2010. február 27., szombat

Jézus keresztje a kampányban (Népszabadság)

Jézus keresztje a kampányban
Iványi Gábor lelkész és Kiss-Rigó László püspök vitája az egyházak politikai szerepéről

http://nol.hu/_design/image/logo_nol_live.jpg

Népszabadság
Nagy József
2010. február 27.

Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a múlt héten fellépett egy hódmezővásárhelyi fideszes kampányrendezvényen, és a párt melletti szavazásra buzdított. Iványi Gábor metodista lelkész korábban az SZDSZ képviselője volt. Mindkettejüknek van tehát kapcsolata a politikával,mégsem ugyanúgy vélekednek a pártok és az egyházak viszonyáról. Kettejükkel a szegedi püspöki palotában beszélgettünk.

– Van közvetlen szerepük, keresnivalójuk az egyházaknak a politikában?

Iványi Gábor – Jeremiás próféta mondja: igyekezzetek a városnak jólétén, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. Ebben az értelemben minden hívő köteles politizálni. És szerintem önmagában az sem hiba, ha az egyházi ember politikai feladatot vállal.

http://static.nol.hu/media/picture/61/60/24/000246061-8384-400.jpg

Kiss-Rigó László – Míg más egyházak lelkészei közül sokan tagjai helyi képviselő-testületeknek, a katolikus egyházban a papok és a püspökök számára tilos a részvétel a közhatalom gyakorlásában, valamint vezető tisztség betöltése pártban. Az egyház az összes többi tagját viszont kifejezetten buzdítja arra, hogy lehetősége szerint tevékenykedjen a közjó érdekében, azaz politizáljon.

– A választási kampány már pártpolitika. Ott is van dolguk az egyházaknak?

K-R. L. – A történelemben előfordulnak rendkívüli helyzetek: annak idején Mindszenty kinyilvánította, hogy katolikus ember nem szavazhat bolsevik pártra.

– Demokráciánk összevethető Rákosi diktatúrájával?

K-R. L. – Az erkölcsi szempontból választott pártpreferencia Mindszenty idejében és most, az vethető össze. Az egyház tudatos tagja számára annak idején egyértelmű volt, kire nem szavazhat, most pedig az egyértelmű, hogy kire érdemes szavazni. Ha több párt őszintén és hitelesen, a hívő ember értékrendjének megfelelően törekszik a közjó előmozdítására, akkor mindegyik támogatható. Ma sajnos nem ez a helyzet. A hívő ember számára fontos, a pártpolitikában a baloldal által kisajátított értékeket, valamint a liberális értékeket nem a magát baloldaliként meghatározó MSZP, hanem a Fidesz–KDNP képviseli hatékonyan. A Jobbik – bár számos jó szándékú hívő is szimpatizál vele – a társadalom problémáival kapcsolatban sokszor helyes diagnózist állít fel, ám a recept és a stílus összeegyeztethetetlen az evangéliummal. Így a józan, tájékozott hívő számára egyértelmű a helyzet.

– Kinek jó az, ha egy egyházi vezető egy pártrendezvényen kinyilvánítja, kire kell szavazni?

K-R. L. – Ha az ember, legyen akár hívő, akár nem hívő, értelmesen, lelkiismerete szerint és tudatosan dönt a választásokon, azzal az egész társadalom javát szolgálja. Az ezzel kapcsolatos véleményemet bárhol és bármikor megfogalmazom, ha kérnek rá. Szájkosarat senkitől sem fogadok el.

– Nincs szájkosár, kérdések vannak.

K-R. L. – Nemcsak kérdéseket hallok. Sokan megvonnák ezt a jogomat.

– Keresztet vesz magára.

K-R. L. – Milyen keresztet?

– Hogy a Fidesz melletti nyílt kiállással az egyház előre fizet mindazért a szellemi, de még inkább anyagi támogatásért, amit majd az új kormánytól kap.

K-R. L. – Jézusra is rátették a keresztet, nem ő maga könyörgött érte. Mi sem könyörögtünk a kormányhoz, hogy negatív diszkriminációval sújtsa az egyházi fenntartású iskolákba járó gyerekeket, diákokat és szüleiket, mégis ezt tette. Amennyiben pedig pusztán a véleményem hangoztatásáért köszönet és elismerés mellett rágalmakat és mocskolódást egyaránt kapok, azzal természetesen szembenézek, de az utóbbiak számomra azok megfogalmazóit minősítik.

Iványi Gábor: Az egyházaknak azt kellene mondaniuk: testvéreink, a politika nem élet-halál kérdése, az ég és a föld elmúlik, a pártok is elmúlnak, mint most az SZDSZ, és átalakulnak, mint a Fidesz.

http://static.nol.hu/media/picture/71/60/24/000246071-1940-400.jpg

I. G. – Amikor találkozom egy rossz vallási énekkel, azt szoktam mondani: ha egy másik dallamra eltérő szöveget írnánk, egész jó kis ének lenne ez. Tévedés, hogy nincs baloldali értékeket megjelenítő baloldali párt. Ez a szocialista párt nem az a párt, ami a rendszerváltás előtt volt. Miként a mostani jobboldali párt sem az, ami akkor volt. Bátran mondom ezt, hiszen az Országgyűlésben is közel ültem a fideszesekhez, jó kapcsolatot ápoltam velük.

– Olyannyira, hogy Orbán Viktor első két gyermekét ön keresztelte.

I. G. – Aztán szeretettel és tisztelettel adtam ki a keresztleveleket, amikor a kormányra jutásukat követően a katolikus egyházban kívánták tovább folytatni az ő vallásos neveltetésüket, így volt. Végigtekintve az úton, amit a Fidesz bejárt, nem biztos, hogy föltétlenül őket kell támogatni. Bal- és jobboldali értékekről beszélünk? A Fideszben lévő idősebb politikusok szinte mind az MSZMP-ben kezdték, külügyminiszterük 1989-ben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Aztán ettől még elfogadható tárcavezetője lett az Orbán-kormánynak. Ember legyen a talpán, aki világosan látja itt vagy ott az ilyen vagy olyan értékeket. Óvatosan kell fogalmazni, ha az ember ajánlja valamelyik pártot. Egyébként gyakran érzem úgy, hogy a katolikus egyház nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy csillapítsa a közéletben gerjedő feszültségeket. Például hevesen elítéli az egyneműek házasságát. Persze a Biblia alapján nem is képviselhet mást, ám egy polgári államban igyekezni kellene nem szítani, hanem csillapítani a konfliktusokat. Az Isten sem azért küldte közénk a fiát, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse. Okos szeretetre van szükségünk. Egy polgári államban olykor a számunkra ellenszenves vélekedéseket is el kell tűrni.

K-R. L. – És azokról véleményt lehet nyilvánítani. A demokrácia lényege, hogy lehetőleg mindenki vegyen benne részt. Ezért örülni kell, ha az egyház nem olyanokat mond, hogy síkos talaj, meg vékony jég, ezért, testvéreim, tartsuk magunkat távol a politikától.

– Püspök úr, korábban is lépett föl pártrendezvényen?

K-R. L. – Nem fölléptem, hanem tevékenyen vettem részt, például a Kossuth téren. Ha például 1990-ben hívott volna párt, szívesen mentem volna rendezvényre, úgy tűnik azonban, akkor nem voltak kíváncsiak a véleményemre. Megértem, hisz akkoriban káplánként szolgáltam egy esztergomi plébánián.

– A minapi hódmezővásárhelyi meghívás hogyan zajlott? Ön jelentkezett be, vagy hívta a polgármester?

K-R. L. –Nem szoktam sehová bejelentkezni, a meghívások elfogadását mérlegelem. Ez esetben a polgármesterrel fennálló személyes baráti kapcsolat miatt örömmel fogadtam a felkérést. Egyébként számos MSZP-s polgármesterrel is kiváló viszonyt építettem ki. Amikor közösen dolgozunk például a kistelepülésekért, fel sem vetődik, hogy a püspök és a politikus milyen pártpreferenciával rendelkezik. Kár, hogy ezt egyesek el sem tudják képzelni.

– Melyik MSZP-s polgármesterrel van jóban?

K-R. L. – Például a makói Búzás Péterrel.

– Ha ő hívná, menne hozzá kampányolni?

K-R. L. – Persze. És ott is elmondanám, hogy emberileg remek köztünk az együttműködés, de amit a pártja képvisel, azzal nem értek egyet.

– Lelkész úr, ön vállal kampányfellépést?

I. G. – Két ciklusban voltam az egyházam kérésére párton kívüliként, de az SZDSZ támogatásával az Országgyűlésbe jutott képviselő, mindkétszer ellenzékben. Azokban a kampányokban természetesen részt vettem. Most viszont nem állnék ki. Talán két kivétel akad: ha a cigányságért harcoló, most a független indulást fontolgató Horváth Aladár barátom kérne, neki igent mondanék, és Donáth László lelkésztársam mellett is szívesen megszólalnék. Egyházam vezetőjeként politikai kérdésekben amúgy is tartózkodom a markáns megnyilatkozásoktól.Még akkor is, ha tudni, melyik irányba vagyok nyitottabb. Beszédeim annak idején sem pártoskodásról szóltak, hanem szociális és emberi jogi kérdésekről.

– Ha ön úgy gondolná, hogy egyetlen párt képes kivezetni az országot a bajból, kiállna mellette?

I. G. – Őszintén szólva ma azt sem tudom, kinek a támogatására bátoríthatnék. Értékek mellett vagy negatívumok ellen foglalok állást. Nagykorúnak kell tekinteni a választót, majd ő kitalálja, ki érdemes a bizalmára. Sem szószékről, sem négyszemközt nem javasolok pártot. Legföljebb annyit mondok, és ezt most is megteszem: testvéreim, használjátok a fejetek, szélsőségre ne szavazzatok.Miként én sem tudnám elviselni, hogy egyházam valamelyik lelkésze árpádsávos zászlót tűzzön ki vagy gárdalobogót áldjon meg, mint tette azt több katolikus és más vallású pap.

– Utóbbit azoknak a papoknak a főnöke, Erdő Péter bíboros azonnal el is ítélte.

I. G. – Igen derék dolog volt tőle.

– Mit szólnának, ha egy hívük nagyon nem az ízlésük szerint szavazna, és ezt közölné is önökkel?

K-R. L. – Egyrészt joga van mindenkinek a tévedéshez, másrészt ilyen dolgokban nem az ízlésem, hanem a lelkiismeretem és a meggyőződésem szerint mondok véleményt. Nem diktálok, nem követelek, nem közösítem ki a más állásponton lévőt, de azért mi, hívő emberek, általában értjük egymást. Sokan úgy hiszik, hogy a hívek vak birkaként követik pásztoraikat. Ez ma már nincs így. Viszont egy közösség józan tagjai elvárják, hogy aki vezeti őket, valljon színt fontos kérdésekben.

– És ön, lelkész úr, mit tenne?

I. G. – Ha nem szélsőségre szavazna, nem szólnék bele a döntésébe. Egyik hívem épp tegnap mesélte, hogy részt vesz a Fidesz propagandaanyagának széthordásában. Még egy kis pénzt is kap érte. Semmi kifogásom ellene. Mindazonáltal kétlem, hogy egy párt, jelen esetben a Fidesz hatalomra emelése hozza el a társadalmi megújulást. Voltak már kormányon. Hamarosan meglátjuk, csökkentik-e az államgépezetben a korrupciót, képesek-e fellendíteni a gazdaságot. Nem hiszek abban, hogy a bal mindent elrontott, a jobb meg majd most helyrehozza. Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja? Legföljebb úgy,mint a dalban: síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Nem igaz, hogy most fejeződik be a rendszerváltás. Nagy baj, hogy csak most jutottunk odáig, hogy tényleg szembenézzünk azokkal a gazdasági nehézségekkel, amiket már az Antall-kormány is látott. Ma sajnos erősebb a pártokhoz való vad kötődés, mint a családi kötelékekhez és az egyházakhoz való ragaszkodás. Ez beteg dolog. Az egyházaknak azt kellene mondaniuk: testvéreink, a politika nem élethalál kérdése, az ég és a föld elmúlik, a pártok is elmúlnak, mint most az SZDSZ, és átalakulnak, mint a Fidesz. Éppen ezért olyan vehemenciát, alávetettséget, imádatot velük szemben tanúsítani nem szabad, ami Istennek és a felebarátaink szeretetének jár. Használjátok a fejeteket.

K-R. L. – Egyetértek a lelkész úrral: ne abszolutizáljuk, ne szolgáljuk ki egyik pártot sem. A párt nem cél, hanem a közjó előmozdításának nélkülözhetetlen eszköze. És ha egy eszköz elhasználódik, múzeumba kerül, vagy a szemétdombra. Ha egy párt az általam a közjó szempontjából értékesnek tartott programot vall és teljesít, támogatom. Ha nem, akkor – mint egy rossz eszközt – eldobom.

– Lehet, hogy négy év múlva már nem a Fidesz mellett látjuk önt kampányolni?

K-R. L. – Lehet, de nem valószínű. A pártreferencia nem dogma. Pártok változhatnak, a mi értékrendünk örök.


Karinthy Frigyes - megfilmesítve

Karinthy Frigyes



Tanár úr kérem - 1956
(778 MB)

password: sanyo66


Utazás a koponyám körül - 1970
(1,31 GB)

password
: sanyo66


A gender újabb támadása - most az óvodában

A gender újabb támadása - most az óvodában

http://stimgs.gondola.hu/images/nyito_zold_03.jpg

gondola
Szilágyiné dr. Szemkeő Judit
2010. február 27. 12:30


Ne neveljünk nemi szerepekre az óvodában? A többség alkalmazkodjon a kisebbséghez, vagy a kisebbséget fogadja be szeretettel és nyitottan a többség?

Az Egy, az Egység fogalmának megközelítése a különböző filozófiai elméletek fontos kérdése. Nekünk magyaroknak nem kell absztrakt elméleteket olvasgatnunk, hogy megértsük a problémát.

Mennyi is az egy?

Kérdezzük egy kisóvodástól, és ő büszkén tartja az egyik mutatóujját felénk: Egy! A következő kérdésre, hogy „Van kezed, van lábad?” A válasza az, hogy van kezem és van lábam, miközben mind a két kezére és mind a két lábára rámutat.

Van kezem, lábam, szemem, fülem – mondja bárki, és fel sem merül bennünk, hogy csak egy keze, egy lába, egy szeme, egy füle lenne, pedig egyes számot használt! A kettő jelenti ugyanis a teljes léthez szükséges szerveket, tehát a kettő jelenti az egységet. Beszélünk jobb és bal agyféltekéről, ezek feladata nem a különálló jobb és bal oldalunk vezérlése! Egy agyunk van, amelynek kiemelt szerepe van abban, hogy a szerveinket használni tudjuk, képesek vagyunk például két kezünk, két lábunk tudatos koordinációjára is, de szerepe van abban is, hogyan látjuk a világunkat.

Ha elvesztem az egyik kezem, félkarú leszek, ha a lábam, akkor féllábú, ha a szemem, akkor félszemű. Az agyunk segítségével képesek vagyunk a veszteség hátrányos következményeinek minimalizálására, de a veszteséget a legnagyszerűbb robotok beépítésével sem tudjuk teljesen pótolni, a robotok csak bizonyos funkciókat vesznek át, az egységes működésben maradnak hiányok.

Az emberi egység is hasonlóan bontakozik ki egy emberpárban, akik közös életre szövetkeznek. Amennyire hibás nevelés a jobb kéz hagyományos használata érdekében az, hogy „Vedd elő a szebbik kezed!”, azaz a jobb kezed, ugyanannyira hibás nevelés a nemek közti alá-és fölérendeltségi viszonyra nevelni a gyerekeket. A bal kezeseket nem operációval és nem a feladatok alóli felmentéssel segíti feladatainak ellátása érdekében a környezet, hanem azzal, hogy a feladatok megoldásában az egyénnek szabadságot ad[1]. A nemi szerepek a családon belül alakulnak használhatóvá a munkamegosztás során, de a munkamegosztáshoz a feladatokat, munkákat ismerni kell. A nemi szerepek egy része biológiai adottság, de ez csak az alap! A nemi szerepek betöltésére képessé kell válni! Nem attól lesz egy nő anya, hogy megszül a gyermeket, hanem attól, hogy képes érzelmi kapcsolatot létesíteni a gyermekével és felelősen gondozni, nevelni. Nem attól lesz egy férfi apa, hogy szexuális viszonyt folytat egy nővel, és a kapcsolatból gyermek születik. Az apává válás talán még nehezebb folyamat, mint a biológiailag erősebben támogatott anyává válás. Apává válni a felelősség vállalására való képesség nélkül szinte megoldhatatlan feladat. Az apa szerepre még inkább nevelődni kell, ha nem így lenne, a gyermekvédelemnek lényegesen kevesebb feladata lenne.

Mondhatják (mondják is) egyesek, hogy a társadalom elsődleges érdeke, hogy mindenkiből jó munkavállaló legyen, a család magánügy, a nevelési intézmények a munkavállalói szerepre,az egyéni karrierre készítsenek fel. Válaszom kettős: a jó munkavállaló is felelősséggel végzi a munkáját, kitartó, megbízható, ugyanúgy, mint a jó szülő. Másrészt felhívom a figyelmet arra, hogy az ember közösségi lény, és időskorában sem él meg abból, hogy a nyugdíjra félretett aranyait nyalogatja. Azokat az aranyakat valakinek aktuális munkával kell iható, ehető falattá, meleg környezetté varázsolnia, ehhez pedig szükség van következő generációkra. Azt a gondolatot, hogy ha megöregszem, nem is akarok élni, csak addig vallják az emberek, ameddig az öregedés lehetősége közelivé nem válik.

Kicsi korban főleg a minta nevel, az apaszerepre az apa mintája. Igen, de hol vannak a mindennapi apák, akik közelében természetesen lehet apává nevelődni? Az óvodában sincsenek férfiak, akik a férfi-kisgyerek kapcsolatra mintát adhatnának. Óvodapedagógusok képzésében résztvevő oktatóként mondhatom, hogy nagyon jó óvó bácsik lennének az óvodákban, ha az ott dolgozó szakembereket anyagilag és erkölcsileg megbecsülnék! Nagyon jó példát adnának esélyegyenlőségből a gyermekükkel otthonmaradó apák, ha a gyermeknevelési támogatás választását nem csak a munkanélküliség kudarca után engedhetnék meg maguknak! A pedagógusok megbecsülése, a gyermekek otthoni nevelésére vállalkozó szülők megbecsülése, munkájuk anyagi elismerése valóban állami feladat, éppen az óvodák működését szabályozó szakminiszter feladata! Ebben kellene jeleskednie a szakma vezető politikusainak!

Térjünk vissza anyanyelvünkhöz! Ha valaki megházasodik, akkor „fele-ség”-gé válik, az új, jövőbe mutató egység fele lesz. Feleség lesz, nem ágyas. Az ágyas jogai a szexuális életre korlátozódnak. A feleség nem csak élettárs, akinek a másik életében való részesedése – az ősi magyar bölcsességet kifejező anyanyelvünk szerint – nem annyira tisztázott, mint amennyire a fele-ségé. A „társ” lehet útitárs, bajtárs, de lehet szolga, is, aki urának egyetlen társa. A régi magyar nyelvben a „feleség” nem a nemi szerepre utalt. A feleség – anyanyelvünkkel kifejezett normáink szerint - egyenrangú fél, akinek az egységben önálló szerepe van, akár ő a jobb, akár ő a bal kéz[2].

„Nem létezik szeretet anélkül, hogy a másikban ismerjük meg magunkat, ahogyan szabadság sincs anélkül, hogy kölcsönösen elismernénk egymást. Azért kell a másikra való nyitottságnak az emberi lényben szabadnak lennie, hogy Isten odafordulását viszonozni tudja. Képmás volta ellenére, és éppen ez tűnik számomra fontosnak, ez a másik is mindenekelőtt Isten teremtményeként mutatkozik meg. A képmás teremtményisége olyan intuíciót fejezett ki, amely az itt vázolt összefüggésben a vallásilag botfülűeknek is, mint amilyen én is vagyok, mond valamit. Isten csak addig marad "a szabad emberek Istene", amíg nem számoljuk fel a teremtő és a teremtmény különbségét.” Jürgen Habermas marxistaként induló, ”vallásilag botfülű” filozófus beszélt így azon az ünnepségen, amelyen átvette a frankfurti könyvvásár alkalmából a német könyvkereskedők 2001. évi békedíját a szeptemberi New York-i katasztrófa után.

Mi kel tehát ahhoz, hogy a másikat el tudjuk fogadni? Először is az, hogy magunkat megismerjük és elfogadjuk. Aki magát nem ismeri, és ezért nem tudja elfogadni, annak nagy nehézségei lesznek mások elfogadásával. Önmagunkat tehát meg kell ismernünk a megismerési képességeinknek megfelelő szinten. Hosszú folyamat ez!

A pici babának meg kell tanulnia, hogy ő az anyjától független lény, ugyanakkor az anyjával folytatott „kommunikációban” ismer erre a tényre. Majd meg kell tanulnia azt, hogy nem azonos a saját tükörképével, de a tükörképén keresztül lesz csak fogalma önmagáról. Az óvodás gyerekeknek is lehetőséget kell kapniuk arra, hogy önmagukat megismerjék, ehhez a másiktól való elkülönülésüket is meg kell élniük. A csoportok legegyszerűbben más csoportoktól történő elkülönülésükkel határozzák meg magukat. „Mi lányok vagyunk, nem fiúk!” Mi tart össze egy-egy csoportot? A közös játék, a közös érdeklődés, a közös programok. A nemiség alapján nem alakulnak óvodai csoportok, a közös játék során igen. Az óvodába járó kisfiúk között nagyon sok olyan gyermek van, akit az édesapjához nem köt közös cselekvés, közös otthoni feladatvégzés, nemiségét otthoni „férfidologként” nem tudja megélni, mert nincs férfi a családban. A testnevelési foglalkozásokon, a mosdók, WC-k használatában kialakított nemi csoportok segítik bennük a hasonló társaikhoz kötődés kialakulását. Miért lenne jó, ha az önazonosságuk fiúcsoportokban történő megélésére az óvodai csoportokban sem lenne lehetőségük? Érdekünk az, hogy a gyerekek önképe a biológiai fejlődéshez képest lemaradjon, vagy eltérően alakuljon?

A társak kapcsolatában mindig is mindenütt jelen van a konkurenciaharc függetlenül a nemiségtől. Ki az erősebb, okosabb, ügyesebb? Ma, a versenyzés kényszere és elismertsége elfogadott. Egyre több szülő fogadja el jónak a versenyző típusú iskolát, miközben sok szülő (gyakran éppen a versenypártiak, akik helyzetbe akarják hozni csemetéjüket) a gyereküket a biológiai és sokszor értelmi érettsége ellenére a verseny elől bújtatják 6 éves koruk után is az óvodákban. Az iskolai versenyzés ellen a XIX. század nagy magyar pedagógusai még erőteljesen felemelték a szavukat, ma már ezek a hangok – bár vannak - nem jutnak a közvélemény elé. Pedig nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk ezekről![3] A rivalizálás természetes, ugyanakkor a rivalizálás veszélyes ágainak lemetszése szükséges. Ez az irányított szocializáció, amely a családokban és az óvodákban, iskolákban folyik. A jó pedagógus, a szerető szülő nem diktál, hanem helyzeteket teremt, segít, támogat a helyzetek megoldásában, és természetesen nyesegeti a vadhajtásokat.



„Aki belsőleg addig alacsonyodik, hogy másokat ösztönei kielégítésére használ, vagy hagyja, hogy őt arra használják, az elveszíti az érzékét az ember sérthetetlen méltósága iránt. Nem ismeri fel, nem tapasztalja meg, nincs oka rá, hogy védelmezze azt, és ereje sincs hozzá. Más emberekhez való viszonya utilitaristává lesz, az fogja érdekelni: mi hasznom van a másikból? Hogyan érhetem el, hogy azt tegye, amit én akarok? Hogyan növelhetem az emberek fölötti hatalmamat?” – figyelmeztet Gabrielle Kuby a „Nemek forradalma” című könyvében. Ezt a haszonlevű viselkedési formát akarja erősíteni már kicsi gyermekkortól az új rendelkezés?

Az ember teljessége abban az egységben bontakozhat ki, amelyben a nemek egyediek, mint külön-külön a kezünk és a lábunk, de a családban egyenrangúak a saját szerepüket végezve, a másik feladatának értékét nem megkérdőjelezve, minősítve. A gyerekeket az óvodában úgy kell önazonosságuk megismerésére és elfogadására képessé tenni, hogy képesek legyenek igazán szeretni másokat és együttműködni másokkal. Ez a feladat, és az óvodákban dolgozók döntő többsége ezt nagyon jól tudja, de jó lenne, ha az állam nem minősítené a bérezési elveivel a kisgyermekek gondozását alulfizetett, ezáltal alárendelt női szereppé! Ha megbecsült és „jól fizetett” munka lesz a kisgyermekek nevelése, akkor beszélhetünk a nemek közti esélyek egyenlőségéről!

Végezetül, de kiemelten figyelmeztetek Habermas gondolatára. A Teremtő és a teremtett közti különbség adja meg annak lehetőségét, hogy a teremtmények egyenrangúak legyenek. Ha a különbség eltűnik, mindig lesznek önjelöltek, akik a Teremtő helyére lépnek! Megtörténik ez egy családon belül, ahol a férj, mint „Teremtő” diktál, egy férfi, aki férfierejéből akar megélni, de egy magát felsőbbrendűnek gondoló, parancsokat osztó nő is tönkreteheti a párkapcsolatra épülő egységet. És jöhetnek, jönnek is a Teremtő szerepére vágyó vezetők, a diktátorok, akik vallják, hogy „Mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek!”. Ezt kell a család egységében a másikat elfogadó szeretetre képesen önmagukat is megvalósító két nem tagjainak önismeretre, felelősségre és megbízhatóságra nevelésével, a nemi szerepek gyakorlását segítő szituációkkal, játékokkal elősegíteni már az óvodában.



[1] Balkezesként nyugodtan állíthatom, hogy még nagyon sok megoldandó feladat van e téren is. Alapeszközök – például ollók – nehezítik az életünket, de megtanultuk, hogy a nehézségekkel meg kell küzdenünk, és észre sem vesszük. Van persze rossz példa is. Máig emlékszem a szintén balkezes húgom sírásaira, amikor elsősként meglátta a kékbe kötött füzetet, és mögötte a haragos tanító nénit, aki a „szép” kezének használatát erőltette, de akkor sem ez volt az általános. Az ilyen tanító nénihez majd nem viszik a balkezes gyermekeiket a szülők, ha van szabad választásra lehetőség, ugyanúgy, mint a rossz óvó nénihez, aki a tűzhelyhez parancsolja az építkező fiúk közül a kislányokat.

[2] Ne feledjük! A férfi jobbján megy Magyarországon a nő!

[3] Nehogy félreértés legyen, a verseny visszaszorítása nem ez egyéni értékelés megszüntetését jelenti!


2010. február 26., péntek

Márai Sándor - megfilmesítve

Márai Sándor



A gyertyák csonkig égnek - 2005
(835 MB)




Eszter hagyatéka - 2008
(696 MB)

Madách Imre - megfilmesítve

Madách Imre



Madách - 1944
Filmdráma az író életéről
(905 MB)

password: sanyo66



Angyali üdvözlet - 1944
"Az ember tragédiája" - gyerekszereplőkkel
(778 MB)




Az ember tragédiája - 1986
Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
(1,70 GB)


password: sanyo66

James Earl Jones Reads the Bible (mp3)

James Earl Jones Reads the Bible
Deluxe
Complete New Testament
(KJV)

http://www.topics-ent.com/assets/home/images/logo.gif


With a voice as rich as it is recognized, James Earl Jones brings the King James Version of the New Testament alive in this Bible on CD. The Oscar-nominated, Emmy and Tony Award-winning actor has been called one of the most versatile actors and voiceover artists of our time. In more than 19 hours on 14 digitally remastered compact discs, James Earl Jones Reads the Bible interprets the most enduring book of all time. Bonus CD: Old Time Gospel

Product Features
  • Complete New Testament (King James Version)
  • Read by the amazing James Earl Jones
  • 19+ hours of listening on 14 digitally remastered discs
  • Includes unique leatherette-bound storage book
  • Bonus CD! Old Time Gospel Hymns by the NashvilleFaith Choir

2010. február 25., csütörtök

Zondervan Bible Study Library - Leader's Edition 5.0 (CD-ROM)



Zondervan
Bible Study Library
Leader's Edition 5.0
CD-ROM

A Bible study reference guide built on the New International Version (NIV) based reference system. Provides the relationship of the NIV word to the Greek or Hebrew allowing to conduct thorough original language studies. Contains study resources, devotionals, commentaries, concordances, dictionaries, encyclopedias, biblical languages, creeds, and includes eight different Bible translations.

Download 191 MB .RAR / 260 MB .GI:

NOTE: .GI extensions can be burned on CDs with compatible software only, also can be opened or mounted on local drives with softwares like PowerISO or IsoBuster.


Botrány: nemiség elleni harc az óvodákban - kormányutasításra

Botrány: nemiség elleni harc az óvodákban - kormányutasításra

barikád.hu
2010-02-25


http://barikad.hu/sites/barikad.hu/files/images/ovoda.jpg

A Jobbik szerint már-már orwelli logikát valósít meg az MSZP-kormány egyik utolsó döntése, amely olyan botrányos rendeletet foganatosított, mely alapján az óvodákban kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését. A kormány folytatja korábbi módszerét, és a szakmai szervezeteket megkerülve, egyik utolsó kiadott rendeletükkel titokban átalakították az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló jogszabályt. E dokumentum értelmében úgy kell módosítani az óvodai nevelési programokat, hogy a jövőben az óvodapedagógusoknak tudatosan kerülniük kell a nemi sztereotípiák erősítését.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint ez a rendelet ismét a család intézménye elleni szocialista-liberális küzdelem egy újabb eszköze, amely tudatosan rombolja a gyermekek egészséges nemi fejlődését, a természetes nő- és férfi-, anya- és apaképét. Ha a rendelkezés életben marad akkor annak következményeként egyre több lesz hazánkban a nemi identitását kereső ember, akik normális élet- és családmodell nélkül élik le életüket. A Jobbik Magyarországért Mozgalom az Országgyűlésben azonnal kezdeményezni fogja e döntés hatályon kívül helyezését és kormányzati helyzetben pedig bevezetjük az egészséges keresztény értékrenden nyugvó oktatási és nevelési programunkat, különös tekintettel a gyermekek harmonikus testi-lelki nevelésére, amelynek nélkülözhetetlen eleme a nemi különbözőségek erősítése.

Mirkóczki Ádám
a Jobbik Egyházügyi Kabinetjének elnöke


Szennyfoltok a reverendán (Hetek)

A romlás hullámai
Nemzetközi pedofilbotrány-sorozat rázza a katolikus egyházat

http://www.hetek.hu/files/hetek_online_logo.gif

Hetek
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor
2010. 02. 19.

http://www.hetek.hu/files/images/2010/07/borito1.jpg

Kanadától Ausztráliáig, Írországtól Németországig szinte naponta derül fény papok által elkövetett szexuális bűncselekményekre. A Vatikán belügyként kezeli az ügyeket, és azt állítja, hogy a sokezer eset egyéni gyarlóságok és külső körülmények miatt történt. A katolikus egyház képviselői hivatalosan nem ismerik el, hogy a klérus tagjait a felekezeti rend­sza­bályok – elsősorban a kötelező papi cölibátus – is kiszolgáltatottá teszik. Bár az utóbbi években szinte minden felekezetben kerültek nyilvánosságra szexuális visszaélések, a felmérések szerint a gyerekek és fiatalok elleni homoszexuális pedofil bűncselek­mények száma a katolikus papok körében az átlagnál magasabb.


http://www.hetek.hu/files/images/2010/07/vatikan_botrany.jpg

„A gyermekek megrontása förtelmes bűn, amellyel szemben nagyon határozottan kell fellépni" - mondta XVI. Benedek pápa az ír püspököknek a Vatikánban. Az egyházfő elítélte, hogy az írországi egyházi hierarchia nem lépett fel kellő eréllyel ezekkel a szexuális visszaélésekkel szemben. A pápa a február közepén tartott kétnapos rendkívüli tanácskozáson felszólította a püspököket, hogy tegyék meg a konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy helyreállítsák az egyház erkölcsi és szellemi hitelét. XVI. Benedek szerint a pedofilbotrány súlyos erkölcsi vétek is, amely sérti Istent, és megsebzi a képmására teremtett emberi személy méltóságát.

A 24 ír püspök elismerte, hogy téves megítélések és mulasztások álltak a válság középpontjában, és kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködik hazája igazságügyi szerveivel.

A vatikáni válságtanácskozást az ír kormány által elrendelt vizsgálat váltotta ki, amely egyházi iskolákban és gyermekotthonokban 46 lelkész ügyét tárta fel. A november végén közzétett, a dublini katolikus érsekség hozzáállását az 1975-2004-es időszakban vizsgáló, úgynevezett Murphy-jelentés arról számolt be, hogy az ilyen ügyek kezelésében a dublini érsekség még az 1990-es évtized közepén is „a titoktartást, a botrány elkerülését és az egyház jó hírének védelmét" tartotta a fő szempontnak.

A 720 oldalas jelentés mélyen megrázta XVI. Benedeket, aki förtelmesnek minősítette az esetet. Az egyházfő kinyilvánította, hogy osztozik az ír hívők felháborodásában, és mély sajnálatot érez amiatt, hogy az ír katolikus egyház magas rangú vezetői évtizedeken át eltussolták a gyermekekkel szembeni visszaélések miatt tett panaszokat.

Vizsgálóbizottság Dublinban

A vatikáni szóvivő, Federico Lombardi viszont védelmébe vette a dublini vatikáni nunciust, aki nem hajlandó az ír parlament külügyi bizottsága előtt számot adni a botrány hátteréről. A hét elején hozták nyilvánosságra Giuseppe Leanza érseknek az ír honatyáknak küldött levelét, amelyben a diplomata azt írta: „a Szentszék gyakorlatában nem szerepel, hogy az apostoli nunciusok parlamenti bizottságok előtt jelennek meg". Ez Írországban nagy felháborodást váltott ki. Alan Shatter ír képviselő szerint „nemcsak hogy mélységesen sajnálatos, de nem is érthető", hogy Leanza nem ad magyarázatot az együttműködés megtagadására, „miközben Rómában is elismerik, hogy a klérus tagjai Írországban bűnösök gyermekek elleni visszataszító szexuális visszaélésekben". A püs­pökök köréből azonban kiszivárgott, hogy a Vatikán valójában attól tart, hogy ha a pápa diplomáciai képviselője válaszol a parlamenti képviselők kérdéseire, az veszélyes precedenst teremthet.

Lombardi azt is elmondta, hogy a püspökök lemondásáról nem volt szó a rendkívüli audiencián. Pedig több püspök, akiről kitudódott, hogy korábban eltussolta a szexuális visszaéléseket, felajánlotta lemondását. Az áldozatok is sürgetik az érintettek lemondását, azokét is, akik maguktól ezt nem tennék meg. „Szívszorító, hogy ezeknek az érzéketlen, álnok püspököknek a lemondása még csak fel sem merült a találkozón" - mondta Barbara Blaine, a katolikus papok áldozatait tömörítő egyik szervezet vezetője. John Kelly, a gyerekekkel szembeni bántalmazások ír túlélői (SOCA) nevű szervezet alapítója pedig úgy vélte, az áldozatoknak joguk van elvárni, hogy a pápa vonja felelősségre azokat, akik bűnöket követtek, illetve tussoltak el. Egy amerikai bántalmazottakat tömörítő csoport pedig egyszerűen „jól megszervezett PR-fogásnak" titulálta az audienciát.

Az eltussolás kultúrája

Az áldozatok egyébként már előre figyelmeztettek arra, hogy az audiencia kudarcba fulladhat, ha a pápa nem követeli az érintett püspökök lemondását. Sean Brady ír bíboros szerint ugyanakkor az audiencián érezni lehetett, hogy a Vatikán osztozik a felelősségben, ami - ahogyan az áldozatok fogalmaztak - „az eltussolás kultúráját" illeti. A Vatikán közleménye viszont erre rácáfolt: ebben mindössze arról van szó, hogy „az ír egyházi hatóságok éveken keresztül nem tudtak hatékonyan fellépni a papok által fiatalok ellen elkövetett szexuális visszaélések ügyében". A pá­pa a tervek szerint a húsvétot meg­előző böjt idején levelet küld az ír híveknek, amely a válsággal foglalkozik majd, és igyekszik helyreállítani a bizalmat az ír katolikusok körében azzal, hogy hatékony és konkrét módszert ajánl majd az események megismétlődésének megakadályozására.

Az áldozatok viszont azt is követelik, hogy XVI. Benedek személyesen találkozzon velük, mint ahogyan azt az Egyesült Államokban is tette. Vatikáni közlések szerint a pápa majd fogadja őket, „ha erre megérett az idő".

Írországban tavaly hozták nyilvá­nosságra, hogy a katolikus intézményekben évtizedeken keresztül elterjedtek voltak a gyerme­kek elleni szexuális visszaélések. Dublin környékén 1975 és 2004 között számos római katolikus egyházi iskolában, nevelőotthonban és javítóintézetben bántalmazták, illetve szexuálisan zaklatták a növendékeket. Legalább 100 papról tudták az egyházi vezetők, hogy pedofíliába keveredtek. Az érintett papokat azonban nem érték retorziók, legfeljebb másik parókiára helyezték át őket.

A dublini Irgalmasnővérek által fenntartott árvaházban a legkisebbeket is súlyos bántalmazások érték - állítja két ír szerző. Bár az áldozatok kora miatt itt a legnehezebb a bizonyítás, Mary Raftery és Eoin O'Sullivan A kisgyerme­kek szenvedései címmel megjelent dokumentumkötetében azt írja, hogy az egyházi intézményben a csecsemőket megverték vagy a bilijükhöz kötözték, ha nem végezték el elég gyorsan a dolgukat. Más kicsinyeket fejjel lefelé az ajtóra kötöztek büntetésből. Akik nem bírták megenni a sokszor romlott ételt, azokat erőszakkal megetették, és még a hányadékukat is beléjük erőltették - sorolják az ír szerzők.

Elitiskolák bukása

Miközben zajlik az írországi vizsgálat, a pápa szülőhazájában is megrázó tények kerültek napvilágra. Január végén a berlini Canisius jezsuita gimnázium igazgatója, Klaus Mertes atya három tanárral kapcsolatosan hozott nyilvánosságra terhelő bizonyítékokat. Az ügyek már korábban ismertek voltak, hosszú éveken át azonban nem történt érdemi lépés. Az egyik vádlott, Peter R. atya 1973 óta oktatott a gimnáziumban, a Vatikán Hittani Kongregációja (a korábbi inkvizíció) előtt pedig már 1982-ben ismert volt pedofil előélete. A má­sodik vádlott, Wolfgang S. ügyei először 1991-ben kerültek nyilvánosságra.

Mivel a diákok gyakran csak az érettségi után merték feljelenteni a bántalmazót, és jobbára csak az iskola vezetőjénél, így kizárólag belső vizsgálatok indultak, amelyek eredményeképpen az elkövetőket áthelyezték; először Hamburgba, majd innen az újabb ügyek miatt a Fekete-erdőbe, de vezettek ifjúsági csoportokat Hildesheimban, Göttingenben és Hannoverben is. Egyik helyen sem tájékoztatták az iskola vezetőit vagy a szülőket az illetők előéletéről, sőt az áthelyezések okát firtató kérdésekre annyi volt a válasz, hogy az atyák „pénzkezelési problémákkal" küzdenek.

Mertes a Berliner Zeitungnak adott interjújában elismerte, hogy a 3 pap áldozatainak száma akár háromjegyű is lehet, és elmondta, hogy az egyház valószínűleg hajlandó lesz kártérítést fizetni.

A német püspöki kar előreláthatóan február 22-én tárgyalja meg a kérdést, mivel a berlini Canisius gimnázium mellett a Sankt Ansgar és a St. Blasien jezsuita iskolákból, valamint a diplomaták és politikusok generációit kinevelő bonni Aloysius gimnáziumból is egyre-másra jelentkeznek a molesztált volt diákok. Manuela Groll, az áldozatokat képviselő ügyvéd a Berliner Zeitungnak elmondta, hogy nagyon sokan azért nem mernek jelentkezni, mivel attól tartanak, hogy Ursula Raue, a jezsuita rend által az ügy felderítésével megbízott ügyvéd nem elég pártatlan. Ám az ügyvédnőnél a Berliner Zeitung szerint így is több mint 100 áldozat jelentkezett.

Friedrich Stolze, a Sankt Ansgar vezetője szerint a most kirobbant botrány „katasztrófát jelent" az iskolák számára. „Ezek a papok végtelenül sok munkát tettek tönkre, az akkori diákjaik, de a mi mostani életünkre nézve is, mivel az egyházi iskolák híre ezzel nagy károkat szenvedett." A németországi egyházi iskolákban ugyanis éppen most zajlanak a felvételik, és a szülők, akik a világi iskolák helyett a sokkal jobb oktatási színvonalat és elvileg jobb morális körülményeket biztosító jezsuita iskolába akarták volna íratni a gyereket, most teljesen érthető módon elbizonytalanodtak.

Egy berlini ügyvéd - aki több áldozat érdekeit képviseli - közölte: védencei számára 10 ezer euróig terjedő kártérítést követel a jezsuita rendtől. A rend közölte, hogy nem zárkóznak el kártérítések fizetésétől. Elemzők szerint az anyagi kártérítések és az erkölcsi válság „pusztító" hatással lesznek a jezsuita rendre. Annál is inkább, mivel a jezsuiták korábban azzal dicsekedtek, hogy „adja nekünk a gyerekét hét évre, és a kész embert fogjuk visszaadni".

Emelnék az elévülést

Bár egyes esetekben megindulnak a vizsgálatok, az állam nem sokat tehet, mivel az esetek hosszú évtizedekkel korábban történtek. Az egyház sem nyújt segítő kezet az ügyek feltárásában, mivel gyakran úgy gondolják, hogy a vádlók az esetekkel mindössze az egyház jó hírét akarják rontani, sőt, sok esetben a sértettek akár csábítóként is megjelennek az egyház védekezésében.

Így történt ez az eddigi egyetlen emberrel is, akinek sikerült kártérítést kisajtolnia a német katolikus egyházból. A jelenleg hatvan-éves Norbert Denefet 1959-től 1966-ig, tíz és tizenhat éves kora között a család barátjának és bizalmasának tartott Alfons Kamphusmann atya molesztálta, majd miután úgymond „kinőtt az atya ízlésének megfelelő korból", három további évig egy másik egyházi alkalmazott karmai közé került. A hamburgi férfi először 1993-ban mert beszélni élményeiről, ám emiatt családja megszakította vele a kapcsolatot. Erőfeszítéseit végül siker koronázta, de a bíróságon követelt 450 ezer euró helyett az egyházközség mindössze 25 ezret volt hajlandó fizetni. Ezzel is csak a hatvanéves férfi hallgatását akarták megvásárolni, hogy ne szellőztesse meg az ügyet a sajtóban. Denef a Hágai Nemzetközi Bírósághoz akar petíciót benyújtani, hogy a nemzetközi grémium segítségével elérhesse, hogy a pedofil bűntények elévülési idejét harmincöt évre emeljék.

Ezzel kapcsolatosan sajátos vita kez­dődött a Bundestagban. A kon­zervatív CDU/CSU Bundestag-frakciójának helyettes vezetője kedden kijelentette: a konzervatív pártok kezdeményezni kívánják az ilyen jellegű bűncselekmények elévülési idejének a meghosszabbítását. Günther Krings szerint mindezzel az áldozatok védelmét kívánják erősíteni. Egy nappal korábban a bajor igazságügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a gyermekeken elkövetett szexuális bűntettek elévülési idejét harminc évre kell emelni. A liberális szövetségi igazságügyi miniszter, Sabine Leutheusser-Schnarrenberger viszont egy keddi interjúban óva intett az „elsietett lépésektől".


Catedrala Neamului, cel mai scump proiect imobiliar de dupa 1990

Catedrala Neamului, cel mai scump proiect imobiliar de dupa 1990

http://www.romanialibera.ro/images/sigla_romania_libera.gif

Romania Libera
Aida Danaila
25 Februarie 2010

Construirea Catedralei Mantuirii Neamului ii va costa pe romani nu mai putin de jumatate de miliard de euro. si cum fondurile necesare nu prea sunt, Biserica Ortodoxa Romana va apela la o campanie gen "Dati un leu pentru Ateneu!", de data aceasta fiind vorba de indemnul "Dati un euro pentru Catedrala!".


Excluzand donatia in valoare de 100.000 de euro facuta de Papa Ioan Paul al II-lea cand a vizitat Romania si alte sume care vor veni din partea unor credinciosi, la ridicarea Catedralei vor contribui, practic, toti romanii. si vorbim aici de sumele ce vor fi alocate din bugetul de stat, deci din banii adunati de la fiecare contribuabil. In timp ce mai-marii BOR sustin cu tarie necesitatea constructiei acestei catedrale, argumentand ca este un proiect vechi de peste 150 de ani, numerosi reprezentanti ai societatii civile opineaza ca momentul ales pentru o astfel de investitie este nepotrivit avand in vedere criza economica, dar si existenta a numeroase alte proiecte sociale mult mai presante. Potrivit reprezentantilor BOR, care au lansat deja un concurs international pentru realizarea proiectului Catedralei, pentru finalizarea constructiei – cladirea complet finisata si utilata cu mobilierul necesar – va mai fi nevoie de alte 200 milioane de euro.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv7qDW-2wFf1CfRu4_h5pHUkp47EAoGkaFf3fkcsGpbWEEoQTN1uLbNWQW_deXgS7cdCk-yGuxAoTU44_W_IDSL2ltpGBX4BoH3DPAngnJWwFU2BxXOUhsBuwqhAZ28A6t7t52A591l6E/s400/8.jpg

Firma care va fi desemnata sa realizeze proiectul edificiului va castiga cateva milioane de euro, ocupantele locurilor II si III fiind recompensate cu premii in valoare de 40.000, respectiv 30.000 de euro. Daca mai punem in calcul si valoarea terenului – cele 11 hectare situate in apropierea Palatului Parlamentului valorand in acest moment cel putin 110 milioane euro – care a fost donat de stat Patriarhiei Romane, putem spune ca vorbim despre cel mai scump proiect imobiliar de dupa 1990. Pana acum pe prima pozitie s-a aflat Cotroceni Park, pentru care au fost necesare 300 milioane de euro. Catedrala Mantuirii Neamului va fi a doua ca marime din Europa (o catedrala in care pot incapea 10.000 de credinciosi exista la Moscova). Intre timp, Romania continua sa fie tara din Europa cu cei mai multi copii care mor de tuberculoza (boala saraciei).

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKDhBl0-8ZjUTdYFMWi0_r-Q2c22HpaFymzJgsnKtSoBr-lozBgBxBBXG1mS1vpoSlDVp4_47EcX1KAi9FJNL5lpLguxl7uoz8jtIEIhwLmVOXM9FD00ojFc_HFQz4etY3ZgKbI47P_Z4/s400/10.jpg

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVb25kU33RdahLYlojWc0ygCuosf1nQeSmDzXRvkFusxkRQ0bM3QA0NRr5uylZm7fCOmsR_7DMb7So5zwsQAGQHaqT8CBeOc96Sa4cc2OmWeuhPpSPPb6l0FXkbf0ixbprS2B4uqiD4CM/s400/9.jpg


Papbotrányok: szigorúbb pszichológiai vizsga kell

Papbotrányok: szigorúbb pszichológiai vizsga kell

http://www.delmagyar.hu/frame/reload2009/dm_logo.gif

Délmagyarország
Kiss Gábor Gergő
2010.02.25.

Szeged - A németországi és írországi egyházi iskolákban kirobbant botrányok kapcsán a szegedi dóm plébánosa azt mondja: szigorúbbá kellene tenni a papok pszichológiai vizsgáját. A jezsuita szerzetes szerint nem lehet tudni, hogy a római katolikus papoknál kötelező cölibátus megszüntetése megoldást jelentene-e a problémára.

A berlini jezsuita iskola diákjai a napokban megdöbbentő bejelentéssel szembesültek, amikor Klaus Mertes igazgató bevallotta, hogy az iskolában – a hetvenes-nyolcvanas években – fiatalokat rontottak meg a katolikus papok. Kezdetben 30 esetre derült fény, de legutóbb már arról beszéltek, hogy akár három számjegyű is lehet az érintett diákok száma.

Ezzel párhuzamosan ír aktivisták arra szólították fel XVI. Benedek pápát, hogy látogasson el Írországba, és találkozzon a pedofil papok ottani áldozataival. Dublin környékén 1975 és 2004 között több római katolikus egyházi iskolában zaklatták szexuálisan a növendékeket. A Vatikán szerint XVI. Benedeket végtelenül lesújtotta a botrány.

– Az események kapcsán olvastam az interneten, hogy az észak-amerikai családok egyötödében történik szexuális jellegű zaklatás. Nehéz eldönteni, hogy befolyásolja-e valakinek a cselekedetét az, hogy van családja vagy nincs – mondta el véleményét lapunknak Pakot Géza jezsuita szerzetes azzal kapcsolatban, hogy a római katolikus papoknál kötelező cölibátus megszüntetése megoldást jelentene-e a problémára. A szegedi Szent József jezsuita lelkészség vezetője szerint egykori rendtársai beteg emberek; ő 10 éve, angliai tanulmányainak folytatásakor találkozott először a fiatalokat megrontó katolikus papok botrányaival.

http://www.delmagyar.hu/papbotranyok_szigorubb_pszichologiai_vizsga_kell/cikk/215/2143532/2.jpg
Pakot Géza angliai tanulmányai idején találkozott először a fiatalokat megrontó katolikus papok botrányaival.
Fotó: Schmidt Andrea


– Megdöbbentett, hogy ilyen szörnyű dolog egyáltalán megtörténhet. Ráadásul ismertem olyanokat, akik közvetve vagy közvetlenül érintettjei voltak az ott történteknek. Angliában – hogy ilyen soha többé ne forduljon elő – elrendelték, hogy a gyerekekkel folytatott különböző beszélgetéseken három pap legyen jelen – mesélte a szerzetes. Pakot Géza úgy látja: a megrontásokról időről időre napvilágra került híradások Magyarországon nem érintették negatívan a rendjüket. – A miskolci jezsuita gimnáziumban idén is többszörös túljelentkezés volt – mondta.

Kondé Lajos, a szegedi dóm plébánosa szerint is beteg emberek követték el szörnyű tetteiket, de ez a betegség az élet minden területén jelen van.

– Hogy súlyos a helyzet, azt jól példázza, hogy a pápa napokig tárgyalt ebben az ügyben az ír püspökökkel. Nem akarom mentegetni a katolikus egyházat, de elindultak a teljes megtisztulás felé, és őszintén szembenéztek a problémákkal – fogalmazott a plébános.

– Az elkövetők személyiségét kell megnézni. Ha házasok lettek volna, a tetteiket valószínűleg akkor is elkövetik. Egy leendő pap pszichológiai vizsgálaton esik át, amelyet a jövőben szigorúbbá lehetne tenni. Nagy feladat hárul a felkészítésre is: ha valakiből ezalatt nem helyénvaló érzések törnek elő, az nem való a papi pályára – magyarázta Kondé Lajos.

Házasodnának

A római katolikus papok 12 százalékának van állandó kapcsolata, egyharmaduk már került intim kapcsolatba nővel – derült ki a poznani Adam Mankiewicz Egyetem kutatásából, amelyet a cölibátus témakörében 800 római katolikus pap részvételével tavaly végeztek. Egy 2006-ban végzett hasonló kutatásban a megkérdezett 1800 lelkipásztor 47 százaléka válaszolta azt, hogy inkább egy házas pap életét választaná a cölibátus helyett.


'Remélem, a szexuális erőszak feltárásához a magyar katolikusok csatlakoznak'

Vallásfilozófus: "Remélem, a szexuális erőszak feltárásához a magyar katolikusok csatlakoznak"

stop.hu
Bencsik Gyula
2010.02.14.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nem kívánt reagálni a világ több pontján a közelmúltban kirobbant papi pedofilbotrányok kapcsán, a STOP Gábor György vallásfilozófust kérte a történtek kommentálására. Interjú.


http://www.stop.hu/image/?id=248683&ext=jpg&type=&th=530x400
Az ír kormánybizottság tagjai a sajtóértekezleten, Dublinban
Fotó: MTI


STOP: Milyen üzenete lehet annak, hogy a Magyar Katolikus Egyház nem fejti ki álláspontját az egész világot felkavaró papi pedofilügyek apropójából?

Gábor György: Nem áll szándékomban prejudikálni, nem feltételezem, hogy Magyarországon is számos pedofil pap tevékenykedik, csak az egyház igyekszik eltussolni. Ugyanakkor kényes ügyekben rendre érzékelhető az egyház hallgatása, de ez a hallgatás az egész országra jellemző. Ennek fő oka, hogy a magyar társadalom máig nem dolgozta föl 1990 előtti történelmét, de az 1945 előttit sem, mint ahogy az egyház sem dolgozta fel az őt érintő ügynökügyeket. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a demokratikus nyilvánosság ereje megköveteli a hasonló ügyek feltárását.

- A bulvársajtó és a közvélemény nálunk is vevő lenne a tényfeltárásra.

- A kényes ügyek nyilvánossá tételét nem a bulvársajtónak kellene kezdeményeznie, hanem az érintetteknek belülről kéne vizsgálatot indítania a problémás esetekben. Ezt követelné a tisztességes demokratikus szemlélet.

- Pár éve Gyulay Endre, szeged-csanádi megyéspüspökként megszólalt a papi pedofília kapcsán...

- Igen, de mit mondott? Hogy ha tudomására jutna egy különben büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedet az egyházmegyéjében, és az nem ismétlődne, hivatalban tartaná az érintett papot. Ez elfogadhatatlan.

- Mi az oka, hogy a számára problémás esetekben nehézkes az egyház kommunikációja?

- A Vatikán - elsősorban II. János Pál pápának köszönhetően - már az ezredforduló előtt felismerte a kommunikáció jelentőségét, és a Szentatya maga messzemenőkig gyakorolta is azt. Kérdés, a magyar katolikusok miért tompítják a Szentszék kezdeményezését? Érzésem szerint napi, direkt politikai érdekek és elkötelezettségek állnak e mögött. A nyugati világban ilyen nem fordulhatna elő.

- Az előző pápa érdeme, hogy a nyugati egyházak már nem tussolják el a velük kapcsolatos pedofilügyeket?

- Részben, másrészt pedig azért, mert a demokrácia mostanra került abba a helyzetbe, hogy a szexuális abúzust szenvedettek kiállnak az érdekeik mellett, ami alól az egyház sem tudja kivonni magát. Magyarországon nincsenek meg az áldozatokat védő garanciák, az emberek pártatlan bírósági ítéletekbe vetett hite jelentősen megcsappant, összességében csökkent a bíróságok tekintélye.

- Walter Mixa augsburgi püspök szerint "nem a cölibátus, hanem a társadalom elhatalmasodó szexualizálódása erősíti az abnormális szexuális hajlam kialakulását". Elfogadható ez a magyarázat?

- Nem fogadható el. A szexualitásra való orientáltság nem századunk vívmánya, mindig is jelen volt az emberiség történetében és kultúrájában, még az egyház uralta középkorban is. A cölibátus gyakorlata - amely többek között az egyházi birtokok egyben tartását célozta - egykor indokolt lehetett, de az akkori okok ma már nem állnak fenn. Ráadásul a cölibátus gondokat okoz a papi utánpótlásban is, mert a vele járó kötelmek sok fiatal számára elfogadhatatlanok. A pszichológusok pedig már régen kimutatták, hogy a szexuális elfojtottság következményei súlyos gondokat jelentenek. Csak remélni tudom, hogy a szexuális bűncselekmények feltárására megindult vatikáni lépések folytatódnak, és a magyar katolikusok is csatlakoznak a folyamathoz.


2010. február 24., szerda

Lemondott az ittasan vezető evangélikus egyházvezető

Lemondott az ittasan vezető evangélikus egyházvezető

hirado.hu/MTI
2010. február 24.

Az 51 éves Kassmann volt az első női vezető a több mint 25 milliós német evangélikus egyház élén

http://www.hirado.hu/Hirek/2010/02/~/media/News/Hirado/Hirek/2010/02/24/10/margo.jpg.ashx

Ittas vezetés, illetve az emiatt ellene indított bírósági eljárás miatt lemondott tisztségéről szerdán a német evangélikus egyház (EKD) vezetője.

Margot Kassmann lemondott hannoveri püspöki tisztségéről is.

Az 51 éves Kassmann volt az első női vezető a több mint 25 milliós német evangélikus egyház élén. Az elmúlt hét végén ittasan ült a volánhoz, és egy közlekedési szabálysértés nyomán vérében 1,54 ezrelékes, azaz teljes vezetésképtelenséget jelentő alkoholszintet állapítottak meg.

A Kassmann-ügy felzúdulást okozott az egyházban és az egyházon kívül is, sokan már korábban a lemondását követelték.



How many did Communist regimes murder?

How many did Communist regimes murder?

Enter Stage Right
R.J. Rummel
May 1998

With the passing of communism into history as an ideological alternative to democracy it is time to do some accounting of its human costs.

Few would deny any longer that communism--Marxism-Leninism and its variants--meant in practice bloody terrorism, deadly purges, lethal gulags and forced labor, fatal deportations, man-made famines, extrajudicial executions and show trials, and genocide. It is also widely known that as a result millions of innocent people have been murdered in cold blood. Yet there has been virtually no concentrated statistical work on what this total might be.

For about eight years I have been sifting through thousands of sources trying to determine the extent of democide (genocide and mass murder) in this century. As a result of that effort I am able to give some conservative figures on what is an unrivaled communist hecatomb, and to compare this to overall world totals.

First, however, I should clarify the term democide. It means for governments what murder means for an individual under municipal law. It is the premeditated killing of a person in cold blood, or causing the death of a person through reckless and wanton disregard for their life. Thus, a government incarcerating people in a prison under such deadly conditions that they die in a few years is murder by the state--democide--as would parents letting a child die from malnutrition and exposure be murder. So would government forced labor that kills a person within months or a couple of years be murder. So would government created famines that then are ignored or knowingly aggravated by government action be murder of those who starve to death. And obviously, extrajudicial executions, death by torture, government massacres, and all genocidal killing be murder. However, judicial executions for crimes that internationally would be considered capital offenses, such as for murder or treason (as long as it is clear that these are not fabricated for the purpose of executing the accused, as in communist show trials), are not democide. Nor is democide the killing of enemy soldiers in combat or of armed rebels, nor of noncombatants as a result of military action against military targets.

http://www.enterstageright.com/archive/articles/COM_TAB1.gif

With this understanding of democide, Table 1 lists all communist governments that have committed any form of democide and gives their estimated total domestic and foreign democide and its annual rate (the percent of a government's domestic population murdered per year). It also shows the total for communist guerrillas (including quasi-governments, as of the Mao soviets in China prior to the communist victory in 1949) and the world total for all governments and guerillas (including such quasi-governments as of the White Armies during the Russian civil war in 1917-1922). Figure 1 graphs the communist megamurderers and compares this to the communist and world totals.

Of course, even though systematically determined and calculated, all these figures and their graph are only rough approximations. Even were we to have total access to all communist archives we still would not be able to calculate precisely how many the communists murdered. Consider that even in spite of the archival statistics and detailed reports of survivors, the best experts still disagree by over 40 percent on the total number of Jews killed by the Nazis. We cannot expect near this accuracy for the victims of communism. We can, however, get a probable order of magnitude and a relative approximation of these deaths within a most likely range. And that is what the figures in Table 1 are meant to be. Their apparent precision is only due to the total for most communist governments being the summation of dozens of subtotals (as of forced labor deaths each year) and calculations (as in extrapolating scholarly estimates of executions or massacres).

http://www.enterstageright.com/archive/articles/COM_FIG1.gif

With this understood, the Soviet Union appears the greatest megamurderer of all, apparently killing near 61 000 000 people. Stalin himself is responsible for almost 43 000 000 of these. Most of the deaths, perhaps around 39 000 000 are due to lethal forced labor in gulag and transit thereto. Communist China up to 1987, but mainly from 1949 through the cultural revolution, which alone may have seen over 1 000 000 murdered, is the second worst megamurderer. Then there are the lesser megamurderers, such as North Korea and Tito's Yugoslavia.

Obviously the population that is available to kill will make a big difference in the total democide, and thus the annual percentage rate of democide is revealing. By far, the most deadly of all communist countries and, indeed, in this century by far, has been Cambodia under the Khmer Rouge. Pol Pot and his crew likely killed some 2 000 000 Cambodians from April 1975 through December 1978 out of a population of around 7 000 000. This is an annual rate of over 8 percent of the population murdered, or odds of an average Cambodian surviving Pol Pot's rule of slightly over just over 2 to 1.

In sum the communist probably have murdered something like 110 000 000, or near two-thirds of all those killed by all governments, quasi-governments, and guerrillas from 1900 to 1987. Of course, the world total itself it shocking. It is several times the 38 000 000 battle-dead that have been killed in all this century's international and domestic wars. Yet the probable number of murders by the Soviet Union alone--one communist country-- well surpasses this cost of war. And those murders of communist China almost equal it.

http://www.enterstageright.com/archive/articles/COM_FIG2.gif

Figure 2 shows the major sources of death for those murdered under communism and compares this to world totals for each source for this century. A few of these sources require some clarification. Deaths through government terrorism means the killing of specific individuals by assassination, extrajudicial executions, torture, beatings, and such. Massacre, on the other hand, means the indiscriminate mass killing of people, as in soldiers machine gunning demonstrators, or entering a village and killing all of its inhabitants. As used here, genocide is the killing of people because of their ethnicity, race, religion, or language. And democide through deportation is the killing of people during their forced mass transportation to distant regions and their death as a direct result, such as through starvation or exposure. Democidal famine is that which is purposely caused or aggravated by government or which is knowingly ignored and aid to its victims is withheld.

As can be seen in the figure, communist forced labor was particularly deadly. It not only accounts for most deaths under communism, but is close to the world total, which also includes colonial forced labor deaths (as in German, Portuguese, and Spanish colonies). Communists also committed genocide, to be sure, but only near half of the world total. Communists are much less disposed to massacre then were many other noncommunist governments (such as the Japanese military during World War II, or the Nationalist Chinese government from 1928 to 1949). As can be seen from the comparative total for terrorism, communists were much more discriminating in their killing overall, even to the extent in the Soviet Union, communist China, and Vietnam, at least, of using a quota system. Top officials would order local officials to kill a certain number of "enemies of the people," "rightists", or "tyrants".

How can we understand all this killing by communists? It is the marriage of an absolutist ideology with the absolute power. Communists believed that they knew the truth, absolutely. They believed that they knew through Marxism what would bring about the greatest human welfare and happiness. And they believed that power, the dictatorship of the proletariat, must be used to tear down the old feudal or capitalist order and rebuild society and culture to realize this utopia. Nothing must stand in the way of its achievement. Government--the Communist Party--was thus above any law. All institutions, cultural norms, traditions, and sentiments were expendable. And the people were as though lumber and bricks, to be used in building the new world.

Constructing this utopia was seen as though a war on poverty, exploitation, imperialism, and inequality. And for the greater good, as in a real war, people are killed. And thus this war for the communist utopia had its necessary enemy casualties, the clergy, bourgeoisie, capitalists, wreckers, counterrevolutionaries, rightists, tyrants, rich, landlords, and noncombatants that unfortunately got caught in the battle. In a war millions may die, but the cause may be well justified, as in the defeat of Hitler and an utterly racist Nazism. And to many communists, the cause of a communist utopia was such as to justify all the deaths. The irony of this is that communism in practice, even after decades of total control, did not improve the lot of the average person, but usually made their living conditions worse than before the revolution. It is not by chance that the greatest famines have occurred within the Soviet Union (about 5 000 000 dead during 1921-23 and 7 000 000 from 1932-3) and communist China (about 27 000 000 dead from 1959-61). In total almost 55 000 000 people died in various communist famines and associated diseases, a little over 10 000 000 of them from democidal famine. This is as though the total population of Turkey, Iran, or Thailand had been completely wiped out. And that something like 35 000 000 people fled communist countries as refugees, as though the countries of Argentina or Columbia had been totally emptied of all their people, was an unparalleled vote against the utopian pretensions of Marxism-Leninism.

But communists could not be wrong. After all, their knowledge was scientific, based on historical materialism, an understanding of the dialectical process in nature and human society, and a materialist (and thus realistic) view of nature. Marx has shown empirically where society has been and why, and he and his interpreters proved that it was destined for a communist end. No one could prevent this, but only stand in the way and delay it at the cost of more human misery. Those who disagreed with this world view and even with some of the proper interpretations of Marx and Lenin were, without a scintilla of doubt, wrong. After all, did not Marx or Lenin or Stalin or Mao say that. . . . In other words, communism was like a fanatical religion. It had its revealed text and chief interpreters. It had its priests and their ritualistic prose with all the answers. It had a heaven, and the proper behavior to reach it. It had its appeal to faith. And it had its crusade against nonbelievers.

What made this secular religion so utterly lethal was its seizure of all the state's instrument of force and coercion and their immediate use to destroy or control all independent sources of power, such as the church, the professions, private businesses, schools, and, of course, the family. The result is what we see in Table 1.

But communism does not stand alone in such mass murder. We do have the example of Nazi Germany, which may have itself murdered some 20 000 000 Jews, Poles, Ukrainians, Russians, Yugoslaves, Frenchmen, and other nationalities. Then there is the Nationalist government of China under Chiang Kai-shek, which murdered near 10 000 000 Chinese from 1928 to 1949, and the Japanese militarists who murdered almost 6 000 000 Chinese, Indonesians, Indochinese, Koreans, Filipinos, and others during world War II. And then we have the 1 000 000 or more Bengalis and Hindus killed in East Pakistan (now Bangladesh) in 1971 by the Pakistan military. Nor should we forget the mass expulsion of ethnic Germans and German citizens from Eastern Europe at the end of World War II, particularly by the Polish government as it seized the German Eastern Territories, killing perhaps over 1 000 000 of them. Nor should we ignore the 1 000 000 plus deaths in Mexico from 1900 to 1920, many of these poor Indians and peasants being killed by forced labor on barbaric haciendas. And one could go on and on to detail various kinds of noncommunist democide.

But what connects them all is this. As a government's power is more unrestrained, as its power reaches into all the corners of culture and society, and as it is less democratic, then the more likely it is to kill its own citizens. There is more than a correlation here. As totalitarian power increases, democide multiplies until it curves sharply upward when totalitarianism is near absolute. As a governing elite has the power to do whatever it wants, whether to satisfy its most personal desires, to pursue what it believes is right and true, it may do so whatever the cost in lives. In this case power is the necessary condition for mass murder. Once an elite have it, other causes and conditions can operated to bring about the immediate genocide, terrorism, massacres, or whatever killing an elite feels is warranted.

Finally, at the extreme of totalitarian power we have the greatest extreme of democide. Communist governments have almost without exception wielded the most absolute power and their greatest killing (such as during Stalin's reign or the height of Mao's power) has taken place when they have been in their own history most totalitarian. As most communist governments underwent increasing liberalization and a loosening of centralized power in the 1960s through the 1980s, the pace of killing dropped off sharply.

Communism has been the greatest social engineering experiment we have ever seen. It failed utterly and in doing so it killed over 100 000 000 men, women, and children, not to mention the near 30 000 000 of its subjects that died in its often aggressive wars and the rebellions it provoked. But there is a larger lesson to be learned from this horrendous sacrifice to one ideology. That is that no one can be trusted with power. The more power the center has to impose the beliefs of an ideological or religious elite or impose the whims of a dictator, the more likely human lives are to be sacrificed. This is but one reason, but perhaps the most important one, for fostering liberal democracy.


The Genocide Clock

The Scale of the Universe

Régészeti lelet bizonyíthatja Dávid és Salamon király létezését

Régészeti lelet bizonyíthatja Dávid és Salamon király létezését

MR1 - Kossuth Rádió
Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)
2010.02.23.

http://kep.index.hu/1/0/133/1335/13354/1335417_d7bf038f5f88610e1373b7a4a0b18cd2_wm.jpg
Eilat Mazar légifelvételt mutat be az újságíróknak az ásatásokról


Izraeli régészek szerint meghatározó jelentőségű lelet került elő a jeruzsálemi óvárosban. A kutatók szerint az újonnan felfedezett építmény segíthet feltárni, kik és hogyan irányították évezredekkel ezelőtt az itt élőket.

Hallgassa meg!


Izraeli régészek egy háromezer éves fal maradványait találták meg az óváros mellett Jeruzsálemben, éppen ott, ahol a biblia alapján is sejthető volt Salamon király építkezése az időszámításunk előtti 10. században. A fal tíz méter magas és hetven méter hosszú lehetett. Szomszédságában egy hatalmas kapu és egy torony is állt.


A kutatók a helyszínen egy cserepet is találtak azzal a felirattal, hogy „A királynak”. A régészek szerint mindez azt bizonyítja, hogy Dávid és Salamon nemcsak a mítoszok, a szent iratok és a biblia világában, hanem a valóságban is léteztek, hiszen egy ilyen nagyszabású építkezést csak erős, központi hatalom tudott megszervezni a korabeli technikai fejlettség mellett.


A Német Püspöki Konferencia elnöke bocsánatot kért a gyermekmolesztálási esetek áldozataitól

Kiderült: Újabb hat katolikus iskolában rontottak meg gyerekeket

atv.hu
jjc/dpa/Spiegel
2010.02.23.

A Spiegel című német lap számol be az újabb iskolákról. A miniszterasszony konkrétumokat vár a katolikus egyháztól arra vonatkozóan, hogy mit fognak tenni az ügy teljes felderítése érdekében.

http://www.spiegel.de/images/image-56456-galleryV9-iugv.jpg
Photo: Der Spiegel

Heteken keresztül hallgatott a Német Püspöki Konferencia elnöke, Robert Zollitsch érsek. Most bocsánatot kért személyes nyilatkozatában a német gyermekmolesztálási eset áldozataitól.

Ez az első hivatalos nyilatkozata Zollitschnak, amióta nyilvánosságra kerültek a megdöbbentő tények a számos katolikus intézményben történt szexuális visszaéléseket illetően. Az érseket mélyen megrázta a dolog, szerinte nem szabadna ilyen eseteknek megtörténnie, pláne nem az egyházban, állt a hétfői nyilatkozatban. Véleménye szerint a püspöki konferencia lefektette a vezérelvet, amely alapján a 2002-es szexuális visszaélések ügyét kezelni kell. De ezeket még felül kell vizsgálni.

Zollitsch bejelentette, hogy a tavaszi gyűlés csütörtöki lezárása előtt egy közös nyilatkozatot is közzé fog tenni a püspökökkel. Ezen felül a témát a márciusra tervezett római útján is meg fogja említeni a pápának. „Az egyház berkein belül a szexuális erőszak témája különösen súlyos, mert a papok felé a gyerekek és fiatalok különleges bizalommal vannak”, mondta Zollitsch. Az érsek üdvözölte annak kísérletét, hogy igyekszenek felderíteni a jezsuitáknál történteket. „Vennünk kell a bátorságot, hogy a jogtalanságot azonnal a nevén nevezzük, ott ahol az történt”, mondta.

A Hildesheim püspökség egy egyházi személy ellen nyomoz, akit a hatvanas években elkövetett szexuális erőszakkal vádolnak. Három ember függetlenül egymástól egy, a hetvenes években esperesként Cellében (Németország) szolgáló férfira vallott. A pap áldozatai már két évvel ezelőtt is jelentkeztek, de akkor félresöpörték a vádakat. Az új adatok alapján a püspökség megalapozottnak találta a vádat, az eddigi vizsgálatok azonban nem találtak új áldozatokat. Az esperes 1991-ben hunyt el.

A püspökség Heinz-Günter Bongartzot bízta meg az eset kivizsgálásával, aki egy, az áldozatoknak írt levelében „szégyenét és megdöbbenését” fejezte ki. „Nagyon sajnálom, hogy ezt az igazságot a két évvel ezelőtti meghallgatások során nem tudtuk megfogalmazni.” Ezen kívül lelkigondozói segítséget is felajánlott az áldozatoknak.

A nyomokra akkor bukkantak rá, amikor Norbert Trelle püspök jó két héttel ezelőtt minden misén felolvastatott egy levelet, amelyben megkérték a szexuális erőszak áldozatául esetteket, hogy jelentkezzenek. A kiváltó ok a berlini Canisius intézményben kiderült botrány volt, ahol már több mint egy tucat áldozatról tudnak. Két, ebben az ügyben is érintett jezsuita szerzetes Alsó-Szászországban is tevékenykedett. Az első nyomok arra utaltak, hogy Göttingenben, Hildesheimben és Hannoverben is hasonló esetek történtek.

A botrányokkal kapcsolatosan a katolikus egyház viselkedése egyre többeket háborít fel. A Spiegel információi szerint legalább hat további katolikus intézményben rontottak meg gyermekeket, akiket azért helyeztek el ott, hogy védelmet találjanak. Az igazságügyi miniszter a német püspököket cselekvésre szólította fel. „Konkrét terveket várok a katolikus egyháztól arra vonatkozóan, hogy mit fognak tenni az ügy teljes felderítése érdekében”, mondta Sabine Leutheusser-Schnarrenberger miniszterasszony a Spiegelnek. Az FDP-politikus szeretné, ha ombudsmanok, állami-, és egyházi-, valamint az áldozatokat képviselők is leülnének egy asztalhoz. Egy ilyen grémium „jó módja annak, hogy felderítésre kerüljön a számtalan visszaélés és a katolikus egyház lehetőséget kapna arra, hogy az áldozatokkal megegyezzen az önkéntes kártérítésről.”

Ugyanakkor Leutheusser-Schnarrenberger éles kritikát fogalmazott meg Walter Mixa püspökkel szemben, aki „a szexuális forradalmat” tette felelőssé a gyermekmegrontási ügyekért. „Kevéssé hasznos, ha néhány felelős, köztük Mixa püspök is polémikus kifogások mögé rejtőzik, ahelyett, hogy részt vállalna a dolog felderítésében”, mondta a miniszter.