A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pantheon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pantheon. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 13., hétfő

Miniszteri rendelet védi a Házsongárdi temető 394 műemléksírját

Miniszteri rendelet védi a Házsongárdi temető 394 műemléksírját

acsjszki.hu / erdely.ma
2012. február 13.

Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter rendelettel erősítette meg a Házsongárdi temető egyéni műemlékké nyilvánított sírjainak a védettségét.


Az Országos Műemlékvédelmi Bizottság december végi ülésén javasolta a kiemelt sírok törvény általi védettségét. A javaslat kiindulópontja az az összesen 394 tételből álló, műemlékké nyilvánításra beterjesztett, Házsongárdi sírok, síremlékek helyrajzi felmérésre alapuló jegyzék és a hozzá csatolt fényképes adatlapokat tartalmazó dokumentáció volt, amelyet a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium Kolozs megyei Igazgatósága és az általa felkért szakértők, a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság munkatársai készítettek el.

Mint ismeretes, a kolozsvári Házsongárdi temető „B” kategóriás műemlékként szerepel az Országos Műemlékvédelmi Listán, ám az általános keret nem jelentett egyéni, kiemelt védettséget egy-egy síremlék számára. Az elmúlt évben tapasztalt sírrongálások miatt Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter felkérésére tavaly nyáron elkezdődött a sírok egyéni felmérése. A munkát a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium Kolozs megyei Igazgatósága és az általa felkért szakértők, a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság munkatársai végezték el, akik 2011. december 12-én véglegesítették és jutatták el a dokumentációt a kulturális tárcához.

Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter elmondta:

„A kulturális tárca és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyik kiemelten fontos célkitűzését véglegesítettük ma. A kolozsvári Házsongárdi temető közel 400 sírjának biztosítunk kiemelt védettséget, ezáltal az erdélyi magyar történelmi múlt előtt hajtunk fejet, őrizzük meg nagyjaink méltó emlékét. Nem véletlen, hogy a védetté nyilvánított 394 síremlék 85 százaléka magyar származású személyiségé. Ugyanakkor felkértem a Kolozs Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóságot, hogy javasolja további sírok műemlékké nyilvánítását „ – hangsúlyozta Kelemen Hunor tárcavezető.

A 394 síremlék műemlékké való nyilvánítása a legmagasabb fokú védelem biztosítását jelenti a több mint 400 éves temető számára, amelyet 40 évvel ezelőtt nyilvánítottak „B” kategóriás műemlékké.

A védetté nyilvánított síremlékek között található többek között Apáczai Csere János, Tóthfalusi Kis Miklós, az Esterházy-Mikó-Mikes család sírkertje, Dsida Jenő, Jósika Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Xántus János sírboltja valamint Szilágyi Domokos és Hervay Gizella közös síremléke.


2012. január 5., csütörtök

Köpeczi Sebestyén József (1878-1964) - erdélyi heraldikus

Kolozsvár egykori színfoltja: az örök bohém „felelő hely”

Szabadság
Sas Péter


http://szabadsag.ro/szabadsag/upload/article/2012-01-04/68004.jpg


„Köpeczi Sebestyén József (Szék, 1878. november 12. – 1964. december 27., Kolozsvár) – művészettörténész, heraldikus, festőművész. A középiskolát Besztercén végezte, festészetet a budapesti Országos Mintarajziskolában, majd Párizsban és Münchenben tanult. 1903-ban Kolozsvárra költözött, ahol egy fél évig Sándor Imrével a Genealógiai Füzetek c. családtörténeti folyóirat szerkesztője és munkatársa. Felkérésre 1915-ben ő kivitelezi az összetett magyar birodalmi, 1921-ben pedig a román állami címert.” – kezdődik a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon III. kötetének szócikke. A továbbiakban is tájékoztat a legkiemelkedőbb magyar heraldikus munkásságának fontosabb adatairól. Életének és munkásságának teljességre törekvő megismerése, majd befogadása érdekében próbáljuk meg személyiségéből, lelki habitusából kiindulva megközelíteni életművét.

2011. december 22., csütörtök

Törvény általi védelem a Házsongárdi temető 397 műemléksírjának

Törvény általi védelem a Házsongárdi temető 397 műemléksírjának

erdély.ma / Paprika Rádió
2011.12.21.

Az Országos Műemlékvédelmi Bizottság szerdai ülésén elfogadta azt az összesen 397 tételből álló, műemlékké nyilvánításra javasolt Házsongárdi sírok, síremlékek helyrajzi felmérésre alapuló jegyzéket és a hozzá csatolt fényképes adatlapokat tartalmazó dokumentációt, amely biztosítja a kiemelt sírok törvény általi védettségét.


A döntést követően Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter rendelettel erősíti meg a sírok védettségét. A kolozsvári Házsongárdi temető „B” kategóriás műemlékként szerepel az Országos Műemlékvédelmi Listán, ám az általános keret nem jelentett egyéni, kiemelt védettséget egy-egy síremlék számára. Az elmúlt évben tapasztalt sírrongálások miatt idén nyáron elkezdődött a sírok egyéni felmérése. A munkát a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium Kolozs megyei Igazgatósága és az általa felkért szakértők, a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság munkatársai végezték el, akik december 12-én véglegesítették és jutatták el a dokumentációt a kulturális tárcához.

A 397 síremlék műemlékké való nyilvánítása a legmagasabb fokú védelem biztosítását jelenti a több mint 400 éves temető számára, amelyet 40 évvel ezelőtt nyilvánítottak „B” kategóriás műemlékké. A védetté nyilvánított síremlékek között található többek között Apáczai Csere János, Tóthfalusi Kis Miklós, az Esterházy-Mikó-Mikes család sírkertje, Dsida Jenő, Jósika Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Xántus János sírboltja, valamint Szilágyi Domokos és Hervay Gizella közös síremléke.


2011. december 18., vasárnap

Szobrot emeltek dr. Tavaszy Sándornak

A lélek pásztora a természet vándora volt
Szobrot emeltek dr. Tavaszy Sándornak

Népújság
Vajda György
2011. december 16

December 11-én, vasárnap a sárpataki református templom udvarán ünnepélyes keretek között felavatták dr. Tavaszy Sándor református püspök, teológia- és filozófiatanár, az Erdélyi Kárpát Egyesület néhai elnökének mellszobrát, Miholcsa József alkotását.


Halálának 60. évfordulóján tisztelte meg az utókor a község (Póka) szülöttjét azzal, hogy unokája, dr. Juhász Tamás teológiai professzor és sok más meghívott jelenlétében leleplezték a mellszobrát, amely méltó helyre került. dr. Tavaszy Sándor a kolozsvári református teológián, majd két évig Németországban, a berlini és a jénai egyetemeken tanult. Hazatérése után 1910-től tanára, később igazgatója a református teológiának, ahol 30 évig folytat pedagógiai munkát. 1920-tól 1949-ig, kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári egyetem filozófiatanára. 1913-tól püspöki titkár, 1935-től püspökhelyettes volt. Több folyóiratot szerkesztett, több száz cikk, tanulmány írója. Többek között az Erdélyi Helikonnak volt a főmunkatársa. 1923-tól ő szerkesztette Az út könyvtára című sorozatot. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.

Teológiai és filozófiai tevékenysége mellett dr. Tavaszy Sándor 1937–1945 között az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke volt. Székfoglaló beszédében fogalmazta meg: „Én a turistaságot a honismeret tudományának tekintem. Azt a földet, melyen élünk, akkor szeretjük igazán, ha szemtől szembe ismerjük is azt”. 1938-ban az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában jelent meg Erdélyi tetők című kötete, amelyben a Tordai-hasadék, a Gyalui-havasok, a bihari hegyek, a Vlegyásza, a Rekiceli-vízesés, a Jád völgye, a Királyerdő, a szolcsvai búvópatak, a Detonáta, a Cibles, a Radnai-havasok, a Hargita, a Görgényi-havasok, a Nagy- és Kis-Csomád, valamint a Bucsecs és a Retyezát környékére kalauzolja el az olvasót. Az ő tiszteletére alapította az EKE a honismereti tevékenységet elismerő Dr. Tavaszy Sándor-díszoklevelet.

A szoboravató ünnepségen dr. Juhász Tamás, az unoka, illetve dr. Tonk Márton egyetemi tanár méltatta dr. Tavaszy Sándor életét, munkásságát. Kerekes Ibolya az EKE nevében mondott köszöntőbeszédet és szólt a természetjáróról. Majd Antal István nyugalmazott lelkipásztor emlékezett egykori tanárára. Fellépett a Mini7 helyi ifjúsági dalcsoport, a nőszövetség, valamint a Maros megyei lelkészek kórusa. Stupár Károly helyi lelkipásztor igét hirdetett és megköszönte Miholcsa Józsefnek az alkotást. A szobrot dr. Juhász Tamás és Kovács Győző, a helyi egyházközség gondnoka leplezte le. A megemlékezők koszorúkat helyeztek el a talapzaton.


2011. december 7., szerda

Tavaszy Sándor erdélyi teológusnak állítanak szobrot Marossárpatakon


December 11-én kerül sor Marossárpatakon Tavaszy Sándor (1888-1951) erdélyi magyar filozófus és teológus mellszobrának az avatására. Az ünnepség 12 órakor kezdődik református istentisztelettel, amelyet előadás, ünnepi műsor és a szobor leleplezése követ. Az alkotás Miholcsa József szobrászművész munkája.


2011. május 3., kedd

Nyolcvanöt éve választották Makkai Sándort az erdélyi reformátusok püspökévé

Nyolcvanöt éve választották Makkai Sándort az erdélyi reformátusok püspökévé

Halálának 60. évfordulóján engedtessék meg fölidéznem, a rendelkezésemre álló adatok alapján, magyar református egyházunk és teológiatörténetünk egyik kiemelkedő személyiségének nagyságát, püspökké választásának legfontosabb részleteit.

szabadsag.ro
2011.05.03.

2011. március 14., hétfő

A Házsongárdi temetőben gyakoriak a rongálások

Házsongárdi temetőben gyakoriak a rongálások

Magyar Hírlap
Kristály Lehel
2011-03-14

Folytatódik a csornai kistérségi társulás adománygyűjtése a kolozsvári Házsongárdi temető veszélyeztetett síremlékeinek megmentéséért. A sok évszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelyeként nevezetessé vált temetőkertben ma a megváltatlan sírok fejfáit gyakran kiborítják, eldobják, számos emlékművet szándékosan megrongálnak, meggyaláznak.

http://www.magyarhirlap.hu/images/ups/74/74887.jpg


2010. november 1., hétfő

Felavatták Batizi András reformátor szobrát

Batizi András szobrot avattak

szatmar.ro
2010.10.31.

Kétnapos rendezvény keretében avatták fel a Batizon született reformátor szobrát.

http://www.szatmar.ro/files/tiny_mce/Czinzel2/batiz%20be.jpg

Batizi Andrásról eddig vajmi keveset tudott a megye magyarsága. A zsoltáríró-reformátor emlékének ápolására pár évvel ezelőtt létrejött és a nevét viselő kulturális egyesület fő célkitűzése emlékének ápolása - ezirányban vasárnap délután megtörtént a legfontosabb lépés.

Batizi András szobrának leleplezését megelőzően Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd Nt. Kovács Sándor esperes, Csehi Árpád, megyei tanácselnök, Király Lajos, háigazda-lelkész köszöntötte a zsúfolásig telt templomban jelenlévőket.

http://www.szatmar.ro/files/tiny_mce/Czinzel2/batiz%20bee.jpg

A Collegium Régizeneegyüttes és a Szatmár Megy Református Egyházmegye Lelkészkórusa dalaival visszaidézte a fél évezreddel ezelőtti időket, helyi diákok szavaltak.

A szobrot két helyi egyházfi leplezte le. Ünnepi beszédet mondott dr. Buzogány Dezső, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora, aki felvázolta Batizi András eléggé homályba vesző életútját: a reformátor 1510 körül született Batizon, majd az 1540-es években Wittenbergben tanult, ami után tokaji prédikátor lett.

Mind Buzogány, mind az utána szólók kihansgúlyozták: a Reformáció nem csupán egy egyházat megújító eszme, hanem egy világszemlélet, egy „kulturális forradalom" volt - hiszen ismét anyanyelvükön hallhatták Isten ígéjét az emberek. Beszéltek még: Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja, dr. Varga Attila, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új főgondnoka, Bondics Miklós, a Batizi András Kulturális Egyesület elnöke.

A vasárnapi szoboravatási ünnepséget megelőző napon Batizi András tevékenységét és korát felidéző szimpóziumot tartottak a szülőfalu református templomában.


2010. szeptember 16., csütörtök

Melanchthonjahr 2010

http://www.ekd.de/melanchthon2010/images/header_melanchthon2.jpg

Melanchthonjahr 2010
http://www.melanchthon.info


Seine Zeitgenossen versahen ihn mit dem Label "Lehrer Deutschlands". Luther nannte ihn den "kleinen Griechen". Noch mehr über Philipp Melanchthon erfahren Sie auf unserer neuen Themen-Homepage.


2010. július 5., hétfő

Wir nannten ihn Bruder Bonhoeffer (mp3)


Wolf-Dieter Zimmermann
Wir nannten ihn Bruder Bonhoeffer
(MP3-Höhrbuch)

Hörbuch. Autorenlesung, vom Autor zusammengestellte Fassung zum gleichnamigen Buch, Wichern-Verlag 1995 Mit diesem biografischen Nachtrag zu Bonhoeffer von Wolf-Dieter Zimmermann, liegt einer der rar werdenden Berichte eines Zeitzeugen vor, gefiltert und reflektiert durch die Distanz eines reichen Lebens. Wolf-Dieter Zimmermann war Anfang der 30er Jahre Student bei dem damals noch unbekannten Privatdozenten. Als Assistent Bonhoeffers erlebte er den gebildeten Großbürgersohn zusammen mit den Kommilitonen auch privat. Wolf-Dieter Zimmermann gehörte ab April 1936 auch zu den Seminaristen des legendären Predigerseminars in Finkenwalde, das Bonhoeffer von Juni 1935 bis September 1937 leitete. Zimmermann war einer der ersten, die Bonhoeffers Bedeutung erkannten und sie nach dem Krieg der Öffentlichkeit bewusst machten. Seit 1950 sammelte er auch die Erinnerungen von Zeitgenossen an Dietrich Bonhoeffer. Schon damals legte er sein Augenmerk hauptsächlich auf die Person Bonhoeffers und beobachtete mit Sorge, wie dieser zu einem „Produzenten von Theologie“ stilisiert wurde.


Download 60 MB MP3/RAR:
password: 4gulli

Dietrich Bonhoeffer: Freiheit ist ein Werk von Worten (mp3)


Dietrich Bonhoeffer
Freiheit ist ein Werk von Worten
(MP3-Höhrbuch)

Dietrich Bonhoeffer ist der auch international wohl am meisten gelesene Theologe des 20. Jahrhunderts. Unter anderem steht die Diesseitigkeit des Christentums im Mittelpunkt seiner Theologie.

Am 04. Februar 2006 jährt sich sein Geburtstag zum 100. Mal - ein guter Anlass, um seine klugen und zeitlos aktuellen Texte in einer überzeugenden Auswahl als Hörbuch vorzustellen: Hier spricht - in Briefen und Aufzeichnungen, in Gedichten und Abhandlungen - einer, der weiß, worauf es ankommt.

Schauspieler Ulrich Tukur war in so populären Produktionen wie in "Wehner - die unerzählte Geschichte" "Stauffenberg" und in "Das Leben der Anderen" zu sehen. Texte von Dietrich Bonhoeffer hat er auf dem Hörbuch "Freiheit ist ein Werk von Worten" eingelesen.


Download 96 MB MP3/RAR:
password: u3BErtR3ibuNg



2010. június 15., kedd

Dr. Csutak Csaba (Mementó)

Dr. Csutak Csaba (Mementó)

3szek.ro
2010. június 9.

Kilencven évvel ezelőtt, éppen a Trianoni diktátum aláírásának évé­ben, 1920-ban született Kolozsváron tősgyökeres háromszéki család sarjaként.

http://www.3szek.ro/kepek2/20100608230426.jpg

Református esperes-lelkész, püspökhelyettes volt, egyházi író, zágoni dr. Csutak Vilmos, a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium és a Székely Nemzeti Mú­zeum jeles igazgatójának, történésznek és Simonffy Máriának gyermeke. Az elemi iskolát Sepsiszentgyörgyön végezte. 1938-ban érettségizett a Mikó Kollé­giumban. Mint Kolozsváron végzett teológus 1943 és 1990 között a belvárosi egyházközség lelkésze, 1968—1990 között egyházmegyei esperes. Hat éven át töltötte be az egyházkerületi főjegyzői tisztséget. Időközben helyettes professzori teendőket is ellátott a Protestáns Teológiai Intézetben. Doktori disszertációjának címe: Krisztus egyetlen egyháza. Több tanulmányával gazdagította a hittudományi ismeretek tárházát: Tavaszy Sándorról értekezett a Református Szemlében (1988/5—6. sz.), a szombatos kérdésről írt tanulmánya 1994-ben jelent meg Kolozsváron a Református élő könyvek sorozatban. 1995-ben hunyt el. Síremléke a Há­zsongárdi temetőben, hagyatékát felesége, a Református Család című kiadvány munkatársa őrzi.


2010. április 14., szerda

Apor Vilmos - a pásztor, aki életét adta juhaiért

A pásztor, aki életét adta juhaiért

http://www.magyarhirlap.hu/images/mh_logo.png

Magyar Hírlap
Vinczeffy Levente
2010-04-10

Apor Vilmos győri püspök szembeszállt az erőszakra készülő részeg orosz katonákkal, az áldozat megmenekült, de a főpapot lelőtték

Győr és Flossenbürg, 1945 áprilisa. Egy magyar katolikus püspök és egy német evangélikus teológus hatvanöt évvel ezelőtti mártírhalálát néhány száz kilométer és pontosan egy hét választja el egymástól. Apor Vilmos a bolsevizmus, Dietrich Bonhoeffer a nácizmus áldozata lett, mert szembeszálltak a vörös, illetve a barna színű gonosz birodalmával.

http://www.magyarhirlap.hu/images/ups/64/64368.jpg

Apor Vilmos püspök (képükön balról a második) a háború végén menekültek százainak nyújtott menedéket

Az 1945. április 2-án elhunyt szegények püspökét tisztelet övezte már életében is. A legendás életű győri püspök 1945 nagypéntekén menekültek százait mentette meg a szovjetektől.

Apor rendszeresen látogatta birtokát, és odafigyelt az uradalom alkalmazottaira, cselédjeire, idénymunkásaira. Amikor kocsija befordult az udvaron, a családok köréje gyűltek, és hangos örömmel köszöntötték. A közvetlenség, kedvesség, ami lényének sajátsága volt, megfogta az emberek szívét. A püspök mindenét megosztotta a szegényekkel, ha szükségét érezte, saját ruháját, cipőjét is az elesetteknek adta. Győrben a nincstelenek körében rendkívüli népszerűségnek örvendett, akik ragaszkodó szeretettel viseltettek iránta.

„Nemcsak püspöknek volt kiváló, báróként is kitűnő erényekkel bírt – mondta lapunknak Horváth-Dori Imre, a győri papi otthon nyugalmazott plébánosa. – Püspöki kinevezése után bevezette azt a szokást, hogy minden vasárnap a Püspökvárban két kispapot megvendégel. Ötödéves papi teológus hallgatóként először nem tudtam mire vélni a dolgot, aztán rájöttem. A meghívással bennünket, egyszerű falusi gyerekeket kívánt megtanítani arra, hogyan viselkedjünk ilyen ünnepélyes alkalmakkor. A püspök bárói terített asztalánál foglaltunk helyet. Az étkezés megkezdése előtt a felszolgálók aranyvázában vizet hoztak, hogy megmossuk a kezünket. Gyönyörű kristálytálcán pedig a finomabbnál finomabb ételeket szolgálták fel. A sült csirkétől a libamájig kedvünkre válogathattunk. A püspök más téren is emberséges volt velünk. A győri szemináriumban szigorú szabályzat szerint teltek a mindennapjaink, sok kellemes időtöltésről eleve le kellett mondanunk. Apor püspök átérezte a problémáinkat, és kinevezése után rögtön megengedte például a Dunában a csónakázást, fürdést, és elintézte, hogy a szemináriumban reggel fél öt helyett fél hatkor szólaljon meg az ébresztő csengő.”

Március 28-án a szovjet csapatok elérték Győrt, és megkezdődtek a harcok. A következő napok folyamán az orosz katonák mind sűrűbben látogatták a Püspökvár pincéjét, ahol menekültek (nők, gyermekek, idősek) százainak nyújtott menedéket Vilmos püspök. A helyzet egyre veszélyesebbnek mutatkozott. A püspök nagypéntek délután nyíltan fölszólította a jelen lévő férfiakat, hogy legyenek segítségére, ha erélyesen kell föllépnie.

Aznap este a vacsora alatt az előtérből riadt női sikoly hallatszott ki. Erősen ittas orosz katonák a pince előterében rejtőző fiatal nőre bukkantak, és megpróbálták megerőszakolni. A lány azt kiabálta: „Vilmos bácsi, Vilmos bácsi, segítség!” Erre a püspök fölszaladt a nagy pince lépcsőjén az előtérbe, és ,,Hinaus! Hinaus! Ki innen! Ki innen!” kiáltással követelte a katonák távozását. Az erélyes föllépés hatására az orosz katonák a kijárat felé húzódtak, majd egyikük visszafordult, és géppuskával szétlőtte a helyiséget. A püspököt három golyó érte, megdöbbentően úgy, ahogyan keresztet vetni szokás: egyik a homlokát súrolta, a másik a hasüregbe hatolt be, míg a harmadik a jobb karján reverendája és inge kézelőjét lyukasztotta át.

Apor Vilmos az aula igazgatójára és titkárára támaszkodva, még saját lábán ment le a nagy pince boltíves bejáratáig, majd összecsuklott. Papjai pokrócokkal letakarva hordágyra fektették, és kórházba vitték. Útközben a püspököt sokszor ki kellett takarni, mert az orosz katonák látni akarták, hogy nem valami nagy kincset rejtegetnek-e. Nem tudták, hogy valóban milyen nagy kincset vittek a hordágyon! Valahányszor ezek a katonák a püspök arcába világítottak, megáldotta őket, és egész úton a kórházig a bűnösök megtéréséért imádkozott, így fohászkodva: „Istenem, ne tudd be nekik bűnül, mert nem tudják elvakultságukban, mit cselekszenek!”

Apor Vilmost az orvosok minden igyekezetük ellenére sem tudták megmenteni. Betegágyát Jung orvos, a nővére, Apor Gizella, Somogyi Antal plébános és a nővérek állták körül. Följegyezték utolsó szavait, amelyekkel a jó pásztor búcsúzott nyájától: „Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket! Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embe­reiért és ellenségeimért.”

A püspök halálhíre lassan elterjedt az országban. Az Új Ember 1945. szeptember 16-i számában Egy szent halála 1945-ben című cikkben ismertette a győri püspök utolsó óráit, halálának körülményeit. Hamar meg is indult a boldoggá avatási eljárás, amelyet azonban a diktatórikus, szovjetbarát politikai légkör miatt berekesztettek. Csak 1990-ben folytatódott. 1997. november 9-én Rómában II. János Pál pápa a vértanú boldogok sorába iktatta Apor Vilmos püspököt.


2010. április 10., szombat

Hatvanöt éve végezték ki Dietrich Bonhoeffert

Hatvanöt éve végezték ki Dietrich Bonhoeffert

reformatus.hu
2010. április 09.

1945. április 9-én kora reggel a Regensburg melletti Flossenbürg koncentrációs táborban már hét ágra sütött a Nap. Hét nácizmus ellen fordult elítéltet vezettek ki cellájából kivégzésére. Közöttük volt Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész is.

http://www.reformatus.hu/images/stories/MRE/cikkek/65%20ve%20vgeztk%20ki%20dbt.jpg

Az SS-bíróság az éjszaka során hozta meg a halálos ítéletet árulás bűntettében. Bonhoeffer röviden imádkozik. Azután le kellett tennie ruháját, s az akasztófához vezető lépcsőre lépni. Az egykori tábori orvos lejegyezte: „Még soha nem láttam embert ekkora, Isten iránti odaadásban meghalni.” Bonhoeffer 39 éves volt. Ennek ellenére a 20. század protestáns teológiáját kevesen befolyásolták olyan mértékben, mint ő. Szenvedélyes tiltakozása a nemzeti szocialisták ellen, aktív szerepe a Hitlerrel szembeni ellenállásban, mélyen szántó teológiai könyvei, versei és 65 évvel ezelőtti mártírhalála olyan hatású, ami hazáján kívül is szinte az egész világon nagy hatást gyakorolt. Az EKD korábbi elnöke, Wolfgang Huber püspök a hit példaképének és protestáns szentnek nevezte. „Világos és pontos volt fogalmazásában, teológiájában” – mondta róla Wolf-Dieter Zimmermann. 1944-ben a Hitler elleni merénylet kudarcba fulladt, melynek során összeesküvéssel vádolták meg őt is, valamint testvérét Klaust, és sógorát, von Dohnányit. Kivégzésre ítélt fogolytársai szerint utolsó szavai ezek voltak: „Ez a vég – nekem pedig az élet kezdete.” (ekd.de – 2010-04-08 – dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)


2010. február 6., szombat

2009. december 4., péntek

Tízéves a Házsongárd Alapítvány

Szilágyi Mátyás: a temetőmentés a közösség élni akarását jelképezi
Tizedik évfordulóját ünnepelte a Házsongárd Alapítvány

Szabadság
Ferencz Zsolt
2009. december 04.

Gazdag programmal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját szerdán este 6 órától a Házsongárd Alapítvány: a Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja védnökségével zajló rendezvény a Farkas utcai református templomban Pap Géza erdélyi református püspök áhítatával kezdődött, majd Sipos Gábor főlevéltáros, az alapítvány elnökének köszöntője után a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusának csodálatos műsorát tekinthettük meg – az ünnepség hangulatát Albert Júlia színművész előadása emelte. A templomból a református kollégiumba vonultak át a résztvevők, ahol elsőként Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet igazgató díszokleveleket adott át az alapítvány tevékenységéből részt vállaló személyeknek, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta az erdélyi és határon túli képzőművészek munkáiból szervezett kiállítást. Zárásként Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatta Asztalos Lajos.

http://szabadsag.ro/szabadsag/upload/mainarticle/2129/2129.jpg
FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN– Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a főkonzulnak adja át a díszoklevelet

A Nagy vagy te Isten, nagy a Te hatalmad kezdetű énekkel indult a Házsongárd Alapítvány ünnepi rendezvénysorozaton tartott áhítat a Farkas utcai református templomban. „Az alapítvány tizedik évfordulóján gondolataink a temetőre irányulnak. Érdemes-e azzal foglalkozni, fáradozni, munkálkodni érte? Ennyire fontos számunkra? – tehetjük fel a kérdést” – mondta Pap Géza református püspök. Hangsúlyozta: a Házsongárdi temető emlékeztet a múltunkra, mindazokra a személyekre, „akik előttünk jártak, harcoltak és győztek”, ugyanakkor arra figyelmeztet: halandó emberek vagyunk, a temetőben sétálgatva szembe kell néznünk azzal, hogy egyszer a mi életünk is véget ér. „Egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a mi örök lakásunk nem a temetőben, hanem a mennyben van, amint az János evangéliumában is szerepel, Jézus előrement, hogy helyet készítsen számunkra. Isten örökkévaló házat biztosít számunkra a mennyben. Ez adjon erőt nap, mint nap a ránk bízott teher cipelésében” – tette hozzá a püspök.


Sipos Gábor, a Házsongárd Alapítvány elnöke kifejtette: az elmúlt tíz évben végzett munka eredményei már szemmel láthatók. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kolozsvári és az erdélyi magyarság összefogása „a következő években is éltetni fogja a Házsongárdi pantheon megóvására létrejött alapítványt”.

Az ünnepség keretében fellépett a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusa Bedő Ágnes karnagy vezetésével. A kórus tagjai többek között Gárdonyi Zoltán Bocsásd meg Úristen, Bárdos Lajos Nyújtsd ki mennyből című művét adták elő, ugyanakkor Bach-, Haydn- és Kodály-darabok is elhangzottak a koncerten, még a hirtelen jött áramszünet sem zavarta meg a csodálatos muzsikát. A rendezvény hangulatát emelte Albert Júlia színművész műsora, aki Cs. Szabó László Mindszentek a Házsongárdi temetőben előadása után Farkas Árpád Apáink arcán és Kányádi Sándor Kőkoporsó című versét mondta el.

Folytatni kell a közös erővel végzett tevékenységet

„A Házsongárd Alapítvány nem működött volna ilyen sikeresen, ha nincs az a sok civil segítő, akik az évek során erkölcsileg és anyagilag felkarolták és támogatták a szervezet munkáját” – mondta bevezetőjében az alapítványt megálmodó és 1999-ben azt létrehozó Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet. Az igazgató a szervezetet befogadó református egyház mellett megköszönte a római katolikus, az unitárius és a lutheránus egyházak vezetőinek a segítségét, majd a Magyarországon élő Aranyossy György által készített, a fiatalon elhunyt Károly Sándor képzőművész utolsó munkájával díszített oklevelet adta át elsőként – az alapítvány köszönetének és elismerésének jeléül – Szilágyi Mátyásnak, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzuljának.

„Tíz éve bebizonyosodott, hogy egy elreménytelenített, gyomokkal benőtt, elértéktelenítésre kárhoztatott és árokpartra kidobásra ítélt nemzeti emlékhelyet, az erdélyi magyarság kulturális történetének pantheonját meg lehet menteni, vissza lehet hozni az enyészetből, sőt, ezáltal üzenni lehet, és kell is, Erdély magyarjainak és a világ magyarságának egyaránt” – hangsúlyozta az ünnepség fővédnöke. Szilágyi Mátyás elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ebben az értékmentő munkában részt vettek, majd hozzátette: a Házsongárd Alapítvány tíz év alatt végrehajtott temető- és síremlékmentése jelképes értékű, a közösség élni akarását bizonyítja. A jelenlévőket arra biztatta: lássák meg, értékeljék, kövessék és tevékenyen támogassák a Házsongárd Alapítány „példamutató, a kezdetektől önerőre támaszkodó tevékenységét”.

http://szabadsag.ro/szabadsag/upload/Image/09-12-04/sz091204-21.jpg
FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN– Asztalos Lajos a kötet ötödik, átdolgozott kiadásának bemutatása után gratulál Gaal Györgynek


„Helyezzük el virágainkat és koszorúinkat, ismertessük meg másokkal is a Házsongárdi temető megmentésének ügyét, ha pedig arra van szükség, védjük meg és határozottan emeljük fel szavunkat a kegyelettipró rombolások ellen. A kolozsvári magyarság közös erővel, felelősséggel és kitartással végzett eddigi tevékenységét kell az elkövetkező években is segíteni, ehhez a civil, a szakmai, az üzleti, a politikai szféra és az egyházak együttes összefogására van szükség, az összefogásban a magyar konzulátus is partner” – mondta Szilágyi.

A főkonzul szavait követően Gergelyné Tőkés Erzsébet díszokleveleket adott át az arra érdemeseknek. A Házsongárd Alapítványnál kifejtett tevékenységéért oklevélre érdemesült: Pap Géza erdélyi református püspök, a Communitas Alapítvány, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal és két képviselője, Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika volt igazgató, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester és Berényi Károly határon túliakért felelős tanácsos, Maczalik Arnold építész, Ujfalussyné Pap Enikő, az MTA hölgyklubjának elnöke, Vécsey Esther művészettörténész, Koenig Helmut, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Támogatáspolitikai Osztályának munkatársa és a Nemzeti Panteon Alapítvány.

Gaal György az est folyamán bemutatott kötetéből egy-egy példányt adott át a fentebb felsoroltak mellett Németh Júlia műkritikusnak, Sipos Gábornak, az alapítvány elnökének, Bedő Ágnes karnagynak, Albert Júlia színművésznek és Asztalos Lajos helytörténésznek, Bálint Benczédi Ferenc unitárius és Adorjáni Dezső Zoltán lutheránus püspöknek és Kovács Sándor római katolikus főesperesnek is.

Az igazgató köszönetet mondott Székely Árpádnak, a református kollégium igazgatójának, Bihari Antal esztergomi filmesnek és csapatának, amelynek tagjai egy szép koszorú kíséretében átnyújtották a Mikó-Rhédey kripta belső restaurálására szánt 250 ezer forint támogatást. Ugyanakkor kiemelten megköszönte Bardócz Sándornak, a Román Televízió kolozsvári magyar adásának főszerkesztőjének és Szép Gyulának, a Communitas Alapítvány kuratóriumi tagjának évek óta tartó önzetlen támogatását.

Az alkotások jó szándékú adományozásból kerültek ide

„424 évvel ezelőtt, 1585-ben határozott úgy a város elöljárósága, hogy a jóltermő dinnyeföldekből temetőt keríttet el egy részt. Az elmúlt majd fél évezredben, mialatt a Házsongárdi temetőben az egyszerű mesteremberektől a főurakig és művelődési életünk nagyjaiig temetkezhettek az emberek, a temetőből Erdély aranykorát idéző pantheon lett, amelyet kötelességünk óvni és a következő fél évezred számára megőrizni” – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus. Hangsúlyozta: a Tőkés Erzsébet, a Báthory-líceum tanára által tíz évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása érdekében anyagi alapokra van szükség, „ezt szolgálja az a több mint félszáz, erdélyi, magyarországi és külföldi képzőművész és műgyűjtő adományából összeállt kiállítás”, amely a református kollégium tornatermében kapott helyet.

A műkritikus reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy tavaly augusztusban szervezett kiállításhoz hasonlóan a mostani tárlat anyagai közül is több festmény, grafika, szobor és művészfotó talál gazdára, hogy a munkák eladásából befolyó pénzösszeg „további csodákat eredményezhessen”. „Az alkotások mindegyike jó szándékú adományozásból került ide, (többségük a Barabás Miklós Céh tagjainak adománya), s mint ilyenek, valósággal sugároznak. Bár valós művészi értékük különbözik, a szándék minden alkotást megnemesít. Bízom abban, hogy a tárlaton mind a műkedvelők, mind pedig a potenciális vásárlók megtalálják a nekik leginkább tetsző munkákat” – mondta Németh Júlia.

A kiállított munkák vasárnapig tekinthetők és vásárolhatók meg, naponta 10 és 18 óra között. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kiállított nyolcvan munkából öt már az est folyamán gazdára talált.


Gaal György történész utalt arra, hogy Kelemen Lajos írásai révén döbbent rá, mekkora kincset képvisel a Házsongárdi temető. Elmondása szerint ezáltal vált tudatossá, rendszeressé számára a temetőkutatás. „A kötet első kiadásának 1993–94-ben Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben alcímet adtam, az ötödik, átdolgozott és új köntösbe öltöztetett könyv megjelenésekor viszont örömmel állapítom meg: ez az alcím már nem igazán találó. A Házsongárd Alapítványnak köszönhetően sikerült megállítani a további pusztulást, és ebben mindenekelőtt Gergely Istvánné ereje és kitartása rejlik, aki képes volt megfordítani ezt a folyamatot” – fejtette ki a történész.

Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatva Asztalos Lajos helytörténész megjegyezte: a könyv egyértelműen mutatja, hogy a történész által végzett munkát tovább lehet, és kell is folytatni. „Gaal György olyan értékeket ment meg az utókor számára, amelyek méltók a Házsongárd Alapítvány munkájának kiegészítésére. Reménykedem, hogy a fiatalok közül többen megtanulják: ma, amikor a pusztulás ugyan lelassult, de még mindig nem állt le, szükség van arra, hogy a temetőt megbecsüljük” – mondta Asztalos Lajos.

2009. november 29., vasárnap

Csiha Kálmán-szobor Érsemjénben (fotók)

Csiha Kálmán
(1929-2007)

"Született Érsemjénben, meghalt Marosvásárhelyen. Református lelkész, 1990-2000 között ez Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Költő, publicista, számos, vallásos témájú könyv szerzője. Nyugalomba vonulása után főleg külföldi gyülekezetekben hirdette az igét. Családi sírhelye Marosvásárhelyen található. "

Szobor-avatása: Érsemjén, 2009. november 21.
Szobrász: Hunyadi László (Marosvásárhely)










Az érsemjéni református templom

A templom mai alakját 1795-ben nyerte el bővítéssel. 1776-ban fatornyot, majd faharanglábat kap, a jelenlegi tornyot 1846-ban kezdték el építeni, a munkálatokat a szabadságharc szakította félbe, de 1858-ban befejezik. A templomban két portikusi boltíves kőfaragásos ajtó található, festményekkel díszített szószéke 1807-ből, műemlék orgonája 1847-ből való, két harangját 1924-ben öntötték.

Kazinczy Ferenc
(1759-1831)

"Született Érsemjénben, meghalt Széphalmon. A magyar jakobinus mozgalom tagja, költő és több, jelentős epikus mű szerzője. Korában a magyar irodalmi élet vezéralakja volt. Munkásságának talán legfontosabb eredménye a magyar nyelv megreformálásának megkezdése és vezetése volt. Életét a magyar nyelv, nép és kultúra előmenetelének elősegítésére tette fel."

Fráter Lóránd
(1872-1930)

"Született Érsemjénben, meghalt Budapesten. Katonai pályáját 1906-ban teljesen feladva a nótaszerzésnek és -előadásnak szentelte idejét. 1910-ben országgyűlési képviselőnek választották. Nótáinak nemcsak a zenéjét, de gyakran szövegét is maga szerezte. Hangja és hegedűjátéka lenyűgözte kortársait, több bel- és külföldi túrnét szervezett. Sírja Érsemjénben található"


(c) Fotó: Oroszi Kálmán

2009. november 25., szerda

Lélekben minden rácsok felett járt

Lélekben minden rácsok felett járt

Erdon.ro

Bihar megye – Szombat este óta Érsemjén központi parkjában egymás mellett áll a település (eddigi) leghíresebb szülötteinek szobra: a Kazinczy Ferencé és Fráter Lórándé mellett felavatták a Csiha Kálmánét.

Lélekben minden rácsok felett járt

Zsúfolásig telt szombaton délután Érsemjén református temploma, ahol az ünnepség kezdődött. Ez is bizonyította, pontosabban bizonyította volna, ha még szükség lett volt rá, hogy mennyi tisztelője volt és van az Erdélyi Református Egyházkerület néhai püspökének. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke prédikációjában úgy emlékezett Csiha Kálmánra, mint olyan „fáklyára”, mely a nehéz időkben is mutatta az utat, s aki nyugodtan állhat a Mindenható ítélőszéke elé, mert pályáját hűséggel megfutotta. Fülöp János helyi tiszteletes felelevenítette Csiha Kálmán semjéni szolgálatait, köztük az utolsót, melyre 2007. Pünkösdjén került sor, Újsemjénben. Később a tiszteletes vezetésével konfirmandusok énekeltek, illetve Csiha–verseket mondtak el.


A síron túlról is

Két éve elhunyt püspök–társáról megemlékezett Tempfli József, a Bihari Római Katolikus Egyházmegye ny.püspöke is, majd Balazsi József polgármester köszöntötte a szélrózsa minden irányából érkezett vendégeket. A templomi esemény zárásaként Csűry István áldotta meg a belső felújításon átment istenházát.

Miért kötelességünk Csiha Kálmánnak szobrot állítani? - tette fel a kérdést már a még letakart alkotás előtt Balazsi József, majd meg is adta a választ: mert egyházát, népét, hazáját szerető, és ebben példát adó egyházi vezetőről van szó, aki nyugdíjba vonulása után a világ minden táján élő magyarokhoz vitte az ige üzenetét. Nehéz olyan emberről megemlékezni, akinek lábnyoma még szinte a mienk mellett van, kezdte beszédét Cseke Attila szenátor, majd a szabadság fogalmát értelmezve idézte a püspököt: „Mert fogollyá nem az lesz, akit rácsok mögé zárnak, hanem akinek átnőnek a lelkén a rácsok.” (Csiha Kálmán – Fény a rácsokon, Bevezetés) Kazinczy anyanyelvünket, Fráter jókedvűnket, Csiha lelkünket építette és jobbította, amikor kellett, mondta Szabó Ödön. Az RMDSZ megyei ügyvezetője hozzátette: Csiha Kálmán olyan lelkész, aki a síron túlról is megtöltötte a templomot, ahogy életében is mindig tette, bárhol járt.

Élethű szobor

A néhai püspök sorsa azonos volt közösségének sorsával, vélte Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul. Az egykor fogolytársak nevében Bikfalvi György mondott beszédet, és már sötétedett, mire a két unoka, Nagy Botond és Nagy Kálmán leleplezhette Hunyadi László szobrát, melyről sokan megállapították, hogy igen hitelesen adja vissza Csiha Kálmán arcvonásait. A néhai püspök lánya, Nagy Attiláné Csiha Emese köszönetet mondott elsősorban Érsemjénnek, de az egész Érmelléknek is, hogy édesapja emlékét ápolják, s a család mindig úgy érezheti, hazaérkezik, ha e tájon jár. A beszédek előtt helyi iskolások, utánuk Meleg Vilmos színművész adott elő Csiha–verseket, majd hosszú sorban járultak a szobor talapzatához a koszorúzók, intézmények, hivatalok, szervezetek, egyesületek, egyházak képviselői, és magánemberek egyaránt. Az ünnepség a Himnusz, és a Székely Himnusz éneklésével zárult.

2009. november 22., vasárnap

A magyarság vándorprédikátora: Csiha Kálmán

A magyarság vándorprédikátora

Hitélet. Csiha Kálmán: Egy új honfoglalás csak akkor lehet, ha merünk majd sasok lenni, és mindenkinek megmutatjuk a válságból kivezető utat

Faggyas Sándor
Magyar Hírlap
2009-11-21

A rácsok a földből nőttek, a fény az égből jött… Isten volt benne. A rácsok világában ez a fény mentett meg, nem engedte átnőni a rácsokat a lelkemen – írta börtönvallomásaiban Csiha Kálmán erdélyi magyar református lelkész, nemzetünk talán utolsó vándorprédikátora. Az Erdélyi Református Egyházkerület két éve elhunyt nyugalmazott püspökének most állít szobrot szülőfaluja, Érsemjén. Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását ma délután, a hálaadó istentisztelet után avatják fel a partiumi magyar községben, amelynek másik híres szülötte a szintén református Kazinczy Ferenc.

http://www.magyarhirlap.hu/images/ups/59/59789.jpg

„Kedves testvéreim, minket sasnak teremtett az Úristen, és régen szemétdombon kövér giliszták után kapargáló tyúkká lett a nemzetünk, az egyházunk, a hit bátorsága is. Bennünket sassá teremtett az Úristen! Az őseink is sasok voltak. Nem a társadalom szekere után futottak, hogy az vegye fel őket valahogy a saroglyába, hanem a társadalom szekere előtt mentek, és utat mutattak. Mert Isten üzenetét hordozták. Egy új honfoglalás csak akkor lehet, ha merünk majd sasok lenni. Ha visszatalálunk önmagunkra, aminek szánt bennünket Isten” – Csiha Kálmán, Erdély sorrendben negyvennegyedik református püspöke ezzel a költői képpel zárta két éve, 2007 októberében meg- és felrázó erejű evangelizációs igehirdetés-sorozatát Budapesten, a Fasori Református Egyházközség százéves templomában. Ez volt a 78 éves nyugalmazott püspök utolsó üzenete, mert bár 2011-ig tele volt a naptára, alig egy hónappal később hirtelen elment a minden élők útján.

Nem ismertem közelről, de a Gondviselés különös kegyelméből találkoztam vele utolsó, fasori igehirdetésén és egy héttel korábban Szabadkán, ahol az ottani magyar reformátusok meghívására evangelizált. Tanúsíthatom, Isten embere volt, aki Isten üzenetét valóban karizmatikus és katartikus erővel hirdette, lélekébresztő-építő, és ahogy ő fogalmazott, „drága útravaló-készítő” módon. Ő folyton úton volt, hogy másokat felkészítsen az útra – egy új honfoglalásra. Nem véletlenül lett Honvesztés vagy honfoglalás? a címe utolsó evangelizációs sorozatának, hiszen arról beszélt, hogy most dől el a magyarság sorsa. Több mint ezeréves történelmünk honfoglalások és honvesztések sorozata, de most éljük át a legnagyobb honvesztést, mert nemzetünk immár nem a területeit, nem az elcsatolt nemzetrészeit veszti el, hanem a saját lelkét. Az a legnagyobb honvesztés, ha egy népnek, nemzetnek már „nem kellenek a saját gyermekei, a saját múltja, a saját történelme, a saját testvérei, a saját egészsége, a saját termékenysége sem”, prédikálta. Ezt a legfájdalmasabban az mutatja, hogy az elmúlt ötven évben legalább hatmillió leendő életet öltek meg művi abortusszal Magyarországon, és az öt évvel ezelőtti népszavazáson hárommillió határon túl élő testvért tagadtak meg az anyaország magyarjai. Csiha Kálmán két éve úgy látta, hogy nemzetünk még nem érte el a mélypontot, a tékozló fiú még nem jutott el a disznók vályújáig. De éppen Isten soha el nem fogyó szeretete, végtelen irgalma s kegyelme ad reményt és lehetőséget az újrakezdésre, az új honfoglalásra.

Szabó István püspök mondta két éve a posztumusz Magyar Örökség díj átadásakor Csiha Kálmán küldetéséről és rendkívüli hatásának titkáról: „2000 után püspöki tisztségét letéve az egész Kárpát-medence igehirdetőjévé vált, és élete végéig több száz gyülekezetben szolgált… Egyszerre volt pap és próféta. Mint pap, népe sorsát hordozta, mint próféta, népe jövőjét kereste. Üzenete egyértelmű és világos: a magyarság válsága spirituális gyökerű. Ebben kell megújulnunk, és erre nézve az evangélium az egyetlen lehetőség. Csiha Kálmán ezzel a szolgálatával a magyarság vándorprédikátora lett. Ez a minősítés csak azokat illette, akik tudták és gyakorolták, hogy lelki-szellemi, politikai-földrajzi szétszórtságban élő népüket újra és újra fel kell keresniük, és a vigasztalás és reménység evangéliumát kell hirdetniük.”


Egy református püspök, akit nem tört meg a baj, az üldöztetés

Az 1929-ben Érsemjénben született, 25 éves kora óta lelkészként szolgáló Csiha Kálmán élete legnagyobb részében kettős kisebbségi – nemritkán üldözött – sorban élt Romániában: mint magyar és mint református pap. Életéről akár több regényt is lehetne írni, ő így foglalta össze hosszú és nehéz vándorútját 2003-ban: „Voltam földönfutó osztályellenség, érvényes igazolványok nélkül tanuló diák és teológus, segédlelkész, gyülekezetszervező, parókiát építő fiatal lelkipásztor, gyermeket váró boldog férj, tíz év nehézbörtönre ítélt »ellenforradalmár«, lelkipásztor Gógánváralján, Marosvásárhelyen s végül az Erdélyi Egyházkerület püspöke. És boldog édesapa és nagyapa. A kezemben hűlt ki annak a keze, akit szerettem, s aki egy igaz asszony hűségével önzetlenül szeretett. Még egészen fiatal koromban megértem a háború elvesztését, a számomra felejthetetlen világ megsemmisítését, egy diktatúra születését és összeomlását, a láthatatlan Isten látható beavatkozását a történelembe. Megértem az új világ reményeit, ajándékait és nagy csalódásait, az összedőlt, leomló rácsok világát, de a mindig újranövő emberi gyűlöletet is és az egyházért, a nemzet tört darabjáért rám bízott harcot.”

Csiha Kálmán-szobrot avattak Érsemjénben

Csiha Kálmán-szobrot avattak Érsemjénben

Erdon.ro

Bihar megye – Szombat délután felavatták Érsemjénben Csiha Kálmán szobrát. Az Erdélyi Református Egyházkerület néhai püspöke a település másik két nagy szülötte mellett kapott helyet, és a templomra „néz”.

Csiha Kálmán–szobrot avattak Érsemjénben

Több, mint száz éve állítottak szobrot Érsemjénben Kazinczy Ferencnek. A későbbiekben a nyelvújítóról elnevezett központi parkban idén augusztusban avatták fel a másik helyi születésű híresség, a nótáskapitány Fráter Lóránd szobrát, és már akkor készen volt Csiha Kálmán szobrának helye. Az Erdélyi Református Egyházkerület néhai püspöke 1929–ben született Érsemjénben, és – mint az ünnepségen elhangzott – „sorsa azonos volt magyar közösségének sorsával”. Bárhová sodorta is az élet, illetve a történelem vihara, hitében szilárdan állta a megpróbáltatásokat. Szülőföldjét sosem felejtette el, oda visszajárt, és a hálás, reá büszke semjéniek már két évvel halála után szoborállítással adóztak emlékének.


Püspök(ök) a püspökről


Az ünnepség a református templomban kezdődött, ahol Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, megemlékezve Csiha Kálmánról, aki „a nehéz időkben is vállalta a kűzdelmet, a megaláztatást az uralkodó hatalommal szemben”. A néhai püspökkel kapcsolatos emlékeit, annak utolsó érsemjéni szolgálatát elevenítette fel Fülöp János helyi lelkész, később emlékezett Tempfli József ny.római katolikus püspök. Balazsi József polgármester hosszan sorolhatta, köszönthette a közel– s távolról, bel– és külfüldről érkezett vendégeket.


Tisztelők hosszú sora


A polgármester, immár a szobor előtt, arról beszélt, miért tartották az érsemjéniek a szoborállítást kötelességüknek. Szót kapott még Cseke Attila szenátor, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezetője, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, az egykori fogolytársak nevében Bikfalvi György, majd a püspök lánya, Nagy Attiláné Csiha Emese. Hunyadi László szobrászművész alkotását Csiha Kálmán unokái, Nagy Botond és Nagy Kálmán leplezték le, és az egyházi vezetők áldották meg, majd hosszú sorban következtek a koszorúzók. A részletekre visszatérünk.