Keresztény gyökerek és boldog magyar élet
Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke – Kerékgyártó György interjúja
Nagyítás
Kerékgyártó György
Félig tréfásan „repülő” egyetemnek nevezte a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) nagyszabású kezdeményezését dr. Szíjártó István egyetemi tanár, aki maga is részt vesz a programban. A KÉSZ tíz nagy témakörből álló ismeretterjesztő sorozatot szerkesztett ismert magyar társadalomtudósok, művészek, irodalmárok, könyvtár- és levéltár-igazgatók közreműködésével.
– Szervezőként a Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet címet adták az előadás-sorozatnak. Nyilván nem véletlen az utalás a kereszténység és a magyarság összetartozására.
– Azt a fontos felismerést szeretnénk tudatosítani a sorozat iránt érdeklődőkben, hogy az országot ugyan kard által, katonailag szereztük meg több mint ezer évvel ezelőtt, de a hit által tartottuk meg. A magyarság történetéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a kereszténység. Az előadás-sorozat megszervezését indokolta ugyanakkor az úgynevezett új pogányság erős terjedése, aminek vallási, nemzeti, szellemi és politikai vetületei is vannak, és amivel szemben állást foglalt a közelmúltban egy püspökkari körlevél. Mi mégsem feltétlenül ezen eszmék ellen kívánunk fellépni, inkább pozitívan szeretnénk a témához állni, és egy nemzetépítő stratégia fontosságára rámutatni.
– Hogyan jut el az egyházon kívüli nyilvánossághoz az előadások híre?
– Nem kizárólagos katolikus kezdeményezésről van szó: a katolikusok mellett református és evangélikus közösségek, civilszervezetek is részt vesznek a szervezésben. Az előadásokat pedig civil helyszíneken is – művelődési házakban, más közösségi terekben – tartjuk, hogy ne maradjon a plébániákon belül. A sorozat tíz előadásból áll, amelyek február 6-án a Központi Papnevelő Intézetben hangzottak el együtt. Az egyéves akció során tizenhét magyar városba jut el, mindegyikbe legalább hat, a helyi lehetőségektől függően. Vagyis összesen több mint száz előadásról van szó.
– Nemzetépítő stratégiát említett ez előbb. Ennek hangsúlyos része lehet egy ilyen tudományos előadássorozat?
– Az lehet, mivel történelmünket, kultúránkat, nemzeti önbecsülésünket vizsgálja, és azokra az értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek ezer éve fontosak az országnak, a társadalomnak. Természetesen a nemzetépítő stratégia ennél sokkal több területre terjed ki. Fontos része, tulajdonképpen alapköve az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a gazdaság, ami most nagyon nehéz helyzetben van Magyarországon. A KÉSZ aktívan részt akar venni abban, hogy ez megváltozzon. Ezért hívtuk meg az előadássorozatot propagáló sajtóbeszélgetésre dr. Bursics Attilát, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosát, aki az intézmény példáján tudta bemutatni, milyen csapások érték az egész magyar egészségügyet. Része ennek a stratégiának az oktatás, a kultúra vagy – ami legalább annyira fontos, mint ezek – a cigánykérdés. Nyugodtan leírhatjuk így, a szó szerintem nem degradáló senkire nézve.
– Ez utóbbinak rendezése érdekében mit tehet éppen a KÉSZ?
– Fontosnak tartom elmondani, hogy a KÉSZ nem csak elméleti kérdésekkel foglalkozó szervezet. Meggyőződésünk, hogy az országbeli állapotok változásának egyik kulcsa egyféle „civil radikalizmus” megszületése, vagyis a civil szféra erősödése. Éppen ezért a KÉSZ részt vesz a civil munkában is. Ennek egyik példája, hogy nemrégiben megkeresett egy világhírű cigány hegedűművész, Kathy-Horváth Lajos, aki maga is erősen aggódik a hazai cigányság szegregálódása miatt. Még csak szakembernek sem kell lenni, hogy tudjuk, a legtöbb probléma a cigányság lemaradásából ered – ez alatt iskolázottságbeli, foglalkoztatottságbeli és egzisztenciális lemaradást értünk. Kathy-Horváth Lajos egy felzárkóztató program ötletével keresett meg, ami még rengeteg igazításra vár, de azzal a reménnyel kecsegtet, hogy lehet lépni. Lajos hívta fel a figyelmemet arra is, hogy egy ilyen program megvalósítására százmilliárdos tételben állnak rendelkezésre EU-pénzek. Nem csak értelmiségi fantáziálásról van tehát szó.
– Említette az oktatást. Ez ma meglehetősen sokszínű, trendek indultak el, kísérletek zajlanak, és még állami szinten is gyakori a sokszor követhetetlen beavatkozás. A szakemberek közül sokan beszélnek hibás irányokból. Hogy lehet ezeket visszafordítani?
– Nincsenek visszafordíthatatlan folyamatok. Nem vagyok oktatási szakember, de úgy vélem, hogy ki lehet dolgozni ésszerű és hasznos oktatási programot. Mint annyi mindenben, itt is az állami szerepvállalás a kulcs.
– Tehát az államnak mégis irányító szerepet kell vállalnia?
– Elég sok mindenben. Persze, ehhez felelős kormányzásra van szükség, éppen ezért emlegettem már korábban is a nemzetépítő stratégiát. Gondoljunk arra, hogy manapság akármi kerül szóba – legyen az éppen az egészségügy vagy az oktatás –, folyton költségvetésről, büdzséről beszélünk: arról, hogy mire van pénz. Ennek az egésznek fordítva kellene működnie. Ha volna egy kitalált, kidolgozott stratégia, akkor ahhoz lehetne hozzárendelni a pénzt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenre könnyedén jutna: az elosztással akkor is küzdeni kéne, csakhogy az állam nem a lyukakat tömködné, hanem egy ésszerű elgondolás szerint juttatna minden területre. Akkor lehetne előbbre lépni.
– Az állami szerepvállalással kapcsolatos vélekedését tükrözi, hogy február 6-án Horthy-emlékmisét celebrált?
– Horthy Miklós kormányzó és azok az államférfiak, akik a korszakot jellemezték, komoly és jelentős művet hagytak maguk után. A trianoni döntés utáni, teljesen ellehetetlenített országot a semmiből hozták fel, építették újjá. Amikor Horthyról beszélek, erre az építő munkára gondolok. Világosan látni, hogy az államvezetésnek abban a korszakban is volt jövőképe és stratégiája a kilábaláshoz. Ezt én komoly példának tekintem.
– Beszélt a civil összefogásról. A rendszerváltás utáni két évtized egyik nagy csalódása éppen az, hogy a civil szféra nem erősödött meg. Hogy lehet ezen változtatni?
– Tagjai vagyunk a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), amely már több száz civilszervezet munkáját koordinálja. Ez a fórum létrehozott egy társadalmi szerződést, amelyet könyv alakban is megjelentet hamarosan. A könyv tartalmazza mindazokat az elvárásokat és észrevételeket, amelyeket – ennek a több száz szervezetnek a véleménye alapján – a civil szféra támaszt a mindenkori kormányzattal szemben. Jelenleg a Fidesz tekinthető kormányzásra kész erőnek, de szembetűnő, hogy helyi szinten néhol nem elég hitelesek az embereik. Helyettük újakat kell felállítani. A könyvet, amelyben ezek az észrevételek is szerepelnek, ünnepélyes gesztussal át fogjuk nyújtani Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltnek, remélve, hogy komolyan veszi a benne foglaltakat. Ha nem, akkor a későbbiekben kénytelenek leszünk a Fidesz-kormányzatot is bírálni.
– Valóban ennyire komolyan kell venni ezt az összefogást?
– A mindenkori kormányzat kénytelen komolyan venni, hiszen ez tükrözi a civil szféra, vagyis a lakosság jó részének véleményét. Ha semmibe veszik, a szavazók véleményét hagyják figyelmen kívül. Azt pedig senki sem engedheti meg magának. Hiszek benne, hogy eredményes lehet az együttműködés.
Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke – Kerékgyártó György interjúja
Nagyítás
Kerékgyártó György
Félig tréfásan „repülő” egyetemnek nevezte a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) nagyszabású kezdeményezését dr. Szíjártó István egyetemi tanár, aki maga is részt vesz a programban. A KÉSZ tíz nagy témakörből álló ismeretterjesztő sorozatot szerkesztett ismert magyar társadalomtudósok, művészek, irodalmárok, könyvtár- és levéltár-igazgatók közreműködésével.
Osztie Zoltán
Fotó: keesz.hu
A tervek szerint ezt 17 magyar város nem egyházi intézményén keresztül mutatják be a szélesebb nyilvánosságnak. Az esemény apropóján a civil szféra erősítéséről és nemzetépítő stratégiáról beszélgettünk dr. Osztie Zoltánnal, a KÉSZ elnökével.Fotó: keesz.hu
– Szervezőként a Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet címet adták az előadás-sorozatnak. Nyilván nem véletlen az utalás a kereszténység és a magyarság összetartozására.
– Azt a fontos felismerést szeretnénk tudatosítani a sorozat iránt érdeklődőkben, hogy az országot ugyan kard által, katonailag szereztük meg több mint ezer évvel ezelőtt, de a hit által tartottuk meg. A magyarság történetéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a kereszténység. Az előadás-sorozat megszervezését indokolta ugyanakkor az úgynevezett új pogányság erős terjedése, aminek vallási, nemzeti, szellemi és politikai vetületei is vannak, és amivel szemben állást foglalt a közelmúltban egy püspökkari körlevél. Mi mégsem feltétlenül ezen eszmék ellen kívánunk fellépni, inkább pozitívan szeretnénk a témához állni, és egy nemzetépítő stratégia fontosságára rámutatni.
– Hogyan jut el az egyházon kívüli nyilvánossághoz az előadások híre?
– Nem kizárólagos katolikus kezdeményezésről van szó: a katolikusok mellett református és evangélikus közösségek, civilszervezetek is részt vesznek a szervezésben. Az előadásokat pedig civil helyszíneken is – művelődési házakban, más közösségi terekben – tartjuk, hogy ne maradjon a plébániákon belül. A sorozat tíz előadásból áll, amelyek február 6-án a Központi Papnevelő Intézetben hangzottak el együtt. Az egyéves akció során tizenhét magyar városba jut el, mindegyikbe legalább hat, a helyi lehetőségektől függően. Vagyis összesen több mint száz előadásról van szó.
– Nemzetépítő stratégiát említett ez előbb. Ennek hangsúlyos része lehet egy ilyen tudományos előadássorozat?
– Az lehet, mivel történelmünket, kultúránkat, nemzeti önbecsülésünket vizsgálja, és azokra az értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek ezer éve fontosak az országnak, a társadalomnak. Természetesen a nemzetépítő stratégia ennél sokkal több területre terjed ki. Fontos része, tulajdonképpen alapköve az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a gazdaság, ami most nagyon nehéz helyzetben van Magyarországon. A KÉSZ aktívan részt akar venni abban, hogy ez megváltozzon. Ezért hívtuk meg az előadássorozatot propagáló sajtóbeszélgetésre dr. Bursics Attilát, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosát, aki az intézmény példáján tudta bemutatni, milyen csapások érték az egész magyar egészségügyet. Része ennek a stratégiának az oktatás, a kultúra vagy – ami legalább annyira fontos, mint ezek – a cigánykérdés. Nyugodtan leírhatjuk így, a szó szerintem nem degradáló senkire nézve.
– Ez utóbbinak rendezése érdekében mit tehet éppen a KÉSZ?
– Fontosnak tartom elmondani, hogy a KÉSZ nem csak elméleti kérdésekkel foglalkozó szervezet. Meggyőződésünk, hogy az országbeli állapotok változásának egyik kulcsa egyféle „civil radikalizmus” megszületése, vagyis a civil szféra erősödése. Éppen ezért a KÉSZ részt vesz a civil munkában is. Ennek egyik példája, hogy nemrégiben megkeresett egy világhírű cigány hegedűművész, Kathy-Horváth Lajos, aki maga is erősen aggódik a hazai cigányság szegregálódása miatt. Még csak szakembernek sem kell lenni, hogy tudjuk, a legtöbb probléma a cigányság lemaradásából ered – ez alatt iskolázottságbeli, foglalkoztatottságbeli és egzisztenciális lemaradást értünk. Kathy-Horváth Lajos egy felzárkóztató program ötletével keresett meg, ami még rengeteg igazításra vár, de azzal a reménnyel kecsegtet, hogy lehet lépni. Lajos hívta fel a figyelmemet arra is, hogy egy ilyen program megvalósítására százmilliárdos tételben állnak rendelkezésre EU-pénzek. Nem csak értelmiségi fantáziálásról van tehát szó.
– Említette az oktatást. Ez ma meglehetősen sokszínű, trendek indultak el, kísérletek zajlanak, és még állami szinten is gyakori a sokszor követhetetlen beavatkozás. A szakemberek közül sokan beszélnek hibás irányokból. Hogy lehet ezeket visszafordítani?
– Nincsenek visszafordíthatatlan folyamatok. Nem vagyok oktatási szakember, de úgy vélem, hogy ki lehet dolgozni ésszerű és hasznos oktatási programot. Mint annyi mindenben, itt is az állami szerepvállalás a kulcs.
– Tehát az államnak mégis irányító szerepet kell vállalnia?
– Elég sok mindenben. Persze, ehhez felelős kormányzásra van szükség, éppen ezért emlegettem már korábban is a nemzetépítő stratégiát. Gondoljunk arra, hogy manapság akármi kerül szóba – legyen az éppen az egészségügy vagy az oktatás –, folyton költségvetésről, büdzséről beszélünk: arról, hogy mire van pénz. Ennek az egésznek fordítva kellene működnie. Ha volna egy kitalált, kidolgozott stratégia, akkor ahhoz lehetne hozzárendelni a pénzt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenre könnyedén jutna: az elosztással akkor is küzdeni kéne, csakhogy az állam nem a lyukakat tömködné, hanem egy ésszerű elgondolás szerint juttatna minden területre. Akkor lehetne előbbre lépni.
– Az állami szerepvállalással kapcsolatos vélekedését tükrözi, hogy február 6-án Horthy-emlékmisét celebrált?
– Horthy Miklós kormányzó és azok az államférfiak, akik a korszakot jellemezték, komoly és jelentős művet hagytak maguk után. A trianoni döntés utáni, teljesen ellehetetlenített országot a semmiből hozták fel, építették újjá. Amikor Horthyról beszélek, erre az építő munkára gondolok. Világosan látni, hogy az államvezetésnek abban a korszakban is volt jövőképe és stratégiája a kilábaláshoz. Ezt én komoly példának tekintem.
– Beszélt a civil összefogásról. A rendszerváltás utáni két évtized egyik nagy csalódása éppen az, hogy a civil szféra nem erősödött meg. Hogy lehet ezen változtatni?
– Tagjai vagyunk a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), amely már több száz civilszervezet munkáját koordinálja. Ez a fórum létrehozott egy társadalmi szerződést, amelyet könyv alakban is megjelentet hamarosan. A könyv tartalmazza mindazokat az elvárásokat és észrevételeket, amelyeket – ennek a több száz szervezetnek a véleménye alapján – a civil szféra támaszt a mindenkori kormányzattal szemben. Jelenleg a Fidesz tekinthető kormányzásra kész erőnek, de szembetűnő, hogy helyi szinten néhol nem elég hitelesek az embereik. Helyettük újakat kell felállítani. A könyvet, amelyben ezek az észrevételek is szerepelnek, ünnepélyes gesztussal át fogjuk nyújtani Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltnek, remélve, hogy komolyan veszi a benne foglaltakat. Ha nem, akkor a későbbiekben kénytelenek leszünk a Fidesz-kormányzatot is bírálni.
– Valóban ennyire komolyan kell venni ezt az összefogást?
– A mindenkori kormányzat kénytelen komolyan venni, hiszen ez tükrözi a civil szféra, vagyis a lakosság jó részének véleményét. Ha semmibe veszik, a szavazók véleményét hagyják figyelmen kívül. Azt pedig senki sem engedheti meg magának. Hiszek benne, hogy eredményes lehet az együttműködés.
még ha ZSIGÓ JENŐ jelentkezett volna be,megérteném!!!ő tisztességes,okos ember!
VálaszTörlésde kathy horváth lajos?ez nevetséges!!!!ellenőrizzék le a bizonyítványait!MINDET!