A következő címkéjű bejegyzések mutatása: scientia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: scientia. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. december 12., szerda
2012. január 31., kedd
Hívő polihisztor: Szentágothai János
Hívő polihisztor: Szentágothai János
Magyar Hírlap / MTA
Faggyas Sándor
2012.01.31.
Az idén októberben lesz Szentágothai János születésének századik évfordulója, ezért az UNESCO 2012-t a világhírű magyar tudós emlékének szenteli. A Szentágothai-év hazai ünnepségeinek nyitányaként pénteken a Semmelweis Egyetem anatómiai intézetében Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter – Szentágothai tanítványa és egyben veje – részvételévei megkoszorúzták a nagy elődök: Lenhossék Mihály, Kiss Ferenc és Szentágothai János emléktábláját, majd előadásokban emlékeztek a magyar anatómia és neurontan, ezen belül az agykutatás három kiemelkedő képviselőjére.
Halász Béla és Hámori József akadémikusok, professzor emeritusok évtizedeket töltöttek Szentágothai professzor mellett, nemcsak tanítványként, hanem barátként is, ezért különösen érdekes volt hallani tőlük, miért és hogyan lehetett reneszánsz ember és polihisztor Szentágothai János az ezen embertípusban már igencsak szegény huszadik században. Történetek, jelenetek és idézetek sokaságával érzékeltették, hogy Szentágothai egész életének központjában állt a tudásvágy és a tudás továbbadása, s nemcsak tudósnak volt kiemelkedő, hanem tanárnak és barátnak is. Hihetetlen széles körű műveltsége és érdeklődésé a biológia és az anatómia mellett az irodalomra, a képzőművészetre, a zenere, a filozófiára, sőt a teológiára is kiterjedt Ez utóbbira jellemző, hogy mint élő hitű evangélikus ember anatómiaprofesszorként az 1950-es évek elején a pécsi orvosegyetem hallgatóinak rendszeresen tartott bibliaórákat, ami akkoriban elég veszélyes és kockázatos volt.
Szentágothait egész életében foglalkoztatták az agy-elme-tudat és a keresztény hit összefüggései, és a magyar agykutatás nemzetközileg elismert, iskolateremtő tudósa arra a következtetésre jutott, hogy az emberi agy a teremtő és mindenható Isten legcsodálatosabb terméke. Többször elmondta, hogy a tudomány és a hit világa között lehetséges a harmónia, hiszen ugyanazt a teremtett világot igyekszik megismerni mindkettő, csak másként. Ő ebbe a megismerésbe bekapcsolta a művészetek megközelítésmódját és eszköztárát is tanítványai szerint kiválóan rajzolt a táblára egyszerre két kézzel, és szabadidejében szép akvarelleket festett. Kiss Ferenccel együtt készített rajzolt anatómiai atlasza egyszerre tudományos és képzőművészeti remekmű, amelyet a világ számos országában használnak. Emellett briliáns szónok is volt, akinek látványos, sziporkázó egyetemi előadásain mindig zsúfolásig megtelt a terem. Igazi mester volt, abban az értelemben, hogy minden tanítványával külön és folyamatosan foglalkozott, az egyetemi órákon túl is nevelte őket, sok-sok beszélgetéssel, közös kirándulással, gondolkodásuk és/pályájuk formálásával, irányításával,
Ahogy Hámori József elmondta, Szentágothai nem tudományos eredményeire, akadémiai elnökségére és magas közéleti pozícióira, kitüntetéseire volt a legbüszkébb, hanem a tanítványaira, akikből tisztességes, művelt, keresztény embereket faragott. És éppen ezek a ma már világhírű tanítványok, a nemzetközi agykutatás csúcsára jutott kiváló magyar tudósok a tanúi, hogy művében, művének folytatóiban halála után is él az ember, ha olyan, mint Szentágothai János.
Magyar Hírlap / MTA
Faggyas Sándor
2012.01.31.
Az idén októberben lesz Szentágothai János születésének századik évfordulója, ezért az UNESCO 2012-t a világhírű magyar tudós emlékének szenteli. A Szentágothai-év hazai ünnepségeinek nyitányaként pénteken a Semmelweis Egyetem anatómiai intézetében Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter – Szentágothai tanítványa és egyben veje – részvételévei megkoszorúzták a nagy elődök: Lenhossék Mihály, Kiss Ferenc és Szentágothai János emléktábláját, majd előadásokban emlékeztek a magyar anatómia és neurontan, ezen belül az agykutatás három kiemelkedő képviselőjére.
Szentágothai János
Halász Béla és Hámori József akadémikusok, professzor emeritusok évtizedeket töltöttek Szentágothai professzor mellett, nemcsak tanítványként, hanem barátként is, ezért különösen érdekes volt hallani tőlük, miért és hogyan lehetett reneszánsz ember és polihisztor Szentágothai János az ezen embertípusban már igencsak szegény huszadik században. Történetek, jelenetek és idézetek sokaságával érzékeltették, hogy Szentágothai egész életének központjában állt a tudásvágy és a tudás továbbadása, s nemcsak tudósnak volt kiemelkedő, hanem tanárnak és barátnak is. Hihetetlen széles körű műveltsége és érdeklődésé a biológia és az anatómia mellett az irodalomra, a képzőművészetre, a zenere, a filozófiára, sőt a teológiára is kiterjedt Ez utóbbira jellemző, hogy mint élő hitű evangélikus ember anatómiaprofesszorként az 1950-es évek elején a pécsi orvosegyetem hallgatóinak rendszeresen tartott bibliaórákat, ami akkoriban elég veszélyes és kockázatos volt.
Szentágothait egész életében foglalkoztatták az agy-elme-tudat és a keresztény hit összefüggései, és a magyar agykutatás nemzetközileg elismert, iskolateremtő tudósa arra a következtetésre jutott, hogy az emberi agy a teremtő és mindenható Isten legcsodálatosabb terméke. Többször elmondta, hogy a tudomány és a hit világa között lehetséges a harmónia, hiszen ugyanazt a teremtett világot igyekszik megismerni mindkettő, csak másként. Ő ebbe a megismerésbe bekapcsolta a művészetek megközelítésmódját és eszköztárát is tanítványai szerint kiválóan rajzolt a táblára egyszerre két kézzel, és szabadidejében szép akvarelleket festett. Kiss Ferenccel együtt készített rajzolt anatómiai atlasza egyszerre tudományos és képzőművészeti remekmű, amelyet a világ számos országában használnak. Emellett briliáns szónok is volt, akinek látványos, sziporkázó egyetemi előadásain mindig zsúfolásig megtelt a terem. Igazi mester volt, abban az értelemben, hogy minden tanítványával külön és folyamatosan foglalkozott, az egyetemi órákon túl is nevelte őket, sok-sok beszélgetéssel, közös kirándulással, gondolkodásuk és/pályájuk formálásával, irányításával,
Ahogy Hámori József elmondta, Szentágothai nem tudományos eredményeire, akadémiai elnökségére és magas közéleti pozícióira, kitüntetéseire volt a legbüszkébb, hanem a tanítványaira, akikből tisztességes, művelt, keresztény embereket faragott. És éppen ezek a ma már világhírű tanítványok, a nemzetközi agykutatás csúcsára jutott kiváló magyar tudósok a tanúi, hogy művében, művének folytatóiban halála után is él az ember, ha olyan, mint Szentágothai János.
2011. október 13., csütörtök
Régészeti fronton is zajlik az izraeli-palesztin konfliktus
Régészeti fronton is zajlik az izraeli-palesztin konfliktus
múlt-kor.hu
2011. október 13.

A palesztin archeológusok régészeti módszerekkel, „kulturális intifáda” keretében harcolnak az izraeli állam ellen, s ásatási eredményekkel akarják megdönteni a történelmi érvelésre épülő izraeli követeléseket.
múlt-kor.hu
2011. október 13.

A palesztin archeológusok régészeti módszerekkel, „kulturális intifáda” keretében harcolnak az izraeli állam ellen, s ásatási eredményekkel akarják megdönteni a történelmi érvelésre épülő izraeli követeléseket.
Computer algorithm: Torah written by multiple hands

- Un algoritm de calcul contrazice tradiţiile creştine şi iudaice: Autorul Torei nu este Moise! (Jurnalul National)
- "Ghostwriting" the Torah? New algorithm distinguishes contributors to the Old Testament with high accuracy, says TAU research (American Friends of Tel Aviv University)
- An Israeli algorithm sheds light on the Bible (Associated Press)
2011. július 9., szombat
Árnyalhatják a filiszteusokról kialakult képet az izraeli ásatások
Árnyalhatják a filiszteusokról kialakult képet az izraeli ásatások
MTI / index.hu
2011. július 9.
Árnyalhatják a filszteusokról kialakult képet az izraeli régészeti projekt, amely Góliát szülővárosa, Gát feltárását tűzi ki célul.

photo: ctpost.com
MTI / index.hu
2011. július 9.
Árnyalhatják a filszteusokról kialakult képet az izraeli régészeti projekt, amely Góliát szülővárosa, Gát feltárását tűzi ki célul.
photo: ctpost.com
2011. június 2., csütörtök
2011. május 25., szerda
Web 2.0: Ki adja a felhatalmazást az online-kommunikációra?
Web 2.0: Ki adja a felhatalmazást az online-kommunikációra?
evangélikus.hu
2011. május 17.

evangélikus.hu
2011. május 17.
A közösségi média számos kihívás elé állítja nem csak gyülekezeteinket, de lelkészeinket és azok hozzátartozóit is. Ugyan honlapunk már régóta használja a Web 2.0 nyújtotta lehetőségeket és aktívan jelen vagyunk például a Twitteren és a Facebookon, sok gyülekezetünk most jelentkezett be a világháló ezen részébe. De ezzel együtt számos kérdés is felvetődik. Írásomban nem próbálok meg válaszokat adni, inkább a közös gondolkodást szeretném elősegíteni. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Idegen civilizáció létezését titkolja el a Vatikán?
Idegen civilizáció létezését titkolja el a Vatikán?
Rejtélyek szigete
Az Énok könyve valódi űrháborúról számol be, azonban kitörölték a Bibliából. Hogy miért?
Az Énok könyve egyike a leghíresebb és legelterjedtebb apokrif iratoknak, vagyis azon szövegeknek, melyeket szerzőjük isteni kinyilatkoztatásként kívánt az emberek elé tárni, valami okból kifolyólag azonban nem szerepelnek a mai Bibliában.
Rejtélyek szigete
Az Énok könyve valódi űrháborúról számol be, azonban kitörölték a Bibliából. Hogy miért?
Az Énok könyve egyike a leghíresebb és legelterjedtebb apokrif iratoknak, vagyis azon szövegeknek, melyeket szerzőjük isteni kinyilatkoztatásként kívánt az emberek elé tárni, valami okból kifolyólag azonban nem szerepelnek a mai Bibliában.

2011. május 23., hétfő
A zene gyermekekre gyakorolt hatása
A zene gyermekekre gyakorolt hatása
Jon Georg
apaportal.hu
1., 2.
Plátó azt mondta: „a zene hatásosabb módszer a tanítás bármely formájánál, és a gyerekeket mindennél előbb a zenével kellene megismertetni.” Most már egyre több tanulmányból az derül ki, hogy azzal, hogy már a kezdetektől zenének „tesszük ki” a gyermekeinket, ténylegesen elősegíthetjük az értelmi fejlődésüket.

Jon Georg
apaportal.hu
1., 2.
Plátó azt mondta: „a zene hatásosabb módszer a tanítás bármely formájánál, és a gyerekeket mindennél előbb a zenével kellene megismertetni.” Most már egyre több tanulmányból az derül ki, hogy azzal, hogy már a kezdetektől zenének „tesszük ki” a gyermekeinket, ténylegesen elősegíthetjük az értelmi fejlődésüket.

2011. május 21., szombat
2011. május 16., hétfő
Az egészség 7 főbűne
A 7 fő bűn
betegszoba.hu
2011. április 30.
Mindenki tisztában van vele, hogy a dohányzással, a túl sok ivással és a gyorséttermi ételekkel árt az egészségének, de ki gondolná, hogy egészen hétköznapi cselekedeteinkkel is rosszat tehetünk magunknak? Lássuk, a hét fő bűnt, amiről ideje leszoknunk!

betegszoba.hu
2011. április 30.
Mindenki tisztában van vele, hogy a dohányzással, a túl sok ivással és a gyorséttermi ételekkel árt az egészségének, de ki gondolná, hogy egészen hétköznapi cselekedeteinkkel is rosszat tehetünk magunknak? Lássuk, a hét fő bűnt, amiről ideje leszoknunk!

2011. április 4., hétfő
The first ever portrait of Jesus?
Is this the first ever portrait of Jesus? The incredible story of 70 ancient books hidden in a cave for nearly 2,000 years
Daily Mail
Nick Pryer
3rd April 2011
The image is eerily familiar: a bearded young man with flowing curly hair. After lying for nearly 2,000 years hidden in a cave in the Holy Land, the fine detail is difficult to determine. But in a certain light it is not difficult to interpret the marks around the figure’s brow as a crown of thorns.
Daily Mail
Nick Pryer
3rd April 2011
The image is eerily familiar: a bearded young man with flowing curly hair. After lying for nearly 2,000 years hidden in a cave in the Holy Land, the fine detail is difficult to determine. But in a certain light it is not difficult to interpret the marks around the figure’s brow as a crown of thorns.

2011. március 30., szerda
Rejtélyes kódexeket találtak egy jordániai barlangban
Rejtélyes kódexeket találtak egy jordániai barlangban
index.hu
2011. március 30.

A holt-tengeri tekercsek óta a legnagyobb felfedezés lehet a kereszténység kialakulásának kutatásában az a hetven, vékony ólomlapokból álló könyv, amit Jordániában talált egy pásztor egy barlangban, ahol egy árvíz nyitott utat egy addig ismeretlen járatba. A kódexek egyenként 5-15 oldalból állnak, a hitelkártya méretű lapokat ólomgyűrűk fogják össze.
index.hu
2011. március 30.

A holt-tengeri tekercsek óta a legnagyobb felfedezés lehet a kereszténység kialakulásának kutatásában az a hetven, vékony ólomlapokból álló könyv, amit Jordániában talált egy pásztor egy barlangban, ahol egy árvíz nyitott utat egy addig ismeretlen járatba. A kódexek egyenként 5-15 oldalból állnak, a hitelkártya méretű lapokat ólomgyűrűk fogják össze.
A biológus szerint vannak bizonyítékok a teremtésre
A biológus szerint vannak bizonyítékok a teremtésre
mindennapi.hu
2011-03-27
Cserháti Mátyás, biológus
Protestáns Teremtéskutató Kör

mindennapi.hu
2011-03-27
Cserháti Mátyás, biológus
Protestáns Teremtéskutató Kör

Az evolúció-teremtés vita világszerte mozgatja a keresztény tudományos és naív gondolkodást egyaránt. A témában állást foglalók legtöbbje nem volt jelen az eseménynél, ám az elméletek száma gyarapszik.
2011. március 7., hétfő
2011. március 6., vasárnap
Titokzatos jelenség Kínában - Két nap ragyogott az égen
Titokzatos jelenség Kínában - Két nap ragyogott az égen
MNO / space.com
2011-03-05
Egyszerű átverés, optikai csalódás, vagy valami titokzatos égi jelenség? A szakértők véleménye is megoszlik arról a videóról, amelyet a kínai televízióban is bemutattak.
MNO / space.com
2011-03-05
Egyszerű átverés, optikai csalódás, vagy valami titokzatos égi jelenség? A szakértők véleménye is megoszlik arról a videóról, amelyet a kínai televízióban is bemutattak.
A felvételen két nap látszik Kína egén. Az egyik halványabb, narancs színű, a másik élesebb, sárga. Mi történhetett – tette fel a kérdést a Space.com Jim Kalernek, az illinoisi egyetem csillagászának. A szakértő szerint a felvételt elemezve szinte kizárt a csalás, sokkal inkább valami optikai csalódásról, egyfajta délibábról lehet szó. A csillagász – aki lenyűgözőnek nevezte a felvételt – azt mondta, elképzelhető, hogy egy szokatlanul vastag légtömeg vándorolt át a Nap előtt, s ez okozhatta a titokzatos jelenséget.
A napilap közlése szerint Grant Perry, a wisconsini egyetem légkörkutatója sem tartja egyszerű trükknek a videót. Mint mondja, a legtöbb légköri jelenséget meg tudja magyarázni a tudomány, de ez esetben egyelőre ő is tanácstalan, hogy pontosan mi okozhatta a felvételen látható két nap látványát.
2011. február 23., szerda
Egészség és protestantizmus
Egészség és protestantizmus
elitmed.hu
Magyar László András
Bár a keresztények Krisztust már igen korán világgyógyító orvosként, Christus medicusként is tisztelték, a megváltást pedig az emberiség gyógyulásaként értelmezték, a testi egészséget a korai egyházatyák alapjában nem tartották értéknek.

A betegségre ráadásul, mint bűneik jogos büntetésére tekintettek. Szent Ambrus (330-397) például a 130. Zsoltárhoz írott magyarázatában azt írja, hogy „Az orvostudomány előírásai ellenkeznek a vallásos léttel, hiszen tiltják a böjtöt, nem engedélyezik a virrasztást, elterelik figyelmünket a meditációról, ezért hát, aki az orvosok kezére adja magát, hitét tagadja meg.” Tatianus (4.sz.) pedig a medicinát egyenest démoni műnek bélyegzi, amit csak azok vesznek igénybe, akik nem bíznak Istenben. Más egyházatyák azonban, például még a kifejezetten test-ellenes Órigenész (185-254) vagy Ágoston (354-430) viszont a medicinát Isten adományának tartották, és ezt vallotta a nagy összegző, Aquinói Szent Tamás is. Másfelől az egésszség a középkori ember számára az úgynevezett spirituális javak kategóriájába, így nem az orvostudomány, hanem az Egyház felségterületéhez tartozott. Az Egyház azonban nem az egészségre, hanem a gyógyítás szent és szeretetteljes aktusára tekintett csupán igazi tisztelettel.
Jóllehet tehát az egészség nyilván a keresztény ember számára is fontos maradt, és a medicina – nyilván praktikus okokból – a középkor során végig megőrizhette függetlenségét és helyét a keresztény világban, az Egyház a testi egészséget a lelki üdvösséggel szemben csak másodlagos értéknek tartotta. A katolicizmus ezért nem is igyekezett soha különösképpen értékrendjébe illeszteni a testi jólétet. A korabeli dietetikai tanácsadók, regimenek és orvosló könyvek meg is elégednek annyival, hogy olvasóik figyelmét az egészség hasznos voltára hívják föl. Az egészség azért fontos csupán számukra, mert szükséges föltétele a keresztény életnek, megteremti a választás lehetőségét jó és rossz között. Ezt a szemléletet legvilágosabban Kempis Tamás fogalmazta meg, aki azt írta, hogy „Ha egészséges vagy, sok jót tehetsz, ám hogy mire vagy képes betegen, azt nem tudom.”
A 16. században a protestantizmus megjelenésével azonban érdekes változásnak lehetünk tanúi. Az ekkoriban kiadott egészségügyi tanácsadók, dietetikák bevezetőjében ugyanis az egészség megőrzése már nem pusztán szükséges feltételként, hanem értékként, sőt erkölcsi kötelességként jelenik meg. A Luther közvetlen környezetéhez tartozó, Eobanus Hessus (1488-1540) például nem kevesebbet jelent ki, minthogy az egészség elhanyagolása az ötödik parancsolattal (Ne ölj!) ellenkezik, és a gyilkossággal egyenlő. De az is gyilkosság, ha valaki zabálással és ivással rongálja testét, Isten adományát. Az ugyancsak e lutheránus körhöz tartozó Caspar Peucer (1525-1602) pedig 1572-ben arról értekezik, hogy súlyos bűnt követ el, aki testét, Isten adományát és lelkének lakhelyét rongálja, és nem tartja karban. Szerinte a bűnbeesés során megbomlott az eredeti harmónia, amelynek visszaállítása részben a hit, részben az medicina feladata. Az egészséges élet pedig erkölcsi kötelességünk. Melanchthon (1497-1560), Luther legfontosabb munkatársa szintén kijelenti, hogy az egészség védelme erkölcsi kötelesség, elhanyagolása pedig bűn. A protestáns orvosi szerzőknél az erdélyi szász Paulus Kyrtől a dán Heinrich Rantzoviusig utóbb szinte mindenki hasonló érveket alkalma, vagyis arra törekszik, hogy az egészséget keresztény értékké emelje.
A protestáns szerzők tehát az egészség megőrzését immár erkölcsi kötelességnek tartották, s ekképpen elsőként tárták szélesre a kapukat a mára mindent elborító egészség-kultusz előtt. E változás tény, ám nehéz magyarázatot adni rá. Oka talán abban rejlett, hogy a hit „székhelyét” a világból az emberi bensőbe helyező, s a hitéletet a mindennapi élettől szétválasztani igyekvő protestantizmus a testet immár nem legyőzendő ellenfélnek, hanem Isten ajándékának tekintette, amellyel jól sáfárkodni morális kötelességünk. Hiszen az ember nem választhat szabadon! Sorsa eleve elrendelt, így kötelessége csupán az Isten által rászabott testi és lelki létforma tisztelete és minél eredményesebb fenntartása lehet.
elitmed.hu
Magyar László András
Bár a keresztények Krisztust már igen korán világgyógyító orvosként, Christus medicusként is tisztelték, a megváltást pedig az emberiség gyógyulásaként értelmezték, a testi egészséget a korai egyházatyák alapjában nem tartották értéknek.

A betegségre ráadásul, mint bűneik jogos büntetésére tekintettek. Szent Ambrus (330-397) például a 130. Zsoltárhoz írott magyarázatában azt írja, hogy „Az orvostudomány előírásai ellenkeznek a vallásos léttel, hiszen tiltják a böjtöt, nem engedélyezik a virrasztást, elterelik figyelmünket a meditációról, ezért hát, aki az orvosok kezére adja magát, hitét tagadja meg.” Tatianus (4.sz.) pedig a medicinát egyenest démoni műnek bélyegzi, amit csak azok vesznek igénybe, akik nem bíznak Istenben. Más egyházatyák azonban, például még a kifejezetten test-ellenes Órigenész (185-254) vagy Ágoston (354-430) viszont a medicinát Isten adományának tartották, és ezt vallotta a nagy összegző, Aquinói Szent Tamás is. Másfelől az egésszség a középkori ember számára az úgynevezett spirituális javak kategóriájába, így nem az orvostudomány, hanem az Egyház felségterületéhez tartozott. Az Egyház azonban nem az egészségre, hanem a gyógyítás szent és szeretetteljes aktusára tekintett csupán igazi tisztelettel.
Jóllehet tehát az egészség nyilván a keresztény ember számára is fontos maradt, és a medicina – nyilván praktikus okokból – a középkor során végig megőrizhette függetlenségét és helyét a keresztény világban, az Egyház a testi egészséget a lelki üdvösséggel szemben csak másodlagos értéknek tartotta. A katolicizmus ezért nem is igyekezett soha különösképpen értékrendjébe illeszteni a testi jólétet. A korabeli dietetikai tanácsadók, regimenek és orvosló könyvek meg is elégednek annyival, hogy olvasóik figyelmét az egészség hasznos voltára hívják föl. Az egészség azért fontos csupán számukra, mert szükséges föltétele a keresztény életnek, megteremti a választás lehetőségét jó és rossz között. Ezt a szemléletet legvilágosabban Kempis Tamás fogalmazta meg, aki azt írta, hogy „Ha egészséges vagy, sok jót tehetsz, ám hogy mire vagy képes betegen, azt nem tudom.”
A 16. században a protestantizmus megjelenésével azonban érdekes változásnak lehetünk tanúi. Az ekkoriban kiadott egészségügyi tanácsadók, dietetikák bevezetőjében ugyanis az egészség megőrzése már nem pusztán szükséges feltételként, hanem értékként, sőt erkölcsi kötelességként jelenik meg. A Luther közvetlen környezetéhez tartozó, Eobanus Hessus (1488-1540) például nem kevesebbet jelent ki, minthogy az egészség elhanyagolása az ötödik parancsolattal (Ne ölj!) ellenkezik, és a gyilkossággal egyenlő. De az is gyilkosság, ha valaki zabálással és ivással rongálja testét, Isten adományát. Az ugyancsak e lutheránus körhöz tartozó Caspar Peucer (1525-1602) pedig 1572-ben arról értekezik, hogy súlyos bűnt követ el, aki testét, Isten adományát és lelkének lakhelyét rongálja, és nem tartja karban. Szerinte a bűnbeesés során megbomlott az eredeti harmónia, amelynek visszaállítása részben a hit, részben az medicina feladata. Az egészséges élet pedig erkölcsi kötelességünk. Melanchthon (1497-1560), Luther legfontosabb munkatársa szintén kijelenti, hogy az egészség védelme erkölcsi kötelesség, elhanyagolása pedig bűn. A protestáns orvosi szerzőknél az erdélyi szász Paulus Kyrtől a dán Heinrich Rantzoviusig utóbb szinte mindenki hasonló érveket alkalma, vagyis arra törekszik, hogy az egészséget keresztény értékké emelje.
A protestáns szerzők tehát az egészség megőrzését immár erkölcsi kötelességnek tartották, s ekképpen elsőként tárták szélesre a kapukat a mára mindent elborító egészség-kultusz előtt. E változás tény, ám nehéz magyarázatot adni rá. Oka talán abban rejlett, hogy a hit „székhelyét” a világból az emberi bensőbe helyező, s a hitéletet a mindennapi élettől szétválasztani igyekvő protestantizmus a testet immár nem legyőzendő ellenfélnek, hanem Isten ajándékának tekintette, amellyel jól sáfárkodni morális kötelességünk. Hiszen az ember nem választhat szabadon! Sorsa eleve elrendelt, így kötelessége csupán az Isten által rászabott testi és lelki létforma tisztelete és minél eredményesebb fenntartása lehet.
2011. február 11., péntek
Ágoston Dániel: A bajok eredete

Kreácionista elméletek mindig is léteztek, mi több, azok még régebbiek, mint maga a tudomány. Ádám bordája, Éva, Khaosz, akit egy légáramlat keffentett meg, Siva, aki pörgésével elindította a kozmosz megteremtését és a többi.
A magát kereszténynek meghatározó Mindennapi.hu közéleti portál pedig nemrég interjút közölt (eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg) William Collier professzorral, aki szerint a makroevolúció bizonyítékai felülvizsgálatra szorulnak, s komolyan kell foglalkozni az Intelligent Design (Értelmes Tervezés) elmélettel. Az ELTE egykori vendégprofesszora szerint paradigmaváltás közeleg, ITT tessék elolvasni, hogy szerinte mér’.
Túl azon, hogy az interjú egyébként egyáltalán nem cáfolja a darwinizmust, hülyeséget is igyekszik igazolni (ezért van az, hogy az interjú csak apropóként szolgál jelen írásban), hiszen sem Darwin, sem pedig a tudomány nem állította soha azt, hogy ne létezne valamiféle omnipotens hatalom, ami működésbe hozta ezt a Világnak nevezett ketyerét. A tudomány azt állítja, hogy ez idáig nem sikerült igazolni egy ilyen hatalom létezését, minthogy cáfolni sem sikerült. Az evolúcióelmélet pedig szintén nem zárta ki mindezt, maximum azt, hogy Ádám meg Éva kisétáltak a Paradicsomból.
Mindez persze nem zavar senkit, tobzódnak a tudományon kívüli, vagy éppen a tudományt támadó elméletek és mozgalmak. A tudomány művelői általában persze nem polemizálnak ez utóbbiak képviselőivel, ők ugyanis a kísérletezést és a megfigyelést tartják fontosnak, szemben az irracionális teológiai megközelítésekkel, mégpedig azért, hogy így értsük meg önmagunkat és a világegyetemet. Mert ugyanis a tudás megszerzéséhez való ilyetén történő hozzáállás képezi a tudomány módszertanának alapját, aminek legfontosabb eleme az elméletek ütköztetése a megfigyelések bizonyítékaival. Ez a módszer háromszáz év alatt a tudásszerzés folyamatának jelentős fejlődéséhez vezetett. S bár még rengeteg felfedeznivaló vár a tudományra, ma már széleskörű tudással rendelkezünk az univerzum Ősrobbanás utáni fejlődéséről, és arról, hogy az ember, valamint más fajok hogyan jelentek meg a Földön, hiába nem tetszik ez a pápának, Jehova tanúinak, vagy az Intelligent Design mozgalmárjainak.
Mert ha tetszik, ha nem, a világ megismerésében az egyik legjelentősebb előrelépést a természetes kiválasztódás elmélete, s annak fejlődése jelentette. Charles Darwin közel százötven éve fogalmazta meg az elmélet alapjait, az azóta eltelt idő alatt pedig hatalmas mennyiségű, az evolúció elméletét alátámasztó tudományos bizonyíték gyűlt össze. Ma ezt tartják a Földön kifejlődött élet legjobb és leglogikusabb magyarázatának, mind a kezdetekre, mind a fajok változatosságára nézve. Épp ezért a napjainkban is megfigyelhető evolúciót joggal tanítják a biológia és a tudományos képzés sarkalatos részeként a világ általános és középiskoláiban, valamint az egyetemeken.
Magától értetődően számos más magyarázat is született a földi élet kialakulására, némelyik vallási alapokon nyugszik, és nem egy vallás fundamentuma a “teremtő” lény létezésében való feltétlen hit. Akadnak olyanok is, akik egyszerre hisznek egy teremtő lény létezésében, és fogadják el a világegyetem keletkezésének, a földi élet létrejöttének tudományos magyarázatát.
De ne szépítsük: a kreácionizmus a vallásos hit része, imigyen a vallási oktatás elemeként oktatandó az általános és középiskolákban, valamint az egyetemeken, mint kulturális jelentőséggel és értékkel bíró mitológia; de hasznosan oktatható tanulságképpen a természettudományokkal foglalkozó iskolai órákon is a hittétel és a tudományos elmélet közti különbség világos demonstrálására: az evolucionizmus ugyanis tudományos bizonyítékokon alapszik, míg a kreácionizmus rendszere hitbéli alapokra támaszkodik.
Léteznek a kreácionizmusnak olyan változatai, melyek nem férnek össze a tudományos bizonyítékokkal, de fesztül hangoztatják azokat. Például az a hit, hogy a Földön minden állat- és növényfaj mindig a mai formájában létezett, nem fér össze az evolúció eddig összegyűlt rengeteg bizonyítékával, többek közt a fosszíliákkal sem. Hasonlóképpen az a hit, hogy a Földet Kr. e. 4004-ben teremtették, nem hangolható össze a geológiai, csillagászati és fizikai bizonyítékokkal, melyek szerint a Naprendszer – és benne a Föld is – mintegy 4600 millió évvel ezelőtt keletkezett. És ugyanígy nem lehet elhinni a szcientológusok eszement históriáját sem, mely szerint a gonosz Xenu 75 millió évvel ezelőtt az egész Galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta őket, és leginkább a mai DC-3-as típusú repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket, s itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával, akiknek azóta is rossz. Erre mondja hát a művelt lengyel: bullshit!
Megállás persze nincs, a földi élet változatosságát alternatív módon magyarázók egy része napjainkban komolyan hirdeti, hogy az ő elméleteik is tudományos bizonyítékokon alapulnak. Az egyik ilyen teória pedig az Értelmes Tervezés elmélete, ami abból indul ki, hogy néhány faj túl összetett ahhoz, hogy természetes kiválasztódás révén fejlődhetett volna ki, így a földi élet csakis egy “tervező”, egy “órásmester” munkájának eredménye lehet.
Indíttatásukból és szemléletükből fakadóan persze az elmélet követői az evolúciót támogató elsöprő mennyiségű tudományos bizonyítékot erősen szelektíve kezelik, és a mai tudásunkban tátongó lyukakat – melyek a tudomány minden területén kétségtelenül megvannak – a “tervező” létének bizonyítékaként kezelik. E tekintetben az értelmes tervezettség elmélete praktikusan a kreácionizmus vallásos tételének része, semmint a racionális tudományé.
Summázva: az evolúció elméletét a tudományos bizonyítékok súlya támogatja, az értelmes tervezettség teóriáját pedig legfeljebb a Biblia.
A magát kereszténynek meghatározó Mindennapi.hu közéleti portál pedig nemrég interjút közölt (eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg) William Collier professzorral, aki szerint a makroevolúció bizonyítékai felülvizsgálatra szorulnak, s komolyan kell foglalkozni az Intelligent Design (Értelmes Tervezés) elmélettel. Az ELTE egykori vendégprofesszora szerint paradigmaváltás közeleg, ITT tessék elolvasni, hogy szerinte mér’.
Túl azon, hogy az interjú egyébként egyáltalán nem cáfolja a darwinizmust, hülyeséget is igyekszik igazolni (ezért van az, hogy az interjú csak apropóként szolgál jelen írásban), hiszen sem Darwin, sem pedig a tudomány nem állította soha azt, hogy ne létezne valamiféle omnipotens hatalom, ami működésbe hozta ezt a Világnak nevezett ketyerét. A tudomány azt állítja, hogy ez idáig nem sikerült igazolni egy ilyen hatalom létezését, minthogy cáfolni sem sikerült. Az evolúcióelmélet pedig szintén nem zárta ki mindezt, maximum azt, hogy Ádám meg Éva kisétáltak a Paradicsomból.
Mindez persze nem zavar senkit, tobzódnak a tudományon kívüli, vagy éppen a tudományt támadó elméletek és mozgalmak. A tudomány művelői általában persze nem polemizálnak ez utóbbiak képviselőivel, ők ugyanis a kísérletezést és a megfigyelést tartják fontosnak, szemben az irracionális teológiai megközelítésekkel, mégpedig azért, hogy így értsük meg önmagunkat és a világegyetemet. Mert ugyanis a tudás megszerzéséhez való ilyetén történő hozzáállás képezi a tudomány módszertanának alapját, aminek legfontosabb eleme az elméletek ütköztetése a megfigyelések bizonyítékaival. Ez a módszer háromszáz év alatt a tudásszerzés folyamatának jelentős fejlődéséhez vezetett. S bár még rengeteg felfedeznivaló vár a tudományra, ma már széleskörű tudással rendelkezünk az univerzum Ősrobbanás utáni fejlődéséről, és arról, hogy az ember, valamint más fajok hogyan jelentek meg a Földön, hiába nem tetszik ez a pápának, Jehova tanúinak, vagy az Intelligent Design mozgalmárjainak.
Mert ha tetszik, ha nem, a világ megismerésében az egyik legjelentősebb előrelépést a természetes kiválasztódás elmélete, s annak fejlődése jelentette. Charles Darwin közel százötven éve fogalmazta meg az elmélet alapjait, az azóta eltelt idő alatt pedig hatalmas mennyiségű, az evolúció elméletét alátámasztó tudományos bizonyíték gyűlt össze. Ma ezt tartják a Földön kifejlődött élet legjobb és leglogikusabb magyarázatának, mind a kezdetekre, mind a fajok változatosságára nézve. Épp ezért a napjainkban is megfigyelhető evolúciót joggal tanítják a biológia és a tudományos képzés sarkalatos részeként a világ általános és középiskoláiban, valamint az egyetemeken.
Magától értetődően számos más magyarázat is született a földi élet kialakulására, némelyik vallási alapokon nyugszik, és nem egy vallás fundamentuma a “teremtő” lény létezésében való feltétlen hit. Akadnak olyanok is, akik egyszerre hisznek egy teremtő lény létezésében, és fogadják el a világegyetem keletkezésének, a földi élet létrejöttének tudományos magyarázatát.
De ne szépítsük: a kreácionizmus a vallásos hit része, imigyen a vallási oktatás elemeként oktatandó az általános és középiskolákban, valamint az egyetemeken, mint kulturális jelentőséggel és értékkel bíró mitológia; de hasznosan oktatható tanulságképpen a természettudományokkal foglalkozó iskolai órákon is a hittétel és a tudományos elmélet közti különbség világos demonstrálására: az evolucionizmus ugyanis tudományos bizonyítékokon alapszik, míg a kreácionizmus rendszere hitbéli alapokra támaszkodik.
Léteznek a kreácionizmusnak olyan változatai, melyek nem férnek össze a tudományos bizonyítékokkal, de fesztül hangoztatják azokat. Például az a hit, hogy a Földön minden állat- és növényfaj mindig a mai formájában létezett, nem fér össze az evolúció eddig összegyűlt rengeteg bizonyítékával, többek közt a fosszíliákkal sem. Hasonlóképpen az a hit, hogy a Földet Kr. e. 4004-ben teremtették, nem hangolható össze a geológiai, csillagászati és fizikai bizonyítékokkal, melyek szerint a Naprendszer – és benne a Föld is – mintegy 4600 millió évvel ezelőtt keletkezett. És ugyanígy nem lehet elhinni a szcientológusok eszement históriáját sem, mely szerint a gonosz Xenu 75 millió évvel ezelőtt az egész Galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta őket, és leginkább a mai DC-3-as típusú repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket, s itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával, akiknek azóta is rossz. Erre mondja hát a művelt lengyel: bullshit!
Megállás persze nincs, a földi élet változatosságát alternatív módon magyarázók egy része napjainkban komolyan hirdeti, hogy az ő elméleteik is tudományos bizonyítékokon alapulnak. Az egyik ilyen teória pedig az Értelmes Tervezés elmélete, ami abból indul ki, hogy néhány faj túl összetett ahhoz, hogy természetes kiválasztódás révén fejlődhetett volna ki, így a földi élet csakis egy “tervező”, egy “órásmester” munkájának eredménye lehet.
Indíttatásukból és szemléletükből fakadóan persze az elmélet követői az evolúciót támogató elsöprő mennyiségű tudományos bizonyítékot erősen szelektíve kezelik, és a mai tudásunkban tátongó lyukakat – melyek a tudomány minden területén kétségtelenül megvannak – a “tervező” létének bizonyítékaként kezelik. E tekintetben az értelmes tervezettség elmélete praktikusan a kreácionizmus vallásos tételének része, semmint a racionális tudományé.
Summázva: az evolúció elméletét a tudományos bizonyítékok súlya támogatja, az értelmes tervezettség teóriáját pedig legfeljebb a Biblia.

A tudomány mindig is hatékony eszköze volt a körülöttünk lévő világról szerzett tudásunk gyarapításának, és az új és újabb generációknak is elvitathatatlan joguk, hogy megismerkedhessenek a tudomány eredményeivel, beleértve az evolúciót is. Ahhoz is elidegeníthetetlen joguk van, hogy a tudomány fejlődéséről tanuljanak, és arról, hogy - természetesen – a tudomány ma még rengeteg mindent nem képes megmagyarázni. Lesznek olyanok, akik kutatni fogják a tudomány megállapításainak összeegyeztethetőségét a különféle vallásos hittételekkel, és ebben támogatni is kell őket. Mindamellett nem szolgálják a fiatalság érdekeit azok, akik feltett szándékkal ferdítenek és titkolnak el előlük tudományos ismereteket és megállapításokat csak azért, hogy saját hitbéli meggyőződésüket és dogmatikus állatságaikat minden kritika nélkül erőltethessék rájuk.
Mert bár kétségtelenül elképzelhetőnek tűnik az “óraműves” elmélete, mely szerint, ha megvizsgálunk egy órát, akkor arról laikusként is nyilvánvalóvá válik, hogy azt valaki készítette és nem magától állt össze működésbe. De ennek ellenkezőjét nem is állította soha senki az ateistákon kívül. Ám ameddig kisétálok az Oktogonra és rámutatok az óraművesre, addig ezt egy transzcendens kreátor esetében nem lehet megtenni. Magyarán hiába próbáljuk bebizonyítani a kreációt, ha nem tudjuk ki a kreátor.
A magam részéről nem vagyok hajlandó beleesni a teisták és az ateisták érveléseibe, nevesen abba, hogy “bizton állítom, hogy van”, vagy, hogy “nincs”. Amit nem tudunk, azt nem tudjuk. Ezt belátni pedig egyáltalán nem ciki. Azt állítani, hogy nincs semmiféle egyéb intelligencia, vagy, hogy csak ez a háromdimenziós világ létezik, ugyanolyan határozott ugrás a sötétbe, mint beszopni a Paradicsomot. Lehet, hogy van valami odaát. Ha van, meg kell keresni. Hogy az egy hüllőszerű, hideg logika, vagy egy melegszívű igazságos testépítő, az passz. De nem érvényes válasz az, hogy nekem ez a sztori tetszik, meg a nagyanyám is ebben hitt, tehát igaz. És nem érvelés az sem, hogy nincs rá bizonyíték, tehát nem létezik. A Földről is elhitték egy időben, hogy banán-alakú, mert nem volt bizonyíték az ellenkezőjére.
Ergo az egyetlen sportszerű válasz e kérdésre az, hogy nem tudjuk.
Mert bár kétségtelenül elképzelhetőnek tűnik az “óraműves” elmélete, mely szerint, ha megvizsgálunk egy órát, akkor arról laikusként is nyilvánvalóvá válik, hogy azt valaki készítette és nem magától állt össze működésbe. De ennek ellenkezőjét nem is állította soha senki az ateistákon kívül. Ám ameddig kisétálok az Oktogonra és rámutatok az óraművesre, addig ezt egy transzcendens kreátor esetében nem lehet megtenni. Magyarán hiába próbáljuk bebizonyítani a kreációt, ha nem tudjuk ki a kreátor.
A magam részéről nem vagyok hajlandó beleesni a teisták és az ateisták érveléseibe, nevesen abba, hogy “bizton állítom, hogy van”, vagy, hogy “nincs”. Amit nem tudunk, azt nem tudjuk. Ezt belátni pedig egyáltalán nem ciki. Azt állítani, hogy nincs semmiféle egyéb intelligencia, vagy, hogy csak ez a háromdimenziós világ létezik, ugyanolyan határozott ugrás a sötétbe, mint beszopni a Paradicsomot. Lehet, hogy van valami odaát. Ha van, meg kell keresni. Hogy az egy hüllőszerű, hideg logika, vagy egy melegszívű igazságos testépítő, az passz. De nem érvényes válasz az, hogy nekem ez a sztori tetszik, meg a nagyanyám is ebben hitt, tehát igaz. És nem érvelés az sem, hogy nincs rá bizonyíték, tehát nem létezik. A Földről is elhitték egy időben, hogy banán-alakú, mert nem volt bizonyíték az ellenkezőjére.
Ergo az egyetlen sportszerű válasz e kérdésre az, hogy nem tudjuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

