B16: Ecclesiae unitatem

Az alábbiakban ismertetjük Benedek pápa Ecclesiae unitatem kezdetű motu proprióját:

A dokumentumban a Szentatya megállapítja:

1. Az egyház egységének őrzése, azzal a féltő gondoskodással, hogy mindenkinek segítsen helyes választ adni erre a hívásra és az isteni kegyelemre, Péter apostol utódának különleges feladata, aki állandó, látható forrása és alapja a püspökök és a hívek egységének. Az Egyház – minden időre szóló – legfőbb és legalapvetőbb prioritását, hogy az embereket az Istennel való találkozás felé vezesse, elkötelezetten támogatni kell, azon munkálkodva, hogy elérjük minden keresztény közös tanúságtételét a hitről.

2. E megbízatás iránti hűséggel – Marcel Lefebvre érsek azon cselekedetét követő napokban, amikor 1988. június 30-án meg nem engedetten, törvénytelenül püspökké szentelt négy papot – boldog emlékű II. János Pál pápa 1988. július 2-án megalapította az Ecclesia Dei Pápai Bizottságot „azzal a feladattal, hogy együttműködjön a püspökökkel, a Római Kúria dikasztériumaival és az érintett körökkel, hogy elősegítsék azoknak a – mai napig különböző módon a Lefevbre atya által alapított testvériséghez kötődő – papoknak, szeminaristáknak, közösségeknek vagy szerzeteseknek és szerzetesnőknek az Egyházzal való teljes egységét, akik, megőrizve lelki és liturgikus hagyományaikat, egyek akarnak maradni a Katolikus Egyházban Péter utódával, annak az egyezménynek a fényében, amelyet ez év [1988] május 5-én Ratzinger bíboros és Lefebvre atya írtak alá”.

3. Ehhez kapcsolódóan, hűségesen követve ugyanazt a feladatot – vagyis szolgálni az Egyház egyetemes egységét látható formájában is és minden erőfeszítést megtéve azért, hogy akikben valóban megvan az egység iránti vágy, velünk maradhassanak vagy visszatalálhassanak hozzánk – úgy döntöttem, hogy pontosabb és részletesebb szabályokon keresztül a Summorum Pontificum motu proprióval kiterjesztem és megújítom az Ecclesia Dei motu proprio által már tartalmazott általános útmutatást az 1962-es Missale Romanum használatának lehetőségéről.

4. Ugyanazzal a lélekkel és ugyanazzal az elkötelezettséggel, hogy az Egyházban előmozdítsam a minden törésen és szakadáson való felülemelkedést, és begyógyítsam az egyház testén egyre fájóbbnak érzett sebet, úgy döntöttem, visszavonom a Lefebvre atya által érvénytelenül felszentelt négy püspök kiközösítését. Ezzel a döntéssel el szerettem volna távolítani az akadályt, amely a párbeszédre való nyitást veszélyeztethette, és arra kívántam hívni a püspököket és a Szent X. Piusz Testvériséget, hogy újra rátaláljanak az Egyházzal való teljes egység felé vezető útra. Amint azt idén március 10-én kelt levelemben a katolikus püspököknek írtam, a kiközösítés visszavonása az egyházi szabályrendszer területén végrehajtott intézkedés volt, hogy megszabadítsuk ezeket a személyeket a legszigorúbb egyházi büntetés tudatának súlyától. Azonban a doktrinális kérdések egyértelműen megmaradnak, és amíg nem tisztázódnak, a Testvériségnek nincs egyházjogi státusa az Egyházban, és lelkészei jogszerűen semmilyen szolgálatot nem gyakorolhatnak.

5. Éppen azért, mert a problémák, amelyeket most a Testvériséggel meg kell vitatnunk, lényegileg doktrinális természetűek, úgy döntöttem – huszonegy évvel az Ecclesia Dei motu proprio után, és annak megfelelően, ahogy terveztem –, újragondolom az Ecclesia Dei Bizottság szerkezetét, szorosan a Hittani Kongregációhoz csatolva azt.

6. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottságnak ezért az alábbi formája lesz:

a) A Bizottság elnöke a Hittani Kongregáció prefektusa.
b) A Bizottság saját személyzettel rendelkezik, amely a titkárból és a hivatalnokokból áll.
c) Az elnök feladata, a titkár segítségével, hogy a legfőbb doktrinális jellegű eseteket és kérdéseket tanulmányozásra és megítélésre a Hittani Kongregációnak előterjessze annak szokásos rendje szerint, valamint ennek eredményeit a pápa elé terjessze.

7. Ezzel a döntéssel különösképpen meg akartam mutatni atyai gondoskodásomat a Szent X. Piusz Testvériség iránt, hogy végül megtalálja az Egyházzal való teljes közösséget. Mindenkit nyomatékosan hívok arra, hogy szünet nélkül imádkozzon az Úrhoz, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával, „ut unum sint” (hogy egy legyenek).

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szöveg tájékoztatásul szolgál, nem a pápai dokumentum hivatalos magyar fordítása, amely hamarosan szintén olvasható lesz.

Magyar Kurír

BENEDICTUS PP. XVI
LITTERAE APOSTOLICAE
MOTU PROPRIO DATAE
ECCLESIAE UNITATEM

Felkerült az internetre a Sínai kódex

A British Library bejelentette: négyéves munka eredményeként közzétették az interneten a IV. századi kéziratos biblia oldalait.

Az Egyiptomban keletkezett, görög nyelvű biblia a www.codexsinaiticus.org oldalon tekinthető meg, angol, német és orosz nyelvű fordításokkal. A digitalizálás több mint egymillió dollárba került – írja a CNA.

Az Újszövetséget hiánytalanul, az Ószövetséget részben tartalmazó kézirat lapjait ma négy helyen lehet megtalálni: a londoni British Library-ben 347 lapot, a Lipcsei Egyetem könyvtárában 43 lapot, a Szent Katalin kolostorban 12 la pot és 14 töredéket, a Szentpétervári Nemzeti Könyvtárban pedig 3 laptöredéket őriznek. A három írnok kezétől származó kódex a kor legjobb állapotban fennmaradt kézirata.

Magyar Kurír

Az egyházi átvilágítás elvi kérdés, nem személyi harc

Nem adják fel

Bihar megye - Az egyházi átvilágítás elvi kérdés, nem pedig személyi harc, jelentette ki Tőkés László püspök, EP-képviselő július 10-én tartott sajtótájékoztatóján.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) székhelyén megtartott sajtótájékoztatóra Tőkés László püspök, EP-képviselő a Bihari Napló cikkeiből gazdagon dokumentált idézetekkel teli nyilatkozattal érkezett. A nyilatkozatban és a sajtótájékoztatón Tőkés László a lapunk által a közelmúltban közölt interjúsorozatot idézte fel, melyben a KREK lelkészeinek véleményét kérdeztük az átvilágítási folyamatról és Tőkés püspök lemondásáról. Tőkés László véleménye szerint a volt kollaboránsok és tartótisztjeik, az átvilágításban ellenérdekelt személyek és posztkommunista, egyház- és magyarellenes támogatóik különösképpen aktívak lettek az utóbbi időben. Tőkés szerint ennek jele többek között az, hogy egyesek az Erdély oline fórumain és a Volt Titkosszolgálat Levéltárát Átvilágító Országos Bizottsághoz (CNSAS-nak) küldött névtelen levelekkel keltenek hangulatot annak érdekében, hogy hátráltassák az átvilágítás ügyét, de az átvilágítás a KREK határozatai alapján, nem pedig személyes, hatalmi harcok okán történik, húzta alá Tőkés László, amjd kijelentette azt, hogy a református egyház célja a civil szféra és az egyház megújítása, amit nem lehet megvalósítani a múlt nyílt vállalalása nélkül. „Éppen ezért nem hátrálunk meg” - szögezte le.

Árukapcsolás

Az EP-képvieslő kifejtette azt, hogy a Bihari Naplóban megjelent cikksorozat az „árukapcsolás”módszerét alkalmazva együtt tárgyalja az átvilágítási folyamatot az ő püspöki tisztségről való lemondásával, ami szerinte azt a hamis képzetet kelti, hogy a két dolog szoros összefüggésben van egymással, és hogy az átvilágítás a püspöki tisztségért folyó hatalmi harc része. „Aki ismer, tudja: az átvilágítás kérdése 1990 óta örökzöld téma számomra, és jelenleg az átvilágítással a múlt és a jövő között folyik a harc, nem pedig a püspöki tisztségre jelölt személyek között.” Tőkés László hangsúlyozta: „Románia felemelkedésének elengedhetetlen feltétele a titkosszolgálati múlttal való szembenézés, ezért mi nem akarjuk követni a Román Ortodox Egyház példáját, mely minden erejével arra törekszik, hogy fedezze volt besúgóit.”

Rejtélyes levélváltás

Ismeretlen személy a Volt Titkosszolgálat Levéltárát Átvilágító Országos Bizottság (CNSAS) alelnökénél jelentette fel mintegy fél évvel ezelőtt Cendes Lászlót, az intézmény elnökét és Tőkés László püspököt.

Tőkés László püspök, EP-képviselő tegnapi sajtótájékoztatóján említést tett egy hivatalos hangvételű feliratról, melynek szerője a CNSAS elnökét, Csendes Lászlót jelenti fel az általa vezetett testület alelnökénél az intézménynél elkövetett ún. törvénytelenségek miatt. Ugyanennek a feliratnak a szerzője törvénytelenséggel vádolja meg Tőkés Lászlót és Molnár Jánost, A szigoróan ellenőrzött evangélium című könyv szerzőjét is. A Tőkés László számára egyelőre ismeretlen levélíró emilen elküldött feliratában azt is állítja, hogy Fazakas Sándor volt Várad-rgériuszi lelkész lehetséges püspökjelölt volt, azt sugalmazva levelében, hogy Tőkés személyes érdekeit követve lepleztete le lehetséges ellenfelét. A megkeresésre Virgiliu-Leon Ţârău, a CNSAS alelnöke válaszolt 2009 január 13-án kelt átiratában, melyben elutasítja a megfogalmazott vádakat. Újságírói kérdésre válaszolva Tőkés László azt állította, hogy még nem tudták kideríteni azt, hogy ki küldte a levelet a CNSAS-nak, és ez Ţârău válaszából sem derül ki, csupán annyi, hogy a levélíró neve is szerepelt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által átvizsgálni kívánt személyek listáján, és az, hogy olyan tisztséget tölt be, mely nem teszi lehetővé azt, hogy az egyházkerület átvilágítsa. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem a klérus tagja. Arra az újságírói kérdésre, hogy az ismeretlen személy felirtata a CNSAS-hoz, illetve Ţârău válasza az ismertelen személyhez hogyan jutott Tőkés László birtokába, az EP-képviselő azt válaszolta: „bizalmas úton”; ennél többet azonban nem árut el a sajtó képviselőinek.

Lassú folyamat

Újságírói kérdésre válaszolva Tőkés László elmondta, hogy az egyházkerület két éve küldte el a CNSAS-nak mintegy 90 egyházi személy listáját, akiket át kívánt világítani, de az átvilágítási törvény előírja, hogy az egyháznak csak a klérust van joga vizsgálni, az egyházban dolgozó világi személyeket nem, így az átvilágítható személyek listája körülbelül ötven személyre apadt. Ezután az egyházkerület kinevezett egy négy személyből álló bizottságot, mely a dokumentumok tanulmányozásába kezdett, de ez a bizottság sem kapta meg az összes átvizsgálható személy aktáit. Jó lenne, ha lerövidülne a folyamat, mert ezzel a tempóval akár még tíz évig is eltarthat az átvilágítás, jelezte Tőkés László, már csak azért is mert „most váratlanul közbejött a lemondásom is, így jó volna tudni, kik azok, akik jelöltetni kívánják magukat a püspöki tisztségre” - mondta. Az egyházkerület külön bizottságot hozott létre az egyházi személyek ügynökmúltjának megállapítására, de kérdésünkre válaszolva Tőkés László elmondta, hogy ennek a bizottságnak csak ténymegállító hatásköre van, ez a testület nem zárhat ki egyetlen jelöltet sem a püspökválasztásról.

Erdon.ro

Caritas in veritate

Megjelent a Szentatya "Caritas in veritate" enciklikája

Július 7-én délben nyilvánosságra hozták XVI. Benedek pápa harmadik enciklikáját, amely a Caritas in veritate címet viseli. A dokumentum bemutatására egy nappal az olaszországi G8-találkozó kezdete előtt került sor.

A „Caritas in veritate” kezdetű enciklikát Paul Josef Cordes és Renato Raffaele Martino bíborosok mutatták be sajtókonferencia keretében a Vatikában.

A körlevél megjelenését nagy várakozás előzte meg, sokan már 2007-re, VI. Pál „Populorum progressio” kezdetű enciklikája kiadásának 40. évfordulójára várták. Az időpontot többször módosították, végül az enciklika aláírását június 29-én reggel jelentette be a pápa a Szent Péter téren.

Mintegy 100 oldalas enciklikájában a pápa a szegénység, az éhezés és az erőszak elleni küzdelem, a béke és a leszerelés szükségességéről, a környezetvédelem és éghajlatváltozás égető kérdéseiről, a teremtés iránti felelősségünkről, továbbá az emberi élet védelméről értekezik. Írásában az egyházfő az igazsághoz, a szerethez és a személyes megtéréshez kíván utat mutatni.

Benedek pápa ezen kívül két enciklikát jelentetett meg: Deus caritas est (2006) és Spe salvi (2007) címmel. Mindkét pápai körlevél olvasható magyarul is, a Szent István Társulat kiadásában.A „Caritas in veritate” kezdetű enciklika angol, francia, lengyel, német, olasz, portugál és spanyol nyelven már olvasható a Szentszék honlapján.

Magyar Kurír

Levélváltás a Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyv kapcsán

Jelentem a világnak... - Levélváltás a Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyv kapcsán

Hatvanegy éves koromban, Isten színe előtt, fölemelt fővel várom ítélő bírámat az égből. Kijelentem, hogy a román állam hajdani vagy mai, Securitate néven nevezett intézményének, tisztjeinek, legénységének vagy műszereinek soha, semmilyen együtműködési vagy beszervezési nyilakozatot alá nem írtam, azt szóban meg nem ígértem,soha, egyetlen jelentést sem írtam és sem szóban sem írásban nem jelentettem fel soha senkit.

Soha, semmilyen támogatást nem kértem ettől a szervezettől!

A Securitate kolozsvári, besztercei és marosvásárhelyi épületeibe sokszor hívattak, beparancsoltak, soha sem jelentkeztem önszántamból. A szekuritátésok rábeszéléseinek, vallatásainak, zsarolásainak egyetlen egyszer sem engedtem. Részemről mindig ugyanaz volt a válasz a kioktatások és vallatások alkalmával: majd figyelmeztetem a Securitate Hivatalát, ha Románia ellenségeivel találkoznék. Kijelentem, hogy még ilyen jellegű jelentést sem írtam, sem szóban nem közöltem. Kijelentem, hogy amig a CNSAS irattárában őrzött szekus írományokat nem láttam, addig soha sem tudtam arról, hogy engem „Herta”, „Jókai” vagy „Zsigmond” néven neveztek a Securitate alkalmazottai a rólam készült feljegyzéseikben. Egy hajdani idős barátom megsúgta, hogy ő „Külföldi úr” néven kellett jelentsen engem, ennek azonban nincs is nyoma az eddig előkerült irattartóimban...

Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetében (2009 jún.) a szerző a Securitate reám vonatkozó iratainak elemzése alapján megismétli a szekusok egyoldalú állítását, hogy somkeréki lelkész koromban úgynevezett informátoruk voltam. Pontosabban: besorol a bizonytalan kilencek csoportjába. Meg kellett érjem: Megfigyeltből megfigyelő, vagy fordítva. Ez ellen végérvényesen tiltakozom. Még annak a feltételezése is fáj, hogy akárcsak egy napig is a Securitate informátora lehettem volna. A Securitate Hivatalának nincs és nem is lehet birtokában „ informátorságomra” vonatkozó bizonyítéka, mert én semmi effélét nem követtem el.

Ezért jelentem a világnak, hogy a szekuritatés irattári állítást rágalmazásnak tartom és mélyen sérti az integritásomat. A Securitate az én szememben gyilkos bünszövetkezetnek számított, amely ítélet alá esik.

Holland állampolgárságú feleségemet, családomat, barátaimat folyamatosan tájékoztattam a szekuritate fogásairól és gyötréseiről. Bevetették ellenünk a megfélemlítés eszköztárát, bizánci módon zaklattak éjjel és nappal, szabotáltak és bosszantottak. Aki ismeri az életemet és a családom sorsát, az tudja, hogy miken mentünk keresztül, azt, hogy olyan idők is voltak, amikor alattomosan halálra kerestek. Ma is fülembe cseng Édesapám szava: piszkos világot értünk fiam......

Kérem a tanuk, valamennyi becsületes embernek a segítségét, igy a Molnár Jánosét is, ahhoz, hogy nyíltan, reám és családomra vonatkozó dokumentumokhoz juttassanak minket, beleértve az emlékeiket is, hogy több helyről is feltárhassuk annak a korszaknak a praktikáit. Igényeljük az iratainkat az államtól, mindet, követeljük a multunk hamísításának és ködösítésnek a leállítását. Esetemben nem akarok sem másodszor, sem annyiadikszor szenvedő áldozattá válni, még félreértés miatt sem.

Jelentem azoknak, akiket illet, hogy eddig egyetlenegy besúgónk sem jelentkezett bocsánatkérésre, pedig meg van írva, hogy minden, ami a napvilágra jő, világosság (Efézus 5:13).

Gondolják végig az együttérzők, hogy tizennégy éves korom óta miért figyeltek és üldöztek annyira! Számomra a keresztyén ember méltósága volt a mérték, ma is ezt vallom, egyedül az Úrban dicsekedve (II.Kor.10:17), hogy lelkiismeretem szerint, hitben tarthattam ki a veszélyes helyzetekben.

Kérem, hogy jelentkezzenek a besugóink is meg a szekuritates hivatalnokok, hogy könnyíthessenek a lelkiismeretükön és jóvátevőleg működjenek közre a múltunk történéseinek tisztázásában. Lelkészként hiszem és vallom a bibliai áldás és átok erejét, amelyre most azért utalok figyelmeztetőleg, hogy a névtelenség vagy az álnév mögé búvó gonoszokat és vádaskodókat nem védi meg a sötétség. Nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne! (Mt. 10:26-27). Továbbá azért, hogy a becsülettel, az élettel és a halállal visszaélő Securitatet, a káromlókat, valamint a perverzitásokat és a banálitásokat,Pál apostollal szólva, átadhassuk a Sátánnak (I. Tim.1:20). Keresztyén hitvallásunk kötelességként írja elő a felebarátaink jó hírnevének előmozdítását, ez pedig komoly ügy. A kulcsok hatalma az Anyaszentegyházra bízatott, tehát hirdetni kell és élni kell vele, hogy az arra vágyók megtisztulhassanak!

Románia egészének vonatkozásában régóta szükségesnek tartom az egyházi és polgári testületek átvilágítását a korrupció megfékezése és a szekus államiság örökségének a felszámolása érdekében. Mindenki adjon számot magáról!

Önértékelésünk legyen becsesebb mint az erőszakszervek kartotékja. Adja Isten, hogy olyan nyílt társadalommá válhassunk, ahol többé nem lesz tiltott az Evangélium.

A jóakaratú embereknek áldást és békességet kíván: Hermán M. János , 2009 jún. 29-én

E-mail címem, csakis építő levelezés céljából: jhermanm@gmail.com




Hermán M. Jánosnak, s akiket még illet

Kedves János!

Köszönöm, hogy Családodnak, Barátaidnak és a Világnak címzett „jelentésed” nekem küldött kísérőlevele szerint még barátodnak tekintesz. Az általam neked okozott „égbekiáltó sérelem” ellenére. (Én függetlenül a te benned dúló érzelmektől, változatlanul becsülöm és tisztelem mindazt, amit 61 év alatt kiteljesítettél.) Elfogadva, hogy az érintett, egészen más szemmel nézi a saját történetét, mint a kívülálló, illetve, hogy ténylegesen mi történt, azt csak ő és az őt „megdolgozó” tisztek tudhatják, továbbra is fenntartom, hogy:

1. A „Szigorúan ellenőrzött evangélium” I. kötetének azon része, amely az általad nekem önszántadból átadott, általam sohasem igényelt iratgyűjtő alapján készült, nem a te informátori beszervezésedről szól.

2. A kb. 21 oldalas szövegből, egy-másfél oldal foglalkozik az iratgyűjtő szerinti beszervezési akcióval. Ebben kifejezetten azt állítom, szintén az iratok alapján, hogy a beszervezéssel valami nem stimmel, mert nem tartalmazza azokat a kötelező elemeket, amit a beszervezéskor a leendő informátortól „ki kell venni”, hitele tehát erősen megkérdőjelezhető. Ebben az is le van írva, hogy panaszolják, nem vagy hajlandó információt adni az ismerőseidről. Vagyis senki (én biztos nem) nem állítja, hogy te bárkit feljelentettél volna. (A nekem átadott iratokban még a Securitate sem!) Hogy a rólad szóló anyagban, durván egy évig, mint „nem engedelmeskedő informátort” tartanak nyilván, erről én nem tehetek. Vagy elfogadom - ha fenntartásokkal is - a fennmaradt dokumentumokat kiindulópontként, vagy nem. Ha nem, akkor viszont senki esetében sem fogadhatom el. Akkor az üldözés tényeit sem tekinthetem hitelesnek. De akkor minek alapján lehet valamiről, valakiről bármit is állítani? A Csiha Kálmánnal való összehasonlítás nem helytálló. Ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint Csiha a Vallásügyi Államtitkársággal volt hajlandó tárgyalni, mint hivatalosan az egyház fölé rendelt szervvel. Hogy tudatában volt-e annak, hogy a magukat a Vallásügyi Államtitkárság embereinek mondó személyek, valójában magasrangú szekusok voltak, arra (eddig) nincs bizonyíték. A „besorolásodat” ez indokolja.

3. A további 19 oldal a te „küzdelmes életedről”, „fájdalmas meghurcoltatásaidról”, az ellened és családod elleni megtorlásokról, kompromittáló álhírterjesztésről, stb. szól. Hogy ez mennyire elnagyolt, nyilván nézőpont kérdése. Ha mennyiségi mutatók (pl. oldalszám) szerint hasonlítom össze mások anyagaival (amit szerkesztési szempontokból meg is kellett tennem), úgy vélem arányos. Nyilván húsz év szenvedéseihez képest aránytalanul kevés.

4. Tudom, a téma iránti hiperérzékenységedet a „titoktalanításban” vállalt szereped, egyházpolitikai meggondolások, és még annyi minden magyarázza. Ez nézetem szerint egyáltalán nem baj. Sőt! Csak maradj is ilyen, tarts ki továbbra is vélt vagy valós igazságaid mellett, harcolj értük, ahogy a szíved diktálja. Hogy most speciel indulataid hulláma engem is el-elborít, a vállalással, amit elkezdtem-elkezdtünk együttjár. A szükséges rossz, ha úgy tetszik. Nyilván te is ismered a székely mondást: nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. (Persze, mint minden mondás ez is sántít egy picit, de hát ez a mondások természete.) Isten áldása legyen minden további munkálkodásodon.

Barátsággal:
Molnár János

Múlt és jelen – a KREK-ben

Múlt és jelen – a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben

Erdély.ma

Mindenekelőtt jó tudni azt, hogy az Egyház nem tud jobb lenni, mint az a társadalom, amelyből vétetett, papjaival és híveivel együtt. Mégis hivatása, hogy jobb legyen!

A Szigorúan ellenőrzött evangélium első kötete megjelenése után, illetve a CNSAS által kiadott dokumentumok nyomán, örvendek annak, hogy a Református Egyház jobb tudott lenni. Azzal a híreszteléssel ellentétben, miszerint minden lelkész besúgó volt, nagyobb része sosem lett hűtlen esküjéhez, vagy pedig „kijátszva” a letűnt rendszer titkosszolgálatát, sosem lett áruló.

Két dolog vetődik fel: egyik az, hogy mégiscsak lehetséges volt az ellenállás, s a másik rögtön ebből következik: annál nagyobb azoknak bűne, akik pénzért, állásért, karrierért vállalták az ateizmus szolgálatát.

A tisztánlátáshoz hozzátartozik az, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, jelesen Tőkés László püspök a kezdet kezdetétől szorgalmazta a múlt lezárását, úgy az egyházkerületi testületi gyűléseken (közgyűlés, zsinat), mint a nemzetközi fórumokon (Edinborough-1995, Nagyváradi RVSZ gyűlés-2002, RVSZ ghánai nagygyűlése-2004, Trandheim-2003, Nagyszeben-2007, Healing of Memories konferenciasorozat stb.).

1990–2008 között minden érintett számolhatott azza, hogy előbb-utóbb sor fog kerülni a múlt feltárására.

Ez időszakban egyetlen sikernek az számított, hogy az 1998-as egyházi tisztújításokon minden jelöltnek nyilatkoznia kellett arról, hogy együttműködött-e valaha az ateista diktatúra szerveivel. Ez az iratanyag egyöntetűen azt tartalmazza, hogy mindenki „tiszta”, és soha semmi köze nem volt a hírhedt Szekuritátéhoz.

Ez a csekély részeredmény elég ahhoz, hogy az ügynökök aktivizálódjanak és kezdjék elhinteni a konkolyt, miszerint épp Tőkés püspök volt a rendszer embere (a szatmári zsinattól az Alison Mutler perig).

Az a tény, hogy az önkéntes átvilágításnak az égvilágon semmi eredménye nem volt, jelzi, hogy a kollaboránsok bíztak az Ortodox Egyház ellenállásában és hitték azt, hogy az egyházi embereket soha nem fogják átvilágítani. A CNSAS irattárának megnyitásával egyre nyilvánvalóbb lett az, hogy ami késett, nem múlik.

Az első részeredmények megjöttével kiment az utolsó körlevél, melyben felszólítják a volt kollaboránsokat a bűnbánatra és bűnvallásra. Ekkor még belsőleg rendezhető lehetne a kérdés.

Könnyű kitalálni: a körlevelet válaszra sem méltatták, ellenben beindult az a propaganda hadjárat, melynek lényege az, hogy aki ezt az ügyet „piszkálja”, az rosszat tesz az egyháznak (nincs megbékélés; az a látszat, hogy csak a Református Egyházban voltak besúgók), a saját piszkos ügyeit akarja elfedni (Tőkés László nem is püspök), nem szabályosan és egyházhoz méltóan teszi.

Ez az ellenreakció döbbenetes! A dokumentumok mégis kikerültek. Ami kirajzolódik, az egyszerre félelmetes és egyszerre vigasztaló. Mert kiderült, hogy voltak lelkészek, akik a Szekuritátéval való együttműködést megtagadták. Voltak, akik kényszer alatt jelentettek arról, hogy fehér inget és fekete cipőt viselt a megfigyelt, csupa olyat, mely használhatatlan és közömbös dolog, és őket a besúgói állományból leszerelték, mint használhatatlant.

30 esztendő távlatából nehéz objektíven ítélkezni, s mégis az eddigi kategóriákba tartozók előttem naggyá lettek.

Akik minden zaklatás és nyomorgatás dacára megtagadták az együttműködést, azok értelemszerűen hősök, de nem csökkent értékűek azok sem, akik „szamárságokat” jelentve „kirúgatták” magukat. Az utóbbiak közül sokan azt is megtették, hogy szóltak a célszemélynek arról, hogy jelenteniük kell, s több esetben közösen írták meg a jelentést.

A vonalat valahol itt kellene meghúzni. Eddig még nem történt károkozás, eddig csak a vitézségről formát és a túlélésről példát látunk. A baj ott kezdődik, hogy néhányan önként, vagy zsarolhatóságuk miatt jelentettek. Vagy azért, mert pénzt kaptak, vagy mert fajtalankodáson érték őket, s az akkori törvény szerint a börtönt próbálták kikerülni.

Ezekre lehet rámondani azt, hogy obscurus homo, amit Szenczi Molnár Albert sehonnai bitang emberként fordított.

A pénzért jelentő az erkölcstelenségén túl megtagadta lelkészi esküjét („... az általam igaznak ismert református vallást sem félelemből, sem adományért, sem világi gazdagságért, sem egyéb más tekintetekért meg nem tagadom...” – részlet a lelkészi eskü szövegéből). A homoszexualitás bűnébe esetteket lehet, hogy a liberális világ elfogadja, de az Egyház nem tagadhatja meg az Igét és nem ismeri el annak természetes voltát. Mi történhet? Sok minden és kevés! Úgy érzem, hogy Egyházunk nincs felkészülve a kérdés rendezésére, ellenben Tőkés László püspöki tisztségéről való lemondásával kényszerhelyzetbe került és lépnie kell. Az idő szűkössége nem enged teret sem újabb bizonyítékoknak, sem kínkeserves cáfolatoknak.

Amennyiben olyan személy kerül vezető tisztségbe, aki még nem lepleződött le, csupán kimaradt az első körből, úgy tisztségbe jutása után nehéz elmozdítani. Aki viszont gyanúba keveredett, nem biztos, hogy lesz ideje tisztázni magát, s mire azt megteheti, már nem lesz alkalma versenybe szállni.

Az a véleményem, hogy – minden adat összevetésével – meg kell rendezni az egyházi kollaboránsok nyilvános „nürnbergi perét”, egyelőre csupán elmélet marad. Egyházjogilag nézve három szankcionálási lehetőség van.

1. Fegyelmi eljárás beindítása a volt kollaboránsok ellen, mert egyrészt megtagadta lelkészi esküjét, másrészt az 1998-as nyilatkozatában eltitkolta múltját és ezzel becsapta Egyházát.

2. Az önként, vagy zsarolhatóságuk miatt jelentők az Egyházat sértve, annak kárára jártak el és a jelenleg érvényes Választási Szabályzat szerint semmiféle tisztségre nem jelölhetők. (Választási Szabályzat általános rendelkezései).

3. Eklézsiakövetés

Következményeiben beláthatatlan a szekusügy rendezése és lezárása

1. Felvetődik az anarchikus, kaotikus állapotok kialakulásának lehetősége, ugyanis a volt besúgók egyházi tisztségviselését nem lehet elfogadni. Személyesen ki-ki megtagadhatja az engedelmességet, mondván, hogy indítsanak ellene fegyelmi eljárást, csak azért, mert nem hajlandó elfogadni esküjét is megtagadó elöljárója iurisdictioját.

2. Amennyiben a vonalat nem tudjuk jó helyen meghúzni, úgy elkezdődhet a „boszorkányüldözés”. Természetesen itt számolni kell azzal, hogy az önkéntes és zsarolható besúgók be akarnak kerülni az ártalmatlanságokat jelentők kategóriájába. El fog kezdődni a magyarázkodás, melyek szerint azt a pénzt nem is besúgási jutalomként kapták, zsarolhatóságuk csupán a piros-fehér-zöld lelkületük miatt volt lehetséges stb. Ezek inkább a negatív következmények, de folytatható a sor igazán pozitív következményekkel is.

3. A szekusügy kényszerű nyilvánosság előtti tárgyalásával Református Egyházunk élen jár a megtisztulás útján, ráadásul nemcsak egyházi, de társadalmi szinten is.

4. A múlt lezárásával lehet valós megújulás.

Végül szeretném világossá tenni azt, hogy a kérdés rendezése nem a múlt okafogyott bolygatása, hanem – következményeit tekintve – a jövő pillére.

Forró László
előadótanácsos

Bibliaolvasó - július

július 1. :	Jób 28-29; ApCsel 24
július 2. :	Jób 30-31; ApCsel 25
július 3. :	Jób 32-34; ApCsel 26
július 4. :	Jób 35-37; ApCsel 27
július 5. :	Jób 38-39; ApCsel 28,1-10
július 6. :	Jób 40-42; ApCsel 28,11-31
július 7. :	Zsolt 1-3; Róm 1,1-17
július 8. :	Zsolt 4-6; Róm 1,18-32
július 9. :	Zsolt 7-9; Róm 2
július 10. :	Zsolt 10-12; Róm 3
július 11. :	Zsolt 13-15; Róm 4
július 12. :	Zsolt 16-17; Róm 5,1-11
július 13. :	Zsolt 18-19; Róm 5,12-21
július 14. :	Zsolt 20-21; Róm 6
július 15. :	Zsolt 22-23; Róm 7,1-13
július 16. :	Zsolt 24-26; Róm 7,14-25
július 17. :	Zsolt 27-29; Róm 8,1-27
július 18. :	Zsolt 30-32; Róm 8,1-28
július 19. :	Zsolt 33-34; Róm 9,1-16
július 20. :	Zsolt 35-36; Róm 9,17-33
július 21. :	Zsolt 37-38; Róm 10
július 22. :	Zsolt 39-41; Róm 11,1-21
július 23. :	Zsolt 42-43; Róm 11,22-36
július 24. :	Zsolt 44-45; Róm 12
július 25. :	Zsolt 46-48; Róm 13,1-7
július 26. :	Zsolt 49-50; Róm 13,8-14
július 27. :	Zsolt 51-52; Róm 14,1-9
július 28. :	Zsolt 53-55; Róm 14,10-23
július 29. :	Zsolt 56-58; Róm 15,1-13
július 30. :	Zsolt 59-60; Róm 15,14-33
július 31. :	Zsolt 61-63; Róm 16

Bibliaolvasó 2 - július

1.	Mt 26,1-16	ApCsel 1,1-9
2.	Mt 26,17-30	ApCsel 1,10-14
3.	Mt 26,31-46	ApCsel 1,15-26
4.	Mt 26,47-56	ApCsel 2,1-11
5.	Mt 26,57-69	ApCsel 2,12-21
6.	Mt 26,69-75	ApCsel 2,22-36
7.	Mt 27,1-14	ApCsel 2,37-47
8.	Mt 27,15-26	ApCsel 3,1-8
9.	Mt 27,27-38	ApCsel 3,12-18
10.	Mt 27,39-56	ApCsel 3,19-26
11.	Mt 27,57-66	ApCsel 4,1-12
12.	Mt 28,1-10	ApCsel 4,13-22
13.	Mt 28,11-15	ApCsel 4,23-30
14.	Mt 28,16-20	ApCsel 4,31-37
15.	Mk 1,1-11	ApCsel 5,17-26
16.	Mk 1,12-20	ApCsel 5,27-32
17.	Mk 1,21-28	ApCsel 5,33-42
18.	Mk 1,29-34	ApCsel 6,1-8
19.	Mk 1,35-45	ApCsel 6,9-15
20.	Mk 2,1-12	ApCsel 7,51-60
21.	Mk 2,13-17	ApCsel 8,1-8
22.	Mk 2,18-22	ApCsel 8,26-40
23.	Mk 2,23-27	ApCsel 9,1-9
24.	Mk 3,1-12	ApCsel 9,10-18
25.	Mk 3,13-20	ApCsel 9,23-31
26.	Mk 3,21-30	ApCsel 9,36-43
27.	Mk 3,31-35	ApCsel 10,1-18
28.	Mk 4,1-20	ApCsel 10,19-33
29.	Mk 4,21-29	ApCsel 10,34-48
30.	Mk 4,30-34	ApCsel 11,1-18
31.	Mk 4,35-41	ApCsel 11,19-26

(Forrás: William Barclay: The Plain Man’s Book of Prayers, London 1959.)

Július

Július a Szent Jakab hava… Jakab apostolról, kinek neve (Máté 3, 17; Cselekedetek 12, 2) ebben a hónapban fordul elő… A római tanács nevezte Juliusnak (Oroszlán hava) a Julius császár tisztességére, aki ebben a hónapban született volt”.

Jakab apostolról tudjuk – írja Bod Péter –, hogy „hatalmas volt a tanításban, úgyannyira, hogy Krisztus nevezi őt mennydörgés fiának, Jánossal együtt” (Márk 3, 17), akivel testvér volt. „A zsidók addig vádolták Jakabot, amíg Heródes megszentenciáztatta; s mikor vitetnék halálra, egy guttaütött embert az útban meggyógyított. Ezt látván Jósiás, a Heródes íródéákja, megtért a Krisztushoz, és ezt mondotta: Jakab, bocsáss meg nékem. Jakab pedig ezt felelte: Atyámfia, békesség néked. Együtt mindketten megölettek”.

***

Forrás: Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
Magyar Elektronikus Könyvtár

***

Szent Jakab haváról és abban való INNEPEKRŐL

Miért neveztetik ez a hónap Sz. Jakab havának? Jakab apostolról, akinek neve ebben az hónapban fordul elő és innepe. A rómaiak mondották quintilisnek, mivel márciushoz, amely első hónap volt akkor nálok, renddel ötödik volt. De azután a római tanács nevezte juliusnak a Julius császár tisztességére, aki abban az hónapban született volt. (...)

***

Forrás: Bod Péter: Szent Heortokrátes avagy a keresztyének között előforduló innepeknek és a rendes kalendáriomban feljegyeztetett szenteknek rövid históriájok (1757)
Ungarisches Medien und Informationszentrum

***

Jeles napok:

• Jakab apostol