2009. június 23., kedd

Az átvilágítás legyen intő jel a fiatal nemzedék számára

Az átvilágítás legyen intő jel a fiatal nemzedék számára

Az átvilágítás legyen intő jel arra, hogy ilyesmi soha többé meg ne ismétlődjön, mondta a református egyházban történő átvilágítási folyamat kapcsán lapunknak Bereczki András paptamási lelkipásztor.

Bereczki András paptamási lelkipásztor
Bereczki András paptamási lelkipásztor

- Tőkés László lemondása kapcsán ossza meg velünk véleményét.

- Annyiban szerencsés Tőkés László lemondása, hogy mostani mandátuma alatt teljesebb munkát tud végezni az EP-ben, és utat is nyitott ezáltal ahhoz, hogy egy újonnan megválasztott püspök szabadon kibontakozhasson. Abban reménykedek, hogy megtaláltatik az a püspök, aki továbbviszi azt az örökséget, amiért Tőkés püspök húsz évig harcolt, gondolok itt az egyházi ingatlanok visszaszolgáltasátására, a felekezeti oktatási rendszer felépítésére az óvodától az egyetemig. Sokminden másként alakult volna, ha nem ilyen kemény, harcos egyéniség van az egyház élén. Igazából én szivesebben látnám őt továbbra is az egyház élén , sőt, azon sem lepődnék meg, hogyha a júliusi közgyűlésen megpróbálnák felkérni erre.

- 2010-ben Tőkés Lászlónak még lesz joga püspöki tisztségre jelöltetni magát?

- Ha jól tudom, akkor joga van indulni. A nyugdíjkorhatárhoz egy ilyen esetben nem lehet mereven ragaszkodni, legfeljebb egy közlelkész esetében, akit nem köt egy mandátum. Én támogatnám Tőkés Lászlót, ha 2010-ben jelöltetné magát a püspöki tisztségre.

- Mi a véleménye az átvilágítási folyamatról?

- A rendszerváltás után Nagy Bandó András humoristának volt egy mondata: 'hogyha tudtam volna, hogy annyi aljasságért, amit ebben az országban elkövettek, még szóbeli megrovás sem jár, én is megtettem volna.' Az átvilágítás bármennyi feszültséget kavar, végülis egy kornak az átvilágítása szeretne lenni. Én egy idő után azt láttam, hogy nem is volt más célja a beszervezési komédiának, mint az, hogy szétverje a kis közösségeket, baráti köröket. A református lelkészek különösen nehéz helyzetben lehettek, mert a halálraítélt magyarságnak, egy halálra szánt egyháznak voltak a képviselői. A legtöbb lelkész saját félelmének áldozata lett; nagyon szerencsés ember az, aki ellen tudott állni úgy, hogy annak nem lettek az életét megnyomorító következményei. Az se hős, csak sikerült neki, mert azért meg lehetett tagadni a kollaborálást. Ha ma van még értelme az átvilágításnak, akkor az az, hogy soha meg ne ismétlődjön, és hogy a mai nemzedéknek, a fiatal lelkészi karnak legyen örök intő jel. Mert azt egy percig se higgye senki, hogy olyan országban és olyan körülmények között élünk, ahol ez nem kezdődhet elölről, vagy éppen nincs folyamatban. Az átvilágítást mostmár megállítani nem lehet, de én mindenképp a megbocsátást ajánlanám, már csak azért is, mert a mi hitünk a megbocsátó Jézuson alapszik. De igazi megbocsátás csak akkor lehetséges, ha tudjuk, hogy kinek kell megbocsátani. Az, hogy el kell felejteni és meg kell bocsátani, ez egy aranyos pietista maszlag, amitől nem látjuk tisztábban a világot.

- Az átvilágítás az egyház belső ügye, vagy egyetért az egykori besúgók neveinek nyilvánosságra hozatalával?

- Ha a veszteség és nyereség szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor jobb lett volna a mai gyülekezeteinknek, ha a lelkészi közösségen belül tesszük tisztába a dolgokat, de ha már folyamatban van, akkor egy még teljesebb átvilágításra is szükség lehet. De azért nem jó az, hogy a lelkészek csendben megöregedtek és negyven-ötven éves fejjel jutnak oda, hogy a fiatalok ferde szemmel néznek rájuk.

Pap István

Erdon.ro


Nincsenek megjegyzések: