Egészséges magyar embert Erdélynek – Interjú Csűry István püspökkel
erdely.ma
2010. október 29.
Az elmúlt héten, pénteken Nagyváradon választói közgyűlés keretében tisztújítást tartottak. A partiumi reformátusok lelkészi és világi tisztségviselőit választották meg hat éves mandátumra. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hatvan szavazattal huszonegy ellenében Csűry István lelkipásztor lett.
A főgondnoki tisztségre a 84 tagú közgyűlés szavazatának többségét Varga Attila szatmári parlamenti képviselő nyerte el. A lelkészi főjegyző (püspökhelyettes) Forró László lelkipásztor-előadótanácsos, a világi főjegyző pedig Tolnay István tanügyi előadó-tanácsos lett. A választások után Csűry Istvánnal, az egyházkerület megválasztott püspökével beszélgettünk.
– Immár nemcsak ideiglenesen, egy szűk esztendőre, hanem hat éves ciklusra választották meg püspöknek. Mit tart elsődleges feladatának?
– Az Egyházkerület belekezdett néhány olyan tervbe, amelyet nem szeretnénk abbahagyni. Ezen kívül csoportosítanám az egyház feladatait a következők szerint. Az egyik a tanítói feladat. Húsz évvel ezelőtt szerettük volna az oktatást kiépíteni az óvodától az egyetemig. Az óvodák és az egyetem működnek, a Partiumi Keresztyén Egyetemre (és a Sapientiára) gondolok. Viszont erősíteni kell a református elemi oktatást. Erkölcsi és viselkedési problémák vannak a mai fiataloknál. Hisszük, hogy a református oktatáson keresztül ezek a gondok megelőzhetőek. A fiatalok később nem kerülnek buktatókhoz. Hiszen a 21. században eljutottunk oda, hogy hozzánk is bekopogott a drog, a család intézménye értékét veszítette. Szeretnénk ugyanakkor a világi iskolák felekezeti részének erősítését is.
A másik feladat a diakóniai munka, ennek jobb megszervezése. Az egyház szeretné felvállalni a szegények, bajbajutottak megsegítését: árvákat, magányosakat, időseket, betegeket. De vannak már református hajléktalanok is.
Ezeken túlmenően állítom: az egyház legfontosabb feladata az igehirdetés szolgálata. Komolyan kell venni az igehirdetést, de az ebből fakadó szolgálatot is. Nem maradhatunk meg az amatörizmus szintjén, hanem egyre erőteljesebben kell előrelépnünk a szakszerű, szakembereket és szakszolgálatokat is segítségül hívó feladatok végzésében.
– Egy évvel ezelőtt szóba került egy, Nagyváradon létesítendő református kórház. Rendkívül hasznos lenne, de óriási beruházást jelent és egy alapoktól induló új infrastruktúra kiépítését feltételezi. Van ma erre alapja, lehetősége az egyházkerületnek?
– Anyagi alapunk nincs. De erre nincs is szükség. Mi inkább a gyógyítás folyamatát szeretnénk koordinálni. Amikor beszéltünk a román és a magyar kormány képviselőivel, azt az óhajunkat fejeztük ki, hogy mi a református lelkületet vinnénk a kórházba, református szakembereket (diakonisszák foglalkoztatása, illetve erdélyi magyar orvosok itthontartása is a cél). Az infrastruktúrát az államnak kellene biztosítania. Amúgy lenne olyan ingatlanunk, ahol el tudnánk kezdeni a munkát, sőt külföldi segítséggel berendezést is kapnánk. A fenntartással és betegek ellátásával lenne gond, illetve a gyógyszerek biztosításával. Ezért szeretnénk kérni az Egészségügyi Minisztérium segítségét.
– A jelenlegi miniszter is tudna segíteni…
– Így van, Cseke Attila margittai származású. Vele is már beszéltünk. Közgyűlésünk tagja volt, de sokrétű munkája miatt most ezt nem tudta vállalni. A kórházalapításnak törvényi akadályai nem lennének. A tavaly a Varadinum alkalmával májusban elhívtuk a Segítő Jobb képviselőjét, a budapesti Bethesda kórház igazgatóját. Cseke Attila megbízottját, és több nagyváradi orvost, akik mind nagy örömmel fogadták a kórház alapításának ötletét, mint egy szakszerű diakóniai munka alapkövét, alapintézményét. Ebből ki tudnánk alakítani egy szakszerű árvaházrendszert, aggmenházakat, amely magában hordozza azt, hogy egészséges magyar embert Erdélynek, egészséges jövendőt.
– Az elmúlt időszakban a Királyhágómelléki Egyházkerület viszonylag távolságtartó volt a Generális Konventtel (GK) kapcsolatban. Köztudott Tőkés László volt püspök nyílt levele, amelyben Bölcskei Gusztáv jelenlegi zsinati elnököt és az általa létrehozott GK-t azzal vádolja, hogy a másik két református Kárpát-medencei szervezetet (Magyar Református Világszövetség, Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata) tönkretette. Mi lesz a Királyhágómellék hozzáállása a GK munkájához?
– 2009. május 22. bennünket már úgy ért, hogy tagjai voltunk a GK-nak, ennek hátterében igaz, az van, hogy a Romániai Református Zsinat (amelynek mi is tagja vagyunk) döntött a csatlakozásról. Azóta sok idő eltelt. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a gonddal, hogy a másik két szervezet nem végezte azt a munkát, amit sokan elvártak. Valóban lehet egymásra mutogatni, egymásban keresni a hibát, de új tisztségviselőként azt gondolom, hogy nem a hibákat kell keresni, hanem azt, hogy miként lehetne továbblépni. Hiszem, hogy jelen pillanatban a GK az a testület, amely szolgálni tudná a Kárpát-medencei reformátusságot. Dicséretesnek tartottam azt, hogy a háttérben mindenki próbálta megtartani az identitását, de nem látom, hogy ez a másik két intézmény talpra tudna állni. Hogy ennek akadálya lenne a GK, ebbe nem látok bele.
– Tőkés László korábbi szerepvállalásainak következtében az egyházkerület többnyire távolságtartó volt az RMDSZ-től. Legutóbb azonban a volt püspök éppen RMDSZ-színekben lett EU-képviselő. A közgyűlési tagok Varga Attilát, az 1990 óta megszakítás nélkül Szatmár megyei RMDSZ képviselőt választották főgondnoknak. Azért történt ez, mert szerették volna, hogy az egyház közeledjen az RMDSZ-hez vagy teljesen más oka van?
– Más oka van. Őt nem azért választották meg, mert képviselő, hanem azért, mert presbiter Szatmárnémetiben. És ő kapta a legtöbb jelölést, több mint százat. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a jelen pillanatban az egyháznak az RMDSZ-hez vagy bármilyen más párthoz közelednie kellene. Az a célunk, hogy az egyház problémáit próbáljuk orvosolni, az egyházi identitást megerősítsük. Szeretnénk mindenkivel jó viszonyt kialakítani. De biztos romlani fog a helyzet azokkal, akik a nemzeti célkitűzéseket próbálják gyengíteni.
Amikor húsz évvel ezelőtt elindultunk, akkor egy érdekképviseleti szervezetünk volt, sokáig támogattuk az RMDSZ-t, de most már az a helyzet, hogy van MPP, SZNT, EMNT is. Mi azonban egyiknek sem szeretnénk a követői lenni. Mi Krisztus-követők szeretnénk maradni. A református lelkipásztornak nem szabad párttagnak lennie, hogy szakadást idézzen elő a gyülekezetben, neki Krisztus-követőnek kell lennie.
– Feltehetőleg az Átvilágító Bizottság az egyházkerületben tovább fogja végezni munkáját. Mi a véleménye: ha kiderül valakiről, hogy szorosan együttműködött korábban a román titkosszolgálattal, végezheti-e tovább munkáját az egyházban lelkipásztorként vagy választott tisztségviselőként?
– A bizottság folytatja munkáját, ennek önálló munkáját biztosítjuk. Ki kell mondani: alaposan ki kell vizsgálni azon személyek papírjait, akik kapcsolatba kerültek a titkosszolgálattal. Nem egyértelmű, hogy ha valakiről előkerül dokumentum, az valóban együttműködést jelentett volna. A bizottságnak a dokumentumok mellett az érintett vallomását is meg kell hallgatnia, és együtt kell kezelni a kettőt. Sok dokumentum kerül elő, de sajnos ezek között nincsenek azok a nagyon súlyos ügyek, amelyekre kíváncsi lennék. Mi történt az államosításkor, 1956-58, illetve 1968 környékén, a brassói események alkalmával vagy 1989-ben? Kíváncsi vagyok, mi történt a volt lázári vagy sülelmedi lelkipásztorral. Ezek mögött a történetek mögött vannak az igazi tragédiák.
– Hogyan fog viszonyulni az egyházkerület a CE mozgalomhoz?
– Két nagy probléma van. Alapító okiratukban nem tették nyilvánvalóvá, hogy mely egyházi identitást akarják követni. Nem egyértelmű, hogy a református egyházban szeretnének munkálkodni, és annak kánonját elfogadják. A másik gond a jurisdictio elfogadása. Van önállóságuk, dolgozhatnak, de az egyházmegyék, egyházkerület fennhatóságát el kell fogadniuk. Ha megteszik ezt a két lépést, közelebb kerülhetünk egymáshoz, s elindulhatunk egy olyan úton, amelyen kölcsönösen segítjük egymás munkáját. El tudom képzelni, hogy eljön majd ez az idő is, de úgy látom, hogy a CE-n belül jelenleg nagy a feszültség, egyesek nem akarják a közeledést. Úgy látom, hogy a kérdést először a CE-n belül kell megoldani.
Somogyi Botond
Erdélyi Napló
erdely.ma
2010. október 29.
Az elmúlt héten, pénteken Nagyváradon választói közgyűlés keretében tisztújítást tartottak. A partiumi reformátusok lelkészi és világi tisztségviselőit választották meg hat éves mandátumra. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hatvan szavazattal huszonegy ellenében Csűry István lelkipásztor lett.
A főgondnoki tisztségre a 84 tagú közgyűlés szavazatának többségét Varga Attila szatmári parlamenti képviselő nyerte el. A lelkészi főjegyző (püspökhelyettes) Forró László lelkipásztor-előadótanácsos, a világi főjegyző pedig Tolnay István tanügyi előadó-tanácsos lett. A választások után Csűry Istvánnal, az egyházkerület megválasztott püspökével beszélgettünk.
– Immár nemcsak ideiglenesen, egy szűk esztendőre, hanem hat éves ciklusra választották meg püspöknek. Mit tart elsődleges feladatának?
– Az Egyházkerület belekezdett néhány olyan tervbe, amelyet nem szeretnénk abbahagyni. Ezen kívül csoportosítanám az egyház feladatait a következők szerint. Az egyik a tanítói feladat. Húsz évvel ezelőtt szerettük volna az oktatást kiépíteni az óvodától az egyetemig. Az óvodák és az egyetem működnek, a Partiumi Keresztyén Egyetemre (és a Sapientiára) gondolok. Viszont erősíteni kell a református elemi oktatást. Erkölcsi és viselkedési problémák vannak a mai fiataloknál. Hisszük, hogy a református oktatáson keresztül ezek a gondok megelőzhetőek. A fiatalok később nem kerülnek buktatókhoz. Hiszen a 21. században eljutottunk oda, hogy hozzánk is bekopogott a drog, a család intézménye értékét veszítette. Szeretnénk ugyanakkor a világi iskolák felekezeti részének erősítését is.
A másik feladat a diakóniai munka, ennek jobb megszervezése. Az egyház szeretné felvállalni a szegények, bajbajutottak megsegítését: árvákat, magányosakat, időseket, betegeket. De vannak már református hajléktalanok is.
Ezeken túlmenően állítom: az egyház legfontosabb feladata az igehirdetés szolgálata. Komolyan kell venni az igehirdetést, de az ebből fakadó szolgálatot is. Nem maradhatunk meg az amatörizmus szintjén, hanem egyre erőteljesebben kell előrelépnünk a szakszerű, szakembereket és szakszolgálatokat is segítségül hívó feladatok végzésében.
– Egy évvel ezelőtt szóba került egy, Nagyváradon létesítendő református kórház. Rendkívül hasznos lenne, de óriási beruházást jelent és egy alapoktól induló új infrastruktúra kiépítését feltételezi. Van ma erre alapja, lehetősége az egyházkerületnek?
– Anyagi alapunk nincs. De erre nincs is szükség. Mi inkább a gyógyítás folyamatát szeretnénk koordinálni. Amikor beszéltünk a román és a magyar kormány képviselőivel, azt az óhajunkat fejeztük ki, hogy mi a református lelkületet vinnénk a kórházba, református szakembereket (diakonisszák foglalkoztatása, illetve erdélyi magyar orvosok itthontartása is a cél). Az infrastruktúrát az államnak kellene biztosítania. Amúgy lenne olyan ingatlanunk, ahol el tudnánk kezdeni a munkát, sőt külföldi segítséggel berendezést is kapnánk. A fenntartással és betegek ellátásával lenne gond, illetve a gyógyszerek biztosításával. Ezért szeretnénk kérni az Egészségügyi Minisztérium segítségét.
– A jelenlegi miniszter is tudna segíteni…
– Így van, Cseke Attila margittai származású. Vele is már beszéltünk. Közgyűlésünk tagja volt, de sokrétű munkája miatt most ezt nem tudta vállalni. A kórházalapításnak törvényi akadályai nem lennének. A tavaly a Varadinum alkalmával májusban elhívtuk a Segítő Jobb képviselőjét, a budapesti Bethesda kórház igazgatóját. Cseke Attila megbízottját, és több nagyváradi orvost, akik mind nagy örömmel fogadták a kórház alapításának ötletét, mint egy szakszerű diakóniai munka alapkövét, alapintézményét. Ebből ki tudnánk alakítani egy szakszerű árvaházrendszert, aggmenházakat, amely magában hordozza azt, hogy egészséges magyar embert Erdélynek, egészséges jövendőt.
– Az elmúlt időszakban a Királyhágómelléki Egyházkerület viszonylag távolságtartó volt a Generális Konventtel (GK) kapcsolatban. Köztudott Tőkés László volt püspök nyílt levele, amelyben Bölcskei Gusztáv jelenlegi zsinati elnököt és az általa létrehozott GK-t azzal vádolja, hogy a másik két református Kárpát-medencei szervezetet (Magyar Református Világszövetség, Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata) tönkretette. Mi lesz a Királyhágómellék hozzáállása a GK munkájához?
– 2009. május 22. bennünket már úgy ért, hogy tagjai voltunk a GK-nak, ennek hátterében igaz, az van, hogy a Romániai Református Zsinat (amelynek mi is tagja vagyunk) döntött a csatlakozásról. Azóta sok idő eltelt. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a gonddal, hogy a másik két szervezet nem végezte azt a munkát, amit sokan elvártak. Valóban lehet egymásra mutogatni, egymásban keresni a hibát, de új tisztségviselőként azt gondolom, hogy nem a hibákat kell keresni, hanem azt, hogy miként lehetne továbblépni. Hiszem, hogy jelen pillanatban a GK az a testület, amely szolgálni tudná a Kárpát-medencei reformátusságot. Dicséretesnek tartottam azt, hogy a háttérben mindenki próbálta megtartani az identitását, de nem látom, hogy ez a másik két intézmény talpra tudna állni. Hogy ennek akadálya lenne a GK, ebbe nem látok bele.
– Tőkés László korábbi szerepvállalásainak következtében az egyházkerület többnyire távolságtartó volt az RMDSZ-től. Legutóbb azonban a volt püspök éppen RMDSZ-színekben lett EU-képviselő. A közgyűlési tagok Varga Attilát, az 1990 óta megszakítás nélkül Szatmár megyei RMDSZ képviselőt választották főgondnoknak. Azért történt ez, mert szerették volna, hogy az egyház közeledjen az RMDSZ-hez vagy teljesen más oka van?
– Más oka van. Őt nem azért választották meg, mert képviselő, hanem azért, mert presbiter Szatmárnémetiben. És ő kapta a legtöbb jelölést, több mint százat. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a jelen pillanatban az egyháznak az RMDSZ-hez vagy bármilyen más párthoz közelednie kellene. Az a célunk, hogy az egyház problémáit próbáljuk orvosolni, az egyházi identitást megerősítsük. Szeretnénk mindenkivel jó viszonyt kialakítani. De biztos romlani fog a helyzet azokkal, akik a nemzeti célkitűzéseket próbálják gyengíteni.
Amikor húsz évvel ezelőtt elindultunk, akkor egy érdekképviseleti szervezetünk volt, sokáig támogattuk az RMDSZ-t, de most már az a helyzet, hogy van MPP, SZNT, EMNT is. Mi azonban egyiknek sem szeretnénk a követői lenni. Mi Krisztus-követők szeretnénk maradni. A református lelkipásztornak nem szabad párttagnak lennie, hogy szakadást idézzen elő a gyülekezetben, neki Krisztus-követőnek kell lennie.
– Feltehetőleg az Átvilágító Bizottság az egyházkerületben tovább fogja végezni munkáját. Mi a véleménye: ha kiderül valakiről, hogy szorosan együttműködött korábban a román titkosszolgálattal, végezheti-e tovább munkáját az egyházban lelkipásztorként vagy választott tisztségviselőként?
– A bizottság folytatja munkáját, ennek önálló munkáját biztosítjuk. Ki kell mondani: alaposan ki kell vizsgálni azon személyek papírjait, akik kapcsolatba kerültek a titkosszolgálattal. Nem egyértelmű, hogy ha valakiről előkerül dokumentum, az valóban együttműködést jelentett volna. A bizottságnak a dokumentumok mellett az érintett vallomását is meg kell hallgatnia, és együtt kell kezelni a kettőt. Sok dokumentum kerül elő, de sajnos ezek között nincsenek azok a nagyon súlyos ügyek, amelyekre kíváncsi lennék. Mi történt az államosításkor, 1956-58, illetve 1968 környékén, a brassói események alkalmával vagy 1989-ben? Kíváncsi vagyok, mi történt a volt lázári vagy sülelmedi lelkipásztorral. Ezek mögött a történetek mögött vannak az igazi tragédiák.
– Hogyan fog viszonyulni az egyházkerület a CE mozgalomhoz?
– Két nagy probléma van. Alapító okiratukban nem tették nyilvánvalóvá, hogy mely egyházi identitást akarják követni. Nem egyértelmű, hogy a református egyházban szeretnének munkálkodni, és annak kánonját elfogadják. A másik gond a jurisdictio elfogadása. Van önállóságuk, dolgozhatnak, de az egyházmegyék, egyházkerület fennhatóságát el kell fogadniuk. Ha megteszik ezt a két lépést, közelebb kerülhetünk egymáshoz, s elindulhatunk egy olyan úton, amelyen kölcsönösen segítjük egymás munkáját. El tudom képzelni, hogy eljön majd ez az idő is, de úgy látom, hogy a CE-n belül jelenleg nagy a feszültség, egyesek nem akarják a közeledést. Úgy látom, hogy a kérdést először a CE-n belül kell megoldani.
Somogyi Botond
Erdélyi Napló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése