2011. április 30., szombat
2011. április 27., szerda
Declaratia de la Racosu de Jos
Declaraţia de la Racoşu de Jos
Subsemnaţii enoriaşi, preoţi, prezbiteri şi ierarhi ai Bisericii Reformate din România, precum şi toţi ceilalţi semnatari, care poartă în inima lor cauza păcii lui Hristos, salutăm Biserica lui Dumnezeu care este în Racoşu. Către cei ce au fost sfinţiţi în Hristos Isus, chemaţi să fie sfinţi, şi către toţi cei ce cheamă în vreun loc numele Domnului nostru Isus Hristos, în locul lor şi al nostru: Har şi pace de la Dumnezeu, Tatăl nostru, şi de la Domnul Isus Hristos!
În primul rând mulţumim lui Dumnezeu pentru voi şi pentru credinţa voastră în Hristos. Ne rugăm ca pacea lui Dumnezeu, care întrece orice pricepere, să vă păzească chiar şi în aceste timpuri grele inimile şi gândurile în Hristos Isus. Noi nu vom înceta să intervenim în favoarea liniştei şi păcii voastre fizice şi spirituale în faţa lui Dumnezeu şi a oamenilor: recunoaştem această intervenţie ca fiind sfânta şi creştina noastră obligaţiune. Suntem convinşi că putem totul în Hristos, care ne întăreşte. El este cel care trăieşte în noi, şi locul său în inimile noastre nu poate fi ocupat de nimeni altul. Tocmai de aceea trebuie să purtăm poverile unii altora, ca membrii Corpului său unic şi indivizibil. În acelaşi timp trebuie să luăm seama atât la noi înşine cât şi la toată turma peste care Duhul Sfânt ne-a pus priveghetori, ca să păstorim Biserica lui Hristos, pe care a câştigat-o cu însuşi sângele său. El, care părăseşte chiar şi cele nouăzeci şi nouă de oi ca să caute pe cea rătăcită, ne cheamă pe nume: Vino după mine! Ascultând chemarea sa, am venit astăzi la voi, şi pentru consolarea şi întărirea voastră am adus cu noi vestea rugăciunilor cu ocazia duminicii floriilor şi a săptămânii de patimi rostite pentru voi de mii de creştini. Numele multora care s-au rugat pentru voi nu este cunoscută nici nouă, dar Domnul îi cunoaşte pe toţi după nume.
Credem în puterea rugăciunii. Credem că ne putem întări laolaltă prin credinţa noastră comună. Suntem convinşi că aveţi o menire, o chemare în această lume, şi vă facem cunoscut faptul că nu sunteţi şi nu veţi rămâne singuri. Domnul Isus Hristos, conform promisiunii sale este cu noi în toate zilele până la sfârşitul lumii prin Duhul său Sfânt, precum şi în comunitatea corpului său vizibil şi terestru, adică a Bisericii sale câştigate prin propriul sânge. Suntem convinşi că Biserica clădită asupra lui Hristos este invincibilă, şi că noi, ca membri ai lui Hristos trebuie să luptăm cu conştiinţa liberă împotriva păcatului şi împotriva tuturor răutăţilor.
Suntem conştienţi că nici aici, la Racoşu, noi nu avem de luptat împotriva cărnii şi sângelui. Suntem conştienţi de faptul că forţele întunericului uneltesc şi acum în scopul răsturnării bunei rânduieli cuviincioase şi creştine existente între voi. Fiind însă cetăţeni ai împărăţiei Domnului, nu putem accepta haosul care diferă de rânduiala lui Hristos şi a apostolilor. Din această ordine creştină şi apostolică face parte şi sentinţa că „cine nu vrea să lucreze, nici să nu mănânce” (2Tesal 3,10). Conform avertismentului apostolic, toţi ar trebui să-şi mănânce propria pâine, lucrând în linişte. Ştim că la Racoşu nu toată lumea procedează astfel. Aveţi dreptul să vă depărtaţi de toţi cei care trăiesc în neorânduială şi să nu aveţi nici un fel de legături cu ei, ca să le fie ruşine. Cu toate acestea, să nu-i socotiţi ca pe vrăjmaşi, ci să-i mustraţi ca pe fraţi (2Tesal 3,1–15).
Ştim de asemenea că în împrejurările actuale vă este din ce în ce mai greu să nu osteniţi în facerea binelui. Dar suntem convinşi că Domnul, al cărui putere în slăbiciune este făcută desăvârşită, iar şi iar ne întăreşte pe toţi. De aceea trebuie să aducem mulţumiri lui Dumnezeu, care ne dă biruinţa prin Domnul nostru Isus Hristos. De aceea, prea iubiţii noştrii fraţi, fiţi tari, neclintiţi, sporiţi totdeauna în lucrul Domnului, căci ştiţi că nici osteneala voastră, nici cea noastră în Domnul nu este zadarnică. Deoarece ca membrii Bisericii Reformate şi a Bisericii Creştine universale suntem membrii corpului viu şi indivizibil al lui Hristos, suntem în acelaşi timp chiar nevoiţi să recurgem unul la celălalt atât în bucurii, cât şi în amărăciuni, atât în bunăstare cât şi în suferinţe. Pe lângă rugăciunile noastre rostite pentru voi, în sfânta noastră interdependenţă promitem că vom urma îndemnul Învăţătorului nostru şi vom încuraja şi pe alţii să procedeze la fel:
Vă dau o poruncă nouă: Să vă iubiţi unii pe alţii; cum v-am iubit Eu, aşa să vă iubiţi şi voi unii pe alţii. Prin aceasta vor cunoaşte toţi că sunteţi ucenicii Mei, dacă veţi avea dragoste unii pentru alţii (Ioan 13,34–35).
Dat în Racoşu de Jos, în anul 2011 al întrupării Domnului, în Săptămâna Patimilor înaintea Paştelui, la data de 20 aprilie.
Subsemnaţii enoriaşi, preoţi, prezbiteri şi ierarhi ai Bisericii Reformate din România, precum şi toţi ceilalţi semnatari, care poartă în inima lor cauza păcii lui Hristos, salutăm Biserica lui Dumnezeu care este în Racoşu. Către cei ce au fost sfinţiţi în Hristos Isus, chemaţi să fie sfinţi, şi către toţi cei ce cheamă în vreun loc numele Domnului nostru Isus Hristos, în locul lor şi al nostru: Har şi pace de la Dumnezeu, Tatăl nostru, şi de la Domnul Isus Hristos!
În primul rând mulţumim lui Dumnezeu pentru voi şi pentru credinţa voastră în Hristos. Ne rugăm ca pacea lui Dumnezeu, care întrece orice pricepere, să vă păzească chiar şi în aceste timpuri grele inimile şi gândurile în Hristos Isus. Noi nu vom înceta să intervenim în favoarea liniştei şi păcii voastre fizice şi spirituale în faţa lui Dumnezeu şi a oamenilor: recunoaştem această intervenţie ca fiind sfânta şi creştina noastră obligaţiune. Suntem convinşi că putem totul în Hristos, care ne întăreşte. El este cel care trăieşte în noi, şi locul său în inimile noastre nu poate fi ocupat de nimeni altul. Tocmai de aceea trebuie să purtăm poverile unii altora, ca membrii Corpului său unic şi indivizibil. În acelaşi timp trebuie să luăm seama atât la noi înşine cât şi la toată turma peste care Duhul Sfânt ne-a pus priveghetori, ca să păstorim Biserica lui Hristos, pe care a câştigat-o cu însuşi sângele său. El, care părăseşte chiar şi cele nouăzeci şi nouă de oi ca să caute pe cea rătăcită, ne cheamă pe nume: Vino după mine! Ascultând chemarea sa, am venit astăzi la voi, şi pentru consolarea şi întărirea voastră am adus cu noi vestea rugăciunilor cu ocazia duminicii floriilor şi a săptămânii de patimi rostite pentru voi de mii de creştini. Numele multora care s-au rugat pentru voi nu este cunoscută nici nouă, dar Domnul îi cunoaşte pe toţi după nume.
Credem în puterea rugăciunii. Credem că ne putem întări laolaltă prin credinţa noastră comună. Suntem convinşi că aveţi o menire, o chemare în această lume, şi vă facem cunoscut faptul că nu sunteţi şi nu veţi rămâne singuri. Domnul Isus Hristos, conform promisiunii sale este cu noi în toate zilele până la sfârşitul lumii prin Duhul său Sfânt, precum şi în comunitatea corpului său vizibil şi terestru, adică a Bisericii sale câştigate prin propriul sânge. Suntem convinşi că Biserica clădită asupra lui Hristos este invincibilă, şi că noi, ca membri ai lui Hristos trebuie să luptăm cu conştiinţa liberă împotriva păcatului şi împotriva tuturor răutăţilor.
Suntem conştienţi că nici aici, la Racoşu, noi nu avem de luptat împotriva cărnii şi sângelui. Suntem conştienţi de faptul că forţele întunericului uneltesc şi acum în scopul răsturnării bunei rânduieli cuviincioase şi creştine existente între voi. Fiind însă cetăţeni ai împărăţiei Domnului, nu putem accepta haosul care diferă de rânduiala lui Hristos şi a apostolilor. Din această ordine creştină şi apostolică face parte şi sentinţa că „cine nu vrea să lucreze, nici să nu mănânce” (2Tesal 3,10). Conform avertismentului apostolic, toţi ar trebui să-şi mănânce propria pâine, lucrând în linişte. Ştim că la Racoşu nu toată lumea procedează astfel. Aveţi dreptul să vă depărtaţi de toţi cei care trăiesc în neorânduială şi să nu aveţi nici un fel de legături cu ei, ca să le fie ruşine. Cu toate acestea, să nu-i socotiţi ca pe vrăjmaşi, ci să-i mustraţi ca pe fraţi (2Tesal 3,1–15).
Ştim de asemenea că în împrejurările actuale vă este din ce în ce mai greu să nu osteniţi în facerea binelui. Dar suntem convinşi că Domnul, al cărui putere în slăbiciune este făcută desăvârşită, iar şi iar ne întăreşte pe toţi. De aceea trebuie să aducem mulţumiri lui Dumnezeu, care ne dă biruinţa prin Domnul nostru Isus Hristos. De aceea, prea iubiţii noştrii fraţi, fiţi tari, neclintiţi, sporiţi totdeauna în lucrul Domnului, căci ştiţi că nici osteneala voastră, nici cea noastră în Domnul nu este zadarnică. Deoarece ca membrii Bisericii Reformate şi a Bisericii Creştine universale suntem membrii corpului viu şi indivizibil al lui Hristos, suntem în acelaşi timp chiar nevoiţi să recurgem unul la celălalt atât în bucurii, cât şi în amărăciuni, atât în bunăstare cât şi în suferinţe. Pe lângă rugăciunile noastre rostite pentru voi, în sfânta noastră interdependenţă promitem că vom urma îndemnul Învăţătorului nostru şi vom încuraja şi pe alţii să procedeze la fel:
Vă dau o poruncă nouă: Să vă iubiţi unii pe alţii; cum v-am iubit Eu, aşa să vă iubiţi şi voi unii pe alţii. Prin aceasta vor cunoaşte toţi că sunteţi ucenicii Mei, dacă veţi avea dragoste unii pentru alţii (Ioan 13,34–35).
Dat în Racoşu de Jos, în anul 2011 al întrupării Domnului, în Săptămâna Patimilor înaintea Paştelui, la data de 20 aprilie.
2011. április 24., vasárnap
2011. április 22., péntek
Alsórákosi Nyilatkozat
Alulírottak, a Magyar Református Egyház tagjai, lelkipásztorai, presbiterei és elöljárói, illetve minden résztvevő, aki Krisztus békességének ügyét szívén hordozza, köszöntjük az Isten gyülekezetét, mely Alsórákoson van. A Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják minden helyen, a sajátjukon és a miénken: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Elsősorban hálát adunk Istennek tiérettetek és a ti Krisztusban való hitetekért. Imádkozunk azért, hogy az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, még e nehéz időkben is őrizze meg szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. A ti nyugalmatokért és testi-lelki békességetekért meg nem szűnünk Isten és emberek előtt közbenjárni: ezt a közbenjárást szent és keresztyéni kötelességünknek ismerjük. Hisszük, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Ő az, aki mibennünk él, és az ő helyét szívünkben más el nem foglalhatja. Éppen ezért kell egymás terhét hordoznunk, mint az ő egyetlen és oszthatatlan testének tagjai. Ugyanakkor gondot kell viselnünk mind önmagunkra, mind az egész nyájra, melyben a Szent Lélek bennünket vigyázókká tett, a Krisztus Anyaszentegyházának legeltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett. Ő, aki a kilencvenkilenc juhot is otthagyja, hogy megkeresse a századikat, nevünkön szólít: kövess engem! Az ő hívásának engedelmeskedve jöttünk el ma hozzátok, és vigasztalásul, erősítésül magunkkal hoztuk több ezer keresztyén ember értetek elmondott virágvasárnapi és húsvét nagyheti imádságának hírét: sokuk nevét magunk sem tudjuk, de az Úr név szerint ismeri őket.
Hiszünk az imádság erejében. Hiszünk abban, hogy egymás hite által épülhetünk. Hisszük, hogy küldetésetek van ebben a világban, és tudatjuk veletek, hogy nem vagytok, és nem maradtok egyedül. Az Úr Jézus, ígérete szerint, velünk van minden napon a világ végezetéig az ő Szent Lelke által, illetve az ő látható földi testének, önnön vérén szerzett Anyaszentegyházának közösségében. Hisszük, hogy a Krisztusra épülő Anyaszentegyház legyőzhetetlen, és hogy nekünk, Krisztus tagjaiként szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk a bűn és minden gonoszság ellen.
Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket (1Tessz 3,1–15).
Tudjuk, hogy a jelen körülmények között egyre nehezebb számotokra, hogy meg ne restüljetek a jó cselekvésében. De hisszük, hogy az az Úr, akinek ereje erőtlenség által végeztetik el, újból és újból megerősít mindnyájunkat. Ezért kell Istennek hálát adnunk, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért, szeretett testvéreink, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy sem a ti munkátok, sem a mienk nem hiábavaló az Úrban. Mivel Református Anyaszentegyházunk és az egyetemes keresztyén Anyaszentegyház tagjaiként az élő és oszthatatlan Krisztus-test tagjai vagyunk, ezáltal egymásra is vagyunk utalva örömünkben és bánatunkban, jólétünkben és szenvedéseinkben egyaránt. Érettetek mondott imádságaink mellett, szent egymásrautaltságunkban pedig ígéretet teszünk arra, hogy másokat is buzdítva, engedelmeskedni fogunk a Mester intésének:
Kelt Alsórákoson, az Úr emberré válásának 2011. esztendejében,
Húsvét nagyhetében, április 20-án.
Elsősorban hálát adunk Istennek tiérettetek és a ti Krisztusban való hitetekért. Imádkozunk azért, hogy az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, még e nehéz időkben is őrizze meg szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. A ti nyugalmatokért és testi-lelki békességetekért meg nem szűnünk Isten és emberek előtt közbenjárni: ezt a közbenjárást szent és keresztyéni kötelességünknek ismerjük. Hisszük, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Ő az, aki mibennünk él, és az ő helyét szívünkben más el nem foglalhatja. Éppen ezért kell egymás terhét hordoznunk, mint az ő egyetlen és oszthatatlan testének tagjai. Ugyanakkor gondot kell viselnünk mind önmagunkra, mind az egész nyájra, melyben a Szent Lélek bennünket vigyázókká tett, a Krisztus Anyaszentegyházának legeltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett. Ő, aki a kilencvenkilenc juhot is otthagyja, hogy megkeresse a századikat, nevünkön szólít: kövess engem! Az ő hívásának engedelmeskedve jöttünk el ma hozzátok, és vigasztalásul, erősítésül magunkkal hoztuk több ezer keresztyén ember értetek elmondott virágvasárnapi és húsvét nagyheti imádságának hírét: sokuk nevét magunk sem tudjuk, de az Úr név szerint ismeri őket.
Hiszünk az imádság erejében. Hiszünk abban, hogy egymás hite által épülhetünk. Hisszük, hogy küldetésetek van ebben a világban, és tudatjuk veletek, hogy nem vagytok, és nem maradtok egyedül. Az Úr Jézus, ígérete szerint, velünk van minden napon a világ végezetéig az ő Szent Lelke által, illetve az ő látható földi testének, önnön vérén szerzett Anyaszentegyházának közösségében. Hisszük, hogy a Krisztusra épülő Anyaszentegyház legyőzhetetlen, és hogy nekünk, Krisztus tagjaiként szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk a bűn és minden gonoszság ellen.
Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket (1Tessz 3,1–15).
Tudjuk, hogy a jelen körülmények között egyre nehezebb számotokra, hogy meg ne restüljetek a jó cselekvésében. De hisszük, hogy az az Úr, akinek ereje erőtlenség által végeztetik el, újból és újból megerősít mindnyájunkat. Ezért kell Istennek hálát adnunk, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért, szeretett testvéreink, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy sem a ti munkátok, sem a mienk nem hiábavaló az Úrban. Mivel Református Anyaszentegyházunk és az egyetemes keresztyén Anyaszentegyház tagjaiként az élő és oszthatatlan Krisztus-test tagjai vagyunk, ezáltal egymásra is vagyunk utalva örömünkben és bánatunkban, jólétünkben és szenvedéseinkben egyaránt. Érettetek mondott imádságaink mellett, szent egymásrautaltságunkban pedig ígéretet teszünk arra, hogy másokat is buzdítva, engedelmeskedni fogunk a Mester intésének:
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok (Jn 13,34–35).
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok (Jn 13,34–35).
Kelt Alsórákoson, az Úr emberré válásának 2011. esztendejében,
Húsvét nagyhetében, április 20-án.
2011. április 18., hétfő
Napi szemle - 2011.04.18.
- Változások Trianon után – egyházi konferencia Nagyváradon (Reggeli Újság)
- [PDF] Magyarság- és egyházkerület-történeti konferencia Érmihályfalván (Reggeli Újság)
- A protestáns egyházak helyzete Trianon után (Bihari Napló)
- Erdély legrégibb templomát fedezhették fel Gyulafehérváron (Krónika)
- Pedofília - A katolikus püspök szeretett "játszani", az egyház egyelőre hallgat (Népszabadság)
- A Jobbik tüntet, a cigányok imádkoznak Hajdúhadházon – Nagyítás-fotógaléria (HVG)
- Szerdán lehetett az utolsó vacsora? (múlt-kor.hu)
- (VIDEO) SĂPTĂMÂNA PATIMILOR: Martorii lui Iehova din oraşul Burgas, Bulgaria, au fost atacaţi cu pietre şi bătuţi până la sânge (Adevarul)
- E o enormitate a afirma că ne-am născut ortodocşi (Historia.ro)
2011. április 17., vasárnap
Napi szemle - 2011.04.17.
- Amikor az emberi faj Afrikából kirajzott, már birtokában volt a nyelvnek, ezzel igazán veszélyes fajjá vált (Független.hu)
- Braşov: Slujbă pentru homosexuali (Adevarul)
- Homoszexuális orgiák a Vatikánban (Bors)
- A torinói lepel – hologram és meglepő felfedezések – videóval (Magyar Kurír)
- A British Museumban Jézus egyik legkorábbi ábrázolása (múlt-kor.hu)
- Könnyen lehet rosszindulatú pletykák áldozatává válni – Interjú Deák László evangélikus lelkésszel (Evangélikus.hu)
- Dr. Szabó István püspök jelentése elhangzott a Dunamelléki Református Egyházkerületi Közgyűlés 2011. április 13-án, Budapesten tartott ülésén (Parókia.hu)
2011. április 16., szombat
Árnyékboksz, mint hitvédelem?
Fábián Tibor
Barabásozunk egy sort, aztán megyünk haza kezet mosni, beebédelni, mint aki jól végezte dolgát. Jól megvédte nyáját.
A református közbeszédben és internetes listákon sokszor emlegetik mostanság a Hit Gyülekezetét (amely Magyarországon hamarosan a történelmi egyházak egyike lesz. Jó próbájaként, egyfajta lakmuszpapírjaként, például az ökumenének, oda-vissza.) Mint minden rossznak gyökerét. „Ahová betették a lábukat ..., ott fű sem termett..., kéne egy jó stratégia; A hitgyüli megindult... itt is, minden szinten..., újságjainkban, mail-ben, sms-ben toboroz. Van-e olaj a lámpásainkban?
Az olvasóban már-már az az érzés támad, hogy egyházunkban minden olyan szép és jó lenne, ha az a fránya hitgyüli hagyná és nem zavarna be folyton. De bezavar.
Azt hiszem nem is a „hitgyüli” a lényeg, eme össznépi bűnbak-keresésben, - elvégre sokan halásznak még a más tavában, egészen hosszú listát írhatnánk össze Á-tól Z-ig... - hanem maga az ágyúzás, a feszültség-levezetés. A mi reakciónk.
Semmi új nincs benne. Éppen csak kétezer éves. Találjunk végre valakit, akire mindent ráaggathatunk. Köztük a saját hibáinkat (evangélium nélküli igehirdetések, az apologetika nélküli tanítás stb). Kibokszoljuk magunkból a felgyűlt feszültséget. Most éppen a hitgyülinek nőtt szarva, legközelebb majd máson találjuk meg a patát.
Barabásozunk, feszítsd meg-ezünk egy sort, aztán megyünk haza kezet mosni, beebédelni, mint aki jól végezte dolgát.
Jól megvédte nyáját.
A sok-sok rettegő hozzászólást követi egy józanabb: „a szekta jelenléte és virulása tehát figyelmeztetés a testnek. Van-e önkritikánk?”
Tényleg, van-e?
Nem hiszem, hogy egyházat valakik ellenében kellene építeni, ellenségkép(ek) kreálásával. Az evangélium hirdetése nem valaki – lásd. „gencsipap”, ilyen gyüli, olyan gyüli (a lista hosszan folytatható) – ellenében kötelességünk és hivatásunk, hanem mert Krisztus küld erre a szolgálatra. Nem azért küld, hogy valakit elintézzünk, kilőjjünk, hanem, hogy Őt képviseljük.
Képviselet közben pedig sokszor elfelejtjük, milyen is az a Krisztus, akit szolgálunk.
(Szolgálnunk kellene).
A sopánkodás, az árnyékboksz önmagában kevés, - tán csak feszültség-levezetésnek elég, ha egyáltalán - a gyakorlatban egy hitvédelmi témájú bibliaóra-sorozat többet ér.
Dzsihád helyett evangélium.
Árnyékboksz, mint hitvédelem?
Barabásozunk egy sort, aztán megyünk haza kezet mosni, beebédelni, mint aki jól végezte dolgát. Jól megvédte nyáját.
A református közbeszédben és internetes listákon sokszor emlegetik mostanság a Hit Gyülekezetét (amely Magyarországon hamarosan a történelmi egyházak egyike lesz. Jó próbájaként, egyfajta lakmuszpapírjaként, például az ökumenének, oda-vissza.) Mint minden rossznak gyökerét. „Ahová betették a lábukat ..., ott fű sem termett..., kéne egy jó stratégia; A hitgyüli megindult... itt is, minden szinten..., újságjainkban, mail-ben, sms-ben toboroz. Van-e olaj a lámpásainkban?
Az olvasóban már-már az az érzés támad, hogy egyházunkban minden olyan szép és jó lenne, ha az a fránya hitgyüli hagyná és nem zavarna be folyton. De bezavar.
Azt hiszem nem is a „hitgyüli” a lényeg, eme össznépi bűnbak-keresésben, - elvégre sokan halásznak még a más tavában, egészen hosszú listát írhatnánk össze Á-tól Z-ig... - hanem maga az ágyúzás, a feszültség-levezetés. A mi reakciónk.
Semmi új nincs benne. Éppen csak kétezer éves. Találjunk végre valakit, akire mindent ráaggathatunk. Köztük a saját hibáinkat (evangélium nélküli igehirdetések, az apologetika nélküli tanítás stb). Kibokszoljuk magunkból a felgyűlt feszültséget. Most éppen a hitgyülinek nőtt szarva, legközelebb majd máson találjuk meg a patát.
Barabásozunk, feszítsd meg-ezünk egy sort, aztán megyünk haza kezet mosni, beebédelni, mint aki jól végezte dolgát.
Jól megvédte nyáját.
A sok-sok rettegő hozzászólást követi egy józanabb: „a szekta jelenléte és virulása tehát figyelmeztetés a testnek. Van-e önkritikánk?”
Tényleg, van-e?
Nem hiszem, hogy egyházat valakik ellenében kellene építeni, ellenségkép(ek) kreálásával. Az evangélium hirdetése nem valaki – lásd. „gencsipap”, ilyen gyüli, olyan gyüli (a lista hosszan folytatható) – ellenében kötelességünk és hivatásunk, hanem mert Krisztus küld erre a szolgálatra. Nem azért küld, hogy valakit elintézzünk, kilőjjünk, hanem, hogy Őt képviseljük.
Képviselet közben pedig sokszor elfelejtjük, milyen is az a Krisztus, akit szolgálunk.
(Szolgálnunk kellene).
A sopánkodás, az árnyékboksz önmagában kevés, - tán csak feszültség-levezetésnek elég, ha egyáltalán - a gyakorlatban egy hitvédelmi témájú bibliaóra-sorozat többet ér.
Dzsihád helyett evangélium.
Egy abortuszra ítélt magzat kálváriája
Egy abortuszra ítélt magzat kálváriája
gondola.hu
2011. április 15.
Egy kissé másfajta megvilágítása és értelmezése Jézus kálváriájának - egy abortusz előtt álló magzat szemszögéből.
I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Nem a szeretet, hanem az önzés hívott az életre. Egyedül Isten szeret engem!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortusz beutalót a kórházba. A meg nem születettek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak… Valaki talán imádkozik értem?!
III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete, Egy baleset, melyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!
IV. Jézus édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!
V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!
VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudnák akadályozni! Kérlek benneteket erre!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha élnék. És mennyi gond… A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Uram Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozhatom!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, ember tőrvetés… - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?
X. Jézust megfosztják ruháitól
Uram, Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Istenem, és én mennyire reszketek ettől!
XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak. Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják mit cselekszenek!
XII: Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában!
XIII: Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Ám anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?
XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretetparázs. Engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek Téged, a Feltámadottat, csak ez mentheti meg őket! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatunk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát! Ámen.
gondola.hu
2011. április 15.
Egy kissé másfajta megvilágítása és értelmezése Jézus kálváriájának - egy abortusz előtt álló magzat szemszögéből.
I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Nem a szeretet, hanem az önzés hívott az életre. Egyedül Isten szeret engem!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortusz beutalót a kórházba. A meg nem születettek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak… Valaki talán imádkozik értem?!
III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete, Egy baleset, melyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!
IV. Jézus édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!
V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!
VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudnák akadályozni! Kérlek benneteket erre!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha élnék. És mennyi gond… A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Uram Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozhatom!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, ember tőrvetés… - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?
X. Jézust megfosztják ruháitól
Uram, Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Istenem, és én mennyire reszketek ettől!
XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak. Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják mit cselekszenek!
XII: Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában!
XIII: Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Ám anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?
XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretetparázs. Engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek Téged, a Feltámadottat, csak ez mentheti meg őket! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatunk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát! Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)