel szembeszállunk,
s Lutherrel együtt mondjuk:

igen
itt állunk, másként nem tehetünk,
Isten legyen segítségünkre.
Ámen!

Láng György: A Tamás-templom karnagya (pdf)

Láng György - A Tamás templom karnagya

Zorán: Üres bölcsőt ringat a Hold fénye (videó)

Ugly Kid Joe: Cats In The Cradle (video)