Familia romaneasca, intre crestinismul de parada si criza economica

De la cititori: Familia romaneasca, intre crestinismul de parada si criza economica

ziare.com
11 Ianuarie 2011

Romanilor le place sa-si spuna crestini. La recensamantul din 2002, 86,7% dintre romani s-au declarat crestini-ortodocsi. Un asemenea atasament declarat fata de valorile religioase determina, la o prima impresie, concluzia ca in Romania se traieste moral.

Realitatea vietii de roman dovedeste insa ca romanii traiesc in apostazie si ca familia crestina romaneasca este pe cale de disparitie.

Conform Eurostat, oficiul de statistica al Uniunii Europene, numarul de casatorii in Romania a scazut de la 8,72 casatorii/1.000 locuitori in 2007, la 6,25 casatorii/1.000 locuitori in 2009. Romanii renunta treptat la institutia casatoriei civile si implicit, la Sfanta Cununie. Acest fenomen afecteaza de altfel majoritatea tarilor Uniunii Europene.

In 2009, in diferite tari ale Uniunii situatia numarului de casatorii a fost urmatoarea: Belgia 4,36/1.000, Bulgaria 3,42/1.000, Grecia 4,68/1.000, Spania 3,76/1.000, Italia 4,01/1.000, Franta 3,97/1.000, Ungaria 3,67/1.000, Polonia 6,57/1.000.

A crescut numarul divorturilor

In Romania, s-a inregistrat insa o crestere a divorturilor de la 1,5 divorturi/1.000 locuitori in 2005 la 1,7 divorturi/1.000 locuitori in 2008.

Statisticile nationale, pentru anii 2009 si 2010, avertizeaza ca familia romaneasca se destrama din cauza saraciei, educatiei precare, alcoolismului, violentei domestice, a separarii sotilor prin migratia economica.

Institutul National de Statistica anunta in noiembrie 2010 ca "numarul casatoriilor a fost in luna septembrie 2010 cu 2162 mai mic decat in aceeasi luna a anului 2009.

In luna septembrie 2010 s-au pronuntat cu 643 divorturi mai multe decat in luna septembrie 2009", iar in decembrie 2010, acelasi institut constata ca "numarul casatoriilor a fost in luna octombrie 2010 cu 3277 mai mic decat in aceeasi luna din anul precedent".

Fertilitatea in Romania

Eurostat inregistreaza o firava crestere a fertilitatii in Romania, de la 1,30 copii/femeie in 2007, la 1,38 copii/femeie in 2009, aceste cifre fiind totusi sub media europeana, in diferite tari europene inregistrandu-se urmatoarele date: Belgia 1,84 copii/femeie, Bulgaria 1,57 copii/femeie, Grecia 1,52 copii/femeie, Spania 1,40 copii/femeie, Italia 1,42 copii/femeie, Franta 2,00 copii/femeie, Ungaria 1,32 copii/femeie, Polonia 1,40 copii/femeie.

Statisticile ne arata ca, din totalul copiilor nascuti vii in 2009, 27,97% au mame necasatorite. Totodata, conform datelor UNICEF, Romania se afla in 2009, in fruntea clasamentului european la numarul de minore care devin mame, cu 43 de minore/1.000 de mame, Institutul National de Statistica calculand o medie de 8.500 de minore care nasc anual in Romania.

Ce mai "macina" familia romaneasca?

Familia romaneasca este macinata mai ales de avorturi. In anul 2008, femeile romance ocupau locul 3 in clasamentul avorturilor comise in Europa. Conform organizatiei "Institute for Family Policies", in anul 2008, in Romania au fost comise 127.907 avorturi, tara noastra clasandu-se dupa Marea Britanie (215.975 avorturi) si Franta (209.913 avorturi).

Aceste date statistice dezvaluie apostazia in care rataceste familia romaneasca. Clasa politica aduce un plus de bezna prin masurile "anticriza" adoptate. Scaderea cuantumului indemnizatiei pentru concediul maternal, concedierile masive, migratia personalului medical calificat din spitalele romanesti spre vestul Uniunii Europene reprezinta doar cateva din loviturile primite de familia romaneasca din partea politicienilor.

In acest context, Patriarhia Romana a declarat 2011 ca "Anul omagial al Sfantului Botez si al Sfintei Cununii".

Sunt preot de spital si martor la multe drame de familie. Stiu ca este mare nevoie ca prin acest proiect religios-duhovnicesc sa se treaca de la predica la fapte, pentru a reaseza familia romaneasca pe cale vietii crestine.

Altfel, nu putem spune decat ca un popor in care familia este destrama de prea putina noastra slujire, a preotilor, de saracie, alcoolism, desfranare si ucidere de prunci, nu este un popor crestin. Poporul roman se transforma treptat intr-un popor care se sinucide si e pacat.

A pápa a "sztárnevek" ellen

A pápa a "sztárnevek" ellen

szabadfold.hu
2011. január 12.

XVI. Benedek pápa óva intette a szülőket, hogy gyermekeiknek különböző sztárok nevét adják. Helyette javasolta: akinek inspirációra van szüksége, inkább forduljon a Bibliához.

Az elmúlt években egyre inkább divattá vált, hogy a szülők egyes divatosnak tartott sztár nevét, vagy különlegesen hangzó neveket adnak a gyermeküknek.

A pápa a Sixtus-kápolnában tartott miséje során szólt e jelenség elllen, kérve a szülőktől, hogy térjenek vissza a tradicionális nevekhez. Beszédében arra hivatkozott: minden megkeresztelt gyermek magában hordozza Isten fiának jellemvonásait, s a keresztnév letörölhetetlen pecsét, mely a Szentlélek általi újjászületést jelképezi és rátereli a gyermeket a vallásos hit egy életre szóló útjára.

Angliában a Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint a legnépszerűbb nevek között találjuk az Ashtont (Ashton Kutcher színész után) és a Lily-t (Lily Allen énekesnő után). De a nevek ennél sokkal cifrábbak is lehetnek – elég, ha csak Sir Bob Geldof lányaira, Pixie-re (Tündér) és Peachesre (Barackok) gondolni, vagy akár David Beckham első fiára, Brooklynra, akit egy New York-i nyomán neveztek el.

Olaszországban viszont többnyire a tradicionális neveket választják, gyakran szentek nevét adják a keresztelendő gyermeknek. Igaz, itt is kezd begyűrűzni az új trend: ott van például Francesco Totti focista gyermeke, akit Chanelnek kereszteltek, vagy a Forma–1 tulajdonosának, Flavio Briatore-nak Falso Nathan nevű fia.

Az egyháznak az az álláspontja, hogy a név nem csupán címke, amit a gyermekre aggatunk, hanem jóval mélyebb jelentést hordoz. A gyermeket parfüm, ország, márkanév után elnevezni degradáló, mivel egyenértékűvé tesz például egy árucikkel – arról nem is beszélve, hogy a szülők agyszüleménye sokszor a visszájára fordul és bántásoknak teszi ki a gyermeket a későbbi élete során. Ha egy szülő megérti a név a valódi szerepét – a keresztség igazi értelmét –, akkor van esély rá, hogy nem valamely divatirányzat áldozatává teszi az újszülöttét.

Dávid Ferenc emlékezete (pdf)

Dávid Ferenc Emlékezete

Molnár B. Lehel: A vallási türelem előzményei Erdélyben (pdf)

Molnár B. Lehel - A vallási türelem előzményei Erdélyben

Dr. Erdő János: A tordai edictum teológiai alapja (pdf)

Dr Erdő János - A tordai edictum teológiai alapja

A vallási türelem

A vallási türelem

Unitárius blog - vallás és kultúra

Az unitárius vallás azért is szép, mert nem ismeri (soha nem is ismerte) a gyűlölködést, a kirekesztést, a vallási és társadalmi türelmetlenséget. Ez a szabadelvű keresztény felfogás és a vallási türelem elsősorban egyházalapító püspökünknek, Dávid Ferencnek köszönhető. Vele szemben viszont nem voltak türelmesek az erdélyi ellenreformáció irányítói: 1579-ben börtönbe zárták, ahol néhány hónap fogság után meghalt.

A 16. század második felében Nyugat-Európában még véres küzdelmek zajlottak a katolikusok és a protestánsok között. Az 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke ugyan szabad vallásgyakorlást biztosított az evangélikusoknak (a reformátusoknak nem), de ez valójában csak a fejedelmekre vonatkozott, akik megszabhatták alattvalóiknak, hogy milyen vallást kövessenek. 1598-ig kellett várni a vallásszabadság felé vezető út második lépésére, IV. (Bourbon) Henrik türelmi rendelete, az úgynevezett nantes-i ediktum megszületésére. Ezt azonban megelőzte a francia történelem egyik tragikus mozzanata, a Szent Bertalan-éj, amikor a katolikusok 2000 hugenottát öltek meg Párizsban.

Mindezzel szemben Erdélyben már 1568-ban sikerült megteremteni a négy történelmi keresztény vallás – katolikus, református, evangélikus, unitárius – szabad gyakorlásának feltételrendszerét, s ebben a folyamatban döntő szerepet játszott Dávid Ferenc. Idézzük ismét Erdő János unitárius teológiaprofesszor szavait: Dávid Ferenc teológiájának velejárója a vallási türelem és lelkiismereti szabadság állítása. A tolerancia számára nem közömbösség, humanista meggondolás, gyengeség, határozatlanság, meggyőződés vagy elkötelezés hiánya volt; hanem vallásából folyó hitelv, életút és magatartás, igazság iránti nyitottság, a felebarát iránti köteles tisztelet és szeretet kifejezése. Benne elismerte azt az emberi jogot, hogy mindenki szabadon vallhatja és taníthatja azt, amit helyesnek ítél. A türelem szerinte kizárja a félelmet, bizonytalanságot, erőszakot, elnyomást, fanatizmust; de lehetővé teszi a gondolatok, eszmék és tapasztalatok szabad kicserélését, a vallásos nézetek közeledését, hogy az emberek egymás személyét és hitfelfogását kölcsönösen tiszteljék, s egymással békében éljenek. Dávid Ferenc vallotta: a Szentírásban sehol sem olvassuk, hogy Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni. Krisztus országának népe és áldozata önkéntes, fegyverrel és fenyegetéssel az evangélium elfogadására nem kényszeríthető, hanem szabadon engedelmeskedik. ;,Nincs nagyobb esztelenség, sőt képtelenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet és a lelket, aki felett hatalommal csak a teremtője bír” – írta, tanította Dávid Ferenc. A türelmetlenségtől és ennek következményeitől csak a tolerancia szabadíthatja meg a keresztényeket. Tűrjük meg egymást és tartsuk tiszteletben egymás hitét, mert mindnyájan Isten teremtményei vagyunk és egymásnak testvérei.

Január 13.: a vallásszabadság ünnepe

Január 13.: a vallásszabadság ünnepe

Erdélyi Unitárius Egyház

Az Erdélyi Unitárius Egyház Zsinata 2002-ben január 13-át egyházi ünneppé, a vallásszabadság napjává nyilvánította. A reformáció legifjabb egyháza az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatától kezdődően számítja létét.

Az erdélyi rendek − magyarok, székelyek és szászok − négy és fél évszázaddal ezelőtt törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot, és kimondták, hogy: „... a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik. Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”

2011. január 13-án, csütörtökön este 18 órától a vallásszabadság ünnepe alkalmából ünnepi istentiszteletre kerül sor a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. Bálint Benczédi Ferenc püspök áhítata után Kovács Sándor teológiai tanár alkalmi előadást tart a vallásszabadságról. Az istentisztelet keretében fellép a János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara, Majó Julianna karnagy vezetésével.

Kálvin János a lelkipásztorok tisztéről

A pásztorok olyanképen álljanak ők az egyház élén, hogy nemcsak tétlenül birtokolják a méltóságot, hanem hogy Krisztus tudományával oktassák a népet az igazi jámborságra, a szentségeket kiszolgáltassák, s az igazi fegyelmet megtartsák és gyakorolják. Mindazoknak ugyanis, akik őrállóul rendeltettek az egyházban, azt hirdeti az Úr, hogy ha valaki tudatlanságból az ő hanyagságuk miatt vész el, annak vérét az ő kezeikből kivánja meg (Ezék. 3:17). Ő rájuk is vonatkozik mindannyiokra az, amit Pál önmagáról mond (I. Kor. 9:16): Jaj nekem, ha az evangéliumot nem prédikálom, mivel rám van bizva ez a sáfárság. (Kálvin János: Institúció IV.6.)

Egyházak Európában, Európáért

Európai Integráció
Milyen integrációt szeretnénk?

Egyházak Európában, Európáért:
témák és vitapontok

Európai Egyházak Konferenciája
Egyház és Társadalom Bizottságának alapdokumentuma

Tartalom

Útmutató a dokumentumhoz

Áttekintés

Bevezetés

1. Együtt növekedve Európában
Az európai politikai és gazdasági integráció alapértékei – Eltérő indítékok és várakozások – EU-bővítés: további kihívások előtt – Az integráció különböző modelljei – A kultúra, mint az integrációs folyamat egyik eleme – Az integráció kihívásai.

2. Az európai integrációs folyamat tapasztalatai
Mi az európai integrációs folyamat jelentősége – Az EU-bővítés Közép és Kelet-Európában – Európa nagyobb, mint az Európai Unió.

3. Az egyházak Európa jövőjéről alkotott víziói
Az integráció értékei és az integrációt meghatározó értékek – Keresztyén közreműködés az európai integrációs folyamatban – Miért van szükségünk vízióra az EU-ra nézve? – Európai értékek és az egyházak szerepe a 21. századi Európában.

4. Európai integráció – Egy intézményes szolidaritás kifejeződése
Az integráció költségvetési eszközei – Szolidaritás és társadalmi kohézió az EU-ban – Az EU viszonya a fejlődő országbeli partnereihez – Globális hatás: a klímaváltozás.

5. Egyházak – a társadalom egy aktív és megkülönböztetett része
Az egyházi együttműködés a változó Európában a diakóniai szolgálaton keresztül – Diakóniai együttműködés, mint az egyházak közötti közösség erősítésének eszköze – Szociális diakónia – Társadalmi integráció és a bevándorlók közötti munka – Vallások és hitek közötti párbeszéd – Válasz a klímaváltozás kihívásaira – Politikai diakónia – A helyi közösségekkel való kiemelt együttműködés.

Befejezés

A teljes dokumentumot ide kattintva olvashatja!

500 KB PDF