2009. október 31., szombat

November

November a „Szent András hava”… Sz. Andrásról, a Krisztus tanítványáról (Márk 1, 16; 3, 18), kinek napja ebben a hónapban szokott esni. A rómaiak mondották Novembernek mivel kilencedik volt (novem = 9) Márciushoz viszonyítva. Anyanyelvünkben ez a „Nyilas hava”.

Szent András napjáról Bod Péter így ír: „Tartatik ez Sz. András apostol emlékezetére, aki prédikált a szkítáknak, rácoknak Tesszalonikában, Macedoniában; Akhájában pedig Petrás nevű városban keresztre feszítették a keresztyén vallásért november utolsó napján; ezért akkor vagyon az ő ünnepe is”. Egyébként erre a legendára emlékeztetnek a vasúti átjáróknál elhelyezett András–keresztek, mint a közlekedési veszedelem és figyelmesség szükségének a jelzői.

Amint már utaltunk rá: november 1-én tartják a „Minden szentek napját”, mely a jelenkori nyelvben a „halottak napja”. Érdemileg egy régi pogány ünnep, amelyet „Bonifatius római püspök… minden szentek tisztességére fordított… Régen május 9-én volt, de IV. Gergely rendelte november első napjára”. „Mivel minden szenteket a kalendáriumban kinevezni és azoknak különös ünnepet illetni (tartani) nem lehet, ezért légyen egy bizonyos nap, amelyen mindnyájan együtt tiszteltessenek”.

A református egyház számára nem hivatalos ünnep ez a nap, de már csak azért sem hagyható figyelmen kívül, mivel együtt élünk római katólikus és más felekezetű testvérekkel, nem beszélve arról, hogy akarva, nem akarva kivételes dátumnak tekintik csaknem mindenütt maguk a református gyülekezetek is. Ezért hangsúlyozni kell: igen jó alkalom arra, hogy az elköltözött szentek (hiszen minden hivő szent az Úr Krisztus érdeme által) halálával és halál utáni életével, illetve a kárhozattal kapcsolatosan a tiszta szentírási tanítás prédikáltassék. Tehát a „minden szentek” nemcsak a kiemelkedi kegyes atyákra vonatkozik, hanem valamennyi keresztyénre, akár Korinthusban (1Korinthus 1, 2), akár a saját gyülekezetünkben. Az elköltözött szentekre (szülőkre és gyermekekre, testvérekre és rokonokra vagy bárki másra) emlékeznek az életben lévők, s közben a saját végükre is tekintenek az élet–halál Urának orcája előtt. Fölöttébb helyes ez a kegyeletes keresztyéni magatartás. Ha nem létezne a „minden szentek napja”, akkor (az ünnepekről lévén szó) föl kellene fedezni, márcsak a „halottak napjához” tapadó sok-sok hamis képzet orvoslása végett is. Ilyenkor nyílik sajátos alkalom a bizonyságtételre az örökélet hervadhatatlan örökségéről (1Péter 1, 4), és lehetőség arra, hogy az úgynevezett „halotti torok” haszontalanságát megértsük és megértessük. Erről Bod Péter más összefüggésben ezeket írja: „Idővel kezdettenek a keresztyének tort vagy vendégséget csinálni olyan helyeken, amelyekben nemcsak jól laktanak, hanem meg is részegedtek,… amely rossz szokás ellen igen neheztelnek a régi tanítók”.

A mondottak után világos, hogy a „halottak napja” nem valami varázslatos (mágikus) „gyertyagyújtási” öncél, sem a pokoltól való szabadulásért történő (esetleg pénzzel is egybekapcsolt) imádkozásnak és hasonló dolgoknak az ideje, hanem kivételesen drága alkalom a halálra vonatkozó és az ezzel kapcsolatos evangélium tolmácsolására. Olyannak kell lennie az igehirdetésnek, hogy meghallgatása nyomán ne az évszázados pogány hagyományok határozták meg a gyülekezeteket, hanem ellenkezőleg: az evangélium hatalma szüntesse meg vagy formálja át a halottak napjához fűződő téves hagyományokat. Nem annyira a külsőségek ellen kell tusakodni, mint inkább a pogány tartalom és az együttjáró szokások eltávolításáért. Olyan erőpróba ez, amelyet valamennyi evangéliumi egyháznak vállalnia kell, és véghezviteléért szüntelenül imádkozni. A szokások tekintetében is győznie kell az életnek a halál felett.



***

Forrás: Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
Magyar Elektronikus Könyvtár

***

Szent András haváról és abban való NAPOKRÓL

Miért neveztetik Sz. András havának? Szent Andrásról, a Kristus tanítványáról, akinek napja ebben az hónapban szokott esni. A rómaiak mondották novembernek, mivel kilencedik volt márciushoz. (...)

Micsoda innepek vagynak ebben az hónapban? (...)

IMRE HERCEG NAPJA. Volt az első István magyar királynak és Giselának fia, született 1007. eszt. Basilius, a napkeleti császár azon való örömének megbizonyítására küldött néki egy drágaköves arany keresztet, melyben volt csinálva a Kristus keresztfájából is egy darab, hogy azt hordozná osztán Imre a nyakában. Nagy szentségű és kegyességű ifjú volt, 19 esztendős korában az atyja megházasítatta, de szüzességét megtartotta. Holt meg XXIII. esztendős korában, az atyja előtt, azzal együtt osztán a szentek lajstromokba íratott.

SZ. MÁRTON NAPJA. Született Sz. Márton Pannoniában, Sabária nevű városban Vas vármegyében, ifjú korában római katona volt, azután Franciaországban, Turonumban sok esztendők alatt viselt püspökséget oly nagy szentséggel, hogy az ő halála után, mely volt a negyedik százban, az ő sisakját zászló gyanánt hordozták a francok táborokban, és az esztendejeket is az ő halálától számlálnák. (...)

Emlékezetes a Sz. Márton adója, Erdélyben is a jobbágyok földesuroknak adnak egy-egy forintot. Honnan vett eredetet? Innen gondolják: Klodovéus francia király fogadást tett volt, hogy a lovát Sz. Mártonnak ajándékozza, úgy mindazáltal, hogy ha szüksége lészen reá, száz arannyal válthassa vissza. Harcra kelletvén menni, utána küldötte a lónak a száz aranyat; de megizenték a királynak, hogy a ló ki nem akar menni az istállóból; küldött azért még százat, s azt izente: S. Martinus bonus est in consilio, carus in negotio; hogy ilyen jó eksékutor volt Sz. Márton, azért rendelték erre a napra az adónak és adósságnak felhajtatását.

Az hollót némely nemzetek Sz. Márton madarának mondották, azért, mivel akkor kezd láttatni, a tél elközelítvén, addig hideg erdőben lakik.

Sz. Márton nyavalyája, régen a franciák a részegséget mondották annak; azért-é, hogy 1. a' katona virtus, Márton pedig katona volt, 2. vagy pedig hogy ezen a napon szoktak volt megrészegedni.

Szoktak jövendölni a Sz. Márton napjáról a parasztok, hogy ha tisztába mégyen le a nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen. (...)

***
Forrás: Bod Péter: Szent Heortokrátes avagy a keresztyének között előforduló innepeknek és a rendes kalendáriomban feljegyeztetett szenteknek rövid históriájok (1757)
Ungarisches Medien und Informationszentrum
***


Jeles napok:

Nincsenek megjegyzések: