A protestáns püspöki intézmény kialakulása

ifj. dr. Szabó Aladár

A magyar protestántizmus története (1933)

(részletek)

"A külföldi reformátori irányok több-kevesebb visszhangra találtak hazánk területén, de eltekintve az erdélyi unitáriusoktól, maradandó szervezetet csupán a lutheri és kálvini reformáció hívei alkottak.

Eleinte a lutheri reformáció hódít és szervezkedik mindenfelé. Az erdélyi szászok a medgyesi szinaton, a felsőtiszamellékiek az erdődin már 1545-ben megkeztdék a szervezkedést. A csanádi római katholikus püspökség területén munkálkodó papok az 1550. évi toronyi zsinaton püspököt is választanak. Példájukat néhány év múlva a szászok, majd a pécsi püspökség területén levő evangéliumi egyházak is követik. Általában régi római katholikus püspökségek határai közt történik a szervezkedés, s kezdetben lutheri szellemű egyének állanak annak élén.

De csakhamar változik a helyzet. Kálmáncsehi Sántha Márton, a Zwingli irányának bátorszavú és tettű képviselője a svájci reformáció útját egyengeti hazánkban, majd Szegedi Kiss, Huszár Gál, Turi Pál sajószentpéteri lelkész és főkép Méliusz Juhász Péter debreceni lelkész s tiszántúli püspök a kálvini szellemű reformációt viszik diadallra társaikkal együtt a magyarság közt szinte mindenütt, ahol eddig a lutheri reformáció hódított. A lutheri reformáció a német és tót ajkúakon kívül számottevő tömegben csak a Dunántúl nyugati részén tartja meg hódításait a magyarság körében.

[...]

Az új egyházszervezet lényegében azonos volt mind a három felekezetnél. Római katholikus, lutheránus és kálvini hatások egyaránt érvényesülnek benne, az utolsók legkevésbé. Lényegileg hierarchikus szervezet, de demokratikus színezéssel. A papok kezében van minden jog és hatalom a gyülekezetekben, a világi hatóságok feltétlenül támogatni tartoznak őket. A papok jönnek össze egyházmegyénként, egyházkerületenként gyűlésekre (synodusokra, zsinatokra). Ott választják a maguk soraiból az espereseket, illetve püspököket. Az esperesek és püspökök pedig "canonica visitatio"-kat, egyházlátogatásokat tartanak, s ezeken ellenőrzik, fegyelmezik a lelkészeket, tanítókat, gyülekezeteket. A gyülekezeteknek csak a lelkészválasztás, illetve marasztás kérdésébe van beleszólása, viszont a pártfogó főurak, vármegyei, városi hatóságok nemcsak ezt a jogot teszik sokszor illuzórikussá, hanem mint a zsinatok pártfogói, határozataik megerősítői, végrehajtói, ha nem is a törvények betűje szerint, de tényleg nagy befolyást gyakorolnak az egyházi életre, annak igazgatására.

Ez a szervezet általános lett az egész országban, csupán a felső-magyarországi evangélikusok és a tiszáninneni reformátusok nem követik mindenben. Ezek püspököt nem választanak, az esztergomi érsek, illetve az egri püspök fennhatóságára való tekintettel. Az említett evangélikusok azonban a bécsi béke után mégis csak megszervezkedtek, s püspököt választanak. De a tiszáninneni református egyházmegyék csak a XVIII. század első felében állítják fel a püspöki tisztet, addig espeseseik igazgatják őket.

[...]

Az ellenreformációval vívott küzdelmek idején a magyar protestántizmus főképp a reformátusság egyházi életében az egyházszervezet és valláserkölcsi élet reformjára irányuló törekvések voltak kiinduló pontjai jelentős változásoknak.

A magyar protestáns egyházak vegyes típusú püspök-esperesi szervezete elütött a külföldi református keresztyénségnek az újtestamentumi minta szerint kialakult zsinat-presbiteri szervezetétől, s így nem csoda, ha már korán hallunk ellentmondást e téren. Szilvásújfalvi Imre nagyváradi lelkész és esperes, a jeles énekköltő a XVII. század első évtizedében hevesen megtámadja a püspöki igazgatást, s a lelkészek jogegyenlőségét hirdeti. Tanításai miatt azonban előbb hivatalvesztésre, majd börtönre Ítélik. Építőbb jellegű s eredményesebb volt Kanizsai Pálfi János pápai lelkész és esperes kezdeményezése. Ő nem akar rombolni, hanem a meglévő szervezetbe igyekszik beépíteni a református keresztyénség nagyjelentőségű intézményét: a presbiteriumot. 1617-ben alkotja meg a presbiterium szervezésére vonatkozó szabályokat a pfalzi református egyház rendtartása szellemében, s püspöke és földesura hozzájárulásával megszervezi az első magyar presbitériumot: a pápait. Később, mint püspök, az egész dunántúli egyházkerületben buzgólkodik a presbiterium eszméjének népszerűsítés én és gyakorlati megvalósításán. Éspedig nemcsak a gyülekezetekben kívánja a presbiteriumok felállítását, hanem az egyházmegyék és egyházkerület szervezetének demokratikus irányú átalakításával is szolgálja a presbiteriális eszményt. Az általa megszervezett egyházmegyei és kerületi presbitériumok a mostani tanácsbíróságok legelső megjelenési formái.

Míg a Dunántúl harc nélkül hódít a presbiterium eszméje és gyakorlata, a tiszáninneni egyházkerületböl kiinduló ún. puritán mozgalom úgy itt, mint Tiszántúl és Erdélyben hevés küzdelmeknek lesz a forrása református egyházunk életében. A mozgalom kezdeményezői: Tolnai Dali János sárospataki tanár, majd tokaji lelkész s abaúji esperes, valamint társai, akik Hollandiában és Angolországban végzett tanulmányaik során megismerték az ottani presbiteri szervezettel bíró református egyházak virágzó hitéletét, s azzal az elhatározással tértek vissza, hogy mindazt a szépet és jót, amit odakünn láttak, hazánkban is megvalósítják. Ezért sürgették a lelkigondozás és egyházfegyelmezés terén nagy áldással munkálkodó presbiteriumoknak a felállítását. De nemcsak az egyházi szervezetet akarták megváltoztatni, hanem a valláserkölcsi életet is elevenebbé, tisztábbá, bibliásabbá kívánták tenni. Az egyházi szertártásokban megmaradt római katholikus elemeket, pl. énekeket igyekeztek kiküszöbölni, s a régi szertartási énekek helyett a zsoltárok éneklését népszerűsítik. Sürgetik továbbá a házi istentiszteletek tartását, építő olvasmányok terjesztését."

Teremtés hete

Teremtés hete - út a teremtéstudatos életmód felé

A hét nap csodája című kiadvány a„Teremtés Hete” ünnepkörhöz kíván segítséget nyújtani. A füzet anyagát a MEÖT Szociáletikai Bizottságának megbízásából a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Munkacsoportja dolgozta ki. Kodácsy-Simon Eszter előszava:

Hitünk alapjait megvizsgálva azt mondhatjuk, hogy a teremtés védelméről, az ember hű sáfárságáról szóló kérdés egyáltalán nem idegen keresztény hitünktől, hanem szerves részeként következik abból. Azonban gondolkodásunk racionalitása és környezetünk realitása gyakran olyan ellenérveket támasztanak bennünk, amelyek által hajlamosak vagyunk a környezet- és természetvédelem kérdését lesöpörni a minket foglalkoztató gondolatok asztaláról.

Célunk ezzel a füzettel az, hogy segítséget nyújtsunk a teremtésvédelem során felmerülő kérdések felelősségteljes átgondolásához, s felhívjuk a figyelmet olyan szempontokra, amelyek a keresztény hit számára fontosak.

A MEÖT-tagegyházak gyülekezetei és intézményei a segédanyaggal együtt a napokban kapják kézhez azt plakátot is, amely a teremtés hetének közös ünneplésére buzdít. A helyi alkalmak helyszínét és időpontját a kivilágosított négyszögben tüntethetik fel a szervezők. A 2009. szeptember 27-én, 11 órakor a budapest-zuglói evangélikus templomba meghirdetett teremtésünnepi istentisztelet – melyet a Magyar Televízió élőben közvetít – reménység szerint csak az egyik ilyen alkalom lesz a sok hasonló rendezvény között.

A környezetvédelem kérdése kapcsán gyakran felmerül a „miért pont én?” és a „mit tegyek, hol kezdjem el?” kérdés. Ez ugyanúgy vezethet a lemondó, pesszimista álláspont felé, mint az önfeledt, a mulandóságot éltető, rajongó életszemlélethez. Ám a Krisztusba vetett hit biztos alapot nyújthat ezen tévutak ellen. A Teremtés hetének megünneplése amellett, hogy ráébreszt bennünket a világunkban fellelhető isteni ajándékok sokaságának törékenységére, s elvezethet egy teremtéstudatos életmód megvalósítása felé; a közösség összetartó erejével is megajándékozhat minket. Egyedül nehéz szembeszállni, a „miért pont én kezdjem el?” kérdés közönyös cinizmusba hajló erejével. A gyakorlati, mindennapi tettek látszólagos kicsinységével fenyegető veszélyt könnyebb legyőzni és átlépni, ha tudjuk: keresztény közösségek és hívő emberek csoportjai együtt imádkoznak a teremtett világért, s adnak hálát a Teremtőnek ajándékaiért.

E kiadvány összeállítása során arra törekedtünk, hogy egyéni elcsendesedésre és személyes életvitelünk átgondolására éppúgy alkalmas legyen, mint ahogyan segítséget nyújthat a gyülekezeti alkalmak témájának kiválasztásához és egy-egy közösség környezettudatos döntésének meghozatalához. A füzet első részében a hét napjainak bontásában olvashatunk bibliai igeszakaszokra épülő meditációkat, valamint egy-egy képzőművészeti illusztráció kapcsán olyan továbbgondolásra érdemes kérdéseket teszünk fel, amelyek keresztény hitünket kihívások elé állítják. Minden meditációt egy imádság és egy ének követ, majd irodalmi illusztrációkkal, továbbá az egyes egyházak nyilatkozataiból válogatott szemelvényekkel zárunk le egy napot. Az első részt végigkísérik olyan információk, amelyeket a tudományok állítanak világunk jelenlegi helyzetéről; s ezeket olyan ötletekkel és szempontokkal igyekeztünk párba állítani, amelyek megvalósítása által kisebb-nagyobb mértékben javíthatunk környezetünk helyzetén. A füzet második részében az istentiszteletet felépítő liturgiai elemekhez kínálunk olyan ötleteket, amelyek segítségül szolgálhatnak a Teremtés Hetét nyitó és záró istentiszteleti alkalmakhoz. Végül olyan kiadványokból és honlapokból állítottunk össze ajánlott irodalmat, ahol számos további kérdéssel ismerkedhet meg az érdeklődő. A teremtésvédelemről való gondolkodás és cselekvés során felmerülő témák sora kimeríthetetlen. Reméljük, ezzel a pár gondolattal és javaslattal sikerül megszólaltatnunk a teremtésvédelem témáját; s ha egy közösség jövőbeni életére nézve továbbgondolja és – akár a legkisebb mértékben is – változtat szokásain, életmódján és mindennapi gyakorlatán, akkor a kiadvány elérte célját.

A segédanyag teljes terjedelmében letölthető a munkacsoport honlapjáról: http://ararat.lutheran.hu illetve csatolva a .pdf fájlban.

A kiadvány borítóján Tóth Zsófia, a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskola és Kollégium 10. osztályos diákjának „Színes világunk” című alkotása látható, amely a Magyarországi Evangélikus Egyház „Ararát” Teremtésvédelmi Munkacsoportjának 2009-ben meghirdetett plakátpályázatán első helyezést kapott. Felkészítő tanára: Tálas Ágnes. Alkalmazott technika: olajfestés.

• Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport

Keresztények és/vagy melegek

Tiltakozás a melegfelvonulás ellen

Keresztény-meleg portál

Az ortodox terjeszkedés magyarázata

"MEGSZENTELIK A TERET"
Mi a magyarázata az ortodox terjeszkedésnek Székelyföldön?




Interjú Nagy Mihály Zoltánnal,
a Vallásügyi Államtitkárság magyar egyházakért felelős tanácsosával.
[kommentekkel]

Kérdezett: Sipos Zoltán

A püspök választásáról (1808)

A püspök választásáról

Tóth Ferencz: A magyar és erdély országi protestáns ekklésiák históriája (1808)

Az isteni kávé

"Ha az emberi szó nem képes leírni a kávé különleges aromáját, akkor hogyan tud megbirkózni olyan bonyolult problémával, mint Isten?"

Ludwig Wittgenstein
(1889-1951)
osztrák filozófus

A hívek adakozása

"Az egyház javai és helyes használatuk. Krisztus egyházának a vagyona a fejedelmek bőkezűségéből és a hívők adakozásából ered, akik anyagi eszközeiket az egyháznak ajándékozták. Mert szüksége van az egyháznak anyagi eszközökre és voltak is ősidőktől fogva anyagi eszközei, saját szükségleteinek fedezésére. Az egyház javainak helyes felhasználása egykor és most a következő: fenntartani a tanítást az iskolákban és a szent gyülekezetekben az egész istentisztelettel, szertartásokkal és az egyházi épülettel egyetemben, azután gondoskodni a tanítókról, tanulókról és lelkipásztorokról más szükséges dolgokkal együtt és főképpen a szegények megsegítéséről és eltartásáról."

(II. Helvét Hitvallás, XXVIII. fejezet)

Botrány egy boszniai Mária-jelenés körül

Botrány a Medjugorje-i Mária-jelenések körül
Természetfeletti? Hármukat naponta meglátogatja a Szűzanya

Czémán Zsófia
Heti Válasz


XVI. Benedek pápa laicizálta a 67 éves Tomislav Vlasic ferences szerzetest, aki a Boszniában található Medjugorje-i látnokok lelki vezetője volt a Mária-jelenések kezdetekor. Medjugorje lakói a hírt úgy fogadták, mint a látnokok és jelenések elleni újabb támadást. Közben az egyház a mai napig egyetlen itteni eseményt sem tekint természetfelettinek.

Július 29-én a Dnevni Avaz boszniai napilap közzétette a hírt, hogy a pápa laicizálta Tomislav Vlasic ferences szerzetest, a Medjugorje-i Mária-jelenések látnokainak volt lelki vezetőjét. Az atyát sújtó büntetések sorozata 2008. január 25-re nyúlik vissza, amikor a Hittani Kongregáció elítélte őt "kétes tanok hirdetése", "lelkiismeret manipulálása", "feltételezett miszticizmus", "legitim egyházi utasításokkal szembeni engedetlenség" és "contra sextum", vagyis a hatodik parancs megsértése miatt. Egyúttal kikötötték, hogy a páter egy kijelölt házban Észak-Lombardiában tartózkodhat, megszakítva a kapcsolatot az általa alapított közösséggel.

A Béke Királynője, egészen a tiéd - Márián keresztül Jézushoz csoportosulást Vlasic 1987-ben a német Agnes Haulel-lel Olaszországban hozta létre, 1992 óta itt is élt Abruzzo városában, ahol a közösséget vezette. Ezen kívül megtiltottak neki mindenfajta lelkipásztori tevékenységet, de kötelezettségei megmaradtak: cölibátus, zsolozsma, stb. Előírták, hogy egy teológiai-spirituális kurzuson vegyen részt, mellyel együtt tegyen le nyilvános hitvallást is.

Ezt követően 2008. augusztus 31-én Mostar püspöke közölte a Szentszékkel, hogy Vlasic nem tartja magát a dekrétumban foglaltakhoz: nem vonult vissza, és a lelkipásztorkodást is folytatta, ezért a Vatikán újabb büntetéssel sújtotta az atyát. Ennek megszegése az egyházból való kiközösítést vonhatta volna maga után, ezért idén Vlasic atya a laicizálását és szerzetesi fogadalmai alóli felmentését kérte a pápától. XVI. Benedek meghallgatta kérését, és júliusban laikus állapotba helyezte, felmentette fogadalmai és papságával járó kötelezettségei alól. Ezek után Tomislav Vlasicnak tilos bármilyen apostoli tevékenységet folytatni, vallási kérdésekben nyilatkoznia, főleg Medjugorjét illetően, illetve nem lakhat ferences rendházban.

Ha jobban meg szeretnénk érteni a Vlasic körüli konfliktust, a mai Bosznia török megszállásának idejéig kell visszatekintenünk. Ekkoriban az elfoglalt területekről a papságot szinte teljesen elüldözték, a törökök egyedül a ferenceseket tűrték meg. A probléma akkor kezdődött, amikor a ferenceseket mellőzve újra elkezdték kialakítani az egyház struktúráját. Ugyanez a folyamat játszódott le kicsiben a délszláv háború idején: amikor az egyházmegyés papok elmenekültek, ismét a ferencesek látták el az egyházi szolgálatot, fenntartották a vallási életet, így a háború végeztével a visszaszivárgó klérusnak már kevés hely jutott. Ez alapozta meg a ferencesek és a püspökök máig terhelt kapcsolatát.

A helyi püspök és a boszniai ferencesek között ma is feszültség áll fenn, mert a plébániák egyházmegyés papok kezére való visszaadása sok szerzetesben nemtetszést váltott ki; olyannyira, hogy végül a Szentszéknek kellett engedelmességre intenie őket. A vita odáig fajult, hogy vatikáni sajtóiroda már 1984 novemberében nyilvánosságra hozta a jugoszláviai püspökök közleményét, mely szerint tilos Medjugorje-ba egyházi zarándoklatot szervezni. 2006-ban Benedek pápával folytatott beszélgetése során Peric mostari püspök hangsúlyozta, hogy továbbra is tilos hivatalos zarándoklatok szervezése. A hívők azonban nem felejtették el a Mária-jelenések helyét, és egyre többen látogatták a kegyhelyet, mely a világ egyik legnagyobb zarándokhelyévé nőtte ki magát, évente másfél millió látogatóval, köztük rengeteg magyarral.

Eddig tartott az ügy egyházpolitikai vetülete, de van egy másik oldal is, mely közelebbről érinthet mindenkit, aki kapcsolatba kerül a Béke Királynőjének - ahogy a helyiek mondják: Gospa - városával. Róma eddig ismerte el Medjugorjét hitelesnek, és szokás szerint a végső szó akkor várható, amikor a jelenések befejeződtek. Az egyház történetében ugyanakkor arra még nem volt példa, hogy a Mária-jelenések - a látnokok állítása szerint - 28 éve folytatódjanak. Több mint 40 ezer jelenést tartanak számon, melynek 1981 óta hat fiatal a részese, akiknek - leírásaik alapján - akkor megjelent Mária, karján a gyermek Jézussal. Azóta ők is felnőttek, megházasodtak, egyikük Amerikában, másikuk Medjugorjéban él, és már csak hárman vannak, akiket elmondásuk alapján naponta meglátogat a Szűzanya.

"Medjugorje kategórián felüli" - mondta lapunknak Fejes Antal, a pesti ferences rendház házfőnöke, aki maga is többször járt a helyszínen. Ez a kivételesség lehet az oka, hogy a bosznia-hercegovinai püspöki konferencia a Szentszékkel egyetértésben nyolc éve rendkívüli döntést hozott egy, a jelenések vizsgálatát végző bizottság felállításáról, konkrétumok azonban még mindig nincsenek. Vizsgálják Máriának a látnokokon keresztül küldött üzeneteit, a helyi papok és ferencesek tevékenységét, de a végső szót a várakozások szerint nem fogják kimondani, amíg a feltételezett jelenések tartanak.

Fejes Antal szerint ugyanakkor hiba lenne egyenlőségjelet vonni a Vlasic atya életében felmerült személyes problémák és Medjugorje hitelessége között. "Bántana, ha Vlasic személyes hibái rányomnák bélyegüket Medjugorje megítélésére. Mindig pozitív élményeim származtak onnan: komoly szándékok, megtérések, kegyelmek. Ott imádkoznak az emberek" - mondja.

Török Csaba teológiai tanár szerint ugyanakkor a katolikus hitből nem szükségszerűen következnek a misztikus jelenségek. Az egyház is a legszigorúbb vizsgálat alá veti a jelenéseket, minek következtében a világszerte bejelentett eseteknek csak kisebb részét hitelesítette a Szentszék - ilyen állandó jelenéssorozatra azonban még sehol sem volt példa. Szerinte a másik probléma a látnokok személye körül merülhet fel. Hiszen Lourdes-ban Bernadett kolostorba vonult, Fatimában a három látnokgyermekből kettő korán meghalt, a harmadik - Lucia - pedig szintén szerzetes lett. A hat Medjugorje-i látnok életében viszont nem bontakozik ki életszentség. Bár állítólag egyik jelenésekor Mária cölibátusra hívta őket, csak egyikük vonult szemináriumba, amit abba is hagyott. Fejes Antal szerint ugyanakkor Medjugorje üzenetét bárhol, bármilyen életállapotban meg lehet élni, ez nem vonhatja kétségbe a hely hitelét.

Amit senki sem vitat: a gyümölcsök, melyek bőségesen teremnek az imádságban, bűnbánatban, megtérésekben. Az üzenetek, melyeket a látnokok közvetítenek a világ felé, egyszerűek, ám alkalmasak a hit felébresztésére: imádság, eucharisztia, Biblia, böjt, a bűnbocsánat szentsége. Ezek önmagukban az egyház által vallott értékek, a Vatikán mégis óvatosan kezeli az ügyet.

Mostar püspökének 2006-os vatikáni látogatásakor - a kreuz.net katolikus hírportál szerint - a pápa kijelentette, hogy a hittani kongregáció tagjai elgondolkodtak azon: miként lehetséges, hogy hívő emberek az évtizedekig tartó, naponta megismétlődő látomásokban ennyire hisznek. A kongregáció azon az állásponton van - mondta a pápa Peric püspöknek -, hogy a papok Medjugorjében osszák ki a szentségeket a hívőknek, de a látomások valódiságának kérdését hagyják figyelmen kívül.

Mindenkinek szíve-joga, hogy hitelt ad-e a jelenéseknek, hiszen "egyházunk álláspontja világos és következetes: a katolikus hívő nem köteles hinni semmilyen más kinyilatkoztatásban, magán-kinyilatkoztatásban - csak abban, amit a Szentírás és az Egyházi Tanítóhivatal mond. Elfogadnunk csak akkor szabad, ha erősíti a Jézus iránti vonzódásunkat" - írta korábban az Új Ember magazinban Harmath Károly ferences.

"Valóban voltak/vannak jelenések, vagy az emberek hite szenteli meg a helyet?" - veti fel és egyúttal hagyja nyitva a kérdést Török Csaba. "Meglepne, ha Medjugorje nem lenne természetfeletti" - mondja viszont Fejes Antal, hozzátéve: "A kegyhelynek van egy légköre, amit nem lehet mesterségesen létrehozni." Az egyik fő kérdés tehát az, hogy egy zarándokhely csupán az emberek által megszentelődhet-e. Valóban: ha gyümölcsei által akarjuk mérni Medjugorje értékét, virágzó édenkertet találunk - és mindenki eldöntheti, hogy akar-e szedni a gyümölcsből.

WEB: Dunántúli Református Egyházkerület

Elindult a Dunántúli Református Egyházkerület honlapja

http://www.refdunantul.hu

Kedves Látogatóink! Talán nem túlzás azt állítani, hogy Kerületünk életében jelentős mérföldkő ez a mai nap. Hivatalosan ugyanis ma, 2009. szeptember 1-én indul honlapunk. Ezzel sokak által már régóta hiányolt kommunikációs lehetőségnek nyitjuk meg az utat Kerületünk számára is.

Amint az emlékezetes, Steinbach József püspök úr az új kerületi vezetés elképzeléseiről szólva a honlap elkészítését tartotta egyik fontos feladatnak.

Nem mintha azt gondolnánk, hogy a modern kommunikációnak ez az eszköze megoldja egyházi életünk minden problémáját. Megértjük azokat is, akik még idegenkednek a mai kommunikációs technológia elképesztően gyorsan változó és a laikusok számára sokszor követhetetlen világától. Ám azt is látnunk kell, hogy azzal sem megyünk sokra, ha a homokba dugjuk a fejünket, mert akkor úgy járunk, mint hajdan a géprombolók. Az elektronikus kommunikáció - úgy tűnik - megkerülhetetlenné válik. Ki gondolta volna, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor napi első teendőink egyike – a Bibliaolvasás mellett – az lesz, hogy megnézzük annak a közösségnek a honlapját, ahova tartozunk. Azt kell mondanunk tehát, aki ebből kimarad, ha akarja, ha nem, a kerületi szintű jelenlét egyik legfontosabb eszközétől fosztja meg magát. Másrészt, aki él ezzel a lehetőséggel, korábban soha nem tapasztalt frissességű és gyorsaságú hírforrás és híradás lehetőségéhez jut. Ezáltal kitágul a gyülekezeti határ, hiszen hírt adhatunk magunkról és megismerhetjük, hogyan élnek mások.

Azt szoktuk mondani, hogy gyülekezetekben él az egyház. Ez igaz. Ám ennek az állításnak is lehet rossz értelmezése, ha ebből az következik, hogy minden gyülekezet (minden egyházmegye, minden egyházkerület!) egy kis bezárt birodalom, akiknek valójában alig van közük egymáshoz. Felteszem a kérdést: vajon ezt a honlapot nem lehet-e úgy értelmeznünk, mint Isten ajándékát a Krisztus-test építésére? A kenyérért hálát lehet adni – az autóért nem? A borért hálát lehet adni – az internetért nem? Ezért megkockáztatom: az internetet is lehet úgy szemlélnük, mint mindent, amivel földi életünk folyamán találkozunk: önmagában se nem jó, se nem rossz, az teszi ilyenné vagy olyanná, hogy miként élünk vele. Ha a modern technológia eszközeit nem tudjuk Isten meg nem szűnő jelenlétének a fényében is látni, feloldhatatlan ellentmondásba kergetjük magunkat.

Egy honlap elkészítése összetett, hosszú folyamat. Szerencsére nem kellett minden elölről kezdenünk. A Tiszáninneni Egyházkerület ebben előttünk járt, s készítettek egy honlapot, amely számunkra is jó modellnek tűnt. Köszönet Csomós József püspök úrnak, hamar sikerült egy együttműködési és fejlesztési szerződést tető alá hozni. S köszönet Rácsok András nagytiszteletű úrnak, a tiszáninneni adminisztrátornak és az ottani szakembereknek, hogy hamar teljesítették kerületi igényeinket. Ezzel rengetek időt, energiát spóroltak meg a számunkra.

De hiába áll készen a váz, azt működtetni kell, folyamatosan tartalommal kell feltölteni. Hála Istennek, Kerületünkben vannak olyan számítástechnikához is értő lelkipásztorok és egyháztagok, akik ezt a feladatot örömmel vállalták. Köszönet Farkas Gergely köröshegyi lelkipásztornak, honlapunk kerületi adminisztrátorának, aki többször is elutazott Miskolcra, hogy a működtetést megtanulja, s hónapok óta azon dolgozik, hogy Kerületünk adatai, hírei, információi felkerüljenek. S köszönet az egyházmegyei adminisztrátoroknak, akik úgyszintén lelkesen és lelkiismeretesen végzik munkájukat. Ők pedig: Polgár Tibor ( Mezőföldi em.), Hella Ferenc ( Őrségi em.), Füstös Gábor ( Pápai em.), Kovács Etelka (Somogyi em.), Nagy Attila (Tatai em.), Rásky Miklós (Veszprémi em.).

Persze, hiába minden, ha hírek, adatok meg nem érkeznek. A honlap folyamatos feladat. És ami talán a legszokatlanabb, hogy eddig talán sohasem igényelt gyorsaságot vár el mindenkitől, aki magáról hírt akar adni...Aki majd honlapunkat részleteiben is tanulmányozni fogja, hamar látja majd azt is, hogy a tartalmak feltöltése még az elején tart. S reméljük, ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy milyen hiányosak még az oldalaink, hanem azt, hogy mekkora lehetőség nyílik itt mindnyájunk számára, hogy valamit közösen hozzunk létre.

Összegezve: nem gondolom, hogy ez a honlap, vagy akármilyen más „csodatechnika” önmagában megoldaná azokat a túlzás nélkül súlyos problémákat, amelyekkel egyházunknak ma szembe kell néznie. Ám azt igenis gondolom, hogy nagyban elősegítheti egymás jobb megismerését, erősítheti összetartozásunk tudatát, segítheti egymás terheinek hordozását, megtaníthat örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal, megtaníthat tanulni egymástól. Sőt, ami ennél sokkal több: az Ige üzenetének a hordozója lehet.

Nem azért „csinálunk” honlapot, mert a modern technológia uralkodik rajtunk. Hanem azért, mert ezt a technológiát a mindörökké ugyanaz Ige szolgálatába állítja az Úristen – rajtunk keresztül.

Köntös László
felelős szerkesztő