2008. október 31., péntek

Egyházmegyei közösségvállalás

Futó Zoltán, a Sarkad-Újteleki Református Egyházközség lelkészének írásai




Egyházmegyei közösségvállalás
A közösségvállalás, s annak megvalósulása a Békési Református Egyházmegyében
Előadás a Berekfürdői Lelkésztovábbképző Konferencián 2001.
DOC: http://www.fugiens.tvn.hu/egyeb/kozossegvallalas_megyei.doc

Közösségvállalás az anyagiak terén, egy működő missziói terv
THÉMA konferencián előadás, Debrecenben
Ugyanattól az előadótól a téma kicsit másképpen kifejtve.
DOC: http://www.fugiens.tvn.hu/egyeb/kozossegvall.doc

További írások, tanulmányok, letölthető anyagok


Minőségellenőrzés az egyházban?

Minőségellenőrzést az egyházban is!

(Hannover) - A Volkswagen Logistics Kft vezetője, Jan Wurps amellett érvelt, hogy erőteljesebb minőségellenőrzésre lenne szükség az egyházban is. Az egyházi adót fizetők ugyanis igényt tartanak arra, hogy pénzükért megfelelő szolgáltatást kapjanak - mondta Hannoverben Wurps, aki a VW-Műveknél egyházi megbízott. A minőségi követelmény főként arra irányul, hogy az egyházi szolgálatok mennyire viszik közel az emberekhez az evangéliumot. A vállalatoknál az eredményesség 80 %-a a menedzserektől függ, az egyházaknál viszont a lelkésztől. A lelkésznek ma multifunkcionálisnak kell lennie: ő az egyház reprezentánsa, integráló személyiség fiataloknak és időseknek, vezető, szónok, lelkigondozó, vállalkozó és moderátor. Ő adja meg az egyház nevű szervezetnek az arculatot. Az egyháznak a legjobbakra van szüksége, ezért a lelkészeket nagyon gondosan kell kiválasztani. "Ha egy lelkészről 4 éves korára kiderül, hogy nem alkalmas a szolgálatra, nem szabadna még 25 évig ide-oda küldözgetni őt a gyülekezetekbe.

Forrás: MRE

VW-Logistik-Chef fordert mehr Qualität in der Kirche

Repül a pápa kippája


"A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született." (Jn 3:8)

(Lefújta a szél a pápai kippát a mai audiencián...)


Jn 3,16


"Úgy szerette Isten ezt a világot, ...
hogy inkább nem egy bizottságot küldött érette."

Real Church Signs


A reformáció 23145 pontja

Az iPodon is szóljon az isteni ige

Az iPodon is szóljon az isteni ige

Az iPodon is szóljon az isteni ige

Róma - A római katolikus egyház szerint a nyomtatott szöveg már nem elégséges az isteni ige terjesztéséhez, ezért az új technikákat is igénybe kell venni. Így döntött a hét végén a püspöki szinódus, amely Rómában ülésezett.


A szinódus célul tűzte ki, hogy "az isteni igének hallatszania kell a rádióban, az interneten, CD-n, DVD-n és iPodon". A nyomtatott szöveg ugyanis már nem elégséges eszköz a hívek megszólításához, mivel a technikai fejlődés megváltoztatta a társadalmi kommunikációt - áll a szinódus nyilatkozatában.

A listán szerepel a tv és a mozivászon, a sajtó és mindenféle társadalmi és kulturális rendezvény is. Ugyancsak sürgette a püspöki szinódus, hogy a Bibliát a Föld minél több nyelvén terjesszék.

Forrás: Hírszerző


Egyház és (állam) politika

Dr. Fischl Vilmos: Egyház és (állam) politika

Fischl Vilmos evangélikus lelkész, külügyi szakértő, a hadtudomány (PhD) doktora, a Magyarországi Evangélikus Egyház alkalmazottja, „Egyház és (állam) politika” című tanulmányában azt vizsgálja, hogy az egyház és a politika hogyan viszonyulnak egymáshoz, valamint az egyház és az állam között milyen kapcsolatnak kell lennie. Lehet-e együttműködés egyház és politika ,valamint egyház és állam között? A cikk megjelent a Hadtudomány. A Magyar Hadtudományi Társaság folyóiratában (XIX. évfolyam. 2008/3-4. szám)


2008. október 29., szerda

Gyülekezetépítés falun

Gyülekezetépítés falun
(MS Word dokumentum)



Hajdú Zoltán Levente,
a Szóládi Református Egyházközség lelkészének előadása.

További előadások


Két bolygó kell 2030-ra

Living Planet Report 2008

A World Wildlife Fund (WWF) - Természetvédelmi Világalap - újonnan megjelent éves jelentése szerint, ha így folytatjuk, 2030-ra két bolygóra lesz szükségünk.
Az okokat, statisztikákat és hosszútávú megoldásokat összegző jelentést a fenti képre kattintva tekinthetjük meg.




"Pronto, Vaticano"

Vatican, nuns, switchboard

50 éve apácák válaszolnak a vatikáni telefonközpont élő hangjaiként "Pronto, Vaticano" köszöntéssel. Az átlag 60 éves apácák (közülük a legidősebb 71 éves) több nyelven is beszélnek, így biztosítva "a legemberibb telefonközpont" működését. Általában a pápai eseményekről, vatikáni múzeumokról vagy hotelekről kérdeznek, de gyakran közös imádságot kérnek, a pápával való azonnali beszélgetést. Gyakran szektásokkal kell hitvitába bocsátkozzanak, vagy kénytelenek szentnek szólítani egy-egy magát pl. Keresztelő Szt. Jánosnak képzelő személyt. Bármilyen információ vagy tanácskérés esetében gyakorlottan irányítani tovább a hívókat - még azokat is, akik ördögűzőt keresnek. Az apácák természetesen ünnepeken is "dolgoznak", néha világi férfiak is váltják őket, gyakran kénytelenek mégis váróvonalra tenni a hívókat, turisztikai információk esetében pedig gépi, rgözített információval szolgálni.

Los Angeles Times: Vatican switchboard sees a human touch as the answer


2008. október 28., kedd

Bíboros bírálja a Vatikánt protestáns ügyben




Walter Kasper bíboros, a Kersztény Egység Pápai Tanácsának elnöke bírálta Hittani Kongregáció Dominus Iesus (2000) című nyilatkozatának nyelvhasználatát, mely többek között a protestáns egyházakat nem tekinti katolikus értelemben vett, illetve szószerinti "egyházaknak". A bíboros hangsúlypzta, hogy nem a deklaráció tartalmát, hanem helytelen nyelvhasználatát kritizálja. A lenegyel katolikus hírügynökség (KAI) interjúját az ENI idézi.

"Nem lehet béke a világon addig, amíg nincs béke a világ vallásai közt." (Walter Kasper)

Megújult evangélikus honlap


Látogassa meg a Magyarországi Evangélikus Egyház megújult honlapját!



Quiz: Which theologian are you?


Az angol nyelvű biblia és teológiai kifejezésekben otthon lévőknek érdemes kipróbálni ezt a többszintű tesztlapot. Minden teológiai kijelentést egy hatpontos skálán pontozhatunk az egyetértés és egyet-nem-értés között. Holtverseny esetén a végén választani kell egy teológiai kijelentést. Így kiderülhet, mennyiben osztod Kálvin, Barth, Anselmus, Luther, J. Moltmann, Augustinus, Ch. Finney, Fr. Schleiermacher, P. Tillich vagy J. Edwards teológiai nézeteit. A bátrabbak többet is megpróbálhatnak...




Church and Politics Quiz


Kérdőív jellegű kvíz az egyház és a politika viszonyáról.
Angolul értő keresztényeknek és/vagy politikusoknak ajánlott...


Abortusz = nácizmus = sztálinizmus



Edward Cardinal Egan, New York-i érsek az élet védelmében radikálisan bírálta az aborsztuszt. Egyrészt az alábbi, 20 hetes magzatot modern diagnosztikával ábrázoló képpel igyekezett megszólíta az olvasókat, másrészt az abortuszt a nácik és a sztálinizmus népírtásához hasonlította. Az áldozatok minden esetben ártatlan személyek.

Az érsek hivatalos blogja a fenti képre kattintva, a teljes angol nyelvű bejegyzés pedig a lenti képre kattintva érhető el.

baby pic

Hivatalos keresztvíz-levevés

Az istenhitet elvetőket törlik az egyházi anyakönyvekből Olaszországban
2008. október 27. 22:44 | Forrás: MTI

Több mint ezer fő jelentkezett az olasz Ateisták és Racionális Agnosztikusok Szövetségének (UAAR) a hétvégén első ízben megrendezett "kereszteléslevevő" rendezvényére, amelynek során az istenhitet elvetőket törlik az egyházi anyakönyvekből.

"A keresztséget elutasítók kérvényt küldtek ahhoz az egyházközséghez, ahol csecsemőként megkeresztelték őket, ezúton kinyilvánítva azon törvény adta jogukat, hogy az állam ne tekintse őket a továbbiakban a katolikus egyházhoz tartozónak, miként ezt az 1999-es, Biztosíték a magánélet sérthetetlenségéről elnevezésű törvény garantálja" - áll az UAAR nyilatkozatában.

"A ezernyi jelentkező az ország különböző részeiből származik, de néhány városban szervezetünk kezdeményezése különösen nagy sikert aratott. Milánóban vagy Bolognában, ahonnan például mintegy százan jelentkeztek. Hasonlóan sokan érkeztek Cagliariból, ahol a pápa a közelmúltban tett látogatást" - mondta Raffaele Carcano, az UAAR nemzeti titkára az ANSA olasz hírügynökségnek.

A keresztségüktől megszabadulni vágyók szociális háttere is különböző, de több teljes család is található közöttük.

STOP


2008. október 27., hétfő

Az Ó- és Újszövetség könyvei elválaszthatatlanok

„Az Ó- és Újszövetség könyveit nem választhatjuk külön egymástól – ez a szinódus egyik nagy tanulsága”- interjú Erdő Péter bíborossal


Október 25-én, szombaton délután, a Püspöki Szinódus XII. általános rendes ülésének utolsó munkanapján kértük meg Erdő Péter bíborost, magyar prímást, hogy vonjon mérleget a főpásztorok megbeszéléseiről.
„Krisztus világosságában kell szemlélnünk az Ószövetséget” – hangsúlyozta a bíboros, rámutatva a fundamentalizmus veszélyeire. Az interjú első része, amelyet vasárnap esti adásunkban sugároztunk, a következő weboldalról tölthető le:
http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=240268


Erdő Péter bíboros a püspöki szinódusról



Katolikus papjelöltek pszichológiai vizsgálata

Vatikáni dokumentum a szemináriumba jelentkezők pszichológiai vizsgálatáról


Október 30-án sajtókonferencián mutatják be a szemináriumba jelentkezők pszichológiai vizsgálatáról szóló dokumentumot – jelentették be a Vatikánban.

A pszichológia alkalmazásának irányelvei a papságra jelentkezők felvételénél és képzésében című dokumentumot több mint hat év alatt dolgozta ki a Katolikus Nevelési Kongregáció. 2005-ben II. János Pál pápa felhívta a kongregáció figyelmét: „Hogy erkölcsi bizonyosságot nyerjünk a jelentkező érzelmi-szexuális érettsége felől, „gondosan meg kell vizsgálni", vajon képes-e papi nőtlenségben élni. „Korunk társadalmi és kulturális változásainak fényéb en olykor hasznos lehet, ha a nevelők szakemberhez fordulnak, akik segíteni tudnak, hogy a papságra jelentkezők jobban megértsék, mivel jár a papság, és felismerjék, hogy a cölibátus ajándék, amelyet a pap szeretetből ad az Úrnak és testvéreinek" – idézi II. János Pál pápát a CNS.

Magyar Kurír


Congregation for Catholic Education


Az egyházak szerepe a közéletben

Az egyházak szerepe a közéletben - jelentés Leuvenből

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://cec-kek.org/layout/logo2.gif”.


A belgiumi Leuvenben tartotta az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK) Egyház és Társadalom Bizottsága idei küldöttgyűlését október 20-22. között. Az európai egyházak mintegy hatvan küldötte vett részt "Az egyházak szerepe a közéletben" égisze alatt megrendezett értekezleten. A résztvevők között a római katolikus egyház kivételével valamennyi felekezet képviseltette magát, köztük a Kárpát-medence református egyházai is.

Az értekezlet elsődleges célja az EEK-nak jövő évben, Lyonban tartandó, jövőlatolgató közgyűlés közélettel és politikával kapcsolatos napirendjének előkészítése volt. A 2009. júliusában sorra kerülő közgyűlés lesz hivatott ugyanis meghatározni az Egyház és Társadalom Bizottság fő feladatait a 2015-ig terjedő időszakra. A lyoni nagygyűlés egybeesik az európai szervezet fennállásának 50. évfordulójával, a kiemelkedő ökumenikus rendezvény főtémája is az 1959-es hidegháborús állapotokra és Európa akkori kettészakítottságára utal majd: "Egyként hívattunk el a krisztusi reménységre".

Forrás: MRE

Honlap: http://cec-kek.org




2008. október 26., vasárnap

Meleg és nimfó keresztények?

Öt kenyér - keresztény-meleg portál
http://www.otkenyer.hu

Christian Nymphos - Married Sex: Spicy - the way God intended it to be!
http://christiannymphos.org

Erotikus bibliai naptár! - Calendars use sex to sell God and cheese
http://www.smh.com.au/news/world/calendars-use-sex-to-sell-god-and-cheese/2005/12/04/1133631146816.html


Fontos:
  • A fenti honlapok nem tükrözik a szerkesztő hozzáállását vagy véleményét.
  • A fenti honlapok kizárólag tájékoztató jelleggel lettek ajánlva.
  • A honlapok megtekintése kizárólag felnőtt, felelős, nyitott elméjű és erős hitű személyeknek ajánlott.
  • Mindennemű megbotránkozásért a fenti honlapok készítőit terheli felelősség.
  • A jelen honlapon ajánlott weblapok reklámaiért vagy további hivatkozásainak tartalmáért nem vállalunk felelősséget.
(biztos, ami biztos...)

Videó: a templom helybe jön

Művészi igényű videó egy amerikai templom-költöztetésről. Több száz mérföldre költöztették a 100 éves fatemplomot. Egy szakaszon 40-tagú kórus is vezette a szállítást erre az alkalomra írt kórusművet énekelve. Megoldás szórványgyülekezeti gondokra?




2008. október 25., szombat

Riport: Egyház a választások idején

A Református Egyház Félórája
2008. október 22.

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Mai műsorunkban az arányokról lesz szó- így lehetne egy szóban összefoglalni. Mert nem mindig világos manapság, hogy mi a nagy és mi a kicsi, mi a fontos és mi a lényegtelen, ki van fent, és ki van lent. Sokszor gondolkodom mai korunkon, és nyilván nem elemzem jól, hiszen benne élek, mégis talán az arányvesztés az a szó, amivel a legjobban leírhatjuk a körülöttünk zajló folyamatokat. Egerekből lesznek az elefántok ? hallgassuk csak végig egy nap híreit -, ugyanakkor a teve kipotyog a szitán, mert nagyon fontos szeretetkapcsolataink elsorvadnak. A valós élet rendje pont fordított lenne. Többek között erről a fura visszájára fordult világról is beszélgettek azon a tanácskozáson, amelyen a Magyarországi Református Egyház tisztújító választásait elemezték az elmúlt héten. Balog Zoltán vezette a kerekasztal beszélgetést, melynek résztvevői Bereczky Ildikó, Nagy Péter, Németh Géza, Sípos Ete Álmos és Ablonczy Balázs voltak.

Balog Zoltán: Elég sokat mozgok katolikus, evangélikus illetve olyan testvérek között, akik egyik közösséghez sem tartoznak. Tapasztalataim alapján azt szoktam mondani, hogy az egyházvezetés tekintetében az a különbség a katolikusok és reformátusok között, hogy a katolikus közösségben a püspököt nem illik bírálni, a reformátusban pedig kötelező. Nálunk - ahogy erről már a délelőtt folyamán Peterdi Dániel beszélt - az egyház vezetése kollektív dolog, sohasem csak egy ember feladata, hanem egy közösségi vezetés kell legyen. Ebből kifolyólag nem csak a püspök urat, hanem az egyház kollektív vezetését is nyugodtan lehet bírálni, az a fontos, hogy ez szeretetből történjen.

Ablonczy Balázs: Viharos tengeren kell hajózni. Az elmúlt hat évből két dolgot, két folyamatot szeretnék kiemelni, egy pozitívat és egy negatívat. Utóbbival kezdeném. Sajnos gyakran hallani a nézetet, miszerint a papok csak a pénzről beszélnek, ahelyett hogy leszednék az aranyozást a templom tetejéről, és szétosztanék a szegények között. Negyven év egyházellenes propagandája után az emberek befogadóképessége sokszor csak eddig terjed. A magyar média sincs sokkal jobb állapotban. Csupán ezt a kérdést tudja és akarja feltenni az egyházi vezetőknek. Azt most hagyjuk, hogy sandaságból, tájékozatlanságból, különféle társadalmi csoportokat egymásnak ugrasztanak. Ebben a helyzetben, tetszik vagy nem, az egyházra is osztanak szerepet. Nagy kérdés, hogy ennek a szituációnak a "kommunikációs kezelését" hogyan lehet megoldani - mert ez nem lehetetlen. Mindemellett pozitív jelenséget is észre lehet venni, ami ugyan nem annyira markáns és érezhető, mint az előző vélekedés, de ott van. Ma már szinte közhelynek számít, hogy értékválságban élünk, ezzel nem mondok nagy újdonságot. Érezhető, hogy megnövekszik az igény minden olyan intézményre, minden olyan szereplőre, ami és aki képes ugyanazt mondani viszonylag hosszú időn keresztül. Amikor az emberek már semmiben nem ismerik ki magukat, se a vezetőjüknek, se az intézményeknek nem tudnak hinni, munkahelyük megtartásában sem tudnak reménykedni, akkor igenis lehet jelentősége annak, hogy az egyház hogyan és mit mond, és az értékeit hogyan közvetíti. Én magam is érzem a saját környezetemben, hogy a nem templomba járó és az egyház szabályait nem követő emberek között is megnőtt az igény, a kíváncsiság arra nézve, hogy mit mond az egyház ebben a kusza helyzetben. Visszautalva a kommunikáció szerepére: amikor arról gondolkodunk, hogy hogyan lehet ebben a sokszor ellenséges, de leginkább közönyös médianyilvánosságban sikeresen üzeneteket küldeni, akkor nyugodtan lehet arra hivatkozni, hogy a Református Egyház képes olyan üzeneteket képviselni, olyan válaszokat adni, amelyre a magyar társadalom ki van éhezve. Ha sikerül a megfelelő szavakat, mondatokat, példákat előhozni - személy szerint többek között ezért örülök nagyon a Biblia Évének - az megmutatja, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel a nyilvánosság falát át lehet törni.

Balog Zoltán: Azért fontos, hogy ki a püspök, mert fontos, hogy ki képvisel bennünket kifelé, kinek az orra alá nyomják oda az újságírók a mikrofont, vagy kire szegezik a kamerát. Azért is fontos a püspök, hogy legyen a pásztoroknak is pásztora. Az a különlegessége a református gyülekezeteknek legalábbis Magyarországon, hogy egyszerre van lelkészi és nem lelkészi vezetése. Nem szeretem azt a szót, hogy világi, mert az a magyarban a világias szinonimája. Vannak főgondnokaink, vannak gondnokaink, van nem lelkészi elnökünk. Hogy is van ez a nem lelkészi vezetés? Ők amolyan táskahordozók, egyfajta református ministránsok a papok és a püspökök mellett, vagy van valami önálló szerepük is?

Bereczky Ildikó: Jürgen Moltmannnak van egy új könyve, Az új életstílus a címe. Azt írja ebben, hogy az egyháznak a gyámkodó egyházból a gyülekezetek egyházává kellene válnia. Az egyháznak meg kellene próbálnia egy olyan keretet nyújtania a gyülekezeti tagoknak, amelyben a saját történetüket élhetik meg, és nem azt érzik, hogy nélkülük történik az egyházi élete, ami nem más, mint amit a lelkészek és az egyházi vezetők kommunikálnak, vagy adnak elő. Mások helyett akarunk csinálni valamit, ami nem feltétlenül a mi dolgunk. Miközben a gyülekezeteink azt érzik, hogy magukra maradtak. Én most a vidék nevében beszélek, hiszen magam is onnan jövök. Azt érezzük, hogy nem az egyház megyéinek az erősítése az irány, hanem mindenféle jó szándékú emberekből álló, szeparált "gittegyletek", gyülekezetek, intézmények, bizottságok emésztik fel az erőket.

Németh Géza: Az jutott eszembe, amit még Nagy Sándor javasolt valamikor: a világi helyett a presbiteri tisztségviselő kifejezést kellene használni. Érdemes lenne ezt megfontolni.

A hallgatók közül valaki: Ötszáz éve így van.

Németh Géza: A törvényben nem, a törvényben a "világi" kifejezés szerepel.

Bereczky Ildikó: Nekem az lenne a javaslatom, hogy álljunk a fejünk tetejére. Ezt komolyan mondom. Úgy gondolom, hogy most következett be annak a lépésnek a lélektani pillanata, hogy az egyház elkezdje komolyan venni azt, hogy a gyülekezetek vannak felül. Tehát a hangsúlyokat oda kellene tenni, ahol azok vannak.

Nagy Péter: Amit én elvárnék az egyházvezetéstől az az, hogy egyszer s mindenkorra tegyük tisztába a múlt kérdését. E nélkül nem megy. Ez folyton ott rohad, ezt megtapasztaltuk. Ahány szekrényt kinyitunk, annyi csontváz hullik ki. Ehhez még pluszba fejre is akarnak állítani "ez már kicsit sok nekem" Remélem ez lesz az utolsó lépés!. Valami olyan erkölcsi tartás vagy egyházfegyelem kellene, ami igenis korlátokat szab. Természetesen nem vérengzésre hívok fel most, de ha mindent tolerálunk, mindent lenyelünk, akkor a papjaink is, a világi testvéreink is egy az egyben azt csinálják, amit körülöttünk a világ. Szükség van egy döntő változásra.

Sípos Ete Álmos: Ravasz László a következő programot hirdette meg: tiszta református teológiát tanítani, evangelizációt, missziót folytatni, a református értelmiséget összefogni, az egyház társadalmi létét megerősíteni, illetve önálló református álláspontot kialakítani a magyarság sorskérdéseiben. A program megvalósításához tehetséges, jó akaratú és odaadó emberek együttműködő munkája szükséges. Csak csapatmunkában lehet jól egyházkormányzati munkát végezni.

Ablonczy Balázs: Ma Magyarországon a 21 éven aluliak 80%-a már kereskedelmi tévét sem néz. Az ő kommunikációs csatornájuk már egyértelműen az Internet: feltöltenek képeket, megosztanak adatokat, chatelnek, fórumokon beszélgetnek. Ezt nem azért mondom, hogy mázsás súlyokat helyezzek mindenki vállára - éppen ellenkezőleg. Az ebben rejlő lehetőséget szeretném megvilágítani. Magyarország legolvasottabb, legbefolyásosabb portálja napi nyolcszázezer- egymillió látogatóval bír. Ez több mint az összes komoly politikai lap együtt véve. Igenis van tere a gondolatoknak, és a Református Egyház ebben a versenyben nagyon jól indul, mert itt vannak gondolatok.

Balog Zoltán: Köszönjük szépen a hozzászólást. Akkor a "tengerre magyar" felszólítás nyomán: "Internetre papok, főgondnokok, presbiterek!" Sikerült egy szeretetteljes és ugyanakkor kritikus légkörben folytatni ezt a mai beszélgetést, amit egy bibliai idézettel zárnék. A Példabeszédek könyvében azt olvassuk, hogy az ember vet sorsot, de a döntés az Úré. Köszönöm szépen a figyelmet.


2008. október 23., csütörtök

Tofeus Dobos Mihály (1624-1684)

Tofeus [Dobos] Mihály (Székelyhíd, 1624. szept. 29. – Gyulafehérvár, 1684. okt. 23.) ref. püspök. Hazai iskolái befejeztével külföldre menvén, 1646. szept. 29-től Franekerben, 1647-től Utrechtben, 1648. szept. 29-től Harderwijkben, ez évi decembertől Leidenben folytatta tanulmányait. Miután ez utóbbinak egyetemén 1649 júliusában teol. doktorságot szerzett, hazatért, s előbb Nagyváradon, 1652 tavaszán pedig Sárospatakon tanárkodott, míg 1653 nyarán lelkész lett Bodrogkeresztúron, 1656-ban pedig Bihardiószegen. Innen ismételten hívták Nagybányára, de nem oda ment el, hanem 1658 áprilisában Szatmárra, majd 1665 tavaszán udvari papnak →Apafi Mihályhoz. Az →erdélyi egyházkerület 1679 júniusában püspökké választotta. E hivatalában első dolga volt a →Gilányi Gergely-féle, veszélyben forgó tekintélyes hagyatékot erélyes fellépéssel megmenteni az egyház javára. A →coccejanusok és →cartesianusok ellen éppen olyan erős küzdelmet folytatott, mint egykor a lutheránus Horváth András ellen, csakhogy amazok ellen püspöki hatalmával, emez ellen pedig tollával. – Művei: De actuali Dei providentia. (Leiden, 1649.) De perseverantia sanctorum (2 r.). (Nagyvárad, 1650–51.) A szent zsoltárok resolutiója (Név n.). (Kolozsvár, 1683.) Respondeált a Deuteronomium utolsó hat fejezetéről (1646.) és a „De translatione imperii a graecis ad francos” (1647.) tartott vitákon. Gyászverset írt Rákóczy Zsigmond hercegről (1652. héberül). Kéziratban is maradtak munkái. – Ellenben →Szathmárnémethi Sámuelnek felette tartott gyászbeszéde megjelent. – Apósa volt →Nagyari Józsefnek, Váraljai Dánielnek, Nánási Lovász Mihálynak és Felfalusi Józsefnek, nagyapja Nánási Lovász Mihálynak, Solymosi Benkő Ferencnek, dédapja Piskárkosi Szilágyi Sámuelnek.

Forrás: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon

Magyar írók élete és munkái: Tofeus (Dobos) Mihály

Varga Béla (1886-1942)

vargabela.jpg (9683 bytes)

Varga Béla
(1886. október 23. - 1942. április 10.)
unitárius teológiai tanár, püspök, filozófus, pedagógus, egyetemi tanár



Léta Sándor: Ki volt Varga Béla?
http://www.mue.unitarius-halo.net/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=142
http://www.unitarius.hu/hitvallas/vargabela.htm

Unitárius Pantheon: Varga Béla
http://panteon.unitarius-halo.net/pantheon/vargabela.htm

Protestáns Panteon: Varga Béla
http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/torda/vargabela?detail=1

Magyar Életrajzi Lexikon: Varga Béla
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC16241/16418.htm

Unitárius Portál
http://www.mue.unitarius-halo.net

Erdélyi Unitárius Egyház
http://www.unitarius.com

2008. október 22., szerda

Fabiny Tamás: Bugenhagen öröksége

A kulcsos ember, Bugenhagen öröksége



Luther és Melanchthon mellett alighanem Johannes Bugenhagen a reformáció legjelentõsebb alakja. Szülõvárosában, az északnémet Greifswaldban emlékeztek meg arról a férfiúról, aki önmagát csak dr. Pomeraniusnak nevezte. A Hanza-város dómjában múlt vasárnap megtartott ünnepi istentiszteleten részt vett az éppen Greifswaldban ülésezõ európai egyházi vezetõk konferenciájának több tucat püspöke, szuperintendense és elnöke is. A reformátor évszázadok távlatából is tükröt tartott elénk: tudunk-e hozzá méltó igehirdetõk, vezetõk és fõképpen lelkigondozók lenni?

Bugenhagen a wittenbergi városi templom lelkésze volt harmincöt éven át. Az evangélikus gyakorlatot jól összefoglalja Lukas Cranach itteni oltárképe, amely mintegy megeleveníti szolgálatunk súlypontjait. A festmény középpontjában az utolsó vacsora áll, utalva az úrvacsorára mint szentségre. A kép megjeleníti a másik szentséget, a keresztséget is: nem más, mint Philipp Melanchthon tart keresztvíz alá egy gyermeket.

Kezdetben a lutheri reformáció még külön kezelte a bûnbánat szentségét; erre utal a képen Bugenhagen alakja, aki két kulcsot tart a kezében. A Jézustól kapott mandátummal, az oldás és kötés hatalmával él. Cranach festményén az igehirdetést – mondhatjuk: természetesen – Luther Márton képviseli, aki a szószéken állva prédikál, közben pedig a keresztre feszített Jézusra mutat.

Luther, Melanchthon és Bugenhagen – a reformáció sebesen száguldó szekerének hármasfogata. Vegyük most szemügyre a harmadikat, a híveink körében talán kevésbé ismert Bugenhagent! Nem egyszerûen az évforduló kötelez erre minket, hanem egyházaink mai helyzete is. Az ige tiszta hirdetése és a szentségek helyes kiszolgáltatása mellett – amire az Ágostai hitvallás is utal – ma az egyház elsõsorban az emberekkel való személyes törõdés, a lelkigondozás és a vigasztalás színtere kell, hogy legyen. Tanulhatunk ettõl a kulcsos embertõl. Minden lelkész nagy méltósága és kötelessége, hogy ama kulcsokat tarthatja kezében.

Dr. Pomeranius nemcsak wittenbergi lelkész, hanem Luther személyes lelkigondozója is volt. 1525-ben õ eskette össze a reformátort Bóra Katalinnal, majd õ lett elsõ gyermekük keresztapja. (Aligha véletlen, hogy a kisfiú a Johannes nevet kapta!) Bugenhagen gyóntatóként is mindvégig Luther mellett állt. Testvéri szolgálataira különösen is nagy szükség volt azokban az idõkben, amikor a reformátort ismételten szorongás és halálfélelem kínozta. Luther, aki kísértõ látomásai során odavágta a tintatartót az általa látni vélt ördöghöz, így nyilatkozott nála egyébként két évvel fiatalabb lelki atyjáról: „Pomeranius ezekkel a szavakkal vigasztalt meg szomorúságomban: »Isten most így tûnõdik: Mit is tehetnék ezzel az emberrel? Tündöklõ tehetséget adtam neki, õ mégis kétségbe vonja kegyelmemet?« Így aztán megvigasztalódtam, és mintha egy angyal hangja lett volna úrrá a szívemen. Ugyanakkor tudom, hogy maga Bugenhagen nem is tudta, hogy ezzel engem mennyire eltalál, és szavaival milyen sokat segít nekem.”

A nagy wittenbergi pestisjárvány idején Bugenhagen a városban maradt. Amíg lehetett, folytatta írásmagyarázati elõadásait, majd ápolta a betegeket, és vigasztalta a gyászolókat. Õ volt Luther – ma Magyarországon õrzött – végrendeletének hitelesítõje, majd õ állt a reformátor halálos ágya mellett is. Így aztán mi sem lehetett természetesebb, mint hogy 1546-ban õ temette Luthert. „Mit is mondhatnék most, amikor a sírástól alig bírok megszólalni? De ki vigasztal majd meg titeket, ha lelkészetek és igehirdetõtök nem tud megszólalni?” – kezdte prédikációját, majd 1Thessz 4,13–14 alapján mégiscsak tanúbizonyságot tett Krisztus gyõzelmérõl bûn és halál fölött.
Greifswaldban, a Lutheránus Világszövetség egyházvezetõi értekezletén bizony megérintett minket Bugenhagen példája. Már csak azért is, mert õ ténylegesen püspöknek volt tekinthetõ, hiszen a szász választófejedelemség területén õ gyakorolta az ordináció és a vizitáció, vagyis a lelkészszentelés és a hivatalvizsgálat kettõs jogkörét. Anélkül, hogy magunkat egy sorban mertük volna említeni a wittenbergi pásztorok pásztorával, kimondatlanul is szembe kellett néznünk a kulcsos ember ezen örökségével.

Beszélgetéseinkben visszatérõ gondolat volt, hogy miként tudunk élni a vezetõi felelõsséggel. Nem torzít-e bennünket az úgynevezett hatalom? Õszintén beszélgettünk egymás között arról, ki hogyan találja meg a maga lelkigondozóját, mikor és hogyan tud lelkileg töltekezni.

Közismert, hogy minden lelkipásztorra leselkedik az elmagányosodás, a kiégés veszélye. Talán fokozottabban érvényes ez a püspökökre, hiszen sokszor olyan lelki terheket kell hordozniuk, amelyeket nem tudnak megosztani másokkal.

Egyetértettünk abban, hogy tisztában kell lennünk korlátainkkal, vagyis képeznünk kell magunkat a vezetés elméleti és gyakorlati tudományában, továbbá számos kérdésben igénybe kell vennünk teológiai referensek és egyéb szakértõk munkáját.

A legnagyobb felelõsség azonban az, hogy tudunk-e élni a kulcsok hatalmával. Képesek vagyunk-e lelkipásztorként a legszemélyesebb kérdésekrõl is – akár a gyóntatás keretein belül – beszélgetni? Bûnnek tudjuk-e nevezni a bûnt, és meg tudjuk-e hirdetni a tõle való szabadulás lehetõségét? Személyes tanúságot tudunk-e tenni arról a Jézusról, aki elítéli a bûnt, de szereti a bûnöst?

Greifswaldban önvizsgálatot tartottunk. Megkérdeztük önmagunktól, hogy jellemzi-e életünket a transzparencia, vagyis tetten érhetõ- e szavainkban és cselekedeteinkben – azaz egész életünkön – a krisztusi életforma. Ama belsõ szobámban pedig azzal a kérdéssel szembesültem, hogy megvalósul-e bennem választott püspöki jelmondatom: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30)


Fabiny Tamás püspök
Északi Egyházkerület



Forrás: Evangélikus Élet, 2008/38



2008. október 20., hétfő

Presbiter - reformációi szám



Megjelent a Presbiter reformációi, 2008/5. száma.
Letölhető a Presbiteri Szövetség honlapjáról vagy közvetlenül innen: 1 Mb PDF

Confessio 2008/2


Megjelent a Confessio 2008/2. száma
Generális Konvent, egységes református egyház, magyar-magyar közreműködés, liturgia témákban.
http://reformatus.hu/confessio/



Reform vagy reformáció?

Szabó Előd, naszályi lp.
in: Reformátusok Lapja, LII. évf. 41. sz. - 2008-10-12


Konferencia: Egyház a választások idején

A BIBLIA DÖNTÉSEINKBEN
Egyház a választások idején



A Protestáns Fórum és a Théma Egyesület közös konferenciára hívta az érdeklődőket 2008. október 16-án a Hold utcai református templom- és konferenciaközpontba.

Előadásokat és tanúságtételeket hallhattunk egyházi és politikai közéletünk néhány jeles szereplőjétől.


Az előadások és kerekasztal-beszélgetések megtekinthetők illetve meghallgathatók a Parókia portálon.



Hasonló témában:



A Magyar Országgyűlés, együttműködve a Polgári Magyarországért Alapítvánnyal és a Barankovics Alapítvánnyal, konferenciát tartott 2008. április 2-án az Országgyűlés Felsőházi termében "Az ország lelke és az egyház" címmel.



A Református Közéleti és Kulturális Központ által szervezett második Értelmiségi Találkozó témájában különösen aktuális előadásokat hallgathattunk 2006. november 18.-án.

WEB: Losungen 2009

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://losungen.de/img/losungen_standard.jpg”.

Letölthető a 2009-es Losungen-igék német változata.
http://losungen.de/download/download.php

Újság-, naptár- és webszerkesztőknek időben...

A Pápa és az Internet

A Püspöki Szinóduson a Hong Kong-i Biblia-társulat elnöke azt javasolta XVI. Benedek pápának, hogy indítson a hivatala pápai blogot, amelyben több nyelven napi elmélkedések lennének olvashatóak - vonzó formában.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://wwwimage.cbsnews.com/images/2005/04/03/image685268x.jpg”.

A Vatikán weboldala (http://www.vatican.va) már 1995-ben beindult, azóta a Vatikáni Múzeum is látogatható online, hivatalos SMS- és email-lánc értesíti az egyházi méltóságokat és az újságírókat. II. János Pál pápa volt - egyértelműen - az első pápa, akinek nemcsak e-mail címe (john_paul_ii@vatican.va) volt, hanem az a fotó is bejárta a világot róla, amikor éppen emailt küld a püspök- és bíborostársainak. De publikált már pápai dokumentumot is a Világhálón hivatalosan és személyesen. Mint ismeretes, pár éve védőszentet is választottak az Internetnek Sevilla-i Szent Izidor - igaz, még csak félhivatalosan.

A bíborosok közül is többnek van közismert és rendszeresen frissített blogja, így pl. a bostoni Sean Patrick O`Malley-nek (http://www.cardinalseansblog.org), de népszerű blogja van az anglikán Alan Wilson püspöknek is (http://bishopalan.blogspot.com).

Világszerte rengeteg katolikus blog is van, köztük a klérus tagjai is webnaplót vezetnek, ezek között megszavazott ranglista is létezik: 2008 Catholic Blog Awards.





2008. október 19., vasárnap

Barmeni Teológiai Nyilatkozat

75 éves lesz a Barmeni Teológiai Nyilatkozat

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.reformiert-info.de/daten/Image/Bild_Upload_Orig/2552_org.jpg”.

2009. május 31-én lesz 75 éves a Barmeni Teológiai Nyilatkozat, ami a németországi Hitvalló Egyház születésnapja is egyúttal. A reformáció kora óta ez az első közös hitvallása a német protestánsoknak. A méltó ünneplés érdekében a jubileum éve alkalmából már most létrehozták azt a munkacsoportot, ami majd összegyűjti az ötleteket és a projekteket. A mostani előkészületek között található egy alapos bibliatanulmány a Róma 12,1-2-ről, továbbá az a tanulmány is, aminek a címe: "Az igazságosság ajándéka és az igazságos cselekvés az egyetlen világban". Szervezők már most felhívják figyelmünket arra, hogy 2009-ben két fontos évforduló fut majd egymás mellett: Kálvin születésének 500. évfordulója és a Barmeni Teológiai Nyilatkozat 75. évfordulója. Mindkét ünnepségsorozatot ez az összefoglaló téma fűzi egybe Németországban: Az egyház döntés-helyzetben.

Forrás: MRE

Theological Declaration of Barmen (WARC)
Theological Declaration of Barmen (Creeds.net)
Barmer Theologische Erklärung (EKD)
Die Barmer Theologische Erklärung (Reformiert-info.de)
75 Jahre Barmer Theologische Erklärung: 1934 - 2009

2008. október 17., péntek

Zöld Biblia

A Harper Collins kiadó megjelentette Zöld Bibliáját (Green Bible), mely a teljes bibliafordítást tartalmazza - a NRSV az egyik legközérthetőbb fordítás -, kiemelve belőle a közel 1000 természetre és környezetvédelemre vonatkozó igeszakaszt. Maga a könyv is környezetbarát: újrahasznosított papírra van nyomtatva, borítója vászon és gyapjú alapú, a nyomdafesték szója alapú - és mindezt kizrólag környezetbarát gyárakkal vagy beszállítókkal közreműködve. Míg a hagyományos bibliafordítások Jézus szavait vagy az aranymondásokat piros vagy vastagon szedett betűkkel nyomtatják, addig a Zöld Biblia egyértelműen zöld betűkkel nyomtatta a mennynél és a pokolnál is több hivatkozással rendelkező környezetvédelmi passzuoskat. A kiemelés mellett biblikus teológusok esszéi is olvashatók a Biblia-kiadásban.



HaperCollins: Green Bible
Nagyméretű borítókép
The Green Bible: Religious faith with a sustainable message


Varga László: A reformáció lényege

Varga László: A reformáció lényege
in: Az Út. Teológiai tudomány, egyházi szolgálat. Kolozsvár, 2001/2.

Régészeti lelet 230-ból: Jézust istenként tisztelték



A Jézus istenségét kétségbevonó filmek, dokumentumfilmek, félremagyarázott vagy hamisított régészeti leletek után végre egy autentikus régészeti lelet, mely bizonyítja, hogy a korai keresztények már Isten-ként imádták Jézust.

A megiddói régészeti lelet egy 230-ra datált imahely mozaik padlóköve mely nemcsak Isten-nek nevezi Jézust, hanem a gyülekezet támogatóiként egy római centúriót (Gaianus) és egy asszonyt (Akeptous) is megnevez, egy pogányokból is megtért korai gyülekezet bizonyítékát is adva.

Kiváló cáfolat ez a lelet azon vádakra, hogy Jézus istensége csupán 4. századi találmány, Nagy Konstantin és a niceai zsinat dogmája. A lelet eredetiségét és datálását Yotam Tepper jeruzsálemi vezető régész is elismerte, sőt akár korábbi datálhatóságát sem cáfolta.

A felfedezést egy 2009-ben Ausztráliában megjelenő dokumentumfilm-sorozatban mutatják majd be, amely a The Life of Jesus címet viseli majd a Centre for Public Christianity és az Anglican Media Sydney közös produkciójában - olvashattuk Dr. John Dickson-tól, a CPC alapítójától és a film gazdájától.


Ground-breaking dig backs Jesus' Divinity
Dr. John Dickinson
Center for Public Christianity
The Christ Files



WEB: Református egyházi törvények

Magyar Református Alkotmány - tervezet
http://generaliskonvent.reformatus.hu/index.php?n=31&id=31

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház
http://www.reformata.sk/index2.php?page=laws_church

Kárpátaljai Református Egyházkerület
http://www.reformatus.com.ua/index.php?mutat=akretorvenyei

Ausztráliai Magyar Református Egyház - Délausztráliai Egyházkerület
http://home.iprimus.com.au/ruber/Kanon.htm


2008. október 16., csütörtök

Kozma Zsolt: Református hitünk ma

Kozma Zsolt: Református hitünk ma
Forrás: MRE




A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságra való nevelésre” (2Timóteus 3,16). Ez az ige vezet el témánkhoz:

Sola Scriptura

Egyedül a Szentírás

1. A Szentírás hitünk zsinórmértéke. Isten egyedüli Kijelentése Jézus Krisztus, Ő a mi üdvösségünk. Ezt egyedül a Szentírásban jelentette ki Isten. A reformáció megindulásának 490. évfordulóján hálát adunk Istennek, hogy olyan elődöket, hitvalló ősöket adott, akik a Szentírást hitünk zsinórmértékévé és életünk központjába tették. Az egyik reformátori iratunkban ezt olvassuk: „Hitbeli dolgokban nem ismerünk el már bírót, csak egyedül Istent, aki a Szentírásban kijelenti, mi az igaz, mi a hamis, mit kell követni, mit kell kerülni.” (II. Helvét Hitvallás II. fejezet 3). Miután az egyház meghatározta, hogy melyek azok az iratok, amelyeket a Szentlélek ihletett, miután tehát lezárták a kánont, több olyan irat jelent meg, amelyeket mi reformátusok az üdvösségre nézve nem tartunk irányadónak. Ezeket vagy olvasásra ajánljuk, mint például az egyházatyák iratait, vagy elvetjük, mint a különböző pápai vagy zsinati rendelkezéseket, enciklikákat, bullákat. Az üdvösségre nézve egyedül a Szentírás a zsinórmérték: nem szabad tehát semmit hozzátenni, de belőle elvenni sem (Jelenések könyve 22,18–19).

Ugyanakkor hangsúlyoznunk, kell azt is, hogy a Szentírás nem történelemkönyv, nem földrajzi ismeretek tára, nem a társadalomtudományok forrása, csak az üdvösségre vezető útra tanít, benne minden megvan, ami szükséges, hogy üdvösségre jussunk.

A Szentírás Isten írott Igéje, benne Róla, rólunk van szó, s arról, hogy Ő mit akar tőlünk – ezt Isten egyedül a Szentírásban jelentette ki. Azonban a Szentírás nem csupán Istenről, rólunk és az Ő akaratáról szól, hanem az Ő tulajdon szava, benne Ő maga szól hozzánk. Nem a külső, és nem a belső természetben. A külső természet Isten csodálatos munkája, a teremtett világ az ő dicsőségét hirdeti, s szabad és kell is csodálnom a fűszálat, az óriási tölgyet, a hangyák szorgalmát és a barmok erejét. De Istent, magunkat és az Ő akaratát nem ezekből ismerjük meg, hanem egyedül a Szentírásból. A belső természeten most a lelkiismeretünket értjük. Isten a mi lelkünket a Szentlélek munkája által szólítja meg, a lelkiismeretet veszi igénybe. De a lelkiismeret nem Isten vagy az ember megismerésének a forrása, mert a lelkiismeret becsaphat, elámíthat. Mi reformátusok elvetjük az „és”-eket: nem a Szentírás és a hagyományok, és a természet, és a lelkiismeret. Egyedül a Szentírás.

A Szentírás azért egyedül üdvösségünk forrása, mert Isten Szentlelke ihlette a prófétákat, apostolokat. Külsőleg ugyanolyan nyomtatott könyv, mint a többi: betűk, szavak, mondatok halmaza. De a betűnek a Lélek által lelki jelentése van. Ezért mondja Pál, hogy a betű megöl, a Lélek megelevenít (2Korinthus 3,6). A betű a szombat, a Lélek az örökkévaló ünnep; a betű az eledelektől, a Lélek a bűntől való tartózkodás.

2. A Szentírás életünk zsinórmértéke. A hit akkor igazi, ha meghatározza egész életvitelünket. Hogy milyennek kell lennie a hitből fakadó életnek, azt egyedül a Szentírásból tudjuk meg. Hogyan valósul ez meg?

Először úgy, hogy a héber és görög nyelvű Bibliát lefordították. A humanizmus emberi talaján megindult reformációnak köszönhetjük, hogy ez megjelent a különböző nemzeti nyelveken. A teljes magyar nyelvű Szentírást egy református lelkipásztor, Károli Gáspár (1590-ben) adta először népünk kezébe. Ezzel először a protestáns egyházak szakítottak a latin nyelvvel. Továbbá: a reformátorok érdeme, hogy a Szentírás és annak magyarázata istentiszteletünk középpontjába került. De Isten hűséges gyermekeinek, reformátoraink örököseinek akkor vallhatjuk magunkat, ha egyházunk és személyes életünk középpontjába kerül. Az élet fenntartásához szükséges a táplálkozás, azaz, hogy olvassuk a Szentírást.

Ha egyedül a Szentírás határozza meg hitemet és életemet, ha kedves, naponkénti olvasmányommá válik, akkor elmondhatom mai is: református vagyok.


„Egy a Közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus” (1Timóteus 2,5). „Nincs senki másban üdvösség, és nem is adatott az emberek között…”(Apostolok Cs. 4,12). Pálnak és Péternek a bizonyságtétele alapján határozhatjuk meg a mai témát:

Solus Jesus Christus

Egyedül Jézus Krisztus

A Szentírás egyértelműen azt tanítja, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Ő az egyedüli Kijelentés. Jézus kérdésére Simon Péter így válaszol: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (János ev. 6,68–69). Erről tesz bizonyságot az egész Szentírás: az Ószövetség, mint ígéret, az Újszövetség, mint beteljesedés.

1. A solus Christus a reformátorok központi tanítása, s azt jelentette, hogy az üdvösséget, az örök életet egyedül Ő szerezte meg számunkra, nincs más Megváltó. A reformátorok elvetették az „és”-eket, mintha szükség lenne bármely teremtmény közbenjárására. Ez főleg a szentek imádására, segítségül hívására vonatkozott. A II. Helvét Hitvallásban (V. fejezet 2. 3.) ezt olvassuk Istenről: „Egyedül Őt hívjuk segítségül életünknek minden bajai és viszontagságai között, mégpedig a mi egyedüli Közbenjárónk és Szószólónk Jézus Krisztus által. Azért mi, a dicsőült égi lakókat vagy szenteket sem nem imádjuk, sem nem tiszteljük, sem segítségül nem hívjuk, és őket az Atya előtt a mennyekben szószólóinkként vagy közbenjáróinkként el nem ismerjük.” Ugyanez a hitvallás kimondja, hogy kegyes életű elődeinket „nem vetjük meg, róluk kicsinylőleg nem vélekedünk”, őket megbecsüljük, erényeiket követjük. A református ember tehát különbséget tesz imádat és megbecsülés között. Isten méltatta Szűz Máriát, hogy testéből adjon életet az Ő Fiának, de őt sem imádjuk. Hasonlóképpen csupán megbecsüljük, de nem imádjuk a Biblia bármely más elhívott, kegyes életű személyét.

Ma nem csupán más egyházak felé kell magunkat elhatárolnunk, de határozottan vissza kell utasítanunk minden emberimádatot, legyenek azok jelentős történelmi személyiségek, vagy a mai élet már-már kultikusan tisztelt, vagy éppen imádott alakjai. Bálványimádásnak minősítjük a politikusok, a film- és sportsztárok tiszteletét, mintha földi és mennyei üdvösségünk tőlük függne.

A Jézus név a zsidó nyelv szerint Üdvözítőt jelent, a görög Krisztus (zsidóul Másiakh = Messiás) Felkentet.

2. Keresztyén jelképeink. Említsünk meg egypár ilyen szimbólumot.

– Mi protestánsok nem vetünk keresztet, templomaink tornyán nincs kereszt, lakásunkban nincs feszület. Ez azért van, mert az ellenreformációban a kereszt jegyében történtek erőszakos, egyházunk elleni támadások. De valljuk, hogy Krisztus kereszten hozott áldozatával történt a megváltásunk. Ezért nem vagyunk „keresztellenesek”. Az utak menti keresztfákon látható négy betű: INRI, amely Krisztus keresztje feliratának a rövidítése: Iesus Nazarenus, Rex Iudaeorum, azaz, a názáreti Jézus, a zsidók királya (János ev. 19,19).

– Református embernek a kép- és a szoborimádásról szóló második parancsolat tiltását komolyan kell vennie. Isten Lélek, őt lélekben és igazságban kell imádni (János ev. 4,24). A kép és a szobor mindig torzít és kevesebb, mint ami Isten valójában. A Jézust megjelenítő filmeket is csak magyarázattal fogadhatjuk el.

Református kiadványokban láthatjuk a XP (görög Khi-Ró) jelet, amely Krisztus nevének első két betűje. A hal az őskeresztyének (titkos) jelképe volt. A görög IKhThÜSz szó halat jelent. A mondatszó – Iészusz Khrisztosz Theu hÜiosz Szótér – jelentése: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. E két utolsó szimbólumot csupán emlékeztető jelként használjuk.

Ha elismerem, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója és az én Megváltóm, ha szívből és meggyőződéssel énekelem, hogy „Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom” (386. ének), akkor elmondhatom ma is: református vagyok.


„… Őt (Krisztust) tette mindenek fölött az anyaszentegyház fejévé” (Efézusi levél 1,22), „… Ő a feje a testnek, az egyháznak” (Kolosséi levél 1,18). Ezeknek és más igéknek az alapján fogalmazhatjuk meg a mai előadás címét:

Egyetemes egyház

Most nem valamelyik egyházról, a reformátusról, vagy egy másikról lesz szó, hanem az egyetemesről, a minden egyháztestet magában foglaló egyházról, amelyről a Szentírás mindkét szövetsége bizonyságot tesz. Az Újszövetségben az egyház, mint a Főhöz tartozó Krisztus-test áll előttünk. Mibenlétének a megértéséhez öt jelző visz közelebb, az első kettőt az atyák az Apostoli Hitvallásban is megfogalmazták:

– Hiszem az egyetemes egyházat. A hitvallás görög szövegében a katholikosz szó olvasható, s ez a reformátori tanítás szerint nem a római egyházat jelenti, hanem az időben és térben létezőt, amit az egyetemes szóval kell lefordítanunk. Hogy az egyetemesség mit jelent, az világossá válik a Heidelbergi Káté (54. felelet) megfogalmazásából: Isten ezt az egyházat Igéje és Szentlelke által a világ kezdetétől a világ végezetéig, az egész emberi nemzetségből gyűjtötte. Az egyetemesség azt jelenti, hogy az egyháznak idői (a világ kezdetétől, a végezetéig) és téri (az egész emberi nemzetségből) kiterjedése van. S azt is, hogy magába foglal minden Krisztus-hívő felekezetet.

– A keresztyén jelző a Főnek és a testnek a szerves kapcsolatára, a Krisztushoz tartozásra utal. Az első gyülekezet tagjait először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek, Krisztus-féléknek (Apostolok Cs. 11,26). Az az egyház keresztyén, amelyik egyedül Krisztust, Isten Fiát ismeri el Megváltónak, s ez a híveket kötelezi a Krisztus szerinti életre.

– Egyedül magyar nyelvünk jelöli az egyházat anyának, abban az értelemben, ahogyan Kálvin beszél róla: „Nincs más út az életre, mint az, ha az egyház mint anya hordoz bennünket méhében, ha ez hoz világra, ha ez táplál, őriz és oltalmaz bennünket.” (A keresztyén vallás rendszere IV. 1/4). Az egyház mint anya nevel (vallástanítás), táplál (igehirdetés) és gondoz (lelkigondozás). De Máriának az egyházzal való azonosításáról nincs szó sehol a Bibliában.

– Az egyház szent, így nevezi Pál a helyi gyülekezeteket (Pl. Filippi levél 1,1). A szentség a Szentírásban azt jelenti, hogy Isten a maga számára elkülönítette a hívek közösségét. Az egyház nem az erkölcsileg tökéletesek serege, azon van „szeplő és sömörgőzés” (Efézusi levél 5,27), hanem azért, mert a szent Krisztushoz tartozik.

– Joggal mondhatjuk, hogy az egyház egy, noha több felekezetben, egyháztestben él. Az egység láthatatlan ugyan, de valóságos, mert maga Krisztus is láthatatlan, de valóságos, egy, oszthatatlan. Ma, amikor megújított nyilatkozatban a nem római egyházhoz tartozókat nem ismerik el egyháznak, valljuk, hogy minden Krisztus-hívő közösség egyház. Kálvin azt mondja a római katolikusokról, hogy élő egyház, csak beteg.

Lássunk egypár népességi adatot az egyházról, annak függvényében, hogy a Föld 6 milliárd lakosából 2 milliárd 130 millió (35,5 %) keresztyén van (2001-es adatok).

Az egyházak megoszlása (millióban)A protestáns egyházak megoszlása

Római katolikus 1030 48 % Református 75 millió

Protestáns 326 16 % Evangélikus 70 ”

Görögkeleti (ort.) 215 10 % Unitárius 10 ”

Anglikán 69 3 % Baptista 60 ”

Más keresztyének 383 18 % Metodista 15 ”

Egyházhoz nem tart. 107 5 % Pünkösdista 40 ”

Összesen 2130 100 % Egyéb protestánsok 56 ”

Összesen 326 ”

Ha hiszem, hogy ennek a seregnek én is élő tagja vagyok, és mindörökké az maradok (Heidelbergi Káté 54. felelet), akkor elmondhatom: én is református vagyok.


„Azt tartjuk, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül” (Római levél 3,28). „Az igaz ember hitből él” (Római levél 1,17). Ezeknek, és több más igének a kapcsán fogalmaztuk meg a mai előadás címét:

Sola fide

Egyedül a hit

1. Hit által igazulunk meg Isten előtt. Egyszer majd meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt, be kell mutatnunk életünket. De naponként is szembenézünk a kérdéssel: mit adhatunk Istennek, ami kedves előtte? Semmit. De Isten valamit nekünk tulajdonít: a hitet.

A reformátori tanítás, hogy egyedül hit által igazulhatunk meg, azt jelenti, hogy az embernek ki kell zárnia mindent, amiről azt véli, hogy érdem lehet.

Jócselekedeteinkkel nem kérkedhetünk, azért sem, mert a mérlegen a rosszak többet nyomnak. Különben is, a mi jócselekedeteinkbe belevegyül az érdemszerzés, az, hogy ezekkel tetszelgünk magunk és mások előtt, nemegyszer, hogy viszonzást várunk az emberektől.

A böjtöt, az aszkétikus életmódot sem tekinthetjük fizetőeszköznek.

Ma már különös, de a 16. században megtörtént, hogy az egyház bűnbocsátó cédulákat árult, amelyekről azt tartotta, hogy ezekkel meg lehet vásárolni az üdvösséget. A reformátorok, főképpen Luther Márton és mások, ez ellen is felemelték szavukat.

Istennek az üdvösségért semmit sem adhatok, de Ő nekünk tulajdonítja a hitet.

2. A Heidelbergi Káté (21. felelet) az igaz hitről azt mondja, hogy az biztos ismeret, azaz meggyőződés, hogy Isten beszéde, amelyet a Szentírásban kijelentett, igaz. Továbbá, hogy az igaz hit szívbeli bizodalom, azaz életem rábízása Istenre. E kettőhöz tegyük hozzá, hogy feltétlen engedelmesség, amely a biztos ismeretből és a szívbeli bizodalomból származik. Legjobb példa Ábrahám, akit Isten elküldött, hogy letelepedjék Kánaánban. Ő igaznak tartotta Isten szavát, bízott abban, hogy ott lakhelyet talál és azonnal engedelmeskedett, elindult az Isten által megjelölt helyre. Erről azt olvassuk, hogy hitt Ábrahám, és ezt neki Isten igazságul tulajdonította (1Mózes 12,1–6 és 15,6).

3. Szemléltessük ezt három hasonlattal. A hit kar, amelyet felnyújtok Isten felé, hogy Krisztusba fogózva az Atya kegyelmét elfogadjam. A hit szem, amellyel másképp látom Istent, magamat, a világot, a mostani életet és az örök életet. A hit gyökér, amelyet Istenbe eresztek, és tőle szívom életem táplálékát. De a kar semmit sem ér, ha nincs benne erő, de ha a látóideg meggyengül, világtalan maradok, ha a gyökér elszárad, a fa elkorhad. Az, hogy templomba járok, hogy fenntartói járulékot fizetek, sőt még az is, hogy imádkozom, csak akkor ér valamit, ha teljes meggyőződéssel, hittel teszem.

4. A hit minőségéről még három dolgot kell elmondanunk. Először azt, hogy a hit nem állandósult állapot, hanem viszonyulás. A legerősebb hitű ember sem mondhatja el magáról, hogy mindig, minden körülmények között egyformán hisz. A hitnek vannak apályai és dagályai. A hit ingázás Isten és önmagam között, Isten és a világ között. Figyeljünk fel arra, hogy mit mondott egy Jézus által meggyógyított gyermek apja: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!” (Márk ev. 9,24). Másodszor: a hit többlet. Lehet, hogy találkozunk olyan, a hiten kívüliekkel, akik maradiaknak tekintenek minket, és nemegyszer természettudományos ismereteikre hivatkoznak. Válaszunk: mi is rendelkezünk ezekkel az ismeretekkel, de mi többet tudunk, azt, hogy az egész világ, a maga természeti törvényeivel, Isten kezében van. Ez a mi többletünk, ezzel vagyunk mi gazdagabbak, mint ti. Kell tudnunk – harmadszor –, hogy mi a hit haszna. Pál azt mondja, hogy az igaz ember hitből él (Római levél 1,17). Van egy éléskamránk, abba gyűjtjük és tartogatjuk a táplálékot. Amikor éhesek vagyunk, akkor kinyitjuk a kamra ajtóját és megterítjük az asztalt. Hitünk mindenkor lelki eledel, de a nagy nyomorúságban, amikor erőt kellene valahonnan nyernünk, akkor kérjük Istent (kinyitjuk a kamra ajtóját), és ő megajándékoz a hittel. Mert a hit Isten ajándéka.

Ha a hit hozzákapcsol Istenhez Krisztus által, ha belé vetem bizalmamat, ha átjárja egész életemet, akkor mondhatom el magamról, hogy hívő református vagyok.


„Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való hit által” (Római levél 3,24). Ez az ige visszautal két előző témánkra: a Jézus Krisztusba vetett hitre, és jelöli a mai élőadás címét:

Sola gratia

Egyedül a kegyelem

1. Kegyelmet kegyelemért vettünk Istentől Krisztus által – ezt olvassuk a János evangéliuma elején (1,16). Nemcsak hogy a kegyelmet nem tudjuk kiérdemelni, de még magyarázni, megérteni sem tudjuk. Ennek egyik oka, hogy nem értjük meg és nem ismerjük fel a bűnt. Pedig a bűn és a kegyelem úgy tartoznak össze, mint Isten és az ember. Csak az, aki eljut a bűntudat és a kiszolgáltatottság mélységéig, kezdi megérteni és értékelni Isten kegyelmét. Ami egyenként minket illet: fel kell ismernem a bűnt, s csak ebből a mélységből felnézve láthatom és tapasztalhatom meg a kegyelmet. Bár a párhuzam nem teljes, próbáljuk megérteni a következő példából. A bűnös várja, hogy végrehajtsák rajta a halálos ítéletet, s akkor, amikor lemondott minden segítségről, megkapja a felmentést, a kegyelmet. Ezt a kegyelmet hirdette ki Isten a kereszten szenvedett Jézus Krisztus által. Amit pedig megnyertünk, az a földi életnél is több: örök élet, üdvösség.

2. Ingyen kegyelem. A bűn megbontja az emberi lélek egyensúlyát, s ezt mindenki helyre akarja állítani, úgy is mondhatjuk, hogy igazat akar adni önmagának, az igazságot keresi. Egy szerzetes, cellájában vergődött, s a nagy kérdése az volt, miképpen találhat egy igazságos Istent. Kínozta, gyötörte magát, de lelki egyensúlyát, a maga igazságát nem nyerte meg. Ez az önmarcangoló ember Luther Márton volt. A Római levelet olvasva jutott a felismerésre: rá van utalva a kegyelemre, egyedül az ingyen kegyelem rendezheti a viszonyt Istennel és önmagával. A kegyelmet kegyelemért azt jelenti, hogy magában Isten lényében kegyelem van, és ez kiárad az emberre.

Az ember próbálja tisztázni magát önmaga előtt, a vallásos ember Isten előtt is. Ez a tisztázás a következő kísérleteket jelentheti:

Nyugtatgatjuk magunkat, hogy „mindenki így csinálja”, azaz a világ erkölcseihez mérjük magunkat, de végül is ez nem más, mint a közerkölcstelenségre történő hivatkozás.

A magunk bűnét összehasonlítjuk a másokéval, s persze mindig akad valaki, aki nagyobb bűnt követett el, mint mi, akinek aztán a tükrében mi tisztábbaknak tűnünk.

A körülményekkel megmagyarázzuk bűneinket, a társadalomra, az emberekre fogjuk, addig, amíg magunkat bűntelennek érezzük. Ez tulajdonképpen „könyvelési trükk”, mert vagy kiradírozzuk, vagy egyszerűen az adósság oldaláról átírjuk a másikra. Nehéz helyzetünkben (jön az ellenőr!) egyedül a kegyelem adhat felmentést. Erre is vonatkozik az, amit János apostol ír: szívünk vádol minket, de Isten nagyobb a mi szívünknél (János első levele 3,20).

3. Bűntudat és bűnbocsánat. A bűn adósság, tartozunk Istennek, mint a példázatbeli gonosz szolga, akinek tízezer talentumot kellett volna fizetnie, de ezt a király elengedte, megkegyelmezett neki (Máté ev. 18,21–35). Hogy megnyerjük az igazságos Istent, hogy kegyelmében részesüljünk, ahhoz emberileg három nehéz lépést kell tennünk. Először is, érezni kell a kiszolgáltatottságot, rászorultságot, utána meg kell indulni, és el kell jutni lelkiismeret-furdalás érzéséig, majd meg kell érkezni az őszinte bűnbánatig. Ehhez önvizsgálat és sok imádkozás kell. Ekkor ragyog ránk bűneink sötétjében a kegyelem fénye.

4. Az igazi bűnbánat. A bűntudattal legalább két baj van. Először az, ami bűnös természetünkből következik, hogy tudniillik, legtöbbször nem a magunkéra, hanem a másik ember bűnére gondolunk. Nem szabad kitérnünk az elől, amit Nátán mondott Dávidnak: te vagy az az ember (2Sámuel 12,7). Másodszor, hajlamosak vagyunk, hogy úgynevezett nagy bűnökre gondoljunk, s ezzel a mi „kis” bűneink alól felmentsük magunkat.

Ha naponként elismerem és bevallom rászorultságomat, ha bízom abban, hogy Krisztusért Isten kegyelme rám is kiárad és felmentést ad, akkor mondhatom el: református vagyok.


„Nem nekünk, Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget…” (Zsolt 115,1). „… mindent Isten dicsőségére műveljetek!” (1Korinthus 10,31). Ebben a két igében majdnem benne van a mai előadás címe, amely mintegy összefoglalja az előző ötöt:

Soli Deo gloria

Egyedül Istené a dicsőség

1. Idézzük reformátorunkat, Kálvin Jánost: A világ Isten dicsőségének színtere (theatrum gloriae Dei). Isten teremtett világában akkor van (akkor lesz) összhang, ha minden Isten dicsőségét hirdeti. Az anyagi világ is, amelyről a zsoltáros azt mondja, hogy az egek hirdetik, beszélik Isten dicsőségét (19,2; 97,6). Az angyalok sokasága is ezt énekli a bethlehemi mezőkön: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek…” (Lukács ev. 2,14). Ebbe a harmóniába kell bekapcsolódnia az embernek, ahogyan a zsoltáros többször is felszólít: Dicsérjétek az Urat! (Pl. 150,1), s Pál is ösztönöz: mindent Isten dicsőségére műveljetek! (1Korinthus 10,31).

2. Az ember Isten dicsőségének a fényében. Az ószövetségi szent írók Isten dicsőségét fény-, füst-, vagy ködjelenséggel szemléltették. Mózes arcán Isten dicsőségének a fénye tükröződött (2Mózes 34,29–35), a sátor felszentelésénél Isten dicsősége ködben, illetve füstben jelent meg (2Mózes 40,34–35; 1Királyok 8,11). Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus Isten dicsőségének a visszatükröződése (Zsidókhoz írt levél 1,3). Ez kötelezés is, hogy mint Krisztus-félék ezt a dicsőséget tükrözzük vissza.

A keresztyén gyülekezet szóban dicsőíti Istent, amikor az istentiszteleten énekel, imádkozik, amikor otthon az Úr imája végén őszintén elmondja, hogy Övé az ország, a hatalom és a dicsőség. De – a már elhangzott Pál-i idézetnek megfelelően – mindent Isten dicsőségére kell cselekednünk, azaz egész magatartásunkkal Istent kell dicsőítenünk. Ez pedig nem csupán az istentiszteleti, vagy az imádkozási alkalmakra vonatkozik, hanem teljes életünkre, s alázatot, előtte való leborulást és hálát jelent.

3. Dicsőségemet másoknak nem adom – ezt mondja Isten, s ezek a „mások” a bálványok (Ézs 42,8). Dicsőíteni Istent egész élettel – ez pozitív megfogalmazása a reformátori jelmondatnak, azonban a reformátorok gondolkozásában elhatárolódást is jelentett. Nem szabad másnak dicsőséget adni.

A 16. század előtti egyházban a szenteket mintegy kiemelték a bűnös emberek közül, dicsőítették őket, imádkoztak hozzájuk, közbenjárásukért könyörögtek. A reformátorok vallották, hogy sem a Biblia, sem az egyház történetének istenfélő emberei nem szentek, dicsőségadás nem illeti őket. Egyedül Istené a dicsőség. Mi, protestánsok elismerjük, hogy ezek Istennek kegyes életű gyermekei, példájukat követhetjük is, de tudnunk kell, hogy ők ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ez vonatkozik a reformátorokra, hitvalló őseinkre is, akiket meg kell becsülnünk, akikről most, reformáció ünnepére készülve, megemlékezünk.

Ennek a kizárólagos mondatnak van egy mára szóló üzenete. Sztárokat nevelő és megjelenítő korban élünk, akiket legtöbbször még példaképeknek sem tekinthetünk, annál kevésbé dicsőíthetjük őket. Világunk tele van rendkívüli teljesítményeket nyújtó színészekkel, színésznőkkel, sportolókkal. Ott vannak falragaszainkon, képernyőinken, újságaink címoldalán. Pedig ők nem istenek, nem félistenek, hanem bálványok. Mi tettük őket azzá, amikor gyermekeink szemét rájuk irányítottuk, vagy legalábbis nem óvtuk őket attól, hogy hatalmukba kerüljenek. Sokszor a dicsőítés élettelen tárgyaknak, vagy korjelenségeknek szól. Nem ellenezzük a számítógépet, hisszük, hogy a műszaki fejlődés is Isten eszköze, de azt igen, hogy időnk jó (rossz) részét azzal töltjük, hogy belebámulnak az élettelen képernyőbe. Nem bűn szeretni valamelyik sportot, de azzá válik, ha a lelátókon félőrültekként siratjuk „csillagjaink” vereségét, vagy dicsőítjük győzelmét. Ezzel szemben idézzük ismét a zsoltáros szavait: Nem nekünk, Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget… (115,1).

Ha lemondok minden teremtmény dicsőítéséről, ha számmal és egész életemmel a Szentháromság Istent dicsőítem, akkor mondhatom el: református vagyok.


2008. október 15., szerda

Interjú Klaus Douglass-szal

A Biblia és a Vatikán


A bibliai exegézis

Október 14-én délelőtt a XII. Püspöki Szinódus megbeszéléseinek központi témája a bibliai exegézis volt. A Szentatya ezzel kapcsolatban utalt a II. Vatikáni Zsinat egyik fő dokumentumára, a Dei Verbum kezdetű zsinati konstitúcióra.

A Szentatya beszédében arra a többször visszatérő kérdésre utalt, hogy hogyan kapcsolódik egymáshoz Isten igéje és az üdvösség története, valamint arra, hogy milyen exegézisre van szükség ahhoz, hogy jól tudjuk érteni Isten igéjét.

Benedek pápa világosan kifejtette, hogy az üdvösség történetét a történelem részeként kell tekinteni. Az olyan exegézis, amelyből hiányzik a teológia, nem vezeth et eredményre. S az olyan teológia, amely nem veszi figyelembe a Szentírás egyértelmű tanításait, és nem abban az értelemben értelmezi a Szentírást, mint ami annak belső természete, a kiengesztelődés logikája, az a teológia szintén nem vezethet eredményre.

Bibliaolvasási felmérés

Bemutatták a Vatikánban a nemzetközi ökumenikus bibliaolvasási felmérés eredményét is. Számos országban az emberek túlnyomó része azt vallja, hogy életében legalább egyszer megtapasztalta Isten közelségét és oltalmát. Sokan gyakran imádkoznak, de a vallási kínálat nem elégíti ki a már jelentkező lévő potenciális keresletet. Többek között ez derült ki a felmérésből, amelyet ökumenikus szinten végeztek a bibliaolvasásról.

A felmérést 2007 novembere és 2008 júliusa között végezték 12 ország bevonásával, köztük van az USA, az Egyesült Királyság, Oroszország, Olaszország, Argentína és a Fülöp-szigetek. A tanulmányból kitűnik, hogy a nagy többségnek otthon van Bibliája. Ami azonban annak olvasását illeti, már korántsem ilyen bátorító a helyzet: a legutolsó helyen Francia- illetve Spanyolország áll, ahol a megkérdezettek mindössze húsz százaléka olvasott el legalább egy részt a Bibliából az elmúlt évben. Az USA-ban ez az arány 75 százalék.

A Szentírás olvasási statisztikáin túl a kutatás kiterjedt a szövegértésre is, ami különösen a spanyol és az orosz hívek között nem megfelelő. A megkérdezettek gyakran nehéznek találják a bibliai szövegeket, és a Fülöp-szigetek kivételével nem szó szerint értelmezik a Szentírást. Európában nem kedvelik például a szentbeszédeket (ellentétben az USA-val és a Fülöp-szigetekkel). Megerősítést nyert az is, hogy a vallásos kommunikáció csatornájaként az emberek előszeretettel választják a televíziót, főleg az Egyesült Államokban, Német-és Olaszországban.

Az adatokat kommentálva Vincenzo Paglia püspök kitért a különböző felekezetű keresztények - így a katolikusok, ortodoxok, anglikánok és protestánsok Bibliához fűződő kapcsolatára. Az ökumenizmus története különösen erősen kötődik a Szentírás újra felfedezéséhez. A Biblia a keresztények közötti találkozás leghatékonyabb helyszíne - szögezte le az olasz főpásztor.

A szinóduson ülésén Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár felszólalásában a fiatalokról beszélt. Jelenleg a serdülő hívők mindössze tizenhárom százaléka érzi kötelességének, hogy elmélkedjen a Bibliáról. A bíboros azonban kiemelte, hogy bár közömbösek maradnak az írott szó iránt, a mai fiatalok készek befogadni a felnőttek és nevelőik élő tanúságtételét, akik átültetik a gyakorlatba Isten igéjét a mindennapokban.

Egyezmény a Biblia fordításáról és terjesztéséről

A püspöki szinódus, mely Isten szavára összpontosít alkalmat nyújtott arra is, hogy megegyezés szülessen a Katolikus Biblia Szövetség és a Biblia Társaságok között:

"Rájöttünk, mennyire sürgető a Szentírás lehető legszélesebb körű bemutatása: hisszük, hogy mindenkinek, minden népnek joga van arra, hogy a Bibliát lefordítsák saját nyelvére. És nekünk, keresztényeknek az a kötelességünk, hogy segítsünk eljuttatni a Bibliát, Istennek az emberekhez írott levelét mindenkihez a saját nyelvén" - mondta Vincenzo Paglia püspök. Isten igéje óva int minden keresztényt attól, hogy bezárkózzék, továbbá az egység útjára ösztönöz. Az ökumenikus párbeszéd kétségtelenül több gyümölcsöt teremhet, ha átadja a helyét az Isten és az összes keresztény közti párbeszédnek.

A Bibliát mindezidáig 2454 különböző nyelvre fordították le. A Szentírás fordítási és terjesztési munkálatai azonban újabb erőfeszítést igényelnek: még legalább 4500 nyelven kell tolmácsolni Isten szavát az emberekhez.


Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír



2008. október 13., hétfő

Bible Illuminated - a magazin-Biblia

Mi jut eszünkbe Angelina Jolie vagy egy fekete maszkos, gépfegyveres kommandós fényképét látva? Bizonyára nem a Biblia. Mindeddig. Svédországban ugyanis pár éve kiadták a magazin-formátumú Bibliát, amelyben a hagyományos szöveg mellett magazin formában képek sztárfotók szemléltetik a történeteket és tanításokat. Angolul 2009 tavaszán jelenik meg. Svédországban ott van kávézókban, repülőgépeken gyakran. Érdekességképpen: Svédországban azonos évben 60 ezer Bibliát adtak el, míg a magazin-biblia két kötetéből összesen 30 ezret.

Bible Illuminated
High-Design Bible Draws Attention


Bible Illuminated - Ószövetség.
Énekek Éneke?

Bible Illuminated - Újszövetség
Mária vagy a parázna nő?

Józsué, a kommandós

Jeremiás, a megszakadt szívű

Jónás, a tengerparti sztár

És egy "igéskártya" a sminkről...

"Vad tjänar det då till att du klär dig i scharlakansrött, pryder dig med gyllene smycken, gör ögonen stora med smink?" (Jeremias 4:30)
"Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! " (Jeremiás 4:30)


Az egyház reformációja és missziója



SZŰCS FERENC: Az egyház reformációja és missziója (PDF)