Isten hűséget vár tőlünk, és tiszta szeretetet
Bereczky Ildikó életét alapjaiban nem változtatta meg rangos kitüntetése, szolgál
Magyar Hírlap
Németh Máté
2010-02-10
„Manapság a legfontosabb érték, hogy az ember találjon magának célt, amiért érdemes élni. Ha ez sikerül, az olyan motivációt jelent, ami segít túlélni a nehézségeket és további értékeket teremt. Nekünk, lelkészeknek az a feladatunk, hogy ezeket a célokat segítsük megtalálni” – szól az igazi értékekről az erdélyi származású lelkész, aki az 1980-as években önként vállalta, hogy Baranya megyében szolgál. Szülei a második világháború idején települtek Budapestre, Ildikó itt járt általános iskolába (ének-zene tagozatosként 13 évig hegedült), majd a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, ahol könyvtártechnikusi képesítést is szerzett. Később a Budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett segédlelkészi, majd lelkészi diplomát úgy, hogy nőként még évekig nem tölthette be hivatalát. Végül 1986-ban szentelték lelkésszé Kecskeméten, száz nőtársával együtt. Ezt megelőzően két szemesztert töltött a Bázeli Egyetem teológiai fakultásán, ahol dogmatikát, újszövetséget és katechetikát hallgatott. A 80-as évek elején segéd- és beosztott lelkész volt Pécsett, de nem sokkal később már budapesti lelkészi állást kínáltak neki. Később kiderült, elsősorban azért, hogy szem előtt legyen, és ne folytathassa tovább egyre gyümölcsözőbb ifjúsági munkáját. Amikor aztán választás elé állították, hogy Budapesten, vagy Baranyában szolgáljon-e tovább, ő – annak ellenére, hogy a fővárosban nőtt fel, és nem volt könnyű megszoknia a vidéki életet - az utóbbi mellett döntött. Harkány lelkészeként tíz romos templom, hét hasonló állapotú parókia és a hozzájuk tartozó kis létszámú gyülekezetek gondozása volt a feladata. „Szeretem a kihívásokat. Megoldásokat kell keresni és találni a problémákra, hiszen válaszolni kell azokra a helyzetekre, amelyeket az élet hoz. Az, hogy megtaláljam ezeket a válaszokat, motivációt jelent számomra.”
A kilencvenes években vallástanárként dolgozott a Baár-Madas Református Gimnáziumban, közben Nagykőrösön újszövetséget tanított. Bereczky Ildikó 1998 óta ismét harkányi lelkészként szolgál, ahol a munkanélküliség és a szegénység állandó kísérője munkájának. Erről a szolgálatról így vall: „Amivel sokat tudok segíteni az ittenieknek, az a közvetlen jelenlétem. Ezáltal érezhetik azt, hogy van valaki közöttük, aki megkereshető, és aki hagyja magát megtalálni a leghétköznapibb problémákkal is.”
Napjainkban a legnagyobb kihívást az elnéptelenedés megállítása jelenti. A lelkész elmondása szerint az itt élők legnagyobb gondja a munkahiány, ami miatt nemcsak a megélhetésük lett nehezebb, hanem sokan elvesztették azt a valamit, ami célt és egyben értelmet adott életüknek.
„Az ittenieknek a legalapvetőbb életforma-feltételei szűntek meg. Fontos, hogy a gyülekezet ebben a helyzetben is egy biztonságos közösséget ajánljon fel az embereknek. Aki jelen tud lenni egy közösség életében, az megtapasztalhatja, hogy nincs olyan élethelyzet, amiből ne lenne kiút.” Ildikó határozott véleménye, hogy azokat az értékeket, amelyekért érdemes élni, szintén csak közösségben, vagy annak segítségével lehet megtalálni. Ezek mindenekelőtt a családban és a munkahelyeken fedezhetők fel, de akinek ezek nem adattak meg, azok egy-egy gyülekezetben lelhetnek olyan közegre, ahová minden előítélet nélkül tartozhatnak, és ahol fontosnak érezhetik magukat. Egy keresztény gyülekezet tehát ember- és társadalommegtartó erővel is bír.
A kitüntetés átvételekor a lelkésznő hangsúlyozta, hogy ez a díj a kiszolgáltatottakról és az azokon segítőkről szól. Ez utóbbiak azonban sajnos „hiánypótló modellek ebben a világban”, pedig ők azok, akik időben felismerik, hogy a bajban lévő ember az igazi felebarát, akit az isteni parancsolat szerint legalább annyira kell szeretni, mint önmagunkat.
A Dizseri Tamás-díj tiszteletre kötelez
A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat a Bethesda Gyermekkórház és a Hold utcai református egyházközség Protestáns Fóruma közös kezdeményezésére, alapos előkészítő munkálatok után a Magyarországi Református Egyház Zsinata alapította, amelyhez később a Dunamelléki Református Egyházkerület is csatlakozott. A díj egyben tisztelgés a gyermekkórház 2003 januárjában fiatalon elhunyt főigazgatójának emléke előtt, másrészt azoknak a személyeknek, illetve közösségeknek szóló elismerés, akik Dizseri Tamáshoz hasonlóan, diakóniai szemlélettel végeznek kiemelkedő munkát az emberek testi-lelki gyógyulása érdekében.
Bereczky Ildikó életét alapjaiban nem változtatta meg rangos kitüntetése, szolgál
Magyar Hírlap
Németh Máté
2010-02-10
Bereczky Ildikó szerint az igazi értékeket a közösségekben találhatjuk meg
„Manapság a legfontosabb érték, hogy az ember találjon magának célt, amiért érdemes élni. Ha ez sikerül, az olyan motivációt jelent, ami segít túlélni a nehézségeket és további értékeket teremt. Nekünk, lelkészeknek az a feladatunk, hogy ezeket a célokat segítsük megtalálni” – szól az igazi értékekről az erdélyi származású lelkész, aki az 1980-as években önként vállalta, hogy Baranya megyében szolgál. Szülei a második világháború idején települtek Budapestre, Ildikó itt járt általános iskolába (ének-zene tagozatosként 13 évig hegedült), majd a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, ahol könyvtártechnikusi képesítést is szerzett. Később a Budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett segédlelkészi, majd lelkészi diplomát úgy, hogy nőként még évekig nem tölthette be hivatalát. Végül 1986-ban szentelték lelkésszé Kecskeméten, száz nőtársával együtt. Ezt megelőzően két szemesztert töltött a Bázeli Egyetem teológiai fakultásán, ahol dogmatikát, újszövetséget és katechetikát hallgatott. A 80-as évek elején segéd- és beosztott lelkész volt Pécsett, de nem sokkal később már budapesti lelkészi állást kínáltak neki. Később kiderült, elsősorban azért, hogy szem előtt legyen, és ne folytathassa tovább egyre gyümölcsözőbb ifjúsági munkáját. Amikor aztán választás elé állították, hogy Budapesten, vagy Baranyában szolgáljon-e tovább, ő – annak ellenére, hogy a fővárosban nőtt fel, és nem volt könnyű megszoknia a vidéki életet - az utóbbi mellett döntött. Harkány lelkészeként tíz romos templom, hét hasonló állapotú parókia és a hozzájuk tartozó kis létszámú gyülekezetek gondozása volt a feladata. „Szeretem a kihívásokat. Megoldásokat kell keresni és találni a problémákra, hiszen válaszolni kell azokra a helyzetekre, amelyeket az élet hoz. Az, hogy megtaláljam ezeket a válaszokat, motivációt jelent számomra.”
A kilencvenes években vallástanárként dolgozott a Baár-Madas Református Gimnáziumban, közben Nagykőrösön újszövetséget tanított. Bereczky Ildikó 1998 óta ismét harkányi lelkészként szolgál, ahol a munkanélküliség és a szegénység állandó kísérője munkájának. Erről a szolgálatról így vall: „Amivel sokat tudok segíteni az ittenieknek, az a közvetlen jelenlétem. Ezáltal érezhetik azt, hogy van valaki közöttük, aki megkereshető, és aki hagyja magát megtalálni a leghétköznapibb problémákkal is.”
Napjainkban a legnagyobb kihívást az elnéptelenedés megállítása jelenti. A lelkész elmondása szerint az itt élők legnagyobb gondja a munkahiány, ami miatt nemcsak a megélhetésük lett nehezebb, hanem sokan elvesztették azt a valamit, ami célt és egyben értelmet adott életüknek.
„Az ittenieknek a legalapvetőbb életforma-feltételei szűntek meg. Fontos, hogy a gyülekezet ebben a helyzetben is egy biztonságos közösséget ajánljon fel az embereknek. Aki jelen tud lenni egy közösség életében, az megtapasztalhatja, hogy nincs olyan élethelyzet, amiből ne lenne kiút.” Ildikó határozott véleménye, hogy azokat az értékeket, amelyekért érdemes élni, szintén csak közösségben, vagy annak segítségével lehet megtalálni. Ezek mindenekelőtt a családban és a munkahelyeken fedezhetők fel, de akinek ezek nem adattak meg, azok egy-egy gyülekezetben lelhetnek olyan közegre, ahová minden előítélet nélkül tartozhatnak, és ahol fontosnak érezhetik magukat. Egy keresztény gyülekezet tehát ember- és társadalommegtartó erővel is bír.
A kitüntetés átvételekor a lelkésznő hangsúlyozta, hogy ez a díj a kiszolgáltatottakról és az azokon segítőkről szól. Ez utóbbiak azonban sajnos „hiánypótló modellek ebben a világban”, pedig ők azok, akik időben felismerik, hogy a bajban lévő ember az igazi felebarát, akit az isteni parancsolat szerint legalább annyira kell szeretni, mint önmagunkat.
A Dizseri Tamás-díj tiszteletre kötelez
A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat a Bethesda Gyermekkórház és a Hold utcai református egyházközség Protestáns Fóruma közös kezdeményezésére, alapos előkészítő munkálatok után a Magyarországi Református Egyház Zsinata alapította, amelyhez később a Dunamelléki Református Egyházkerület is csatlakozott. A díj egyben tisztelgés a gyermekkórház 2003 januárjában fiatalon elhunyt főigazgatójának emléke előtt, másrészt azoknak a személyeknek, illetve közösségeknek szóló elismerés, akik Dizseri Tamáshoz hasonlóan, diakóniai szemlélettel végeznek kiemelkedő munkát az emberek testi-lelki gyógyulása érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése