2010. november 30., kedd

Biblical Animals at Jerusalem Zoo (video)

Biblical Animals on Display at Jerusalem Zoo

CBN
Julie Stahl
November 28, 2010

JERUSALEM, Israel -- The public display of the Scriptures in the U.S. has sparked debate and even legal battles in recent years. However, in Jerusalem, even the zoo has a biblical theme.




It is a little known fact that monkeys were among the treasures the ships of Tarshish brought to King Solomon every three years. That piece of knowledge and many others come to life at the Tische Family Zoological Gardens known to many as the Biblical Zoo. Some 700,000 visitors a year also learn there is more to animal life in Israel than camels and sheep.

Not far from the busy streets of Jerusalem, the 60-acre Biblical Zoo is home to more than 1,000 animals. Many of them are native to Israel or have become extinct in the Holy Land. Yet, the zoo has brought them back to their native land.

That includes animals fought by a young shepherd named David. The Syrian brown bear, which lived in northern Israel, hasn't existed there for more than 100 years.

Lions no longer prowl the hills of Israel, but at one time their presence was commonplace.

"We think the Asian lion is the lion that roamed the land of Israel more than 800 years ago and is mentioned in the Bible of course and is also the symbol of Jerusalem and the tribe of Judah," said Tamar Raviv, marketing representative.

Although elephants are not found in the Bible, ivory is mentioned several times as a precious commodity.

Some Jewish sages believed the "mountain sheep" was actually a giraffe, and the behemoth in the Book of Job is thought to be a hippopotamus.

In the Bible land, preserve animals of the Bible can be seen roaming freely in an area like their natural habitat, like the nubian ibex referred to as a "wild goat" in the Bible. The horns of the male can grow more than 50 inches long and served as shofars, ceremonial horns in the ancient Jewish temple.

Other animals like the Persian fallow deer were totally extinct in Israel.

"Today thanks to a special breeding program, you can actually see them in many parts of Israel in nature," Raviv said.

There's a Noah's Ark visitor center designed to capture the biblical concept of preserving animal life.

"So this is one of our symbols, which connects our biblical stories to the actual thing that we are doing here now today," Raviv added.

Yet the Biblical Zoo is about more than just animals. It's all about co-existance in Jerusalem.

"We want everyone to come and feel welcome in a place that has a common interest, which is the animals, which is nature, which is conservation," Raviv said.


2010. november 28., vasárnap

Püspökválasztás a délvidéki reformátusoknál - viharos előzményekkel

Püspökválasztás - viharos előzményekkel

magyarszo.com
2010. november 28.

A délvidéki református keresztyén egyházon belül nézeteltérések vannak, némelyek egyházszakadásról beszélnek – Csete Szemesi István mandátuma 2007-ben lejárt, kedden derül ki, ki lesz az új püspök




Református templom Pacsér


A magyarországi református egyház hivatalos honlapján az elmúlt három hónapban hét komoly írás, interjú és riport jelent meg, melyeket a találatok száma szerint közel ötezren olvastak. Az írások a szerbiai református keresztyén egyházban kialakult visszás helyzettel foglalkoznak, s a címek, Isten segítségével rendet teremteni, Háborúban állunk az alvilággal, Megfogadtam az egyházi törvények betartását… is utalnak arra, hogy nehéz időket él át a tizenötezres lélekszámú szerbiai közösség, s vannak, akik már az egyházszakadás kifejezést is emlegetik.

Több probléma is felgyülemlett a református egyház háza táján. Az egyik, hogy dr. Csete Szemesi István püspöknek még 2007-ben lejárt a mandátuma. Az egyház ügyeit a zsinati ülések között intéző zsinati tanács tagjainak mandátuma pedig 2009 augusztusában járt le. A 12 tagú lelkészi kar fele idén nyár végén szóvá tette, hogy az egyház vezetői nem hívták össze a zsinatot, hanem a vezető testület tagjai saját maguknak hosszabbították meg mandátumukat. Hét lelkész írásban kezdeményezte a zsinat megtartását, szerintük ugyanis a tisztújítás miatt legitimációs válság alakult ki a református egyházban.



Csete Szemesi István


Szerettük volna megszólaltatni mind Csete Szemesi István püspök urat, mind a helyzet megoldását kezdeményező lelkészeket, illetve tisztségviselőket, azonban a püspök úr és mások is arra hivatkozva, hogy választási kampánycsend van, elzárkóztak a nyilatkozattól, kivéve a fent említett levél egyik aláíróját. Így összefoglalónk tulajdonképpen hazai és más forrásokra alapozva igyekszik képet adni a történésekről. A püspök úr és mások is a választások utánra ígértek nyilatkozatot lapunknak.

A szerbiai református egyház problémái nem maradtak a határokon belül, ugyanis idén februárban, amikor a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent elnöksége Bácsfeketehegyen tartotta meg ülését, a fórum keretében a lelkészek beszéltek egyházuk gondjairól. A magyar református egyház honlapján megjelent írás szerint a lelkészek a szolgálati nehézségeikről szólva a lelkészek elvándorlására, a lelkésztovábbképzés, a diplomák honosítása, a nőszövetség, a presbiteri szövetség és az országosan koordinált ifjúsági misszió hiányára figyelmeztettek. A kérdéses nyilatkozatban pedig így fogalmaztak: „katasztrofális erkölcsi, lelki és anyagi állapotba jutott” a református keresztyén egyház. A Reformátusok lapja a kialakult helyzetről kérdezte dr. Csete Szemesi István református püspököt. A válaszokból kiderül, hogy a püspök úr a zsinat összehívásának, illetve a választások elmaradásának kérdését „vis maiornak” tartja, mint fogalmazott, világi perben állnak az újvidéki gyülekezet lelkipásztorával. „Nem túlzok, ha azt mondom, háborúban állunk az alvilággal” – fogalmazott a püspök a kérdéses interjúban. A többi problémát sem látta a püspök sem égetőnek, sem megoldhatatlannak, a lelkipásztorok anyagi helyzetére vonatkozóan pedig azt mondta, hogy jól élnek a gyülekezet lelkészei. „Ezt a véleményét a szeptemberi interjúban annak a fizetéskiegészítésnek a példájával indokolta, amit tavaly év végén a magyar református egyház jóvoltából kaptak a református keresztyén egyház lelkipásztorai” ( Isten segedelemével teremteni, magyar református egyház honlapja). Hogy ez mégsem egészen így van, azt a kérdéses interjúra érkezett olvasói levél cáfolni látszik. Idézünk Kiss Nándor nagybecskereki református lelkész leveléből, amely szintén a világhálón olvasható: „Én Isten kegyelméből lettem lelkész, karrierre nem vágyok, sem egyházi tisztségre. Vagyonom eddig sem volt, ezután is megleszek nélküle. A lelkészi fizetésem 110 euró havonta és a külföldről érkező ötven euró havonta. A nagybecskereki református egyházközség nem gazdag, a rezsiköltségekből biztosítja a fűtést, a villanyáram díját, a szemétkihordást és az évi 475 eurós nyugdíjbiztosítást. Egészségügyi biztosításom, autóm, munkaruhám (öltönyöm) nincs”.



Miután hét lelkész megírta levelét a világhálón olvasható cikk szerint (Isten segedelmével rendet teremteni) a zsinati tanács a nyilatkozatot aláíró lelkipásztorokkal szemben anyagi természetű intézkedést foganatosított. Arról döntöttek, hogy aki visszavonja a nyilatkozatot, attól „öt hónapon keresztül megvonják a nyugati segélyekből finanszírozott ötven eurós fizetéskiegészítés felét, aki nem vonja vissza, attól az év végéig a teljes összeget megvonják. Információink szerint az aláírók többsége a nyilatkozatot ennek ellenére nem vonta vissza” (Isten segedelmével rendet teremteni).

Ezt követően a szerbiai református egyház lelkipásztorainak érintettjei a Generális Konvent elnökségéhez fordultak. Az elnökség békéltetési szándékkel párbeszédet kezdeményezett, de a délvidéki református egyházvezetés ettől elzárkózott „… mi magunk képesek, értelmesek és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Isten segedelmével rendet teremtsünk és tartsunk házunk táján” – áll a református keresztyén egyház zsinati tanácsának döntésében. A református vezetőket megdöbbentette a visszautasítás, ezért a Generális Konvent egy közleménnyel fordult a nyilvánossághoz, amelyben arra kérték a vajdasági egyházvezetőket, halasszák el az október 30-ára bejelentett zsinatot. Előbb tisztázódjon a helyzet, legyen meg a békéltetés és következhet a zsinat. A délvidéki református egyházvezetés nem hallgatta meg a kérést.

A Generális Konvent alkotmányában is benne van, hogy a konvent nem avatkozik bele egy határon túli, vagy bármilyen egyháztestnek az életébe, a választásba se, tehát benne van, hogy minden egyháztest szuverén, intézi saját ügyeit. Ezzel érvel a délvidéki egyházvezetés.

Az október 30-án megtartott bácsfeketehegyi zsinat napirendre tűzte a református keresztyén egyház alkotmányának és szabályrendeleteinek módosítását és döntött többek között a püspökké választhatóság alsó korhatárának 40 évre, a püspöki nyugdíjkorhatár 75 évre emeléséről is, valamint kiírták a választásokat.



November 30-án bontják ki a borítékokat, s kiderül, kik vezetik majd a közösséget a következő hat évben. Hogy ezzel megoldódnak-e a felhalmozódott problémák, és egy kiegyensúlyozottabb időszak következik-e az egyház életében, egyelőre bizonytalan.

A választáson a református keresztyén egyház elöljáróit és tisztségviselőit választják meg. Ezekre a gyülekezetek presbitériuma tesz jelöléseket, és az is választ, nem a gyülekezeti tagok. A presbitériumok a gyülekezetek nagyságától függően lehetnek nagyobbak vagy kisebbek, van 24, 12 és 8 tagú presbitérium is. A zsinat határozata értelmében november 15-ig beküldték a jelöléseket. Az alkotmányuk szerint hat évre választják az országos egyház tisztségviselőit. A püspökkel együtt 12 tagból áll a zsinati tanács. November 15-én a bontóbizottság kibontotta a borítékokat Bácsfeketehegyen. A listán több név szerepelt, egy tisztségre esetenként két-három név is.

Ezt követően a gyülekezetek a presbiteri gyűlésen választanak, a napokban zajlik a választás, valahol már megtörtént, valahol a hétvégén lesz, a lényeg, hogy november 30-án délig beérkezzen a püspöki hivatalba a zárt boríték, amelyben a szavazatok szerepelnek.



Móricz Árpád

Móricz Árpád bácskossuthfalvi lelkipásztor egyike annak a hét lelkésznek, akik július végén aláírták A zsinat kezdeményezése nevezetű nyilatkozatotk.

Mi tényszerűen megneveztük az általunk szabálysértőnek ítélt lépéseket a legutóbbi, 2008-as zsinat óta. Például hogy a legutóbbi választás 2003-ban volt egyházunkban, a mandátumokat választások kiírása nélkül meghosszabbították. Az októberi zsinat felállásakor is hiányosságokat tapasztaltunk, például egyes lelkipásztorok szavazati jogának megvonásában, de a zsinat menetében ugyanúgy.

Mi heten abban reménykedtünk, hogy levelünkkel, kezdeményezésünkkel sikerül kikapaszkodnunk abból a nehéz helyzetből, amibe belekerültünk, de most ismét kételyeink vannak efelől. Kérdésünk, hogy részt veszünk-e a szerintünk törvénytelenül megtartott zsinat által kiírt választásokon vagy nem. Megalkuvás és hallgatás helyett fogalmaztuk meg érveinket, nem az a fontos, hogy nekünk legyen igazunk. Hangsúlyozom, mi készek vagyunk a párbeszédre, a békés megoldások keresésére. Válaszokat várunk. Érvelést várunk. A cselekedetek törvényekkel való igazolását kérjük – mondta a lelkipásztor.

Kedden tehát kiderül, mi lesz a választások eredménye. Csete Szemesi István és Hallgató Imre főgondnok azt ígérték, a választásokat követően készségesen nyilatkoznak az egyházközség gondjairól, életéről.


Statul verifica pomenile facute Bisericii

Statul verifică pomenile făcute Bisericii

Adevarul
Alex Nedea
26 nov 2010

Urmare a articolelor din ziarul „Adevărul“, Ministerul Cultelor a demarat o serie de anchete pentru a retrage „cadourile“ făcute ilegal de statul român unor arhiepiscopii din ţară. Pentru a primi gratuit şi ilegal, de la stat, domenii imobiliare, Biserica promitea folosirea lor în scopuri „creştin-sociale“, dar după obţinerea lor erau sistematic devalizate.

Unitatea militară din Buhuşi nu a fost folosită ca un centru social, ci numai ca centru pentru afaceri

Unitatea militară din Buhuşi nu a fost folosită ca un centru social, ci numai ca centru pentru afaceri


În folosinţa Cultelor se află 200 de clădiri pe care statul le-a cedat şi care nu au aparţinut niciodată Bisericii. Pentru a justifica cererile de primire a acestor terenuri, imobile, păduri, sau ferme, reprezentanţii cultelor religioase din România jucau cartea filantropiei: promiteau în solicitările date către Guvernul României că vor înfiinţa aşezăminte sociale sau religioase. De cele mai multe ori, aşa-zisele centre religioase sau sociale deveneau doar centre de afaceri profitabile ale Bisericii.


1. Unitate militară cedată unei parohii


„Adevărul" a dezvăluit în urmă cu o lună cum o fostă bază militară cu 120 de clădiri, din localitatea băcăuană Iteşti, era pe cale să fie trecută de Guvern în proprietatea unei parohii cu 80 de enoriaşi. Parohia Schimbarea la Faţă din Buhuşi ceruse în 2004 să intre în posesia bazei militare şi a celor 60 de hectare de pădure aferente, imobile ce nu au aparţinut niciodată Bisericii.


Preotul Eugen Isailă (sus), parohul „comandant“ din Buhuşi


Feţele bisericeşti promiteau că vor înălţa acolo un Centru Social Creştin pentru copiii străzii. Guvernul a elaborat în 2004 Hotărârea 495 prin care se trece baza militară în administrarea Ministerului Culturii şi în folosinţa gratuită a parohiei. Zeci de magazii, cantine, ateliere auto şi pavilioane, clădiri ce totalizau aproape 20.000 de metri pătraţi construiţi, ajungeau pe mâna preotului paroh Eugen Isailă care, odată văzut cu unitatea în curtea bisericii, nu a mai investit niciun ban acolo.


Acum, la şase ani de la pomana primită, baza militară a devenit o paragină. Însă preotul paroh a exploatat la sânge ce era de exploatat. Iniţial s-a apucat să taie pădurea din jurul unităţii şi să vândă lemnul. S-a oprit doar atunci când au venit peste el controalele silvice. Ulterior a închiriat magaziile către diferite firme pentru a fi folosite ca depozite.


„Demilitarizarea" parohiei din Iteşti


În 2007, o lege elaborată de Guvernul Tăriceanu permitea cultelor care au primit în folosinţă gratuită imobile să devină proprietare cu acte în regulă. Preotul Isailă a făcut cerere la Secretariatul de Stat pentru Culte (SSC) pentru a primi definitiv cele 120 de foste clădiri militare şi reprezentanţii Guvernului au admis în primă fază solicitarea. La Guvern exista deja dosarul complet al solicitării preotului şi mai era nevoie doar de câteva semnături pentru ca parohia de la Buhuşi să ajungă proprietară deplină pe clădirile pe care le folosise în alt scop decât cel pentru care le primise.


În urma dezvăluirilor din „Adevărul", reprezentanţii Secretariatului de Stat pentru Culte şi-au dat seama de decizia pripită şi au scos imobilul de la Iteşti din lista clădirilor ce urmează să ajungă în proprietatea cultelor religioase. „În urma sesizării primite de la «Adevărul», noi am început o serie de verificări prealabile. Am trimis un om la faţa locului, la Itesti şi am cerut mai multe explicaţii referitoare la acţiunile întreprinse de preotul paroh. Am solicitat un raport detaliat asupra tuturor activităţilor întreprinse la Iteşti, în urma căruia vom stabili ce urmează să se întâmple cu acea unitate militară", spune directorul Florinel Frunză, din cadrul Secretariatului de Stat pentru Culte (SSC).


2. „Afacerea Bachus", sub lupa Cultelor



Domeniul viticol al fermei Nazarcea a fost lăsat în paragină de preoţii podgoreni


Un alt articol care a pus pe jar reprezentanţii Secretariatului de Stat pentru Culte este cel apărut săptămâna trecută sub titlul „ÎPS Teodosie a pângărit sângele Domnului". „Adevărul" arăta cum Arhiepiscopia Tomisului a primit în folosinţă, la Nazarcea, 350 de hectare de plantaţii de livezi şi viţă-de-vie, lucru care a adus falimentul unei companii de stat şi a lăsat fără locuri de muncă 250 de oameni. În 2002, când avusese loc tranzacţia dintre înalţii Bisericii şi Guvern, prelaţii au promis că de pe urma veniturilor de la Nazarcea vor ridica zeci de adăposturi pentru nevoiaşi.


După opt ani, Arhiepiscopia nu a ridicat nimic. În schimb a dărâmat: hectare întregi unde viţa-de-vie este uscată, iar livezile de piersici şi cireşi au fost defrişate în mare parte. Unii copaci erau tăiaţi de doar câteva săptămâni. În urma investigaţiei „Adevărul", Secretariatul de Stat pentru Culte s-a autosesizat.


„Instituţia noastră a solicitat Arhiepiscopiei Tomisului un raport cu privire la aspectele semnalate în articol şi am chemat un reprezentant al instituţiei la Bucureşti. După primirea raportului, consilierul de zonă al Secretariatului de Stat pentru Culte se va deplasa la faţa locului", a spus Florinel Frunză, director în cadrul Secretariatului pentru Culte.


3. Turismul la negru e tolerat


Nu aceeaşi reacţie fermă au avut reprezentanţii Secretariatului de Stat pentru Culte în urma dezvăluirilor despre afacerile Bisericii de la Tismana. În 2006, Guvernul Tăriceanu a dat Arhiepiscopiei Craiovei un restaurant, un hectar de teren intravilan şi un motel cu 120 de locuri de cazare pe care biserica le exploatează la negru. „Transferul" s-a făcut încălcându-se legea care prevede că imobilele care aparţin companiilor de stat nu pot fi cedate gratuit, cum s-a întâmplat la Tismana, ci doar cu plată. Iar complexul motelier aparţinea companiei de stat Hidroelectrica şi era un activ strategic al acesteia, fiind folosit ca centru de instruire a angajaţilor. Mai mult, documentele care au stat la baza tranzacţiei s-au bazat pe informaţii false. Reprezentanţii Bisericii promiseseră că vor face din Complexul motelier un „centru cu caracter religios pentru desfăşurarea unor activităţi sociale şi culturale pentru pelerini".


Însă, reporterii „Adevărul" au arătat cum, în urmă cu două luni, se muncea de zor în „centrul cu caracter religios" pentru primirea a 120 de jucători de bridge care organizau acolo un „sfânt" campionat de joc de cărţi. Mai mult, pentru serviciile de cazare şi masă nu se emite niciun bon fiscal sau factură, încasările făcându-se la negru. În ciuda a ceea ce se întâmplă la Tismana, Secretariatul de Stat pentru Culte a trecut imobilul pe lista celor care urmează să fie cedate definitiv Bisericii. Secretariatul a hotărât să continue procedurile de transmitere a hotelului motivând că „destinaţia iniţială (...) s-a respectat deoarece s-au desfăşurat numeroase acţiuni sociale, culturale şi religioase cu impact naţional şi internaţional printre care amintim: «Copiii - protectorii naturii», seminarul informativ «Metode de dezvoltare comunitară în zonele rurale defavorizate», cursuri de formare «Misiunea socială, filantropică a Bisericii, în trecut şi astăzi», sesiune de informare în cadrul proiectului «Alege Şcoala!», concert de muzică uşoară pentru tineri, susţinut de Asociaţia pentru tineret Orizzonte Giovane din Tione di trento - Italia etc". Când s-a hotărât cedarea imobilului în 2006 la şefia Secretariatului de Stat pentru Culte era acelaşi om ca şi acum: teologul Nicolae Adrian Lemeni.


Hotelul bisericesc din Tismana găzduieşte campionate de bridge, dar nu taie facturi pentru servicii


SUB PROTECŢIA FISCULUI


Eparhiile sunt rar controlate de inspectorii fiscali. Potrivit Agenţiei Naţionale de Administrare Fiscală, Arhiepiscopia Bucureştiului şi Patriarhia Română nu au fost controlate în ultimii nouă ani.


"Am solicitat Arhiepiscopiei Tomisului un raport cu privire la aspectele semnalate în articol."

Florinel Frunză director SSC



2010. november 27., szombat

Creeds of the Churches (pdf)


Creeds of the Churches
A Reader in Christian Doctrine from the Bible to the Present
Third Edition
(1982)

Creeds of the Churches offers, in one comprehensive volume, the major Christian statements of faith from biblical times to the present. The third edition has been updated to include the Athanasian Creed, the London Confession, the Frankfurt Declaration, and the Lima Text, among others. A brief introduction to each creed explains its place in the developing theology of the Christian community.

Read / Download 14 MB PDF


2010. november 23., kedd

A magyar történelem táblázatokon és térképeken

A magyar tortenelem tablazatokon es terkepeken

John Wesley - 1954 (film)


John Wesley
(1954)

John Wesley a fost unul din cei mai influenţi lideri din toată istoria creştinismului, şi acest film vechi, dar încă important, ne face introducerea în marile evenimente din viaţa sa şi multele obstacole care îi stăteau în faţă.

(torrent site with registration)

Audio
: English
Subtitles: Romanian (hardcoded)



Wesley - 2009 (film)


Wesley
(2009)

Director: John Jackman

The year is 1732. John Wesley, an irritatingly self-righteous instructor at Oxford is offered the chance to go to the new colony of Georgia, where he hopes to preach to the Indians. During the voyage, the ship encounters a violent storm; overwhelmed with the fear of death, Wesley begins to doubt the validity of his faith In Georgia, Wesley's plans are waylaid: he is not able to do much preaching among the native tribes, and falls in love with Sophy Hopkey, the beautiful niece of the local magistrate. When the star-crossed romance fails to produce a proposal from the angst-ridden young minister, Sophy marries another; bitterness explodes between the two until one day Wesley publicly refuses to serve Holy Communion to Sophy. He is arrested for defamation of character - and is to be tried by Sophy's uncle! There will be no fair trial here. Escaping from Savannah, he returns to England in failure and shame...

Download 693 MB AVI:

Audio: English
Subtitles: Romanian (.srt)

2010. november 22., hétfő

Megszületett a temetőtörvény

Megszületett a temetőtörvény

erdon.ro
2010.11.22

Bihar megye - Mint arról már hírt adtunk, a parlament elfogadta a temetőkre, az emberi krematóriumokra és a temetkezési szolgáltatásokra vonatkozó törvényt, mely Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő kezdeményezésére született meg.

A törvény szabályozza a temetők, krematóriumok és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások működési módját. A törvényben rögzített alapelv az, hogy a temetkezési szolgáltatást végző vállalatok tiszteletben kell tartsák az elhunytnak saját temetésére vonatkozó, életükben kifejezett végakaratát, ha pedig ilyen nincs, akkor az elhunyt vallási hovatartozását kell figyelembe venni a temetéskor. A temetés lehet egyházi és laikus. Előbbi esetben a temetés az illető egyház kánonjai, szokásai szerint zajlik le, laikus temetés esetén pedig a szervezők állapítják meg a temetés lebonyolításának a módját.Az önkormányzatok kötelesek minden településen temetőt létesíteni, és azokat úgy kialakítani, hogy mindegyik a törvény által elismert felekezetnek külön temetkezési területe legyen benne. A temető tulajdonosa köteles karban tartani a létesítményt. A tulajdonos a temetőben végzendő munkálatokra felfogadhat egy céget is. A temetőket kerítéssel kell körbevenni, és azokban a temetőkben, melyeket a most elfogadott törvény életbe léptetése után létesítenek, a kerítés köré fákat kell ültetni.

A halottak exhumálását csak ügyészi döntés alapján lehet elvégezni. Az exhumálás az év bármelyik időszakában elvégezhető a bukaresti illetve a megyei egészségügyi hatóságok jóváhagyása nélkül, amennyiben több mint hét éve elhunyt személy exhumálásáról van szó.

Szabályok

Egy temető rendeltetését csak jól megalapozott indokok alapján, az utolsó temetés után harminc évvel, és az összes emberi maradvány elköltöztetése után lehet megváltoztatni, és csakis a vallásügyi államtitkárság és az illető egyház jóváhagyásának alapján. A temető üzemeltetője nyilvántartást kell vezessen a temetésre és az elhunyt személyére vonatkozó legfontosabb adatokkal. A temetést igénylő személynek, és a temetkezési hely koncessziójával rendelkező személynek joga van beletekinteni a nyilvántartásba, és a temető üzemeltetőjének kötelessége a temető nyitvatartási ideje alatt információkat adni mindazoknak, akik az eltemetett személyek temetési helye felő érdeklődnek. Amennyiben az elhunyt személy még életében nem rendelkezett temetésének módjáról, akkor családtagjai vagy a hatóság foglalkozik a temetés lebonyolításáról. Amennyiben az elhunytnak nincsenek rokonai, akik a temetés elrendezését intézzék, akkor az illető település polgármestere teszi ezt meg. Amikor lejár a temetkezési hely használati határideje, a terület bérlőjének elővásárlási joga van, és ennek halála után az ő legközelebbi rokonára száll át ez a jog. A temető üzemeltetője megvonhatja a használati jogot, ha az elhunytat elköltöztették, vagy ha a bérlő több mint két éven át nem gondozta a sírhelyet. Egészségügyi intézményekben tilos temetkezési szolgáltatásokkal foglalkozó irodát működtetni, ilyen vállalkozásokat reklámozni. A törvény előírásokat tartalmaz az elhunytak szállítására, valamint a hamvasztásra vonatkozóan is. Ez utóbbi tekintetében a törvény kimondja, hogy azonosítatlan elhunytak esetében nem lehet hamvasztani. A törvény leszögezi, hogy a temetők ingyen látogathatók.

Dr. Zonda Tamás öngyilkosság kutató honlapja

http://zondatamas.hu/assets/images/ZT_3.jpg

dr. Zonda Tamás
neurológus, pszichiáter, öngyilkosság kutató, író


Buda Béla: Az öngyilkosság (PDF)


Buda Béla
Az öngyilkosság

Animula Kiadó
2001


E kötet 25 év során megjelent írásokat tartalmaz az öngyilkosság tárgyköréből. Kiadásukra azért határoztam el magam, mert még mindig aktuálisnak érzem őket, és úgy érzékelem, az öngyilkosság iránti segítő érdeklődés, az öngyilkosságveszély elhárítása és általában az öngyilkosság-megelőzés ismeretanyaga még mindig elégtelen a szakmai köztudatban, vagyis a pszichiáterek, pszichológusok, gyakorló orvosok és szociális munkások körében, és ez kissé izomorf, analóg az általános közvéleménnyel, amely ugyancsak tájékozatlan és érdektelen az öngyilkosság ügyeiben.

1 MB PDF letöltése


Buda Béla pszichiáter
http://www.budabela.hu


2010. november 21., vasárnap

Emile Durkheim: Suicide - A Study in Sociology (pdf)


Emile Durkheim
Suicide - A Study in Sociology
1897 / 2002

Originally published in 1897, this is Durkheim's pioneering attempt to offer a sociological explanation for a phenomenon regarded until then as exclusively psychological and individualistic.

Download 2 MB PDF

Religion and Suicide (pdf)

Suicide Prevention Now (pdf)

Counseling Suicidal People (pdf)

Why People Die by Suicide (pdf)


Thomas Joiner
Why People Die by Suicide
Harvard UP
2007

In the wake of a suicide, the most troubling questions are invariably the most difficult to answer: How could we have known? What could we have done? And always, unremittingly: Why?

Written by a clinical psychologist whose own life has been touched by suicide, this book offers the clearest account ever given of why some people choose to die.

Drawing on extensive clinical and epidemiological evidence, as well as personal experience, Thomas Joiner brings a comprehensive understanding to seemingly incomprehensible behavior. Among the many people who have considered, attempted, or died by suicide, he finds three factors that mark those most at risk of death: the feeling of being a burden on loved ones; the sense of isolation; and, chillingly, the learned ability to hurt oneself. Joiner tests his theory against diverse facts taken from clinical anecdotes, history, literature, popular culture, anthropology, epidemiology, genetics, and neurobiology--facts about suicide rates among men and women; white and African-American men; anorexics, athletes, prostitutes, and physicians; members of cults, sports fans, and citizens of nations in crisis.

The result is the most coherent and persuasive explanation ever given of why and how people overcome life's strongest instinct, self-preservation. Joiner's is a work that makes sense of the bewildering array of statistics and stories surrounding suicidal behavior; at the same time, it offers insight, guidance, and essential information to clinicians, scientists, and health practitioners, and to anyone whose life has been affected by suicide.

Download 1 MB PDF



The Encyclopedia of Suicide (pdf)


The Encyclopedia of Suicide
2003

Statistics show that about 11 out of every 100,000 Americans commits suicide each year. A comprehensive A-to-Z introduction to the phenomenon of suicide from ancient times to the present. The Encyclopedia of Suicide, Second Edition is a heavily expanded, updated, and revised edition that reflects the most current data available on the topic. The encyclopedia covers a wide range of aspects of the subject, including the causes, history, and psychology of suicide. Presenting more than 500 entries that detail the philosophical and religious issues, psychological and sociological viewpoints, and recent statistics, it also discusses new trends in research and treatment. Extensive appendixes provide national and international suicide statistics and resource directories listing associations, clinics, and hot lines.

Download 1 MB PDF

Tőkés István: Az öngyilkosság mint társadalmi kérdés és teológiai probléma (pdf)

Tőkés István
(* 1917)
református lelkipásztor, ny. teológai tanár
Kolozsvár


Az öngyilkosság mint társadalmi kérdés és teológiai probléma

in: Korunk, 1998, 12 sz. 82-86. old.


1. A kérdést maga a való élet állítja elénk, hiszen az öngyilkosság mindenkor és mindenhol létezett és létezik. A probléma megoldása tekintetében keressük az Ige válaszát: Isten akaratát.

2. A dolog érdemére figyelve legegyszerűbb volna, ha a Heidelbergi Káté 105—107. tételeinek az elemzéséből indulnánk ki, főként pedig az öngyilkosságra félreérthetetlenül ráutaló kitételből: Magam rontására ne törjek, s önmagamat könnyelműen veszedelembe ne ejtsem. Ez a kiindulási lehetőség fölöttébb fontos, szükséges és építő. Magyar nyelven felhasználható valamennyi kátémagyarázat, mindenekelőtt pedig — könnyen hozzáférhetően — Vásárhelyi Jánostól A mi hitünk című közel fél ezer lapnyi terjedelmű könyv.

Bármilyen mértékig elismerve a szóban forgó kiindulási lehetőséget, mégis hangsúlyozandó, hogy ez a megoldás aligha vezethet megfelelő eredményhez. Ugyanis az említett és nem említett művek sok érdekes és értékes dolgot tartalmaznak a Káté magyarázatával kapcsolatosan, de a szorosabb értelemben vett öngyilkosság-kérdést és a feleletet nem tartalmazzák; talán azért nem, mert a kátémagyarázatok szerzőinek a megítélésében az egész problémakör nem tartozik a centrális teológiai kérdésekhez?! Figyelemre méltó az is, hogy református egyházunk folyóirata — a Református Szemle — most az egyházi és társadalmi publicitás előtt szerepel. Dolgozat ugyan készült épp az egyik öngyilkos lelkipásztor halála kapcsán, de sose került nyilvánosság elé a cenzúra miatt, akárcsak egyebek, amelyeknek az elmaradását utólag szokta megbüntetni az egyház Ura. Mindenesetre a hanyagság vádja elől nem szabad kitérni.

Lehetne azt a kiindulást is választani, hogy a szakirodalmat ajánljuk figyelembe, amelyről a Lelkipásztor című lutheránus folyóiratban ezt olvassuk: "A probléma kutatásához már alig lehet áttekinteni a meglévő szakirodalmat." Ám ehhez az áttekinthetetlen szakirodalomhoz közülünk senki sem férhet hozzá. Tehát akarva, nem akarva elejtendő ez a kiindulási mód is. Továbbá kiindulhatnánk az úgynevezett "egyházi rendből", közelebbről annak liturgikai-ágendai vonatkozásából, ahol találkozunk az öngyilkosok "egyszerű temetésével", amely eltér a "becsületes és tisztességes" "kálvinisták" rendes szertartásától. Sajnos ez a kiindulás inkább zsákutca, semmint az evangélium keskeny ösvényére való rálépés.

Végül kiindulhatnánk abból a konkrét helyzetből, hogy ha nem is vezetünk a szakirodalom mennyiségében és minőségében, mindazonáltal a világviszonylatban szemlélt elsőségünk kétségtelen az öngyilkosságok számára nézve. Ezt adatszerűen is közölte a Református Szemle a közelmúltban. Érdemes volna felmérni, hogy vajon még ezt az elsőséget is nem előzi-e meg az erdélyi református egyházkerület öngyilkos lelkészeinek a száma az utóbbi évtizedekben, tudniillik a százalékolás síkján! Végeredményben ennek a kiindulási pontnak kellene leginkább megragadnia szívünket-elménket, hacsak itt is nem szándékszunk a szemetet a szőnyeg alá seperni, és magunkat a "minden rendben van" önámítással becsapni. Bizonyos, hogy a szúnyogot nem szabad elefánttá nagyítani, de a "látván látás" és a "hallván hallás" elől mégsem térhet ki a mennyiségiből minőségivé válni akaró egyház és társadalom.

3. Általános tájékoztatóként idézzük a már hivatkozott Lelkipásztor című folyóirat 1983/3. számából (fordítás a Die Zeichen der Zeit 1982/12. sz. alapján) a következőket: "A több évtizedes kutatás és az életmentésre irányuló [...] orvosi módszerek ellenére az öngyilkosságok gyakorlata még mindig nem mutat egyértelműen csökkenő tendenciát. Némely országban többen halnak meg öngyilkosság által, mint közlekedési balesetben. [...] Különböző országok nagyvárosaiban az öngyilkossági kísérletek száma 8-szor, 10-szer magasabb, mint a közölt öngyilkosságoké. [...] Minden öngyilkossági cselekedet valamiképpen a jelenlegi életben való összeférhetetlenséggel hozható kapcsolatba. Ezekben a cselekedetekben a változás utáni vágy rejlik". A szakirodalom azt is mutatja, hogy "összefüggés van többek között az öngyilkosság és az életkor, a nem, a nép, a családi állapot, a vallás, a foglalkozás, az elvárosiasodás, az évszak, az idő, az alkohol és a tablettahasználat között. Az öngyilkosok boncolása során az esetek több mint 70 százalékában patologikus anatómiai okokat találtak, többnyire a központi idegrendszer területén. [...] Ringel — kutató — szerint minden harmadik öngyilkosságnál és minden ötödik öngyilkossági kísérletnél szerepet játszik a pszichózis."

"Az öngyilkosság — olvassuk tovább — erős szuggesztív hatást gyakorol a környezetre. [...] Az öngyilkosságra vivő hatások érzelmi síkon érik az embert, s ezért nem lehet morális intésekkel — bölcs tanácsokkal — és bátorításokkal semmit elérni. [...] Az öngyilkossággal, illetve az öngyilkossági kísérlettel az érzelmek igen jelentős levezetése történik."

Ennyi hadd legyen elegendő az általános tájékoztatásból. Ma már külön intézmények foglalkoznak a problémával, s ugyancsak intézményesen is (szakemberek bevonásával) igyekeznek megoldásokat biztosítani. A megoldási elképzelések sokfélék, s pszichológiai szerepük növekedő tendenciát mutat. A mi feladatunk az, hogy teológiailag, a hit mértéke alatt igyekezzünk szembenézni a kérdéssel, nem hunyva szemet a más természetű (pszhichológiai és egyéb) fáradozások előtt, sőt: azokat a legteljesebb mértékben mérlegelve.

4. A teológiai útkeresés természetszerűen a Szentírás mint Isten akaratának az írott okmánya alapján lehetséges.

Az egész Szentírásban négy szorosabb értelemben vett öngyilkossági esettel találkozunk. Az első a Saul királyé, aki a filiszteusoktól elszenvedett vereség után "kardjába bocsátkozott".

Ugyanezt cselekedte — másodiknak — a név szerint nem említett királyi "fegyverhordozó" is (1. Sám. 31, 1—5). A harmadik eset az Akhitófelé, aki politikai-katonai vállalkozásokba fogott Dávid király ellen, az ő Absolon fia mellett. A vállalkozás sikertelen maradt, s ezt követően Akhitófelé "elrendezvén házanépének dolgát, megfojtá magát, és meghala" (2. Sám. 17, 23). A negyedik eset az áruló Júdásé, aki előbb bevallja: "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. [...] Ô pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozik, és elmenvén felakasztá magát" (Mt. 27, 4—5). Az első hármat ma katonai-politikai öngyilkosságnak nevezhetnénk, a negyediket a maró lelkiismeretből eredő egyházinak. Mindenik fölöttébb beszédes. Érdemes valamennyivel foglalkozni, ami azonban most nem a mi feladatunk.

Álmélkodni lehet, hogy évezredek bibliai irodalmában mindössze az említett esetekkel találkozunk. Nehéz megmagyarázni, hogy miért? Természetesen nem vehetők a cím értelmében öngyilkosságnak az önfeláldozó katonai és más cselekedetek, amelyek jelentős számmal kínálkoznak. Ilyen — egyéni vagy tömeges — halálvállalással gyakran találkozunk a "választott nép" és a Keresztyény Egyház történetében, de ezeknek semmi közük — például — a "Népek Temploma" szektának évekkel ezelőtti rettenetes históriájához, amikor az amerikai őserdőben a szekta telepén (Jonestownban) 1979 végén 925 személy ciánnal vetett véget életének.

Bárhogyan gondolkozzunk a felsorolt és fel nem sorolt esetekről, kétségtelen, hogy a Szentírás a jelzett négy példán kívül más öngyilkosságról nem értesít. Önként érthetően nem tartozik ide az egyébként jellegeztes Sámson-történet sem, amelyben Sámson "nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy, hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében" (Bir. 16,30).

5. A szentírási lókusok puszta előadása végeredményben nem igazít el a jelenre nézve. Segít, de nem igazít el. Az érdemi eligazítást — egy merőben változott történelmi helyzetben — az Ige egésze adja, tudniillik a káték és hitvallások, valamint az egész teológiai gondolkozás figyelembevételével.

Ilyen beállítottsággal a probléma kettős tekintetű. Egyfelől szembe kell nézni magával az öngyilkossággal mint lehetőséggel, illetve lehetetlenséggel, másfelől — ami éppoly fontos — át kell tekinteni az öngyilkossággal kapcsolatos feladatokat, akár mint megelőző tevékenységet, akár mint kísérő fáradozást (viszonyulás, temetés stb.). Eközben nem szabad megfeledkezni arról sem, ami főként a Káté magyarázata során jelentkezik, nevezetesen: öngyilkosságnak számít nemcsak az életkioltás pillanatnyi ténye, hanem az éveken át tartó fizikai vagy lelki önsorvasztás is.

Az öngyilkosság lehetősége, illetve megengedhetetlensége terén a vélemények annyira megoszlanak, hogy céltalan dolog az idevágó részletes boncolgatás. A két ellentétes pólus így fogalmazható meg: egyrészt ki-ki rendelkezik a saját életével, s azt cselekszik vele, amit épp jónak lát. Tehát nem büntethető cselekedet. Másrészt szembefeszül az ellentétes pólus: senkinek sem állhat szabadságában, hogy függetlenítse magát a társadalomtól (család, állam, egyház, barátok stb.).

Teológiai szemlélettel félreérthetetlen, hogy a "Ne ölj !" parancsa az öngyilkosságra is vonatkozik. Nem mintha az élet volna — a szokott beállításban — valami páratlan szentség, hiszen az élet—örökélet összefüggésében és egységében ilyen beállítottságról nem lehet szó. Gondoljunk a romlandó és a romolhatatlan, a mulandó és a múlhatatlan, az idő és az örök tekintetére! Azonban az életértékeléstől függetlenül igaz marad, hogy a "Ne ölj !" megmásíthatatlan tiltása azért zárja ki az öngyilkosságot, mert az élet Ura egyedül magának tartja fenn a kioltás jogát, hívőknél és hitetleneknél egyaránt. Ezt a parancsot el lehet fogadni, és vissza lehet utasítani, de maga a tiltás egyetemes igényű. Itt aztán lényegtelen az öngyilkosság neme is: golyó, akasztás, ciánozás, tizedik emeletről való leugrás, vízbe ölés stb. Az olcsó élettől sokféleképpen vissza lehet riadni, de az önhatalmúság csak mint kizárt lehetőség jelentkezik. Ennek a megértése és a kapcsolódó engedelmesség valóban nem tartozik sem az "erkölcsi tanításhoz", sem "az öntudatos kálvinizmushoz", sem "a nemzetmentéshez", sem egyéb hasonlókhoz, hanem kizárólag az élő Krisztus-hithez. Aki életét-sorsát az élet-halál Urának az ölében tudja, azaz nem emberektől vagy körülményektől teszi függővé, semmiképp nem lehet öngyilkos. A szakirodalom szerint "mérlegelt öngyilkosság" nincs, jóllehet mégis van. Azonban — s ezt félve kell mondani, de mégis mondani kell — hitben, Krisztus-hitben, a gondviselő Atyához kapcsolódó hitben véghez vitt öngyilkosság valóban nincs. Súlyos szavak, de igazak. Egyszerűen azért nincs, mert a hívő nem kétségeskedik, hogy bármely úttalanságban (betegség, szenvedések, próbák, gonoszságok, lelki-szellemi magalázás stb.) létezik az egyetlen út: Krisztus, aki szól: én vagyok az út! Ha ez nem volna igaz, úgy az egyházban is könnyen elképzelhető — ma is — az öngyilkosság. Az ellentétes válasz csak az út-Krisztus keresztezése lehet. Félelmetes és roppant felelősségel járó megállapítás, de akkor is helytálló, ha minden idegszálunk ellene feszülne.

Külön és sajátos probléma a teológiában, hogy lehetnek-e kivételek. Gondoljunk egy hívő Széchenyire vagy egy József Attilára vagy akár Teleky Pálra. Emberileg könnyű a válasz, akár pozitív, akár negatív előjellel. A Krisztus-hitben viszont minduntalan csak ez hangzik és visszhangzik: "Ne ölj!", mert én — Krisztus — utad vagyok és maradok minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyzetedben. Bizonyos, hogy Istennek (és csak neki) lehetnek mártíromsági parancsai is, amiként bőséggel voltak a történelemben. Ezek azonban az ő útjai, s nem a mieink.

Mindezeket megfontolva valamennyi egyházi funkciónak az a feladata, hogy a "Ne ölj!"-t prédikálja, s az élő hit bizodalmával tegyen bizonyságot Isten élet-halál fölötti hatalmáról. Ebben az összefüggésben aztán nem tekinthető kizártnak az a bizonyságtétel sem, hogy Isten miként használhatja föl valakinek az általa elvégzett öngyilkosságát is a maga szolgálatában. Ez mindenesetre nem öngyilkossági egérút, hanem térdhajtás az élet Ura előtt.

Ilyen borotvaélen járva, nem szabad visszariadni attól a teológiai megfogalmazástól sem, hogy az öngyilkosság minden további nélkül nem osztható be a megbocsáthatatlan bűnök sorába. Csak sokszoros kérdőjellel vehetjük ajkunkra a Kálvintól vett idézetet: a Sátán hatalma alá került öngyilkosok "önként vágják el maguk előtt az üdvösségben való reménykedést, s csakis a halálban találnak vigasztalást. [...] Ha öngyilkosokká lesznek is, ezzel egyáltalán nem enyhítik Isten haragjának a szigorát." Ismételjük: nincs öngyilkossági jog, de Isten útjai és gondolatai sose állhatnak a mi hatalmunkban.

6. Az öngyilkosság elleni küzdelem a hit vetületében abból áll, hogy kinek-kinek látnia kell Isten akaratát épp ebben a félelmetes vonatkozásban. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a saját élet kioltásáról nemcsak az öngyilkossági esetek kapcsán kell beszélni, sőt elsősorban nem akkor!, hanem állandóan. A központi kérdés nem az autonóm életértékelés, nem "az élet tisztelete" mint olyan, akár az állatoknál, akár az embereknél, hanem újra meg újra és állandóan Istennek az akarata és a neki való engedelmesség. Pozitív fogalmazással ez így hangzik: a központi kérdés az Úr Jézus Krisztus, aki "az élet". Pál apostol csak így mondhatta: "Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." Teológus-lelkipásztornak lenni akár a gyűléseken vagy a gyülekezetben, akár a temetéseken nem egyéb, mint megkeresni az "élet-Krisztus", a feltámadott Krisztus vezetését, s írásban és szóban nyilvánvalóvá tenni alkalmas és alkalmatlan időben. Így a dolog természete szerint eltűnnek az egyházi bölcsesség alapján minősített "kényes kérdések", amelyek nem tartoznak a nyilvánosság elé. Így nincs létjogosultsága — Istennek hála — az öngyilkosság taglalásától visszariadó lelkészi gyűléseknek éppúgy, mint az öngyilkosság-problémától elzárkózó "református szemléknek".

7. Roppant jelentőségű és minket talán legközelebbről érdeklő teológiai probléma az öngyilkossághoz való viszonyulás a mindennapok keserűségében. Viszonyulás! Jellemző, hogy az irodalomban ezzel foglalkoznak a legkevesebbet, s a gyakorlatban a leghelytelenebbül (bárcsak ne lenne ez igaz!).

Fölösleges időzni amellett, hogy általános református szokás szerint az öngyilkosság titkolandó és szégyenlendő a köztudatban. Legnehezebb kérdést jelenti épp ezért a hozzátartozók számára. Megdermed az ember, ha arra gondol, hogy általában az öngyilkosokat nem szabad a többi "tisztességesen" elköltözött közé számítani, s helyenként a temetőben sem illik közéjük temetni. Ennél is dermesztőbb a liturgiális felfogás, amely különbséget tesz — amint már utaltunk rá — a rendes és "az egyszerű", azaz a nem rendes temetés között. Bátorságosan evangéliumi feladatok várnak itt az egyházi rend őreire. Az Ige mértéke alatt az "egyszerű" és nagyszerű liturgiális rend vitathatatlanul kiküszöbölendő. Lehetséges ugyan a különbségtétel, de csak abban az esetben, ha a megváltó Krisztus üzenete helyett a nevezetes és közönséges, a nagy és a kicsiny, a fontos éa nem fontos halottak jutnak a központba. Márpedig a viszonyulást nem az öngyilkosok határozzák meg, hanem kivétel nélkül a vigasztalásra és erősítésre szomjazó családtagok, rokonok, barátok, ismerősök, ismeretlenek, illetve a számukra elhangzó evangélium. Még tovább kell menni ezen a keskeny ösvényen annak meglátásában, hogy ilyenkor a hozzátartozók sokkal inkább rá vannak (vagy lehetnek) szorulva az Ige üzenetére, mint bárki más. Elgondolkozhatunk a tarthatatlan gyakorlaton, ha figyelembe vesszük azt a belső ellentétet is, melynek tükrében az úgynevezett "egyszerű temetés" liturgiális tartalma kifogástalanul és megrendítően Szentírás-hű és evangéliumi.

8. Befejezésként még utalni kell arra, hogy a lelkipásztornak vagy más hívő egyháztagnak mi a feladata az öngyilkosság megelőzése tekintetében. Nincs és nem lehet más bölcsesség, mint az egyetlen: a feltámadott Krisztus Szentlelkének a tanítását úgy megbizonyítani az igehirdetésben (ide értve a pasztoráció egész skáláját), hogy bárki hallgató értelmes és érthető eligazítást nyerjen Isten akaratának épp az öngyilkosságra vonatkozó kérdésében. Az Ige eledeléhez jutottak aztán saját maguk ismerik föl engedelmességük elköteleztetését. Ezen a ponton válik kiváltképpeni fontosságúvá az imádkozó testvérek együttérző közössége, amelyben az életnek bármely nyomorúsága a "hitből hitbe" hangzó bizonyságtétel alapján megbeszélendő. Engedni kell, hogy valóban az élet-halál Ura, Krisztus legyen az egyetlen Feje az ő földi testének, az Eklézsiának, s a tagok a maguk személyes hitével őreá nézve éljék át a próbatételekben, közelebbről az öngyilkosságok összefüggésében jelentkező segítség és megoldás hatalmát. Egymás lelki-szellemi-anyagi terheinek a közösségi hordozása az öngyilkosságok megelőzésének ha nem is páratlan, de mindenképp kiváltképpeni keskeny ösvénye.

Bárkinek feltűnhet — netalán visszatetszőnek minősülthet —, hogy egyházi-teológiai írás jelenik meg ún. "világi"-társadalmi folyóiratban. Bárcsak minél többen lennének, akiknél jelentkezik ez a "feltűnés". Az ily módon közérdekűvé váló egyházi beállítottság nyomán hangsúlyt nyer(ne) az az igény: ne csak az egyházak elkötelezettjei foglalkozzanak az irodalommal és a szellem egyéb termékeivel, hanem — helytelen kifejezést használva — "a laikusok", "a világiak", "a nem egyháziak" is tekintsék mintegy hivatásuknak — szembehelyezkedve a közelmúlttal —, hogy az evangélium szemüvegén át is igyekezzenek szembesülni népünk és társadalmunk sokféle betegségével és nyomorúságával.

2010. november 20., szombat

Chinese Water-Ink Painting (video)

50 éves a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsa

A keresztények egységét Isten valósítja meg
XVI. Benedek pápa beszéde a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsához

Magyar Kurír
2010. november 19.

Az ökumenikus párbeszéd nagy utat tett meg az elmúlt 50 évben, de szüksége van új lendületre, főleg Nyugaton, anélkül, hogy elfelejtenénk: a keresztények egységét Isten építi, nem pedig emberi kompromisszum eredménye – mondta a Szentatya a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának plenáris ülésén.

http://magyarkurir.hu/kepek/hirek/34963/fokep/kep.jpg

Beszédében Benedek pápa felidézte Boldog XXIII. János alakját, aki fél évszázaddal ezelőtt létrehozta a keresztény egység titkárságát, amelyet később II. János Pál alakított át pápai tanáccsá. Az elmúlt 50 évben az egyházak és egyházi közösségek jobban megismerték egymást, és sok történelmi előítéletet sikerült leküzdeniük; előbbre haladt a teológiai és karitatív párbeszéd, a közreműködés számos formája alakult, így például az élet védelme, a környezet megóvása, az igazságtalanság elleni küzdelem terén; továbbá gyümölcsöző volt a szentírás ökumenikus fordítása is – összegezte a Szentatya.

Sokan azt hiszik, hogy különösen Nyugaton lanyhult az ökumenikus összefogás. Minden bizonnyal szükség van új lendületre, mivel idáig ismeretlen kihívások jelentkeznek, mint az új antropológiai és etikai nézetek – hangsúlyozta XVI. Benedek. A pápa szólt az ortodoxokkal való párbeszéd jelentőségéről. Az ősi keleti egyházakkal évszázadok értetlensége és eltávolodása ellenére közös a katolikus egyház értékes öröksége.

Az ökumenikus tevékenység kettős mozgalom – fogalmazott a Szentatya. Meggyőződéssel és kitartóan keressük az igazságban megvalósuló egységet; ehhez szükség van a teológiai párbeszédre, az imára és a bűnbánatra. Másrészt nem feledhetjük, hogy az egységet nem mi, hanem Isten valósítja meg. Abból az egységből fakad, amely az Atya és a Fiú között áll fenn a Szentlélekkel folytatott szeretet párbeszédben. Ez azonban nem csökkentheti elkötelezettségünket. Istenre kell hagynunk azt, amit egyedül csak Ő tehet meg, ugyanakkor tovább kell kutatnunk komolyan, kitartóan és odaadóan feladatunkat annak tudatában, hogy elkötelezettségünk cselekvéssel és szenvedéssel, fáradozással és örömmel jár – hangsúlyozta a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának ülésén mondott beszédében XVI. Benedek pápa.

Az 50 éves jubileumot ünneplő plenáris ülésen részt vett Rowan Williams anglikán prímás, Ioannisz pergamoni metropolita, valamint Walter Kasper bíboros, a dikasztérium volt elnöke is.





US Catholics approve baptism accord with Reformed churches

US Bishops Approve Baptism Accord With 4 Churches

Zenit.org
2010-11-17

BALTIMORE, Maryland, NOV. 17, 2010 (Zenit.org).- The U.S. Conference of Catholic Bishops approved an agreement recognizing as valid the baptism of four Reformed Christian churches.


The conference voted Tuesday during its fall general assembly in Baltimore to approve the "Common Agreement on Mutual Recognition of Baptism."

The agreement has been the result of six years of study and discussion between the representatives of the U.S. Catholic bishops and the Presbyterian Church-USA, the Reformed Church in America, the Christian Reformed Church, and the United Church of Christ.

Archbishop Wilton Gregory of Atlanta, chairman of the USCCB Committee for Ecumenical and Interreligious Affairs, noted Tuesday in a statement that this vote was a "milestone on the ecumenical journey."

"Together with our Reformed brothers and sisters" from the four churches, he said, "we Catholic bishops can once again affirm baptism as the basis of the real, even if incomplete, unity we share in Christ."

"Our conference looks forward to seeing all four of the authoritative bodies of the Reformed communities approve the common agreement as we have today," the archbishop said.

He explained that once it is approved by the other four denominations, the agreement will "allow Catholic ministers to presume that baptisms performed in these communities are 'true baptism' as understood in Catholic doctrine and law."

Communion

The prelate continued, "The presentation of a baptismal certificate by Reformed Christians who wish to come into full communion with the Catholic Church, or to marry a Catholic, assures Catholic ministers that the baptism performed by a Reformed minister involved the use of flowing water and the biblical invocation of God as Father, Son and Holy Spirit."

Archbishop Gregory affirmed that Catholics and Reformed Christians "have moved one step closer to that fullness of communion which will be realized, in obedience to the Lord's prayer -- 'Father, may they be one' -- on that day when together we can celebrate in oneness of faith and ministry at the one holy table of the Eucharist."

The conference noted in a press release that the common agreement affirmed that baptism is "the sacramental bond of unity for the Body of Christ, which is to be performed only once, by an authorized minister, with flowing water, using the Scriptural Trinitarian formula of 'Father, Son and Holy Spirit.'"

It noted that the agreement encourages the local Christian communities to keep baptismal records, a practice already held in the Catholic Church.

The press release stated that other bishops' conference around the world have entered into similar agreements with the local Protestant communities, but this document is "unprecedented" for the Catholic Church in the United States.

It explained that the Catholic Church in general has recognized the validity of most major Christian communions since the Second Vatican Council. However, in 2002, the Pontifical Council for Promoting Christian Unity encouraged the episcopal conferences to meet with the local Christian communities to study and discuss their mutual understanding of baptism, to clarify doubts and questions about the reciprocity of the practice within the various churches.


2010. november 19., péntek

Dr. Buzogány Dezső - Aranygyűrűs teológia doktor


Az Aranygyűrűs teológia doktor cím kitüntetettje Dr. Buzogány Dezső

Az Aranygyűrűs teológia doktor cím másik kitüntetettje Dr. Buzogány Dezső kolozsvári professzor. Kálvin János Institutiójának fordítóját Kádár Zsolt méltatta. "Dr. Buzogány Dezső testvérünk, barátunk, munkatársunk a hetedik az Aranygyűrűs teológia doktorok sorában, és a második, aki Erdély földjén élve tölti be az Istentől neki rendelt küldetést, de elválaszthatatlanul közénk tartozik – mondta laudációjában Kádár Zsolt. – Buzogány professzor úr történész, tudományos szakfordító, egyetemi oktató és az egyházi média jelentős személyisége is. Mint theologiai professzor fontos feladatának érzi, hogy a história iránt érzékenyen érdeklődő ifjú tehetségeket, tanítványokat, munkatársakat ösztönözzön és irányítson a diszciplínákban való elmélyülésre."

"Kívánjuk szívünkből, hogy ez a magas elismerést jelentő aranygyűrű legyen lelki és szellemi ösztönzés Buzogány Dezső számára. Kérjük Istent, hogy adjon Neki elegendő türelmet, kitartást, bölcsességet és látást, hogy egy napon kezünkbe vehessük, és szívünkbe zárhassuk az ő tudós közvetítése révén a máig ható, s nekünk is üzenő Kálvin Jánost" – zárta gondolatait Kádár Zsolt.

Teljes cikk

(reformatus.hu)


Historical Dictionary of the Baptists (pdf)


Historical Dictionary of the Baptists
2009

Read / Download 2 MB PDF file


Historical Dictionary of Jehovah's Witnesses (pdf)


Historical Dictionary of Jehovah's Witnesses
2008

Download 1 MB PDF

Historical Dictionary of the Seventh-Day Adventists (pdf)


Historical Dictionary of the Seventh-Day Adventists
2005

Download 20 MB PDF


Historical Dictionary of the Orthodox Church (pdf)


Historical Dictionary of the Orthodox Church
1996

Read / Download 25 MB PDF


Historical Dictionary of Unitarian Universalism (pdf)


Historical Dictionary of Unitarian Universalism
2003

Download 3,7 MB PDF


Historical Dictionary of Anglicanism (pdf)


Historical Dictionary of Anglicanism
2006

Download 8 MB PDF


Historical Dictionary of the Puritans (pdf)


Historical Dictionary of the Puritans
2007

Download 1,3 MB PDF


Historical Dictionary of the Reformation and Counter-Reformation (pdf)


Historical Dictionary of the Reformation and Counter-Reformation
2010

Download 1,8 MB PDF



2010. november 18., csütörtök

2010. november 17., szerda

A racionális vita tíz szabálya

1. A szólás szabadsága
A felek nem akadályozhatják egymást álláspontjuk kifejtésében vagy egy adott állásponttal kapcsolatos kétségeik kifejtésében.

2. A bizonyítás terhe
Az álláspontot előterjesztő félnek meg kell védenie álláspontját, ha a másik fél úgy kívánja.

3. Álláspontok
Az álláspontot támadó félnek azt az álláspontot kell támadnia, amelyet a másik fél valóban képvisel.

4. Relevancia
Az álláspontot védő fél csak olyan érvekkel védekezhet, amelyek valóban kapcsolódnak álláspontjához.

5. Kimondatlan premisszák
Az álláspontot támadó fél nem tulajdoníthat hamisan olyan kimondatlan premisszát a másik félnek, amely mellett az valójában nem kötelezte el magát, fordítva pedig, az álláspontot védő fél sem tagadhatja hamisan egy kimondatlan premisszája melletti elkötelezettségét, ha valóban elkötelezte magát mellette.

6. Kiindulópontok
Egyik félnek sem szabad hamisan elfogadott kiindulópontnak beállítania egy premisszát, sem pedig hamisan tagadnia, hogy egy premissza elfogadott kiindulópont, ha egyszer mindketten elfogadták kiindulópontként.

7. Érvelési sémák
Az álláspont nem tekinthető konkluzív módon megvédettnek, ha a védelem nem a megfelelő érvelési séma korrekt alkalmazásával történt.

8. Logikai érvényesség
Csak olyan érveket lehet használni, amelyek logikailag érvényesek – vagy azzá tehetők egy vagy több kimondatlan premissza explicitté tételével.

9. A vita lezárása
A védőnek fel kell adnia álláspontját, ha nem sikerült megvédenie azt; ellenkező esetben viszont a támadónak kell feladnia az állásponttal kapcsolatos kétségeit.

10. Nyelvhasználat
A felek nem használhatnak homályos vagy kétértelmű megfogalmazásokat, és kötelesek a másik fél megfogalmazásait hűen és pontosan visszaadni.

NGC: El Camino - A Szent Jakab-út (dok.film)


El Camino - A Szent Jakab-út
(On the Camino de Santiago)
National Geographic

dokumentum-film
3 x 46 perc

1 GB AVI letöltése:
password: new7warez

2010. november 16., kedd

A magyarság szentjei I-III. (dok.film)


A magyarság szentjei I.
Szent István, Szent Imre


Szent Imre herceg, István király és Gizella királyné gyermeke, a magyar fiatalság példaképe, magában hordozta a szentség ismérveit. Életének 24 éve során példamutató és a krisztusi mintát követő életet élt. Korai és váratlan halála az egész nemzetet szomorúságba döntötte. A legendák szerint szentsége jeleinek a pecsétei csak 30 nappal Imre herceg halála után nyittattak fel. Ekkor indultak el – Imre herceghez imádkozva – a csodatételek, valamint a csodálatos gyógyulások. Imre herceg a magyar keresztény szentek egyik legismertebb alakja.




A magyarság szentjei II.
Árpád-házi Szent Erzsébet, Árpád-házi Szent Margit

Az Árpád-házi Szent Erzsébet és Árpád-házi Szent Margit életét bemutató részekkel folytatódik a magyar szentek életét bemutató dokumentumfilm-sorozat. Árpád-házi Szent Erzsébet, a XIII. század kiemelkedő női szentje, élete folyamán az egymással legnagyobb ellentétben álló körülményeket és adottságokat is képes volt ötvözni. E „Szent Asszony” egyetemes példaképpé vált minden kor minden embere számára. Élete csodák sorozata. Már gyermekként szentként viselkedett: kis barátnőit templomba csalogató, köténykéjében a szegényeknek táplálékot vivő, játék helyett imakönyveket nézegető leány volt. Felnőttként is minden cselekedete az égi akarat követésén alapult. Tevékeny szeretete egy pillanatra sem hagyta őt nyugodni.



A magyarság szentjei III.
Árpád-házi Szent László, Boldog Özséb

Szent László magyar király, a kor lovageszményének megtestesítője. Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás. Feladatát kiváló uralkodói képességgel végezte; kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből, és megmentette a külső ellenségek pusztító támadásaitól. Uralkodásának 18 éve alatt Magyarország felvirágzott. Imáinak hatásossága az alakját körülfonó legendákban maradt fenn. Boldog Özséb, az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend, a római katolikus pálos rend alapítója, húsz éven keresztül szervezte, irányította rendjét a Pilisben. Ezen szerzetesrend vallási és kulturális téren egyaránt jelentős szerepet játszott hazánk, valamint a szomszédos népek történetében.


(*) regisztrációt igényló torrent-portál

Kilépett a katolikus egyházból egy felfüggesztett német pap

Kilépett a katolikus egyházból egy felfüggesztett német pap

evangelikus.hu
2010. november 16.

Saarbrücken – Kilépett a katolikus egyházból Gotthold Hasenhüttl saarbrückeni teológiaprofesszor, akit még 2003-ban azért függesztettek fel papi állásából, mert egy ökumenikus nagygyűlés alkalmával evangélikusokkal közösen úrvacsorán vett részt a katolikus szokások szerinti áldozási szertartást követve. Forrás: MTI

http://www.evangelikus.hu/nagyvilag/kilepett-a-katolikus-egyhazbol-egy-felfuggesztett-nemet-pap/leadImage

„Nem tudom tovább támogatni ezt a fundamentalista intézményt” –- mondta el Saarbrückenben a dpa német hírügynökségnek a 76 éves teológiatanár, megerősítve a Saarbrücker Zeitung című lap – a kilépéssel kapcsolatos – keddi információját. Hasenhüttl hangsúlyozta, hogy nem egy „vallási közösséget" hagy ott, hanem egy "közjogi testületet". „Amint az egyház ismét az embert állítja majd középpontba, és ténylegesen törekszik a keresztények egységére, azonnal visszalépek" – hangoztatta a teológus. Hasenhüttl egyszerűen csak „komédiának" nevezte a jelenlegi trieri katolikus püspök, Stephan Ackermann és az evangélikus egyház új tanácselnöke, Nikolaus Schneider szerdán megrendezésre kerülő ökumenikus istentiszteletét. Szerinte ezek az egyházi méltóságok csak úgy tesznek, „mintha barátok lennének", közben pedig valójában „hallani sem akarnak egymásról".

Miután Hasenhüttlt 2003-ban felfüggesztették lelkipásztori szolgálatából, 2006-ban az akkori trieri püspök, Reinhard Marx megvonta tőle a tanítási engedélyt is, aminek nyomán nem tarthatott előadást, illetve nem láthatott el semmilyen feladatot egyházi intézményekben. A teológiaprofesszor elmondta, hogy hét éven át „hiába küzdött, várt, és tett meg mindent" helyzete megváltoztatásáért, „nemkívánatos személyként" már csak az „adófizetőt" látták benne.




Állóháború a házsongárdi temetőben?

Állóháború a házsongárdi temetőben?

muemlekem.hu
2010.11.05

A Kárpát-medence történeti szempontból egyik legfontosabb sírkertje a kolozsvári házsongárdi temető. A csupán területileg védett sírkert értékei szinte hétről hétre fogyatkoznak.

http://muemlekem.hu/images/thumbs/magazin/20101101hazsongard/001-700x.jpg

A 2004-ben megjelent romániai műemlékjegyzék „B” kategóriás védelemben részesítette a házsongárdi temetőt. Vagyis a területe védett, azonban az egyes síremlékek védtelenek. Tavasszal a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal közösen 250 sírt mértünk fel és dokumentáltunk, majd kértük az egyedi védelmüket, azonban ez a történetileg értékes állománynak kevesebb mint az egyötöde” - mondta el a műemlékem.hu-nak Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Hozzátette: ugyan civil szervezetük már 1999 óta küzd a síremlékek és a temető megőrzéséért, az egyedi védelmek benyújtása óta elmérgesedett a korábban jó viszony a temető fenntartójával. Szinte hetente tűnnek el sírkövek, vagy síremlékekhez tartozó szobrok, kovácsoltvas kiegészítők. „A folyamatos munkálatok miatt csaknem mindig vannak embereink a temetőben, így felügyelik is azt, hiszen nem csupán a viráglopás mindennapos, de fémszobraink, értékes köveink is állandó veszélyben vannak” - jelentette ki Tőkés Erzsébet.

A házsongárdi temetőt 1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, hogy a kezdődő pestisjárvány jövendő áldozatait eltemethessék. Az egykori kis dinnyeföld hamar szűkösnek bizonyult, ezért a domboldal irányában bővítették tovább. Mivel városi köztemető, vallástól függetlenül bárki idetemetkezhetett.

http://muemlekem.hu/images/thumbs/magazin/20101101hazsongard/003-700x.jpg

A 18. században lutheránus, a 19.-ben zsidó sírkerttel bővítették. „Kolozsvárt öt felekezet van s csak egy közös temető. Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb hazája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemreméltóbb helyet Kolozsvárnál” – írta a temetőről Széchenyi 1821-ben. A honvédsírkertet a 20. század elején nyitották meg. Egy 1911-es felmérés során még hatvanhét 1700 előtti sírkövet írtak össze a temetőben, amelyek közül a legrégebbi 1586-ból származott.

Ám a temető nem csak a kora miatt értékes. Több száz magyar történelmi és irodalmi személyiség sírja található benne. Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Misztótfalusi Kis Miklós, Dsida Jenő, Reményik Sándor is itt nyugszik.

Amikor tizenegy éve gondozni kezdtük a temetőt, nagyon sok volt az elgazosodott sír” - mondta Tőkés Erzsébet. „Ezeket megtisztítottuk. Pályázati pénzekből, családi hozzájárulásokból és adományokból sikerült helyreállítani a temetőbejárat arculatát meghatározó Sigmond-mauzóleumot, a Jósika-kriptát, a bethleni Bethlen kriptát, a Béldi-kripta tetőszerkezetét és folyamatban van az iktári Bethlen-kripta valamint a Berde-kripta külső restaurálása. Nagyon fontos, hogy a fiatalokkal megismertessük a temető értékeit, ennek szellemében gyakran tartunk kint iskolai vezetéseket. Néhány perc múlva épp egy ilyen kezdődik majd.”

http://muemlekem.hu/images/thumbs/magazin/20101101hazsongard/allo-300x.jpg


A műemlékem.hu információja szerint a házsongárdi temető védelmének legnagyobb akadálya a terület értéke. Ugyan már a 19. század végén meg akarta tiltani a város a temetkezést a zsúfoltság miatt, a mai napig hasítanak ki – gyakran korábbiakat megsemmisítve – új sírhelyeket. Ezek értéke pedig nem történelmi jelentőségben, hanem lejben, vagy euróban mérhető. A régi sírokat azért is nehéz megőrizni, mert azokat sok esetben nem váltják meg, így „útjában vannak” a temető fejlesztésének, parcellázásának. Nevét elhallgatni kívánó forrásunk szerint az egyedi védelmekre tett javaslat a viszonylag szabad újraparcellázás lehetőségét szűkíti, ezért lett fagyos a hangulat Kolozsvárott.

Korábbi lapértesülések szerint a 250 védelmi javaslat egy részének már elkészült a szakmai dokumentációja, s a védelmekről még ebben az évben dönthet Kelemen Hunor kulturális és művelődésügyi miniszter.


http://muemlekem.hu/images/thumbs/magazin/20101101hazsongard/002-300x.jpg


Mesél az egri börtön

Mesél az egri börtön

index.hu
Janecskó Kata
2010. november 15.

A fogvatartottak maguk választotta esti meséket mondanak föl cédére és küldenek haza karácsonyra. Van köztük, aki hét hónapja nem látta a gyerekét, mert nem akarta, hogy a gyerek lássa a bilincseket. Magukra ismernek Andersen nagyravágyó fenyőfájában. A Magyarországon egyedüliként meseterápiás programot működtető egri női börtönben jártunk.



Rálátok a szomszédos általános iskola udvarára a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet emeleti kultúrterméből. Péntek délelőtt van, süt a nap, kicsöngettek. Az ablak csukva van, de behallatszik az iskolások hangja. Az elítéltek saját gyerekeiket legfeljebb havonta egyszer láthatják. A beszélőkön biztonsági okokból korlátozott a testi érintkezés, ilyenkor az asztalok két ellentétes oldalán ülnek a fogvatartottak és a látogatók, a gyereket ölbe venni nem szabad.

"Sokszor látni, hogy a látogatófogadás végén a három-négy évesek zokogva kapaszkodnak az anyjukba. Ezeken a gyerekeken akartunk segíteni" – mondja a nyolcvan-nyolcvanöt nőt fogva tartó intézet parancsnoka, Juhász Attila bv ezredes, miután felkísér minket a százéves épület kanyargós lépcsőin az irodájába. A harmincas parancsnok szeptemberben Kelet-Közép-Európában egyedülálló meseprogramot indított a női raboknak. A fogvatartottak cédére rögzített mesét küldhetnek haza a börtönből.

Az ötletet az Angliában 2006-ban kezdődött Storybook dads nevű program adta, amely ott ma már szinte az összes börtönben működik, átvette az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és a skandináv országok is – kezd bele az egri parancsnok. A programról egy februári konferencián hallott először. Levelezni kezdett az angol ötletgazdával, aztán a mesekönyveket biztosító helyi könyvtár, a technikai felszerelést adó egri tévé és egy meseterapeuta ingyenes segítségével beindították a magyar változatot.



A program az összes női fogvatartott előtt nyitva állt. Első körben harmincan jelentkeztek, később harminchatra nőtt a létszám. Kettejüknek mutat be a nevelők vezetője, Karanyic Gréta. Ugyanaz a keresztnevük, harmincasok, szürke formaruhát viselnek, félhosszú barna hajukat lófarokba kötik. Azt kérik, ne készüljön róluk felismerhető fotó, a nevük se jelenjen meg. Kísérőink átsétálnak a kultúrterem egyik távolabbi sarkába, amíg beszélgetünk.

Ne sírjon azért, mert anyának rossz

Egyikük sikkasztásért ül. Áprilisban vonult be a börtönbe, hét hónapja nem látta hat és fél éves fiát. A rabok heti hatvan percet, naponta maximum tizet telefonálhatnak, így minden nap tudnak beszélni a gyerekkel. A kisfiú rajzokat küld neki, de azt titkolja előle a család, milyen címre postázzák a képeit. A gyerek úgy tudja, az anyja külföldön dolgozik. "Utólag biztos el fogom neki mondani, de nem akarom, hogy azért sírjon, mert anyának rossz. Nem akartam annak kitenni, hogy lássa az őröket, a bilincseket, ez őt nagyon meg tudná rettenteni" – magyarázza.

Életellenes bűncselekményért kiszabott tízéves büntetésének vége felé jár a másik nő, jövő márciusban szabadulhat. A gyerekei közben felnőttek, a nagyobbik húsz, a kisebbik tizenöt éves. Az idősebb nem tudta megemészteni, hogy az anyja börtönbe került, elzárkózik tőle.

A meseprogramból már csak a záró foglalkozás van hátra, a hanganyagokat mostanra egy híján felvették az erre a célra rögtönzött, zárkából átalakított stúdiószerűségben. A börtön egyik hobbizenész dolgozója segített hangszigetelni szőnyegekkel.

A harminchat résztvevő összesen hatvankilenc produkciót készített, volt, aki egymaga öt anyagot állított össze. Mindegyik cédén lesz egy 20-25 perces meseanyag és egy 1-2 perces személyes üzenet. A cédéket karácsonyi ajándéknak szánják. Még hátra van a kézzel készített borítók befejezése.

Boldogan élnek, míg meg nem halnak

"Három cédét csináltam, a kisfiamnak, a páromnak és a nagyinak" – mondja a sikkasztásért ülő nő. Mindhárman egy-egy Andersen-mesét kapnak. A nagymamáé a fülemülés, mert annak az a vége, hogy "a jóság a legnagyobb érték a világon". A kisfiúé a fenyőfa története, de abban a változatban, amelyiknek boldog vége van, a férfi A tűzszerszámot kapja, az arról szól, hogy "sok viszontagságon megy át a fiú és a lány, de végül boldogan élnek, míg meg nem halnak". Társa Az élet hatalma című mesét választotta, anyjának egy dalt küld, a Lord együttes Anyám című számát.



"Ennél szebb vagy értékesebb ajándékot nem tudtam volna nekik adni. Első hallásnál sírni fognak, talán másodszorra is, de aztán, ha hiányzom, bármikor meghallgathatják" – mondja.

A programot Egerben továbbfejlesztették az eredeti angliai változathoz képest, itt nemcsak mesét mondtak fel a rabok, hanem a napi munka után heti rendszerességű drámapedagógiai, meseterápiás foglalkozásokon is részt vettek. Nekik is olvasott meséket Luzsi Margó meseterapeuta, közösen megbeszélték a történeteket. "Eleinte mindenki szerepet játszott, megpróbálta magát keményebbnek mutatni, mint amilyen, többen kinevették a másikat, de aztán ez is megváltozott" – mondja a parancsnok, aki maga is sokszor beült a foglalkozásokra.

Luzsi Margó szerint többeknek egyáltalán nem mesélt korábban senki, volt, aki a Piroska és a farkast sem ismerte. A foglalkozásokon előkerültek a Grimm testvérek, Andersen, a Boldizsár Ildikó által válogatott mesegyűjtemény, népmesék.



"Amikor meséltem, annak mindig katarktikus hatása volt. Sokszor a szemükön láttam, hogy ült a dolog. A népmesék szimbólumai úgy működnek, mint ha az ember megiszik egy nagy bögre kamillateát. Nem tudjuk, hogyan hat, de hat" – mondja Luzsi Margó. A mesélni tanításkor nem akarta előadóművésszé tenni a rabokat, hangsúlyozásra sem kérte őket, csak az volt a lényeg, hogy jó legyen a tempó, megtartsák a szüneteket, hogy jól értse majd a mesét, aki hallgatja. A foglalkozásokon a hallgatóságot egy Virágnak elnevezett játékbaba helyettesítette, ő lett a program kabalafigurája.

Andersen fenyőfája a sláger

Volt rab, aki menet közben vallotta be, hogy nem tud írni-olvasni, ő saját történetet mondott el. A terapueta egy másik nőnek az internetről vadászott román nyelvű meséket, mert a rab gyereke nem beszél magyarul. Amikor a foglalkozások kezdődtek, vagy tizenöten Andersen fenyőfás meséjét akarták maguknak. Kiderült, azért, mert azt két évvel ezelőtt már előadták egy műsorban, de a meseterápián sokan rájöttek, hogy ez a mese nem annyira gyerekeknek való karácsonyi üzenet.

"Ez a mese saját magunknak szól. Mint a fenyőfának, semmi sem volt jó nekünk, mindig többre vágytunk " – magyarázza a sikkasztásért ülő rab. "Sokáig én is azt hittem, hogy a mese csak a gyerekeknek való, de döbbenet, menyi mindent lehet vele üzenni" – teszi hozzá. Társa bólogat. Mindketten dicsérik a programot. Azt mondják, azóta jobban kijönnek a többiekkel is, nyitottabbak egymás felé, kialakult egy közösség. "Beszéltünk egymáshoz, volt idő mindenki lelkébe belelátni".



Az egri börtönben tíz-tizenkét nő él egy zárkában. Akiknél betegség nem zárja ki, azok dolgoznak reggel héttől délután kettőig. A legtöbben cipőfelsőrészt készítenek vagy csavarokat csomagolnak, ezenkívül van egy könyvtáros, egy női fodrász és két takarító, tudjuk meg a nevelők vezetőjétől. A délután menete is be van osztva: szabad levegőn tartózkodás, étkezések, fürdő, foglalkozások. "Itt is van szigor, házirend, de számos lehetőség is" – mondja az a rab, aki tízéves börtönmúltja alatt megjárta Kalocsát is. "Érdemes jónak lenni, mert kapunk is vissza érte" – teszi hozzá a társa. Egerben fut a Börtön a városért program is, van a rabok közt, aki már 27-szer vett részt a város területeinek szépítésében. A helyiektől pozitív visszajelzéseket kaptak, amíg kint dolgoztak.



Magyarországon 16 500 embert tartanak fogva, több tízezer gyerek hozzátartozója ül börtönben. Az egri parancsnok szerint elképzelhető, hogy a program szakmai értékelése után máshol is elindítják, van jele az érdeklődésnek. Több parancsnok kollégája jelezte, megnézné a programzáró foglalkozást november 26-án, Virág névnapkor.